Nógrád, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-07 / 263. szám
Moszkvai együttes sikere Bátonyterenyén képek: Kulcsár Ugyanazt — máshogyan K ultúra, gazdaság, demokrácia Naponta találkozunk ezekkel a fogalmakkal, külön és együtt is. Kiváltképpen az utóbbi év ékben erősödött fél együttes használatuk. jeiezve. hogy a közművelődésben is váltásra. változtatásira van szükség. Nem azért, mintha rossz lett volna az. amit korábban csináltunk. Sokkal inkább azért, mert a kultúra. a művelődés területén is alkalmazkodni kell a körülményekhez, és ezek — tudiuk — nem állandóak. Változnak. . kül- és belpolitikai okok miatt, ahogyan az élet. A hetvenes években úgv gondoltuk, hogy a közművelődést a szakmaiság, a szakszerűség váltja meg. Szorgalmaztuk, hogy minél több { szakképzett népművelőnk legyen, ne csak városon, a nagyobb településeken, hanem a falvakban is. Eközben kissé elfeledkeztünk arról, hogy amit akarunk, az adott társadalmi, gazdasági helyzetünkben lehetetlen — summázva : nincsenek mer hozzá a feltételeink. S gondolkodásunk hátterébe szoru't az is. hogy nyitottabbá tegyük p7- intézmények mechanizmusát, és igvekezzünk működésüket minél szélesebb társadalmi alapokra helyezni. a tervezéstől kezdve a megvalósításig. Mára már nem kétséges: kulturális életünk csak úgy fejleszthető, ha figyelemhe vesszük — mind jobban — az emberek érdeklődését, egyéb elfoglaltságát, társadalmunk anyagi erejét. teherbírását. S ebbe a gondolatba beletartozik az öntevékenység, a személyes aktivitás és áldozatvállalás fokozódó szerepe. Kultúra, gazdaság, demokrácia. E hármas egység szellemében igyekeznek dolgozni és helytállni közművelődési intézményeink, művelődést központjaink és házaink. klubkönyvtáraink, múzeumaink. Akad közöttük olyan, amelyik könnyebben alkalmazkodott — és alkalmazkodik — a változó körülményekhez. feltételekhez, s egyre sikeresebben munkálkodik. .És van közöttük olyan, amelyik alulmarad a küzdelemben, részint személyi, részint egyéb okok miatt. Jelzi ezt számunkra a közönség érdeklődése, az intézmény, a programok ' látogatottsága. Amikor a jó. a helves erőfeszítése'—- gondolunk, elsősorban három intézmény neve jut az eszünkbe: 3 palotásba'mi Mihá'vfi Ernő Művelődési Házé. a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központé és a salgótarjáni József Attila Városl-Megvei Művelődési Központé, ök azok. akik a nehezedő gazdasági körülmények között, a lakosság lankadó érdeklődése közepette is állják a sarat, vagyis a tanácsi támogatáson kívül jelentős saját bevételre i,s szert tesznek, biztosítva ezzel fennmaradásukat, célszerű működésüket. Balassagyarmaton például a kö'tségvetés 40 száza,lékát saját maguk fedezik. Ügy. hogy tanfolyamokat .«szerveznek, műsoros esteket; és a szakköri tagságot is r^ zvételi díjhoz kötik. A képzőművészeti szabadiskola hallgatói például 200 forintot fizetnek havonta, a nemezelők 250 forintot. S. ezért a pénzért — a szellemieken túlmenően — kapnak is: az előbbiek nevezetesen modellt, amely után rajzolhatnak, gyakorolhatnak, az utóbbiak pedig — közpénzért van a gyapjú — néhány készítményüket megtarthatják. Pár évvel ezelőtt, még a nyolcvanas évek elején is mindez elképzelhetetlen volt. A kiscsoportok ingyenesen álltak az érdeklődök rendelkezésre. S. voltaképpen akkor sem volt nagyobb az érdeklődés. Ezer1 Jeh“! fogadni az irányítóknak, a szervezőknek azt a véleményét, hogv a lényeg nem az anyagiakon. hanem a tartalmon múlik Hogy az érdeklődőiket anyagilag is érdekeltté kell tenni a részvételben. Mert erősíti fegyelmüket. felelősségérzetüket, aktivitásukat. Ugyanakkor a költségekből váló résztvál- lalás pozitív hatással,, van a működés «ze’lemére: demokratikusabb A művelődő kisközösségek mjntcgv felnőttkorban jutnak, s ißv igazi, kölcsönösen előnyös, gyümölcsöző, partner; kapcsolat alakul ki köztük és a her lyet adó, fenntartó intézmény között. Jobbara önigazgatókká válnak, vagyis maguk döntik el. mit. mikor és hogyan akarnak — és a pénzükért megtehetik. Természetesen ennek a közművelődési gyakorlatnak is adódnak korlátái. Jogfial vethető fel: megtudja-e fizetni minden társadalmi réteghez tartozó a részvételt? Vagy: ily módon szélesíthető-e a művelődök köre. a művelődéspolitika által kívánt mértékben? Adott helyzetben azonban fontosabb az alkalmazkodás ténye, a művelődés társadalmasításának. demokratizálásának valósáfia. Hiszen a kiscsoportban uralkodó szellem, magatartás kisugárzik a társadalomban. Napjaink közművelődésének — bizonyára a szakember mást is talál — kulcsszava: az érdekeltség. Egyéni és közösségi értelembe#» egyaránt. Ezen az alapon bővülhetnek az intézmények programjai, szolgáltatásai, tárulhatnak szélesebbre a kapuk, kapcsolódhatnak be többen a közművelődés áramába. Vagyis ez a pillére a kultúra gazdaságossá - górnak és demokratizmusának. Á népművelésnek ma sem más a feladata. tennivalója. De a vele szemben támasztott igenv megváltozott, j ez az fajén v a , gazdasági nehézségek ideien leien'- kezik. Lényegében ez teszi bonyolulttá a , helyzetet, adja fel az igazi népművelőt, embert próbáló leckét Ugyanaz ß cél: - műveltebb. ioHb közérze- tű ember, Csak a célba érés útja más. A központi támogatás mérséklődése folvtán egyénibb, rugalmasabb, kezdeményezőbb és — egyben — kísórletezóbb. Sulyok László Barátnőm meséli, hogy már most gondban van a karácsonyi ajándékok miatt, mert, hogy tavaly ugyanolyan ru- hánakvalót vett a menyének, mint a lányának (csak épp más színben), és látta, hogy a lánya nem örül neki. Négyszemközt megkérdezte, miért nem örül, nem tetszik, amit kapott? A kislány egy ideig hallgatott, azután kibökte: — Nekem miért ugyariolyat vettél, mint Évának? öt ugyanúgy szereted, mint engem? Legalább valami kis akármit kaptam volna. de mégis egy kicsit többet, mint ö.... Eszembe jutott egy másik történet. Tavaly november 4- re egy ismerősöm kitüntetést A másiknak miért ?... kapott. Örömmel siettem hozzá egy csokor virággal. Szemrehányó tekintettél vette át: — Gúnyolódsz?.' Nem is értettem a kérdését, de nem kellett soká várnom, mert nem késett a magyarázattal. Azt fájlalta, hogy csak bronz volt a medália, pedig ö úgy gondolta, hogy legalább ezüst ..járna” neki. Hirtelen nem is tudtam, haragudjak-e rá, vagy sajnáljam és még ma sem tudom. Azt kiszem —sajnálatra- méltók. Sajnálatraméltók, mert nem tudnak igazán örülni, de legalább ennyire sajnálatraméltó a környezetük is, mert nem tudja megörvendeztetni őket. Tudók olyan anyáról, aki •a fiának már évek óta karácsonyra, születésnapra. névnapra csak pénzt ad. mert eddig minden ajándékozási kísérlete kudarcba fulladt. .4 fiú tessék-lássék megköszönte az ajándékot.. az anya pedig kirnent bőgni a másik szobába, hogy megint nem sikerült. .. Azt írtam az örülni nem tudó emberekről, hogy ön- sorsrontók. Talán többek ennél: környezetrantók. a saját emberi környezetüké. (sm) Megelőző számainkban az elengedhetetlen ül fontos —, mert a megyei irodalomtanítás eszköze is! — pontosítás szándékával követtük nyomon Nógrád tájain Erős Zoltán Magyar Irodalmi helynevek A-tói Z~jg című lexikális művének állomásait. A valóban hiányt pótló könyv több mint félszázezer (példányban jelent meg és szándéka szerint az általános iskolákban, szakmunkásképzőkben, gimnáziumokban, valamint a szakközépiskolákban folyó 'oktatást ' kíván ja segíteni.' Ezért nem lehet közömbös számunkba —, s persze, más megyék számára sem —, hogy az irodalmi „földrajzkönyv” tévesztései érintetlenül maradnak- e, vagy ^kár a napi sajtó utján pótlólagos „cédulázáshoz”, egyéni kiigazításokhoz segítjük-e azokat, akik az amúgy nagyon hasznos és nagy munkával előállított, mind ez ideig hiányzó művet forgatják (tanárok, diákok, az irodalom iránt érdeklődők). Balassagyarmat (Balassa Bálint, Madách Imre stb.) Irodalmi barangolások Tévesztések Á-tél Csécse (Madách—Fráter EJ, Horpács (Mikszáth, Nagy Iván, Szontágh P.) lexikon-címszavainak tárgyi kiegészítése után fejezzük be a nógrádi barangolást az alábbiakban. Miközben például jómagam elfogadom a szerző kiindulási alapját — csak és kizárólag a tantervi irodalmi részekhez kapcsolódik sajátos lexikonjának lapjain, egyúttal hiányolom is az előre és valamivel többre tekintés szándékát. Éppen egy ilyen mű mond le eleve! a teljességre törekvésről, amikor éppen egy ilyen műtől várható el az, amiről lemond. így érthetői?), hogy a Karcag címszó után miért nem következik a nógrádi Kazár a sorban. Pedig következnie kellene, hiszen Homér művei nem hiányozhatnak a legkorszerűbb? irodalmi tanmenetekből sem... U» N&GRÁD — 1986. november péntek A könyv stíljében folytatva, Kazár falu Salgótarján mellett. Ott él vagy harmincöt évig (haláláig) a Kazinczy- kortárs Szabó István, aki Rozsnyón végezte a teológiát — szobra ma is ott látható! — Kesziben kezdte papi pályáját (katolikus) ott találkozott vele 1830-ban Kazinczy Ferenc, aki a közeli Bocsár- lapujtön, a mai Karancslapuj- tőn vendégeskedett Mocsáry Antalnál Nógrád megye monográfiájának tudós szerzőjénél. Kazinczy megcsodálta, hogy „e kies vidéken” egy fiatal pap görög antológiát fordít — pedig az még csak a kezdet volt! Szabó István megyénkből a gömöri Guszonán szolgálva, majd Pilisre kerülve elsőként fordította le magyarra Homér két nagy művét, az Iliászt és az Odüsszeiát, tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, a Kisfaludy Társaságnak (1842.), majd szembetegsége folytán egy káplános helyre kényszerülve, visszatért Nógrádba, Kazárra, ahol tovább élt, szolgált és írt Kazári Pap (K. P.) néven még sokáig. Sírját a helybeliek gondozzák. ☆ Mohora Mikszáth Kálmán révén egyik legfontosabb emlékhelye a magyar irodalomnak. A helyi hagyomány a könyvvel ellentétben számon- tartja, hogy nem a mai patika helyén állt a régi Mauks- féle kúria (Mikszáth Mauks- lányt vett el kétszer is), hanem a mai patika épült-for- málódott át. vagy kilencszer az idők során. De, hogy aztán Mikszáth Kálmán Mohorán a helybeli evangélikus templomban kétszer esküdött volna! Mauks Ilonával? Ha ez igaz lenne így — Mikszáth írótolla után kiáltó történet lehetne. Ilonát kétszer vette el valóban, mert az első, és a szigorú apa (más partit tartott volna jónak) ellenére megkötött házasságot az író rossz anyagi helyzete miatt Mikszáth rábeszélésére az 1870-es évek dereka táján felbontották. Mikszáth már csak akkor állt elő újra a házassági szándékkal, amikor jó nevű. ünnepelt (befutott) és komoly jövedelemmel rendelkező író vált belőle. Maga Mauks Ilona a válással nem értett egyet. Az első esküvő Pesten volt 1873. július 13-án, a Kerepesi úti evangélikus templomban. A második volt Mohorán. 1882 végén. Tereske méltán szerepel az Irodalmi kézikönyvben — valóban ott élt Madách, baráti köréhez is sorolható, a megye politikai életében részt vállaló Frideczky Lajos (kúriájuk ma is áll). Nevének a könyvben olvasható „változata” feltehetően nyomdahiba, a h betű felesleges. Mégsem kizárólagosan ő kötődik Tereskén Madách alakjához, mert habár a birtokosok között nem említődik a múlt században a Huszár-família ’ (Keszegen igen), mindmáig Huszár-kúriának ismeri mindenki a mai iskola épületét, „Huszár-temetőnek” (az itt is honos família után nyilvánvalóan) a tereskei sírker* szinte üresen maradt részét. Huszár Károly lehetett keszegi birtokos, de, hogy Tereskén született, az tény. S nyilván maradtak Huszárok is ott (akiknél járhatott Madách, nem csupán Fri- deczkynél). Huszár Károly ugyanis rokoni szálakkal ta— tozott Madách Imréhez, fivére, József volt első férje a költő nővérének, Máriának, aäcit első házasságából született fiával és második férjével 1849-ben Marosszlatinánál legyilkoltak az útonállók. S, hogy kihez járhatott még Madách? Vanyarcon elsősorban Veres Pálnéhoz, a nőnevelés harcosához, s nem Veres Pálhoz! Vanyarcon írt s részeket a Tragédiából (de legalább javított). Ott ő volt (a szép Hermin asszony) az igazi középpont, akit meg sem említ a könyv... A tallózást is ott érdemes félbehagyni, ahol folytatható... (T. Pataki»
