Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-23 / 301. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... NÓGRÁDI TÁJAKON— Fábián Józsefné vezető óvónő mesét mond a gyerekeknek Pedagógia a púit mögött Mottó: A gyermekvásárló Is emberi A játékvásáron egy kis­kamasz toporog, egyre 4 re­ménytelenebb arcot vágvá. Ez nem véletlen, hiszen a portékák árait nézegeti. Jobb oldalt éppen egy hat­száz forint körüli baba ta­lált vevőre, bal oldalt egy elektronikus játék, aminek az árát kimondani is rette­netes. különösen, ha a kis tárcájára gondol, amiben nincs száz forint se. Leshe­ti itt ő a polcokat! Ám azért észreveszi egy néni, és kérdezi, mit szeretne. Valami jó játékot a kis- húgomnak, aki .karácsony után a harmadik születés­napját is tartja. De — ha­darva, szégyenlősen hozzá­teszi — nincs sok pénzem.” Előkerül gyorsan néhány ajándéknakvaló. A „ko­moly” vevőknek egy kicsit várniuk kell. De hiszen ez a fiú is komoly vásárló. Megfontolt, töprengő, min­dent mérlegre tevő. Lehet, hogy zsebpénzéből — ami egyes társainak több is — először vesz másnak igazi ajándékot... Megszületik a döntés: egy kis játékmérleg, egy játék- vasaló és egy lendkerekes kisegér kerül a csomagba. Már itt. a pult két oldalán ketten örömet szereztek egymásnak. ☆ Az ABC-ben mint min­dig. hosszú sor ál! a pénz­tár előtt. Az egyik kasszá­nál egy kislány miatt tor­pan meg az előrehaladás. Nem hosszú a lista a kezé­ben szorongatott papíron, nincs sok a kosárban, de mindegyikért külön is sor­ba kellett állnia, -és most itt a pénztárnál ki kell szá­molni a pénzt... Megindul a morgás: „Mi­nek küldenek egy tízéves kislányt a boltba! Vásárol­ná meg az anyja vagy az apja. Ráér ő, ha majd fel­nőtt lesz!” A pénztárosnőre néz a gyerek — ugyan, ő is mér- ges-e? De egy biztató mo­soly a válasz, és segítő uj­jak nyúlnak a kiszóródott pénzdarabok után. A blokk­szalagot éltévé nagyot só­hajt a megkönnyebbüléstől a kis háziasszony. A nő még egy fél mondatot utá­na küld: „ügyes...” Ruha kell a gyereknek. Amit kiszemelt magának, végképp nem' illik rá. Me­nő cucc „idősebbeknek”, pontosabban nagjmbbaknak, de rajta rikító, ízléstelen. Az ára. .. A mama tanács­talan — ő ruhát szeretne, ami hordható, praktikus és persze csinos. De nem jel­mezt, nem olyat, amit pár nap* alatt megún a gyerek. Az ár nem is számítana annyira, csak érdemes le­gyen megvenni. Am a fiú köti az ebet a karóhoz, neki ez kell, és kész! Deus ex machiná, isteni beavatkozás, amikor az el­adónő odalép egy másik darabbal. Ez szolidabb, de divatos, mindenben a ma­ma feiében kialakult ruha­képnek megfelelő. És a csi­csás kiválasztott papagáj­öltöny árának a fele. Elég néhány meggyőző szó. és ez kerül á kosárba. Saját érdeke ellen dolgo­zott volna a kereskedő? Le­het. hogy csak annyi a „haszna” hogy örömet ta­lált a munkájában. Lehet, hngv toláskor is ide jön­nek. Tulajdonképpen mind­egy — ám így karácsony előtt csak az ilyen típusú eladók viselik el vásárlási lázunk rájuk háruló gyöt­relmeit. G. Kiss Magdolna Balassagyarmaton Művész­tanárok koncertje Esti hangversenyre gyüle­keztek pénteken Balassagyar­maton a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban a komoly zene iránt érdeklődő helybeliek. A Rózsavölgyi Márk Zeneiskola művészta­nárainak közreműködésével megtartott koncerten válto­zatás zenei élményt nyújtott a hallgatóságnak; Hándel, Bach, Beethoven, Brahms, Rodrigo művei csendültek fel az intézmény falai között. A műsorban fellépett: Tóthné Lengyel Éva (ének), Tótn Ti­bor (hegedű). Ember Csaba (csembaló), Kocsisné Czifra Klára (gordonka), Tóth Miklós (trombita) és Palánki Éva (fu­vola). Szabad szemmel is látható Csillagászati naptár - 1987 Jövőre, tavasszal és nyáron hazánk területéről számos, látványos csillagászati jelen­ség lesz megfigyelhető. Ezek­ben az évszakokban a Hold, pályamozgása során —, két íz­ben szabad szemmel láthatóan — találkozik egy-egy fényes égitesttel- Április 26-án haj­nali 4.23 órakor a Jupiter elé kerül a Hold, június 7-én, pe­dig a Szűz csillagkép legra­gyogóbb csillagát, a Spicat, takarja el. A jól követhető je­lenség 22.36 órakor kezdődik, s 23.37 órakor ismét láthatóvá válik a csillag. Az augusztusi éjszakákon buKkan fel az égbolton a leg­több meteor. Tizediké és ti­zenötödike között jelenik meg a Perseida meteorraj, s 1987- ben ekkor láthatók majd leg­gyakrabban „hullócsillagok”. November Latodikáról hetedi­kére virradó éjszaka a Hold, a Fiastyúk csillagainak köze­lében vonul el és az égites­tek közül hármat eltakar. A csillagászati kuriózumot 23,39 órától 2.43 óráig láthatják az érdeklődők. Jövőre két nap- és holdfo­gyatkozás lesz, de Magyaror­szágról egyik sem ígér kü­lönösebb látványosságot. A március 29-i gyűrűs-teljes nap- 1 fogyatkozás Dél-Amerikából, az Atlanti-óceán és Afrika egyenlítői vidékeiről, a szep­tember 23-i pedig Kínából és a Csendes-óceán nyugati egyenlítői részeiről lesz ész­lelhető- A két holdfogyatkozás április 14-én, és október 7-én lesz. A Hold mindkét alka­lommal csupán a Föld félár­nyékában merül el, ezért ha­zánk területéről csak alig ész­lelhető színárnyalat-változást láthatunk a Hold felszínén. A bolygók közül a Vénus2 januárban, februárban és már­ciusban napkelte előtt hajnal- csillagként látszik majd az égbolton. Augusztusban ér a Nappal együttállásba úgy, hogy a Nap kerül a Föld és a Vé­nusz közé. A Mars jövőre nem lesz feltűnő jelenség, a Jupi­ter augusztustól, a Szaturnusz májustól szeptemberig figyel­hető meg a legjobban. A csillagászati tavasz jövő­re március 21-én, 5 órakor, a nyár június 21-én 23 órakor, az ősz szeptember 23-án 15 órakor, a tél pedig december 22-én, 11 órakor kezdődik. „Csiszolatlan" tervteljesítés a Widentában Ha valaki keramikus kötésű műszerkorongról hall, első rá- csodálkozásra nem is sejti, mennyire kelendő portékáról an szó. Tőkésvállalatok éppúgy vásárolják, mint a szocialista országok, jelentős exportbe­vételhez juttatva a Gránit C-siszolószerszám- és Kőedény­gyártó Vállalat romhányi Wi- denta gyárát. Gyártása nehezen au torna tizó Iható, ezért szinte kizáró-” lag kézi megmunkálással Vé­szülnek a műszerkorongok. Jelentősebb nyugati vevőik az Egyesült Államok. Franciaor­szág, Nyugat-Németország és Ausztria. Bevételük idén el­érte a 260 ezer dollárt. Emel­lett Bulgáriába, Romániába milliméteres átmérőig ter­jedő, műszerkorongok skálája. Termékeik egyharmada po­lírozókorongból és hajlékony tárcsás csiszolós eszközökből ál}. Ezen kívül készítenek gu­mi- és bakelitkötésű daraboló­korongokat is. A használt technológiával a termelés már nem fokozható, ezért importkiváltó termék­szerkezet-bővítést terveznek a jövőre, együttműködnek egy nyugatnémet céggel. Nyeresé­gük már most is figyelemre­méltó: év végéig elérheti a 13 millió forintot. és Lengyelországiba szállítot­tak mintegy 400 ezer rubel ér­tékben. A gyár tervezett termelési értéke 100 millió forint, ame­lyet a még hátralevő szűk két hét alatt maradéktalanul teljesítenek. A termelésben rejlő tartalékok bevonásával várhatóan eredményes eszten­dőt zár a 220 dolgozót fog­lalkoztató gyár. Anyaghiány sem gátolta a folyamatos mun­kát, mindössze néhány import­féleség érkezett meg a várt­nál később. A tavalyihoz ké­pest kiegyensúlyozottabb volt az ellátás alapanyagokból. A gyár termékeinek 60 szá­zalékát tette ki a 2-tol 150 Ta'álkotás A kiállításra elsőként érke­zett meg. Talán azért, mert ő jött a legmesszebbröl, Dél- Dunántúlról, Sellyéről. Sze­rény csomagját a portán hagyr fa, s lement a városba széj­jelnézni. Megvette az aznapi újságot, elolvasta a Lebovics- partizáncsoportról szóló cik­ket, látta benne saját nevét és emlékezett. Kezdés előtt tért vissza, üd­vözölte az ismerősöket, a par­tizántársak hozzátartozóit. Haja ritkuló, szeme csillogó volt. Fiatalosan mozgott, gyor­san feltalálta magát az isme­retlenek között is. Megállt az életútját bemutató tabló előtt, szembenézett önmagával. Meg­nézte még egyszer a fényké­pet arról a sírkőről, melyre több mint negyven év előtt az ő nevét vésték. Furcsa helyze­tet produkált most is az élet. Talán a nagy művészek tud­nak valami hasonlót. Legjobban annak örült, amAkor a fiatalok hívták be­szélgetni. Az események úgy éltek benne, mintha ma tör­téntek volna. Emlékezett a szorongásra, a vérre, a jajga­tásra. Látta az akkori önma­gát, ahogy keresi a kiutat, a megoldást. Egyik bajtársának holtteste, a másiknak utolsó szavai rögződtek örökre cgy- sejtjeiben. Nem titkolja: meyekiilési ösztöne, s nem kis szerencse segítette őt ekkor. Ezért le­hetett most itt. Ma sem érti azonban telje­sen, hogy került mindebbe be­le? Milyen erők lökték, ta­szították az odavezető úton/’ S az egészben mi volt az ő sze­repe, személyes felelőssére? Nem érez hálát, csupán elfo­gadja ' azt, ami van. Belenyu­godott a megváltoztathatat- lanba Már rég nem marja ez a. gondolat sem. hogy minden másként is történhetett vol­na. Hogy ő a hősi halott, a túlélő pedig a másik. Csendes belenyugvás, las­san megkopó emlékezet, szí­vet marokra záró fájdalom és megnyugvás — tovább e'ő mementóként ennyi bizton megmaradt Petkó Sándorban, a LebovicS-vartizáv csömört tagjában, a magyar ellenáVólc történetét bemutató kiállítás megtekintése alkalmával Sal­gótarjánban. — bozó — NGGRÁD — 1986. december 23., kedd Minden .gyermeket el tudnak helyezni a dejtári óvodában, ahová hatvan kiskorú jár. A hat szakképzett óvónő irányításá val, a lurkók napjaik nagy részét játékkal töltik, de ezek mellett — foglalkozásokon is részt vesznek. A matematika alapjait tanulják a nagycsoportosok. n megélés hitelével A felszabadulás előtti napok Mi mindent át nem éltünk, különösen a felszabadulásun­kat megelőző utolsó két hónap során! A ködben fürdő Mátra lábától az ágyúk dörgése már jól hallatszott. A mozgó front megállíthatatlanul nyomult előre. Az erejében megrogy- gyant német hadvezetés érez­te az átkaroló hadmozdulatok veszélyét- Hetekben, napok­ban, később már órákban mér­tük a front közelségét, várva a felszabadulást. A szénmedence lakossága, a bányákban és gyárakban dol­gozó munkások optimizmussal néztek a közeledő felszabadu­lás elé. A város vonzáskörze­tében egyre nagyobb hitelt ad­tak az illegalitásból felszín­re jutó, ellenakciókat szer­vező, a demokratikus erők összefogását sürgető és moz­gósító kommunista párt sza­vának. Ennek konkrét példá.- ját igazolta a karancslejtősi bányászok fegyveres ellenál­lása. Az akciók már jelt adtak az antifasiszta mozgalom egyre erőteljesebb kibontakozásáról. A párt sokoldalú erőfeszítése valósult meg abban is, hogy megfelelő kapcsolatai során az üzemek leszerelése, bénítá- sa, fontosabb gépek és anya­gok, félkészáruknak vagonba rakása nem valósult meg. Az ilyen parancsokat, utasításo­kat a jövőbelátó munkásság a helyzetnek megfelelően sza­botálta, hogy időt nyerjenek, a munkát lelassították. Többek között ez történt a salgótarjáni üveggyárban és a kisterenyei bányáknál. Hasznos gépeket rejtettek el a salgótarjáni ri­mamurányi acélgyárban is­A tényleges arcvonal mögött tanyázó N fasiszta hódítókat nyugtalanította a kialakult helyzet. A városunk felé kö­zeledő II. ukrán front csapa­tainak eredményes harcmoz­dulatai menekülésre késztető pánikot keltettek a jelentő­sebb német erőkben, a visz- szavonulásukat biztosító ki­sebb csapatrészekben, a még mindig győzelemben remény­kedő hazai cinkosokban. Már csak napokban mértük a fel- szabadulást. Már a „holnap­ban” gondolkodtunk és kizsák­mányolástól mentes, munkás­jogú társadalmat tervezget­tünk. 1944. december 21—22-én, a sötétnél is sötétebb kará­csonyi napok jöttek a Salgó­tarjáni Kőszénbánya RT ál­tal fenntartott bányakórház or­vosi és ápolói személyzetére, az amúgy is szűkös körülmé­nyek között ápolt betegekre. Ezekben a napokban a be­teglátogatók helyett a Wer- macht és az SS-tisztekből álló csoport érkezett a kórházba. A humanitást barbársággal felrúgva, a betegekkel nem tö­rődve követelő, fenyegető hangon kijelentették, hogy a kórház helyiségeiben még azon a napon HO ágyat kell szabaddá tenni egy beérkező tüzérszázad elhelyezésére. A terrorral kényszerített hely­zetnek engedve a kórház na­gyobb részét kiürítették és ebből adódóan az eszközökben 100 százalékos kár keletkezett. A passzív ellenálláson kívül jelentősebb cselekvés kifejté­sére már nem nyílt lehetőség, mivel a német lövegek záró tüzére az előrenyomuló szov­jet támadások — kórházat kí­mélő — ágyú- és aknatűzze] válaszoltak. Ez elég volt ah­hoz, hogy a fasizmus kegyet­lensége alól a városunk de­cember 24-ről virrádóra, 25-re felszabaduljon, hogy az itthon maradt emberek, családok egy­másra találhattak. Elég volt ahhoz, hogy a sötét karácso­nyi napokból magunkhoz tér­ve. a karácsonyfák gyertyái, csillagszórói meghitt, békés hangulattal világíthatták meg felszabadulásunk örömét. Elég volt ahhoz, hogy a holnapban gondolkodók, tervezgetők 25 éves álmodozása valósággá váljon. Tóth Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents