Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-05 / 286. szám
Ikarus autóbusz kipufogódob,fát készítik a másodéves karosszérialakatos-tanulók a Nógrád Volán salgótarjáni tanműhelyében. Cseh László szakoktató tizenhárom diák szakmai foglalkozását vezeti, akik az elméleti ismereteiket a 21I-es ISZI-ben tanulhatják meg. — RT — Számvetés után — országos konferencia előtt Beszélgetés Gaál Gabriella megyei úttörőéinél* kel Hozzá kell igazítani a gyermekmozgalmat napjaink változó világához, a mai kor igényeihez és követelményeihez — ez a szemléleti törekvés jellemezte leginkább a nemrégiben megtartott megyei úttörő-vezetői konferenciát. Az elmúlt három év tapasztalatainak összegezése, a jövőbeni teendők fölvázolása alkalmat kínál arra, hogy Gaál Gabriella megyei úttörőelnöktől a gyermekmozgalom helyzetéről érdeklődjünk. — Kezdjük beszélgetésünket egy általános kérdéssel: mik jellemzik Nógrád megye úttö- röszcrvezeteinek munkáját? Mely területek kaptak az utóbbi időkben nagyobb hangsúlyt? — Ami a számszerűséget illeti, nyolcvanhat úttörőcsapatban mintegy huszonötezer gyerek tevékenykedik, irányításukat csaknem két és fél ezer felnőtt úttörővezető végzi. Az elmúlt hetekben és hónapokban zajlottak le a csapatszintű és területi értekezletek, amelyekre a tartalmas értékelés, a kritikus hangnem, s a jobb mozgalmi munka iránti igény volt a jellemző. Érződött ez a megyei fórumon is, ahol több mint húszán kértek szót a plenáris ülésen, a szekciókban pedig minden második résztvevő elmondta a véleményét. Nem akarom a statisztikát misztifikálni, de ez a megnövekedett érdeklődés is jelzi: az úttörővezetők kellő felelősséggel látják el munkájukat. Ennek során egyre inkább előtérbe került az önálló ,,csapatarculat” kialakítására való törekvés, az aktivitás szélesítése. a gyermekönkormányzat fórumainak gyarapítása, a társadalmasítás. — Ez azt jelenti, hogy a gyermeknevelés — beleértve a mozgalmi nevelést is — nem csupán a pedagógusok, az úttörő- vezetök feladata. . . — Soha nem volt az! Nem lehetett és nem szabad ezt csupán az iskolai-mozgalmi területre leszűkíteni. Bármenynyire is meghatározó az iskolai nevelés, de tény. hogy a gyermekek a változásokat, a különféle hatásokat leginkább a családban élik át. Viszont az is közismert, hogy éppen az utóbbi időkben a szülőknek kevesebb idejük, energiájuk jut a gyermeknevelésre. Éppen ezért programjainkat úgy alakítjuk, hogy a szülőkkel tartalmasabb kapcsolat jöjjön létre. Azt akarjuk, hogy jobban megismerjék az úttörőéletet, legyen szervezettebb a csapatvezetőségek és a szülői munkaközösségek közötti együttműködés, vegyenek részt egymás rendezvényein, hangolják össze teenc’ "iket. Hiszen, gondoljunk csak bele: az igazi kapcsolatban nem csak a család hat a gyerekre, hanem a gyerekeken keresztül a mozgalom is visszahat a családra, formálja annak értékrendjét, nyitottabbá teszi életét. Jó példákat is tudok mondani: a rétsági szülői munkaközösség aktivitásával az úttörőmozgalom legmagasabb kitüntetését, a „Gyermekekért” elismerést érdemelte ki. De említhetném Mátraverebélyt, több salgótarjáni, balassagyarmati iskolát, ahol rájöttek arra: együtt — Ez az együttműködés korántsem gond nélküli. Sokszor és sokan azon vívódnak: ki tegye meg a kezdő lépést, az iskola, az üttörövezetö vagy pedig a szülő? — Ez álkérdés. Azoknak okoz csak gondot, akik nem akarnak „lépni”. Egyértelműen annak kell kezdeményeznie, aki a segítséget várja! Mi úttörővezetők, akik hivatásunknál fogva a gyermeknevelés szakemberei és felelősei vagyunk, nos nekünk kell meghatározni azokat a területeket, ahol a társadalmi aktívák, köztük a szülők is, segíteni tudnak. — Kosztolányi írja valahol, hogy „csodálatos, milyen eredeti tud lenni egy gyerek, ha hagyják!”. Néha az az érzésem, nem nagyon „hagyják” a gyerekeket a felnőttek. .. — Mire gondol? — Például arra, hogy olykor helyettük és nevükben döntenek. Hogy megkérdezésük nélkül állítják össze a programokat. — Nem állítom, hogy ezek a példák nem valósak, sőt néha elszomorítóan kedvezőtlen esetek is adódnak a gyermekek önállóságra nevelésében. De azért legyünk arra tekintettel, hogy ez a legifjabb korosztály voltaképpen az iskolában, az úttörőmozgalomban tanulja meg, sajátítja el a demokratizmus alapjait! És ez óriási felelősséget ró pedagógusra, úttörővezetőre egyaránt. Olyan társadalmat építünk, amelyben valamennyiünknek kezdeményezőbbnek kell lenni. A csapatok önállóságának erősítésével az utóbbi időben bő lehetőség nyílt arra, hogy közös akarattal választott mozgalmi életet éljenek. Szeretném hangsúlyozni, hogy szövetségünk a gyerekek szervezete, amelyben minden értük és általuk történik. Olyan mozgalmi keretet kell nyújtani számukra, ahol a gyerekek jól és hasznosnak érezhetik magukat, ahol a megbízatás és vállalás, „a munka” önfeledt játék. — Tehát a játék, a romantika továbbra sem hiányzik a mozgalomból? — Azt hiszem, nem veszítünk vonzerőnkből, sőt inkább erősödik általa a mozgalom, ha továbbra is a játékosság, a romantika főszerepet kap a mindennapi életben. Talán ezért is olyan népszerűek a gyerekek körében a „Hétmérföldes csizmában”, a „Játssz velünk”, a „Barátaink”, a „Vár a természet”, a „Művészetek ván- dorútján” elnevezésű közösségi játékok, amelyeken az utóbbi három évben összesen 856 raj és 1283 őrs vett részt Egyre népszerűbbek a csapattáborok, ez évben például már 3000 pajtás számára nyílt lehetőség a pihenésre, a túrázásra. De említhetném a különféle pályázatokat, szakköröket, társadalmi-politikai ünnepségeket. Mind-mind igazolja azt a pedagógiai nézetet, hogy ha érdekesen, játékosan, a diákok bevonásával szervezzük a programokat, akkor azok osztatlan elismerést váltanak ki a gyerekek körében. Az az álláspontunk, hogy inkább kevesebb, de tartalmasabb, élménydúsabb rendezvényeket szervezzenek az úttörőcsapatok. — Az útrörovezetötc legnagyobb rendezvényének, az országos konferenciának ez év végén december 12—14-én Salgótarján ad otthont. Hogyan készülnek? — Már hónapokkal korábban hozzáláttunk az előkészületekhez, örömmel tapasztaltuk, hogy megyénk párt-, állami és társadalmi szervei, az intézmények, a vállalatok közös ügynek tekintik a konferenciát. Három évvel ezelőtt Miskolcon olyan úttörőmozgalom mellett köteleztük el magunkat. amely nagyobb teret, vonzóbb programot kínál a gyerekeknek, jobban épít aktivitásukra; amely bővíti társadalmi kapcsolatait, s amelyben mind több gyerekszerető felnőtt talál feladatot. Ezt a programot vállaljuk továbbra is. viszont az elmúlt évek változásai és tapasztalatai arra kényszerítenek bennünket is, hogy eszközeinket, módszereinket tovább fejlesszük. Ehhez szeretnénk kedvezőbb körülményeket nyújtani a hozzánk érkező több mint félezer küldöttnek, meghívottnak. Azt kérve: legyen közös munkánk eredménye mozgalmunk hiteles mai képe s a továbblépés felelősségteljes vállalása — mondotta befejezésül Gaál Gabriella megyei úttörőelnök. Tanka László BEfiMOTT EMBEREKKEL a z MSZMP Központi Bizottságának minapi határozata újból megerősítette, hogy elő kell segíteni a veszteségesen és alacsony hatékonysággal gazdálkodó termelőegységek munkájának gazdaságossá tételét, a költségvetési támogatás leépítését, a gazdaságtalan termelőtevékenység megszüntetését. Valamennyien tudjuk, hogy e program végrehajtása alapos és elszánt, körültekintő, egyben következetes döntést, végrehajtást igényel. Hiszen gyakran nem kevesebbről van szó: be kell zárni az olyan üzemet, vagy gyárat, amely — ahelyett, hogy gyarapítaná — fogyasztja a közvagyont. Ej kell érni, hogy az ilyen gyár gépei, üzemcsarnokai olyan vállalathoz kerüljenek, amelyek nyereségesen gazdálkodnak. S, minthogy még a legkorszerűbb berendezés is csak holt tárgy marad ember nélkül, az elérendő célok közé tartozik az is, hogy a régi, a veszteséges gyár dolgozói is váltsanak. Hogy ez miiképpen megy végbe, az persze, korántsem mellékes. Elképzelhető, hogy az emberek a régi üzemcsarnokban dolgoznak továbbra is, de már egy másik vállalat munkásaként. Az sem kizárt — sőt. inkább gyakoribb —, hogy egy másik céghez kerülnek. A lényeg viszont mindkét esetben azonos: valami más, valami köz.ha.sznúbb tevékenységet folytatnák, minit idáig. Azért beszélünk —, s beszélnek ők is — váltásról. Kétségtelen] hogy ez végső soron a dolgozó érdekében történik. Könnyű belátni ugyanis, hogy csak olyan országban boldogulhatnak munkájukból az emberek, ahol a termelés, valóban gazdagítja a közvagyont. Csakhogy attól, hogy a józan eszemmel belátok, elfogadok valamit, még nehéz, akár keserves is lehet az ilyen váltás, a vezetőnek és dolgozónak egyaránt. De még a nehéz döntés is könnyebbé válhat. ha a vállalatok vezetése megosztja a váltás gondjait, de várható előnyeit is a dolgozókkal, bevonja őket a döntésbe, beavatja őket a tervekbe, elképzelésekbe. Ezt annál is inkább érdemes hangoztatni, mivel számos példa bizonyítja, még a jó szándékkal elhatározott átcsoportosításból, változtatásból is kínos ügyek származtak csak azért, mert időiben nem tájékoztatták a dolgozókat, az érintetteket. Például helyes intézkedéssorozatot megkérdőjelező közhangulat alakult ki a vidéki nagyvállalat budapesti egységében amiatt, hogy a fővárosi dolgozók az újságból tudták meg, mi a terv velük, üzemükkel. Történetesen több ezer, magát megcsalatottnak érző kispesti munkásról van szó. akikért mellesleg kapkodnak más üzemek, hiszen nem rajtuk múlott, hogy az egységben a tevékenység kilátástalanná vált. Joggal érezték, ha idejében szólnak, ők is idejében felkészülnek a búcsúra, sorsuk új útra vezetésére. Az emberek feje fölött intézkedni még az annyira áhított gazdálkodási cél érdekében sem lehel! Ez az eljárás azzal sem menthető. hogy a váltást bonyolult tárgyalások előzik meg. s nem könnyű meghatározni, mikor lehet érdemben tájékoztatást adni. A hibát általában előbb követik el. Ott, ahol a dolgozóknak meglepetéssel kell tudomást szerezniük arról, hogy eladják, átszervezik, átcsoportosítják üzemüket, vajon hogyan keresték előbb velük együtt a ’nagyobb gazdaságosság módját, a hatékonyabb tevékenység felételeit? Mire mozgósították őket eddig. ha csak most tudják meg. hogy bajok voltak'.’ Egy-egy ilyen, az emberek életét kezdetben, tán kedvezőtlenül befolyásoló döntés előtt, a vezetésnek el kell számolnia azzal, mit tett a meglévő kapacitás hatékonyabb üzemeltetéséért, mi az a körülmény, amin változtatni nincs hatalmában, és ami az adott kapacitás átadását indokolja. De, abban az esetben is a dolgozók megértésére számíthat, ha új termékszerkezet, a nagyobb rend és fegyelem elérése miatt „.mozdul meg a talaj” egyesek lába alatt. lozdulni kell. Jelen terveink valóra váltása csak akkor lehetséges, ha gép, műhely. üzem nagyobb hatásfokkal több hasznot hajt. Késlekedni sem szabad a változtatással, ha arra megérett az idő. Viszont, hogy megérett, azt a dolgozók tudatán is mérni szükséges: vállalják-e az újfajta tevékenység kényelmetlenségeit a jobb boldogulás perspektívájával? Ez nem időhúzás, felesleges akadékoskodás, soha véget nem érő viták indokolása. Meggyőződésünk, ha a dolgozók tájékoztatására js gondolnak, még meg is gyorsulhat az átszervezés. Márpedig ez a célunk. Kom#r»ik Ferenc M Felülvizsgálat az árvédelmi vonalakon Az Országos Vizügyi Hivatal szakemberei és a vízügyi igazgatóságok vezetői befejezték folyóink 4200 kilométer hosszú árvédelmi vonalának őszi felülvizsgálatát. Méterről méterre ellenőrizték a gátakat, a zsilipeket, az átereszeket és az egyéb vízügyi berendezéseket] különösen azokon a szakaszokon, amelyeken az idén végeztek töltéserősítési munkákat. Megállapították, hogy a vízügyi igazgatóságok jó minőségben teljesítették ez évi fejlesztési terveiket: mintegy 300 millió forint értékű földmunkával a folyók mentén csaknem 30 kilométer hosszúságban szélesítették és magasították a gátakat, s ezzel növelték az árvízvédelmi biztonságot. Egyebek között a Dunán a Csepel-sziget, valamint Bölcske és Madocsa térségében, a Rábán Nick és Győr környékén, a Maros és a Zagyva torkolati szakaszán, valamint a Drávánál, a Muránál, a Szamosnál, a Fekete- és a Kettős-Körösnél végeztek nagyobb töltéserősítési munkát, a Bodrog mentén pedig kiegészítették Sárospatak és Sátoraljaújhely körtöltését. ■ ■ Uzemavatás Budafokon Űj létesítménnyel gyarapodott a Budapesti Szeszipari Vállalat budafoki élesztő- és szeszgyára. Csütörtökön Szabó Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes felavatta a gyár desz- tillációsüzemét, amelyet a Krupp cég berendezéseiből a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat (VEGYÉPSZER) épített föl. Az újjáépített üzemben _: a régebbi eljáráshoz képest — felére csökken a végtermék előállításához szükséges gőzenergia, s ennek révén évente mintegy 20 millió forintos megtakarítást érnek él. A rekonstrukció hozzájárult a környezet kíméléséhez is, mert minimálisra csökkentette a gyár szennyvízkibocsátását. Száz milliméter csapadék hiányzik Az agrometeorológiai ösz- szesítések szerint egyre komolyabb méreteket ölt a csapadékhiány. A nyári aszály ősszel folytatódott: ezt jelzi, hogy szeptemberben, októberben és novemberben, három hónap alatt, országosan mintegy 100 milliméternyi csapadék hiányzott, a sokéves átlagnál ennyivel kevesebb esőt mértek ebben az időszakban. Különösen nehéz a helyzet az alföldi részeken, ahol 3 hónap alatt alig több mint 20 milliméter esőt kapott a határ, holott ebben az időszakban 120 milliméter a szokásos. Nehéz helyzet alakult ki Békés, Csongrád és Szolnok «jegyében, Bajptó-Bihar megye kétharmad részén és Bács-Kiskun megye területének mintegy felén, éppen az ország nagy kalászos gabonatermő vidékein, ahol az ősszel elvetett mag elfekszik a földben. A nedvesség hiánya miatt a csírázás megindulására jelenleg nem is lehet számítani. Az átlaghoz képest 60 milliméter hiányzik a nyugati országhatár melletti sávban- ahol viszonylag több volt az eső. A> Dunántúlon általában kedvezőbb a kép. de itt is igen nagy adóssága van a természetnek. Emiatt a búza ezeken a részeken foltosán kelt ki és újabb esőkre lenne szükség a zsenge növény gyarapodásához. A MÉM adatai szerint az őszi árpa és rozs elvetett magjának 10—15 százaléka elpusztult, mivel a csírázó növény nem kapta meg a kívánt nedvességet. A búza sokfelé egyelőre „várakozó állásponton” van: meg sem indult a csírázás. A minisztérium szakemberei szerint a legnagyobb gondot az okozza, hogy a talaj a különben legcsapadékosabb őszi hónapokban nem kapott vízutánpótlást, és így nincs semmiféle víztartalék a földben. Na- nagyon sok függ tehát a következő hetekben a téli csapadék mennyiségétől. Vízerőmű épül a Dunán A közös magyar—csehszlovák beruházásként megvalósuló bős—nagymarosi vízlépcső- rendszerben készül az erőmű. a hajózsilip. A bősi vízlépcső a Dunakilitinél épülő víztárolóból kiinduló 25 kilométeres csatornában létesül. A munkálatok alkalmával 18 millió köbméter földet mozgatnak meg, 1,3 millió köbméter betont, illetve vasbetont építenek be, a technológiai berendezések tömege pedig 33' ezer tonna. Az ösz- szesen 720 megawatt teljesítményű vízerőmű első egysége 1990-ben kezdi meg az áramszolgáltatást. Teljes elkészülte után egy átlagos vízhozamú évben 2600 gigawattóra energiát termel majd. Munkában a vasbetonszerelők (MTI-fotó: Balaton József) NÓGRÁD — 1986. december 5., péntek r \
