Nógrád, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-28 / 280. szám

Á Szovjetunió állhatatos, s megvan a politikai akarata a békés erőfeszítésekhez Sarney sikere Elnöksors Gorbacsov beszéde a Szovjet - indiai Baráti Társaság találkozóján A reykjaviki csúcstaláiko. zóról és fontos regionális kér­désekről beszélt Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtitká­ra csütörtökön Új-Delhiben az Indiai—Szovjet Baráti Társa, ság vezetőivel tartott talál­kozóján. Mihail Gorbacsov megálla­pította, hogy ma nincs fonto­sabb és halaszthatatlanabb nemzetközi feladat, mint a nukleáris fenyegetés elhárítá­sa. Nem vagyunk idealisták. Tudjuk, hogy e cél elérése érdekében milyen hatalmas nehézségeket kell leküzde- nünk. Szilárdan hiszünk vi­szont abban, hogy céljaink reálisak és megvalósíthatók. Ebben látjuk a reykjaviki csúcstalálkozó jelentőségét is — mondotta. — Reykjavikba új, nagy jelentőségű javaslatokkal ér­keztünk — folytatta az SZKP KB főtitkára. — Az Egyesült Államok elnöke már az el­ső megbeszélésen megismer­kedett azzal a csomagtervvel, amely a hadászati fegyverek, re, a közép-hatótávolságú ra­kétákra, a rakétaelhárító rend­szerekről szóló szerződésre és a nukleáris kísérletekre vo­natkozó egymással összefüg­gő intézkedéseket tartalmaz­ta. Ugyanazon a napon az amerikai fél írásos formában is kézhez kapta ezeket a ja­vaslatokat, méghozzá, angol nyelven. Ezek képezték a reykjaviki tárgyalások alapját is Minden különösebb nehéz­ség nélkül megállapodtunk az összes hadászati támadó nuk. leáris fegyver 5 év alatt, az­az 1991-ig végrehajtandó 50 százalékos csökkentésében és az utána következő öt évben való teljes megsemmisítésük­ben. Ez hatalmas eredmény lett volna a leszerelési fo­lyamatban. — Az általunk előterjesz­tett csomagterv engedménye­ket, méghozzá komoly enged­ményeket is tartalmazott. Be­leegyeztünk abba, hogy nem számítjuk a hadászati fegyve­rek közé a közép-hatótávolsá­gú amerikai rakétákat, hol­ott azok elérhetik országunk területét. A közép-hatótávol­ságú rakéták vonatkozásában elfogadtuk a nullaváltozatot. Ez tervbe veszi az Európában levő amerikai és szovjet ra­kéták felszámolását, Anglia és Franciaország nukleáris po­tenciáljának figyelembevéte­le nélkül. Megállapodtunk ab­ban is, hogy igen alacsony szinten tartjuk a Szovjetunió ázsiai részén és az Egyesült Államok területén levő kö­zép-hatótávolságú rakétáikat. Nem volt könnyű az ilyen nagy jelentőségű engedmé­nyek megtétele. De az a tisz­tességes szándék vezérelt ben­nünket, hogy a genfi tárgya­lásokat kimozdítsuk a holt­pontról. Túlzás nélkül mond­hatom : egyszerű és világos ja­vaslataink lehetőséget terem­tettek megállapodások eléré­séhez. Sajnos, az egész ügy fennakadt az úgynevezett ha­dászati védelmi kezdeménye­zésen (SDI). Pontosabban azon, hogy az amerikai kor­mányzat nem kívánta a raké­taelhárító rendszerekről szóló szerződés aláásása helyett el­fogadni a szerződés megszi­lárdítására vonatkozó javas­latunkat. Indítványoztuk: mindkét fél kötelezze magát arra, hogy a nukleáris fegyverek felszámo­lásához szükséges 10 eszten­dő alatt szigorúan betartja a rakétaelhárító rendszerek kor­látozásáról kötött szerződést. az SDI-re vonatHbzó munka pedig ne lépje túl a labora­tóriumi kutatások és kísérle­tek kereteit. Az időszak eltel­tével ismét megvizsgáltuk vol­na e problémakört annak el­döntése érdekében, hogy mi­ként haladjunk tovább. Biztosak vagyunk abban, hogy a hadászati védelmi kez­deményezés, az SDI, a kárho­zaté« erőpolitika megnyilvá­nulása. Aki mindent az erőre tesz fel, annak nem kelj bo­nyolult 'problémák megoldá­sán töprengenie, az elvből el­lenzi a kompromisszumokat és nem hajlandó komolyan figyelembe venni a másik fél érdekeit. Az SDI embertelen koncep­ció, a legfőbb akadály a le­szereléshez vezető úton. Meg­valósítása azt jelentené, hogy új lendületet kap és újabb te­rületre terjed ki a fegyver­kezési hajsza. Az SDI alá­ássa a bizalmat a nemzetkö­zi kapcsolatokban. Nem erő­síti. hanem ellenkezőleg, csök­kenti a biztonságot, még az Egyesült Államok biztonságát is. Sokan kérdezik, honnan szes-aj a kétbillió dollár ál­lamadóssággal rendelkező Egyesült Államok a megvalósí­táshoz szükséges rengeteg pénzt. Nyilván az amerikaiak zsebéből. De nemcsak onnan. E pusztító program megvaló­sításáért végső soron fizetni­ük kell a nyugat-európai or­szágoknak és a fejlődő álla­moknak is — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov, majd rá­mutatott, hogy a hadászati vé­delmi kezdeményezés volt a fő oka annak, hogy a reykja­viki találkozó nem váltotta be a nemzetközi közvélemény által hozzá fűzött reményeket. A Szovjetunió azonban áll­hatatos és megvan a politi­kai akarata ahhoz, hogy újabb erőfeszítéseket tegyen a nuk­leáris fegyverek korlátozásá­ra és felszámolására vonatko­zó megállapodások elérése ér­dekében. Regionális kérdésekre tér­ve, Mihail Gorbacsov fontos követelménynek nevezte, hogy senki se zavarja a népeket az általuk választott úton való előrehaladásban, kitűzött cél­jaik megvalósításában. De mi történik valójában? Az impe­rializmus mindent megtesz e folyamat hátráltatására. Ezért találták ki a neoglobalizmus poLitikáját is. E politika tu­lajdonképpen a mai kolonia- lizmus és miütarizmus sűrí­tett kifejeződése. Anyagi tá­maszát a transznacionális vál­lalatok alkotják, amelyek sem­mitől sem riadnak vissza cél­juk elérése érdekében. Tulajdonképpen erre vezet­hető vissza egyes országok szembenállása másakkal, a vi­szályok kirobbanása, a kelle­metlennek ítélt rendszerek ellen irányuló állami terroriz­mus, a különböző „kontrák”, szakadárok és terroristák fel. fegyverzése és pénzelése, a gazdasági blokád, a politikai és ideológiai diverzió, a bel­politikai harcokba való beavat­kozás, s a haladó rendszerek kívülről történő megdöntésé­re tett próbálkozások — mu­tatott rá Mihail Gorbacsov. A főtitkár befejezésül mél­tatta a Szovjetunió és India szoros együttműködését, s megállapította: rendkívül fon­tos elvi jelentősége van annak a ténynek, hogy a Szovjetunió, mint szocialista ország, és In­dia, mint az el nem kötele­zett országok mozgalmának egyik alapítója között ilyen magas szintet ért el a kölcsö­nös megértés és a bizalom. VSZ külügyminiszter-helyettesek munkatalálkozóid A kormány szóvivőjének válasza belpolitikai kérdésekre A Varsói Szerződés tagálla­mainak külügyminiszter-he­lyettesei szerdán és csütörtö­kön munkatalálkozót tartot­tak Moszkvában. A találko­zón néhány időszerű kérdést vitattak meg. Viktor Karpov, a nukleáris és űrfegyverek­fFolytatás az 1 oldatról.) fez üzemeltetést is ellátják. C. Becker Judit, Salgótarján Vá­ros Tanácsának elnöke a na­pokban megtartott tanácsülés környezetvédelmi megállapí. tásait ismertette, megemlítve azokat az intézkedéseket, ame­lyek révén a megyeszékhelyen lényegesen csökkent a környe­zetszennyező források száma. Hopka László, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek igazgatója a vállalat környezetkímélő tö­rekvéseit tekintette át, fölso­rolva a lég-, a vízszennyezés csökkentése érdekében tett technológiai változtatásokat, majd a veszélyes tároló építé­sének anyagi támogatásáról biztosította a beruházókat. Ugyancsak egyetértését fejez­te ki Juhász Márton, a Ka- rancssági Községi Közös Ta­nács elnöke, aki elmondotta, hogy a környéken élő lakos­ságot sikerült meggyőzni a tároló építésének fontosságá­ról. A társadalmi összefogás szükségességét, ezen belül is a népfrontmozgalom szerepét taglalta hozzászólásában Té­továi Ildikó, a Hazafias Nép­front Nógrád Megyei Bizott- sávmak atkára. Fölszólalt a tanácskozáson Ábrahám Kálmán is. Beve­zetőül elismerően szólt a nóg­rádi kezdeményezésekről, pél­damutatónak nevezte a kör­nyezetvédelem terén tett he­lyi lépéseket. Fölhívta a fi­gyelmet arra, hogy bizonyos intézkedések elmaradása be­láthatatlan jövőbeni követ­kezményekkel járhat, éppen ről folyó genfi szovjet—ame­rikai tárgyalásokon résztvevő szovjet küldöttség vezetője tájékoztatót adott a minisz­terhelyetteseknek. A találko­zón magyar részről Nagy Gá­bor külügyminiszter-helyettes vett részt. (MTI) ezért nagyon fontos, hogy már a különféle beruházások kez­detén gondoljunk annak kör­nyezetvédelmi szempontjai­ra. „A környezetkímélés po­tenciális gazdaságfejlesztő erő”, mondotta egyebek között Áb­rahám Kálmán, kiemelve az emberi tényezők fontosságát, a célravezető módszerek al­kalmazását. A továbbiakban Tamasko- vits Nándor, a Salgótarjáni ötvözetgyár igazgatója fejez­te ki egyetértését a megyei célkitűzésekkel. maid Hor­váth József, a TIT Nógrád me­gyei titkára tájékoztatta a hallgatóságot a társadalmi szervezet környezetvédelmi te­vékenységéről. A hozzászólók sorát Juscsák György, az MSZMP KB tagja, a Pásztói Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója zárta, aki a Köz­ponti Bizottság novemberi ha­tározata szellemében a szem­léletváltozás szükségességét sürgette. Devcsics Miklós összefog­lalójában egyebek körött azt hangsúlyozta, hogy csak igé­nyes és felelős vezetői ma­gatartással lehet megvalósíta­ni az elképzeléseket. Kiemel­te: a hatósági tevékenységnek állami felelősséggel kell páro­sulnia. a kárt okozókkal szem­ben szigorúbb szankciót kell alkalmazná. Majd arra utalt, hogy a tanácskozáson elhang­zottaknak megfelelően, most már a veszélyeshulladék-gyűj­tő tároló építésének konkrét, operatív feladatai kerültek előtérbe. Kormányszóvivői értekezle­tén Bányász Rezső, a Minisz­tertanács ülésének napirend­jén szereplő témák mellett — az újságírók érdeklődésére — több más, a kormányzati mun­kával is összefüggő, s közér­deklődésre számottartó kér­désre válaszolt. — A rehabilitációs alap lé­tesítésétől a kormányzat azt reméli, hogy javul a megvál­tozott munkaképességű dolgo­zók helyzete — hangsúlyozta (a Magyar Rádió kérdésére). — A rendelet ugyanis egyebek között azt írja elő, hogy az egyes gazdasági ágazatokban hány csökkent munkaképessé­gű dolgozónak kell munkát adni, vagyis hogy egy-egy vál­lalatnak hány ilyen dolgozót kell foglalkoztatnia. Ha vala­mely vállalat ezt nem venné figyelembe, vagy nem képes a foglalkoztatásukra, akkor úgy­nevezett rehabilitációs foglal­koztatási hozzájárulást kell fi­zetnie. mégpedig annyiszor évi 2000 forintot, amennyivel kevesebb dolgozót foglalkoz­tatnak az előírtnál. A befolyó összegekből létrehozzák az úgynevezett rehabilitációs ala­pot — ennek várható nagy­sága több százmillió forintra tehető —. s az alapot az egész- ségüeyi miniszter kezeli. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hi­vatal elnökével egyetértésben dönt azokról a támogatásokról, amelyek ahhoz szükségesek, I hogy egyes vállalatok — ame­lyek készek és képesek erre — munkaköröket létesítsenek csökkent, vaev megváltozott munkaképességű dolgozók ré­szére. Ügy vélem, ez az intéz­kedés lényegesen hozzájárul­hat a jövőbeni gondok meg­oldásához is. A kormányülés másik témá­jára utalva Bánvász Rezső szóit a hosszú távii népesedés- politikai koncepció. s az azzal összhangban két éve született középtávú intézkedési terv meeva'ósításának eddigi ta­pasztalatairól (a Magyar Nem­zet. érdeklődésére). Emlékez­tetett arra, hogy az elmúlt esztendőkben számos fontos intézkedés született; jelentő­sen növekedett a gyermekes családok támogatása, bevezet­ték, majd kiterjesztették a gyermekgondozási díjat. A csa­ládok helyzetének javítását cé­lozta az is, hogy az Országgyű­lés legutóbb módosította a csa­ládjogi törvényt. Vannak már biztató jelek — állapította meg —, így példá­ul az 1984-es demográfiai mélypontot követően tavaly ötezerrel több gyerek szüle­tett, idén a népesség csökke­nésének lassulása észlelhető. A szóvivő kijelentette: már a jelenlegi tervidőszakban is bővül a gyermekgondozási díj­ra jogosultak köre, s remél­hetőleg mód lesz a családi pótlék emelésére is. A kormány szóvivője (a Ma­gyar Rádió kérdésére) tájékoz­tatást adott gépkocsi-behozata­li lehetőségeink alakulásáról. Legkésőbb az ezredfordulóig el kell érni. hogy a jelenlegi igen magas, nyolc és fél éves személyautó-átlagéletkort hat évre szorítsuk le. 2000-ig a tervek szerint mintegy két és fél millióra kell növelni a gépkocsiállományt, s közben mintegy kétmillió autót selej­tezni kell. Ezért 1990 és 1995 között évi 170—180 ezer, 1995 és 2000 között pedig évi 230— 250 ezer gépkocsit szükséges vásárolni, netán bizonyos há­nyadát itthon összeszerelni. A továbbiakban kitért arra: egyes vállalatok kifogásolják, hogy a karácsony körüli mun­karend értelmében december 28-án, vasárnap dolgozni kell. Rámutatott, hogy idén vala- mennvi ünnepünk munkanap­ra esik. s ezért — a népgazda­sági terv teljesítésére figye­lemmel — elöntött úey koráb­ban a kormány, hogy két va­sárnapot munkanappá nyilvá­nít. Semmi nem indokolja a korábbi intézkedés megváltoz­tatását. Az e napon végzett munkáért szabadnao iár. ame­lyet még idén ki kell adni. (MTI) 2 NÓGRÁD - 1986. november 28., péntek Megyei tanácskozás Salgótarjánban Brazíliában Sarney elnök belopta magát az emberek szívébe — egyik vidéki útján autogrammot osztogat Ha Brazília akkor Isaura — tartja az uj honi szólás, s minden kétséget kizáróan né­zettségi csúcsot döntögetett a most befejeződött tévésoro­zat. Gyanítjuk, hogy Isaura megtalált boldogsága, a leg­kisebb mértékben sem befo­lyásolja majd a dél-amerikai ország boldogságát, pedig a szabadok és rabszolgák mai leszármazottai is szomjúhoz- zák a sikert, az örömöt, a nyugalmat. VISSZAJELZÉS A felhőkarcolókkal teli vá­rosoktól, az Amazonas őser­dejéig Brazília 70 millió — mind etnikai, mind társadal­mi, gazdasági és politikai szempontból — sokszínű né­pe huszonegy esztendő kato­nai kormányzata után. az ősz­utón járult az urnákhoz, hogv a két évtizedes kényszerű csend után végre szavát hal­lassa országos fontosságú kér­désben is. Latin-Amerika leg­nagyobb országában úi kor­mányzókat, szenátorokat és szövetségi képviselőket vá­lasztottad s az ekéDpen ösz- szeállt parlament feladata lesz az ország új, demokratikus alkotmányának kidolgozása. A választás mérföldkő a de­mokratikus fordulatot vett or­szág életében, hiszen most el­ső ízben kapott „visszajelzést” Jósé Samev elnök arról, ho­gyan vélekednek a polgárok kormányzásának másfél esz­tendejéről. A közvélemény-kutatók persze nemcsak a Rabszolga- sorsról, hanem a brazil el­nökről is népszerűséget jelez­tek. Sőt azt is megírták, hogy utoljára Juscelino Kubitschek elnök tudta magát oly’ mé­lyen belopni az emberek szí­vébe, mint most Sarney. Pe­dig az előjelek ugyancsak gyászosak voltak. Az ország a hatvanas-hetvenes évek sike­rei után a gazdasági káosz határára jutott, miközben a környező államokban — első­sorban Argentínában — meg­indult demokratizálódás er- jesztőleg hatott a társadalmi helyzetre. Értelmetlen pazar­lás és befejezetlen presztízs- beruházások fullasztották a gazdaságot, százmilliárdos kül­földi adósság nyomasztotta az államkasszát, az embereket pedig a csillagászati mérete­ket öltő infláció, a munka- nélküliség és az ezzel együtt­járó nyomor keserítette. Az­tán jött 1985 tavasza, amikor a katonák átadták az elnöki bársonyszéket a „civileknek”. Ám a megválasztott elnök, Tancredo Neves, a nagytekin­télyű. tapasztalt politikus, a Brazil Demokratikus Mozga­lom elnevezésű liberális párt elnöke váratlanul megbetege­dett, s beiktatása előtt meg­halt. SOKKTERÁPIA Sokan azt hitték, hogy a megválasztott elnökkel az új­jászületőben levő demokrácia is sírba szállt. Maga az alel­nöki posztról előlépő Jósé Sarney is úgy vélekedett ek­kor, hogy „Brazília kormá- nyozhatatlanná vált”. Ám nem siratóasszonyokért kiál­tott, hanem- csendes szívósság­gal munkához látott. Hírma­gyarázók találó kifejezésével éive sokkterápiát alkalmazott az ország ügyeinek rendbe­szedésére. Első reformlépés­ként bevezette a cruzado- programot (amely a cruzeirót felváltó új pénzről, a cruzá- dóról kapta nevét), s elren­delte az általános ár- és bér- befagyasftá$t„ Ennek eredmé­nyeit elsososrljan a fogyasztók érérték kedvezően: a tavaly még csaknem 500 százalékos infláció látványosan zuhant, s ma már évi tíz százalék alatt van. Bár új brazil gaz­dasági csodát emlegetni még korai lenne, bizonyos jelek a hőn állított stabilitásra utal­nak. A gazdasági növekedés nyolcszázalékos, az ipar újra teljes kapacitással dolgozik, a kivitel egyre nő, aminek következtében valamelyest mérséklődött a külföldi adós­ság. Akadnak persze negatív tendenciák is. Az ár- és bé’’- befagvasztás révén ugyancsak megnőtt a belső vásárlóerő, s az igényeket már-már lehe­tetlenné vált kielégíteni. \ legkülönfélébb termékek, élel­miszerek kerültek a hiánylis­tára. A le«naevobb konflik­tust a búshiány okozta. EGYÉRTELMŰ VÁLASZ Nos, a mostani nemzetgyű­lési választások tétje éppen emiatt volt nagy: megszilár­dult-e a brazil demokrácia, avagy változatlanul törékeny maradt? Az emberek hangu­latán mélyebb nyomot 1 húshiány vagy a gazdaság egészének pozitív mutatója alapján ítélik-e meg a vá­lasztók Jósé Sarney reform- politikáját? Az elnök koalí­ciós pártjának elsöprő győ­zelme egyértelmű választ adott. A brazilok nagyon is jól tudják, ma már van mit veszíteniük: talpraálló gazda­ságot, a szegényeket támoga­tó szociális programot. a közmunkák szervezését, a las­san bár, de fokozatosan meg­valósuló agrárreformot. Hogv az elnök mindennap­jai mégsem felhőtlenek? Hogy „liberális” politikája miatt Jósé Sarney magyarázkodni kényszerült saját pártjának konzervatív szárnya előtt? Mindenkinek egyformán ked­vébe járni, úgy tűnik, lehe­tetlen. Ilyen az elnöksor* Brazíliában. Seres Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents