Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-20 / 299. szám

Átvinni a magasabb mércét Jubileumra Szakmunkásképző doktorok Biztosan mástól is ismert a ?17. Számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet, ám \szá- momra akkor lett nevezetes­sé a Szondy György nevét viselő balassagyarmati isko­la, amikor meghallottam, hogy az utóbbi öt évben né­gyen szereztek doktori cí­met az ott tanítók közül. Mindez történt akkor, ami­kor az embereket egyre in­kább a sokadik gazdaság művelése foglalja le, amikor megfontolandó annak az is­kolaigazgatónak a véleménye is, ki a tények hallatán kije­lentette: „az iskoláknak pe­dagógusokra, nem doktorok­ra van szüksége”­A négy közül hárommal si­került szót váltanom- Csak Janák Gyula igazgatóhelyet­test nem találtam. Továbbkép­zésen volt a megyeszékhelyen. Majoros Ferenc, Szabó István és Etei Lajos azonban elmond­ta: mi késztette őket a továb­bi tanulásra. Majoros Ferenc, aki alig múlt harmincesztendős. — Gödöllőn végeztem, me­zőgazdasági gépészmérnök va­gyok. Dolgoztam téeszben, jár­tam szakmérnökire, majd a körülmények úgy hozták, hogy a termelést az iskolával cse­réltem fel- Témámmal már ko­rábban foglalkoztam, de a dok­tori címet innét szereztem meg... Ügy láttam, hogy örül­nek az iskolában ennek, nem éreztem, nem is érzem, hogy netán ellenséget, irigyet sze­reztem magamnak a doktorá- lással. Biztos, hogy a tanítás­ban is hasznát látom majd a többletnek, amire plusztanu­lással szert tettem, de már ma is érzem, hogy nem volt hiá­bavaló az erőfeszítés. Renge­teg anyagot kellett átolvasnom, rendszerezni, meg kellett ta­nulnom a lényeget látni, s ez önmagában sem kevés. (Megjegyzés: Remélem, nem csak a békesség kedvéért mondta Majoros Ferenc, hogy nem szerzett magának ellen­séget a cím megszerzésével. Tapasztalat ugyanis, hogy sok­felé, — s ez alól nem kivé­telek az iskolák sem, — sok­szor és sokan nem nézik jó szemmel, ha valaki többet tesz az asztalra, mint okvetle­nül kellene. Ráadásul, minden anyagi előny nélkül. Mintha sokan félnének még. hogy a mérce netán magasra kerül, s ők nem tudnak kellően el­rugaszkodni.) Szabó István, az intézet igazgatója, hamarosan ötven­éves lesz. — Egerben szereztem diplo­mát magyar—történelem sza­kon, később levelezőn elvégez­tem a Kossuth Lajos Tudo­mányegyetemet is- Nemrég pe­dig, doktoráltam... Nem a cím miatt tettem, a többlettudásra volt szükségem. Ez a tanítás­hoz is kell, hiszen csakis így tudok még többet adni a gye­rekeknek. A cím által termé­szetesen nem leszek több, más. S az is biztos, hogy leállni ez­után sem lehet. Ahogy a dip­loma is a kezdete,, s nem a befejezése valaminek, úgy en­nek a címnek a megszerzése sem zárhatja le a tanulást, a tudományág művelését... Sze­rencsére most is tudok egy­két kollégáról, akik ugyancsak a doktorálást forgatják a fe­jükben. (Közbevetöleg: Az iskolák­nak a lehető legjobban felké­szült pedagógusokra van szük­ségük- Doktori címmel, s anél­kül. A cím — természetesen — még senkit sem minősít. Értékét a felnasinálhatóságá- val mérhetjük. „Az iskolák­nak pedagógusokra s nem dok­torokra van szüksége” — mond­ta a méltán tisztelt másik igazgató. De megkérdem: mi­ért zárná ki egymást a kettő?) Hetei Lajos hamarosan hat­vanéves lesz. Amikor mások már a nyugdíjra kacsintottak, ő történelemből doktorált. — A fiatal pedagógusok né­ha nem sokra értékelik az idősebbeket. Igyekszenek leír­ni minket. Doktorálásomban volt egy kis „csak azért is”. Ráadásul nem csak doktorál­ni akartam, hanem kiváló eredményt elérni. Átvittem a mércét; Summa cum laude lettem. •. Engem valamikor tu­dós tanárok tanítottak Sáros­patakon. Tudósok voltak, s ki­váló pedagógusok. A diploma birtokában való tanulás, ter­mészetesen nem csak a dokto- rálás. nagyon fontos dolog. Is­meretek szerzése, valamely té­makörben való elmélyülés, minden, magát értelmiséginek tartó ember részére nélkülöz­hetetlen. Aki bárhol is tanít, annak számára ez még fonto­sabb kell, hogy legyen. (Szubjektív vélemény: Etei Lajos meg akarta mutatni, hogy magas mércének is meg­felel. Amikor hallgattam őt, mit tagadjam, irigykedtem. Ar­ra gondoltam: maga a dokto- rálás ténye, figyelembe véve korát s körülményeit, önma­gában is pedagógiai eszköz. Hiszen a pedagógusnak nincs erősebb fegyvere mint a tu­dás, a személyes példaadás.) ☆ A véletlen hozta így: három generációval beszéltem. A fi­atallal, a középen lévővel s a nyugdíjba ballagóval- Hárman, háromfélék. Egy valami közös bennük: a tudás tisztelete. An­nak pedig külön örültem, hogy nem valamely nagy hírű „elit” gimnáziumban találkoztam ve­lük. „Csak” egy „tanoncisko­lában”. Ahol a jövő munká­sait képezik. Speidl Zoltán „Ti az enyém, én a tiétek" Lehetőségek Nagyorosziban készül az Omega Szilveszterre alkalmi zenészekkel bővül az együttes Huszonnégy év alatt 12 önálló zenei anyagot tartal­mazó nagylemezt készített a nagy múltra visszatekintő magyar rockegyüttes, az Omega. A tizenkettedik a tavasszal jelent meg, s a nem éppen optimista A Föld árnyékos oldalán címet kapta. Mostanában válság­ban van a rockzene nálunk, szűkülnek a koncertezés le­hetőségei, sekélyesedik a közízlés, egyre kevesebb rockzenész tud megélni a muzsikálásból. Hosszabb ki­hagyás után, az Omega ilyen körülmények között tért vissza a koncertpódiumra és szép sikerrel mutatja be új lemezanyagát a nyár eleje óta. A sorozat befejezése­ként, november 19. és 28. között vidéki nagyvárosok sportcsarnokaiban lépett fel az együttes. A veszprémi előadáson jelen volt Peter Hauke, a WEA nevű lemez­cég producere is, aki tár­gyalásokat folytatott új Óme­ga-lemez külföldi megje­lentetéséről. A mostani előadássorozat egy hosszabb felkészülés el­ső állomása. Jövőre ünnep­li az együttes fennállásának negyedszázados jubileumát. Az új műsor mellett új nagylemezzel, az együttes életét bemutató könyvvel és öt archív lemezes album­mal is szeretne a jubileumi evben jelentkezni. Utóbbi a Trombitás Frédi és a Rette­netes Emberek, a 10 ezer lé­pés, az Éjszaka országúton, az Élő Omega és az Omega 5 című korai lemezeket tar­talmazza, korszerűsített hangtechnikával. Még az idei esztendő ese­ménye lesz az Omega háza táján, hogy az együttes sze­repel a televízió szilveszteri kívánságműsorában, ami­kor bemutatkoznak az al­kalmi új zenészek is. Az omegások vállalták, hogy egy-egy dal erejéig bárki beszállhat hozzájuk zenélni, ha megfelel egy minimális feltételnek. Bárki jelentkez­het tehát a mostani koncer­tek színhelyén, a próbák után kiderül, hogy kiket hívnak majd meg a szil­veszteri televíziós fellépésre. Kilencvenéves épület, kilencvenéves gyűjteni ;ny A Mezőgazdasági Múzeum története A Városliget közepén, a Széchenyiről elnevezett szi­geten az 1896-os millenniu­mi kiállításra 21 nevezetes történelmi épületünket idé­ző épületcsoportot emelt Al- pár Ignác, a neves építész. Nem időtállóan, rabitzból el­készítette a magyar építé­szet ezer évét illusztráló, vál­tozó stílusú romantikus épü­letkomplexumát. Ott a ro­mán stílusú jáki kápolna, a lébényi templomot utánzó alaprajzzal a kolostorudvar, az árkádos kerengő, a pillé­rek, gyámkövek motívuma román kori műemlékeink másolataival. A Vajdahunyadi várkas­tély másolata. Késő gót a sze­A Földművelésügyi Minist tórium és a főváros támoga­tásával aztán 1897-ben meg­nyílhatott a múzeum. Majd az átépítés után 1907-ben Ferenc József avatta fel az intézményt. Gyarapodó gyűjtemény, reprezentatív kiállítások, or­szágos és nemzetközi kong* resszusok tették egyre ismer­tebbé a múzeum nevét és anyagát. Miközben hábo­rúk, gazdasági válságok szo­rongatták költségvetéseit, ne­hezítették gyűjtő-, ismeret- terjesztő munkáját. V A felszabadulást félig rom­ba döntött épülettel, java­részt megsemmisült gyűjte­ménnyel érte meg a múzeum. Részlet a kiállításról. Hosszú vajúdás után a kul­turális választék bővül Nagy­orosziban, még akkor is, ha a társközségek közlekedése gon­dot okoz, még akkor is, ha a helybéli intézmények együtt­működése és kínálata sem mentes a nehézségektől.“ Mely intézmény tárja ma szélesre kapuit Nagyoroszi­ban a „szellemi táplálékára vagy szórakozásra vágyók előtt? Van könyvtár a köz­ségben és klubkönyvtár á társfalvakban. S a közmű­velődés másik alapintézmé­nye, a művelődési ház e helyre nem adatott? Alig fél évtizeddel ezelőtt még híre sem volt a mai, főtéren álló művelődési ott­honnak. Csupán egy régi, dü- ledező ütött-kopott épületet csúfolhattak kultúrteremnek az itteniek, ami arra sem na­gyon felelt meg, hogy szük­ség esetén a falu népe egy- begyűlhessen fedele alatt. — Nem adott — nem is te­hette —r, az a leromlott épü­let az igényessé vált embe­rek kikapcsolódási, kulturá­lódási vágyának otthont. Az otthonosságról ma már merőben mások az elképzelé­seink és igényeink, mint amit ez az átfűthetetlen, kívül- belül málló vakolatú helyiség nyújthatott. Mára megújult a vén épü­let : sporttermet alakítottak belőle. A testkultúra terén hát nincsenek hiányok. De van-e háza a közművelődésnek? Nos, pár esztendeje felépült a Helyőrségi Művelődési Otthon, a község szívében kapott helyet. Impozáns épület kívülről, s belsejét úgy alakították, hogy ide szívesen betér a szórakozni vágyó, bár az in­tézmény a honvédség fenn­hatósága alá tartozik. De so­kat nyertek vele a nagyoro­sziak és a környező község­beliek is, hiszen a kulturált környezetbe — kulturáltságot követelve tőlük — mindenki bebocsáttatást nyerhet. A honvédség helyi alaku­latának vezetői azt tartják, hogy mert együtt élnek a fa­lu népével, hát nem létezhet szigetként a kultúra háza sem. S nyilván eztán méginkább eszerint cselekszenek. Pár hónapja — hosszú idő telté­vel — szakképzett népműve­lő került az intézmény élére, akinek rátermettségétől sokat vár < munkáltatója, a hon­védség, s a községi vezetés is benne bízik. A bővülő • vá­laszték jelzi már, hogy fi­gyelnek az intézmény mun­katársai a polgári lakosság igényeire- A decemberi prog­ramajánlat is ezt tükrözi: Paraszt dekameron, zenés mesejáték, á Tolcsvay együt­tes, s a nótaest. Színes hát a kínálat palettája. Az újólagos törekvéseket mutatja a jól működő — mint a citeraba- rát kör — kiscsoportok léte, s a mostanában szerveződő — például a népi- vagy a tár­sastánc közösségek. Az igé­nyek, s a lehetőségek találko­zása alakítgatja, formálgatja az azonos érdeklődésűek kö­rét. A körzeti könyvtár már rég­óta ezt teszi, „eszméltető, nyájas” körbe híva olvasóit. Most ennek az útnak az ös­vényein kezd lépegetni a mű­velődési otthon is. Az intéz­mények — iskola, könyvtár és a művelődési otthon — meg­próbálják a meglévő lehetősé­geket kihasználni, s a helyi gazdasági és társadalmi szer­vekkel együtt dolgozni. pescsütörtökhelyi kápolna ki­sebbített párja. ' Erkélyével, hatalmas, ablakrózsájával, középen a Hunyadiak címer- hollójával, Mátyás és Beat­rix reliefjével. A vártorony a segesvári vár apostolok tornyának nevezett magas­lata után épült. A másik to­rony a nehézkes brassói Szent Katalin Bástya sisakját és toronyfiókáit idézi, a bártfai városháza erkélyeivel és ab­lakkereteivel. A reneszánsz. és barokk épületcsoport a gödöllői Grassalkovich kas­tély, a péceli Jesznák palota, a gyulafehérvári vár stílus­jegyeit ötvözi egybe A fő­épület homlokzata kései ba­rokk, a budapesti volt Gras­salkovich palotához hason­ló a kapuerkély a Piarista ut­cai Kriszt ház erkélyére emlé­keztet. Aipár Ignác épületei adtak helyet a millenniumi történel­mi kiállításnak. Az épületek a kiállításon olyan sikert arattak, hogy közkívánatra, 1900 és 1907 között szilárd állandó jellegű épületekké alakították. / Időközben . falai közé köl­tözött a Mezőgazdasági Mú­zeum. amelynek alapításáról egy 1896 iúniusában kelet­kezett földművelésügyi mi­niszteri rendelet intézkedett. 90 éves a Magyar Mezőgaz­dasági Múzeum, — adja hí­rül az intézmény új idősza­ki kiállítása, noha mindjárt a tárlat bevezetőjéből meg­tudjuk, tulajdonképpen már az 1860-as években szorgal­maztak, s 1869-ben létre rs hoztak egy Kertészeti Múzeu­mot. majd 1871-ben egy Gaz­dasági Múzeumot. S noha ezek előbb-utóbb megszűntek, a gondolat to­vábbra is élő volt, hogy tud­niillik legyen múzeuma a ha­zai gazdálkodásnak. Jó alka­lom kínálkozott erre a mil- lenneumi kiállításra össze­gyűjtött anyag együtt-tartá- sával. Sokáig léte is bizonytalan volt. S csak 1950-ben kezdő­dött meg újjáépítése. Újjá­szervezték a kiállításokat, az ismeretközlő, gyűjtő és nyil­vántartó tevékenységet, s új utakon kezdték meg az agrártudományi kutatást. Az­óta is építettek, korszerűsí­tettek. Bővült a technikái fel­szereltség, s megnőttek a mu- zeológiai és a tudományos ku­tatás feladatai is. Számos publikációt, ta­nulmányt jelentetett meg té­makörében a múzeum. Rend­kívül gazdag az intézmény adattára, 80 ezer kötetes a szakikönyvtára. Szisztemati­kus a gyűjtés, s 1963 óta bekapcsolódott a régészeti ásatásokba, gyűjtik a termesz­tett növények magvait, a háziállatok csontjait, a régi mezőgazdasági eszközöket. Újszerű kiállítások, állandó és időszaki tárlatok foglal­koznak egv-egy mezőgazda­sági ágazat termelési folya­matával. Új fejezet a kiállítá­sokon a magyar mezőgazda­ság szocialista átszervezése, ismeretterjesztő előadások, diák- és felnőtt foglalkozá­sok, újszerűén a környezet­és természetvédelemre ne­velés teszik népszerűvé. s évek óta a leglátogatoltabbá a Magyar Mezőgazdasági Mú­zeumot. Nem volt zqlkkenőmentes, az. a 90 év, amelyet a múze­um máig megtett. De most is vállalja a feladatát, amit az alapításkor fogalmaztak meg: „.. .rendeltetése, hogy a magyar mezőgazdaság sok­oldalúságát, eszközeit as termelésének eredménveit szemléltesse a szakemberek, a falvak népe és a mezőgazda­ságtól távol élő városi tö­megeknek. ... jó áttekintést adjon a hozzánk érkező kül­földi látogatóknak a ma­gyar mezőgazdaság minden­kori áltepotárói.” K VL — tuza — A salgótarjáni Gagarin Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulói Géczi Tibor tanár irányításával technikaórán elektromos távkapcsoló szerelését tanulják. —-RÜP—•

Next

/
Thumbnails
Contents