Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-13 / 216. szám
7/7-es „titkok" Évadkezdés előtt Atomerőművi szakközépiskolát adtak át Pakson Nyár végén, ősz elején hirdetik meg a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szervezetei az esztendő második felére, a következő évadra szóló programjaikat, akcióikat A jelentkezőket sokféle indíték vezeti, egy közös vonásuk azonban van: az ismeretszerzés, a tanulás szándéka. A TIT újjáalakulásakor — több mint negyedszázada — a kínált témakörök többsége a humán tudományokra épült. Változatos és kevésbé változatos formákkal, módszerekkel ismertették meg a több tudásra szomjazó érdeklődőkkel — tudományos és művészeti értékeink legjavát. A kínálat mennyisége, az érdeklődők száma rum volt kevés. Pár esztendeje azonban a tudomány, a közművelődés „közkatonái” azt tapasztalták, hogy az eddig jól bevált hagyományos ismeretterjesztés veszített népszerűségéből, a rangos előadók, az elfogadható árak ellenére. Mígnem rájöttek arra, hogy programjaik nem eléggé emberre irányultak, hogy eltávolodtak a mindennapi élettől. A zömében humán ismereteket nyújtó tanfolyamok, előadások a közgazdászt, a mérnököt vagy a mezőgazdát — érthetően — kevésbé vonzották. Változó és embert változtató korunkban a társadalmi és a munkahelyi igények naponta új és még újabb ismereteket követelnek az egyéntől, a dolgozótól egyaránt. E változásokat felismerve, az igényekhez igazodva váltott profilt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Ma már nemcsak értékeket közvetít, hanem teremt is. A hagyományos formákat oly’ módon alkalmazzák, hogy azok mégis újszerűek az aktualitás, a reagálás gyorsasága révén. Ennek jegyében hirdette meg például a TIT Nógrád Megyei Szervezete az idei nyári szabadegyetemet, amely az ifjúságnak szólt a jövő technikájáról. Hogy az újólag kialakult igényeket figyelembe véve terveztek, azt az bizonyítja, hogy tizenkét év óta ez volt a legsikeresebb. A tudomány és a kultúra tárházának ajtaján sokféle ember kopogtat. Van közöttük diák, nyugdíjas, a többség azonban az üzemek, a gyárak és a hivatalok dolgozóinak köréből kerül ki. Ezért sem mindegy hát, hogy a munkahelyek tudják-e, hová, kihez kell fordulniuk szellemi táplálékért. A jól dolgozó ismeretterjesztő társulatok — mint a balassagyarmati vagy a szécsényi — „titka”, hogy jól kiépített, rendszeres kapcsolatot tartanak fenn a területükön működő gazdasági egységekkel és Megtervezeti" formák Az egyik hírneves nyugatnémet elektronikai cég egy időben egyre kevésbé tudta eladni televízióit. A raktárak és az üzletek telis-tele voltak már az eladatlan készülékekkel. A vállalat vezetősége sokáig tanácstalanul állt a problémával szemben, hiszen a eég gyátmányai megfeleltek a legkorszerűbb technikai követelményeknek. A vásárlók véleményének meghallgatása után kiderült, hogy a készülékek külseje, a divatjamúlt forma okozta a kereslet drámái csökkenését Ma már világszerte eljutottak arra a felismerésre, hogy csak formailag tökéletesen megtervezett iparcikkekkel lehet üzleti sikert elérni. A formatervezés gyakorlatilag mindenféle iparcikknél fontos. A bútorok, a tapéták, a függönyök formája, illetve mintázata esetében éppúgy, mint a háztartási eszközök, üveghoínriik, fényképezőgépek, irodabútorok, vagy tévékészülékek gyártásánál. Az emberek szükségleteinek kell diktálnia a formatervezést, hiszen a megformált cikkek az emberek számára készülnek. A jól, ésszerűen megtervezett árunak kézzel fogható előnyt kell jelentenie a fogyasztó számára. Egy gépkocsi esetében például akkor beszélhetünk jó forma- tervezésről, ha a vásárlónak nem kell elolvasnia a használati utasítást ahhoz, hogy megtalálja az egyes kezelő szerveket. Vagy mondjuk egy szék formája akkor van iől megtervezve, ha többórás ülés után sem fáj a hátunk tőle. S egy kávéscsésze formatervezése is akkor sikerült jól, ha félálomban matatva is jól kezünk ügyébe esik. Nem fényűző ráadás tehát a formatervezés, hanem a kialakított készülék, szerszám sbb. munkahelyekkel. Ezt a kapcsolatteremtő erényt magáénak mondhatja Pásztó TIT- szervezete is. A munkatársak felkeresték a vonzáskörzethez tartozó termelőszövetkezeteket, intézményeket, hogy képet kapjanak az igényekről és hogy megismertessék szakszolgáltatásaikat. Az akció eredményeként jóval több gazdaság igényel idén szakmai át- és továbbképzést gazdasági munkajogi vagy politikai témákban, mint Szurdokpüspökiben és Palotáshalmon. Az oktatási intézmények is sokféle előadást kínálnak. A mátramindszentiek így segítik rendszeresen a szülőket az otthoni nevelő munkában, a szurdokpüspökiek a gyerekeket az egészséges életmód vagy a környezetvédelem terén. Nógrád megyében éves átlagban százötven féle tanfolyamot tartanak, négyezernél is több hallgatónak. Ötezren felül van az előadások száma, amelyeknek életre hívója közel kétszázezer érdeklődő. , Az ismeretterjesztésnek azonban olyan haszna is van, amely egyetlen statisztikai rubrikában sem szerepel. S ez az, hogy tevékenységével a hazai és az egyetemes kultúrát adagolja a legszélesebb rétegeknek. T. K. hasznaivehetőségéoek javítására törekszik. Képünkön egy formailag tökéletesen megtervezett villamos kézigyalut és egy minden követelményt kielégítő, tetszetős porszívót láthatunk. „Azon múlik, befogadnak-e Tervek Tarra Nagy szürke szemével öntudatosan néz a világba, fellépése határozott, egész megjelenése azt sugallja, a realitások embere. Pedig nagyon fiatal, eddig mindössze egyetlen munkában töltött esztendőt tudhat maga mögött. Voltaképpen azt is „kényszerből”, hisz’ szándéka szerint tovább tanult volna. Az érettségi táján szokásos pályaválasztási dilemmának még nem ért a végére Kárpáti Mónika, amikor felvételizett az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanárképző főiskolai tagozatára, magyar— népművelés szakra. A pásztói leány épp csak egy pontocskával csúszott le a nappali tagozaton tanulás lehetőségéről. Az elmúlt egy évet így a pásztói Lovász József Művelődési Központ munkatársaként dolgozta végig. Az intézmény élete úgy alakult, hogy Mónikának módja volt kipróbálni a népművelés több nagy területét. — Egy időben rámosztották tar. ifjúsági munkát, majd a í® nőtt nevelést, az üzemi közművelődés Koordinálásával együtt. Közönségszervező is vagyok, s mert Pásztón nincs családi ünnepeket rendező külön iroda, ez is rám vár. Tanfolyamét is szerveztem már, ha csak kettőt is. Klub is volt kettő — kap a fejéhez a hirtelen eszébe ötlött gondolattól. — Ezért is hiszem, hogy merhetek vállalkozz a fari feladatokra. Nem gondolom persze, hogy mindent tudok, de meglepődni sem fogok a munkától. Mert bár beszélgetésünk még a pásztói művelődési köztpomifbian történt, Kárpáti Mónika tulajdonképpen a tari művelődési ház egyszemélyi vezetője és munkása. Idén ugyanis sikeres felvételi vizsgát tett az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola salgótarjáni kihelyezett tagozatán, magyar—népművelés szakra, s így Tarra hívták. Képesítés nélküli népművelőnek számít ugyan még mindig, de kezéba-i a lehetőség, hogy változtasson besorolásán. Tar vezet® is bíznak benne, hogy ne-» szalasztót el a lehetőséget. — Mit tud Tan-®, a tari emberekről, a közegről, ahol eredményes közművelődési munkát várnak öntől? — Lokálpaitrióták lakják, s én erre építeni szeretnék. Tudom, hogy az ott élőkben élénk igény van arra, hogy történjen valami a művelődési házban, hogy legyen hová eljárni. Épp ezért mindenképpen a kisközösségek kialakulásának feltételeit szeretném megteremteni. Keresem majd azokat az embereket a faluban, akik segítenek ebben, akik egyébként is irányító személyiségek. Belőlük akarom majd kialakítani a társadalmi vezetőséget, azt a testületet, amelyet általában nem tartanak fontosnak egy-egy művelődési házban, pedig a maga nemében pótol haltat lan, ha alkalmas, közösségi emberek alkotják. És tudom azt is Tarról, hogy igen korrekt tanácsi vezetői vannak, ami ugyancsak fontos, ha az ember dolgozni akar a közművelődés területén. Kárpáti Mónika sokat töprengett már, hogyan is fogjon hozzá a munkához. — Nem »karok én most elvi fejtegetésekbe bocsátkozni, mert ahhoz igazán kicsi vagyok, : kockázat nei- kül állíthatom, hogy abban a községben sem ismeretlen az elidegenedés, s én tenni akarok ellene. Ha azt veszem, az olyan kis faluban könnyebb a dolog, mint nagyobb helyen, hisz’ egy fél óra alatt végigszaladhatom a falui, hogy jöjjenek emberek, ez vagy az lesz a művelődési házban. NÓGRÁD — 1986. szeptember IX, szombat Az átadással egybekötött tan évnyitón száznegyven elsőéves volt jelen, és kezdi meg tanulmányait az ország egyetlen ilyen jellegű tanintézetében. A szakmai ismereteket ate atomerőmű állományában dolgozó mérnökök és tanárok tanítják. Az iskola fenntartását is az atomerőmű vállalta. Új alumíniumtermékek „Na, józsikám, kezdhetjük!’0 Kis otthonok — Bővítette tormékválesztó- kát az ajkai timföldgyár és aiumímuimkohó formaönto- déje. A veszprémi Bakony Művek megrendelésére gyuj- táselosztó-házakat készít Lada személygépkocsihoz, s ezzel, ha közvetve is, de bekapcsolódott a magyar—szovjet gépkocsi-kooperációba. A tervek szerint már az idén 200 ezer gyujtáseloszitó-házat szállít a szovjet autógyárral közvetlen kapcsolatot tartó veszprémi nagyüzemnek. Egy NSZK-beli cégtől fém iroda- széklábak szállítására kapott megrendelést az ajkai fonma- öntöde. Ebből is mintegy kétszázezret szállít az év végéig. A váHalatvezető szerint az utóbbi időben némileg javult az afrummíumorWvények kérésiébe és ára a világpiacon. E lehetőségei sikerűit is jól kihasználói. Ats idén már ösz- szes öntött elemeik, idomaik felét külföldire szállítják. A megrendelések teljesítésének meggyorsítása érdekében berendezkedtek az öntőszerszámok saját tervezésére és gyártására is. — Ezt komolyan gond®ja: végigszaladni a falut? — Hát persze, én itt is ezt csináltam, ha azt akartam, hogy tényleg legyenek emberek a házban. A plakát nem tud válaszolná a kérdésekre. S egyébként sem íróasztal mellett akarom kitalálni, hogy akkor mi is legyen a művelődési házban. Nem akarom statisztikai adatnak tekinteni a közönséget. A siker, a szándékaim eredményessége azon múlik, hogy befogadn xe a ta. iák. S e«- hez egész ’ r i osan időre es« szükségem. Dt a munkáit ott fogom kezdeni, ah® a tori emberek igényéi Is kezdődnek... Veszprémi Erzsébet nagy veszélyek — Biztos, hogy betiltanám a körfűrész házilagos használatát — méltatlankodik a baleseti sebész, majd hozzáteszi : — egy-egy szombat— vasárnapon több mint húsz ember elveszíti valamelyik ujját a gyakorlatlanság, tudatlanság miatt. Érdekes kísérletet végzett a közelmúltban a Hazafias Népfront Országos Tanácsának balesetmegelőzési társadalmi munkabizottsága. Emberek százait kérdezték meg arról, mi jut eszükbe a szó hallatán: BALESET! A válaszadók többsége az üzemben, munkahelyen, közutakon történt tragédiákra, sérülésekre asszociált. És szinte alig voltak ®yanok, akik az otthon, a hétvégi ház, a lakásépítés veszélyeire gondoltak volna. Pedig .„ it A statisztikák szomorú bizonysága szerint, a halálozást döntően befolyásoló betegségek közül a szív- és érrendszeri, a daganatos halálokok után következnek a balesetek. Évente több tízezren lesznek értelmetlen áldozatok, s ezek több mint fele a közvetlen környezetében, otthon sérül meg. Húsz évvel ezelőtt a balesetek háromnegyed része a közutakon, az üzemekben történt, napjainkban vezető helyet foglalnak ® az otthoni balesetek. Ki gondolná, hogy a technika. a korszerű háztartási berendezések, modern bar- kácsgépek használata amellett, hogy az ember segítői, ellenségekké, bajok forrásává válhatnak. Hogy miért? •& Építkezés. Kora reggel. Összegyűlt a „kaláka”, eljött az összes haver, munkatárs. Meglehet, hogy maholnap tető alá kerül a ház. A félig felhúzott falak tövében pálinkás bütykös, ládányi sör. doppingszerként. Először a „rövidet” húzza meg mindenki, majd öblíti sörrel. Eme foglalatosság eltart vagy fél óráig. Amikor a kedv a tetőfokára hág, megszólal a leendő tulaj: „Na Józsikám, kezdhetjük!” És másznak felfelé a tetőre, gerendát ácsol®, cserepet rakni. S hogy estére ki húzza a rövidebbet? Annak a baleseti sebészeten lehetne utánanézni. it Dr. Szék®v Lajos profesz- szor, a HNF balesetmegelőzési társadalmi munkabizottságának elnöke: — Berobbant az életünkbe ez a probléma. Szomorú számadatok vallanak arról, hogy egyre nő az otthoni balesetek aránya. Mint pszichológus, elmondhatom, ennek egyik oka az emberi felelőtlenség, a szabályok figyelmen kívül hagyása. Az embert napközben annyiféle intelem, tilalom éri, hogy azt hiszi, ha saját otthonába, portájára beteszi a lábát, et- engedlheti magát. És nem gondol a rá leselkedő veszélyekig. Nem elég óvatos. Példaként hadd említem azt a gázszakértőt, aki ®thon felrobbantotta magát és a feleségét Gondatlanság miatt. Talán a példa nem is annyira jő. hiszen nem lehet mindenki mindenben szakértő. A társadalom, az egészségügy mindent megtesz a balesetek megelőzésére. Előadások, kiadványok, prospektusok hívják fél a figyelmet a háztartási berendezések, vegyszerek, gépek használatára. Hiányzik azonban az egyén felelőssége. Az egyéné, aki azt mondja, neki otthon senki ne parancsoljon, ő azt c,si- nál, amit akar. Hiszen ittas munkavégzésért a saját házában nem büntethetik meg. Ám megbünteti önmagát, ha baleset éri. No és az államot. Amely ezekre a veszteségekre — táppénz, orvosi ellátás — évi tizennyolc milliard forintot fizet ki. i? Napjainkban Nógrád megyében. naponta általában 3800—4000 ember nem jelenik meg a munkahelvén. valamilyen betegség következtében. Ez megközelítőleg a Salgótarjáni Kohászati Üzemek létszámának felel meg. Ebben igen nagy arányú — 35—40 százalékos — az otthoni balesetek száma. * Megy® rendelőintézet, baleseti sebészet. Hétfő, dél. Az orvosok a százhuszadik betegnél tartanak. Dr. Halász Péter baleseti sebész: — Melyek a leggyakoribb sérülések? Kar-, láb-, gerinctörés, ujjsérülések. „Leestem a létráról”, „becsípte a gén az ujjamat”, ..rádőlt a gerenda a lábamra...” és ehhez hasonlóak az okok. A balesetet szenvedettek nyolcvan százalékánál közrejátszik az alkoholfogyasztás. Bár ez nehezen mérhető mert sok sérült nem azonnal jelentkezik nálunk, hanem csak egy-két nap múlva. A legtöbben a huszonéves korosztályból és a hatvan éven felüliekből kerülnek hozzánk. Felesleges elmondani a jó tanácsokat, mmrt például gépek használata, építkezés közben ne igyanak, bánjanak óvatosan a szerszámokkal. Felesleges, mert úgyis tudják. Csakhogy kevesen tartják be Kiss Márta
