Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-06 / 287. szám
í\ NOCnERÁD *■ tartásához évi háromszáz forinttal hozzájárulni nem rest egyikük sem. * 1 Ilyenformán Bánkon háromféle .,teho" létezik. A harmadik a községbelieké, ők szavazták meg- talán a legköny- nyebben. a legnagyobb egyetértésben, hiszen a jelenlegi óvodai konyha főzőerejének bővítése olyan közös érdek, ami megérdemli az évi hatszáz forintót. Bánk erősen kötődik ugyan ma is a szövetkezeti földekhez, az állattenyésztés mai feladataihoz (itt léteznek ma is a legjobb és legtöbb állatot háztájiban tartók!) mégis sok innen is az eljáró a vasúthoz (ez ugyan csökkent az utóbbi években) iparba, kereskedelembe, a rétsági munkahelyekre. Akár a gyerek és az idős (itthonle- vők) bánkiak étkeztetése, akár a dolgozó nők életkörülményeinek további javítása érthetően vonzó programja közösségnek, tanácsnak az érintettek előtt. A nyáridő persze, jobban illeszkedik az egészen különleges szerepkört talált Bánkhoz. mint a december eleji ködös világ képe. Ilyenkor költőien már csak a „banki csendekre” figyelne az ember, hogy miként húzódnak el a híres szép és csendes tó partjáról a horgászok csapatai: miként árvul- nak el egy időre a kis stégek körös-körül a parton: miként kezd fűteni örökké rossz kályháival (talán a legri” méltányolható büszkeség abban, ami Bánkon (lent a községben és fent, az üdülőhegyen, s persze a tó partján) az utóbbi évtizedben történt. Néha nem is tudja pontosam az ember, hogy amikor a tanácsi vezetők errefelé Bánkról szólva a gondokat sorolják — panaszkodnak-e. vagy dicsekednek?! Mert a panasz, a gond itt mindenben a fejlődés gondja egyúttal. Ezért szerintem lehetne akár a dicsekvésé is, dé úgy is megA község korzója félidőben is zsúfolt. A Bárka étterem konyhája messziről csalogatja vendégeit. hidegebb vendéglő télen a megyében) a „főút” menti étterem, a nagy nyári forgalmak miként kerülnek a múlt képei közé? S, hogy aztán ide- lent milyen az élet már a disznókra figyelve, a késeket fenegetve, s milyen odafent az üdülőkörzetben. amikor még néhányan a pestiek közül meggyújtják az utolsó fa- levélhalmokat kesernyés, mégis jó illatú füstöket eregetve... ☆ — De a bánki csendek nagyon is beszédesek. Rétság részeként odabent a tanácson annyi új vonásról, annyi újabb küzdelemről, kölcsönös győzködésről, újabb, Pihen a tó — pihen a motel közösséget szolgáló tervekről, jól sikerült, ha éppen sokat vitatott anyagi hozzájárulásról és egyéb értékes újdonságról hallhat az ember, bogy csak kapkodja a fejét. Mondják-vélik. nyilván tapasztalás után éppen a rétsági tanácsiak, hogy bizony „három faluval nincs annyi tenni-veWnivaló”, nincs annyi gond. mint ezzel, az egyetlen bánki, tó feletti üdülővilággal. Van persze öröm is, nem kevés. Van, lehet rétsági, tanácsi, megyei és „dunakanyaalapozottan! (mindenféle félreértés elkerülése végett hangsúlyozom az utolsó szót). Ennek ellenére jómagam ismerek nyugalmasabb megbízatásokat is —, mint Rétsá- gon ■‘tanácsi vezetőnek lenni, s mai nehéz anyagi helyzeteinkben kétoldalúak (vagy többnek) megfelelni, s, hogy ez mennyire így lehet, példa rá az a terv, amely szerint maga a tanács szorgalmazza a legerőteljesebben: még ez évben! legyen egy üdülőbizottság, amit,a „hegy” választ a maga képviseletében, akivel érdemben és kiegyensúlyozottan tárgyalni lehet a jövőben is. Mert van ma is tanácstagi csoportja az üdülőknek, mégis egy ilyen operatív munkát is vállaló bizottság mai korunkban, amikor egyre nagyobb tér jut erkölcsi és anyagi felelősségek tekintetében magukra a polgárokra, helyekre — időszerű törekvés az üdülőbizottság létrehozása. Jó terv. Nagy fejlődés — sok gond. De mindenben látszik, mert keresik is a perspektívát (tehát nem magától mutatkozik) a megoldás útja-módja. Bánk jövője ma, ha nehezen ki- küzdve is, nyugalmasabbnak látszik, mint teszem azt nyolctíz évvel ezelőtt, amikor még sok mindenben megfoghatatlan volt az igény kielégítésének módja. Á mai és a holnapi fejlődéshez hozzáteszik mindenütt — így itt is — a saját erőt. a településfejlesztési hozzájárulást, hát benne van a nevében..,! S éppen ez! Azok a pesti polgárok, siklik odahaza —, talán, mert nem értettek egyet a kerületi fejlesztési tervek felvázolt „objektumaival” — itt a tervidőszakban egyes üdülőterület! részeken, ahol nincs út egyáltalán, vagy csak nagyon rossz, nagyon „nógrádi’!, nagyon marasztaló-agyagos — még Petőfi is szidta a nógrádi utakat. s gondolhatott éppen a bárvkiakra is —, nem kevesebb. mint hatezer forintot fizetnek a tervidőszakban „te- hóra”... S van, aki ugyanazon a hegyen az üdülőházak között ■ háromszázat, mert már megvan az út, de a karbanA bánki újdonságok körött említődik az ország második (még egy helyen van belőle, valahol a Dunántúlon) kazetAz üdülőházak fölött bronz- kakas őrködik tás rendszerű szennyvíztisztító rendszere, amit az „Alkotó ifjúság” pályázatán szereplők hoztak létre’(tervben), s amelyet a megye támogatott majd hatmilliós költséggel. Ez a tisztító a bánki útról Romhány felé hajtva, hal oldalt magasodik szó szerint. Hegyesdombos területen épült meg az úgynevezett Plachinán (errefelé így nevezik a helyet), de az útról nemigen látszik. Napi ötszáz! köbméter tisztítókapacitásáról csak annyit, itt és most, hogy oda hordaKészen áll a kazettás rendszerű szennyvíztisztító ni kell a máshol összegyűjtött szennyvizet és vagy tucatnyi földbe ásott, hatalmas méretű kazettán áteresztőd ve tisztul. A méréssel foglalkozó szakemberek állítják, hogy a ka zettasor végén a Lókos-patakba már majdnem ivóvízminőségű folyadék kerül nagy mennyiségben. A Lakos pedig az Ipolyba viszi tovább á vizet, ami így teljességgel veszélytelen, sőt, bárcsak ilyen minőségű vizek mennének minden folyónkha az országban. Éppen idefent a sok és nagy gödör (nem más ez ugyanis) láttán jut aztán eszembe nekem is a Nagybányán, a majd A seprőnek való vessző vágására most jött el az idő kétezer méteres Izvorán egy ottani román aranybányásztól, Barbura Gheorgetól halott igazság, amit az Izvoráról sebesen lerohanó Feketeviz-pa- takra mondott, hogy „kilenc kövön átfolyva, Megtisztul minden víz...” Ez az ötszáz köbméternyi tisztítókapacitás Bánikot és mindenki mást is a környéken úgy érinti, hogy éppen a tanács rendeletéi nyomán mindenütt meg kell építeni a házaknál (ahol még nincs) a zárt rendszerű szennyvíztárolókat. A kapacitás „elbírja” majd a körn vék valamennyi szenny-/ vizét és Bánk is nyer általa. Odabent a községben láttuk aztán a vasútnál dolgozó Tóth József portáján, ahogy a gazda az udvarban a házi „kazettát” ásta. Készül már a házban a fürdőszobai berendezés, ehhez szükség van otthoni, biztonságos szennyvíztárolásra. amit majd innen is elszállítanak a Plachinára Így függ-össze amúgy itt minden, ami a jövőt érinti. Nagy jövője van annak a meglevő, de most nem használatos (a regionálisról kapja Rétság az ivóvizét, korábban erről a bánki kútról ment a víz) jelentős hozamú jó vizű- kútnak. Amiről azt mondja Rútságon a tanács településfejlesztési szakembere, Nagy Sándor, hogy a tervek szerint a tó vizének cseréjéhez használják. majd fel állandó jelleggel a jövőben. A tó vízminőségének megőrzése ugvanis elsőrendű érdek; erre figyel mindenki, a helybeliek. az üdülők, a rétságiak, a megye, a dunakanyari ifitézőbizott- ság... * Éppen a pa látási tó elszeny- nveződése talán a legriasztóbb példa arra, hogy „mindent össze kell vetni még időben.” Talán szerencséje is van Bánknak egészen kiváló adottságaival. A szerencse azért nem lenne elég — a figyelem és az összefogás egy itteni szebb, jobb minőségű életért régtől ismert és járt útja a bankiaknak. S azoknak is, akik most már kis ..birtokaik” révén erősen kötődnek odafent a hegyen. Nagy Sándortól tudom — 542! a telkek száma és azok nagyrészt beépültek mára. Két nagyobb időszakot számítva alakult ez így. Majd húszéves már az itteni üdülői múlt. A házak között nagy értékbeli eltérések lehetnek, de a hely iránti vonzalom nem csökkent, sőt növekedett az utóbbi években. Más kérdés talán. hogy odafent forgolódva a szépnevű kis utcácskák labirintjában nekem úgy tűnik — kicsit a tulajdonosok is elfáradtak. sok az elhanyagoltság köze’ébe jutó üdülőhá- zacsika, és hát, bizony. az ízléssé] is gond van i'tt-ott, különösen a toldalékok képét látva lehet igaz ez. A tulajdonosok többsége — 85 százaléka — fővárosi, s nagyon is eltérő anyagiakkal rendelkezik. Éppen ezért jelenthet elismerésre érdemes eredményt, hogy az úttalam részeken üdülők tekintet nélkül anva-gi erejükre, hatezer forint hozzájárulást „ vállaltak a négy évre. Vita né'kül refn ment ez sem nyilvánvalóan. Lehettek olyanok is, akik akár azonnal és nagyobb összeggel is képesek lettek volna utat építtetni. A tervek elkészülnek és bármilyen szeréfty lesz Csoda a tavon? Hattyúk ereszkedtek nagy suhanással a vízre, talán eddig soha' nem járt e nagy testű madár a környéken is az az út, ami ott fent megépül majd — nagyot lendít a hely vonzerején, értékén nemkülönben. Bánkot a tó tette naggyá (ha lehet ilyet mondani, s lehet, kell js talán, mert voltak vélemények éppen a fentiek köréből, amelyek mást hangsúlyoztak). A tó. amelyet neveztek egykor Tenger szemének, Tengerfenéknek, s volt idő amikor hihetetlen, mérhetetlen mélységekről szóltak ’a legendák, a bánki víz mára valójában országos fogalom. Üdülési, horgászási és a nyári kulturális oldalakról nézve, együttesen igaz ez. Tehát valóban a csendes vizű tó az igazi vonzerő. Az itteni és megyei figyelmekkel együtt lehet csak az, ami! Tavaszt várják a horgászstégek Húsz éve vadvíz volt még. A horgászok karolták fel és aztán szereztek maguk is figyelmet, erőt, tervet öntna- guktól. másoktól is, de hát, enélkül ugyan hol lehetne bármiben is előbbrejutni? A horgászok jövője itt mindig méltányos figyelmet érdemel! Rövidesen azonban rendezni akarják a tó szakaszait. stégeket építenek, három területre osztják természete szerint és „foglalkoztatása” nyomán a tavat; megszűnhetnek tehát körös-körül mindenütt a horgászvárták. ☆ Talán már ezt a csendes,' jó vizű (az amúgy ma is!) vadas tájat látta meg benne éppen akkor, amikor ottjáf- tunk a ha.ttyúcsapat' vezetője, a pompás tollú és hatalmas testű büszke gúnár és lefelé vette az irányt. A négy hattyúhölgy követte. Azok a vasutasok, akik szabad idejükben a hegy alatti domboldalon fűzfavesszőt vágtak (most van itt az ideje ennek!) olyan seprűnek, hónak valót — nem akartak hinni a szemüknek. Szép nagy suhanás- sal terültek el a madarak a bánki tavon. Azonnal nekiláttak az ivás- nak, hosszan kortyolták a vizet. hattyúhoz, meséhez illő komoiyoáegal manőverezlek a parthoz és fogadták a bánkiak (összeszaladt a falu azonnal) hódolatát, s hozzá a nagy szelet, apróra tördelt kenyeret. amire megint csak jólesett a tó vizét inni. Távolabb a nagy csapat vadkacsa mindebből nem kért. ök helybeliek (hetvenháromban alig voltak néhányan. most húszon felüli a számuk), a hattyúk Tereske felől landoltak a tóra. Nincs senki a bánkiak között, aki itt hattyúra emlékezne. Szerintem, jó jel. T. P. L. Képek: Kulcsár József
