Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-24 / 251. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLII. ÉVF., 251. SZÁM ÁRA: 1,80 FORINT 1986. OKTÓBER 24., PÉNTEK Megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka Csütörtökön 10 órakor a Parlamentben megkezdődött az Országgyűlés őszi ülésszaka. Az ülésteremben helyet foglalt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Lázár György, a Minisztertanács elnöke. (Lo* sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke betegsége miatt nem vesz részt az őszi ülésszak munkájában.) Sarlós István, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg az őszi ülésszakot. Bejelentette: dr. Horváth Mária Anna, Budapest 16. számú választókerületének képviselője — férje tartós külföldi kiküldetése miatt — mandátumáról lemondott. Az Országgyűlés tudomásul vette dr. Horváth Mária Anna lemondását, s az országos választási elnökség javaslata alapján a budapesti 16. számú választókerület eddigi pótképviselőjét, Orosz Adélt országgyűlési képviselőként igazoltnak jelentette ki. A törvényhozó testület tudomásul vette a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az Országgyűlés június 26"án berekesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szójó jelentését. Sarlós István közölte, hogy Kifály Zoltán Csongrád megyei képviselő kérdést intézett az egészségügyi miniszterhez: mi a véleménye a Celladamról, Kovács Ádám és kutatócsoportja diagnosztikai módszeréről. A kérdésre az egészségügyi államtitkár ad majd választ az ülésszak végén. A képviselők ezután döntöttek az ülésszak tárgysorozatáról: 1. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló, 1952. évi IV. törvény módosításával foglalkozó törvényjavaslat tárgyalása; 2. Beszámoló a posta munkájáról, fejlesztésének lehetőségeiről. Ezután — az elfogadott tárgysorozatnak megfelelően — dr. Markai» Imre igazságügyminiszter emelkedett szólásra. Markója Imre expozéja Családjogi törvényünk, az 1952. évi IV. törvény több mint harminc éve van hatályban — mondta a miniszter. — Alapvető elvei időtállónak, helyesnek bizonyultak. A módosítást a családi kapcsolatok további erősítése. a gyermekek fokozottabb védelme, valamint a jelenleginél differenciáltabb, a társadalom igazságérzetét jobban kielégítő jogalkalmazási gyakorlat kialakítása teszi szükségessé. A családi otthon megteremtése, a tisztességes megélhetés, a gyermeknevelés, az idősebb generáció segítése azonban — az állam gondoskodása, növekvő erőfeszítései mellett is — fokozódó áldozatokkal jár a családok számára. Ezek a körülmények a családi életvitel, a családi munkamegosztás megszervezésében, a családi funkciók betöltésében bizonyos nehézségeket okoznak. Az, hogy a terhek az igények objektív szintjéhez képest egyenlőtlenül oszlanak meg, egyrészről a társadalom és a család, másrészről a családtagok között, megnehezíti a családtagok alkalmazkodását egymáshoz és a megszokott, hagyományos leltételektől eltérő körülményekhez, és konfliktusokat is kiválthat. Ezt a részben negatív hatást csak fokozza a családi élettel kapcsolatos szemlélet megváltozása, az értékrend elbizonytalanodása, amelynek következtében számos esetben kedvezőtlenül alakulnak a családok belső, erkölcsi-érzelmi kapcsolatai. A családot összetartó erőknek ez a meglazulása mindenekelőtt a válások magas számában nyilvánul meg, amely tíz év alatt, 1975-től 1985-ig ezer lakosonként 2,2- ről 2,7-re emelkedett. A válással érintett kiskorúak száma is jelentős: az 1985-ben felbontott, mintegy 29 ezer házasság csaknem 30 ezer gyermek életére hatott ki. Ugyanakkor 1980 óta a házasságkötések száma 20 százalékkal csökkent, főleg az újraházasodások elmaradása következtében. Az elvált férfiak újraházasodása 1970 óta több mint felével, az elvált nőké pedig több mint egy- harmadával esett vissza. Az elváltak száma így évről évre nő, s 1985-re körülbelül félmillió lett. Köztük mintegy 120 ezer az olyan fiatal, 40 év alatti korban levő nő, akiknek többsége új házasság esetén szívesen vállalna még gyermeket. Az elvált nők nagyobb fele azonban nem köt újabb házasságot. Így a családok 13 százaléka egyszülős család, s ezekben a gyermekek 15 százaléka nevelkedik. Ezek a körülmények az egyéni sorsokra is rendkívül kedvezőtlenül hatnak. Az elváltak általában hátrányosabb helyzetbe kerülnek, mind az anyagiak és a teherviselés egyéb formái, mind pedig az érzelmi kiegyensúlyozottság terén. Ez is hozzájárul esetenként házasságkötési esélyük csökkenéséhez. Gyakori az elváltaknak a vagyon miatti és a gyermekekkel kapcsolatos, nyugalmukat feldúló, sokszor évekig tartó perlekedése. Egyesek — főleg az otthon- talanság és a tartási terhek következtében — a társadalom perifériájára sodródnak. Mégis, a gyermekek azok, akiknek zöme a legtöbbet veszíti szülei válása következtében. Életszínvonaluk, nevelkedési feltételeik romlanak, érzelmileg megviseltté válnak, sokuk személyiségfejlődésében zavar keletkezik. E nehézségeket csak fokozza, hogy mivel a házasságban élők a nem házasokkal szemben, bizonyos . korlátozások alá esnek a tulajdon- szerzés, a lakásjog, az özvegyi nyugdíj terén, előfordulnak e hátrányok elhárítása érdekében rátszatválások, sőt valóságos érdekválások. Ugyanezek a körülmények a házasodási szándékot is — főleg az elváltakét és az özvegyekét — visszafogják, s házasságkötés helyett lazább párkapcsolatra, rövidebb- hosszabb ideig tartó élettársi viszonyra késztetnek. A továbbiakban a miniszter a családbomlások társadalmi következményeiről szólt. Egyebek közt elmondta: — A születések számának kedvezőtlen alakulásában a válások magas száma is közrehat. Nemcsak azzal, hogy a fiatal elvált nők újrahá- zasodásának elmaradása következtében több tízezres nagyságrendben maradnak el születések, hanem azzal is, hogy a családtervezésnél szerepet játszik a válás eshetőségének kockázata, amely a többgyermekeseket hátrányosabb helyzetbe hozza. Vitathatatlan. hogy a születések számának kívánatos növekedéséhez — az egyéb feltételek mellett — a házasság szilárdságára, tekintélyének növekedésére, az iránta való nagyobb bizalomra is szükség van. A házasság szilárdsága a gyermekek eredményes felnevelésének is a legbiztonságosabb feltétele. Természetesen a túlzó általánosításoktól is óvakodnunk kell. Nem szabad azt állítani — mert nem így van —. hogy minden kétszülös család kiválóan neveli a gyermekét, ezzel szemben az egyszülős családban, vagy szülő nélkül nevelkedő gyermekek mind veszélyeztetettek, helytelenül neveltek. Mindamellett gondolni kell a bírósági statisztika adataira. A gyermekek veszélyeztetettségének legdrámaibb mutatója a fiatalkorúak bűnözésének statisztikája. E statisztika szerint a gyermekek 15 százaléka nevelkedik egyszülős családban, illetőleg szülők nélkül. Közülük kerül ki — arányukat két és félszer meghaladóan — a fiatalkorú bűnözők 43 százaléka. Az évente állami gondozásba kerülő. mintegy 4800 gyerek közül csak 1800 való olyan családból. ahol a szülők együtt élnek. Statisztikai adatok támasztják alá azt a tényt is. hogy a társadalmi beilleszkedési zavarok általában összefügg? ; nek a családi viszonyok kedvezőtlen alakulásával. Lgy: 1982-ben a férfi bűnelkövetők közt az elváltak száma, amely évről évre nőtt. több mint négyszerese volt a házasokénak; a női bűnelkövetők között az elváltak a férjesek háromszorosát tették ki. Az öngyilkosok között 1984-ben két és félszer auv- nvi elvált volt. mint házasságban élő. A nyilvántartott iszákosok között háromszor annyj az elvált, mint az együttélő. Vitathatatlan tehát. hogy a kiegyensúlyozott házasság védelmet nyújt mind a társadalomnak, mind az egyénnek a deviáns késztetésekkel, magatartásokkal szemben, a felbomlott családi élet viszont fokozza a veszélyt. Az előbbiekben is körvonalazott nyomós okok — társadalmi és egyéni érdekek — elkerülhetetlenné teszik államunk, kormányunk számára, hogy a családi viszonyok védelme és az ifjúság fejlődésének elősegítése terén eddig is tetterőfeszítéseit fokozza. A szükséges intézkedések kidolgozása a kormány népesedéspolitikai. szociálpolitikai, ifjúságpolitikai s egyéb társadalompolitikai határozatai lapján már folyamatban van. A jognak a házasélet demokratikus normáira való nevelő szerepe az utóbbi időkben elhalványodott; a házasságokat túlnyomórészt a felek közös kérelmére bontják fel, s a biróság nem tájékozódhat ilyen esetben a házasélet történéseiről, a végleges megromlás okairól, nem értékelheti a felek magatartását, a házasság megszűnéséért viselt felelősségüket. Ez is hozzájárult bizonyos téves nézetek elterjedéséhez. A bíróságon a váló felek és jogi képviselőik többször adtak hangot annak a véleményüknek, hogy a házasság a házastársak magánügye, úgymond „magánszerződés”, amelynek megszüntetése csakúgy elhatározásukon múlik, mint a megkötése. A bíróság csupán adminisztrációs szerepet tölthet be a boái tás kimondásánál éppúgy, mint az anyakönyvvezető a kötésnél; ne is avatkozzon tehát be ügyeikbe. E felfogásból egyenesen következik az a másik téves feltételezés, hogy az állam — a társadalom — érdektelen a házasélet alakulásával szemben, ezért nem támaszt a házastársak magatartásával és döntésével szemben követelményeket, amelyek megsértéséhez nem is kíván következményeket fűzni. A családi viszonyok meg. szilárdításában, a szemlélet- formálásnak e formáját és eszközeit nem lehet alábecsülni: az elmúlt években például —. már a törvény tervezetének előkészítését megelőzően is — a jogászok felhívták a közvélemény figyelmét a családbomlásoknak az egyéni és társadalmi érdekekre hát rá' nyos következményeire, a házastársi és szülői felelősség fokozódásának szükségességére. Bizonyára e figyelem, felhívások is közrejátszottak abban, hogy némi szerény eredményeket sikerült elérnünk. A. statisztikák is jelzik, hogy bár a válások száma az utóbbi években összességében nem (Folytatás a 2. oldalonJ Tetemes lemaradást kell behoznia év végéig a Ganz-MÁVAG acélszerkezeti ágazat mátraterenyei gyárának. Az üzem ki* lenchavi termelése alig haladja meg a tervezett felét. Mi az oka a lemaradásnak, milyen intézkedésekkel segítik a terv megközelítését, erről szól írásunk a 3. oldalon. KGST-iilés Bukarestijen A Kölcsönös Gazdasági Se- tagállamok kormányfőinek gítség Tanácsának 42. ülés- szintjén tartják meg. szaka Bukarestben novem- A magyar küldöttség veze- ber 3*án kezdi meg munká- tője Lázár György, a Minisz- ját. Az ülésszakot a KGST- tertanács elnöke. (MTI) Vili. országos vaskohászati hdegalakíló-konferencia MasznosíStaoCa a gyakorlatiban Befejeződött tegnap délben a Salgótarjánban megrendezett VIII. országos vaskohászati hidegalakító-konferen- cia. A nagy nemzetközi részt- vétéllel lezajlott konferenc’a munkájáról, eredményeiről Hopka László műszaki vezérigazgató-helyettes, az Országos Magyar Bányászati Kohászati Egyesület vaskohászati szakosztálya helyi csoportjának elnöke adott tájékoztatást. A hazai és a külföldi résztvevők véleménye szerint, sikeres konferencia volt. Nagyon sok, talán először hallott kutatási eredményekről szereztek tudomást, amelyet a munkában kölcsönösen hasznosíthatnak. Néhány külföldi szakembertől olyan —, talán rövid időn belül üzletet is eredményező — kezdeményezés indult el, amelynek az alapgondolatát ez a konferencia adta. Az egyik egy holland szeggyártási eljárás és berendezés alkalmazásának a felajánlása, a másik egy csehszlovák ajánlat hu- zalgyárlási, felületkezelési előkészítési együttműködésre. Az ajánlások egyik legfontosabb mondanivalója, hogy minden lehetőséget meg keil ragadni a szűkös pénzügyi helyzet ellenére is annak érdekében, hogy technológiai elmaradásunk ne növekedjen. A három év múlva sorra kerülő konferenciának ugyan még nincs meg a színhelye—, ezt az OMBKE vaskohászati szakosztály vezetősége dönti el — a salgótarjáni helyi csőt- port és a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kéri majd, hogy a következő konferenciát is megrendezhesse. Elsősorban azért, mert olyan tapasztalar tokát adott, amelyeket a gyakorlati munkában hasznosítani lehet. Az ENSZ napján Mostanában kevesebbet hallunk róla, pedig változatlanul dolgozik ez a széles, gyakorlatilag az egész világot átfogó fórum, az ENSZ. Többen és többször kétségbe vonták létjogosultságát, legalábbis jelentőségét — főleg Nyugaton —, amióta a szocialista országok és a harmadik világbeliek többségbe kerültek az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ugyanakkor végsősoron mindenki tudja, hogy szükség van rá. Székháza, a New Work-i palota az egyetlen hely, ahol a földkerekség népeinek képviselői rendszeresen összejönnek, amely terepet nyújt a legkülönbözőbb megbeszélésekre, eszmecserékre, megállapodásokra. Nem véletlenül olvashatjuk vissza-visszatérően az újságokban jelentős politikusokról ezt a mondatot: „Ha máskor nem, hát szeptemberijén' az ENSZ-közgyűlés ülésszakának megnyitóján biztosan találkoznak. Közvetlenül a háború után, 1945. október 24-én hagyták jóvá az ENSZ alkotmányát, s erről a napról minden esztendőben megemlékezünk. Két fő okból. Az egyik annak megünneplése, hogy a II. világháború elmúltával az emberiség valóban új és békés korszakra vágyott, amelyből az erőszakot kizárják, és a tárgyalások veszik át az uralkodó szerepet. A másik ok nagyon is mai: sok akkori remény mostanáig sem vált valóra, sőt új és veszélyes problémák keletkeztek. Az Egyesült Nemzetek Szervezete olyan fórummá lett, ahol — éppen az 1945-ös hagyomány szellemében — megoldásokat lehet keresni. Két példa. A most folyó 1986-os esztendőt az ENSZ a béke évének nyilvánította, s ha többet nem is ér el, de emlékezteti és figyelmezteti a világot a parancsoló kötelezettségre: el kell kerülni a háborút. Ennek a törekvésnek az elősegítésére terjesztette a közgyűlés elé nemrég a magyar küldöttség a szocialista országok javaslatát: indítson a szervezet tanácskozásokat az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer -létrehozására. Száznál több javaslat, téma fekszik esztendőnként az ENSZ közgyűlése és a bizottságok előtt. S ha netán--«z itt folyó viták, tanácskozások eredményei nem olyanok, mint amilyeneket szeretnénk, ne felejtsük el: az ENSZ nem lehet jobb, mint az a csaknem 160 ország, amely őt alkotja. Az ENSZ mindenkori' világunk valóságát tükrözi. » . .
