Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-29 / 255. szám

Értelmes elfoglaltság, hasznos időtöltés Az időskorúak helyzete a városban Feszített munkatempóban dolgozik a Balassagyarmati Népi Ellenőrzési Bizottság. Folyamatosan végzik meghatá­rozott, aktuális vizsgálataikat, s ezek alapján készítik el jelentéseiket. A közelmúltban dr. Németh Géza és Fülöp Gyuláné vezetésével kiemelkedően fontos területen vé­geztek vizsgálatot. A téma az idöskorúakról történő gondos­kodás helyzete volt. A bizottság több részterületen tájékozódott. Többek kö­zött arra voltak kíváncsiak: összhangban állnak-e a demog­ráfiai jellemzők alakulásával a különböző szociális ellátá­si formák? A biztosított anyagi eszközök, az alkalmazott gondoskodási formák, az ezekhez kapcsolódó hatósági mun­ka, valamint a gazdálkodó egységek és társadalmi szerve­zetek programjai biztosítják-e az időskorúak helyzetének WSgrád megyében egyre sza­porodik az alkoholizmuselle­nes klubok száma. Ezek közül is példaként, mintegy mód­szertani bázisként emlegetik a balassagyarmatit. A város­ban elsőként csatlakoztak eh­hez a kezdeményezéshez, s a klub elnökének, védnökének ér. Kadosa Ildikót, a kórház alkohológiai osztályának ve­sető főorvosát választották. Úgy gondoljuk, jobb patró­nust nem is találhattak vol­na. Hogy miért? A főorvos .asszony e terület jó ismerője, elhivatottja. Szinte valameny_ myi beteget ismer, akik aztán a gyógyulás során megtalál­hatók a klub foglalkozásain. Sőt. Kezdetben az alkoholiz- musellenes klub magját az alkohológiai osztály betegei képezték. Mondogatták is a más városbeliek, könnyű a gyarmatiaknak a tagtoborzás, hiszen ott a kórházi osztály. — Valóban, amikor 1982- ben a művelődési házban élet­re hívtuk a klubot, elsősor­ban a kórházban gyógyuló al­koholistákat vittük el a fog­lalkozásokra. Ez négy évvel ezelőtt volt. A fejlődést mu­tatja, hogy a jelenlegi har­minc tag, mind gyógyult em­ber. akik visszatértek a csa­ládjukhoz, a munkahelyültre — tájékoztat dr. Kadosa Ildi­Ä gyöngyvászcm borítású könyv elején egy hosszú, ko­moly. intelligens arcú férfi néz a lapozgatóra. Kiegyen­súlyozottnak. nyugodtnaik lát­szik. Mintha sohasem lett volna gondja, baja. Persze mindez a látszat. Horváth Endrének ugyanúgy meg kel­lett küzdenie az elismerésért, mint bárki másnak. Nem Balassagyarmaton szü­letett. de itt töltötte gyermek­korát, a váróéban érettségizett. Ötvennyolc éves korában 1954-ben szívroham következ­tében halt meg. s örök nyug- vóihelyet szeretett városában, Balassagyarmaton kapott. A grafikusművész, az egyik legkiválóbb rézmetsző művé­szetét bemutató albumot a pénzjegynyomda készítette a ■wárosi tanács megbízásából, a művész nővérének. Reb­mann Rófcusnénak az adomá­nyából. Valaki néni még ott lehetett október 21-én a könyv-premieren a honismereti C szinte nincs ember Örha- lomban, aki ne ismerné Havassy Kálmánt, az általá­nos iskola nyugdíjas igazgató­ját, a helyi népfrontbizottság titkárát. Az idegent pillana­tok alatt igazítják útba... A pedagógus — megítélésem szerint az marad valaki ak­kor is, ha éppen nyugdíjba kényszerült már — tágas szol­gálati lakásban él a feleségé­vel, aki aktív éveiben óvónő volt. A porta rendezett, ta­karos, kertjében megtermel­nek mindent, ami a konyhára kell. Olyannyira, hogy még a gyerekeknek is tudnak adni belőle. Duruzsoló, kellemes ottho­ni melegben beszélgetünk. Ha­vassy Kálmán életének 75. esztendejében jár. Ötven év­vel ezelőtt kapta meg Eszter­gomban, az érseki tanítókép­zőben a diplomáját. A közel­múltban ezért vehette át egy balassagyarmati bensőséges ünnepségen az áldozatos pe­dagógusi munkáját elismerő arany oklevelet és a hozzá való jelvényt. — Nekem már pedagógus volt a nagyapám is — vallja egészséges büszkeséggel a köz- megbecsülésnek örvendő ta­nár, közéleti ember. — Eger­ben kapta -meg tanítói okleve­lét 1855'ben. Édesapám szin­tén Egerben végzett, 1881-et írtak akkor. Havassy Kálmán a harmadik generációt képviseli a peda­góguspályán. Diplomáját 1936. június 18-án töltötték ki. Ké­sőbb ő is — hasonlóan élői­déihez — tanult Egerben: a főiskolán orosz szakos képesí­tést szerzett 1952-ben. Akkori­ban Ipolytarnócon tanított, s kó, majd így folytatja: —Az osztályon levő betegeknek há­zon belül csináltunk egy elő- klubot, amely felkészíti őket a kinti életre, olyan értelmes elfoglaltságokat, időtöltést pró­bál belső igénnyé tenni, amely majd a kórház után kamatozik. — Ezek szerint a teljes gyógyulás egyik feltétele a szabad idő hasznos eltöltése? — Feltétlenül. A kórházból kikerült embernek beilleszke­dési problémái vannak. Sok­szor ezt megnehezíti a csa­lád, a munkahely, a közvetlen környezet. A gyógyult alkoho­lista nem tud magával mit kezdeni, próbálja kerülni a régi cimborákat, a kocsmá­kat. Ez sikerül akkor, ha le tudja magát foglalni valami munkával, hobbival. Ha nem, ismét inni ezd, mintegy pót- cselekvésként. Az alkoholizmusellenes klub célja is az, hogy figyelemmel kísérje, összefogja az egykori alkoholistákat, segítse a gyó­gyulásukat, és olyan program- választékot kínáljon, amely­ből mindenki kiválaszthatja magának a legmegfelélőbbet. A klub csütörtökönként nyit­ja ki kapuit. — Tagjaink nagyon szere­tik a kirándulásokat, a szín­gyűjtemény épületében. s együtt örülhetett testvére egy­kori munkatársaival, tanítvá­nyaival, a nyomda mai jeles mestereivel, illetve mind­azokkal, ak-ik személyesen, vagy művein keresztül ismerői és tisztelői voltak. Az album — Kovalcsik András, a Balassi Bálint Gim­názium tanára írta a szöve­geit, az az ember, aki csak­nem egy évtizede foglalkozik Horváth Endre életével és művészetével, mindennek kö­vetkeztében a legjobb ismerő­je — hű képet ad a kiváló grafikus munkásságáról. Réz­metszetek, pénz- és bélyegter­vek, kiadványok mutatják be páratlanul gazdag és értékes tehetségét. Erről vall egyéb­ként a honismereti gyűjte­mény kiállítása is, amely két szobáiban tárja a néző elé ré­szint az egykori szobabelsőt, a maga ízléses, dús kincsei­vel. Mindez szintén a testvér, Rebmann Rókusné ajándéka. emlékezete szerint a szécsényi járás első oroszos általá­nos iskolai tanára volt. Útja — számos diplomás sorsához hasonló — rendkívül kaeskaringós. Örhalomban kezdett kisegítőként tanítani, ami azt jelenti, hogy ellátást kapott, de fizetést nem. Az­tán Galgagyörkön már főál­lásban dolgozott a beteg ta­nító helyén. Ugyanígy került Hugyagra. Aszódra a szíve vitte: menyasszonya, későbbi felesége idevalósi. Ipolytarnó­con 1943 & 1954 között élt, majd örhalom következett. Ott telepedett le. — Eredetileg orvos szeret­tem volna lenni — emléke­zik a múltra —, de ahhoz na­gyon szegények voltunk. Ti­zenkét testvér, és mindegyiken tanultunk, az érettségit min_ denki letette. Édesanyám pos­tamester volt, 1921-ben özve­gyen maradt. Akkor még he­ten voltunk otthon testvérek. Bámulatos, szinte hihetetlen, hogyan boldogult velünk az édesanyám. — Nem bánta meg, hogy ifjúi álmai nem sikerültek? Vagyis, hogy orvos helyett ta­nár lett? — Az az akarat még min­dig bennem él, a lelkem mé­lyén, de semmit sem bántam meg. Pedig a pedagógusok sokáig alig voltak anyagilag, erkölcsileg megbecsülve. Több­ször is el akartak vinni en­gem mert mozgékony voltam, bázlátogatásokat. A múltkor a rétsági klubbal közösen Nagyfára utaztunk, az a há­rom férfi is velünk volt, aki már megjárta ezt az intéze­tet. Általános tapasztalat, hogy, akik rendszeres látogatói a klubnak, valóban komolyan gondolják az absztinens élet­módot. Azonnal felfigyelnek arra, ha valaki kimarad. Mi lehet az oka? Mi történhetett? Sajnos a kórházi alkohológiai osztályon derül fény ezekre a kérdésekre. S íme néhány konkrét po­zitív példa, amely a klub gyógyító hatásának köszön­hető. A férfi elváltán élt a feleségétől, rengeteget ivott. A gyógykezelést, s az azt köve­tő utókezelést komolyan vet­te. Szedte a gyógyszert, el­járt a klubba, rendezte a kap­csolatait, s ma már a volt feleségével együtt jelenik meg csütörtökönként a foglalkozá­sokon. Más. A súlyos alkoholista beteg férj felesége hirtelen meghalt. Rászakadt a két gyerek nevelése. Másfél éve nem iszik, megbízható tagja az alkoholizmusellenes klub­nak, ahová a két gyereke mindig elkíséri. k. m. A könyvpremiereii Fábián Jánosné, a városi tanács osz­tályvezetője köszöntötte a résztvevőket, akik egyúttal megkoszorúzták, a művész síremlékét is a balassagyar­mati temetőben. Vagyóczky Károly grafikusművész, a pénzjegynyomda művészeti vezetője és dr. Kupa Károly nurnázmatlkus értékelte Hor­váth Endre munkásságát. Volt miről beszélni a résztvevők­nek. A város menőn emlékezik hajdani gyermekére, galéria és utca őrzi nevét. A Balassi Bálint Gimnáziumban Sze­derkényi Attila domborművé és egy fcatnárakiállítás emlé­keztet személyére. És most a kétezer példányban kiadott csodálatos album, amely az életet hozza elénk, amelyet látni kell ahhoz, hogy 'igazá­ból tudjuk. értékelhessük Horváth Endre művészetét. tok) szakfelügyelőnek, városi kul­túr há z-1 g azg a tóna k, nem men­tem, nem hagytam ott az is­kolámat. Végtelenül szerettem tanítani. Élveztem. Ügy, hogy, ha újra kezdeném, akkor is ezt választanám. — Milyen szépségét látja ennek a hivatásnak? — A közös munkát a gye­rekekkel. Számomra nincs kü­lön diák és tanár. Nekem munkatársam a gyerek, hi­szen együtt kell az anyagot feldolgozni, elsajátítani. Ezt a gondolkodást, magatartást bizalommal hálálták meg a gyerekek. — És sohasem éltek vissza ezzel a bizalommal? — Említést érdemlően so­hasem. Inkább az örömökre emlékszem. Olyan kiváló ta­nítványokra, mint Ipolytar- nócról dr. Telek Vilmos or­vos, dr. Szabó József bíró. örhalomból legalább nyolc tanítványom pedagógus lett, köztük a mai iskolaigazgató, Berták Ferencné. Mindezeket munkám sikereként tartom számon. — Pályafutása alatt 32 évig volt igazgató. A kollégák nem irigykedtek? — Soha nem volt gondom a tantestülettel. Tanártársai­mat a barátaimnak tekintet­tem. De nem voltam engedé­keny, megköveteltem a mun­kát, jó színvonalon. Ugyanak­kor arra törekedtem, hogy minden fontos dolgot megbe­hatékony javításai? A tanács munkájában je­lentős szerepet kap az idős- korúakról való gondoskodás. Foglalkoznak a családok fe­lelősségének hangsúlyozásá­val, a társadalmi és tömeg­szervezetek családformáló te­vékenységének fokozásával, s támogatják a különféle gaz­dálkodó egységekkel és hi­vatalokkal az együttműködési szerződések létrehozását. A hatodik ötéves terv idő­szaka alatt a városban mű­ködő családvédelmi csoport három alkalommal számolt be munkájáról a testületnek. 1983-ban megyei tanácstagi értekezleten, 1984-ben pe­dig a szakmaközi bizottság előtt számoltak be munká­jukról. A felmérések alapján a ta­nács a rászoruló időseknek rendszeres segélyezést bizto­sít, s emellett rendkívüli se­gélyt is ad. Újabb tendencia, hogy az alacsony nyugdíjjal rendelkezőket évente 2—3 alkalommal szintén segély­ben részesítik. A rendszére- sen segélyezettek körét egyébként ötévenként felül­vizsgálják, de a tapasztala­tok szerint ritkán áll elő vál­tozás a segélyezett életkörül­ményeiben. Az előző esztendőkben mi­nimálisan nőtt a házi gondo­zottak száma a városban. A rászorultság felderítése ugyanazokon a csatornákon keresztül történik, mint a többi esetben. A környezetta­nulmány dönti el — az anya­gi helyzettől és a családi körülményektől függően —, hogy a gondozás ingyenes lesz-e tanácsi engedéllyel, vagy némi díjazást, kell érte fizetni a tanácsi határozat alapján. A házi gondozást ellátó „hi­vatásos'1 állomány szakkép­zettsége jónak mondható. A tiszteletdíjas gondozók töb­ben vannak, s értelemszerűen több az általuk ellátott idős ember is. Ellenőrzésük, a ta­széljek a kollégákkal. Demok­ratikus légkörben dolgoztunk. — A szülők egyikév eV mási­kával sem gyűlt meg a baja? — Egy-kettővel adódtak ne­hézségeim. Ilyen mindig akad. Azt hiszi a szülő, hogy az ő gyereke a legokosabb, a leg­ügyesebb. Hát ezt meg kell beszélni.» Egyébként olyan idő sosem volt, hogy ne néz­hettem volna szembe a falu lakosságával. Tizenkét éve nyugdíjban él. Harminc évig tanácstag­ként is dolgozott, közmegelé­gedésre. A népfronttitkári tisz­tet 1950 óta tölti be(!) Nap­jai békésen, alkotó örömben telnek­— Nincs saját házam, au­tóm, vagyonom, de gazdaggá tesz az egymásért rajongó csa­ládom. Ritka hét vége, hogy ne jöjjenek el hozzánk a gye­rekek, az unokák. Három lá­nyom, egy fiam és kilenc unokám van. Két lányom pe­dagógus, és a legidősebb uno­kám is tanár, a férjével együtt. Ő már az ötödik ge­nerációt jelenti a családunk­ban. Havassy Kálmán — minden jel arra mutat — jó útravalót kapott a szülői háztól a peda­gógusi pályára, az életre, és maga is azt adott leszárma- zottainak. Ars poeticája kris­tálytiszta, egyszerű: a tanár szeresse a gyerekeket, a munkáját, partnernak tekint­se a diákokat, és használjon fel minden rendelkezésére álló segédeszközt. Ezt ő még nem a főiskolán tanulta, hanem mindennapi tevékenysége során tapasztal­ta ki. Tanácsai aranyat érnek. (ok) nácsi szervező, gondozónő és a szociális otthon vezetője révén valósul meg. Az öregek napközi otthona 25 férőhelyes intézmény, mely a város és a csatolt községek ellátására szolgál, noha innen nincsen gondo­zottjuk. A napközi folyamato­san működik, túlzsúfoltság nincsen, de tervezik a férő­helyek számának növelését Hét végi napokon is nyitva vannak. Ennek szükségessé­ge meggondolandó, a ta­pasztalatok ugyanis azt mu­tatják, hogy a gondozottak jóval a zárás előtt, ebéd után hazamennek. Az öregek ré­szére heti két alkalommal or­vosi ellátást is biztosítanak, a gondozottakról egészségügyi karton és nyilvántartás is van. A városi szociális otthon, 220 férőhellyel üzemelő komplex intézmény. Koráb­ban általános betegellátó volt, majd a szakosodási prog­Üjabban a Balassagyarmati Határőr Városi SE szakosztá­lyainak emlegetésekor sokat beszélnek az asztaliteniszezők­ről. Hogy megváltoztak mű­ködésük feltételei, hogy erős csapatuk van, hogy feljutási terveket szövögetnek és így tovább. Azt elöljáróban le kell szögezni: a pingpongnak jó hagyományai vannak a városban. 1957,'58-ban a Csá­pén, Szilágyi, Thurzó nevével fémjelzett együttes, a másod- osztályban szerepelt, majd a későbbiekben a harmadik vo­nal oszlopos tagja volt. Aztán jöttek hullámvölgyek, kiesés a megyei bajnokságba, feljutás az NB III-ba, majd újra kiesés. Néhány esztende­je városunk csapata á har­madik osztályban szerepel. A szürkeségből, az „állóvízből” most szeretnének kilépni. De erről beszéljen az egyik leg- illetékesebb, a csapat edzője, Csépán Gusztáv. — Az asztaliteniszt évek óta tömegsportszinten tart­ják számon az egyesületben. Ez az álláspont ugyan most sem változott, de az új egye­sületi név felvételével, a klub elnökének személyében történt változással sok min­den másképp van. A Bgy. HVSE vezetése a nyár folya­mán maximális támogatásá­ról biztosította a szakosztálvt. — Mit jelent ez a maximális támogatás? — A vezetés részéről na­gyobb törődést és figyelmet, mely azt jelenti: biztosítják az NB Il-ben való szereplés lehetőségét — ami nagyobb anyagi ráfordítással jár —, persze ezt a csapatnak az 1986/87. évi bajnokságban ki kell harcolnia. — Hogyan kezdték a felkészü­lést? — Az elképzelések egyezte­tése után erősítésre volt szük­ség. hiszen az adott játékos­anyagot nem tartottuk képes­nek a feljutás kivívására. A Budapesti Építők SC-ből két jó képességű asztaliteniszezőt sikerült igazolnunk: Fazekas Gyulát és Szabó Lászlót. A nagvbátonyi Baráth Kornél idehozatala azonban nem si­került. — Miért? — A játékos megkeresett minket, s elmondta, hogy sze­retne Balassagyarmatra köl­tözni és nálunk játszani. Örömmel vettük, s átigazolá­sának ügyében' megkerestük a bátonyiakat, akik elzárkóztak Baráth kiadása elől. — Hogyan került a csapathoz Lncska? — Ismert, hogy Feri kivá­lóan asztaliteniszezett koráb­raim, során a VI. ötéves terv végére szakosodott. 120 idős­korú és 100 szakosított férő­hellyel rendelkezik. Ez utób­bi helyekre a mozgás-, látás* és hallásfogyatékosok kerül­nek. A szociális otthon megyei helykijelölésü intézmény, te­hát a kivizsgált igényjogosul­tak megyei határozattal le­hetnek lakói. Az igényjogo­sultak köréből a sürgős ese­teket a helyi tanácsok jelzik, így a beutaló szerv élhet a sorrend megváltoztatásával, vagy gyorsított elhelyezéssel, feltéve, ha van üres férő­hely. Az otthon kihasználtsá­ga 99 és 101 százalék (!) kö­zött mozog. Az otthont tizenhét vállalat és intézmény támogatja. Ez különböző munkák elvégzé­sében, műsorok előadásában, ünnepségek megrendezésében nyilvánul meg. A szabad idő kulturált és hasznos eltöltése biztosított, a vezetőség nagy gondot fordít a családias lég­kör megteremtésére, a har­monikus és egészséges élet­mód biztosítására is. Az egészségügyi ellátás folyama­tos, három orvos, egy fog- szakorvos és egy pszichológus foglalkozik a gondozottakkal, de van fizikoterápiás kezelés is. Nagy gondot jelent, hogy a szűkös pénzügyi lehetősé­gek miatt az egyre nagyobb igényként jelentkező férő­helybővítés ebben a tervidő­szakban — az információk szerint — nem valósulhat meg. ballhoz. Itt olyan sérülést szerzett, amely labdarúgó­pályafutása végét .jelentette, de ettől függetlenül az aszta­liteniszt még űzheti. Így állt csatasorba, s az eddig leját­szott fordulókban azt hozta, amit vártunk tőle: 50 száza­lékosan szerepelt. — Milyen az eddigi bajnoki mérlegük? — Négy mérkőzést vívtunk eddig, kétszer győztünk, egy­szer kikaptunk, s legutóbb, a bajnokság másik esélyesével, a Szentendrével 8—8 aránvú döntetlent értünk el. Re- ménytkeltő szereplés, bízok a jó — még jobb — folytatás­ban. — Miként értékeli az egyéni teljesítményeket? — Lucákéról már szóltam. A két budapesti „idegenlégi­ós” azt nyújtja, amit várunk tőlük. Fazekas eddigi 16 mér­kőzéséből csak egyszer vesz­tett, Szabó is csak négyet. Az ifjúsági korú játékosoknak — mert egy fő szerepeltetése minden bajnokin kötelező — még nem sikerült mérkőzést nyerniük. Két tehetséges ifis- tánk, Pénzes Balázs és Ocso- vai Zsolt még jóval fiatalabb a tényleges ifjúsági karnál, talán ez is magyarázza siker­telen szereplésüket. Ezért tervezzük, hogy Budapestről igazolunk egy ifjúsági korú versenyzőt. Úgy tűnik ez az elképzelésünk hamarosan meg­valósul. — Mikor edzenek? — Heti négy alkalommal van foglalkozás, hétfőtől csü­törtökig, az esti órákban a városi sportcsarnokban gya­korolunk. Gondunk van, mert csak szerdán van elegendő idő a tréningre, ekkor 5 és 8 között miénk a „placc”, a többi napon viszont csak egy óra — 5—6-ig — áll rendelke­zésünkre. — Hogyan alakul további prog* ramjuk? — Még négy mérkőzést ví­vunk az őszi idényben. Sze­rencsés sorsolásunk van, hi­szen ezek közül három alka­lommal hazai pályán mérkő­zünk, s csak egyszer me­gyünk idegenbe. Ellenfele­ink: november 1-én Recsk, 15-én Petőfibánya, 22-én Ka- rácsond, míg december I3-án Hatvan együttese. A további jó szerepléshez ezeken a ta­lálkozókon nyerni kell, s ak­kor kedvező pozícióban vár­hatjuk a tavaszi folytatást, amelyen már számíthatok az addigra leszerelő tehetséges játékosunkra, Daróczira is. Vaskor Méltó a művészhez Megjelent a Horváth Endre- emlékalbum 50 éve diplomázott Arany oklevél, „Ugrás előtt” az asztatiteniszezök Cél: az NB II. ban, majd átpártolt a fut-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents