Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-24 / 302. szám
Az életmű vonulatai Czinke Ferenc retrospektív kiállítása Medvetánc II, 1983 Belső-tó, 1985 Hommage Radnóti III (ötödik ecloga Bálint György emlékének), 1974 Egy ünnep születése A betlehemi legenda és néhány tény Czinke Ferenc Munkácsy- díjas érdemes művész számára. aki hatvanadik születés- riap.ia alkalmából november 7-én megkapta a Szocialista Magyarországért Érdemrendet. ez az esztendő mindenekelőtt a számvetés ideje. Ezt jelzi a többi között az a retrospektiv kiállítás, amely augusztusban Budapesten. az Ernst Múzeumban nyílt meg, jelenleg a salgótarjáni Nógrádi Sándor Mnzei'mhnn 'átható. s jövőre a Miskolci Galériában is bemutatják. A művész közben sikeres egyéni kiállításokat rendezett Törökországban, Ankarában és Isztambulban. művei más tárla- tó 'ap ugyancsak szerepelnek. Elsősorban mégis a retrospektív kiállítás érdemel figyelmet. amely most Salgótarján érdeklődő közönsége számára rajzolja föl imponálóan gazdag anyaggal az életmű vonulatát, de észrevehetően utal a művész munkásságának további tartalékaira is. elsősorban az egyetemesebb összefüggések Iránti érdeklődés intenzitásának növekedésében. Mindez újabb gondolati és művészi tartományok birtokba vételének lehetőségét ígéri — erre már a retrospektív tárlaton meggyőző grafikai anyag van példaként — jóllehet Czinke Ferenc munkássága már edd'g is rendkívül rétegzett, téma- és motívumvilága az emberi jelenségek széles skáláját fogja át. Beleértve a többi között a természeti formák, a népművészet ihletése, a bartóki barbár-népi világ továbbsugár- zása vagy éppen a társadalmi. a történelmi haladásnak elkötelezett ember érzékenysége és hite által közvetített tartalmakat. amelyek Czinke Ferenc grafikáiban és grafikai sorozataiban meghatározó jelentőséggel tűnnek föl. Czinke Ferenc idehaza és külföldön számos sikeres egyéni kiállítást rendezett az elmúlt évtizedekben, grafikai munkásságát rangos hazai és nemzetközi díjak egész sorával ismerték el. A sok évtizedes művészpálya egyik legkiemelkedőbb állomása mégis a mostani életmű-kiállítás, amely csaknem kétszáz sokszorosított grafikát, egyedi rajzot vonultat föl az utóbbi évtizedekből. A salgótarjáni kiállítást a Nógrádi Sándor Múzeumban Prakfalvt Endre rendezte, külön ügyelve arra, hogy a művész munkásságának különböző korszakai érzékelhetőek legyenek a látogatók számára. Ugyancsak a rendezést dicséri, hogy a mennyiségileg is hatalmas anyag elegánsan és izgalmasan jelenik meg a múzeum szép belső tereiben, s egy pillanatra sem válik fárasztóvá. Ugyanakkor —, s ez már Czinke Ferenc művészetének sajátosságai közé tartozik —a tematikai és a stílusjegyek alapján elkülöníthető alkotói korszakok ellenére az életmű gondolatilag is egynemű, a fölfedezhető különböző stílusáramlatok a művész munkásságában egyedi jegyeKet öltenek, biztosítva azt az önálló hangot, amely a Czinke- grafikát semmi mássá] össze nem téveszthetővé teszi. A műkritika e sajátosságok között emlegeti már régóta például az alkalmazott szerkesztési szabályok konzekvens alkalmazását, például — Rideg Gábor szavaival — a képelemek, a vizuális alapegységek keresztirányú elrendezését. vagy a7 ősi magyar hitvilágra is utaló alsó. középső és felső világ vizuális ér- zékeitetesét, ami egyúttal gondolati sokrétűségre Is utal, egyáltalán azt a szimbólumgazdagságot, amely a Czinke- grafikát oly változatássá teszi, meghagyva az értelmezés tág kereteit. Az utóbbi Időkben természetesen változtak is a szerkesztési szabályok, az állandónak tekinthető elemek mellett például „hasadékok” jelentek meg a lapokon, vagy más kompozíciós elemek kaptak hangsúlyt, megmaradt azonban a komponálás rendjének szigorú kötelezettsége. Érdemes külön is utalni arra, hogy bár Czinke Ferenc művészetében korábban is voltak nyomai bizonyos „fes- tőiség”-nek. az utóbbi évek színes grafikái mégis új elemet jelentenek a művész munkásságában, a szín közvetlenül is megjelenik a lapokon, azoik szerves részét képezi, tovább mélyítve azt a líraiságot, amely az életmű egyik vonzó jellemzője. A műkritika, de maga a néző is hajlik arra, hogy egy- egy művészpálya kifejezési köreit korszakokra bontsa. Ebben van is némi igazság, mert hiszen egy-egy témakör meghatározható időben foglalkoztatja a művészt. Czinke Ferenc művészetében is megvonható bizonyos időhatárok közé szorított önkifejezési változatosság, egymásra épülő gondolati rend. Mintegy emlékeztetőül, de egy alkotói korszak összefoglalásaként is köszönti a látogatót az Édesanyám ikonja című ihletett nagy mű. amelyben a művész első grafikai összefoglalását adja annak az inditó tájnak, népi környezetnek, kelet-kö- zép-európai motívumkincsnek, amely természetesen sajátja. Mindezt átszövi a mély szeretet és eltéphetetlen kötődés, amelyről — szóban — fgy vall: „Itt az alvégen laktunk a Fazekas-féle házban — mondta többször édesanyám, született Pálóczi Erzsébet — ilyen névvel (!), kék vissz- eres lábakkal — már régen az általa szőtt és kivarrott kenyérkendővel integet a Gön- c ölszekérröl..." Ez a Hagyaték (nemcsak az 1976-os grafikai lap címe). Vagyis a népművészet ősi törvényeinek gyermekkorba érő, a későbbiekben egyre mélyülő ismerete, a népi mustrák, a hatvanas évek végén született nagyiszerű sorozatok, a nézsai emlékgrafikák, a bartóki világ, az ősi szerszámok. Nem sokkal később megszületnek a további emlékezetes művek, mindenekelőtt A kos- király című sorozat, az Egy mészégető álma, a Dózsa-va- riációk, a Tékozló tél. Vagy, hogy egy másik vonulatot említsek, A tenger természete, A vadász halála, a Rekviem a vizekért, hogy csak néhányra utaljunk a kiállításon is látható vonulatokból. Czinke Ferenc munkásságának legmeghatározóbb jegyei közé tartozik minden alkotói korszakával szerves egységben az erőteljes közéletiség, amely grafikai életművének szintén meghatározó része. Ennek „közvetlenebb” megnyilatkozási formái közé tartoznak a többi között a már említett Variációk egv Dózsa- fejhez sorozaton kívül olyan művek is, mint például a Gyökerek III. (Salgótarján), A felszabaduláshoz (Vágtató nyár) III., a Nógrádi Sándorra emlékezve, a Hommage a Radnóti-sorozat, A partizán érkezése (Szönyi Márton emlékére), a Felszabadulás, vagy a Szuronyukon őszirózsa sorozat és így tovább. Szenvedéllyel és minősítő értelemmel nyúl a történelem, benne az újabb kor eseményeihez és személyiségeihez, a népben, nemzetben gondolkodó, a jelen és a jövő társadalomépítő küzdelmeinek elkötelezett művész hitével és bizakodásával. Ez a szenvedélyesség és hit nyilvánul meg legújabb alkotói periódusának műveiben is, egyrészt a balatoni sorozatban, márészt az antikvitás és a magyar történelem korábbi századait és alakjait idéző egyedi rajzaiban. Az idézés nem öncélú, a tanulságok a mának szólnak, akár a Medvetáncot, a Csírázást, a Jtí- dáspénzt, a Vadócba rózsát oltani, A fény felé, a Tihanyi ősz, a Virágzik a Balaton című lapokat és sorozatokat, akár a Flóra, az Izsák föláldozása. vagy a Vak Béla című műveket nézzük. Elkötelezettség ez is. az általánosabb emberi tartalmak megfogalmazásakor jelképeket fogalmaz a művész, amelyek korunk és történelmünk nagyon is időszerű gondjaira, reményeire keresik a feleletet. A szebb és a jobb felé törekvő ember rerríényét fogalmazzák meg, s figyelmeztetnek mindarra, ami érték, aminek megóvása és gazdagítása a jóra való emberiség feladata a jelenben és a jövőben. Tóth Elemér Legenda vagy valóság? Nagyon sokáig nem volt fontos az ember számára, hogy e kérdésre választ adjon. A legendákat teleszőtték a valóság elemei, mint valami színes szőttest. A múlt század dereka lói egyszercsak nagyon fontos lett a gondolkodó ember számára a valóság, az igazság. Történelmi kérdésekben is, vallási dolgokban is. Mint a karácsonyfát feldíszítő szülőket titokban megleső gyermek, úgy kérdezte: Valóban élt-e Jézus? Ha igen, akkor mikor? Tényleg Betlehemben született'’ N°m e0’,'':”',"űen az ateisták és a hívők vitája volt ez, az egyházak is válaszra kényszerültek, s a válaszok nem voltak egyformák. Mit válaszolha- » tunk — a történeti tények Ismeretében — ezekre a kérdésekre? A fonások bizonysága Nagyon sokáig alapigazságként fogadta el a keresztény kultúrkör, hogy Jézus életét a négy evangélium — Máté, Márk, Lukács és Jánc* — írta meg először. Igaz ugyan, hogy a születésre, Máriára és Józsefre, az istállóra csak kettő emlékszik — nem is egészen egyformán — az is valóság azonban, hogy Jézus feltételezett életét nem tudományosán írlak meg, hanem igét hirdettek, mai szóval propagandát, s ezt — a tudományos kutatás már tudja, — Jézus élete után legalább ötven esztendővel írták le. Volt azonban egy sakkal korábbi mű, az úgynevezett Beszédgyűjtemény, mely már az időszámításunk utáni negyvenes években szájról szájra járt, amit később le is írtak — de elveszett. A zsidó fogolyból lett nagy római történetíró Flavius Josefus — aki az evangéliumokat író tanítványok kortársa volt — a zsidóháborúról Írott könyvében megemlíti — „azt a Jézust, akit Krisztusnak neveznek”Sok izgalmas kérdést vetettek fel a mandeistaszek- ta iratai, amelyeket hosszú évek kutatómunkájával tárták fel a történészek az elmúlt években. A man- deisták Jézus mozgalmával kortárs vallási közösség, de nem tesszük hozzá, hogy volt, mert ma is élnek hívei Szíriában. Keresztelő Jánost tartják a Messiásnak, a megváltónak. Az időszámítás utáni első évszázadban komoly vetélytár- sai voltak a keresztényeknek. Irataik telis-tele vannak polémiával, ellenérvekkel arról, hogy Keresztelő János volt az igazi küldött ebben a világban. Nem tekinthető ez a vallási harc közvetlen bizonyítéknak, közvetettnek azonban igen. A betlehemi jászol Ma már nem vitás sem az ateisták, sem a hívők körében, hogv Jézus élt. tehát volt valahol a szentföldön karácsony. Bét-Lehem: a Kenyér Városa a római uralom alatt sínvlődő Izrael Judea tartományában volt a Jordán folyó nyugati oldalán. Mégis az első források közül csak kettő beszél róla, a többi Jézust názáretinek mondja. Naivon sokáig az volt a meggyőződése a hivő embereknek, hogy a Be lehlemben született kisded a Heróde'-féle gverm^kg’-' - kosságok elől menekült szüleivel Egyiptomba, s csak a király halála után tért visz- sza, de északabbra, Názá- ret városába. Később a történészek kételkedni kezdtek ebben, mondván, hogy szokatlan valakinek előneveként nem a születési helyét megjelölni. Mi szüksége lehetett akkor a korai kereszténységnek a betlehemi születés történetére? A válasz adott: az első „valódi” zsidó királyi ház: Dávidé és Betlehembe való. A próféciák mi' —iojk ötszáz éw»l Jézus előtt így szóltak: ebből a városból jön el a Messiás. Ma már a töriénetkutatás a viták ellenére elfogadja a betlehemi változatot. Természetesen közvetlen bizonyíték nincs, de az. hogy egy polemizáló irat sem vonja kétségbe abba" a korban Jézus betle' °mi születését, több mint elgondolkodtató. Mikor volt az első karácsony? „Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó”, — így ír Lukacs evangéliuma a születés időpontjáról. A meghatározás pontatlan. Augustus valóban adott ki ilyen rendeletet, hogy megadóztassa alattvalóit, de ez időszámításunk előtt 7-ben történt. Cirénius helytartó volt ugyan Szíriában, de időszámításunk kezdete után 12-ben vette át hivatalát. Heródes ekkor már halott volt. Három egvmáMal homlokegyenesen ellenkező időpont. A történettudomány mai állása szerint tefait Torral Vv$rc>m VT~ 1 Ac"’• nűsíthető dátumról beszélünk. Ne legyünk azonban olyan szigorúan történészek. Mikor és hol lesz kará- rsonv? l!)R6-ban —n'ht-ik. Hívőknél és ateistáknál egyaránt. csak a közöm'pö-ö.c- nél semmikor és sehol. A hívők a Krisztussá magasztosult Jézus születését ünnepük, aki körül ott a csalán, az édesanya és az apa, aki ha nem is vér szerinti, de vállalja a gyermeket, megmenti ezzel a korabeli törvények sz.erint járó megkövezés- től hitvesét. Az ateisták egy legendáról beszélnek — amely azonban szép és mélységesen emberi. Gvak. ran ábrázolták a festőik is: az előtérben Mária a gyermekkel, a háttérben József, — együtt a család. R. L. A rendelőintézet folyo- ** sóján a vassínek és váltók mindentudója, János bácsi vette át a szót. — Uraim, annyi azért nincs. Sosincs. Számolgattam magam is, kinek, hogyan? Jó, én a feleségem halála után bementem az otthonba, a fiam, a menyem, az unokák az albérletből végre elfoglalhatták a hatvan négyzet- métert. Mondtam nekik: ez egy életre szóló ajándék. Tőlem több nem jut. Nincs is vita ezen közöttünk. Már nem várnak tőlem, én se várom, hogy miatElszámolás tam költségeskedjenek. A karácsony azonban mégis csak más. Arra gondoltam, ha meglátogatnak, a fiamnak odaadom az apám, az ő nagyapja ezüstóráját. Kézi vésés, uraim, egyedi darab, igaz, hogy cilinde- res, de mondják, az ilyesmi manapság menő dolog. — Apám még ezen nézte a menetidőt a Győr- Sopron-Ebenfurti mozdonyon. Mozdonyvezető, masiniszta volt, az, akkor még nagy tisztesség volt, kérem. De nekik kvarcórájuk van, olyan forgó gömbökkel az alján, hát tudom én, hogy becsüli-e? Én meg, ha a kezembe veszem, hát emlékezem. Ér vagy ötezret, de el kellene indítani. A menyem az más világ, ott megteszi három szál virág. A két unokám ? Aranyos gyerekek, de mindig mondani kell nekik: no, adjatok már puszit a nagyapának. Valahogy sosem tudtunk ösz- szejönni. — Ezek a gyerekek már nem azok a gyerekek, kérem, amilyenek mi voltunk. örülni is alig tudnak. Mi magunk csináltuk az örömet magunknak annak idején, ők a kirakatban látják meg, minek örülnének. Tavaly még a hajdani lakásban nálam jártak. Kockás papírra malmot rajzoltam, aztán babbal nekiláttunk: nyitok, zárok, nyitok, zárok. Unták, de a menyem rájuk szólt, játsszatok a papával. Mintha nekem kellett volna örömet szerezniük. Hát így van ez, kérem. Valami mást kellene, de tőlem több nem telik. A nyugdíjam jobban zsugorodik, mint én 75 éves koromban. Amit adok, azt azért tiszta szívvel adom. így aztán a realitás talaján maradok. — A két unoka borítékban kap 300—300 forintot, ök tudják, mit akarnak, talán már gyűjtenek is. A fiam kapja a Vilmos körtét, az ötvenéves jubileumon adták át, a pályafenntartási főnökségen. Volt ám szendvics, hűsítő, meg pogácsa is. Nekem is ki keilett mennem az emelvény elé, kérem. Hát szép volt nagyon. Na, a menyemnek meg a virág. Szép asszony, nem is mondtam, titkárnő, valamelyik elektrikben. Az óra 'meg marad. Hadd őrizze a múló időt, amibe lassan én is beletartozom. Tulajdonképpen nem adok semmit, de nem is várok semmit. A monológot csilingelő szoprán szakítja meg: Kérjük a következőt! B. K. f
