Nógrád, 1986. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-21 / 248. szám

Az Üvegipari Művek Salgótarjáni Öblösüveggyárában Miklós Tiborné üvegcsiszoló NSZK- exportra kerülő kilencezer darabos goblet borospohár megrendelésén dolgozik. —RT— Az ÉMASZ-on nem múlik Ha éjszaka, hát éjszaka» Két hónappal ezelőtt, igaz­gatói rendeletet továbbított a posta az ÉMÁSZ Nógrád me­gyei kirendeltségeihez. Az állt benne, hogy meg kell szer­vezni a díjbeszedés egész na­pos és a hibaelhárítás mun­kaidőn túli ügyeletét. Ennek végrehajtásáról kívántunk meggyőződni Czeglédy Fe­renccel, az ÉMÁSZ salgótar­jáni üzemigazgatóságának ve­zetőjével, amikor meglátogat­tunk néhány kirendeltséget. Utunk első állomása Szé- csény. A bejárati ajtón jól olvasható tábla: díjbeszedés 0—24 óráig. Az irodában Ga­rázsi József főszerelő fogad, s mindjárt hozzá is teszi: — Ez csak az egyik szol­gáltatás, amivel a lakosság rendelkezésére állunk. A má­sik a nyújtott műszaka hiba- elhárítás, M-től 22 óráig. Rendkívüli esetben a lakásén várakozó ügyeletest is igény­be vesszük. A sürgős hibát, mint amilyen tegnap is volt a nógrádmegyeri vonalon, azonnal elhárítjuk, egyébként pedig minden más bejelentés­hez 24 órán belül kivonulunk. Sajnos, sokszor előfordult, hogy a bejelentő nem ponto­san állapította meg az üzem­zavar helyét és nagyságát, ezért ma már csak hivatalos szervtől fogadunk rí észrevé­telt, jelzést. Ebben az évben panaszos levél nem érkezett a kiren­deltségre. sőt a városi tanács titkárságának vezetője, dr. Fábián Erzsébet is úgy talál­ta : mintaszerűen végzik dol­gukat az áramszolgáltatók. Daróczi Tiborné is alátámaszt­ja az elhangzottakat. Ö a Bem úton lakik és éppen az éramdíjat jött fizetni. — Munkám miatt csak fél •tégy után tudom intézni hi­vatalos ügyeimet, ezért jókor jött az egész napos nyitva tar­tás. Az utóbbi időben több­ször is volt áramkimaradás az utcánkban és nem telt el egy nap, már meg is csinál­— Előfordult, bogy egy férfi éjszakás műszakba me­net ugrott be hozzánk — ve­szi át a szót Somosi László villanyszerelő. — El sem akar­ta hinni, bogy nyitva va­gyunk . .. Hallónk még „furcsa" em­berekről, akik díjfizetéskor pénzhiányra hivatkoznak, s amikor kimegy a szerelő —, hogy lekapcsolja az órát — előkerül az a néhány szálas. Vagy Ht van a libarepülés időszaka. A megzavart álla­tok gyakran nekirepülnek az oszlopnak, vagy a vezetéknek, s rögtön egy tucat „sötét cím’’ jelentkezik, ahogy a villany nélkül maradt lakásokat ne­vezik a szakemberek. Jogilag senkit nem terhel a felelős­ség, de ettől függetlenül, el­kerülhető lenne a baj; csak a tóba vezérlői iát keltene ki­tépni .., Hasonló galibát okoznak a libák Rútságon is, ahová már sötétedéskor kopogtatunk. Hárman tesznek eleget az igazgatói utasításban foglal­taknak. A kirendeltség veze­tője, Kollár András, Horhi Zsolt és Kőszegi László vil­lanyszerelők. S, bár az ajtón nincs kint az ügyfélfogadást jelző tábla, ennek okát a fi­atal mérnök így magyarázza: — Októbertől — egy ko­rábban kötött szerződés ér­telmében —, a helyi takarék- szövetkezetnél is befizethetik a díjat a romhányiak. Nálunk nagyobb gondot az üdülő­körzet tulajdonosai jelente­nek. Mivel csak nyáron tar­tózkodnak itt, körülményes a díjak beszedése. Többnyire budapestiekről van szó. Ők nehezen értik meg, hogy itt kettő húszat kell fizetni, szemben a fővárosi 1 forint­tal. Emiatt több pörölőleve- let is kaptunk . .. A kirendeltség, a hrfoaríhá­rttófe- gyorsaságát tekisnóve, előkelő helyen szerepel. A statisztika szerint, 11 órán be_ tel hárítják rí a szakasz­problémákat, juttatják rí a vi­lágosságot a lakásokba. Itt nincs is kibúvásra lehetőség, hiszen a salgótarjáni diszpé­cserközpont percre pontosan rögzíti a megye legtávolabbi településein jelentkező zava­rokat. Sül-« sötétség ereszkedik a tájra, mire Pk>g rád kövesd re érünk. Az ÉMÁSZ-kirendelt- ség ajtaján a következő fel­irat fogad bennünket: „Rom- Irányba mentünk hibaelhárí­tásra!"’ Nem csüggedünk, ar­ra gondolva, hátba nettóny percen belül visszaérnek. Té­vedünk, de időnket nem vesz­tegettük hiába. Közben meg­érkezik Dobotőczki Péter fő­szereid, aki egyébként lakás- ügyeletes, azaz otthonában várja a hívásokat. — Mivel itt lakom a presz- sbő mellett és a busz is itt fordul meg, ha probléma van, gyakran beszólnak — meséli a vadószruhás fiatalember. — Most is éppen egy lakáshoz riasztottak, mert nem műkö­dött a hőtárolós kályha. Közben berreg az URH-tele- fon és a központ jelzi, hogy a szerelők Nézsára mentek. Ugyanakkor, a kirendeltségre is befut egy újabb üzenet: ha ott végeztek, irány tovább Cserhátsurány, mert ott egy­általán nincs közvilágítás . .. A látottakkal elégedett Czeglédy Ferenc, s útban ha­zafelé még hozzáteszi: — Mi így próbálunk segíte­ni a munkaidőalap-védelem­ben, bár ez számunkra nem olcsó mulatság, mert a nyúj­tott ügyelet bevezetése, éven­te 3 millió forinttal emeli meg költségeinket. Reméljük, nem hiába ... T. Németh László Nemes lános cikksorozata 18. ni A szocializmus megújulásá­nak útjáról szóló sorozatunk­ban Magyarország felszaba­dulása óta eltelt 41 eszten­dőnek jószerint nem is egé­szen egyharmadát, az 1953- tól, az új szakasz megindu­lásától 1966-ig, a gazdaság- irányítási rendszer reformjá­nak elfogadásáig terjedő 13 évet tekintettük át. Nem mintha nem volna fontos nyomatékosan hangsúlyoz­nunk, hogy a témának előz­ménye, mondhatnánk feltéte­le volt mindaz, ami 1945-től, majd 1948-tól, a népi hata­lom győzelmétől történt. A tárgyalt 1953—1966 kö­zötti szakasz azonban olyan sűrített formában tartalmazta a reformkísérleteket és az ellenállást az újításokkal szemben, a fájdalmas kudar­cokat és az újrakezdés el­szántságát, a szívós apró­munkát és a lendületes át­töréseket, a kritikus átgon­dolást és az elméleti útkere­sést, a tömegek kételyektől terhes várakozását, és a tö­megek egyetértő aktivitását — egyszóval mindazt a gaz­dagságot a társadalom moz-' gásában, amit csak a szocia­lista forradalom adhat egy népnek, hogy a tapasztalato­kat ezeken keresztül lehetett leginkább feltárni. Ez a sza­kasz, különösen az 1956. no­vember 4-ét követő időszak a párt, de a forradalom pár­ton kívüli hívei, aktivistái számára is felért a nemegy­szer nosztalgiával emlegetett 1945—1948 közötti hősi kor­szakkal. Mindkettő aktív résztvevőjének állítását, még ha túlzásnak is tűnik, talán nem veszi rossznéven az ol­vasó: más, sokkal érettebb és persze némileg kesernyés formában ez az 1956 »tán kezdődő harei szakasz is a fényes szelek ideje volt. A forradalmi cselekvés szüksé­gességét és szépségeit nap rrrrnt nap érezte az ember. Melyek a legfőbb tanulsá­gok, amelyek áltató nos érvé­nyűek, vagyis —, természete­sen a változó körülmények­nek megfelelő módosítással — más-más szakaszokban, tu­lajdonképpen minden időben alkalmazhatók? A msútt hibái persze előbb ▼agy utóbb lekerültek, leke­rülnek a napirendről. De azt a tapasztalatot, hogy egy ön- brtt, magát mindentudónak hivő, a tömegektől, mi több, még a párttagságtól is elsza­kadt pártvezetés végveszély­be taszította hazánkban a szocializmust, sohasem sza­bad elfelejteni. És még mélyebbre kell ha­tolni az okok feltárásában: a forradaámi pártnak, de Dréncsőgyártás Hétfőtől háiom műszakban termel a TSZKER Hajdú- Bihar megyei területi köz­pontjának Berettyóújfaluba telepített dréncsőüzeme. A kedvező őszi időjárás miatt ugy anis rendkívül megnőtt a kereslet a földbe fektethető különböző méretű műanyag csövek iránt. Az jdén azzal, hogy korábban takaríthat­ták be a termést, folyama­tosan dolgozhatnak a lézer­vezérlésű csőfektető gépek. ták. A balassagyarmati kiren­deltség csendes délutánjait éli, mikor betoppanunk. — Rádión „megfogtok” a 456-on —, szól a kiszálló ko­csi vezetője, Lukács László, a délutános szolgálattevőnek, Rónási Andornak. Rendkívüli feladatunk most nincs, ilyen­kor a fogyasztásmérőket ol­vassák le a környéken. — Ma fizetés volt — ma­gyarázza Rónási —, ezért már kora délután aki tudott, el­jött fizetni. Estig még öten- hatan jönnek, utána szinte senki. Uj mezőgazdasági munkavédelmi eszközök Két új mezőgazdasági munkavédelmi eszköz gyár­tásához láttak a Budapesti Védőszemüveg- és Fémáru- készítő Kisszövetkezetben. A sapkás, műanyag pajzsos per­metezőálarcot a háztáji ker­tészeknek ajánlják. Haszná­lata nemcsak a szemet és az arcot, hanem a fej egyéb részek is megfelelően védi. Az álarc átlátszó pajzsa olyan anyagból készül, amely a hazánkban használatos nö­vényvédő saerek nMndegyí­kének ellenáll, vagyis nincs szükség a szemvédő lap gya­kori cseréjére. A kiskerti permetezőálarc első, ötezer darabos szériáját már átad­ta a szövetkezet az OFOTÉRT-nak. illetve a MÜÁRT-nak, és több me­gyei AGROKER Vállalat is igényelt belőle. Elsősorban a poros mun­kakörülmények között tevé­kenykedő traktorosoknak, kömfowjweaetöknek és a be­takarítógépek kezelőinek fej­lesztették ki a Szahara tí­pusú védőszemüveget, amely minden olyan munkahelyen használható — például fa­ipari üzemekben —. ahol mérgező porok nem kelet­keznek. A porvédő szemüveg­ből eddig mintapéldányokat készítettek ©1. sorozatgyár­tásukat jövőre kezdik meg a szövetkezetnél. A ter­vek szerint egyelőre 15 ezer darabol gyártanak belőle. ff 5?aCKKf2MÜ? . NeBÜWLtíSfUkWl VI7A ehany tanulság minden egyes kommunistá­nak kritikus próbatétele, a hatalom kézbevétele. Hiszen a szektás vezetőség, és az őt követő és annyi hibát vétett párttagság 1945—1948. kö­zött jó munkát végzett, a tö­megeket a politikai meggyő­ződés eszközével maga mögé tudta állítani. Elbizakodottsá­ga. önelégültsége csak később alakult ki. S ez a veszély mindig újraszületik, különö­sen az egypártrendszerben. amikor a vezető pártnak egy­ben a „saját ellenzéke”, vagyis saját tevékenysége ál­landó kritikusa szerepét is be kell töltenie. Ehhez kapcsolódik a szo­cialista demokratizmus ügye. Az MSZMP a tömegek bizal­mának visszaszerzéséért ví­vott csatát igen jelentős mér­tékben azzal nyerte meg, hogy a parancsolgatást a kö­zös ügyek közös intézése el­vével cserélte fel. Természe­tesen az idők folyamán a de­mokratikus döntési rendszer ■— felülről lefelé — sokat változott, fejlődött, az új igé­nyekhez hasonlította megol­dási formáit, a társadalom változatos érdekviszonyai­nak szükségleteit igyekezett kielégíteni — de az alapelv változatlan maradt: az ál­lampolgárnak az ország ügyei eldöntésében véleményét kell nyilvánítania, mert csak így érzi a magáéinak közös dol­gainkat. A szocialista demok­ratizmus fejlesztésében per­sze, a sorozatunkban tárgyalt időszakban, csak a kezdemé­nyek nyilvánulhattak meg, de a Hazafias Népfront te­vékenysége, a szakszerveze­tek és más tömegszervezetek munkája, s bizonyos lépések, az önigazgató tevékenység fejlesztésére, a<z üzemekben és a lakóterületen is előké­szítették a talajt a mai fel­adatokra Mind a társadalmi jelenségek megítélésében, mind a gazdaság állapotának felmérésében, sőt még a nem­zetközi ügyek kezelésében is nagy erénye volt az új párt­vezetésnek és a kormánynak is a realitásérzék. A régi ve­zetéssel — amely kergette az illúziókat és voluntarista mó­don azt képzelte, hogy min­den csak akaratától függ —, ellentétben az MSZMP a vi­lágot olyannak látta, ami­lyen. Ezt a józanságot és szerénységet, a számunkra kellemetlen tényeknek is tu­domásul vételét, és valósá­gát nem szépítő nyílt beval­lását értékelték az emberek, és mindinkább nvugtázta a nemzetközi közvélemény is. A szocializmus megújulásá­nak magyarországi folyama­tában, mint erről szólottunk. biztos támasz volt az SZKP XX. kongresszusa. Ez az egész nemzetközi munkás- mozgalom számára is for­dulatot jelentő tanácskozás tulajdonképpen arra ösztön­zött, hogy kutatni kell az új megoldásokat, az élet új problémáinak megoldására. Ezt a tanulságot jól meg­szívlelte az MSZMP. amely a szocialista építés általános törvényszerűségeit — és ezek­ben a gazdag szovjet tapasz­talatokat —. követve a nem­zeti sajátosságok kutatását és alkalmazását tette tevé­kenysége középpontjába. Ha annak idején az SZKP XX. kongresszusa adott döntő lö­kést a szocialista megújulás folyamatához, akkor nap­jainkban a XXVII. kongresz- szus szelleme, és az annak alapján kibontakozó radiká­lis reformfolyamat ad báto­rítást és impulzust a szocia­lista építésben új megoldáso­kat kereső erőknek Magyar- országon. Annak idején. 1956 no­vembere után. amikor- már tapasztalható volt, hogy az MSZMP szakított az Mi)'1 rossz gyakorlatával, és a köz­vélemény kezdte nagyobb rokonszenvve! figyelni a tör­ténteket. azért újra és újra felhangzott — még a kom­munisták körében is — a bi- zalmatlankodó kérdés: „Mi a garancia arra, hogy új mó­don mennek tovább az ügyek, és nem tér vissza a múlt?” Az élet bizonyította a válasz igazát: az MSZMP politikája a garancia. Milyen nagy gyű zehne az MSZMP-nek, a szocializmus ügyének, bogy napjainkba» olyan burzsoá orgánumok, amelyek 1966-bon csak napo- kat-heteket adtak a forradal­mi munkás-paraszt kor­mánynak, már az elmúlt 36 év eredményeit elismerve, te­szik fel a kérdést (a Time című nagy befolyású amerikai magazin 1986 augusztusában Kádár Jánossal készített in­terjújában): „KÉRDÉS: agarancia ar­ra, hogy az elrmeft harmina év eredményeit a jövőben meg tudják őrizni? KÁDÁR JÁNOS VÁLA­SZA: Hiszek abban, hogy a magyar nép értékeli az el­múlt harminc év eredmé­nyeit: azt. hogy van törvé­nyesség, hogy mindenki, aki dolgozni akar. dolgozhat, hogy az életszínvonal javult. Népünk tudja ezt. Nem be­szélnek erről mindennap, ehelyett azt reklamálják in­kább, amit hiányolnak. Ez érthető. De ha népünk ve­szélyben látná eddigi vívmá­nyait, megvédene azokat.” (Végei) j A Répcelak! Szénsavtermríő Vállalatnál töltik meg szén­dioxiddal a kis szifonpatronokat, a nagy palackokat, a tar­tálykocsikat. de gyártanak szárazjeget is. Legújabb termé­kük a nagyszifon, amely 20 liter szódavíz elkészítésére al­kalmas. Az új termékükből már 20 ezret értékesítettek. NÓGRÁD - 1986. október Zí„ kedd a V

Next

/
Thumbnails
Contents