Nógrád, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-27 / 279. szám

f Húsz ujatus gazdafa Fiatalon — tettre készen Hét év — húsz újítás. Nem rossz arány, sőt! Aki e kedve­ző statisztikát a magáénak vallhatja: Csincsik István, a Salgótarjáni Ötvözetgyár fej­lesztési osztályának szerkesz­tője. Ismerkedjünk meg a 33 éves, jó kedélyű, kiegyensúlyozott, tettre kész fiatalemberrel! — Az akkor még meglévő salgótarjáni gépipari techni­kumban szereztem oklevelet — mondja magáról. — Mivel édesapám elismert szakember­nek számított az acélgyárban, tudatosan másutt kezdtem a pályámat. Irtóztam a gondolat­tól is, hogy valakinek eszébe jusson: az öregem hírnevét kihasználva akarok érvénye­sülni. Kitűnő közösségben, nyolc évig dolgoztam a BRG- ben, ám a fizetés nem volt sok. Az ötvözetgyárba B979 áprilisában jöttem. A munkáltató szolgálati bér­lakást adott az időközben négytagúra növekedett család­nak. Az otthonteremtés nyo­masztó gondja így megoldó­dott. Mi több, a feleség is a gyárban talált magának mun­kahelyet: árkalkulátor. — Remekül érzem itt magam — folytatja vallomását Csin­csik István. — A kollégáim szakemberként és ember­ként egyaránt kiválóak. Nagyok a ránk rótt fel­adatok, hajtunk. Olyan a lég­kör, amely alkalmas az érték- teremtésre, az alkotásra. Kez­dettől újítok. Sohasem a pénzszerzés lehetősége lebeg előttem, hanem az adott prob­lémára koncentrálok. Termé­szetszerűen, azért nem vagyok a pénztárcám ellensége... Az első papírra vetett ötle­tére már nem emlékszik. Meg­ítélése szerint, húsz újításnak áz egyszemélyi gazdája, illetve a társszerzője. Közülük hármat említ. — A legjelentősebb újítá­somnak azt a szalagrendszert tartom, amely a villamos ke­mencék elektródájának tölté­séhez szállítja a masszát. Ko­rábban kézi erővel kellett ezt a roppant fárasztó munkát el­végezni. Az elmúlt évben ve­zették be az újításomat, s éves megtakarítása egymillió fo­rint. A megtakarítás öt száza­lékát kaptam meg újítási díj­ként. — A csuklós konténerből, amely a késztermék könnyebb, biztonságosabb mozgatására szolgál, egyelőre csak a kísér­leti darab készült el. Ameny- nyiben beválik, és erre min­den remény megvan, akkor az egész gyárban elterjesztik majd az általam kiötölt szállí­tási eszközt. A kemencék úgy­nevezett égető tőkéjének ki­váltására Bányik Mihály üzem­vezetővel nyújtottunk be újí­tást. Siker esetén több száz­ezer forint takarítható majd meg évente. Kérdezem tőle: hogyan újít? — Sok-sok töprengés árán — feleli. — Az észrevett, fel­fedezett műszaki probléma mindaddig nem hagy nyugod­ni, amíg nem találok, vagy nem találunk rá megoldást. Nézem a televíziót, hang is és kép is van, de én egyikre sem figyelek, a gondolataim egé­szen másutt járnak. Szeretem a munkámat, mindig is érde^ keltek a műszaki kérdések. Vonzódom az újdonságok iránt. Odahaza is folyton bar­kácsolok valamit. Nagy örö­mömre, nyolcéves fiam örö­költe a hajlamomat, gyakran odaáll mellém bütykölni. Az arany fokozattal három­szor kitüntetett Fazola Henrik Szocialista Brigádjuk támasza a gyár újítóinak. A kollektí­va vállalja a rajzok, doku­mentumolt elkészítését. Azon túlmenően teszi ezt, hogy ön­maga is sokat újít. A gyárban egyébként érezhetően fejlődik az újítómozgalom, nem elha­nyagolható az így elért költ­ségcsökkentés, másszóval: nye­reség. — Az én hasznom"? — is­métli meg a kérdést Csincsik István, majd válaszol: — Ta­lán hetvenezer forintot kaptam az újításaimért. Ezernyi helye volt a pénznek. Felújítottuk a lakást, rendbe tettük a régi Ladát, bútort, színes televízi­ót vásároltunk. A fiatal, tehetséges szak­ember tagja a gyár szakszer­vezeti bizottságának, sportfe­lelős, s pártcsoportbizalmiként is igyekszik a közösség hasz­nára cselekedni. A gyár veze­tése kiváló dolgozó kitüntetés­sel ismerte el az eddigi mun­kásságát. (kolaj) Lassan kel a búza Szükség lenne a csapadék-utánpótlásra Az ősszel bevetett gabona­termő területek novemberben, az ősz különben legcsapadéko­sabb hónapjában, eddig nem kapták meg a várt csapadékot. Folytatódott a nyárt követő őszi hetekben is a száraz idő­járás. Az esőkre továbbra is nagy szükség lenne, mivel a földben lévő kalászos gabona­magvak csal: nehezen kelnek ki. Számos helyen az ország­ban a nagy szárazság miatt a csírázás meg sem kezdődött. A november utolsó időszakában esedékes határszemlék tanúsá­ga szerint különösen az őszi árpa sínylette meg a vetés idő­szakát és az azt követő hete­ket jellemző szárazságot. Az enyhe november általá­ban kedvez a zsenge növé­nyeknek. Különösen ott örül­nek a mezőgazdák az átlagos­nál melegebb időnek, ahol az elmúlt napokban esők is vol­tak. A Dunántúlon 4—35 mm-t mértek, az ország északi vidé­kein átlagosan 10 mm esőt ka­pott a talaj. Ez feltétlenül jó­tékony hatással lesz a búza megerősödésére. Nagyobb a gond azonban a Tiszántúlon és a Duna—Tisza közén, ahol a korábbi szárazság hatását ed­dig sem enyhítette csapadék, és itt elég sok a barna folt, mutatva, hogy a búza nem kelt ki. Nagy összefüggő vidéke­ken, mindenekelőtt az alföldi részeken, a csírának indult nö­vényeknek csak mintegy har­mada „mutatja” magát, szem­ben a Dunántúllal, ahol lénye­gesen kedvezőbb a helyzet; mintegy 15—20 százalék csak az egyelőre még élettelen, ám elvetett terület. Az elmúlt napokban több helyen került sor agromete­orológiai mérésekre. Az Alföl­dön és a Mezőföldön a talaj felső félméteres rétegének nedvességtartalma nem több 35—40 százaléknál. Ez alig több a semminél, hiszen a harmincszázalékos víztarta­lom a növények számára gya­korlatilag hozzáférhetetlen. A búzát az esők várhatóan erőteljesebb fejlődésre készte­tik majd, az őszi árpának és a rozsnak azonban sürgős csa­padék-utánpótlásra lenne szük­sége, mivel a növényeknél — a jelek szerint — az elhalás mértéke akár 15—20 százalék is lehet. A gabonatermesztők előrelátását igazolja, hogy — látva a vetés időszakának aszályos időjárását — az átla­gosnál nagyobb vetőmagada­gokat juttattak a földbe, s így sikerült sokfelé ellensúlyozni a száraz időjárásnál mindig mutatkozó kiesést. Az őszi mélyszántás ország­szerte jól halad, a kijelölt te­rület mintegy 80 százalékát megforgatták. Nlunkösoreink minősítése: példás Beszélgetés Nagy Györggyel, a munkásőrség országos parancsnokának első helyettesével Az elmúlt napokban tett beszámolójelentést Péter Balázs, a munkásőrség Nógrád megyei parancsnoka, megyénk mun- kásöreinek idei tevékenységéről. Ennek kapcsán megkér­deztük Nagy Györgyöt, a munkásőrség országos parancsno­kának első helyettesét, hogyan értékeli a nógrádi munkás­őrök ez évi munkáját a beszámoló és egyéb tapasztalatai alapján? százalékuk öt évnél régebben — Az országos parancsnok­ság megítélése szerint, Nóg­rád megyében az 1986. évi feladatok teljesítésének fontos feltétele volt a .személyi álio_ mány szilárd politikai, erköl­csi és fegyelmi állapota. A feladatok teljesítésekor tanú­sított odaadó, áldozatos helyt­állás hűen kifejezi a pártunk politikájával való egyetér­tést, a jó politikai közérzetet és a bizakodó hangulatot. Az állomány döntő többsége pél­dásan helytállt a termelő­mén kában, a kiképzésben és a szolgálat ellátásában. Bizo­nyíték erre. hogy a Nógrád megyei munkásőröknek csak, nem 60 százaléka kiváló dol­gozó és 75 százalékuk tagja a munkahelyi szocialista bri­gádoknak. Ax üzemek és a termelőszövetkezetek kimu­tatásai alapján ebben az év­ben csaknem 30 millió fo­rint értékű költségcsökken­tést értek el a munkásörújí- tök segítségével. A személyi állomány jelentős része köz­életi funkciót is betölt. Há- romszázkiiemcvenhatan párt- tisztséget, hatszázhúszan tö- megszerveaeti funkciót tölte­nek be, sokan tagjai a helyi tanácsoknak, a vállalati taná­csoknak és segítik az ifjúság hazafias nevelését. A man- kásőri foglalkozásokon a meg­jelenés megyei átlaga elérte a 93 százalékot. Ez szép ered­mény. Még néhány szót az ifjúsá­gi munkáról. Dicsérendő, hogy a megyében mintegy 300 mun­kásőr foglalkozik az úttörő- gárda és az Ifjú Gárda mun­kásőr-szakalegységekkel. En­nek eredményességét példáz­za, hogy a Pécsett legutóbb megrendezett országos verse­nyen a salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Szakközépis­kola csapata a harmadik he­lyen végzett, míg a Csillagos Iránytű pályázaton a kallói úttörők Tasiné Kuti Valéria pedagógus vezetésévé* eteő helyezést értek el. — Hogyan értékelik az ál­lomány utánpótlását megyénk­ben? — A testület meghatározó munkásjellege jól érvényesül Nógrádban, mjrvel hetven százalék körül mozog. A párt­tagság aránya mintegy 80 szá­zalékos. Az állomány után­pótlása biztosított. Amikor a megyében 30 évvel ezelőtt el­kezdődött a szervezés, a nő­ket ott találtuk a férfiak mel­lett a tűzhelygyárban, az üveggyárban, és a kohászati üzemekben is. Később — ta­lán, mert nem figyeltünk oda eléggé — csökkent a létszá­muk. Örvendetes viszont, hogy az elmúlt évben növekedett az arányuk. Mi nem tekint­jük formálisnak a nőik jelen­létét, vannak olyan terrületek, ahol a testület munkájában a nők tevékenysége hasznos és kívánatos. Éppen ezért Sal­gótarján mellett Bátonytere- nyén. Balassagyarmaton és Páfiztón is többet foglalkoz­hatnának szervezésükkel. — És a káderállomány? — Határozottan kijelenthe­tem. hogy a káderállomány helyzete stabil, a hivatásos és a polgári állományú beosztási helyek feltöltöttek. Hatvan ven beosztásban. megfelelő gyakorlattal rendelkezik. Mun­kájuk, magatartásuk és egész­ségi állapotuk megfelel a kö- vetelményekn ek. — Ebből egyenesen követ­kezik a kérdés: milyen a tár­sadalmi parancsnoki állomány helyzete? — A társadalmi parancs­noki állomány összetétele kedvező, a szükséges képesí­téssel és kellő parancsnoki ta­pasztalattal, . felkészültséggel rendelkezik. Képesek felada­taik magas színvonalú telje­sítésére. A munkásórparancs- noki iskolán biztosítjuk a képzésüket, s a megyei pa­rancsnokság igyekszik kihasz­nálni az iskola által biztosí­tott lehetőségei. Személyes él­ményem alapján is kijelent­hetem. hogy a parancsnoksá­gok részéről a továbbképzé­sek és foglalkozások gondos előkészítése, a módszertani foglalkozások mintaszerű le­vezetése biztosították az egy­ségeknél folyó kiképzés ma­radéktalan és eredményes végrehajtását. — A munkásőrök igény- bevételénél egyre nagyobb fi­gyelmet fordítanak a munka- időalap védelmére. Ezt ho­gyan látja, parancsnok elv­társi? — Ismereteink szerint Nóg­rád megyében a munkás őrök kiképzési igénybevétele a munkaidőiből egyharmad. sza­bad időből pedig a kétharma­dos arány megtartásával tör­ténik. Ez a továbbiakban is követelmény marad. A pa­rancsnokok szervező-, előké­szítő tevékenységükben ügyel­nek a munkaidőalap védel­mére, a munkásőrök igénybe­vételét egyeztetik a gazdasá­gi bázisok vezetőivel. — Hogyan értékelik a pa­rancsnoki tevékenységet? — Nógrád megyében sokat fejlődött ez a munka. Terv­szerű. kiegyensúlyozott lett. A parancsnokok hivatástudat­tal rendelkeznék. Ennek ered­ményeként az egységek koráb­bi tevékenységében meglevő színvonalkülönbségek nagy­jából kiegyenlítődtek. Ki­egyensúlyozott a kádermun­ka, tervszerű az állomány épí­tés, javult az állomány fel­készítésének szakszerűsége, s ez összességében az egysé­gek ütőképességét, harcérté­két növeli. a parancsnoki munkában érvényesül a pórt- és tömegszervezetekkel, a gaz­dasági bázisokkal és a társ fegyveres testületekkel való gyümölcsöző együttműködés. — Évfordulóra készül a munkásőrség is. Mi jellemzi ezt az időszakot? — A testület megalakuló- sáriak közelgő 30. évfordulója alkalmat ad a politikai nevelő­munka hatékonyabbá léteié­re, Alkalom arra. hogy szól. junk a párt politikájáról, amelyet a munkásőrök 30 év óta a megyében is töretlenül, felelősséggel szolgálnak. Lehe­tőségünk és egyben kötelessé­günk is. hogy méltóképpen megemlékezzünk azekról az elv-társainkról, akik elsők kö­zött fogtak fegyvert a nép­hatalom védelmére.- részesei voltak a konszolidációnak és azóta'is elkötelezetten szolgál­ják a pórt politikáját, részt vállalnak népköztársaságunk, dolgozó népünk vívmányai­nak védelmében. — A beszámolóban szó volt a jövő évi feladatokról is. — Igen. A parancsnoki be­számoló helyes következteté­seket. reális követelményeket és feladatokat tartalmaz. Meg­győződésem, hogy a tervezett tennivalók megoldhatók, és minden területen biztosítják," hogy a megyében a munkás­őrség továbbra is rendelteté­sének megfelelően működjön. A Munkásőrség Országos Pa­rancsnoksága, a megyei mun- kásőrállomány tevékenysé­gét példásnak, jó színvonalú­nak minősítette. Reálisnak te­kintjük az elért színvonalnak nemcsak a megtartását, ha­nem annak továbbfejlesztését is. Ehhez erőt. egészséget kí­vánok Nógrád megye mun- kósőreinek. — Ügy tudom, önnek, pa­rancsnok elvtárs személyes kötődései vannak megyéiik- hez. — Igen! Részese voltam a munkásőrség megszervezésé­nek Nógrád megyében, és az ehhez kapcsolódó tevékeny­ség kialakításának. Sokan voltunk, akik a párt megbí­zásából ezzel foglalkoztunk. Egyszerre volt ez a feladat könnyű és nehéz is. Könnyű azért, mert nagyszerű embe­rek. kipróbált kommunista harcosok segítettek ebben, köztük olyanok, akik részesei voltak a Tanács-köztársaság harcainak, megjárták a Hor­thy ellenforradalmi rendszer börtöneit és nagy részt vál­laltak nehéz körülmények kö­zött a felszabadulást követő években az újjáépítésben, a rend megteremtésében, a mun-- kashatalom kivívásában. Ne­kem fiatalemberként vblt kik­től tanulnom. Kegyelettel és tisztelettel emlékszem azok­ra az elviársakra. akik mér nem élhették meg a 30. év­fordulót. Viszont nehéz ez az időszak azért, mert szá­munkra addig ismeretlen, új fegyveres szervezetet kellett létrehozni, viszonylag rövid idő alatt. Ütőképes, a rend helyreállításában aktívan részt­vevő egységekbe, alegység­be kellett szervezni a felada, lot önként vállaló kommunis­tákat, Ma mór mindez vi­szonylag könnyebb, mert a testület feladatai, működésé­nek rendje egyértelműek, sza­bályozottak. Jó érzés most. harminc év távlatából visszagondolni ar­ra, hogy viszonylag nagyon rövid idő alatt szervezett egy­ségekkel, alegységekkel ren­delkeztünk Nógrád megyé­ben. és fegyelmezett rendben mutathattuk meg erőinket Sal­gótarján utcáin, a megye egész területén. Személy sze­rint is büszke vagyok erre — gondolom velem együtt mások is. ■ A megyére vonatkozó sze­mélyes kötődésről szeretnék még valamit mondani. Na­gyon szerettem Nógrádban dolgozni! Nagyszerű emberek­kel, harcostársakkal, bará­tokkal kötött össze a sors! Ma is úgy érzem, hogy otthon va­gyok Nógrád megyében. Fi­gyelemmel kísérem a fejlő­dését, politikai, kulturális éle­tét, örülök az eredményeik­nek, s osztozom gondjaikban. ' — Köszönöm a beszélgetést. iSoniogyvári László

Next

/
Thumbnails
Contents