Nógrád, 1986. november (42. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-19 / 272. szám
Ami van, nem kell - ami kéne, nincs Rosszabbodott az építőanyag-ellátás A tavaszi hónapokban az építőanyagok széles választéka várta a kislakásépítőket a megye Tüzép-telepein. Igaz, a jó kínálat összefüggésben volt a télidőben felhalmozódott készletekkel is — ám az építtetők az ellátás tartós javulására számítottak. Az utóbbi időben azonban ismét panaszokat hallani az építőanyag-értékesítést illetően. A kínálat megcsappanásához az Észak-magyarországi Tüzép Vállalat intézkedése is hozzájárult, miszerint az eddig december végén szokásos leltárt az idén valamennyi telepen augusztus végén, szeptember elején kellett elvégezni. A készletminimumra való beállás ellátásra gyakorolt hatása közismert, ezen túl például a salgótarjáni telep öt napon át zárva is tartott. (Megértjük, hogy különösen a nem kimondottan előnyös tárolási feltételekkel rendelkező telepeken az első hó leeste után szinte lehetetlen a készletek számbavétele — a kora őszi leltár viszont nagyban zavarja az építkezési szezont.) Ugyancsak ellátási zökkenőket keltett az a tény és, hogy az őszi hetekben a fagyveszétyes anyagokat mór nem szállítják a gyártók. Nézzük ezek után, milyen az ellátás jelenleg a salgótarjáni Tüzép-telepen! A cement kínálata csaknem folyamatosnak mondható, csapán egy-egy hétre fogyott ki a készlet. Hasonló a helyzet a mészhidráttal, oltott mésszel is. A falazóanyagokat tekintve kevés jó hírrel szolgálhatunk: mind a választékkal, mind a minőséggel baj van. A kazincbarcikai gázszllikát igen tekintélyes hányada törötten, esorbán érkezik a telepre. Az új terméknek számító Mátra gázbetont októbertől művi szállításban lehet rendelni, mindeddig egyetlen igény sem futott be a salgótarjáni telepre. Nem ismerik még az építtetők, de visszariasztja őket az is, hogy ez a fajta falazóanyag a szokottnál jóval gondosabb szigetelést igényel, az ehhez szükséges Nikecellt meg nem is lehet kapni. Tégla hónapok óta nincs, se kicsi, se nagy-. A gyártó vagonhiányra hivatkozik, néhány telep készletét tekintve viszont úgy tűnik, elosztási gondok is vannak. Rendelt viszont a telep a recski Termopor téglából, az aránylag olcsó, jó hőszigetelő könnyűbeton falazóanyagra ígéretet kapott... A vasbeton gerendával is az a helyzet, hogy a kevéssé keresett méretűit évek óta a telepen hevernek, az igényelt méretűek viszont pillanatok alatt elfogynak. Ilyenekből egy hét alatt nem egészen száz darabot kapott a tarjám telep, jóformán be se hozták a telepre, máris le v-olt számlázva. Az építkezéshez szükséges faáruk gyakorlatilag folyamatosan kaphatók. A tetőfedőket illetően azonban igen ellentmondásos a kínálat. A pala szinte egész évben hiánycikk volt, s fokozta a nehézségeket, h-ogy a nyerges- újfalui etecnitgyár jókora tétel hibás árut is szállított. Hogy ki húzza a rövidebbet, nem nehéz kitalálni- a kis pénzű építtető olcsó pala híján a drága tetőfedő anyagra kényszerűit. A jó minőségű és viszonylag alacsony árú csehszlovák hufhámpaia gyorsan elfogy, a négyszerié drágább belga viszont két éve vár vevőre. A közkedvelt békéscsabai mázas cserépből négy tetőre elegendő meny- nyiséget kapott a telep — két órán belül híre hamva sem volt. Még ugyanennyi már zatiant ígért a gyártó... A Dunakeszin készülő új tetőfedőre, a római cserépre október végétől vesz fel rendelést a telep. Mindeddig egyetlen egyszer sem került sor rá, noha a mintadarabot közszemlére kitették. Bramac van is, meg nincs is: középcserép ugyanis kapható, viszont nem tudnak adni hozzá szellőzőt, kevés a szegély- és kúpcserép is, miután az arányokat az osztrák építési szokásoknak megfelelően határozták meg. Az egyébként mutatós osztrák rombuszpala jelenleg is megvásárolható, miután azonban ára a magyar cserépének három és félszerese, nincs vevő rá. Ami a nyílászárókat illeti, a helyzet szinte rímel az előzőekre: a drágább jugoszláv és csehszlovák termékek folyamatosan kaphatók, a keresett magyar ajtók, ablakok azonban nem mindig tartanak ki a következő szállításig. A falicsempék, padlókerámiák mennyisége elegendő, színválasztékuk azonban nem harmonizál az ugyanitt kapható mosdók, kádak színé'- hez. Nyár végétől napjainkig tehát sok főfájást okozott az építkezőknek a hozzávalók mennyiségének és választékának nem kielégítő volta. Nem hinnénk, hogy az építkezési szokásokat az igényektől jelentősen eltérő választékkal kellene befolyásolni. Ma, amikor a lakáshelyzet javulásában a magánerős építkezés oly5 fontos szerepet játszik, talán mégis az ellátásnak kellene az igényekhez igazodni. Uj gazdasági társulások az iparban Az «többi hetekben ipari és kereskedelmi vállalatok összefogásával több gazdasági társulás alakult azzal a céllal, hogy a szocialista országokból importált alapberendezéseket és alaptechnológiákat itthon automatizálják, kiegészítsék elektronikus vezérlésekkel. irányítástechnikai elemekkel. Az így továbbfejlesztett termékeket részben a hazai feldolgozó iparnak szállítják majd, de exportra is ajánlják. Az Ipari Technológiai Intézet irányításával 15 gépipari vállalat és alapanyagokat szállító kohászati üzem létrehozta a Technoprogress Technológiai Fejlesztési és Kereskedelmi Egyesülést. Az egyesülés ezentúl koordinálni fogja az egyes vállalatoknál eddig gyakran párhuzamosan végzett munkákat. Előzetes piacfelmérés után már hozzáláttak a szocialista partnerektől beszerezhető új szerszámgép-alaptípusok pótlólagos automatizálásának és elektronizálásának megszervezéséhez, s ezután más gépipari gyártmányok körében is hasonló módszert alkalmaznak majd, kihasználva a vállalatoknál meglévő műszaki-szellemi kapacitásokat. Elképzeléseik szerint a korszerű számítógépes technológiákhoz egész sor program- csomagot is készítenek, amelyek tovább növelhetik a technológia vagy berendezés értékét. Az egyesülés lehetőséget teremt arra is, hogy a felhasználó vállalatok ezekhez a komplett géprendszerekhez kölcsönbérleti, azaz lízingszerződéssel is hozzájuthassanak. Technológiai továbbfejlesztéseket eddig is végeztek importált gépeken a gépipari vállalatok, bár a fejlesztésre fordítható vállalati keretek szűkössége gyakran határt szabott az ilyen munkáknak. Az utóbbi két évben mintegy 100 berendezést pótlólagosan automatizáltak a gépipari üzemek, köztük elektronsugaras hegesztőkészülékeket és csővágó gépsorokat, de jórészt egymástól teljesen függetlenül, s esetenként eltérő módszereket alkalmazva. A most alakult egyesülés egyik fő feladata az ilyen fejlesztések összehangolása. Hasonló céllal jött létre a Cbemoprogress egyesülés is a vegyipari ágazatban. E gazdasági társulás irányítója a Vegyterv, s a társulásban további 9 vállalat is részt vesz. köztük a Vegyi Műveket Építő és Szerelő Vállalat (Vegyépszer). Ez az egyesülés nemcsak vegyipari technológiák, eljárások automatizálását, hanem a vegyipari alapanyagok továbbfejlesztését is vállalta. A Nőtincs! Naszályvölgye Termelőszövetkezet kapáskúti melléküzemágának papírrészlegében különféle nyomtatványok bekötését végzik. Est a részleg mintegy húsz helyi és környékbeli asszonynak nyújt munkalebető ségek Szovjet főidőn szereltek Szikszai Sándor: „Nemritkán mínusz har- Varga B. Joachim: „Sv.únyogirtó nélkül ki mine-negyven fokot matatott CHyikor hazájuktól. Magyar- országtól több ezer kilométer távolságra szólítja őket a munkaköri kötelességük. Kenyéradójuk, a Vegyépszer salgótarjáni gyára olaj- és gázipari berendezéseket szállít a Szovjetunióba. azokat nekik kell a helyszínen üzembe helyezniük, kezelésükre a helybelieket betanítaniuk, s az ő teendőjük a nagyjavítások elvégzése. Gyáruk utazó „nagykövetei” ők, akik munkájukkal öregbítik megbízójuk és önmaguk jó hírnevét. a Három szovjet földet járt szakemberrel ülünk a parányi irodában, s a testvéri szocialista országban teljesített feladatukról, az ott szerzett tapasztalatukról és élményeikről beszélgetünk. Elsőiként Szikszai Ferenc lakatos emlékezik. A 35 éves fiatalember 1972-től dolgozik a gyárban, az Ágazat kiváló brigádja címmel elismert Zalka Máté I. Szocialista Brigád vezetőhelyettese. Szak- szervezeti főbizalmi. — NDK-beli és NSZK-beii előgyakorlat után küldtek ki szerelni a Szovjetunióba. Társaimmal turbinás ánamnoéröt helyeztünk üzembe a Szibériához tartozó tyumeni olaj- mezőn. Néhány nap híján, két hónapot töltöttem el ott fent, északon. A 38 éves Varga B. Joachim lakatos csoportvezető, a Vállalat kiváló brigádja címmel kitüntetett Petőfi Sándor Szocialista Brigád vezetője veszi árt a szót. Ö is tizennégy éve „szolgálja” a Vegyépszert, s hasonlóképpen szakszervezeti főbizalmi. — Korábbam magam is az NDK-ban és az NSZK-ban szereztem mesterségbeli jártasságot. Ügyszintén a tyumeni olajmezőn állítottunk üzembe egy gázszeparátort. Közel kést hónapig voltam kiküldetésben. A maga 33 esztendejével, legfiatalabb beszélgetőpartnerem Varga Sándor lakatos csoportvezető. Az ifjú szakember 1975-ben lépte át először az azóta rengeteget fejlődött gyár kapuját. Tagja a nemrégiben alakult Dobó István Szocialista Brigádnak. — Háromszor szereltem Moszkvától harminc kilométerre. Áramlásmérő berendezés generáljavításában működtem közre. Ugyanilyen céllal jártam Dzsailban és Bakuban. A helyszínekből kikövetkeztethető: írásunk szereplőn mega hőmérő.” sem léptünk a lehetősen eftérő körülmények köpött dolgoztak. — Télem. február és április között tartózkodtam Szibériában — mondja Szikszai Ferenc. — Nemritkán mínusz har mine-négy ven fokot mutatott a hőmérő. Puíajka. felett anorák, prémes kesztyű, usánka, halinacsizrrva volt az öltözékünk. Így je negyedóránként váltottuk egymást a szabadban lévő berendezés mellett. — Jómagam szerencsésebb helyzetben voltam — kapcsolódik a gondolatmenethez Varga B. Joachim —, mert tél végén, tavasz elején utaztam a tyumeni olajmezőre. — Akkor már nem volt hideg, de annál gyakrabban zuhogott az eső. Szinte elözörílöttek bennünket a szúnyogok. Szú- nyogírtó nélkül ki sem léptünk a száHúsunkról. Bokáig ért a sár. A lakatosok Benjáminja mosolyogva idézi vissza kinttartózkodásának viszonyait: — Baku köztudottan délen fekszik, ahol roppant kedvező az éghajlat. Azúrkék az égbolt, kellemesen langyos a tenger vize. Többször meg is mártóztam a habokban. Itt nem okozott gondot a munkavégzés. A tatárföldön fekvő Dzsariban már mostohábbak voltak a feltételek, de mégsem panaszkodhatott!. A szovjet megrendelők elégedettek voltak a magyarok igyekezetévei, tevékenységük színvonalával. Igaz, jól felfogott érdekük volt a salgótarjániaknak, hogy kifogástalan minőségben, minél előbb ele. get tegyenek a kötelezettségüknek. Nyolc óra elmúltával sem rakták le tehát a villás kulcsot, addig és olyan ütemben szerelteK. amíg és ahogy a munka megkívánta. Kérdezem őket: mivel múlatták a szabad idejüket? — Állandó hét végi programot jelentett számunkra a mosás. a főzés — válaszolja a szerelők „korelnöke”. — Gondoskodnunk kellett önmagunkról Természetesen szakítottunk időt a tajgában való barangolásra, Szurgut nevezetességeinek megismerésére. A tajgában tiszta idő. ben akár húsz kilométerre is ellátni, a látóhatárt csak. tavak. fenyő- és nyárfa-csoportosulások törik meg. Örökké emlékezetesek maradnak számomra a fehér éjszakák, amikor a napnyugta és a napkelte között nem tett el legfeljebb kétszer hatva® perc. — Szurgutban kiadó«; sétákat tettünk — folytatja Szik- szai Ferenc. — Háromszázezer lélekszámú városról van szó, amely az olaj fetíedezészá 1 fásunkról. ” sével: rohamos népesedésnek: indult. Csodálatosak azok a gazdagon díszített faházak, amelyeknek korát másfél-két évszázadra mondták a bennük lakók. Minket helikopter szállított arra a munkaterületre. ahol hantik és many- sik élnek. Róluk köztudott, hogy a finnugor nyelvcsalád-* hoz tartoznak, akárcsak mij magyarok, vagyis rokonok vagyunk. Jöttek ezek az apró, manduraszemű emberkék a rénszarvasok vontatta szánjukon. s a végére egészen jól összebarátkoztunk. — Baku ősrégi keleti kultúrája irigylésre méltóan gazdag — beszéli el Varga Sándor. — Igyekeztem a le-j h«tő legtöbbet megnézni, lát-* ni ebből a pompázatos kultúrából. Moszkva közismerten igazi világváros, ahol sohasem fogy el a csodálni való. Sokat nézelődtem a képtárak-* ban, a múzeumokban. Ugyancsak gyakran sétáltam a hő-1 sok temetőjében. Miután a lakatosok teljesítették a küiföldi megbízatásukat. hazatél lek szovjet földről. Most idehaza gyártják a különféle berendezéseket, s ennek során hasznosítani tudják a messze távolból hozott szakmai tapasztalatokat. Mindhárman elismert. erkölcsileg és anyagilag egyaránt megbecsült szaktekintélyek. A kérdésre, hogy alkalom- adtán vállalnák-e ismét a kiküldetést, elgondolkodva felelik: — Annak, aktt ér e megtiszteltetés, nem szabad nemet mondania. Ezt kívánja a gyár érdeke. De. egyéni érdek is fűződik a kinti munkavállaláshoz. Egyrészt: anyagilag jól jár az ember. Másrészt: olyan élményekben van része, amelyekhez turistaként sohasem juthatott volna hozzá. Az érem harmadik oldala. hogy családosak vagyunk, így már csak rövidebb időre akarnánk magukra hagyni a feleségünket, a gyermekeinket. Olykor, hazájuktól, Magyarországtól több ezer kilométer távolságra szólítja őket a munkaköri kötelességük. Repülőre ülnek, mert csábítóan hat rájuk a várható újdonságok varázsa, elindulnak megismerni az addig ismeretlent. Örülnek, hiszen utazhatnak. Ám, akkor a legboldogabbak. ha ismét Ferihegy betonján landol velük a hazarepülő gépmadár. Kolaj tsászló Potó: Rigó Tiber Rekonstrukció az Oroszlányi Hőerőműben Kedd hajnaltól ismét áramot ad az Oroszlányi Hőerőmű egyes blokkja, miután hazai és külföldi nagyvállalatok dolgozói másfél éves munkával felújították generátorát, turbináját és kazánját. A korszerűsítést . a negyedszázada teljes kapacitással működő gépek, berendezések elhasználódása tette szükségessé. A felújítást, amely a Magyar Villamos Művek Tröszt jelenlegi legnagyobb rekonstrukciós munkája — értéke az új zagytér kialakításával együtt meghaladja a 4 milliárd forintot — szakaszosan, blokkonként hajtják végre. Az erőmű másik három blokkja továbbra is termel és biztosítja Oroszlány város távfűtését, melegvíz- ellátását. latok után a jelenlegi 200-ról 235 megawattra nő az Oroszlányi Hőerőmű teljesítménye, s jelentősen bővül hőkapacitása. Ez utóbbi révén újabb oroszlányi lakásokat és intézményeket lehet bekapcsolni a távfűtő rendszerbe. A»z 1-989. szeptember 1-jén végződő korszerűsítési munka-
