Nógrád, 1986. december (42. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-15 / 294. szám

Első hallásra P énteken este az egész ország a rádióra és a televízióra figyelt Sőt, a szoká­sos szombat reggeli postaláda ürítése is már egész korán megkezdődött, mert az este meghallgatott interjút mielőbb feketén-fehé- ren is látni, olvasni akarták az emberek. Szerte a hazában, falun és városon ez volt a hét végi nagy téma, és azt hiszem, hogy még sokáig emlékeznek, beszélnek a párt főtitkárának interjújáról, amelyet a televízió munkatársának kérdéseire adott ezen az em­lékezetes hét végén. Nem bocsátkoznék bele a részletekbe, eze­ket a legilletékesebb nagy nyugalommal és alapossággal kifejtette az interjú során. A technika jóvoltából, immár számos képmag­nón megörökítették, elolvashattuk a szomba­ti lapokban, bizonyára bekerül majd a so­ron következő Kádár-gyűjteménybe, és ami a legfontosabb, sokáig beszédtéma lesz, mert ve'amennyiünkről, valamennyiünkhöz szól. * Arról írnék most inkább, hogy rám mi­lyen hatást tett, milyen gondolatokat éb­resztett, hisz azokról a közeli és távoli idő­szakokról. amelyekről főtitkárunk beszélt, nekem még közvetlen tapaszalataim, élmé­nyeim vannak. Átéltem azokat a küzdelme­ket. szenvedtem azoktól a gondoktól és ba­joktól, amelyek az ötvenes éveket jellemez­ték. küzdöttem a pórt újjászervezéséért, a rend helyreállításáért, a konszolidációért, tönrengtem. sőt, ma is gyakran fordulok ta­nácsért, megerősítésért elvtársaimhoz, bará­taimhoz a megújulással, a gazdasági refor­mok bevezetésével járó gondok közepette. A pártban átélt, átküzdötrt négy évtized alapján tudtam bólintani Kádár elvtárs min­den gondolatára, megállapítására, amelye­ket az 1956-os ellenforradalom kiváltó okai­ról mondott, ahogyan annak előzményeit ér­tékelte. Jól emlékszem az eseményeket irá­nyító idegenekre, és hazai barátaikra, $kifc nem egy helyen mór megjelentek a föld vissza vételéről, a felelősségre vonásról tár­gyalni és intézkedni. Nem lehet elfeledni Mindszenty bíboros baljós tekintetét és fő­ként szavait, amellyel megjósolta a „bukott rendszer” embereinek felelősségre vonását és visszakövetelte az egyházi vagyont. Az interjúban nagyon sok szó esett az el­lenforradalom utáni kibontakozásról, árnyát minden külső és belső összefüggéséről. Való igaz, hogy amint Kádár elvtárs mondta, ami 30 éve történt, az már történelem. A törté­nelem azonban minden kor számára forrás, amelyben az új idők új problémáihoz merí­teni kell a példát és a tapasztalatokat. Most, a 30 éves évforduló kapcsán, nemcsak itthon esett több szó a három évtized előtti esemé­nyekről, hanem nyugaton is. Október végén, Hannoverben tartózkodván, magam is megfi­gyeltem, milyen aktívan foglalkoznak a külön­böző adók, nem egy esetben több részből álló sorozattal a résztvevők nyilatkozataival, történészek bevonásával a magyarországi, úgymond forradalommal. Erőfeszítéseik nem hiszem, hogy túlzott hatást gyakoroltak vol­na a nyugati nézőkre, de mindenesetre mu­tatják, hogy számukra sem mindegy, mi tör­tént 1956 októberében és az utána követke­ző hetekben, hónapokban. A törvényes rend helyreállításának alap­vető feltétele az ellenforradalmi támadás le­verése, másrészt az eszmei zűrzavar megszün­tetése volt. Ez igen bonyolult és sokrétű fel­adatnak bizonyult, de amint Kádár elvtárs mondotta, ebből a teljes anarchiából, és társadalmi romlásból csak ezen az úton le­hetett kilábalni, kibontakozást várni. A tör­vényes rend helyreállítása természetesen még azoknak is érdeke volt, akik elkeseredésük­ben, körülményeik összejátszása következté­ben egy ideig meg hagyták magukat tévesz­teni, rossz oldalra álltak, hibákat követtek el. Csak rend és fegyelem, csak a fövények megtartása biztosította az ország közigazga­tásának megszervezését és ehhez alapvető volt a meggyőző szó. Ahogy a párt újjászer­veződött, ahogy a különböző állami, tanácsi szervek, üzemi vezetőségek megkezdték munkájukat, úgy terebélyesedett, és egyre inkább hatott a kommunisták meggyőző sza­va, a párt igaza, s mindenképpen terjedt az a felismerés, hogy az anarchia helyett tör­vényes rendre van szükség, hogy a nemzeti katasztrófából csak a nemzet összefogásával van kiemelkedés, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van. Amint Kádár elvtárs frappánsan összefog­lalta, a lényeg az volt akkor, és ez hozta meg a sikeres kibontakózás lehetőségét, hogy két alapvető kérdésben a különböző nemzedé­kek és világnézetű emberek, az osztályok egységre jutottak; törvényes alkotmányos rendünk néphatalom legyen, és hogy szocia­lista társadalom épüljön az országban. Ez a felismerés tette lehetővé, hogy oly’ gyor­san rendeződött a helyzet, hogy választáso­kat tarthattunk, hogy hozzáláthattunk a me­zőgazdaság szocialista átszervezéséhez, es nem is olyan sok idő múlva a gazdaságirá­nyítás reformjához is. Közben természetesen felfejlődött az ipar és a mezőgazdaság, meg­hozza soha nem álmodott mértékben bizto­sítva a közellátás és külpiaci kötelezettsé­geink teljesítését. Gondolom, hogy Kádár elvtárs rövid össze­foglalója, amely természetesen a leglényege­sebb dolgokra korlátozódhatott, csak úgy tel­jes, ha legalább olyan részletességgel foglal­kozik jelen munkánk, mostani életünk- konk­rét helyzetével, eredményeivel és elsősorban a jelentkező gondokkal is. Gyakran hallani — és erre Kádár elvtárs külön is kitért az in­terjú során —, hogy azzal vádolják a vezetést, általában a politikát, hogy túlzottan gazda­ságcentrikus, csak a gazdasággal foglalkozik és elhanyagolja a kultúrát és más területe­ket. Hadd idézzem ezzel kapcsolatban Kádár elvtársat: „tény, hogy a gazdaság a társada­lom alapja, ha a gazdasági munka rendben folyik, akkor fejlődhet minden más, ami erre épült. Gazdagodhat a kultúra, a műveltség, a tudomány. Ha viszont a gazdaság nem mű­ködik, akkor nincs alapja a társadalmi fej­lődésnek.” Ma is szükség van az okos nézetne, meggyőző szóra, de igazából az a jó poli­tikus, az a jó vezető, és az a jó közember is, aki arra figyel, amit tennie kell, mert tud­ja, hogy csak azit lehet elosztani, azt tudjuk elfogyasztani, abból élünk, amit megterme­lünk. Nagyon fontos megállapítást tett ennek kapcsán Kádár elvtárs: „az emberek több­sége tisztességgel a munkájából akar élni, és természetesen egyre jobban, de ehhez jobban is kell dolgozni.” D párt főtitkárának nyilatkozata nem kapcsolódik semmi megkülönböztetett eseményhez. A Központi Bizottság ülésének elemzését tartalmazta, amely a szokásos gya­korlat szerint az év végén megtárgyalta az ország gazdasági helyzetét, és amiben szük­ségesnek látta, amire a lehetőségek adva van­nak, intézkedéseket hozott. A KB-ülés lég­körét, szellemiségét, a párt és a kormányzat szándékait, elvi álláspontját ismertetve kap­tunk képet arról, hogy a jelenlegi nemzet­közi helyzetben nekünk, magyaroknak mi­lyen kül- és belpolitikai tennivalóink van­nak. Ezekhez ad ösztönzést Kádár elvtárs az interjú befejezésekor: „Én bízom a jövőben, nem kis mértékben éppen azon történelmi tapasztalatok birtokában, amelyeket az el­múlt harminc év fejlődése során szereztünk. A magyar nép is bizakodó, a tisztességes em­berek bíznak abban, hogy meg fogjuk oldani feladatainkat.” V. F. Befejezte munkáját a mezőgazdasági szövetkezetek V. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) kából eredő elkötelezettsé­gükre kell alapozniuk. A szö­vetkezeti parasztság tudatá­ban van annak, hogy előre­haladásának biztosítéka az MSZMP XIII. kongresszusa határozatában foglaltaknak az érvényesülése. Ehhez megfele­lő feltételekre és a szövetke­zetek aktív tevékenységére van szükség. Mindezek útján valósíthatók meg a termelési célok és a szövetkezeti pa­rasztság anyggi, szociális és kulturális helyzetének további javítása. A határozat a téesz­ek gazdálkodásával kapcso­latban leszögezi: jobban ki kell használni a termelőkapa­citást, a gazdaságszervező munkában növelni kell a mi­nőség és a hatékonyság iránti követelményeket. Szükség van a veszteségforrások meg­szüntetésére, ám elejét kell venni egyes ágazatok és te- vékenvsécek meggondolatlan felszámolásának. A gazdálko­dással szembeni alapvető kö­vetelmény a jövedelemterme­lő képesség megteremtése és fokozása. A határozat megállapítja: a VII. ötéves terv céljainak megvalósulása függ a szabá­lyozó rendszer alakulásától Az elvárható üzemi teljesít­mények mellett szükség van az újratermelés feltételeinek biztosítására. Véget kell vet­ni annak a jelenségnek, hogy a szövetkezetek egyes csoport­jai nem csak a tartalékaikat, hanem álló- és forgóeszközei­ket is kénytelenek felélni. Foglalkozik a dokumentum az­zal is: fontos követelmény a belső érdekeltségi viszonyok állandó tökéletesítése, az ön­elszámoló részlegek és ágaza­tok szervezetének kialakítása. A jövedelem felosztásánál az elért teljesítmények legyenek a mérvadók. A tagsági vi­szonyt a gyakorlatban a je­lenleginél vonzóbbá kell ten­ni. erősítve annak tulajdonosi és érdekeltségi vonásait. A szövetkezeteknek fokozottan szem előtt kell tartaniok a rétegpolitikai követelménye­ket, a nők, a fiatalok, az idősek sajátos érdekeit, igé­nyeit. A határozat egyebek között kimondja: erősödött és tel­jesebbé vált a szövetkezeti demokrácia. Beváltak a de­mokrácia közvetlen és köz­vetett érvényesülésének fóru­mai. Az önkormányzati szer­vezetben ezért jelentősebb változtatásra jelenleg nincs szükség. Indokolt azonban a munkahelyi közösségek ha­táskörének bővítése annak érdekében, hogy a tagok tu­lajdonosi és dolgozói jogai ér­demibbé váljanak. A kongresszus elfogadta az előterjesztett dokumentumo­kat. Az országos tanács meg­tartotta alakuló ülését, ame­lyen megválasztották a 21 tagú elnökséget és az orszá­gos tanács bizottságait, vala­mint a TOT tisztségviselőit. A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának elnöke Szabó István lett, alelnökök: Fülöp I,ászló. a Bátai Novem­ber 7. Tsz elnöke és Kéri Le­helné. a Rajkai Egyetértés Tsz elnöke. A TOT főtitká­rává Eleki Jánost, főtitkárhe- 1 vertesévé Lehoczki Mihálvt és Poden Gyulát választották. (MTI) Amerikai nukleáris robbantás Űjabb föld alatta kísérleti atomrobbairtást hajtott végre az Egyesült Államok szom­baton, a nevadai telepen, mint­egy 170 kilométerre északnyu­gatra Las Vegastól. a kísér­let robbanóereje 150 kilo tonna volt. Ez éppen a kísérleti robbantásokat korlátozó, mind­eddig nem ratifikált 1963-as egyezmény által megengedett maximális érték. A föld alatti atomrobhanás keltette föld- rezgéseket még Las Vegas la­kói is érezték. A robbantás hírére tiltako­zó táviratot küldött az Egye­sült Államok tokiói- nagykö­vetének Hirosima és Nagasza- ki polgármestere. Ez volt az a két japán város, amelyre az Egyesült Államok atombom­bát dobott a második világ­háború végén, 1945 augusztu­sában. Kamara János Kubába utazott Vasárnap — küldöttség élén — hivatalos, baráti látogatás­ra, a Kubai Köztársaságba utazott Kamara János bel­ügyminiszter. A magyar bel­ügyi delegáció Jósé Abrantes Fernandez kubai belügymi­niszter meghívására tesz láto­gatást Havannában. A Feri­hegyi repülőtéren, a búcsúzta­tásnál jelen volt Euclides Vázquez Candela, a Kubai Köztársaság budapesti rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete. Ma kezdődik a vietnami pártkongresszus Vietnamban nagy várako­zás előzi meg a kommunista párt ma kezdődő hatodik kongresszusát: az előkészüle­tek, a határozattervezetek megvitatása alapján arra szá­mítanak, hogy a legfelső párt­fórum, az elmúlt időszak nyíl­tan kritikus elemzése alapján jelöli ki a megújulás Irányait. Erre utalnak a párt köz­ponti lapjának hét végi ve­zércikkei. A Nhan Dán a töb­bi között megállapítja: „A kongresszusi előkészületek során vérbeli össznépi vita bontakozott ki, amelyben de- mokratikusabbá vált a poli­tikai élet, erősödtek a párt tömegkapcsolatai. A Közpon­ti Bizottság politikai beszá­molójának véglegesítésekor több tízezer beérkezett javas­latot vettek figyelembe. A pártlap hangsúlyozza: az előkészületek újabb tapaszta­latként szolgálnak arra, hogy a párt politikájának formálá­sakor mindig a nép vélemé­nyére kell támaszkodni, an­nak szolgálatában dolgozva.” A kongresszuson harmincöt testvérpárt, illetve haladó mozgalom küldöttsége vesz részt vendégként. Az MSZMP küldöttségét Hámori Csaba, a Politikai Bizottság tagja, a KISZ KB első titkára vezeti. Truong Chinh, a VKP köz­ponti Bizottságának főtitkára vasárnap üdvözölte a kül­döttségvezetőket, közöttük Je- gor Ligacsovot, az SZKP KB PB tagját, a KB titkárát. A Nicaragua kambodzsai küldöttség élén Heng Samrin, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB fő­titkára, az államtanács elnö­ke áll, a laoszit Kaysone Phomvihane, a Laoszi Népi Forradalmi Párt KB főtitká­ra, a minisztertanács elnöke vezeti. Truong Chinh megállapítot­ta: „Az ország fordulópont előtt áll. Haladéktalan szük­ség van a társadalmi-gazda­sági helyzet megszilárdításá­ra, egyidejűleg pedig folytat­ni kell a délkelet-ázsiai hely­zet javítására irányuló erőfe­szítéseket. A hatodik kong­resszus feladata az, hogy ki­dolgozza a gyökeres, átfogó megújulás konkrét politiká­ját.” A kongresszuson 1129 küldött képviseli a VKP több mint 1,8 milliós tagságát, a mint­egy negyvenezer alapszerve­zetet és százezer pártcsopor­tot. Vasárnap a külföldi kül­döttségek vezetői, közöttük Hámori Csaba, megkoszorúz­ták a hanoi Ba Dinh téren Ho Si Minh mauzóleumát. Hámori Csaba a hét végén megbeszéléseket folytatott a vietnami Ho Si Minh Kom­munista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának első titkárával is. Hámori Csaba és Vu Mao aláírták a két if­júsági szervezet 1987—1991-re szóló együttműködési szer­ződését. Esti kommentár Reális lehetőség Elfogott amerikai állampolgár „Az Afganisztán körüli hely­zet politikai rendezése folya­matban van. Ebben vannak üresjáratok, de vannak derű­látásra ösztönző mozzanatok is.” Ezeket a szavakat Mihail Gorbacsov pohárköszöntőjéből emeltük ki, mint a jelenlegi afganisztáni helyzet legtalá­lóbb jellemzését- A hét végén a Szovjetunióban járt Nad- zsib, az Afganisztáni Népi De­mokratikus Párt KB főtitkára — ilyen minőségben első íz­ben. A tárgyalásokat feszült figyelem kísérte, hiszen a kö­zép-ázsiai országban zajló ese­mények már jó ideje világpo­litikai jelentőségűek, s a Szovjetunió egyre erőteljeseb­ben sürgeti a politikai rende­zés folyamatának felgyorsítá­sát. A harminckilenc esztendős Mohammad Nadzsibullah egy ideje — talán az egyszerűbb kiejtés kedvéért is — csak a 2 Nadzsib nevet használja. Az­óta, hogy idén májusban fő­titkárrá választották, Kabul­ban egyre inkább teret nyer a forradalom társadalmi bázisát szélesíteni kívánó törekvés. Ez mindenképpen arra utal, hogy az afganisztáni vezetés készül arra az időre, amikor majd a szovjet csapatok támogatása nélkül kell megbirkóznia az egyetértés megteremtésének cseppet sem könnyű feladatá­val. Az ANDP-nek Nadzsib be­jelentése szerint immár 165 ezer tagja van, nő a kormány katonai ereje is, ezért az ese­mények alapján világos, hogy elmúlt már az az idő, amikor az afganisztáni társadalmi problémákat elsősorban fegy­veres úton kívánták rendez­ni. Kétségtelen, hogy a gép­pisztolyokat még jó ideig nem lehet letenni, reális esély nyílt — ismét csak Nadzsibot idéz­ve — akár egy nemzeti egy­ségkormány megteremtésére is. Ez olyan új megvilágítás­ba helyezi az afgán kérdést, ami optimista jóslatokra csá­bítja a kommentátorokat. Diego Cordovez, az ENSZ főtitkárának személyes megbí­zottja szintén bizakodóan nyi­latkozott a közvetítésével feb­ruárban újra meginduló afga­nisztáni—pakisztáni tárgyalá­sok kilátásairól. Annak elle­nére, hogy az Egyesült Álla­mok és még néhány ország ki­fejezetten a polgárháborús ál­lapotok fenntartását kívánja és segíti, a két fél igyekszik megkeresni a megállapodáshoz vezető legrövidebb utat. A leg­fontosabb megmaradt problé­ma a szovjet csapatok kivoná­sának üteme. Erről Gorbacsov is nyíltan beszélt a Nadzsib tiszteletére adott vacsorán el­hangzott pohárköszöntőjében- Az SZKP főtitkára szemernyi kétséget sem hagyott afelől, hogy a Szovjetunió mielőbb szeretné kivonni csapatait a szomszédos országból, de ugyanakkor azt is leszögezte, hogy Moszkva továbbra sem lesz közömbös Afganisztán sorsa iránt. A bevezetőben említett üres­járatok ellenére tehát reális lehetőség mutatkozik a holt­pontról való elmozdulásra. Ha sikerülne előbbre jutni a probléma békés rendezésének irányába, ez az utóbbi évek egyik legjobb híre lenne az egész világ számára. Horváth Gábor Egy amerikai állampolgárt fogtak el pénteken a nicara- gu&i fővárostól nem messze található légi támaszpont köze­lében, a nicaraguai hadsereg katonái — jelentette be szom­batom Miguel D’Escoto nica­raguai külügyminiszter. A letartóztatott személy elis­merte, olyan amerikai magán- szervezetnek dolgozott, amely­nek célja, értesülések gyűjté­se az Egyesült Államok szá­mára. A nála talált útlevél alap­ján, az amerikai férfit Samu­el Nesley Halinak hívják. Elő­ször azt mondta a nicaraguai hatóságoknak, hogy író. és azért utazott az országba, mert meg akarta nézni, mi történik ott. Később, a továb­bi kihallgatásokon beismerte, hogy egy „Főnix dandár” el­nevezésű amerikai magán- szervezetnek dolgozik, amely információkat gyűjt az ame­rikai kormányzat számára. Miguel D’Escoto elmondta, hogy a Managuától, mintegy 40 kilométerre északra talál­ható Punta Huete légi támasz­pontról és más nicaraguai ka­tonai létesítményekről kéz­zel rajzolt térképet és külön­böző vázlatokat találtak Hall táskájában. A nicaraguai külügyminisz­térium szóvivője közölte, hogy Hallt, aki valamikor az ame­rikai hadseregben szolgált, letartóztatták. NÖGRÁD — 1986. december 15., hétfő

Next

/
Thumbnails
Contents