Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-19 / 298. szám

1*12. „Mi történt ezrei az emberrel f J A lejtő alján... Az osztályon egy vastagon megrakott dosszié — egy em­ber élete, sorsának fordulá­sai. Ezernyi vizsgálat és adat az alkoholizálásról, a szervi elváltozásokról. A lélek las­sú haláláról. V. B. úr anamnézise: „Sa­ját kérésére került felvételre, a felesége jelzése szerint is­mét (tehát nem új vendég az osztályon) alkoholizál. Gyógy­szert már régóta nem szed. Ittas állapotban van. Elisme­ri, hogy a mai nap reggel még egy csésze bort meg­ivott, mielőtt idejött. El­mondja: »Sokat dolgozok. Megkívánja az ember azt a pohár bort. A vállam fáj, a könyököm, pedig meg sem ütöttem. Nincs nekem ba­jom. Nem reszketek én. csak most nagyon ideges vagyok, hogy idejöttem. Segítek én az asszonynak otthon, tessék csak megkérdezni. Nélkülem ki sem megy a földekre. En nem dajdajöztam soha, én nem veszekedek . . V, B. úr dossziéjában ez a hatodik anamnézis. t ☆ De hát ki is valójában az alkoholista? Az e területtel foglalkozó szakemberek meg­állapításai szerint más erről a közvélemény és más az or­vos véleménye. Mert a társadalom nem csak az italok kínálatával, nem csak csábítással nehezí­ti meg az alkoholista beteg életét, hanem álszemérmes megbélyegzéssel is. A közvé­lemény ugyanis általában nem azt tartja alkoholistá­nak, aki részegeskedik, ha­nem azt, aki elvonókúrán volt, bár meglehet, azóta egy kortyot sem ivott. Dr. Kadosa Ildikó főorvos: — A fő probléma az. ami­kor létrejön az alkoholfüggő­ség, amely már a rendszeres alkoholfogyasztás miatt ki­alakult biológiai, szervi vál­tozást is jelent, s a beteg nem képes ital nélkül foly­tatni az életét. Nálunk több­nyire nehéz fizikai munkát végző emberek fordulnak meg, akik a munka nehézsé­gére hivatkozva, isszák meg a magukét, de a környeze­tük, a lumpenelemek közel­sége is befolyásolja őket. Hadd mondjam el őszintén, értelmiségi beteggel ritkáb­ban találkozunk, de jelenleg is rendelkezünk három egye­temet végzett úrral. Hogy az értelmiség nem inna? Köz­tük is varrnak alkoholisták, esak nem nálunk kezeltetik magukat. Szóval, a három egyetemet végzett közül az egyik ... Külön tanulmány, hogyan vált alkoholfüggővé, majd rendszeres alkoholistá­vá. Feszített munkatempó, stresszhatások, túlhajszolt­ság miatti, otthoni konflik­tusok. Először' megoldotta egy üveg sör, egy fél deci pálin­ka. Később az üvegek gyü­lekezni kezdtek, már nem volt elegendő az otthoni rej­tett tartalék, kedvesebbé vál­tak a dugi kocsmák, italmé­rések. Eluralkodott a mér- téktelenség. A szóban forgó értelmiségit elbocsátották a meglehetősen felelősségteljes munkahelyéről, s még a pék­ségben, a lteriyérsózásban sem állta a sarat. Az alkohológiai osztálynak szinte állandó vendége. — A többi állandó vendég mellett. Akik már valóban betegek. Mert az ital megtá­madja a májat, a hasnyál­mirigyet. Gyomor- és bélhu­rutot okoz, sokaknál szív­izomelhalást. A teljes szelle­mi leépülés pedig az utolsó stáció, ami után már csak a vegetáció következik ... — Nővérke, maga tényleg nővérke? — szól utánamegy éppen csak a felnőttkor kü­szöbét átlépő suta kamasz. — Hát... ? — Én meg tizenhat éves vagyok, úgy hoztak be men­tővel. Tetszik tudni, nem is emlékszem, hogyan történt az egész. Az elejét, azt még ped- zem. Tetszik tudni, szakmun­kástanuló vagyok, oszt a szakmai gyakorlaton mond­ta a mester, hozzak be pá­linkát. De ne egy üveggel, legalább kettővel... Hogy a második üveget ki bontotta fel, azt már nem tudom. Hm! A suta kamasszal való beszélgetés közben jut az eszembe, egy nemrégiben ol­vasott statisztika. miszerint fiatalodnak az alkoholisták. Az önkéntes elvonókúrára je­lentkezők húsz, százaléka hu­szonéves. S ha már a sta­tisztikai adatoknál tartunk: nem semmi, hogy a hetvenes évek végén alkoholfogyasz­tásban lehagytuk az iparilag gyorsabban fejlődő NSZK-t. De az sem semmi, hogy az összes alkoholtartalmú italok egy főre jutó fogyasztása száz- százalékos abszolút alkohol­ra átszámítva, 1981-ben el­érte a 11,5 litert. S amiről a főorvosnő be­szélt, a szellemi leépülés: ha­zánkban az elmebajok mint­egy 15 százalékában, xz. ön- gyilkosságok tíz százalékában benne van az felázás. Egy aikohotegka osafcályoo dolgozó nővérnek nem sok ideje jót a meditációra. Ők valamennyien a gyors cselek­vések, döntések emberei. Rá­adásul kevesen is van­nak. Legalább néggyel ke­vesebben, mint am env­oy ire szükség lenne. Ezért, ha már „nővér vagyok”, én seen meditálhatok tovább így az esti órákban. F. urat figyelni keil, mert igen nyugtalan. Ő még nem alkoholista, csak leréseegedé- si óhaja volt. Hogy miért, eddig még nem derült ki, mert amikor a mentő beszál­lította, kommun ifeációra kép­telennek nyilvánították. Eme óhaja ötszáz forintjába kerül a józamodás utón. A felesége a folyosón jaj- veszékd: Mi történt ezzel az emberrel, hiszen soha nem szokott inni? Jó lesz mielőbb kiásná a gyökereket, mert F. úr né­hány lerészegedési óhaj után könnyen ráléphet az alkohoh függöségig vezető, kínokkal, keservekkel kikövezett út­ra .... Kiss Wfária (•Következik# Szélmalom­harc?) Elhelyezkedési támogatás ■ munkaképes korú lakosság lehetőleg teljes körű foglalkoztatása — a • gaz­daságirányítás elméleti követelményeként — mindig is együtt jelent meg a munkaválla­lók gazdaságilag racionális, hatékony fog­lalkoztatásával. A mindennapi gyakorlatban azonban inkább a teljes foglalkoztatás kö­vetelménye érvényesült a hatékonyság ro­vására, s ez a gyakorlat országszerte a mun­kaerővel való pazarló gazdálkodáshoz, kö­vetkezésképpen a munka termelékenységé­nek stagnáláséhoz, illetve romlásához veze­tett. Mostanság, mintha változna valamelyest a helyzet, mintha a foglalkoztatás hatékony­ságát legalább olyan fontos szempontként kezelnék, mint a teljes foglalkoztatást. Még akkor is, ha sokan úgy vélik, hogy a haté­konyság túlerőltetóse végül }s a teljes fog­lalkoztatást veszélyezteti, mégpedig ‘ez utób­bi olyan szociális vívmány, amelyről nem szabad lemondani. Szerintük e két követel­mény konfliktusa gyakorlatilag feloldhatat­lan. Elvileg van is ebben némi igazság, csak­hogy Magyarországon munkahelyek c'zezrom tapasztalható valóságos — és gyakorta’ való­ban súlyos — munkaerőhiány, főleg az infrastrukturális ágazatokban, de egyes ter­melőágazatokban is. A cél tehát olyan fog­lalkoztatáspolitikai eszközrendszer megte­remtése, hogy a racionális megfontolásokból felszámolt munkahelyek dolgozói, állami se­gítséggel kerülhessenek új munkahelyre, esetleg új szakmát is tanulva. Másképpen fogalmazva: a korábban any- nyi gazdasági kárt okozó —, mert, főleg spontán jellegű, személyes indítékú — munkaerő-fluktuációt egyfajta kényszerpá­lyára terelve, a gazdaságilag hasznos mobi­lizáció szolgálatába kell állítani, felhagyva végre azzal az ősrégi — és gyakorta ugyan­csak nagyon káros — elmélettel, hogy csak­is az a jó és megbízható munkás, illetve al­kalmazott, aki valamikor belép egy munka­helyre, s aztán majd onnan megy nyugállo­mányba. Viszont: a tervszerűen irányított mobilizáció az egyéni érdekek védelmét is megköveteli: a« érintetteket minden lehető módon segíteni kell abban, hogy a kénysze­rűségből elhagyott munkahelyek helyett, má­sikat és minden szempontból megfelelőt ta­láljanak, s hogy még csak átmenetileg se ér­je, őket súlyosabb, keresetveszteség. És ez alapvetően állami feladat. Sokan kérdezik, hogy a bizonyos elhe­lyezkedési támogatás nem ellentétes-e mun­kához való alkotmányos joggal? Nem! Gya­korlati okok miatt sem. A következő évek­ben nyilván viszonylag ritkán keli csak fo­lyósítani e támogatást, mert az ideiglenesen munkanélküliek elhelyezkedése semmi gon­dot nem jelenthet egy olyan országban, ahol jelenleg is, több mint 70 ezer a szabad mun­kahely, s ezek java része a fővárosban, il­letve, a nagyobb ipari körzetekben található. Ám. ha így van. akkor egyáltalán. miért szükséges ez a speciális munkanélküli-se­gély? Nos, éppen a hatékony foglalkozna:ás elősegítése végett. A vállalatok ugyanis túl­ságosan is komolyan vették —, mellesleg nem egészen önszántukból, hanem bizonyos politikai, társadalmi nyomásra — a teljes foglalkoztatással kapcsolatos morális kötele­zettségeiket. Úgy érezték és érzik, hogy ne­kik is vállalniuk kell valamit az ezzel kap­csolatos tennivalókból. Gyakorta emiatt maradtak el a nélkülöz­hetetlen átszervezések. létszámcsökkenté­sek. S, hogy levegyék a vállalatokról ezt a terhet, nos ezért született a döntés: az át­szervezésekkel és az átcsoportosításokkal együttjáró anyagi konzekvenciákat az állam vállalja. Vagyis: a munkaerő-közvetítő há­lózat kiépítése, az átképzési támogatás, s újabban az elhelyezkedési támogatás —, mint a foglalkoztatáspolitika együttes esz­közrendszere — lényegében felszólítást je­lent a gazdasági vezetőknek, hogy hagyják bátran kibontakozni a foglalkoztatás haté­konyságát javító folyamatokat. Szüntessék meg a gazdaságtalan munkahelyeket, küldjék el a felesleges embereket, mert létbiztonsá­gukról, újraelhelyezkedésükről az állam gondoskodik. D munkáltatóknak nem az a dolguk, hogy teljes foglalkoztatás fenntartásán őrköd­jenek — ez állami feladat és kötelezettség —, viszont mindent meg kel] tenniük az embe­rek ésszerű, hatékony, a .termelékenység nö­vekedését biztosító foglalkoztatása érdeké­ben. / V. Cs. Szénkitermelés emberi közreműködés nélkül A donyecki saénmedénce „Lomovaíezkaja” bányájá­ban üzembe állították a Szov­jetunió első olyan „széráőter­melő komplex urnát, amely nem igényei állandó emberi felügyeletet a vibráció veszé­lyemé*: kitett fűtőanryagleiő- beiyeken. A helybe® tudomá nyos - kutató intézetek szakemberei­ből álló tudóscsoport által kifejlesztett technológiákat, szenfejtö kombájnokat és- vezérlőbercSKiezéseket a do~ nyecfci medencében SBélesF körben alkalmazzák. A vágat­ból távirányítással működű, új, speciális kombájn a hor­dozóréteg telj« bosszában előrehaladva rést vág, majd hátramenetben, a szénné teget fejti. Tervek és tények a Vegyépszernél Jelentős exportüzletek a láthatáron A Vegyépszer salgótarjáni gyárának az ez évre előirány­zott saját nettó árbevétele 407,5 millió, nyeresége 76 mil­lió forint. Amint azt Nagy Gyula főmérnöktől megtud­tuk, a kollektíva várhatóan teljesíti terveit. Az eredmé­nyek értékét növeli, hogy év Közben kellett megrendelése­ket szerezni, mivel erőtelje­sen visszaesett a kereslet a vegyipari berendezések iránt. Üj piacokat kellett tehát ke­resni, szükségessé vált a nyi- a bor- és a Hasonlóképpen megpróbál­tak a vegyépszeresek az eddi­ginél több terméket exportál­ni. A külföldi értékesítés elő­reláthatóan 52,5 millió forint lesz, vagyis a termelés 13 százalékát teszi ki. A hagyo­mányos szocialista országok- beli piacokat megtartották, ugyanakkor a tőkéskivitelt ■áttették. A gyár a közelmúltban, ha­táridő előtt fél hónappal fe­jezte be az NSZK-óeli Man- nes-Mann cég düisburgi cső­gyára megrendelésének telje­sítését. Hozzávetőlegesen 200 tonna, hulladéktárolóhoz és darupályához való acélszer­kezetet gyártottak le és szál­lítottak ki a gyártók, s rész­ben a szerelés is rájuk tarto­zik. Az üzlet több, mint 7,1 millió forintot „hozott” a sal­gótarjáni munkásgárdának, ennyi az anyagmentes terme­lési érték. A határidő rendkívül rövid, három és fél hónapos volt, s ebből is sikerül tizenöt napot lefaragni. Még annyit: az NSZK-beli cégeknél szívesen foglalkoztatják a gyár lakato­sait, hegesztőit, mivel minősé­gi munkát végeznek, s átlago­san 40-en öregbítik munkálta­tójuk hírnevét­A legjelentősebb szocialista partner a Szovjetunió, ahová a gyár az idén 45,4 millió fo­rint értékben szállít különfé­le berendezéseket. Csaknem 30 millió forintot tesznek ki a turbinás áramlásmérők, ame­lyek a csőben folyó olaj meny- nyiségének mérésére szolgál­nak. Az idén 300 darabot rendéit, a szovjet olajipar, melyhez tízéves kapcsolat fű­zi a salgótarjáni kollektívát. Úgyszintén említésre méltó, hogy 10 millió forint érték­ben gyártottak alkatrészeket a vegyépszeresek a turbinás áramlásmérő hitelesítésére szolgáló golyóskalibráló be­rendezésekhez, szaknyelven: proverekhez. Különböző vegyipari beren­dezéseket exportál a gyár Csehszlovákiába és az NDK- ba. A német fél két 120 és négy, egyenként 480 köbmé­teres tartályt rendelt meg, amelyeket az épülő stendali atomerőműben alkalmaznak majd. Az egyik 120 köbméte­res tartályt útba indítják a gyártók az idén, s amennyi­be« kijön a lépés, szeretnék a** másikat is elkészítem. A jövő esztendő részben könnyebbnek, részben nehe­zebbnek ígérkezik a gyár munkásközössége számára. Könnyebbnek azért, mert job­ban van megrendelés. Nehe­zebbnek pedig olyan meg­gondolásból. hogy a megrende­lések teljesítésére rövidek a határidők A Százhalombattán épülő hidrogéníiuorid-alkílező üzem­hez gyártanak 70 tornyot, ké­szüléket. A munkával az el­ső fél év végére muszáj el­készülni- A Gáz- és Olajszál­lító Vállalatnak 70 gázmérő peremet kell elkészíteni, kö­zel 30 millió forint értékben. A Kőbányai Gyógyszergyárnak 60 millióért kell fermentációs berendezéseket gyártani. Az export ugrásszerűen meg­növekszik 1987-ben. A Szov­jetunió 160 darab, különféle méretű gázmérő peremet ren­delt, s az üzlet 110 millió fo­rintra rúg. Vagyis nagyon je­lentős. A turbinás gázáramlás­mérők exportját is folytatja a gyár, s a jövő évben I50-et kell szállítania. K, t,. Liceucek, külföldi technológiák vízügyi beruházásokhoz A Licencia Találmányokat Értékesítő és Itmováoiós Kül­kereskedelmi Vállalat több új liceneet, külföldi technoló­giát vásárol hazai vízügyi be­ruházások kivitelezéséhez. Er­ről írtak alá együttműködési megállapodást a Licencia és az Országos Vízügyi Hivatal képviselői. A Licencia a kiemelt prog­ramként megvalósuló víz­ügyi fejlesztések, és a közép­távú programok végrehajtá­sához új, korszerű műszaki megoldásokat kutat fel kül­földön, és vállalkozik azok li- cencének beszerzésére. Adott esetben a szükséges berende­zést is importálja. A Licen­cia az OVH rendelkezésére bo­csátja Danubia Szabadalmi Irodájának szolgáltatásait is. Ez az iroda szaktanácsadással segíti a vízügyi innovációs te­vékenységet, és a magyar ta­lálmányok, újítások külföldi iparjogvédelmét is biztosítja. Ha lehetőség kínálkozik rá, exportálja is ezeket a szelle­mi termékeket. Új vasúti híd a Tiszán ■ TV« V|>.­Elkészült a Csongrád—Szentes vasútvonalon a Tisza fölött átívelő új vasúti híd. A régin műszaki okok miatt meg keilett szüntetni a vonatok közlekedését. Az új híd közel hatszázmillió forintos beruházással épült, amelyen a ko­rábbi, óránkénti tíz kilométeres sebességgel szemben hat­van kilométeres sebességgel közlekedhetnek a vonatok. (MTI-fotó: Stekovics János) NÓGRÁD — 1986, december 19., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents