Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-12 / 292. szám

Pontos export­szállítások a TVK-ból A Tiszai- Vegyi Kombinát termékeinek exportját az év végi szállítási csúcs idején sem késlelteti vagonhiány, szállítmányaik fennakadás nélkül indulnak a külföldi megrendelőkhöz. Korábban jelentős szállítási nehézsé­gekkel küzdött a nagyválla­lat, s ez a gondjuk, csak az utóbbi egv-két hónapban enyhült. Nemrégiben ugyan­is együttműködési szerző­dést kötöttek a MÁV-val és termékeik exportőrével, a Chemolimpex Külkereske­delmi Vállalattal a szállítá­sok ütemességének javítása, a külföldi megrendelések za­vartalan, határidőre törté­nő teljesítése érdekében. A folyamatos szállítások megszervezése nem kis fel­adatot jelent, hiszen a TVK, évi csaknem 7 milliárd forint értékű exportjának döntő része vasúton hagyja el az országot. Hatvan diák sajátíthatja el a nőiruha-készítő szakmát a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárában. A tanulók a szabás-varrás alapjait első és második évben a jól felszerelt tanműhelyben tanulhatják meg. szakoktatók irá­nyításával, az elméleti foglalkozásokat pedig a balassagyar­mati 217-es ISZX-ben tartják. A harmadikos szakmunkások a varrodában a szalagmunkán már a termelésbe is besegí­tenek. Az iskolaidő alatt a tanulók tanulmányi ösztöndíjat kapnak a vállalattól. Képünkön: Kiss Lászlóné szakoktató irányításával a másodéves Szabó Magdolna és Berecz Mag­dolna női ruhák szabását gyakorolja. — Rigó Tibor felvétele — Bővülő szellemitermék’ kereskedelem Tegnap a Licencia Talál­mányokét Értékesítő és In­novációs Külkereskedelmi Vállalat képviselői sajtótá­jékoztatón számoltak be a ha­zai és külföldi szellemi ter­mékek értékesítésében el­ért eredményekről. Vékony Lajos vezérigazga­tó elmondotta: a vállalat for­galma a vártnál gyorsabban bővült, az idén meghaladja a 800 millió forintot és jelen­tős a tőkésexport is, ennek értéke több mint 200 millió forint. A Licencia egyaránt foglalkozik a hazai és a kül­földi szellemi termékek — licencek, know how-ofe — értékesítésével. Emellett me­nedzseli az egyes ötletek megvalósítását egészen a gyártás megkezdéséig, sőt a hazai, illetve a külföldi érté­kesítésig. Ehhez lehetőség sze­rint a pénzügyi forrásokat is biztosítja, ennek érdekében együttműködési megállapo­dást írt alá az Innofinance Pénzintézettel. A vállalat az elmúlt évek­ben számos lieencet vásárolt, amelyek jelentős mérték­ben hozzájárultak a fogyasz­tási cikkek kínálatának szé­lesítéséhez, korszerű techno­lógiák meghonosításához. Így például megvették a Ni­vea készítmények licencét, importálták a Binder-féle té­Nyolcszázmilliós forgalom Megállapodás külföldi pénzintézettel Komplett létesítmények értékesítése pőzár gyártási jogát, az ener­giatakarékossági program keretében megvásárolták az új hőszigetelési szabványok­nak megfelelő Poroton és Thermopor téglagyártási el­járást. A Gázművek a Li­cencia segítségével kapta meg az angol Long cégtől az erő­sen veszélyeztetett csővezeté­kek korrózióvédelméhez szükséges nagy hatékonyságú eljárást. Szintén külföldi tech­nológia alapján kezdték meg az Enyingi Vörös Hajnal Ter­melőszövetkezetben a külön­böző haszongép.iárműveknél alkalmazott rugók gyártását. Ezzel a népgazdaság import- kiadásait évente 1,5 millió dollárra] csökkentik. A ter­mék olyan jó minőségű, hogy tárgyalásokat kezdtek a svéd Volvo céggel a rugók export­járól is. Külföldön mind kereset­tebbek a magyar szellemi termékek. A Licencia több európai és tengerentúli or­szágba értékesítette az úgy­nevezett elektromos vető- magkezelési módszert. Jelen­tős a külföldi érdeklődés a színtelenített vérpor előállí­tására szolgáló magyar el­járás iránt is. A technológia segítségével előállított vér­port az élelmiszer- és a koz­metikai ipar használhatja fel. Biztató tárgyalásokat foly­tatnak USA-beli és távol- keleti cégekkel a fürjtojásból készülő likőr gyártási 'élj« rá­csának értékesítéséből tét Tevékenységét, bővítve a Licencia újabban bekapcso­lódik az Unido és a Világ­bank által finanszírozott programokba is. Mindinkább törekednek arra, hogy részt vegyenek komplett létesítmé­nyek értékesítésében. Ilyen vállalkozásokra is akadt már példa, így a Granvisus Lát- szerészeti Eszközök Gyára ál­tal kifejlesztett komplett szemészeti laboratórium ér­tékesítéséhez több magyar szabadalmat is hasznosítot­tak. Ü7 plmiíH esztendőkben nemcsak az Hí Cllllllll aszály, az időjárás nehezí­tette a termelőszövetkezetek gazdálkodását. Növekedett a különbség az ágazatban felhasz­nált ipari eredetű eszközök és anyagok, va­lamint a mezőgazdasági felvásárlási árak kö­zött, az utóbbiak rovására: emelkedett a költségvetésbe beíizetett összeg is. Jóllehet, a gazdálkodást nehezítő terheknek van elfo­gadható magyarázata, hiszen a népgazdasági egyensúly javítását szolgálták, ám a mégoly ésszerű érvelés sem enyhít a termelőszövet­kezetek helyzetén. A' közös gazdaságok a tényt veszik tudomásul: 1981—85. között 60 milliárd forinttal növelték árbevételüket, ta­valy meghaladták a 262 milliárd forintot; s eközben a nyereségük mindössze 2 milliárd forinttal emelkedett, éppen csak túllépve a 17 milliárd forintot. E csöppet sem biztató helyzetben ül össze december 12-én a mezőgazdasági szövetke­zetek V. kongresszusa. S miután a közös gazdaságok képviselői ötévenként tanács­koznak, a kongresszuson voltaképpen tíz esz­tendőről kell szólniuk. Öt évre visszatekin­tenek, s. ugyanennyi időre határozzák meg a legfontosabb tennivalóikat. Mit mondhatnak a küldöttek? Mindenek­előtt megállapíthatják, hogy a termelőszö­vetkezetek változatlanul fontos szerepet töl­tenek be a magyar népgazdaságban. Hatmillió hektár földet művelnek, az összes mezőgaz­dasági termelésnek a kétharmadát adják, nélkülözhetetlen a szerepük a hazai élelmi­szer-ellátásban és az exportban egyaránt. A termelőszövetkezetekben 840 ezer ember ta­lál biztos megélhetést, s közvetve kétmillió család életvitelére vannak hatással. Ha csupán ennyit állapíthatnának meg a küldöttek, már az sem volna kevés. Sike­reik felsorolását azonban folytathatják: a VI. ötéves tervidőszakban a növekedés évi üteme 2,2 százalékos volt; a növénytermelés­ben 12 százalékkal, .az állattenyésztésben 13 százalékkal nagyobb értéket hoztak létre, mint az azt megelőző ötéves tervidőszakban. S e teljesítményeket csak akkor értékelhet­jük valóságos mércével, ha azt is elmondjuk, hogy a tervidőszak öt esztendejéből három­ban kedvezőtlen időjárás nehezítette a ter­melést. Javultak a gazdálkodás fajlagos mu­tatói is:, az egy tehénre jutó tejtermelés a 3506 literről 4463 literre emelkedett; a 100 hektár mezőgazdasági területre jutó vágó­állat-termelés 16,8 tonnáról 18,1 tonnára nőtt. A termelés mennyiségi fejlődéséhez a ha­tékonyság javuló mutatói párosultak. Csök­kentek az egységnyi termék előállításához felhasznált ráfordítások, intenzívebbé vált a termőföld hasznosítása. Űjabb, nagy hozamú fajták terjedtek el, s javult a termékek mi­nősége is. E néhány kiragadott példa jól szemlélteti a gazdaságok törekvéseit. Ám példák- sokaságát lehet felsorolni a nehézségek érzékeltetésére is. Ez utóbbiakról sem szabad megfeledkezni, hiszen csak együt­tesen adhatnak valós képet az ágazat telje­sítményéről, helyzetéről. Kiváltképpen most igaz ez, amikor a szakemberek szerint a gaz­dálkodást feszítő körülmények vannak több­ségben. Erre találunk példát a növényter­melésben . és az állattenyésztésben egyaránt. A legutóbbi kongresszus óta a nagyüzemi zöldség- és gyümölcstermesztés helyzete kri­tikussá vált. Csökkent a kertészeti kultúrák területe, a zöldségtermelés értéke pedig — változatlan áron számolva — egvmilliárd forinttal lett kevesebb. Az állatlétszám in­gadozása közismert: a sertésállomány mer,'-- nyisége ,.hullámzott”. a tehénlétszám 33 ezerrel, a juhok száma pedig 500 ezerrel csökkent. Az állati termékek termelése 1982 végén volt a legnagyobb, de 1985-ben már alig haladta meg az öt évvel korábbit. A mezőgazdasági alaptevékenység mérsék­lődését egy ideig az ipari, szolgáltató tevé­kenység gyors bővülése képes volt ellensú­lyozni, de a tervidőszak második felében en­nek is csökkent a teljesítménye. Verseny- helyzetbe került a mezőgazdaság ipari tevé­kenysége. s ezt a vetélkedést a rugalmasabb és kedvezőbb helyzetbe« lévő kisszervezetek nyerték. A sokirányú és kedvezőtlen hatás végső következménye az lett, hogy a kelleténél ke­vésbé növekedett a gazdaságok nyeresége. Mostanáig az 1270 termelőszövetkezet között 430—500 gazdaság jövedelemtermelő képessé­ge alacsony, s a jelenlegi gazdasági környe­zetben az egyszerű újratermelés feltételei is bizonytalanok. A termelőszövetkezetek tekintélyes hánya­da teherbíró képességének! határához érke­zett. Tűrőképességük nem áll újabb próba előtt, hiszen a már meghirdetett szabályozó- változások szerint jövőre kedvezőbb helyzet­be kerül a mezőgazdaság. Növekednek az állami támogatások, emelkednek a felvásár­lási árak. s végeredményben a különféle csatornákon kapott összegek nagyobbak lesz­nek, mint a befizetések és az áremelkedések. B CTQlisltftfkvác tehát a korábbinál 0£dU dlflH. db kedvezőbb külső környezetet teremt a gazdálkodáshoz, de en­nek élénkítő hatása csak akkor érvényesül­het igazán, ha a termelőszövetkezetek belső tartalékaikat is feltárják. A kétirányú cse­lekvés kiegészíti egymást, közös feltételei a kibontakozásnak. Mindebből persze az is kö­vetkezik, hogy önmagában egyik sem hozhat eredményt. Ezért a mezőgazdasági szövet­kezetek V. kongresszusán résztvevők sem elégedhetnek meg a korábbi eredmények és ellentmondások számbavételével, nem állhat­nak meg a gazdálkodást nehezítő külső kö­rülmények felsorolásánál. Népies mondással szólva, a saját házuk táján is söprögetniük kell. V. F. J. Gyártják a BKV-nagydíjas öltözékegyüttesf A Soproni Ruhagyárban megkezdték az őszi BNV-n nagydíjat nyert tavaszi-nyári öltözekegyüttes gyártását. A fekete-fehér színösszeállítá- sú. kilenc darabból álló mo- dellesaládot dr. Németh Já- nosné, a gyár tervezője ké­szítette a Magyar Selyem­ipari Vállalat anyagaiból. A rusztikus felületű, vászonha­tású poliészter-viszkóz kel­méből varrják a széles vál- lú blézert, a ferde vonalú zsebbel díszített szoknyát, az enyhén bő nadrágot. Har­monikusan illeszkedik hozzá­juk a fehér alapon fekete pettyes selyemfényű, pié- díszítésű, illetve alakhoz si­muló vállpántos fekete blúz. Az együttest kétrészes se­lyemruha egészíti ki, amely­nek ráncolt felsőrészét a de-' rék alatt széles gumírozás fogja össze. Az egyes dara­bok jói harmonizálnak egy­mással, ezért többféle, válto­zatban, összeállításban vi­selhetők. Az együttesből tíz­ezret rendelt a Felsőruháza­ti Kereskedelmi Vállalat. Ezek a jövő év első negyedé­ben kelőinek az üzletekbe. (MTI) Cereden a vita nem zárult le Több tiszteletet a munkának C eredre már beköszöntött a tél. Zúzmara, dér lepi a mintegy 1800 lelket számláló településhez vezető utat, au­tós legyen a volánnál, aki könnyedén leküzdi az ideve­zető több mint 130 kanyart... Az itteniek mégis azt mond­ják, hogy nincs különösebb gond a közlekedéssel. De más­sal is elégedettek lehetnek a cerediek, vannak szép. új ut­casorok, korszerűsödtek az intézmények, turistaszálló épült, s készül az új művelő­dési ház, jobb lesz a közvilá- tás... Egyszóval, ha valaki ré­gen járt itt, ugyancsak meg­lepődhet a fejlődésen. Mégsem a derűs optimiz­mus jellemezte a szerdai párt­bizottsági ülést, amelyen az MSZMP Központi Bizottsá­gának novemberi határozatát vitatták meg a testület tagjai, a meghívó t gazdasági, in­tézményi vezetők. Az alap­hangot a pártbizottság titká­ra, Pálinkás Sándor adta meg tájékoztatójával. Nézzünk néhány megállapí­tást beszédéből: ,,..a kialakult gyakorlati módszereink ma már nem eléggé hatékonyak, módosításra szorulnak. Hatá­rozataink több ízben későn jutnak el az alapszervezetek­hez, s a pártfegyelem nem kívánatos jegyei is jelentkez­nek." „Fórumainkon teljes az egyetértés, ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy a sajátos, kei&t fdadatak kevésbé fo­galmazódnak meg az üzemi, szövetkezeti tervekben. Ezen hiányosságok azt igazolják, hogy alaposan át kell gondol­nunk szervező, segítő mun­kánkat.” Aztán sorra vette Pálinkás Sándor a helyi gazdálkodó- egységek munkáját. A ceredi termelőszövetkezetről egye­bek között elmondta, hogy a nehézségek ellenére fejlődés tapasztalható, több erőt és energiát fordítottak a munka- körülmények javítására, ki­emelt figyelmet kaptak az idős, nyugdíjas szövetkezeti tagok. Nem hallgatta el a be­számoló a fogyatékosságokat sem: gond van a munkafe­gyelemmel, megszaporodtak a szabálytalanságok, minden tizedik dolgozót valamilyen formában büntetni kellett. Szó esett aztán — bár kevesebb részletességgel — a szolgálta­tó szövetkezet, a költségveté­si üzem, s a helyi tanács te­vékenységéről is, majd a ce­redi pártbizottság titkára az­zal zárta mondandóját, hogy a határozat Ismeretében va­lamennyi szervnek, gazdál­kodóegységnek meg kell ál­lapi tarn a konkrét tennivaló­it. amelyekkel hozzájárulhat a gazdaságpolitikai feladatok végrehaj fásához. Czene Árpád levezető elnök­nek nem kellett noszogatnia a jelenlevőket hozzászólásra, hiszen a húsz-egynéhány részt­vevő közül tízen kértek és kaptak szót. A pedagógusok kezdték. Lörincz Zoltán azt hangsúlyozta, hogy sokak igaz­ságérzetével találkozott a párthatározat. Ügy vélik a helybeliek, hogy olyan köve­telményeket fogalmazott meg, amelyek biztosítékai lehet­nek jobb boldogulásunknak. Hasonlóképpen vélekedett kollégája, Varga László, a pedagógus pártalapszervezet titkára: következetességet, szí - gorúságot szorgalmazva a párthatározat végrehajtásá­ban. „Több tiszteletet a mun­kának!”, mondotta érzelemtől túlfűtött felszólalásában Bu­rányi Dezső, a zabari községi pártalapszervezet titkára, kri­tikusan szóvá téve a munka- szervezetek bürokratikus vo­násait. Shulcz István, a Zabari Szol­gáltató Szövetkezet pártalap- szervezetének vezetőségi tag­ja azt ösztönözte, hogy a végrehajtást következetesen, a korábbiaknál nagyobb szigo­rúsággal kell megvalósítani. Pál Vilmos, a Ceredvölgye Ter­melőszövetkezet személyzeti vezetője a XIII. pártkongresz- szús határozatát elevenítette fel, s azt kérdezte, miért nem tudtuk eddig megvalósítani az ott elképzelteket? Válaszában végső soron a munkavégzés személyi és tárgyi feltételeit taglalta, zömmel mezőgazda­ságii példákat felsorolva. A hozzászólók sorát Czene Győ­ző. a községi közös tanács el­nöke folytatta, áttekintve a tanácsi költségvetés új, ebben az évben érvénybe lépett ren­delkezéseit. „Csak abból tu­dunk a település fejlesztésére költeni, amit üzemeink meg­termelnek. Sajnos, néhány területen vissza kellett lép­nünk, mert a bevételkiesés meghaladta a félmillió forin­tot" — tájékoztatta a testüle­tet. Ugyanakkor azt is meg­említette, hogy a ceredi lakos­ság példamutatóan részt vál­lal a település fejlesztéséből, s ezt azzal is alátámasztotta, hogy az érintettek csaknem kétharmada szavazta meg a 8Ö0 forintos tekét. — A rfii időnkben nem azt kérdeztük legelőször, hogy mennyit fizetnek?! — eleve­nítette tel fiatalkorának él­ményeit szenvedélyes hangon Salamon Béla nyugalmazott végrehajtó bizottsági titkár. — Társadalmi valóságunk konkrét példáival támasztotta alá mondandóját, amelyek a vezetői felelősség, a szoci­álpolitika torz kinövéseit, s az igazságtalan jövedelem- különbségek témaköreit érin­tették. Népies ízzel fogalma­zott egyik mondatában: „azon a nadrágszíjon húzzunk, ame­lyiken még van szabad lyuk, de ahol nincs, azt már ne na­gyon ráncigáljuk!” Alaposan és nagy felelős­séggel szólt Simon István, a helyi termelőszövetkezet elnö­ke, aki őszintén feltárta azo­kat a körülményeket, amelyek a gazdálkodást nehezítik. A szövetkezet vezetői már ko­rábban következetes szigorral felléptek a munkafegyelmet sértők ellen. Például, akinek egy munkanapja igazolatlan, annak az éves prémium hu­szonöt százalékát vonják el, az italozást ennél is súlyo­sabban büntetik... A függet­lenített állományt egyhar- madái-a csökkentették az el­múlt hónapokban, kizárással büntették az egyik első szá­mú vezetőt... Ezek az intéz­kedések nyilván nem arattak osztatlan sikert, ám, ahogyan több hozzászóló is megerősí­tette, jogosak és felelősségtel­jesek voltak. Szót kért 1 a pártbizottsága ülésen Kassai- né Karácsony Éva, az MSZMP Salgótarján Városi Bizottságá­nak titkára, aki a novemberi párthatározat néhány téma­köréről tájékoztatta a jelenle­vőket. Hangsúlyozta, hogy a mai pártbizottsági ülés egy­séges értelmezést, helyeslést bizonyított, most már a cse­lekvésen a sor: ki-ki konkré­tan határozza meg teendőit éa azt következetesen valósítsa meg. zene Árpád, a termelö- szövetkezet pártalap- szervezetének titkára fűzte hozzá felelősségteljes hangon: — A vita nem zárult le, folytatódik majd a taggyű'é- seken... Munkánk a párthatá­rozat következetes végreha i- tása. amelyet népünk elvár tőlünk, s e bizalommal nem szabad, nem lehet visszaélni! Tanka László 1 WOGRÁD — 1986. december 12., péntek 3 A tsz-ek kongresszusa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents