Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-14 / 242. szám

,-íísíví­A Salgótarjáni Kohászati Üzemek kistanácstermében a műszaki és közgazdasági könyv­napok keretében kiállítás tekinthető meg október 17-ig. Ottmár Sándor felvétele A legjobbak... Pista és csapata — Szevasz, Pintér István, hogy aktív véradók, hozzájá­— nyújtja felém kezét az Ipoly Bútorgyár Radnóti Miklós nevét viselő szocialis­ta brigádjának vezetője, mi­közben hellyel kinál az iro­dán. A brigádvezetö 42 éves. Rö­vid, barna a haja, mosolygós az arca. Harmincnál többet senki nem mondana rá. Min­den válasza őszintén cseng, mégis nehezen rajzolódik ki előttem, miért ők a legjob­bak, miért éppen őket java­solták. Aztán, ahogy hallga­tom, egyre világosabb minden... — Tizenkét éve van együtt a csapat. Most 3 nő és 10 férfi alkotja. Gondolom, le­írja azt is, milyen címeket értünk el... ’81-ben a Válla­rultak a Nemzeti Színház ja­vára történt gyűjtéshez és még sorolhatnánk. A gyantaillatú üzemrész­ben készül a Columbia bútor­család szinte minden apró eleme. Lavkó Zsolt ugyan még nem brigádtag, de büsz­ke rá a „brigadéros”. Nyáron kapta meg a szakmunkások levelét, s már biztos kézzel keni a „frízt”, s helyezi bele a „fillungot”. Így készül az ajtó. — Szerettem otthon szö- gelgetni, ezért választottam lesz ezt a szakmát — mondja a magyarnándori fiatalember. Ha így folytatja, néhány hó­nap múlva beveszik a bri­gádba. Maga Pintér István foglalkozik vele. A frizszabó gépnél tá­lát kiváló brigádja lettünk, iakozun^ pTcsí ^Tamással, es négyszeres aranvkoszoru- - - y. • sok vagyunk. Ennél jobb eredményt is ért már el itt brigád, de szétforgácsolták az erőiket és mind feloszlottak. A féléves munkaverseny ér­tékelésénél másodikok let­tünk, csak a műszaki brigád aki 8 éve „Radnótis”. Ö azok­hoz tartozik, akikre mindig lehet számítani. — A múltkor Jani bácsi­nál, volt főnökünknél szer­veztük meg a kiskert fel­ásását. Nem mindenki tudott előzött meg minket. Van még eljönni, ezért két napra osz­idő év végéig, hogy behozzuk őket! N év választásuk ról a követ­kezőket mondja: — Radnóti fiatalon har­colt a fasizmus ellen, ez szá­munkra nagyon is élő szim­bólum. Itt is fiatalok dolgoz­nak, a szó mai értelmében mi is forradalmárok vagyunk. ÍEzt később a párttitkár is megerősítette, hiszen a Co­lumbia Lux indításában a Radnóti Miklós brigádnak úttörő szerep jutott. Ők sajá- ' tították el leghamarabb a szo­katlanul bonyolult techno­lógiájú bútor szakmai fogá­sait.) Minden évben egyszer megemlékezünk a költőről, amikor elszavalom néhány tottuk be a csapatot. Végül nem volt rá szükség mert az­nap estére befejeztük. Tamás azon kevés asztalo­sok közé tartozik, akik isme­rik az intarziakészítés titka­it. Keze nyomát őrzi az a né­hány ajándéktárgy is, amit a nyugdíjasoknak nyújtottak át. Széles Ottónéhoz közeled­ve Pista megjegyzi: — Kicsit félős asszony, de rendkívül szorgalmas. Nevet rajta, de rászánja magát. — Először dolgozok férfi brígádtagokkal — meséli —, a kezdeti félelmem már el­múlt. — Sajnos, csak az üze­mi társadalmi munkákba tud­versét — szippant jó mélyet na^ bevonni, mivel nagy a a cigarettából. — Ebben és család, három lányom van. másban is példát szeretnénk Ez rendkívüli eset. A bri- mutatni. Az utóbbi időben Sád segít a családnak. Űj bú­két nyugdíjasunk volt, aki- torát nemrég állították ösz- ket meghitt ünnepség kereté- sze Szélesnével szemben ben búcsúztattunk. dolgozik Kertész László, aki Az érvek sorában hamar furnérlemezt szab Eredeti előkerül önzetlen segítségük szakmája bognár. Húsz esz- néhánv tanújele. Nevüket tendeje dolgozik itt, 1975-től egyaránt áldják a Petőfi vagy brigádtag. a Rákóczi általános iskolá- — Azért is jó a csapatunk, mert régi, jól bevált embe­ban. Ha leszakad egv polc, ha kell egy állvány, nem kell kétszer mondani: „Gyerekek, ezt megcsináljuk!” — Egyik társunk nagyapjá­rekből áll. A társadalmi mun­kából én is kiveszem a ré­szem. Rendszeresen javítok bútort az Ifjúság úti iskolá­nak az utcáiéban járdát épí- ban. Két gvermekem jár oda, tettek a lakók. A tanács adta ennvit megtehet az ember. .. a betont, mi bedolgoztuk. A „Szántósoknak” megjavítot­tunk 100 iskolapodot. .. — A legnagyobb szomorú­ságomra — veti közbe Szé­kes György művezető. — Nyírták a csiszológépet és szinte „ették” a csiszolópapírt. Két hét múlva ugyanúgy ösz- szefirkálták, mint, ahogy ide­került. Ám Pintér Istvánt nem Ie­tdőközben véget ér a ká­vészünet. Pista határozott szavakkal „invitálja” a mun­kahelyre a brigád tagjait. Bú­csúzóul Zólyomi Ferenc a pártirodán megjegvzi: — Nem szeretném fetisi­zálni a Pistát, de láthatta: rendkívüli szervezőképiessé­ge, emberismerete, méltán vívja ki csodálatunkat. És bár félve mondom ki, de ha­sonló tisztségben dolgozó kol­het „apróságokkal” sarokba szorítani. Űjabb — mellet- légáiét is.. tűk szóló — érvként mondja, ^ T, Németit László Kombinált hütő- és főzőkészülék Salgótarjánból Ot tartós fogyasztási cikk, kombinált hűtő- és főzőké­szülék készült eí a Salgótar­jáni Vasöntöde és Tűzhely­gyár, valamint a Jászberényi Hűtőgépgyár kooperációjá­ban. A modern készülék alsó részén hatvanliteres hűtőrész, a tetején pedig — megfelelő szigeteléssel — kétlapos gáz­tűzhely helyezkedik el. A kombinált háztartási ké­szülék alkalmazása elsősor­ban a garzonlakásokban, hét­végi házakban, lakókocsikban praktikus, mivel kevés helyet igényel. Megkönnyíti a moz­gássérültek konyhai munká­ját is. Pólók, blúzok exportra Tíz. csoportba» kétszáz be­dolgozót foglalkoztat a Senior Váci Kötöttárugyár pásztói gyára. A varrónők elsősorban férfi- és gyermekpólókat, női blúzokat készítenek, évente több százezer darabot. A vál­lalat szovjet exportjának 80 százalékát a pásztói gyár biz­tosítja, s e termékek kilenc­tizedét a bedolgozók állítják elő. A gyár kollektívája egyébként az év első felében 98,1 millió forint értéket ter­melt, s a rubelelszámolású ex­port 26,7 millió forintra rú­gott. Nemes 3ános ff MQCNU2MÜS cikksorozata HVCÚML&SQIIWI VI7A 12. H mezőgazdaság átalakulása a gyors konszolidálódás­” nak kifejezője volt a parasztság termelési kedvé­nek növekedése. A pártveze­tés nem erőltette a mezőgaz­daság nagy ütemű átszerve­zését. A KB 1957 júliusi ag­rártéziseiben így fogalmazta meg nézeteit: „A mezőgazda­ság nagyüzemű átszervezése nem öncél, hanem eszköze, fő módszere a mezőgazdasági ter­melőerők állandó fejleszté­sének, a dolgozó nép és ezen belül a parasztság jóléte ál­landó növelésének.” Kézzel­foghatóan be kell bizonyítani a dolgozó parasztságnak a korszerű mezőgazdasági nagy­üzemek fölényét a kisgazda­sággal szemben, és csak ak­kor szabad lépni — ezt val­lotta az MSZMP. Ennek he­lyességére az ötvenes évek első felében történt két si­kertelen nekifutás tanulsága figyelmeztetett. Az agrártézisekben meg­fogalmazott feltétel, hogy a nagyüzemnek bizonyítania kell fölényét a kisgazdasággal szemben, 1958 végén kezdett teljesülni. Több mint 26 ezer traktor végezte a munkát a szocialista szektor földterü­letén; a műtrágya-felhaszná­lás egy hold szántóra orszá­gos átlagban ti,4 kg volt, de ez a különböző szektorokban így oszlott meg: állami gazda­ságok 41,4; szövetkezetek 24,4; egyéni gazdaságok 4,5 kg-ot használtak fel. A termésátla­gok a szocialista szektor ja­vára fordultak, ha az állat- tenyésztésben még az egyé­ni gazdák által is az élen, a szántóterületen belüli ará­nyuknál nagyobb részt adtak. Ennek ellenére a termelőszö­vetkezeti parasztság évi jö­vedelme 12 százalékkal túl­haladta az egyénileg gazdál­kodó parasztok átlagjövedel­mét. (Persze, az átlagon be­lül voltak azért egészen nagy jövedelmű középparasztgaz­dák is.) 1958. december 7-i ülésén a Központi Bizottság elhatároz­ta a termelőszövetkezeti moz­galom továbbfejlesztését. De mennyire másképpen indult és ment végbe ez a harmadik nekifutás! Rendkívül körülte­kintően, a parasztság gondol­kodását a legmesszebbmenő- en tekintetbe véve, a gazda­sági és politikai tényezőket mindig kombinálva, kellő kö- rültekintéssél tettek meg min­den lépést. Mindez persze, nem jelen­tette azt, hogy e nagy fon­tosságú és valóban bonyolult feladat megoldásában elvi és gyakorlati viták, elvi és poli­tikai bizonytalankodás leküz­dése nélkül lehetett volna célt érni. Az önkéntességet, mint alapelvet, persze mindenki hirdette — ez a lenini szövet­kezeti elv elemi igazsága —, csak éppen az értelmezésében voltak nézeteltérések. A szek­tás nézetek maradványaival megvert elvtársak, megriadva az egyéni gazdaságok meg­erősödésétől, csavartak volna a srófon. mert szerintük, a jövedelmük csökkentése nél­kül nem lehet rábírni a pa­rasztokat. hogy a szövetkeze­tét válasszák. Az inkább re­vizionista szemlélet hatása alatt levő emberek viszont már a szervezés gondolatától is irtóztak és — az önkéntes­séget. valamiféle automatiz­musként szemlélve —, telje­sen az ösztönösségre bízták volna a szövetkezetesítést. A párt. szerencsére, mind a jövedelmet megnyirbálni akaróknak, mind az ösztönös- ség híveinek tanácsaitól elha­tárolta magát. Helyes állás­pontot alakított ki a vezetés a fejlesztési' ütemről folyó vi­tában is. Minden siettetés — állapították meg — az erő­szak alkalmazásának veszé­lyét rejti magában. Viszont az az érvelés, hogyha már min­den gazdasági alap megvan az adott — tulajdonképpen így kellene mondani: jövendő...— nagyüzemben, csak akkor le­het szervezni a parasztokat a közös gazdálkodásra, ugyan­csak elfogadhatatlan megkö­zelítése volt a kényes feladat­nak. A gazdasági feltételek jelentősége persze, nem lebe­csülhető. de azért az adott helyzetben a politikai felté­telek voltak az elsődlegesek. Lj egint —, mert már az első két nekifutáskor is jelentkeztek a nézeteltéré­sek az úgynevezett kettős fel­adatról : egyidőben történ­jen-e a szocialista átszervezés és a mezőgazdasági termelés növelése? E kérdésben tulaj­doniképpen a két szélsőség, a bal- és a jobboldal egy plat­formra került: nem hitték le­hetségesnek a kettős feladat megoldását; a balosok úgy vélték, a nagy cél oltárán ál­dozni kell, tudomásul venni a termelés visszaesését, a jobb­oldaliak a termelést, ellátást féltve, inkább leálltak volna, vagy beláthatatlan jövőbe tol­ták volna az átszervezés le­bonyolítását. Az MSZMP a kettős feladat egyidejű megvalósítását vá­lasztotta és ennek érdekében minden intézkedést megtett. Ebben a legfontosabb volt az önkéntesség szigorú őrzése, és persze az is, hogy minden lépés után megerősítette a „talajt” és csak azután tette meg a következő lépést. Vagy­is mintán 1959 elején a moz­galom két hónap alatt 342 ezer űj taggal gyarapodva, a tsz-föklek aránya 34 száza­lékra nőtt, leállt az átszerve­zés szorgalmazásával. 1959— 60 tele volt a következő ütem,' ekkor 380 ezerrel nőtt a tag­ság száma, és a terület már 56 százalék volt. 1960—61 te­lén ismét 340 ezer ember lé­pett a szövetkezés útjára, s ezzel a termelőszövetkezetek összterülete már a szántóföld egészének 76 százalékát tet­te ki. Az új szövetkezetek meg­szilárdulásában fontos szere­pet játszott az is, hogy a be­vitt állatokért. eszközökért térítést, a földekért pedig föld­járadékot fizettek. 1960-ban például a tagságnak kifizet­hető összes jövedelem 7—8 százalékát földjáradék címén fizették ki. Nagy hatást tett az is, hogy a társadalombiz­tosítást, beleértve az öregsé­gi nyugdíj fizetését fokozato­san kiterjesztették a terme­lőszövetkezeti tagokra. Nyug­díjas paraszt — ez valami egészen új, rendkívül vonzó volt a falusi lakosságnak. El­kezdődött — a szövetkezeti önállóság alapján — a jobban teljesítményekhez igazodó, ösztönző jövedelemelosztási rendszerek kipróbálása és al­kalmazása is — az addig al­kalmazott egységes munka­egységrendszer helyett. Üj, e valódi szövetkezeti elvet köz­vetítő gyakorlat volt az is, hogy egyre inkább a szövet­kezeti tagságé lett a döntő szó a helyi vezetők kiválasz­tásában is. Ennek eredményeként többi nyíre tisztelt és elismert gaz­dák kerültek a szövetkezetek élére, nemegyszer olyanok,1 akiké* — egykor indokolatla­nul — kuláklistára tettek. ÁH tálában elv lett, hogy a tagoi kát soha sem régebbi osztályt helyzetük, hanem a szöveti kezeiben végzett munkájuk alapján kell megítélni. Lehe­tővé vált, hogy a kulákofc szintén tagjaivá váljanak a szövetkezetnek. A mezőgazdaság átszer­" vezése a szocializmus alapjainak lerakása szempont­jából óriási akció volt, amelyi ben az oroszlánrész a falusi pártszervezetekre és a fala kommunistáira hárult, és eh­hez segítséget kaptak a mun-* kás elvtársaiktól is. A régi termelőszövetkezetek tagjai 1» jelentős munkát végeztek, az; ő legfőbb érveik a saját tér: melőszövetkezetük eredmé-* nyei voltak. A tapintat és megértés vezérelte a szerve­zők munkáját, hiszen meg kellett érteniök a parasztok gyötrődését, át kellett élniük bizonytalankodásukat, kéte­lyeiket, félelmeiket — mind­azt. ami az embert mozgatja, mikor élete nagy elhatározá­sát teszi meg. (Kövétkezik? Értelmiség óe a kulturális politika) _ Az időjárás ugyan még kedvez az országúti közlekedésnek, az előrelátó autósok téli készülődése azonban már nagy ütemben elkezdődött. A NÓGRÁDKER salgótarjáni Taurus márkaboltjában is érezhető a forgalmon a havas-csúszós időszak közeledte, mert amíg a nyári hónapokban mind­össze két és fél millió forint értékű gumiabroncs fogyott, szeptemberben már 4 millió forintért árultak, s az elmúlt évek tapasztalata alapján októberben, novemberben sein lesz kisebb az érdeklődés. Valószínűleg az őszi közúti el­lenőrzések is hozzájárulnak az új gumik vásárlásához, a megkopott futófelületű abroncsok miatt nem érdemes a súlyos büntetést vállalni. — kulcsár — Számítógépes adatok tárolása mikrofilmen A sikeres próbaüzem után megkezdte működését a COM- rendszer, mely a számítógép­pel feldolgozott adatok kor­szerű tárolását, azok közvet­len mikrofilmes rögzítését te­szi lehetővé. A rendszert a Datorg Külkereskedelmi Adat- feldolgozó és Szervező Rt hozta létre a Központi "izikai Kutató Intézettel és a Volán Elektronika számítástechnikai leányvállalattal közösen, gaz­dasági társaság keretében. A társaság a berendezéseket az AGRA bécsi leányvállalatától szerezte be. A külföldi válla­lat egy évig díjtalanul a ma­gyar partnerek rendelkezésé­re bocsátotta a gépeket, s csak akkor keö kifizetni a vételárat, ha azok beválnak. Az AGFA kelet-európai oiaci lehetőségeinek bővítése érde­kében vállalt ilyen feltétele­ket. A COM-rendszer által nyúj­tott szolgáltatás a rendszere­sen sok adatot feldolgozó vál­lalatok számára fontos. Ná­luk ugyanis komoly gondot okoz a számítógépes feldolgo-J zás után kinyomtatott papír tárolása. A tetemes tárolási költséget csökkenti a mikro­filmes adatrögzítés. Ezzel a megoldással ugyanis egy le­velezőlap nagyságú mikrofil­men átlagosan 150—200 A/3-» as oldalnak megfelelő táblá­zat helyezhető el. így teher­autónyi papírra kinyomtatott adat csupán egy dossziényi mikrofilmet foglal el. Ezzel feleslegessé válik a központi, raktár, az irodában elhelyez­hetők a mikrofilmek, ame­lyekről speciális olvasó­berendezéssel visszakereshe­tők a kívánt adatok. A mód­szer jelentős mértékben meg­gyorsítja az irodai dolgozók munkáját. A Datornál működő COM- rendszer legnagyobb felhasz­nálója .jelenleg a Volán Elektronika számítástechnikai leányvállalata, de a szolgálta­tásokat több külkereskedelmi vállalat, így a Metalimpex, a Mogürt és a Külkereskedelmi Minisztérium is igénybe ve­szi. NÓGRÁD — 1986. október 1L, kedd

Next

/
Thumbnails
Contents