Nógrád, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-11 / 265. szám

Beszélgetés az úszó világbajnokkal A 26 éves Vlagyimir Szal- nyiKOv ma a legnépszerűbb szovjet úszóba j nők. Három­szoros olimpiai bajnok, több­szörös világ- és Európa-baj- nok. világcsúcs tartó 1500 mé­teren és 800 méteren. Az APN tudósítója eddigi sport­pályái utasáról és általában a sport saeretetéröl beszélgetett a kiváló bajnokkal. — Hány éves korban kell kezdeni az úszást? — Elég későn, nyolcéves ko­romban tanultam úszni. A kérdést, hogy hasznos-e. ha valaki már kisgyermek ko- raoan elkezdi az úszástanulást, egyértelmű a válasz: igen! Az útzás különösen fokozza az e'.vnlétet. edzetté tesz. Min­dennek persze nincs sok köze a versenyszerű úszáshoz. Bár ez úszószakosztályokba a Szov­jetunióba ötéves kortól veszik fel a gyerekeket, az én ta­pasztalatom több más kollé­gámhoz hasonlóan az. hogy a későbbi sikerek érdekében jobb nem sietni a verseny­úszással. Optimális életkor az úszók szakosodásában a 10— 12 év. Addig pedig vélemé­nyem szerint jobb. ha mind­egyik úszásnemmel kedvük szerint foglalkoznak a gye­rekek. Kétszer kezdtem el úszni ta­nulni. Mielőtt iskolába men­tem. szüleim elvittek az egyik leningrádi uszodába, és beírat­tak egy úszótanfolyamra. De egyszer megfáztam, és abba­hagytam. Később, nyolcéves koromban iskolánkban járt Gleb Petrov, a gyermek-ifjú­sági sportiskola edzője és úszásoktatáshoz toborzott gye­rekeket. Az elsők között je­lentkeztem. Majdnem öt évig foglalkozott velem Gleb Pet­rov. Megtanított mindegyik úszásnemre, segített kivá­lasztani a számomra legmeg­felelőbbet. Amikor pedig al­kalmasnak tartott a verseny- sportra. szólt Igor Koskinnak, a gvermek- és ifiősáei sport­iskola vezető edzőjének, aki akkoriban a legkiválóbb ver­senyzőket készít,ette fel. (A Szovjetunióban 684 úszóiskola V. Szalnyikov, a moszkvai rekek működik, amelyekben 255 ez­ren tanulnak. A gyermek- ifjúsági sportiskoláknak 2300 uszoda áll a rendelkezésükre.) Igor Koskinnak köszönhetem későbbi sorozatos győzelmei­met. Azt is. hogy tizenhat évesen tágja lehettem a Szov­jetunió válogatott csapatának. És éppen ekkor értettem meg, hogy nem is olyan könnyű sportolónak lenni. Gyakran megkérdezik tő­lem. nem akartak-e lebeszélni a szüleim a versenyszerű úszásról. Nem. bár tartottak tőle. hogy majd kihat a ta­nulmányi eredményeimre. De miután látták, hogy felesleges az aggodalmuk, elég rövid idő alatt belenyugodtak. Termé­szetesen egy sportoló fiatal­nak sokkal több ideie elmegy a napi edzésekkel. így keve­----1—________________ o limpiai stadionban a gye- között sebb ideje marad a tanulásra. Ugyanakkor a sport nemcsak időt von el. de a jó időbeosz­tásra is megtanít. Azokban az években például, amelyeket a sportiskolában töltöttem, arra is jutott idő. hogy isko­latársaimmal együtt idegen nyelveket tanuljunk, majd sikeres tolmácsfordítói vizsgát is tettünk. 26 éves vagyok. Ez sok egy versenyúszó számára, akinél a legeredményesebb életkor a 15—20 év. De amíg egy spor­toló jó eredményeket mutat, nem szabad abbahagynia. Ami engem illet, addig folytatom az úszást, ameddig győzni tu­dok. Elvégeztem a testnevelé­si főiskolát, most írom a disszertációmat. A távolabbi jövőben is a sport elkötele­zettje szeretnék lenni. Teremfocitorna az SOS gyermekfaluért Debrecenbe került a serleg... A KISZ megyei bizottsága, • városi tanács sportosztálya és a salgótarjáni sportcsar­nok közös rendezésében a hét végén Salgótarjánban, a városi sportcsarnokban te­remfocitornát rendeztek az SOS gyermekfaluért. A négy­napos viadalra nyolc csapa­tot hívtak meg, köztük az osztrák Ebreischdorf gárdá­ját. Sajnálatos, hogy a „sógo­rok” — bajnoki találkozóra való hivatkozással — az utol­só napon lemondták a sze­replést. A rendezők így a NOTÉV legénységét osztották be. A teremfoci torna nagy ér­deklődést váltott ki, a talál­kozókat naponta három-négy­száz néző tekintette meg, és gyakorta felcsattant az elis­merő taps is. Valamennyi já­téknapon tom bolasorsolást tar­tottak, tízezer forint érték­ben kaptak értékes ajándék- tárgyakat a szerencsés nyer­tesek. Többek között futball- labdákat, videokazettákat, já­tékokat és két-h áromnapos lengyel társasutazást sorsol­tak. Az utóbbit az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iro­da megyei kirendeltsége aján­lotta fel. Kedves és hasznos gesztusnak bizonyult a Fővá­rosi Kézműipari Vállalat ak­ciója: a helyszínen kedvez­ményes áron (826 forint he­lyett 563 forintért) vásárol­hattak focit. Valamennyi találkozón, az első perctől az utolsóig nagy küzdelmet vívtak a csapatok, nem volt egy perc megállás sem. A tornát végül is a Deb­receni Volán együttese nyer­te, és nagy meglepetésre, ki­tünően szerepelt a „beugró” NOTÉV, továbbá a Sport­csarnok, míg a tavalyi bajnok, a Magyar Mezőgazdaság gár­dája csak a harmadik helyet szerezte meg. Eredmények: Mezőgazda­ság—Hajdú válogatott 6—4 (4—0), Sportcsarnok—NSZ KISZ: 8—7 (3—5), Főiskola- Debreceni Volán 3—4 (1—2), NOTÉV—Vendéglátó 5—4 (2—2), Sportcsarnok—Főisko­la 7—4 (5—0), Hajdú Váloga­tott-Vendéglátó 2—5 (1—2), Mezőgazdaság—NOTÉV 0—2 (0—1), Mezőgazdaság—Ven­déglátó 7—4 (4—2), Főisko­la—NSZ KISZ 2—2 (1—0), Hajdú válogatott—NOTÉV 2—3 (0—2), Debreceni Volán— Sportcsarnok 3—3 (0—2). Helyosztók a 7—8. helyért: Hajdú válogatott—NSZ KISZ 4—1 (2—1), az 5—6. helyért: Főiskola—Vendéglátó 2—2 (2—2), büntetőkkel a Vendég­látó nyert; o 3—4. helyért: Mezőgazdaság—Sportcsarnok 4—1 (0—:0), az első helyért: Debreceni Volán—NOTÉV 4—1 (2—0). A négynapos teremfoci tor­na az ünnepélyes eredmény- hirdetéssel ért véget. A ren­dező szervek által felajánlott serleget és a díjakait Takács Tamás, a Nógrád Megyei KISZ Bizottság sportfelelőse nyújtotta át, majd így nyi­latkozott: — A másodízben megren­dezett torna nemes célt szol­gált és kiválóan sikerült! Több mint tízezer forintot utalunk az SOS gyermekfalu­ért számlára. Köszönetét mondok a társszerveknek, a közreműködőknek és a részt­vevő játékosoknak. Egy év múlva ismét megrendezzük a viadalt Tóth István Kézilabda OIB Nem ment a rétsági lányoknak Egerben rendezték meg a kézilabda országos ifjúsági bajnokság egyik területi osz­tályozó] át, melyen megyénk ifjúsági bajnokcsapata, a Rétsági ÉPSZÖV SE is részt vett. A rétságiaknak Heves megye bajnokával — Eger SE —, Borsod-Abaúj-Zemp- lén megye legjobbjával — Ózdi Kohász SE —, és az idei OIB 11. helyezett csapatával — Bp. Láng Vasas — kellett felvenni a harcot. A fiatal rétsági csapat fellépését nem kísérte szerencse: az együt­tes mindhárom ellenfelétől kikapott, így az osztályozó negyedik helyén végzett. A rétságiak eredményei: — Özdi Kohász SE 16—28, — Bp. Láng Vasas 15—27 — Eger SE 13—33. A vereségek ellenére me­gyénk ifjúsági bajnokcsapata játékával nem okozott csaló­dást. A lányok közül Dankó Éva, Brozán Zsuzsanna, Máté Tünde és Salgai Szilvia telje­sítménye emelkedett ki. Kell-e a foci Ludányhalásziban? Megyénk falvainak, köz­ségeinek, sportéletét szem­lélve az érdeklődő mindig kíváncsiskodva kérdezőskö­dik: miként alakul a település sportja, vannak-e új kezde­ményezések, hogyan viszo­nyulnak az ottlakók a sport­hoz, a különböző rendezvé­nyekhez? A tapasztalatok vál­tozók: vannak olyan közsé­gek, ahol a lakosság nagy há­nyada imádja a sportot. Ez a rajongás elsősorban a lab­darúgásnak szól, hiszen a fa. lusi sportkörök többsége egy szakosztályos, s ez az egy a labdarúgóké. Más helyeken kevésbé népszerű a sport. Pedig — ahogy a régi mon­dás szól —: a legolcsóbb cir­kusz a foci: a hét vége egy napján a szurkoló másfél órán keresztül figyelheti a „produkciót”’, kedvencei fel­lépését. S. hogy nem mindenütt egyforma a hozzállás, azt az alábbi példa is bizonyítja. Szécsénytől néhány kilomé­terre fekszik Ludánvhalászi, ez a közel 2000-es lélekszámú nagyközség. A nagyságren­dileg azonos településekhez hasonlóan a helyi sportkör egy szakosztállyal működik, a labdarúgóval. A csapat a vonzáskörzeti bajnokságban szerepel, jelenleg a tabella él­lovasa. Gond tehát nincs, megy minden a maga rend­jén, legalábbis a fenti té­nyek ezt mutatják. A való­ságban azonban sok minden másképp van! A sportkört háromfős veze­tőség irányítja. A három sportszerető ember nem helyi lakos, hanem szécsényi. A dolog csak azért furcsa, mert általában egy-egy kis telepü­lés sportkörénél helyi lakosok „viszik a prímet”. Ez termé­szetes is, hiszen a falu, a köz­ség sportja az ott élők közös érdeke! Ludányhalásziban azonban nem sikerült olyan lelkes és csupaszív sportsze­rető embert találni, aki el­vállalta volna a sportkör el­nöki beosztását! Igv történhe­tett., hogy a korábban aktív játékosként, illetve még ma is futballozó szécsényi „ide­genlégiósok” közül válasz­tottak elnököt! A település lakóinak hoz­záállását a számok is hűen tükrözik! Ma 16 (!) pártoló tagja van a Ludányhalászi sportkörnek, s mind a 16 ak­tív labdarúgó! Egvszerűen, nem tudnak toborozni párto­ló tagokat, pedig, mint mond­ják. az éves tagdíj na svon alacsonv. mindössze hatvan forint. Hogy az emberek saj- náliák-e ezt a kis összesét, vagy tényleg „hidegen hagy­ja” őket a labdarúgás, a falu csapatának szereplése, nem tudni. Mindenesetre a mér- kŐ7ö«°kre kilátogató 30—50 nézőtől is alig lehet behaita- ni a 11 forintos jegy árát. Csak viszonyításként példá­lózzunk: más kis sportkörök­nél az éves tagdíj jóval 10U forint felett van, a belépője­gyek ára pedig a 20 forint kö­rül mozog. S mindezek elle­nére a falvak és községek többségében magas létszámú pártoló tagsággal büszkél­kedhetnek. A Ludányhalászi labdarú­gókban a jó szándék, az aka­rat megvan. Hazai meccseik előtt ők festik fel a pályát, több alkalommal végeztek már társadalmi munkát. s folyamatosan rendbe tartják a játékteret. Azaz: maximá­lisan megtesznek mindent, hogy jó hírük legyen. Ezt a jó hírt egyedül a helyi tanács vezetői értékelik: megfelelő anyagi és erkölcsi támogatóst nyújtanak a sportkörnek, a szervezésben azonban nem­tudnak segíteni, elvégre ez nem az ó feladatuk. S a 16 labdarúgó és a helyi vezetők hiába tesznek meg mindent a labdarúgás, a sport szereteté- nek népszerűsítéséért, a je­lek szerint ez kevés. Mi a kiút? A jó tanácsok, a további eszmefuttatás he­lyett ezt Ludányhalászi lakó­inak, sportszerető emberei­nek kellene eldönteniük. Ügy, hogy véleményükkel, hozzáál­lásukkal segítsék a lakóhe­lyük színeiért küzdő labda­rúgókat, a további előre1 énés érdekében. (V) , A világ sportja A magyar olimpiai váloga­tott ellen kedden Kőszegen pályára lépő osztrák olimpiai válogatottban több változás történt. A hét végén megsé­rült Werner, Zsák és Ogris is, így Branko Elsner szak­vezető utólag Wartingert és Reisingert hívta meg a ke­retbe. A három játékos ki­esése azért különöse^ fájdal­mas a szövetségi kapitánynak, mivel az Ausztria—NSZK (4—1) találkozón mindhárman kitünően játszottak. ☆ Vasárnap a késő esti órák­ban. Splitbem játszották az európai vízilabda kupék utol­só elődöntőjét. A KEK-talál- kozón a jugoszláv Mornar Split 9:4 (1:0. 3:0. 3:1, 2:3) arányban legyőzte a román Dinamo Bukarestet. Az első összecsapást ugyan a románok nyerték (6:5), de jobb gólkü­lönbségével a jugoszláv gárda jutott a fináléba. A döntők párosítása: BEK: Spandau 04 (nyugat­berlini)—Dinamó Moszkva (szovjet); KEK: Mornar Split (ju­goszláv)—CN Barcelona (spa­nyol.) ­☆ Hétfőn délelőtt a MALÉV különjáratával elutaztak Gö­rögországba a magyar labda­rúgó-válogatottak. Az A-keret- ben 17-en, az utánpótlásban pedig i6-an kaptak helyet. A 21 éven aluliak kedden ma­gyar idő szerint 14 órakor Korfu-szigetén játsszák első Európa-bajnoki selejtező ta­lálkozójukat, míg az A-váloga- tott szerdán magyar idő sze­rint 16 órakor Athénban az olimpiai stadionban már má­sodik EB-selejtezőjén lép pá­lyára. Röplabda NB II. Könnyű győzelem SVT SC—KINCSESBÁNYÁI SZIKRA 3—0 (1, 3, 3) Kincsesbánya, v.: Bognár, Kaiser. SVT SC: Szárnyas!, Tollár, Percze, Szkiba, Póczos, Schujer. Csere: Sándor, Hro- zik. Edző: Kőbán László. Az NB II. újonca — hazai pályán — sem késztette teljes erőbedobásra a vendégeket. A tarjániak könnyedén szerez­ték pontjaikat a sánc nélkül védekező kincsesbányaiak el. len. A mindössze harminc- perces mérkőzésen, a Handó- nét és Szépet kényszerűségből nélkülöző SVT SC megérde­melten nyert. Kosárlabda MNK Továbbjutottak a nők Nők. SKSE—EGRI TK 57—53 (30—21) Salgótarján, v.: Budánovics, Jónás. SKSE: Angyal 26, He­gedűs 14, Szántó 12, Jedlics- ka, Lukács. Csere: Belinyák, Hóvári 4, Sipos, Lövi, Szert. Edző: Szarvas József. Az eredmény alakulása: 5. p.: 9t—6, 10. p.: 14—12, 25. p.: 44—30, 30. p.: 44—36, 35. p.: 47—50 (!) A sorsolás szeszélye folytán az MNK második fordulójá­ban is egri ellenfelet kaptak a tarjániak. Az első játék­részben Angyal vezérletével megnyugtató előnyt szereztek. Fordulás után kiegyenlítet­tebb lett a játék, a főiskolá­sok védekezése is javult. A hazaiak kapkodtak, a vendé­gek így fokozatosan felzár­kóztak. Az utolsó percekben a Kohász jobban kihasználta helyzeteit, s végül kiharcolta a továbbjutást. Férfiak. EGRI TK—SKSE 90—65 (46—36) Eger, v.: Belley, Drahos,' SKSE: Magyar 20, Dániel 14, Szabó 10, Balogh 8, Tóth 7. Csere: Gulyás 4, Pintér 2, Telek, Kiss. Edző: Laczkó Sándor. Az eredmény alakulása: 5. p.: 14—6, 15. p.: 36—20, 30. p.: 76—50, 35. p.: 86—59. Az SKSE az első forduló­ban erőnyerő volt, így a ku­pa második körében kapcso­lódott be a küzdelmekbe. A mérkőzés kezdetén felváltva estek a kosarak, majd a fél­idő közepétől a főiskolások fokozatosan elhúztak. Szünet után csak percekig volt egyen" rangú ellenfél a Kohász. A tarjáni játékosok elfáradtak, így az egriek könnyedén biz­tosították be győzelmüket. A vereséggel az SKSE elbúcsú­zott a további küzdelmektől. — omaszta — Asztalitenisz Ivanics sikere Szegeden és Szolnokon A hét végén Szegeden, a DÉLÉP csarnokában elsőosz­tályú ranglistaversenyt ren­dezett a Csongrád Megyei Asztalitenisz Szövetség. A város felszabadulása évfor­dulójának tiszteletére kiírt viadalon felnőttek, ifjúságiak és serdülők indultak, köztük nyolc asztaliteniszező Bátony- terenyéről. A Nagybátonyi Bányász sportolói dicsérete­sen helytálltak, elsősorban Ivanics Péter. A serdülők 128-as mezőnyében az 5. he­lyet szerezte meg, így 16 ranglistapontot szerzett. Vasárnap, Szolnokon a Ti- sza-ligeti sportcsarnokban került sor a Szolnok Megyei Asztalitenisz Szövetség má­sodosztályú versenyére, ahol — a serdülők mezőnyében — 98-an léptek asztalhoz. Iva­nics —, akit egyébként az első helyen emeltek ki — vé­Ivanics Péter gig nagyszerűen szerepelt, és megnyerte a viadalt. A döntő­ben Lipták (Békéscsaba) el­len nyert 2—1-re. Sálek Csa­ba, Ivanics klubtársa ugyan­ezen a versenyen bejutott a legjobb 16 közé, míg Ágoston Tamás az előkelő 5. helyet szerezte meg. r NÓGRÁD — 1986. november 11., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents