Nógrád, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-21 / 274. szám
í ' • A ' .* , 4 ' . Reagan nem győzte meg a közvéleményt Bécsi ulófalálkozó Magyar beszámoló a kulturális fórum eredményeiről Reagan amerikai elnök szerda este megtartott sajtókonferenciáján nem volt hajlandó elismerni, hogy hibázott volna az iráni ügyben. A leghatározottabban tagadta, hogy megsértette volna a fennálló törvényeket, ismét védelmébe vette a titkos tárgyalásokat és az Iránnak teljesített fegyverszállításokat, az ügy eltitkolását a törvényhozás illetékesei elől. Reagan elismerte ugyan, hogy kormányának egyes tagjai ellenezték ezeket a lépéseket, de azt hangoztatta, hogy tudtak az ügyről. Az elnök közölte, a továbbiakban nem engedélyezi fegyverek szállítását Iránnak, hogy ezzel „eloszlassa azt a széles körben elterjedt, noha hibás feltételezést, amely szerint fegyvereket adnának a túszokért cserébe”. Az amerikai elnök kijelentette, nincs szó arról, hogy Shultz külügyminiszter az ügv miatt lemondana tisztéről. Reagan nem volt hajlandó elismerni, hogy az Egyesült Államok kétarcú magatartást tanúsított volna az ügyben: míg szövetségeseit a fegyver- szállítások eltiltására sürgette. addig titokban felfüggesztette a nyilvánosság előtt hangoztatott amerikai embargót. Azt is tagadta, hogy Washing- tónnak tudomása lett volna az Izrael által eszközölt fegyver- szállításokról, vagy éppenséggel hozzájárult volna azok tel- je*ítéséh ez. Reagan most is ugyanazzal ! in lokolta a titkos kaocsolat- felvételt, valamint a fegyver- szállítást, mint korábban: szerinte „meg kellett kísérelni a kapcsolat felvételét a mérsékelt elemekkel”, mert „ez az egész Nyugat érdekét szolgálja és befolyásolja Irán magatartását a terrorizmussal kapcsolatban”. Reagan elutasította azt a gondolatot, hogy a balul sikerült akció nyomán át kellene szerveznie a külpolitika irányítását és főleg meg kellene szüntetni a Nemzetbiztonsági Tanács „árnyékkormány”-tevé- kenységét. Az első kommentárok máris azt tanúsítják, hogy az elnöknek sajtókonferenciájával nem sikerült elérnie célját: nem győzte meg sem a vezető politikusokat, sem a közvéleményt eljárásának helyességéről és nem tudta bebizonyítani, hogy nem próbálta meg félrevezetni még saját szövetségeseit is. Ugyancsak nem tudta elhitetni, hogy az ügyet jogosan tartotta titokban a kongresszus erre illetékes vezetői előtt is. Sam Nunn demokrata párti szenátor, aki januártól a katonai bizottság elnöke lesz az új összetételű szenátusban, kijelentette: Reagan legalább hét alkalommal mondott ellent mindannak, amit megbízottai már hivatalos formában közöltek a szenátussal az ügy kirobbanása után. A szenátor szerint, az amerikai külpolitikában számos súlyos hiba mutatkozik: ilyen volt a reykjaviikt csúcsértekezleten tanúsított magatartás és ezek közé sorolta azt is, hogy az elnök, Thatcher brit miniszterelnökkel folytatott hét végi tanácskozás után, visszalépett a korábbi leszerelési javaslatoktól, A szenátor sürgette, hogy haladéktalanul vizsgálják felül a külpolitikai döntéshozatali mechanizmust, biztosítsák a külügyminiszter meghatározó szerepét és szervezzék át a Nemzetbiztonsági Tanácsot annak megelőzésére, hogy beleavatkozzék a külpolitika alakításába. „Az elnök úgy látszik, nem ismeri azt a törvényt, hogyan kell tájékoztatnia a titkos akciókról a kongresszust” — mondotta Richard Lugar, a Khomeini élesen bírálta az Khomeini ajatollah, Irán vallási vezetője csütörtökön élesen bírálta az Egyesült Államok elnökét, s elütasította Washington próbálkozásait az amerikai—iráni kapcsolatok új raf el vételére. Teheráni beszédében — amelyet a rádió is közölt — az ajatollah szólt arról, hogy a két ország kapcsolatait amerikai részről szakították meg, s kijelentette: Irán népe elutasítja az amerikai köz- zeledési kísérleteket. Robert McFarlane útjáról szólva elmondta: az amerikai politikus titokban valóban járt Iránban, de „hamis iratokkal, s így iráni részről kezdetben nem is tudták, kivel állnak szemben.” Khomeini bírálta azokat az iráni parlamenti képviselőket, szenátus külügyi bizottságának jelenlegi republikánus párti elnöke, aki ugyancsak hangoztatta: a sajtókonferencián elhangzottak nem oszlatták el az iráni üggyel kapcsolatos kétségeket. ☆ A szerda esti elnöki sajtókonferencia egyébként szemmel láthatóan, nem érte el azt a célt. hogy tisztára mossa Reagant. A csütörtök reggeli lapokban, a televíziós hírműsorokban megszólaltatott politikusok túlnyomó többsége úgy vélekedett, hogy az elnök nem tisztázott számos fontos kérdést, megkerülte az egyenes válaszokat és nem volt hajlandó elis-; merni, hogy hibázott. Sam Nunn, a demokrata párt egyik szenátusi vezéregyénisége, aki már szerdán este is élesen bírálta Reagan állásfoglalását, csütörtökön reggel egy újabb nyilatkozatában sürgette az Egyesült Államok külpolitikai döntéseinek felülvizsgálatát. A szenátor azt javasolta, hogy hozzanak létre szakértői tanácsadó testületet a külpolitika felülvizsgálatára. A „bölcsek tanácsának” kellene megvizsgálnia a döntéshozatal gépezetét. Az amerikai törvényhozás egyébként pénteken kezdd meg az „iráni kapcsolat” ügyében a vizsgálatot. Mind a képviselőház. mind 'szenátus P'eíékes bizottsága elsőnek William Caseyt, a CTA főnökét hallgatja meg. John Poindexter tengernagy. Reagan nemzetbiztonsági tanácsadója közölte, hogy neon szándékozik személyesen tanúvallomást tenni. Az elnök viszont sajtókonferenciáján azt ígérte, hogy a kongresszusi bizottságoknak „minden felvilágosításit megadnak” az ügyről. USA elnökét akik a hivatalos politikai irányvonaltól eltérve, kapcsolatok kialakítására törekszenek az Egyesült Államokkal. Iráni képviselők egy csoportja levelet juttatott el a parlamenthez, egyetértésüket kifejezve, az amerikai törekvésekkel. A vallási vezető azzal vádolta az illetőket, hogy a külföldi propaganda befolyása alá kerülték. A nagysikerű budapesti kulturális fórum eredményeiről számolt be csütörtökön az európai utótalálkozó magyar elnöklettel folyt teljes ülésén Bényi József külügyminiszterhelyettes. Hazánk képviselője —, a helsinki folyamat megállapodásainak megfelelően —, a vendéglátó ország nevében a 35 állam tanácskozása elé terjesztette az 1985. október —novemberben tartott budapesti fórumról szóló tényszerű jelentést, mellékelve hozzá, a mintegy 250 javaslat listáját, amelyeket a résztvevő államok terjesztettek a fórum elé. Az úttörő budapesti fórumon először tanácskoztak a helsinki folyamat rrésztvevői a kultúra kérdéseiről, s először volt ilyen találkozó a Bohrok Karmai kitüntetése Kabulban csütörtökön ülést tartott az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottsága, s ezen eleget tettek Babrak Karmai azon kérésének, hogy mentsék fel valamennyi párt- és állami tisztsége alól. A Központi Bizottság köszönetét mondott Babrak Karmainak, s hozzájárult, hogy tevékenységéért az Áprilisi Forradalom Érdemrenddel tüntessék ki. A KB ülésén mondott beszédében Nadzsib főtitkár a párt legfontosabb feladataival foglalkozott. Ezt követően személyi kérdésekről döntöttek. Az ANDP KB Politikai Bizottságának tagjává megválasztották Guliam Faruk Ja- kubi állambiztonsági minisztert. A Politikai Bizottság póttagja lett Szajed Mohammed Gulabzoi belügyminiszter és Farid Mazdak, az Afgán Demokratikus Ifjúsági Szervezet első titkára,. ~ - - ,; k Az ülésen mégválasztottnk a Központi Bizottság új tagjait és póttagjáit, valamint a Központi Revíziós Bizottság tagjait. A Központi Bizottság ülése Nadzsib főtitkár zárszavával ért véget. Varsói Szerződés valamely országában, mutatott rá Bényi József. A résztvevők és magunk véleménye szerint. a fórum sikeres volt. azt sok neves államférfi minősítette a helsinki folyamat egyik legfontosabb és leghasznosabb találkozójának. Messze az eddigi legnagyobb szabású tanácskozás volt, csaknem ezer résztvevőjével, akiknek közel kétharmada a kulturális élet neves személyiségei közül került ki. Az álláspontok sok kérdésben ugyan eltértek, de a felszólalásokból kitűnt: egyetértés volt abban, hogy földrészünk közös kulturális öröksége összetartó erő. A többség egyetértett abban is, hogy közös érdek a haladás, s a lépést előre talán a kultúra területén a legkönnyebb' megtenni. , Hazánk képviselője szólt arról, hogy e szellemben cselekszünk is: nem engedjük feledésbe merülni a javaslatokat. diplomáciai úton valamennyi résztvevő államnak indítványoztuk azok közös megvizsgálását, megvalósítását, kétoldalú együttműködéssel is. Kezdeményezésünket kedvezően fogadták, bár rövid idő alatt érdemi haladásra nem számíthatunk, ehhez túl nagyok a politikai terhek is. Tény viszont, hogy nemcsak az államoknak: a népeknek, az embereknek is előnyére válik a kulturális együttműködés —, s ilyen megállapodások ösztönözhetik az eúrópa i együttműködést általában is. Szovjet—holland tárgyalások A Szovjetunió és Hollandia különböző katonai szövetségi rendszerekhez tartoznak és sok szempontból másként értékelik a világban zajló folyamatokat. de ez nem akadálya a béke és a biztonság kulcskérdéseiről szóló konstruktív párbeszéd fejlesztésének — ezt hangsúlyozták a Moszkvában csütörtökön megkezdődött szovjet—holland tárgyalásokon. Nyikolaj Rizskov és Ruud Lubbers kedvezően értékelte a kétoldalú kapcsolatok állapotát olyan területeken; mint a gazdaság és a kereskedelem, a tudomány és a kultúra. Hangot adtak a két kormány azon szándékának, hogy kialakítsák és fejlesszék a gazdasági együttműködés olyan új formáit, mint az ipari kooperáció, a közös vállalatok létrehozása. Hangsúlyozták: aktívabbá kell tenni az emberek közötti, továbbá a tudományos és kulturális, az oktatási ég a sportkapcsolatokat. A szovjet kormány csütörtökön vacsorát adott a holland vendégek tiszteletére. I Fülöp-szigetek Eltemették a meggyilkolt baloldali vezetőt Manilában tízezrek vettek részt csütörtökön a múlt héten meggyilkolt Rolando Olalia baloldali vezető és sofőrje temetésén, amely békésen zajlott le. Megfigyelők szerint ez volt a legnagyobb szabású, politikai jelentőségű temetés az 1983-ban meggyilkolt ellenzéki vezető, Benigno Aquinó- nak — Corazón Aquino asz- szony, a Fülöp-szigetek jelenlegi elnöke férjének — teme- tése óta, amelyen több mint egymillióan vettek részt. A szertartáson egyaránt jelen voltak a kormány, a baloldali szervezetek és a diplomáciai testület képviselői. A menet élén haladt Satur Ocampo és Antonio Zurr.el, a Nemzeti Demokratikus Front (NDF) elnevezésű baloldali tömörülés két vezetője, akik szervezetüket a kormánnyal megkezdett tárgyalásokon képviselik. Hét évtized a béke szolgálatában O nagy októberi szocialista forradalom új fejezetet nyitott a világfejlődés folyamatában. Az eltelt közel hét évtized alatt gyökeresen megváltoztak az erőviszonyok a nemzetközi küzdőtéren. A földünk területének mintegy negyedét felölelő, az emberiség több mint harmadát tömörítő szocialista világrendszer — élén a Szovjetunióval — a világforradalmi folyamat meghatározó erejévé vált. A nemzetközi kommunista moz- galaro.több mint száz testvérpárt, közel'nyolcvanmillió harcos forradalmárt számlál soraiban. A világtörténelmi jelentőségű győzelem a nemzetközi kapcsolatokban is forradalmi változásoknak vetette meg alapját. A világ küzdőterén először jelent meg olyan állam, amely az elnyomás, a leigázás, a kizsákmányolás politikájával szemben a népek függetlenségének, szabadságának védelmét, a béke oltalmazását, az imperialista agressziók visszaverését tekintette történelmi küldetésből fakadó feladatának. A szovjet állam lenini külpolitikájának jellege és megkülönböztető vonásai a szocialista társadalmi rendszer lényegéből fakadnak. Ez a magyarázata annak, hogy embermilliók tudatában a szocializmus és a béke fogalma azonosul, elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Ebben gyökerezik az a tény, hogy a szovjet állam külpolitikájában — fennállása óta — vörös fonálként húzódik végig a béke megóvását, a világháború veszélyének elhárítását célzó, a békés egymás mellett élés lenini alapelvének érvényesítésére irányuló szenvedélyes óhaj és következetes törekvés. Ezért nem tekinthető véletlennek, hogy a fiatal szovjethatalom első intézkedése a szoVjétek második össz-oroszországi kongresszusán el- íogádott békedekrétum volt. Az 1920-as években a szovjet diplomácia egyre inkább aktivizálódott, béketörekvései újabb sikerek forrásává váltak. Kereskedelmi megállapodások egész sora. a génuai nemzetközi pénzügyi értekezleten való részvétel, a rapallói egyezmény, a diplomáciai kapcsolatépítés körültekintő folyamata fémjelzi ezt az időszakot, miközben jó néhány semle- ^.ességi és meg nem támadási egyezmény is a Szovjetunió egyértelmű békeszándékáról tanúskodott. A harmincas évek közepétől új elemekkel gazdagodott e békepolitika. A nemzetközi kommunista mozgalom 1935 nyarán — a Komintern VII. kongresszusán — új politikai irányvonal kidolgozása, a stratégiai és taktikai állásfoglalások összecsengtek a Szovjetunió diplomáciai törekvéseivel. Középpontjában egy kollektív biztonsági szerződés megkötésének kezdeményezése állott a kialakuló fasiszta tömbbel, valamint a burzsoá demokratikus államok által képviselt be nem avatkozás! politikával szemben. A Szovjetuniót 1941 júniusában ért orvtámadást követő időszakban meglehetősen sajátosan alakult a. kapitalista világrendszer és áz egyetlen szocialista állam viszonya. A társadalmi haladás erői — élükön a Szovjetunióval — egyfelől élethalálharcot folytattak a fasiszta országok tömbje, ellen, másfelől szövetségben álltak a tőkésvilág másik, úgynevezett demokratikus csoportjával. A fasiszta államokkal korábban érvénvesült békés egymás mellett élés értelemszerűen megszűnt, s helyébe az ádáz fegyveres harc lépett. .Az antifasiszta koalíció1 tehát egyidejűleg testesítette meg a közös cselekvés és a kíméletlen méreteket öltött osztályharc dialektikus egységét. 1945 májusában Európában, majd szeptemberében a Távol-Keleten is elhallgattak a fegyverek. Véget ért a második világháború! A béke. a nemzeti függetlenség, a demokrácia, a társadalmi haladás, a szocializmus pozíciói megszilárdultak. ugyanakkor a reakció, a háború, a fasizmus és az imnerializmus erői érzékeny vereséget szenvedtek. A világforradalom bázisa, a szocialista Szovjetunió katonailag és politikailag megerősödött, befolyása, nemzetközi tekintélye, nagyhatalmi státusa jelentősen megnőtt. A két legerősebb hatalom egyikeként már nem maradhatott ki a világpolitika egyetlen fontos kérdésének megoldásából sem. Kül- kapcsolatainak alakítása során egyrészt saját társadalomépítő feladataiból, másrészt a szocializmus és a haladás nemzetközi pozícióinak szükségleteiből indult ki.: Mindenekelőtt széles körű harcot bontakoztatott ki a béke megszilárdításáért, az antifasiszta koalíció fenntartásáért, az igazságos és demokratikus békeszerződésekért, az egyetemes leszerelés megvalósulásáért. A Szovjetunió már 1946-ban — az ENSZ első közgyűlése második ülésszakán — előterjesztette javaslatát az általános leszerelésről és az atomfegyver gyártásának hatékony ellenőrzéséről, s maga mutatván követendő példát, tizenkétrpilliós hadserege létszámát hárommillióra csökkentette. Erélyesen elítélte és nyilvánosan elutasította a hírhedt Tru- man-doktrinát, majd a hidegháború anyagi megalapozására kierőszakolt Marshall-tervet. Már előkészületi szakaszában, leleplezte a NATO agresszív, imperialista .iel’pgét. amely éles ellentmondásban állt az ENSZ alapokmányéval. Az SZKP 1952-ben ülésező XTX knngresz- szusa harcot hirdetett egy úiabb háború kirobbantása elleji és a nemzetközi együttműködés fejlesztésének szükségességét húzta alá. A szovjet békenolitika számottevő sikerének számított az imnerialisták korlátozott háborúiénak befejeződése Koreában és Indokína térségében. , 1955 májusában a szocialista országok létrehozták — a politikai és katonai együttműködés összehangolására — a Varsói Szerződés Szervezetét, s ugyanezen év nyarán — tízévi szünet után — a genfi konferencia összehívásával ismét megvalósult a kü'önböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatfelvétel. kormányfői szinten. Az SZKP 1956 februárjában megtartott történelmi jelentőségű XX. kongresszusa nyomán a szovjet békepolitika aktivitása erőteljesen megnövekedett. Lelkesítőleg és ösztönzőleg hatott az az értékítélet, miszerint „Napjainkban a háború már nem végzetszerűen elkerülhetetlen.” Oroszlánrészt vállalt áz 1963-as atomcsendegyezmény, majd öt évvel később az atomsorompó-szerződés kimunkálásában. A hetvenes években — amely időszak első felére a reményteljes enyhülési folyamat kibontakozása markánsan nyomta rá bélyegét — a Szovjetunió dinamikus békepolitikája új dimenziót nyert és offenzív jellegének erősítésével újabb elemekkel gazdagodott. Az - elmúlt másfél évtizedben az SZKP XXIV., XXV., XXVI. és az idén februármárciusban lezajlott XXVII. kongresszusain olyan történelmi jelentőségű — és világméretekben feltűnést keltő, osztatlan támogatást élvező — békeprogramok nyertek tudományos megalapozottságú kimunkálást, amelyek egyaránt tükrözték az enyhülési politika továbbfolytatásának követelményeit és a nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett újabb jelentős, pozitív előjelű változásokat. Mindezek alapján ígéretes lehetőség nyílott újabb és újabb békeoffenzívák kibontakoztatására, a kialakult — és újratermelődő — feszültséggócok lokalizálására, a békés egymás mellett élés elveinek szélesebb körű érvényesítésére. Ezek a békekezdeményezések mindenekelőtt gazdag tartalmukkal, időszerűségükkel, az egész emberiséget érintő globális problémák megoldására irányuló készségükkel vívták ki a nemzetközi közvélemény támogató szimpátiáját. A Szovjetunió következetesen síkraszáll a fegyvermentes világ megszületéséért, az erőszakról és az azzal való fenyegetőzésről való lemondásért, a második világháború következményeképpen létre!ött realitások elismeréséért. a Varsói Szerződés és a NATO egv- idoiű felszámolásáért, az egyetemes leszerelésért, a fegyverkezési haisza" beszüntetéséért, a támaszpontok felszámolásáért.
