Nógrád, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-06 / 262. szám

Lacika óvodája* fcs*©ttek Szombatonként szabtak, varrtak, vasaltak Ezek a hetek sem sétagalop- pal telnek a Salgótarjáni Ru­hagyárban, noha a hazai ru­házati gyártók közül bizonyá­ra sokan szívesen cserélnének a tarjáni kollégákkal. Mert Igaz ugyan, hogy a hazai ipar néhány betegségének tünetei­vel itt is viaskodnak —. de legalább joggal bízhatnak ben­ne. hogy a tervüktől való pár százalékos lemaradást még pó­tolni tudják. Ügy tűnt, az adósságot már «September végéig törlesztik. A rossz évindítás, a késve be­érkező nyugati alapanyagok «tán a harmadik negyedévben végre minden feltétel együtt volt hozzá. A „krach” onnan ütött be. ahonnan a legkevés­bé várták. — Soha nem tapasztalt mér­tékűre dagadt nyáron a hi­ányzás — mondja Hajas And­rás igazgatóhelyettes. — A szabadságolásokra, persze szá­mít az ember. De hogy ennyi beteg lesz?! Mondja azt is, nem akarnak szándékolt összefüggést keres­ni) a hatalmasra duzzadó táp- pónzesszáizalék és a nyári he­tekre bezáró óvodák közt. Minek is, hiszen az összefüg­gés eléggé nyilvánvaló... Ta­nulságot ez is hozott: jövőre sok egyéb gondja mellett gyer­mekmegőrzéssel is foglalkoz­hat a gyár. A ruhagyár „nőisébe” per- ®ae nemcsak nyáridőiben mér­hető le. Szentkúti András üzemvezető a muimkaidőalap- kiesést napon ta rögzítő * papí­rokat lapozgatja: — Mint szülő, egyetértek azzal, hogy a gyermekápolási szabadság most már a cseme­te- tízéves koráig jár. Sőt, örü­lök neki! De hogy ez egy túl­nyomó többségiben nőket fog­lalkoztató munkahelyen mi­csoda zavarokat okozhat, aat mi tudjuk csak igazán. Nézzük a tegnapi napot. Október 27- én húszszázalékos volt a lét­számhiány. azt megelőzően hu­szonkilenc százalékos! Ennyi üres helyet a világ legjobb szervezőijének leghriílíiánsabb ötlete sem tudna pótolni! Miután azonban a holland, amerikai, finn rendelőnek nem mondhatják, hogy késni fog a szállítmány, mert Pis­tike beteg. Lacika óvodáját meg festik. így hát túlmunkát hirdetnek meg. Ha a szükség úgy kívánja, havi egy tú-lmű- szakot mindenki köteles le­dolgozni. Augusztusban a kol­lektív szerződésben rögzített tételt jócskán túlteljesítették: minden szombaton szabták, varrtaik, vasaltak. Csatasorba álltak a vgmk-k is. fél szalag munkáját ők is «»végezték. — Havi egy szombat még nem is okozna gondot. Hanem a többi! — sóhajt fel Berta Sámdooié, a C szalag vezető­je. — Annyit már legalább si­került elérnem, hogy csak az ígérkezzen munkára, aki va­lóban be js iön. Ne csapjon be senki! A vgmk persze más. Ott egy műszakért négyszeres bér jár. világos, hogy kevesebb meggyőző sctó is megteszi. Bertáné most nincs jóked­vében. Legjobb munkásai kö­zül ketten gyesre mentek, ügyességük, .szorgalmuk na­gyon hiányzik. — Vannak tanulóink, hogy­ne — mond.ja. — De mikor egy harmadéves egy szűkítő- varvást se tud megcsinálni rendesen, kiakad az ember. M-ikoir lesz még belőlük jó varrónő ? A követelmények meg bajtónak minket. a teiije­Eivetemüitek az autóbuszán Több millió forint az éves kár... K Aki nem látta, az taiam kételkedik, is abban, hogy a<z utasok tóhb .Oftülkí tónin Méx$ ókpznak évenként srz «iitóbösaofe.rPeláejébeá. Ez. azért, kelti, fel az ember figyeb mát. és- váte’te-rfjtórnyűlködéfik-mfii-L.szinte nem, műM-k el nap, hogy valamelyik utas részéről ne hangozzék el panasz ae utazásra. Arra tudniillik, hogy nem kielégítő a járművek utasterének tisztasága, asz ülések kényelmetlenek, vagy a jármű vezetője «dvartatían és így tovább. A panaszok jo­gosak, jogtalanok —, külön-külön kivizsgálják, mert aho­gyan mondám szokás: „A kedves utasokért vagyunk, nem az utas értünk ... ” , Ez így rendben is volna. De. kivizsgálja ki és vonja fe­lelősségre azokat az embereket, akik késsel íelíiasigatják az üléseket, leszakítják a menetrendet jelző tábla tartóját, el­metszik a csomagtartó hálóját, piszkot, mocskot hagynak maguk «tán a kocsi belsejében. Ezeket a kártevő embere­ket ki füleli tó, hogy felelősségre vonhatóik legyenek? Azt mondta a Nógrád Volán egy ik vezetője, még eddig nincs rá példa, hogy sikerült volna ilyen elvetemült embert tetten érni. Mert ugye, azzal az elkövető is tisztában van, hogy törvényellenes a cselekedete. A kártevésben örömét lelő beteges ember mégis képes »ven rút cselekedetre a tisztességes utasoknak és a válla­latnak egyaránt oosszúságot, anyagi kárt okozni ezzel. Min­denkinek saját érdeke is segítséget nyújtani ahhoz, hogy a járművek rangaiéi-. m’néi előbb felelősségre vonják. Betekintettem abba az éves programba, amelyet a vál­lalat központjában állítottak össze az utasszállítás korsze­rűsítésére. Erre fordítják a kibocsátott kötvényekből szár­mazó ötvenmillió forintot. De ezt megelőzően is több mil­lió forintot költöttek a személyszállítás fokozatos javításá­ra. Egyszóval: minden lehetőséget kihasználnak az illeté­kesek arra. hogy a személyszállítást korszerűsítsék. Ha má­ról holnapra észrevehetően nem változnak az utazási vi­szonyok, akkor az nem a vállalat vezetőin, hanem más. az országra nehezedő gazdasági körülményeken múlik. Matyasovszki Mátyás autóbuszvezető mondta el, aki Ba­lassagyarmat és Gyöngyös között a menetrendszerű járatot vezeti. Teljesen új kocsi* kapott. Örült, akárcsak az utasok is. a kényelemnek Amikor a végállomásra ért. takarítani kezdett, és szörnyűlködott, és szinte nem akarta hinni, amit látott. Az üléseket öt helyen éles késsel átszúrták és felha­sogatták. Pa-p István Nagyoroszi és Balassagyarmat között felfigyelt az egy k szemetelő utasra és megszólította, hogy vigyázzon a tisztaságra. Az utas felugrott, kiabált és tett­legesen bántalmazta a jármű vezetőjét és nem volt hajlan­dó jegyet venni. Az szinte mindennapos, hogy a fellépett ülésből kicsipkedik a belső részt. Kürti János, a balassa­gyarmati igazgatóság kárpitosa mondta el, hogy naponta több százezer forint értékű kárt kell kijavítania. I A Salgótarjáni központi műhelyben Borzák József, kár­pitos naponta szemrevételezheti a barbár pusztítás tár­gyi bizonyítékait. Leszakítják az ülést, széttépett üléshuza­tok maradnak az utasok után A h elyijáratú-autóbusz-ve­zetők mozgalmat indítottak, hogy tiszta kocsi, udvarias ki­szolgálás várja az utasokat. Elképzelhető, hogy a szíves fo­gadtatás utáni csatatéri állapotok, milyen hatással vannak rájuk. Évente több millió forintos a kár. Az elvetemült károko­zókat csak összefogással lehel: tetten érni. A vállalat nem marad adósa azoknak, akik segítenek ebben. Az utasoknak is érdekük azonban, hogy szép, tiszta, kényelmes, utazást biztosító jármüvei utazzanak Boksa Gyula sttményt naponta le k-efcl ten­ni az asztalra. Nagyon nehéz mostanában... Márton Józsefhé varrónő, a Nagy október Szocialista Bri­gád vezetője viszont úgy lát­ja. lehet számítani a fiatalok­ra is-. Sok ügyes lány van köz­tük. talán inkább az akarat, a kitartás hiányzik még be­lőlük. — Editke nagyon szigorúan ítéli mag az embereket —mo­solyog az éppen helyére siető szalagivezető assizony után. — De igaz-a is van, amikor köve­tel. Nekünk, varrónőknek is fontos, hogy a gyár teljesítse a tervét. Ha a rendelő meg­bízhatónak ismer meg min­kéit. jövőre is idejön! Nem mondhatja hát senki, hogy kis pont vagyok én ahhoz, hogy a vállalati ügyekre hatással le­gyek. Hiszen honnan lenne az eredmény, ha nem iparkodna mindenki? Munkása válogatja, ki mi­lyen megértést tanúsít a túl­munkákká] szemben. Minden második asszony zokszó nél­kül vállalkozik a többletfel­adatra. Néhányan zsörtölődnek, de azért a szombat reggel gé­pük mellett találja. Aztán akadnak olyanok is. akik han­gosan häborognaik: minek ez a nagy hajtás, úgyse tudják a hiányzók munkáját elvégez­ni! Persze. Hübeck urat példá­ul. aki az imént kelt fel a Szentikúti Andrással szemköz­ti székből, nemiigen érdekli, hogyan oldják meg a nehézsé­geket. A holland Baruch cég technikusa számára egy a fontos: az a pihekönnyű, di­vatos női kosztüm, melyet, cé­ge rendelt, hibátlan legyen! Hiszen azért jött most is. hogy figyeim-ezt-essen néhány komp­likált varrás; műveletre. — Ha kedíd. akkor Hübeck úr, ba szerda, akkor Reisnec úr a szomszédos Ausztriából — neveti el magát az üzem­vezető. — Dolgozhatnánk mi rogyásiig, csak volna kivel! Talán van is, csak alaposab­ban szét keli nézni. Karancs- aijáról mindenesetre jelzés jött: lennének asszonyok. akik -szívesen dolgoznáuíok a ruha-- gyárban. Köztük olyanok is. kiknek már nem idegen a var­rógép. — Most annyit tudok mon­dani, hogy a belföldi ruházati konfekcióra tett ígéretünknek november végéig eleget te­gzünk — i rö-T-ü Hajas A n dir ás. — - Ugyanakkor ra a műszaki konfekcióra tett vállalásunkat is teljesítjük, sőt, mindkét té­ren némi többlet ;s várható. A szovjet export befejezéséhez már csak a haaa-i anyagot vár­junk. A tőkésexportterv teljesí­téséhez ugyancsak az anyag hiányzik. Még október végén te több a „ha”, mint ahogyan az elfo­gadható volna. A még hiány­zó fettételeik azonban nem _ a -ruhagyáriak rovására írhatók. Ami rajták múlott, megtették, s készek az újabb meglepeté­sek kivédésére is. Nekik vol­na a legnagyobb könnyebbség, ha teendőiket kevesebb csa- pontgással. kiegyensúlyozottabb munkafempóve-’ láthatnák el. Szén ifi Márta szakmaszeretet Tiltakozik, moodváa: — in­kább a gyárról írjak... Az érvek, a tények, no meg a jó értelemben vett „erőszakos” fellépés után nehezen, de tu­domásul veszi a megváttoz- tathatatlant. El keltene menned igazga­tónak __ N ógrádhoz annyiban kötő­dik, hogy nagyapja, a becskei Kollárok famíliájába tarto­zott. A budapesti porcelán­gyárban gépészeti üzemve­zetőként, vegyipari gépész- mérnöki diplomával a zsebé­ben tevékenykedett, amikor megbízták azzal, hogy az eredeti beosztásával járó fel­adatok ellátása mellett se­gítsen az akkori romhányi csempegyárban a burkolólap gyártására való átállásban, — Az első benyomásaim ve­gyesek voltak. Egyrészről ki- látástalanságot és bizalmatlan­ságot tapasztaltam, másrészt nagyon jó érzés volt tudomá­sul venni, hogy a gyárukért ragaszkodó dolgozók arra vár­nak, hogy megmondják ne­kik: mit kell tenni a talpon- maradáshoz. Akkor még' nem tudtam, hogy hosszabb időre kapcsolatba keveredek Ronv hánnyal és a megyével. Ha jól emlékszem, 1969-ben Ha- buda Ádám, az akkori vezér­igazgatóm behívatott, csak annyit mondott: — El kellene menned Romhányba igaz­gatónak. .. Meglepődtem, mert elképzeléseim között semmiféle mozgás nem szere­pelt. A családdal való meg­beszélés után három évre szóló igent mondtam. Szeren­cséié a feleségem, akárcsak előzőleg, most is igazodott hozzám. Amikor viszont eljött velem Romhányba. meglátta a környezetet, megdöbbenést olvastam íe az areáről. De akkor sem szólt sem-mft — érzékelteti megyébe érkezésé­nek lényeges momentumait Kollár József a Romhányi Eoítési Kerámiagyár igazga­tója. Az éteő áfj termék ** K—Itt bői. -i-oi ugrass- setter •Jv- r-A-ö V -, A változásokat úgy hajtotta végre, bogy együtt maradjon a kerámiához értő 400 fős szorgalmas, igyekvő koöek- tíva. Ugyanakkor meg kellett teremtenie a személyi fettéte­leket az új gyártmánystruk- túra kialakításához. A kri­tikus, átmeneti és neh-éz idő­szak után az elképzelések jó végrehajtásának eredménye­ként UT72-ben megindult a csempegyártás az új R—í-es üzemben. Egymást, követték a belső fejlesztési elképzelé­sek, gyorsult és tervszerűbb lett a gvártnránvfejlesztés. többvariáeiós megoldások láttak napvilágot a termelés­ben, gazdálkodásban, íoarmű- vészek kapcsolódtak be a gvár életébe, segítettek a hír­név visszaszerzésében, majd Uriö-ben kapcsolódva az or­szágos éoítőanvag-ipari fej­lesztési programhoz, kialakí­tottak az új gyár. a R—TIT programját. — Soha nem felejtem ei 1980. július 1-ét. Akkor jött le az első termék, az új gyár az R—III kemencéjéből — mondja felcsillanó szemmel visszaemlékezve Kollár Jó­zsef. Bátorság, szerencse. Közben kineveztek a FIM vezérigazgató-helyettesének, majd 1985-ben megbízták a gyár termelésének és gazdál­kodásának irányításával. — Túl nagy baj nem volt. Azt kellett eldönteni, hogy termelünk-e készletre, vagy sem. Ehhez nem kis bátorság kellett. A kollektívával együtt, igennel válaszoltunk. Sze­rencsénk volt. Különböző ak­ciókkal, jobb piacpolitikával, 1982-beu sikerült egyenesbe jönnünk. Azóta ez a kis gyár minden évben tisztességes nye­reséget hoz. Az idesereglett mű­szaki, közgazdasági szakem­berek, iparművészek pedig nemcsak a szűkebb, hanem a tágabö értelemben is formál­ják a faluközösséget. K-twlarcok. csalódások. — Alapvetően optimista beállítottságú. vagyok, -való­színű ezért' nem érzékelem az előbbieket. Mindig az vezé­relt és vezérel, hogy az adott körülmények között kell meg­oldanunk a feladatokat. Elő­fordult, hogy a külső környe­zetem elvágta azokat a szá­lakat, amelyek a nagyobb eredményhez vezettek volna, de ekkor is magamban mor­fondíroztam előbb, később pedig túltettem magam a problémákon. Önbecsüléssel, becsvággyal, hiúsággal: — Azt mondják, hogy ön magas követelményt állít vezető társai elé, ugyanakkor erkölcsileg és anyagilag is tisztességgel megbecsüli mun­kátokat,. — Alapvető dol-og a biza­lom. Egyébként nagyon szere­tem az értelmes, jó képessé­gű, gondolkodó embereket, akik magukénak érzik a gvá­rat, a feladatokat, nemcsak megkeresik, hanem meg is találják a fejlődés lehetősé­geit, magas fokú hivatása*- zettel dolgoznak. Szerencsére sok ilyen munkatársam van a gyárban, s ez az alapvető rugója a tettvágynak. Egyéb­ként a magas követelménye­ket nem én találtam ki. Ez a fejlődés velejárója, s ter­mészetes dolognak tartom. Az anyagi elismerés fontosságát elismerem, de a sikerélmény lehetőségének biztosítását az előbbinél is meghatározóbb­nak tartom. A gyárunkban ki­alakult egy olyan csapat, amely jó értelemben véve ön­becsüléssel, nagy becsvággyal és értelmes hiúsággal oldja meg feladatát. Mindezeket ió tulajdonságoknak fogom fel, erősítésükért a magam részé­ről amit tettei, megteszek. A konfliktusokról. — Mindig magam mögött éreztem dolgozótársaim se­gítőkészségét akár fizikai dol­gozókról, akár műszakiakról, vagy más szakemberekről volt vagy van szó. Velük együtt sokszor emberfelettinek tűnő feladatokat végeztünk el. A gyár dolgozóinak javát és fejődését szolgáló elképzelé­sek reális kidolgozásához sok segítséget kaptam a pártve- „ zet őségtől, a szakszervezeti bizottságtól, a gyárukat sze­rető dolgozóktól és tisztségvi­selőktől. Fokozta munkabí­rásomat az a bizalom, amelv a felsőbb irányító szervek ré­széről megnyilvánult. Beszéljünk rövidet» a tett »aprói. — A Tfí. ötéves terv nagy változásokat hoz a gyár éle­tében. Sorra kerül a több mint százharmincmillió forintot képviselő környezetvédelmi beruházás megvalósítása. Az R—II gyáregység technoló­giai felújítása korszakváltást jeleni; energiagazdálkodásban, segít a segédanyagok megta­karításában, s teljesen új. kor­szerű termékgyártást biztosít. Részbet! saját forrásból, rész­ben OMFB-segítséggel mo­dernizáljuk az R—I csempe­gyártó . gyárf,és?legüpke,t. És* portbővítő beruházásból old­juk meg az R—IIT-ban az ex­port növelését célzó termékvá­lasztékot. IHlnósteés. Végül idézek a vállalati ta­nács Kollár József igazgató megerősítő minősítéséből. „Emberközelségét a dolgozók pozitívan értékelik.” „A gon­dokat, a hibákat nyíltan, őszintén feltárja.” „Igényli a pórt, a társadalmi szervek segítségét.” „A kimagasló vál­lalati eredmények elsősor­ban az ő kezdeményezéséhez kapcsolódnak.” Egy újabb részlet ser. 1985 évet értékelő tevékenységéből. — .Piacér- zékenv... elébe megy a fo­gyasztói igényeknek.” ..Gon­dolkodó: a napi eseményekkel ráiTi-zamosan haladó előre­látó vezető.” ▼ernes* Károly A Romhányi Rákóczi Mezeje Termelőszövetkezetben a búr gon vakomba,inok által kiásott gumókat Kétdobonyba szállítják, ahol a szátok! asszonyok válogatják és torolásra ké­szítik elő a krumplit. Oztfí nagyjavítás a tervezettnél gyorsabban A tervezettnél gyorsabban és a költség-előirányzat betar­tásával végezték el az éves nagyjavítást az Ózdi Kohá­szati Üzemek durvahengenmű- wében és ox i géngy árúban. A durvahengermű felújításával, amely mintegy húszmillió fo­rintba került, a határidő előtt egy nappal elkészültek a kar­ba«!,tartó gyárrészleg szak­emberei. így az oxigéngyár­ban a tervezett időpontnál ko­rábbon indu Ihatott meg a fo­lyamatos termelés, ami nyolc­vanezer köbméter*©] több oxigént jetentett az aaéknü saámáNt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents