Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-23 / 301. szám

Öltések Brefagne-fól Auagy: mi won ca kosárban Harronök? A szabálytalan alakú textil- csíkok képzeletet felülmúló sebességgel egyesülnek kabát­kává. blézerré és még ki tud­ja. miféle hasznos ruhada­rabokkal Egy-egy kész dara­bot aztán magukra öltenek a fürge kezű asszonyok, lányok, s szakmai szempontból —. no meg egv jó adag nemes hiú­ságtól indíttatva — mondanak véleményt a portékáról. Két­száznál is többen lehetnek a hatalmas varrodai csarnok­ban, de ritkán szólnak agy- máshoz. A fölösleges fecse­gésnél többet jelent a duzza­dó boríték, vagy a napi mun­káért járó bonjegyek lassan gyűlő sokasága. Mindennapi kép a Budapesti Finomkötött­árugyár balassagyarmati gyá­rában. Azokról a bizonyos „tarta­lékokról” faggatom. Azt vála­szolja : — Segítene a jobb munka­fogás, a kapcsolódó területek gondjainak időben történő megoldása. Kiadjuk az árut és kiderül, hogy nincs cérna. Ez szüli az idegeskedést, kap­kodást. Vagy a kelmét nem ellenőrzik időben, s csak a termelésben jövünk rá, hogy eladhatatlan ruhát varrtunk. A gondok fonala persze, nem ér véget: a minőségi, szállítási kifogások, az import drágasága kerül szóba. A vé­gén még megjegyzi: Erdélyi Zoltánné — Problémáink megöl dá­\ sát várjuk a vállalati tanács Vetró Istvánná Vetró Istvánná azok közé tartozik, akik a minőségi munka és a hétvégi túlóra alapján joggal remélhetik, hogy az 5—6 ezer forintos fi­zetés mellett akár 1000 forint­nyi bonutalványt is összegyűj­tenek. — Huszonhárom éve dolgo­zok itt, kilenc éve, mióta vdsz- szajöttem a gyesről, brigádve­zetőként. Bizony, időnként számítanak a túlórára, amit két gyerek mellett csakis a férjem segítségével tudok megoldani — mondja, miköz­ben fordít a varrás Irányán. — Jól keresek, de hát, aki többet ad, az többet is vár. A bonjegyeknek örülünk is, meg nem is. Tudja, két em­ber keze nem egyforma... Egy másik fiatalasszony, Erdélyi Zoltánné, körültekin­tően szemléli a szovjet export­ra készülő női kábáikét. Vál­toznak az jdőik: amit egykor szó nélkül átvett a vevő, ma szigorú ellenőrzés nélkül a gyárból sem engedi ki. — Hogyan tudom egyeztet­ni a túlórát az otthoniakkal? — kérdez vissza. — Van egy apjuk is! — mosolyodik el a „38-as blokk” csinos vezetője. Majd hozzáteszi: — A bon­rendszert jónak tartjuk vala­mennyien, csak lehetne több is belőle. Sokszor helyettesít­jük. egymást, mert a létszám gyakran változik. Vannak kis­mamáink és ilyenkor, tél előtt a szokottnál is több a megbe­tegedés. De gondjaink közt ez csak egy: befejező műveletet végzünk, ezért a munkánkat meghatározza az előkészítő blokk tevékenysége. A varrodaiak szívesen do1- goznak exportra, mert 30 szá­zalék pluszt jelent a fizetésük­ben. A magas minőségi köve­telményektől nem ijednek meg. Decemberben a termelés döntő többségét szovjet es francia megrendelések teszik ki. Erről beszélgetünk Strézs Tibornéval a varroda vezetőjé­vel. — Belföldi szállításainkat 126 százalékra teljesítettük eddig, viszont a szovjet és tőkésmunkáink elmaradtak. Előbbi 70, utóbbi 60 százalék­ban realizálódott. Az év vé­géig még van idő, s azt hi­szem, nem volt még olyan fel­adatunk, amit ne teljesítettünk volna, ha'a feltételeket bizto­sították számunkra. Optimista vélemény, ami egyben jelzi a 16 varrodai brigád hozzáállását is. Külö­nösen, miután a vezetőnő hoz­záteszi : — A szabványellátás rend­kívüli rapszodikus volt ebben az évben. Most is erre várunk, csak utána indulhat egy 3 ezer darabos széria francia export­ra. Időnként hiányoznak a ki­egészítő kellékek is, ami azért nagy gond számunkra, mert többször kézbe kell venni ugyanazt a munkadarabot. Pe­dig a begyakorlottság nagy előny, nem szabadna elveszí­teni. A piac könyörtelen úr. Hét végi túlműszakok nélküj pél­dául meghiúsult volna az ame­rikai export. Természetesen a bon jól bevált ösztönzőerő, immár másfél éve. Egyénileg is kiutalják, de a blokkok is kapnak belőle. — Erős tervet készítettünk erre az évre — magyarázza Haskóné, Ónodi Éva, a tech­nológiai csoport vezetője. — Döntően magas áron értéke­síthető termékeket állítunk elő, de sajnos, időközben a raktárak fel töltődtek, nagyobb a kínálat a keresletnél. A munkával való ellátás sem volt felhőtlen ebben , az év­ben. Sok mindennel kell fog­lalkoznia egy vezetőnek, ami fölöslegesen elvonja az irá­nyítástól a figyelmét. megalakulásától, ahol én is képviselem a gyári színeket. Látszatra tetszetős holmi fekszik Béres József főmérnök asztalán. Egybevág azzál, amit Hajmási Józsefné vezérigaz­gatótól hallottam a BNV-n: „A gyarmatiak különösen mi­nőségi munkájukkal tűnnek ki gyáraink között.” Béres Jó­zsef azonban fény felé tartja az inget, s látni a fehér roj­tokat, melyek anyaghibát sej­tetnek. — Myen termék nem hagy­hatja el a gyárunkat — ma­gyarázza. — Érdekünk, meri egy százezres tételnél, ha rossz a minőség, 200 ezer forintot vonnak el tőlünk a béralap- bóL Sovány vigasz az alapanyag- gyártó örökös ígérete, de hát ő még a fonalat hibáztatja. Az a tény sem éppen szívderí­tő, hogy a géppark elhaszná­lódott, s az NDK partner nem tudja kielégíteni az igényeket. Bár az idei terv teljesítése nincs veszélyben, a jövőben érdemes megfontolni az Agic svájci cég útmutatásait: a ha­tékonyságot jelentős mérték­ben növelheti az alapanyag minőségének javítása, az üte­mes, programszerű szállítás, a tervszerűség és a szervezett­ség. T. Németh László Korszerű házépítés fából A Belorusz Technológiai Kutatóintézet tudósai újfajta faforgács lemezekből épített háztípusokat ajánlanak. A ku­tatók áltál kifejlesztett új technológiával a forgácsleme­zeket nem préselik, hanem öntik. A forró massza tetsző­leges formájúra dermeszthető. amelyből azután szilárd és minden szempontból megbíz­ható főfalak, közfalak és más »ázelemek készíthetők. Ezeknek az úgynevezett soküreges elemeknek a gyár­tása lehetőséget nyújt a ma még szemétbe vagy kemencé­be kerülő fahulladék hasznosí­tására. Nem rontja az új ele­mek minőségét az sem, ha 30 százalékban finomra őrölt fa­kérget kevernek a masszába- A kísérletek tanúsága sze­rint* hc-zigetelő anyaggal át­itatott 120 mm vastagságú elem teljesen egyenértékű egy 750 mm vastagságú téglafallal. A soküreges elemek gyártási ideje 30 százalékkal rövidebb, az előállítási költségei pedig 1,5-szer kevesebbek a hagyo­mányos. préselt falapos konst­rukciónál, A litván építészek elsőként alkalmazták az új technológiát tetőteres, épület alatti garázsos családi házak építésénél. A házak lakói elé­gedettek az újtípusú épülettel. Útkereső építők Páribizoitsági ülés a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalatnál Ma már a legóvatosabb pénzügyi szakemberek is bi­zonyosra veszik, hogy leg­alább 30 milliós nyereséggel zárja az esztendőt a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat. Nem is olyan régen — mindössze négy esztendeje — a gondok tengere borítot­ta el az építőket. A vállalat vesztesége túlfutott az 50 mil­lión. A szanálási eljárást kö­vetően azonban összeszedték magukat és 1984-ben már nye­reséget hozott a munka. a gazdálkodás. No, nem sokat, mindössze 1,3 milliót, de mégis csak nyereséget. Mond­ják, akkor nagy-nagy tanul­sággal a hátuk mögött, rálel­tek arra az útra, amelyen ma is haladnak. Kemény lecke Hegedűs Imre, a pártbizott­ság titkára egészen termé­szetesnek találja — ezért nem is vesztegetett rá túlságosan sok szót a beszámolóban, — hogy tervét az idén is teljesíti a vállalati kollektíva. Pedig hát építeni olyan helyzetben, amikor sem a vállalatok, sem a tanácsok nem dúskál­nak a pénzben, nem is oiyan egyszerű. — Minden olyan épületet átadunk, amelyet elvállal­tunk — mondta a pártbizott­ság titkára. — A vállalati dol­gozók átlagbére kilenc és fél százalékkal nőtt. A munka termelékenysége ennél vala­mivel nagyobb mértékben emelkedett... Közben 13 mil­lió forintot fordítottunk a magunk beruházásaira. A központi telephelyen ipar­tanműhely épül, Baglyas- alján pedig lakás, hat dolgo­zónknak. .. Mint mond ják, az idei ered­ményekre az elmúlt négy esz­tendő együtt adja a magyará­zatot. Nem kellett hozzá rendkívüli beruházás, rend­kívüli fejlesztés. Mindössze annyi történt, hogy a szaná­lási eljárás után készült in­tézkedési tervet komolyan átgondolták a vállalat új ve­zetői, a pártbizottság, az alap­szervezetekben dolgozó mint­egy 300 kommunista, s hozzá­láttak megvalósításukhoz. Nem titkolják, kemény leckét kaptak az eltékozoít évekért. A vállalati kollektí­va' azonban valami hihetetlen elszánással dolgozott és foko­zatosan megváltoztatta lie y- zetét. Azt talán így is érde­mes végiggondolni, hogyan kerülhet a vállalat ebbe a helyzetbe, amikor ilyen erő és felelősség lakozik a kollek­tívában? S a szervezett, a fegyelmezett munka, az ész­szerű, a takarékos gazdálko­dás miért csak akkor lesz közös ügy a vállalatnál, ami­kor szigorú intézkedési terv kényszeríti erre a vezetőket, a munkásokat? Rend, fegyelem A vállalat helyzete tehát megnyugtatóan rendeződött. A testületi ülésen azon­ban . mégis őszintén, kritiku­san vetettek számot az esz­tendővel. — Nem csupán a siker sze­gődött mellénk, időnként a gond is társunk volt, — ma­gyarázta Hegedűs Imre. — Nem volt mindig elegendő a munkáslétszám. Különösen az ács, meg a kőműves szak­munkások hiányoztak. A létszámhiánynak, a szerve­zetlenségnek, a fegyelmezet­lenségnek is része van abban, hogy a termelőegységek mun­kája nem azonos értékű. A bérek még nem mindenütt kö­vetik a teljesítményeket és időnként elszabadultak a költségek is, gyorsabban nö­vekedtek, mint ahogyan ter­veztük. .. Juhász János szocialista brigádot irányit a kőműve­seknél. Szántó István és munkatársai mintegy hétszázötven clőre- gyártott támfal elemet készítenek a NÁÉV központi ipar­telepén, amelyet a Salgótarjánban épülő középiskolába sze­reinek majd be. — RTr— — Régi-régi tapasztalatom, mindig akkor hozott ered­ményt a munkánk, ha szer­vezetten, fegyelmezetten, pontosan dolgoztunk... Ha gondosan ügyei lünk a techno­lógiai folyamatokra — mond­ta. — A munkafegyelem ja­vítása sok lehetőséget rejt magában ma is. Fontosnak tartom, hogy becsüljük és védjük egymás munkáját. A fűtésszerelő ne tegye tönkre azt, amit már a festő megcsi­nált... Törekedni kell arra is, hogy mielőbb megvalósuljon szándékunk: ki milyen mun­kát végez, olyan fizetséget kapjon érte. A rend, a fegyelem továb­bi erősítése, a követelmények emelése nem lehetetlen vál­lalkozás. Sokan dolgoznak így a vállalatnál. Juhász János­nak sem esett nehezére példát hozni: — Most a városi tanácson dolgozunk... jól szervezett munka folyik Pintér Sanyi irányításával... Én még nem dolgoztam a keze alatt. Szi­gorú, emberséges vezető... Ren­det, fegyelmet követel... Hát így lehet visszaadni a fő munkaidő régenvolt be­csületét az építőknél is. Ui vállalkozások Az 1987-es tervet a pártbi­zottság jövő évi politikai programját majd a következő testületi ülésen mondják ki. A munka kontúrjai azonban már láthatóak, sűrűn szó is esett róluk a tanácskozáson. — Ügy gondolom, jövőre nem egyszerűen jobban... egészen másképpen kell dolgoznunk. — magyarázta Tordai György a vállalat fő­mérnöke. — Alapvető, hogy változtassunk szemléletün­kön. Példája szemléletes, külön magyarázat nélkül is érthető. Egy osztrák cég kerti há­zakra keresett vállalkozót, s képviselője eljutott az épí­tőkhöz. Az üzlet jónak ígér­kezett, ám mielőtt elvállal­ták a munkát, megkeresték az asztalosokat mit szólnak a dologhoz. — Talán, ha ötszázat meg­csinálunk, — hangzott az óva­tos válasz. Nem kellett sok idő hozz:!, hogy kiderítsék, a gépek akár 3 ezer házat is elbírnak, ha van ember aki dolgozik raj­tuk. Végül is 2 ezer kerti ház­ban állapodtak meg, s ez 20 milliót hoz az építőipari vál­lalatnak. A vállalat célja a jövő év­ben is a jövedelemtermelő ké­pesség növelése. Ehhez pedig a hagyományos építőmunka, úgy tűnik, kevésnek bizonyul. Ezért olyan utakat is keres­nek, amilyeneken eddig nem­igen jártak. — Az idén 94 millió a ter­melési értékünk és 13 millió a nyereségünk. Ez is, az is több a tervezettnél. A bér­fejlesztés meg jó lesz ha el­éri a három százalékot, — nyugtázta a tényeket Pre- zenszki József, a Hővill Le­ányvállalat művezetője, alap­szervezeti titkár. — Hogy mi­ért? A poligon üzemet fej­lesztettük, s ez bizony az ér­dekeltségi alapból vitte el a forintot. Mit tegyünk? Más mód nincs a tevékenységünk bővítésére... Hogy mit csinálnak? Lép­csőn járó targoncáikat, ha si­kerül exportra is. Ruhaakasz­tó fogasokat és bármennyire meglepő, farmernadrágokat is készítenek. Ott fogják a pénzt, ahol tudják. Az • elsőrangú feladat ter­mészetesen az építőmunka marad. Ám azt is más módon csinálják, mint eddig. — Meggyorsítottuk a piaci munkát... A jövő évi lehető­ségeink mintegy 75 százalékát már lekötöttük. Dolgozunk a DCM-nél, a MALÉV-nál. Bu­dapesten az orvostovábbképző intézet felújításán és lakáso­kat is építünk a fővárosban — sorolta a főmérnök. — Á't kell vállalnunk, amire az épít­tetőknek szükségük van... amiért fizetnek... S gondosab­ban kell előkészíteni, szer­vezni az építőmunkát is. Ezen múlik, ugyanis hogyan, mi­lyen minőségben adjuk át az épületeket, szerkezete­ket... fi párttagok példája — Én a célokat jónak tar­tom. A dolog lényege, hogy megvalósítsuk valamennyit... Am ehhez szükség van min­denekelőtt a vezetők, de a párttagok példaadó munká­jára — összegezte vélemé­nyét Prezenszki József. Nyílt titok a vállalatoknál, hogy a 300 párttag többségé­nek munkájára, felelősse­gére a legnehezebb időkben is számíthattak. A pártbi­zottság, a 10 alapszervezet ve­zetősége most azt szorgalmaz­za, minden párttag számara' világos, egyértelmű legyen a cél. S értsék azt is, hogy a megváltozott körülmények más módszereket kívánnak a munkában, a vállalati dolgo­zók mozgósításában. V. G. NOGRAD — 1986. december 23., kedd |

Next

/
Thumbnails
Contents