Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-06 / 210. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESUUETEIE1 _ AZ MSZMP N Ö G R Á Ö- MEGY El B4 2 0 T T S ÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS 1APJA Jg Szerencset! T isztelgünk a bányászok; előtt. Naponta a mások szá­mába misztikus mélybe szállnak, avatott kezűik nyo- .mán lábuk elé hull a csillogó fekete szén. S e gyak­ran idézett kép egyfajta szimbólummá is vált az időik so­rán: így hajt fejet a természet egy része az emiber előtt. Máskor meg rakoncátlanikodnatk az elemek, bányász'életeit és vagyont veszélyeztetve. Sajnos, olykor több száz méterrel a felszín alatt pusztítva, az örök bizonytalanságot korbá­csolva az otthon váró asszonyok, gyermekek jelke mélyén. A nógrádi szénmedencében egy és negyed százada, hogy a bányásakodás történetét írják. Gyorsan telitek a képzelet­beli lapok, amelyek között találni fényeset, gyászosat egy­aránt. Legendák élnek elődök hőstetteiről, múzeumba vetett eszközök idézik a múltat, s egyúttal figyelmeztetnek arra is, hogy a széncsaták közkatonáinak és tábornokainak so­hasem volt könnyű a dolguk, hiszen a föld méhében a pa­rancsokat a másokért érzett felelősség osztogatja. Ma sem könnyebb. Szüntelen birkózni vízbetöréssel, om­lással, új utákat törni az ismeretlenben, versenyezni az idővel, hogy az ország szénszükséglete idejében vagonok gyomrába kerüljön. Onnét erőművekbe, kazánokba vagy fa­lusi porták haltkan duruzsoló vaskályháiba. Az érte járó legnagyobb elismerés a társadalom tagjainak megkülönböz­tetett figyelme és tisztelete a bányászok iránt... Az év elején itt-ott némi nyugtalanság jelei mutatkoz­tak szőkébb pátriánk bányászberkeiben. Hírlett, hogy két­séges: van-e egyáltalán jövője a szakmának. A kétségeket táplálták az elmúlt szűk esztendők, a tetemes, veszteség, a te vbe vett vagy szükséges fejlesztések körül rajzolódó kér­dőjelek, a szünet nélküli munkatempó. Sokan — persze nem többen a megszokottnál — hátat is fordítottak a Nógrádi Szénbányáknak. A régi és a születő feszültségek nem vol­tak ismeretlenek az ország, a megye illetékes szervei előtt. A párt XIII. kongresszusán tett ígéret, általában a magyar szénbányászat jövőjének alakulása késztette a kormányt a helyzet áttekintésére és a szükséges intézkedések meghoza­talára. A döntés összhangban a párt gazdaságpolitikai célki­tűzéseivel bizonyos szerkezetváltozásokat jelent a szénter­melés jövedelmezőségének növelése érdekében. A Nógrádi Szénbányák tavalyi vesztesége jóval megha­ladta a négyszázmillió forintot, amit más, külső forrásból kellett pótolni. Ez a helyzet nem tartható egyetlen ágazatban sem. Csökkenteni kell tehat a drágán kitermelhető, nélymű- velésű szén arányát, gyorsítani a megmaradó bányák műsza­ki fejlesztését, javítani a termelékenységet, hogy 1990-re meg­szűnjön á szénbányászat vesztesége, emelkedjék a jó minő­ségű szén aránya. A közelmúltban az MSZMP Nógrád Megyei Végrehajtó ISizottsága áttekintette a kormányhatározat végrehajtásából ■adódó helyi feladatokat. A testület előtt körvonalazódtak a teendők, amelyek egy részét korábbi határozatokban már megfogalmazták, de alapvető változás nem történt. A kiindulópont változatlanul a gazdaságosság követelmé­nye. Kizárólag ezen múlik — s ez aligha ünneprontás —, hogy meddig írhatók a nógrádi bányászkodás történelem- könyvének lapjai. Egy bizcnvos: az eddiginél jelentősebb erőfeszítések szükségesek a költségek csökkentéséért, a ter­melés nagyfokú koncentrálásáért, a műszaki fejlesztésért. Miként a megyei testület is hangsúlyozta a többi között, a kormánvhatározat szellemében meg kell gyorsítani a szo­rospataki aknaüzem feltárt készleteinek kitermelését, ami fcizonvos esetben az üzem bezárásához vezet, hiszen évente itt 160 milliós veszteség keletkezik. A külfejtéseken 60—70 millió, s ez tovább aligha tartható. E tények ismeretének birtokában volt is némi alapja a vállalat jövőjével kapcso­latos izgalmaknak. Pesszimizmusra mégsincs ok. Nem a szénbányászat vtsz- #zafejlesztésének újabb vesszőfutása kezdődik á medencé­ben. A termelés szerkezetének átalakításáért, a koncertrá- tósért, a gazdaságosságért dörrent a rajtpisztoly. Az állam továbbra is bőkezű mecénás marad. A tervciklusban példá­éi 1.2 milliárd forint támogatás áll rendelkezésre műszaki feilesztésre. Elsősorban a kányási aknaüzem korszerűsítésére, a szénmosó építésére futja ebből a minőségi szén arányá­nak növelése érdekében, de a kitermelt fűtőanyag mennyi­sége sem mérséklődhet. A vállalat vezetői, dolgozói előtt nagy lecke áll. Bizton­ságot jelenthet számukra, hogy holnapjuk saját kezükben van. Döntő, hogy mielőbb pontosan térképezzék fel, h og y a kormányhatározat valóra váltása mit követel a kollektívától. Az új követelmények szellemében vegyék számba lehetősé­gűket Gondolják át például, hogy a szénen kivüli ipari te­vékenység miként szélesíthető hosszabb távon és jövedelme­zően. Korszerűsítésre szorul a többi között a létszám és bérgazdálkodás, az irányítás szervezete... Aligha gondolhatja bárki, hogy egyik óráról a másikra megszűnnek a gondok. Sőt várhatóan újabbak is felbukkan­nak, mert elkerülhetetlen az adminisztráció csökkentése, a megszokott munkahelyről egy másikra való átirányítás. A sorsokat érintő kérdések pedig különleges körültekintést igényelnek. Nem a feladat alábecsülése, de a nógrádi bányászok el­szántsága és tenniakarása, eddigi munkája egyik biztosíté­ka annak, hogv élnek az előttük álló lehetőséggel. S arról eem szabad megfeledkezni, hogy a csaknem öt és fél ezer dolgozó közül minden harmadik kommunista. Az ő sze­repük nagyon fontos az új helyzet értelmezésében és meg­értetésében. a cselekvésre való mozgósításban, a végrehaj­tásban. A kormány idei határozatának végrehajtására két év múlva visszatér. Mindannyiunk reménye, hogy addigra a Nógrádi Szénbányák gazdálkodása jövedelmezőbbé válik. « bányásznap egész társadalmunk hagyományos ünne­pe. Néhány órára átmenetileg érthetően nem a prob­lémák kerülnek a középpontba, hanem a jogos és többszörösen megérdemelt elismerés. Az ünnepek után vi­szont törvényszerűen következnek a hétköznapok. S ehhez az elszántság, a becsületes munka mellett a jó szerencse is kell. M. Szabó Gyula XLII. ÉVF., 210. SZÁM ÁRA: 2,20 FORINT 1986. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT A SZOT ülése Megnyitották Szirákon a nemzetközi sakkversenyt A Szakszervezetek Országos Tanácsa pénteken ülést tar- tott. A tanácskozáson részt vett Ibrahim Zakaria, a Szak- szervezeti Világszövetség fő­titkára is. Gáspár Sándornak, a SZOT elnökének előterjesztése alap­ján megvitatta a tanácsülés a magyar szakszervezetek nem­zetközi tevékenységéről és a XI. szakszervezeti világkong­resszus előkészületeiről szóló jelentést. A tanácsülés egyhangúlag elfogadta a szakszervezeti vi­lágkongresszuson részt vevő magyar küldöttség összetéte­lét. A delegációt Gáspár Sán­dor vezeti. Ezután Nagy Sándornak, a SZOT titkárának előterjeszté­se alapján a tanácsülés meg­vitatta a szakszervezetek, a dolgozók tennivalóit az 1986. évi népgazdasági terv megva­lósításában és az 1987. évi terv előkészítésében. Pénteken a késő délutáni órákban . a sziráki Kastély Szállóban ünnepélyes keretek között megnyitották a II. Hun- garoil—Honvéd Nemzetközi sakknagymester-versenyt a FIDE XII. kategória erősségű viadalát, mely az idei eszten­dő legrangosabb hazai sakk­eseménye. A megnyitó ünnepségen a magyar sakkélet, a verseny tá­mogatóinak — Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt, az Olajipari Fővállalkozó és Ter­vező Vállalart, a Mátraaljai Állami Gazdaság, a Közép­európai Nemzetközi Bank, a Dunai Kőolajipari Vállalat, a MINERALIMPEX, a Kő- olajkutató Vállalat — és ren­dezőinek — Budapesti Honvéd és a Magyar Szénhidrogénipa­ri Kutató-Fejlesztő Intézet — képviselői mellett jelen volt Kiss Sándor mérnök-altábor- nagy honvédelmi miniszterhe­lyettes, a Budapesti Honvéd társadalmi elnöke, valamint Varga Sabján- László, az ÁISH elnökhelyettese, valamint dr. Folschall Sándor, az SZKSZI igazgatója és Skoda Ferenc az MSZMP Nógrád Megyei Bi­zottságának titkára. Az ünnepség a reneszánsz Harsona együttes koncertjével kezdődött, majd hivatalosan is megnyitották a sakktornát. Kiss Sándor méltatta a ver­seny jelentőségét, a szervezők és a rendezők munkáját. Ki­emelte, hogy a tornát ország­szerte nagy figyelem kíséri, a sportág hazai kedvelői most Szí rákra figyelnek. Szerémi Sándor a KEB tag­ja, a Magyar Sakk Szövetség elnöke köszöntőjében remé­nyét fejezte ki, hogy a II. Hungaroil—Honvéd sakkvei- seny jó hírverése lesz a sport­ágnak, erősíti az itt megje­lent sakkozók barátságát. A versenyzők köszöntésekor bejelentették, hogy Smejkal Csehszlovák nagymester nem érkezett meg, mert útközben karambolozott, s noha nem sé­rült meg, csak holnapra vár­ható. Sax Gyula „beteget je­lentett”, nem volt ott a sor­soláson. A rendezők bejelen­tették: amennyiben a magyar nagymester nem érkezik meg a nyitófordulóra, helyette Ha­zai László indul. Az ünnepség után megtar­tották a sorsolást is. E sze­rint ma délután 17 órakor a következő párosításban ülnek asztalhoz a versenyzők: Rogers (ausztrál) — Flear (angol), Pfahif (szovjet) — Romanyi- sin (szovjet), Sax (magyar) — Suba (román), Nougerias (ku­bai) — Spragett (kanadai). Pintér — Carlossal (argentin), Adorján — Csőm. Smejkál — Ftacnik (csehszlovák). A kemerovói szakszervezeti küldöttség látogatásai Eredményes verseny a testvérkapcsolatok 20 éves évfordulóiéra MEGKEZDŐDÖTT A XXXVI. BÁNYÁSZNAP RENDEZ­VÉNYSOROZATA A vendégek a konfekcióüzemben ismerkednek a termelés feladataival. A kollektíva, az idén 4 cs fél millió rubel ér­tekben szállít termékeiből a Szovjetuniónak, A megyében tartózkodó ke­merovói testvérmegyéből ér­kezett szakszervezeti delegá­ció tegnap Tóth Józsefeié­nek, az SZMT titkárának kí­séretében ipari és mezőgazda- sági üzemeket keresett fel. Salgótarjánban a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vál­lalatnál Mátrai Józsefeié, a szakszervezeti bizottság titká­ra köszöntötte a vendégeket, majd Timmer Zoltán igazga­tó ismertette a vállalat tevé­kenységét. Elmondta, hogy elsődleges feladatuk a me­gye építési igényeinek kielé­gítése, de joguk van, máshol is munkát vállalni. A gazda­ságirányítás új követelmé­nyének megfelelően, ez év ja­nuárjától vállalati tanács ha­tározza meg a hosszú távú stratégiai feladatokat az ope­ratív irányítás továbbra is az igazgató feladata. Jellegénél, szakmai összetételénél, kapa­citásánál fogva, mindenféle építési feladatot képes élv^r (Folytatás « 2. otdaloihi Koszorúzás, emlékmű­Szépszámú látogatója volt mindkét napon a Karancsi napok termékbemutatójának. Több mint 20 szövetkezet és vállalat hozta el áru féleségeit, az ország számos részeiből és kül­földről. Külön színfoltot jelentett a népi fafaragók bemutatóháza és a Bobály Attila, valamint a hazánkban élő, Nishiza Wa Akira (japán) szobrászművészek alkotásaiból nyílt tárlat. Képünkön egy svéd gyártmányú berendezést láthatunk, mely a fakitermelést se­gíti. (Tudósításunk a 3. oldalon.) Baráti találkozó Felsőpetényben A szlovák nemzeti felkelésről emlékeztek mei avatás Folyamatosan érkeznek a külföldi és hazai delegációk a bányásznap: ünnepségekre. A szovjet, a csehszlovák és a NDK testvérüzemek, vala­mint a házigazda Nógrádi Szénbányák vezetői tegnap délután Salgótarjánban, a Tanácsköztársaság téri emlék­műnél koszorút helyeztek el a XXXVI. bányásznap tiszte­letére. A koszorúzás résztve­vői és a bánya vezetői ez­után Bátonyterenvére láto­gattak, a 21-es számú főút mellett felállított ipartörténe­ti emlék felavatására. A Himnusz hangjai után Gergely István, a Nógrádi Szénbányák műszaki vezér­igazgató-helyettese köszöntöt­te az egybegyűlteket, Bátony- terenye, valamint a megye ál­lami és társadalmi vezetőit, képviselőit. Ezt követően Sza­bó Nándor, a Bátonyterenyei Nagyközségi Közös Ta­nács elnöke avatta fel az egy­koron Szorospatak bánya­üzemben működő vágathajtó gépet, a község és körzetének ipari jelképeként. Mint mond­ta, a Sulyom-hegy katlanjában felállított gép Kányás-bánya- üzem felé mutat, jelezvén, hogy a szénmedence jövője er­re az üzemre épül. A szolidaritási hónap prog­ramja keretében pénteken délután Petr Tyc, a Csehszlo­vák Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatóhelyettese lá­togatott el Rétságra és Fel- sőpeténybe. A vendéget Rét- ságon Sram András, a nagy­községi népfrontbizottság tit­kára fogadta, majd a felsőpe­tényi nevelőotthon klubjában a község vezetőivel baráti ta­lálkozón vett részt. Itt Szegner László, a nőtin­cs! közös tanács elnöke tájé­koztatta a vendéget a tanács igazgatása alá tartozó közsé­gek életéről, fejlődéséről. El­mondta, hogy a társközségek közül Szendehelyen és Kata­lin-pusztán német ajkúak él­nek, míg Felsőpetény, Ősagárd és Nőtincs szlovák nemzeti­ségek által lakott település. A szlovák nyelv ápolásában, megőrzésében igen jelentős, hogy már az óvodában elkez­dik oktatását, és az általános iskolában a tanulók 50—60 százaléka tanulja a szlovák nyelvet. Beszélt arról, hogy ma a nemzetiségi életet nem csak a kórusok jelentik. a mindennapok munkájában ta­pasztalható a szlovák nemze­tiség jelenléte. . A baráti találkozót követő­en a szlovák nemzeti felke­lésről emlékeztek meg Felső- petényben, az általános isko­lában Petr Tyc beszélt a fel­kelésről, amelyben mintegy 60 ezer katona és 20 ezer parti­zán vett részt, közöttük több nemzet fiai. Ezt követően a felszabadu­lás óta Csehszlovákiában vég­bement változásokról szólt. A kapcsolatokról szólva kiemelte, hogy országa teljes mértékben egyetért és támogatja a Szov­jetunió politikáját, amelynek célja a testvéri szocialista or­szágok közötti szilárd együtt­működés. Megemlítette, hogy a Magyarországgal kialakult kapcsolatok az élet minden területét felölelik, s az orszá­gok gyarapodását szolgálják.

Next

/
Thumbnails
Contents