Nógrád, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-15 / 269. szám

Szélfútta szavak Aki hegyek közeléből indul, gyermek- és ifjúkorában foly­ton fújó szelekben fürdik, az valójában sohasem szakadhat el a magasság képzetétől, a gondolat magasabbra törésé­neik szép és gyötrelmes köte­lességétől, annak szavai „szél­fútta szavak” lesznek. Több értelemben is. Nem nehéz ilyenkor észre­venni, hogy mintha fötboly- dulrta a világ, csillámland kezd az ég és a vizek tükre, madarak úsznak, vagy ver­gődnek a hatalmas áram la t­dítani versét, az költészettől érintett embernek tudhatja magát, függetlenül versednek számától és kiadód körülmé­nyektől, irodalmi divatoktól. Az ilyen ember sohasem lesz boldog. Költő lesz. Tele vá­gyakkal, sóvárgással, az em­beribb élet iránt, gyötrődve az emberi és társadalmi vi­szonyok anomáliáitól, a kor fenyegető elterrtmondáeaitól, amikor a politikusok szerint is másfajta gondolkodásra volna szükség iszonyú eszkö­zeink birtokában, szenvedve a gondolkodó ember számára úgyszólván, természetes ma­gány udvaraiban. Nem azért, mintha a költők valami régi rossz szokás sok évezredes hagyományainak engedve, elhatároznák a bol­dogtalanságot. Távolról sem. ók is boldogságra szüleinek. Legtöbbször mindent meg is tesznek érte. Hogy a legna­gyobbak hiába teszik ezt an­nak oka tisztánlátásukban rejlik, a világ és az ember természetének ismeretéből. Ez a tudás átka és áldása is egyúttal. Büki Attila ban, mint a gondolatok, ami­kor valami megváltozik az adott pillanatban és nyugta­lanabbá, sérülékenyebbé és érzékenyebbé válik a lélek. Ez a pillanat a dolgok, a nagy gondolatok és érzelmek születésének ideje. A költők ilyenkor — ilyenkor is! — írják verseiket. És ezek tisz­ta versek lesznek és tágassá­gok nyílnak bennük. Amikor szélfútta szavakba kezd az ember című versében Írja Büki Attila: Persze, tudás is sokféle van, valamennyi fajtájának meg­van a maga jelentősége az ember és a társadalom életé­ben. Managyság, mintha a partikuláris tudás fajtáinak kedvezne a kor. Ami megfog­ható — és lehetőleg azonna­li — eredményekkel jár, ami a nélkülözhetetlen anyagi ja­vaikat és sajnos, ugyancsak nélkülözhetetlen fegyverrend­szereket hozza létre. Bár. eze­ket szívesen nélkülöznénk az ókor óta. A vers egyetemesebb tudás hordozója, még akkor is, ha ihlető források, a vers részei rendszerint nagyon is konk­rétan körül járhatóak, akár egy szűkebb táj, egy gondolat, egy témakör a költemény „szű­kebb világa”. A vers nem a témájával, hanem a tartal­mával, azaz a benne megfo­galmazott, vagy akár csak érzékeltetett üzenetében van. Ami mindig tágabb és távla- tosabb, amennyiben igazi köl­teményről van szó. Hordozza a reményt és a hitet, a szen­vedés megtisztító vigaszát. Hiszen, a költők sohasem könnyű harmóniát kínálnak, újabb versei hanem a reményt és a hitet is megszenvedve — és szen­vedhetve, mert gondolkodtat­va! — kínálják olvasóiknak. Ezt teszi Büki Attila is, még innen a negyvenedik életévén, de már második ver. seskötetében. Szombathelyen született 1948-ban. Életének és költői fejlődésének állomásai: Bük, Sopron, Szombathely, Kapuvár és Győr. Jelenleg, Budapesten él. Versei több antológiában láttak napvilá­got, köztük a Balaton hullá­mai című ukrán antológiában. Arcomon szél söpör című el­ső kötetét 1978-ban Kapuvá­ron jelentették meg. Mostani második verseskönyve Szélfút­ta szavak címmel, az antikva kiadásszervező iroda gon­dozásában látott napvilágot. A kötet grafikai anyagát Ányos Imre, a szerző fényké­pét pedig Markó Kamilla ké­szítette. A kötet szerkesztője Bartis Ferenc, író volt. A több mint félszáz verset hét ciklusba gyűjtve-rendezve olvashatjuk. Ezek: Kalligraf i- kák a kölyökkorból, Aki re­pül, Monológok, Elutasítások, Ablakok, Énekelnek a csen­dek, Téli ének. A ciklusos el­rendezés ellenére, Illetve az­zal csak erősítve egységes hangvételű és hatású Büki Attila második kötete. Sőt, az élőm könyv ismeretében mon. dóm, ez az újabb kötet annak szerves folytatása. A költői magatartás, a költészetbe va­ló konok hit mindkét könyv­ben azonos. A motívumok ugyan gazdagodtak, de öröm­mel látjuk, hogy például a szél változatlanul „átfújja” a verssorokat, tisztává, lebegő- vé, ugyanakkor komollyá téve a költő versbeszédét Öröm és aggodalom, megtartó hit árad a sorokból a Schneeberg közeléből útra indult poéta verseiből. Üdítő frisseséggel csillog a gyermekkor világa, a férfivá érett költő szavai a tudás birtokában lévő ember felelősségéről vallanak. Tóth Elemér „amikor szélfútta szavakba kezd az ember s körülötte feketéit a föld felhőfolyókban a Schneeberg megjelennek benne időket pörgető béka-királyságok lidérces tőzegtüzek s a föld alá fényteleneden Király-tó őszen Hány Istók az elképzelt Kapu” Aki ilyen szavakkal képes in­Egy tehetsége« művész, egy olasz marxista Emlékezés Viscontira Egy herceg és egy gyáripa­ros leányának házasságából 1906. november 2-án Milánóban született Luchino Visconti. A harmincas évek közepén Pá­rizsban találkozott Jean Re- noirral, akinek egyik rende­zőasszisztense és kosztümter- vezője lett. A népfront kor­szaka volt ez, a fiatalember megismerkedett baloldali ér­teim iségtek kei. s ez döntően hatott világképe alakulására. Néhány évvel később már új­ságcikkekben és fiiimtervekkel tiltakozott fl Mussolini-fasisz­ta mozi ellen. Aztán 1942-ben — már odahaza — elkészítet­te Megszállottság című film­jét. James Cain amerikai író A postás mindig kétszer csen­get című regényét dolgozta fel: az országút és a kispolgári ott. hon közti tragédiát. Ez a film lett a neorealizmus első nagy példája. Visconti így emléke­zett: „SaJmaggioréba a követ­kező nap eljött az érsek, és újraszentelte a mozit.” A fil­met betiltották, negatívjait megsemmisítették, de a rende­zőnek sikerült egy kópiát kül­földre menekítenie. Az igazi ok: ez a mű húsz év után először mutatta meg Olaszország iga­zi arcát. Stílusa új volt, sbár elég közel állt a francia na­turalizmusom. Visconti a je­lenkor valóságénak tükörké­pét mutatta meg a nézőknek. A felszabadulás után a szín­ház felé fordult érdeklődése. 1945-től 30 év alatt 60 dara­bot rendezett, prózát, operát, balettet. A zene és az irodalom vtm- aotta. ezt az elkészült művek sora bizonyítja. Színre vitte a többi körött a Traviatát, a Don Carioist. a Trubadúrt, a Falstaffot, rendezte azüveg- fisurákat. A vágy villamosát, Az ügynök halálát, A három nővért, a Ványa bácsit, az Antigonét, Filmjei is ezt az érdeklődést tükrözik: fil­met készített a Fehér éjsza­kákból. Lampedusa Párducá­ból; Camus Az idegenjét, Tho­mas Mann Halál Velencében című regényét adaptálta. Aztán Reng a főid címmel hatalmas trilógiát tervezett Szicília életéről. De csak az első részét tudta befejezni, amely a halászokról szólt. A Vihar előtt mind Olaszország­ban. mind Franciaországban botrányosan csonkított for­mában került a nézők elé A filmben egy halászcsalád éle­tét mutatta be. amely szeret­ne megszabadulni a halkeres­kedők haszonlesésétől, de pró­bálkozása kudarcba fulladt. Bárkájukat és házukat is el­veszítik. A kis halásziak: la­kossága közreműködött a film- készítésben. a dialógusokat a felvételek helyszínén rögtö­nözték. Egy 1960-as nyilatkozatában Visconti így vallott munkás­ságáról : „A lelkiállapotok és konfliktusok megértésének kulcsa számomra társadalmi természetű, még akkor is, ha a kulcsok, amelyekhez hozzá­jutok, tisztán emberiek, és konkrétan egyes individumo- kat érintenek. De a vér a tör­ténetben dúsítva van társa­dalmi problémákkal.” Abban az évben, 1960-ban készülj a másik „botránykő”, a Rocco és fivérei. Támadta a cenzúra, a polgári és az egy­házi sajtó. A baloldal viszont az olasz film megújulásaként ünnepelte. Gyertyán Ervin ir­ta a többi között az 1962-ben megjelent Filmévkönyvben: „Visconti ezzel eer. alkotással szerencsésen ötvözte egybe a neorealizmus éles és közvet­len társadalomkritikai szem­léletét Fellini és a nouvelle le vague, az új hullám belső ember ábrázolásával, és vég­eredményben a film kifejező- eszközeit és lehetőségeit olvan fokra fejlesztette. amelyet mór csak az irodalom — a nagyepika — legnagyobbjai­nak példájával lehet össze­vetni.” Visconti műveinek kritika! fogadtatása természetesen nem volt egységes és a cenzorokkal a továbbiakban is meg­gyűli még a baja. A Halál Velencében, a Ludwig, az El­átkozottak vitákat kavartak, dekadensnek, barokkosán túl- díszítettnek ítélték őket Ám, ahogy a Filmsoietgel írta a rendező halálának 10. évfor­dulóién: minden rövidítés, minden vágón veszteséget ie- lentett: Víscontinél okvetlen részlet sem lehetett felesleges. A rendező 1976. március 17- én hunvt el. 69 éves korá­ban. Két hónappal később mutatták be a cannes-i film- fesztiválon utolsó fiimiét Az ártatlant. 8 NÓGRÁD — 1986. november 15-, szombat A másik világ Bégen a szegéns világ volt a másik világ, amit föl kellett fedezni, és amit föl is fedez­tek az írók, az Illyés Gyulák, a Féja Gézák. Egész sor szociográfia dobolta ki a döbbene­tes látleleteket a koldussoreról. az éhínség­ről, a nem embernek való életről. Móricz írásai is tele vannak ilyesmikkel: ...... általá­n os, e régebbi időkben elképzelhetetlen sze­génység (1934); A tavasszal bejártam a Sár­rétet. Békés és Bihar vármegyét. Azt a tá­jat, ahová nem volna szabad külföldit be­ereszteni..(1935). Nem. mert koldussze- génv, elmaradott és tehetetlen. Bujdosó-Ba- ranyi „nyolc gyerekével egy kétszer-három négyszögméteres szobában” lakik a Kis gye­pen, valahol az Alfölden. A „kultúrréteg” (Móricz Zsigmond gya­kori szava a műveltebbekre, a jobb módú- akra. akiknek az is módjukban áll hogy szociográfiákat olvassanak), ez a „kultúrré­teg” elszömyülködött és a fejéh e7 kapott ennyi rettenetre, a másik világnak a láttán, ahogy azt elébe idézték írók. szociográfusok Ma a gazdag világ a másik világ. A vi­lág. amelyre hirtelen föl kellene, hogy nyíl­jék az ablak. Oly elképzelhetetlenül szép világok vannak az országban, hogy az ugyan­olyan döbbenetes, mint a hatdani szegénység. Hogy mennyire gazdag, mennyire nem. az már ihéricskélés dolga. Lehetséges. hogy ' pusztán a szerfölött) jó módot kellene (rmunk. Ám legyen. Ez a másik világ az a világ, amit a tisztes átlagon élők. akiknek a fizetését időről emelgetik ugyan, az árak azonban mindig szöknek egyet előlük. így aztán so­sincs módjuk arra. hogy föléjük kerekedje­nek. A másik világ az a világ, amely min­dig az árak fölé kerekedik, sőt szinte már az a gyanúm, hogy ő szabja meg az árakat. A másik világ először is az épületekben! a lakóházakban testesül meg. A nyáron be­jártam a Balaton északi partján egy kis falut. Egy olyat, ahová rengeteg külföldi íár, minden második kocsi nyugatnémet, nálunk egy-egy ilyennek az ára félmilliónál kezdő­dik. Egy olyan falut, ahová csak Külföldit (értsd: nyugat-európait) szabadna, csak be­ereszteni. mert ha Bujdosó-Baranyj unokája lépne be oda a Kisgyepről. valaki igencsak megütődne. Vagv a falu a Bujdosó-Baranvín, vagy a Bujdosó-Baranyi azon a másik vilá­gon. ahová ő már ebben az életben Lábát megvetni sohasem tudná. Luxu.svilág: nyaralópaloták, kast.élyházak. A másik megtestesülés: a gépkocsi a har­madik, a negyedik... Nem is tudom A vi- deokészülék? A mi? Annyi minden van smi drága, s ami drága, az mind a másik világ; testivé külsővé, fogyaszthatóvá lehet. Honnan a pénz? Kik ezek az emberek? Mit csinálnak? Miből folynak a zsebükbe a bankók? Tisztességesek? Miért ne. Korrup­tok? Miért ne. Miféle népből származnak, s hová fognak származni ezután? ■ Az ember előtt hirtelen fölmagaslik a má­sik világ, nekikoppan a homlokával s első sziszegésében ilven prlmitfveket. kérdez Vá­rom a szoeiográfusokat, akik iobban faaga- tóznak. s úgy is tudnak válaszolni. Jobban, legalább olyan jól. mint Darvas József Fét* Géza meg a többiek hajdanán. Várom a választ: van-e másik világ, vagy csak lidérc- álmot látok? i. L. „Csak a Liebmann fotózhat...** Szent-Györgyi Albert és Magyarország Szent-Gvúrgyi Albert szegedi laboratóriumában a kor is­mert színésznőivel Balról jobbra: Bulla Elma, Fejes Teri, Gombaszőgi Ella. A kép Jobb oldalán: Straub F. Brúnó, • tudós egykori tanítványa, a kiváló biokémikus. Aggastyánhoz IRő csendben, J a legszűkebb családi körben . eltemették a 93 éves korában • elhunyt Szent-Györgyi Alber- I tét, az egyetlen olyan tudó- j sunkat, aki magyar állampol­gárként kapta meg a Nobel- díjait. A gyászhírekben termé­szetesen az is benne állt, hogy 1937-ben, amikor a tu­dományos kutatók legnagyobb elismerésében részesült, a sze­gedi egyetem professzora volt, k ott nyerte el a jutalmat ,A biológiai égésíodyamatok terén tett felfedezéseiért, különö­sen a C-vitamin, valamint a 1 furmánsav-kiataWzis vonatko­záséban”. Az azonban nyilván kevés­bé közismert, hogy a magyar tudománynak ez a kiválósá­ga nem csupán ideiglenesen, . egy pesti tanszék megürülésé- re várva tartózkodott Szege­den, hanem épp ellenkezőleg: hosszan, majd másfél évtize­dig élt ott, s 1931-től, egészen 1945-ig, a fővárosba való fel- költözéáéig, az őslakosok mód­jára, igen jód érezte ott ma­gát. Motorbiciklis száguldozása­it, repülőgép-vezetői tanulmá­nyait, a Tisza sodrásával való legendás birkózásait, majd mindennapos teniszcsatáit má­ig mesélgetik a helybeliek, a ugyanígy az is anekdotákban él tovább, milyen nagy ba­rátja volt ő a színészeknek, a muzsikusoknak — egyálta­lán mindannak, ami a mű­vészetek körébe tartozik. (Az egyetemisták színjátszó köré­nek szintén 6 voit a tanár­elnöke, pa trónusa.) Ez a szűk tizenöt év meg­számlálhatatlanul sok fény­képről most is visszaidézhető. Működött akkoriban Szegeden egy kiváló fotóriporter, a ma kilencvenedik életéve felé bal­lagó, máig jó egészségnek örvendő Liebmann Béla. aki mint a város fényképészkró­nikása, Szent-Györgyi Albert­ról is rengeteg felvételt ké­szített. Előbb persze őt is be kel­lett cserkésznie. Ez úgy tör­tént, hogy a teniszpályán szö­gezte rá néhányszor a masi­náját, majd pedig amikor el­készültek a fotók —, ezek a labda röptetését a legfeszül­tebb pillanatokban rögzítő pompás képek —, alkalom- adtán megmutatta őket az or­vosi kémiád tanszék vezetőjé­nek. A megörökített természe­tesen kért belőlük, majd a laboratóriumába is elhívta Liebmann mestert, ahol ép­pen egy vadonatúj és méreg­drága centrifugát szereltek fel. Celluloidszalagra került ez is, majd pedig a tudós ottho­na, motorbiciklije. csoda­számba menő Alfa Rómeó tí­pusú gépkocsija, egyszóval mindaz a sok-sok tárgy, ami­hez Saent-Györgyinek valami köze volt. ‘ és mindaz a sok­sok pillanat, amelyet az ő különleges személyisége, em­beri és szakemberi nagysága tett rendkívülivé. Amikor ' 1937-ben híre jött, hogy neki ítélték oda a No- bel-díjat, már jó barátokként tisztelték és szerették egymást, így. aztán Szent-Györgyi egy­szerűen kijelentette: senki más, csak Liebmann Béla fényképezheti le e kitüntetés birtokosaként is. Ez a szen­tencia aztán valóságos csata­térré változtatta a szegedi fényképész műtermét, mert az egyik világlap kérését percek alatt követte a másik, hogy a kor szép számú hazai napi­lapjait, heti újságait ne is említsük. Mindenki, minden­honnan Szent-Györgyi-fotót követelt! És kapott is, mert Liebmann bácsinak akkorra már volt bőséges tartaléka er­ről a két lábon járó, örökké kedvenc pipáját szfvogató, ritka rokonszenves „témᔫ ról. Azon a rögtönzött sajtóér­tekezleten, amelyek a kitün­tető hír vétele után nem sók­kal hívtak össze, szintén csak Liebmanm Béla fotózhatott. S, tette ezt úgy, hogy még az ..alany” pozitúráját is ő hatá­rozta meg. A nagy nyilvános­ság előtt megkérte Szent- Györgyit, ne csak úgy, szak­ember módjára, sorolja az idegen szavakat, hanem az előadóterem fekete táblájára legyen szíves odakanyarftnni egy nagy C-t —, már mint az általa felfedezett C-vitamin jelét — és mutasson is rá erre a legendás betűre. Az újdon­sült Nobel-díjas természete­sen ezt is megeselekedte, s ez a kiváló képi ötlet aztán, mondhatni, bejárta a nagyvi­lágot. Sző se róla, megérde­melten. Az itt bemutatott képek Liebmann Bélának, a magyar riportfotózás doyenjének küiö' nősen jól sikerült felvételei. Szent-Györgyi Albert labora­tóriumi tudósként. sportem­berként és művészetbarátként egyaránt a maga kamaszos férfibájával, oldott egyéniség benyomását keltve jelenik meg rajtuk. Festő nem idéz­hetné meg jobban, sem szob­rász jellegzetesebben. E. M. A. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents