Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-25 / 252. szám

Költészet és faluépítészet, külső és bel­ső gazdagodás, törekvések folytonos len­dülete a faluközösség kiegyensúlyozottsá­gára, fiatalok vállalkozása önmaguk életé­nek irányításában, a fejlődés gondjai, « gazdálkodás erős jelenléte az állami almás- földeken, a tsz éltető ereje, a gyógynö­vénytársulás, — Mohora, Cserháthaláp, Debercsény; ez Magyarnándor mai, válto­zó jellemrajza. raS&a&l! Konczek József szülőháza Konczek József költő ide- kötődése jelképes, s nem csu­pán á költő oldaláról szemlél­ve az; jelképes azért is, mert mutátja, — miként keresi és találja meg az anyagi élet mellett a tudatit is ez az ősi múltú, egyre fiatalodó község Balassagyarmat térségében. Hát, kezdem is a költővel (pénteken volt szerzői estje Nándorban!), akit Sándor Ist­ván, fiatal tanácselnök fede­zett fel Magyarnándornak jó két évvel ezelőtt, holott a költő már akkor is negyven­éves múlt. Magam is a ket­tős arcú tanács- és tsz-elnőkök pártján állok, azokén,* akik! a gazdálkodás-irányítás eg­zaktságai mellé tudatosan oda tudják tenni a szellemi érté­keket is könyvek kiadásával, történelmi értékek újrafel­fedezésével, megóvásával, a helybeliség szellemiségének gyarapításaival. Sándor István Pesten jártá­ban lett figyelmes egy plakát­ra, amelyen a Kilencek (a pes­ti bölcsészkaron szerveződött költőcsoport) hirdették szer­zői estjüket. Ott látta Konczek József nevét is, s a név mö­gött a születési évet, helyet: Magyarnándor, 1942. A szer­zői esten már ott ült maga is, és. felszólalásával-talán- a leg­nagyobb sikert éppen ő arat­ta — emlékeztette a költőt szülőföldjére. Másoktól is tud­ható, hogy Konczek Józsefre, aki talán hároméves koráig élt Magyarnándorban (édes­apja vasutasként más szolgá­lati helyeket is belakott csa­ládostól), nagy hatással volt ez a találkozás. Bizony, irigy­lésre méltó a költő, akit ide­jekorán fedez fel szülőföldje és köt magához ezer szállal, s irigylésre érdemes a hely, ame­lyik időben! találja meg tá­volra került emberét. A köz, a kor és az idő mondhat erre áment. A Palócföld és a me­gyei könyvtár patrónusai en­nek. ' '-v-'-'v Társközségi egyensúly Ä székhelyközség Magyar­nándor több ponton is meg­újult. Két nagyobb összefüg­gő lakóterület alakult ki az évek során. De az építési len­dület mintha alábbhagyott volna —, s ha meggondoljuk; ez érthető is, hiszen az építő- kész lakosság felnövekvése nem lehet állandóan azonos volumenű. Néhány éve tar­tósan tizenöt ház épült meg évente, ez volt az átlag, s ez jelenleg mintegy a felére csök­kent. De időközben felépült itt két igazán nagyszabású községrész. Hát, éppen a beljebb fekvő mintegy negyven ház az, ame­lyik az éktelenül rossz Mik­száth utcához fűződik hosszú sorban. A tanácsi gazdálkodás­ban lehetetlennek látszik en­nek az esős időben mérhetet­lenül sáros utcának (egy kilo­méternyi amúgy!) korszerűsí­tése. Megpályázták ugyan a megyei segítséget, de az utak kiépítettségének megyei ará­nyaiban kedvezőbbnek látszik a helyzetük. Mások talán még rosszabb utcák mentén élnek... Ezt vitatni nem lehet felada­ta sem a nándori tanácsnak. 6em a krónikásnak — csak saját véleményt mondhatok; a nándori teljes úthálózat mintegy 48 százalékai!) mond­ható korszerűnek. Talán a társközségek is jobb helyzet­ben vannak. Mindez azonban a negyven családot nem vigasztalja sem­mivel, ők érthetően azt lát­ják, hogy miközben nagy ál­dozattal (és persze, társadal­mi segítséggel) felépítik mil­liós értékű korszerű otthonai­kat — az otthonokhoz vezető út a középkort idézgeti hosz- szú évek óta. Az ilyen kiáltó ellentétek szembetűnőbbek és nagyobb feszültséget is terem­tenek, mint, ahol — igaz, bán­tóan régen — az utcaképben bizonyos felszámolásra érde­mes „összhang” van. De ez csak a magam véleménye, mindenesetre az újabb kele­tű utcákra nagyobb figyelmet szentelnék sok szempont alap­ján is. A tanácsi gazdálkodás ma Cjonnan épült társasházak Magyarnándorban mindenütt új wtakon jár. Nán­dor évi 16 millióval gazdál­kodik, s ebből fejlesztésre két­millió jut mindössze. A hely- ben-környéken működő gaz­dasági egységektől a tervezett bevétel hétmillió volt — ez azonban a gazdálkodók ered­ményei, vállalati nyereségei­nek változásával, sajnos, együtt változik. Ez történt itt is, egy egész millióval keve­sebb a tanácsi bevétel erről a „frontról” és ezt csak minden korábbinál gazdaságosabb, fe­gyelmezettebb tanácsi munká­val lehet némiképpen egyen­súlyozni (ha ugyan lehet). Saját bevételeikre fordíta­nak nagyobb gondot, figyel­met, a településfejlesztési hozr záj árulásra például, amely évi hatszáz forintot jelent csalá­donként mind a négy község­ben s, amelynek eddig mint­egy a nyolcvan százaléka már­is a nándori közös tanács ren­delkezésére áll. A bevételi hiányok nem múltak el még­sem gond nélkül — bérfize­tésre kellett felvenni a me­gyétől mintegy 300 ezer fo­rint gazdálkodási előleget. Mindeközben erős a törek­vés a társközségi egyensúly megtartására. Magyarnándor azok közé a körzeti közpon­tok közé tartozik — és ez egy időben jelenthet előnyt, máskor bizonyos gondot is,’ amiként most —, ahol a vál­lalati támogatás viszonylag magasabb, mint az állami, megyei. De a tanács és a kör­zetében működő gazdasági egy­ségek érdekeltsége is azo­nos, s ez a szó legszorosabb értelmében így igaz. Ugyan­ezt mást oldalról, azonos cél­lal mutatja, hogy a terület életének mindenoldalú fej­lődésének jobb megvalósítá­sa érdekében itt községi párt- bizottságot hoztak létre, amelynek titkára az a Filicz- kiné Nagy Éva, aki a legutób­bi pártkongresszuson megyénk egyik küldötte volt A legutóbbi tanácsi válasz­tás után újólag megalakult elöljáróságok élete, elsősorban erős tartalmakkal és élénk la­kossági kapcsolattartással jel­lemezhető. Az elöljáróság nem puszta rang a községek min­dennapjainak díszítésében — nagyobb felelősség, inkább a lakossági-társadalmi ellenőr­zés általános fejlődésében. Mo- horán a tanácstagi „kilencek” úgy döntöttek, amikor az elöl­járóságot megalakítva, veze­tőt választottak, hogy Vidá- mi Józsefnét, a helybeli pa­tika asszisztensét helyezzék a mohorai elöljáróság élére. Az ország leghíresebb iro­dalomtörténeti patikájának (Mikszáth apósáé volt a sok­szorosan átalakított épület!) dolgozója ma mindennapos várandós kismama, de még így, kicsit bizony elnehezül- ten is — maga az élet, az élénkség és talpraesettség. Fe­lesleges megkérdezni — miért esett éppen őrá a választás? Vidámmá r m érvéi Vidámi Józsefné tételei azonban éppen a lakos­sági erő sikeres összefogásával és a tanácsi lelemény (meg némi szerencse is kell azért!) nyomán javulhat majd az új óvoda megépítésével. A me­törekvésükben — abban is; ahogy a legmegfelelőbbet ki­választották. Mohorán most tehát az óvoda (de régen akar kiszabadulni onnan egy min­den tekintetben jobb helyre a kisded gyerekcsapat!) és majd később a művelődési háznak, mozinak használt egykori Tol­nai-féle kúria felújítása a sor­rend. A sorrend, amelyben a fo­lyó tervciklust, számítva, így következnek fontosság szerint a helybeli dolgok a négy köz­ségben (készen áll a községi közös tanács hosszú távú te­lepülésfejlesztési terve is!); a lakásépít1'.ezések segítése. az egészséges ivóvíz megszerzése, az alapellátási intézmények működési feltételeinek tovább- javítása. Vidáminé és elöljárótársai érveikben az ígéretek nem maradtak már eddig sem Ígé­retnek. Éppen Mohorán a Drogunion brigádjának segít­ségével újult meg az ifjúsá­A helyi általános iskolában Pap Lászlóné irányításával ismerkednek a számítástechni­ka alapjaival az érdeklődő diákok. A Commodore—64 típusú számítógépet a közelmúlt­ban vásárolták. — Mi a legnehezebb hely­zetben kezdtük az elöljárósá­gi munkát. Azonnal a mély­vízbe kerültünk a település- fejlesztés megszavazásának idején. A mi négy községünk­ben, ami itt a székhelyközsé­gen kívül Mohora, Haláp és Debercsény, a lakosok 73 szá­zaléka szavazta meg a hoz­zájárulást, a hatszáz forintot. A saját körzetemben, itt Mo­horán, mindössze öt fiatalabb család lakik, a többiek idő­sek „minek nekem már az új óvoda..." így fogadtak a leg­több helyen. Az unokákra azonban érdemes volt hivat­kozni mindenütt! Mohorán csökken a lélek- szám az utóbbi esztendőkben, a másik'két helyen ugyanígy. Mohora 'lélekszáma először! csökkent ezer alá — egyedül Magyarnándoré növekszik to­vábbra is. A helybenélés fel­gye egyik legszebb kiskasté- lya a mohorai Vay-Zichy-féle vevőre találva, lehetővé teszi az új óvoda (jelenleg ott mű­ködik) megépítését. Ottjártunkkor tárgyalt Sán­dor István tanácselnök Kleb- né Rácz Máriával, a Pest me­gyei tervezők alkotójával, aki az óvodát tervezi majd. Itt ismertté vált, sőt elismertté, hiszen Nándor mai büszkesé­ge az igazán szép és modern új iskola is az ő tervező te­hetségét hirdeti. Három terv- javaslatot vitattak meg a mohorai elöljáróságiak: fi­gyelemmel voltak a külcsín­re és a belbecsre egyaránt. Felelősségük megmutatkozik. — és a lakossági igényeket ismerő, azt érvényre juttató gi klub tanácsi segítség mel­lett; Debercsény ben húszezer forint külön községi hozzájá­rulással és sok helybeli se­gítséggel valósul meg az új ravatalozó megépítése; Ma­gyarnándorban a régi kisisko­la épületét melléküzemi has2u nosításra adták a termelőszö­vetkezetnek újabb munkahe­lyeket nyújtva az asszonyok­nak helyben. Kis lépések ezek valóban. De éppen azért foly­tathatók is Nándorban, Mo­horán, Debercsényben és Ha- lápon. T. P. L. Fotók: Bábel László ■f— ------ — 1 ■- ■■ ■ ■ “ ...........- i — i ■■ ■ ■ | NÓGRÁD — 1986. október 25^ szombat 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents