Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-11 / 214. szám

/ Tanácskozás Magyam Andorban Blísq — [lérdejelekkel Alig fejeződött be Nógrád megyében az aratás, máris Összegyűltek az érdekelt szak- e mberek Ma gy ajrná n do rban. hogy tapasztalataikat kicse­réljék. A meghívók nevében dr. Halaj Ignác, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élelme­zési osztály vezetője köszön­tötte a tanácskozás résztve­vőit — a mezőgazdasági nagy­üzemek jelenlévő képviselői mellett, Hecsei Jenőt, a MÉM tanácsosát is. Az osztályveze­tő a búzának mint árunö­vénynek a fontosságát hang­súlyozta bevezetőjében. Nóg­rád szántóterületének egyhar- madj ez a gabonanövény, az ágazat árbevételének 40 szá­zalékai adja. Miindiig is nagy figyelemmel kísérte szűlkebb pátriánk a búzatermesztés helyzetét, öt esztendő alatt például áz átlagtermés 37 má­zsáról 44 mázsára növekedett. Kevesebb teimett búzából az idén, mini tavaly — tud­tuk meg Urban Imrének, a megyei tanács osztályvezető- helyettesének mondandójából. Több oka is volt ennek. Kö­zülük első a csapadékhiány, hiszen a tenyészidő alatt 100 milliméterrel hullott kevesebb, a tavalyinál. Csökkent a ha­todik ötéves terv alatt a ha­tóanyagok — a különféle mű­trágyáik — felhasználása, de sok helyütt nem fordítottak kel­lő figyelmet az előveteményre sem. Mint az előadó a mért eredmények alapján kijelen­tette: az elvetett búzafajtáik genetikai lehetőségeinek 60— 65 százalékát használják ki a mezőgazdasági nagyüzemek — alig vigasztaló, hogy a orszá­gos átlag sem jobb ennél. Tóth László, a megyei nö­vényvédelmi és agrokémiai ál­lomás igazgatója megerősítette a korábban elhangzottak kö­zül a tényt: szoros összefüg­gés mutatkozik a csökkenő termés és a csökkenő ható­anyag-felhasználás között. Mint mondotta. ugyancsak szűk látókörű gondoskodás az, amely csupán a költségek csökkentését látja, a műtrá­gya megspórolásában, hiszen a termöerő ilyen visszapót­lása a föld „tőkéje”. Elmon­dotta azt rs, hogy hiába prog­nosztizálták viszonylag pon­tosan a vetésfehérítő veszélyét a szakemberek, a védekezés több okból nemritkán ké­sett. Ez a késlekedés a kár­tevők és az emberi hibák kö­zös hatásaként több milliós árbevételi kiesést jelent a me­gye mezőgazdaságának. A gyomirtás a vetésterület közel egyharmadán nem érte el a jól megfelelt szintet — jelen­tette ki az igazgató. A vetőmag-termeltető válla­lat jelenlévő képviselőitől megtudhatták a tanácskozás résztvevői, hogy Nógrád me­gyében az idén vetőmagból a tavalyi megrendelésnek csu­pán 78 százalékát „kérték *e” eddig a mezőgazdasági nagy­üzemek. Ez a számadat iga­zolta a korábban felszólalt ostzályvezető-helyettes egyik gondolatát, mely szerint csök­kent a fémzárolt vetőmagok felhasználása. Több helyen sa­ját, sok idegen anyagot tar­talmazó vetőanyagot használ­tak, vagy használnak fel a termelőszövetkezetek. Az elkövetkezendő esztendő a növénytermesztésben már most megkezdődött. A tanács­kozáson részt vevő szakembe­rek ennek szellemében vitat­ták meg az elhangzottakat, saját gyakorlati tapasztalata­ikkal kiegészítve a hallotta­kat. Egyetértettek egy fontos megállapítással: nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a ke­nyérgabona fai takiválasztáftá- ra. a termesztés technológiá­ját a helyi adottságokhoz kell — a lehetőség szerint — legjobban alkalmazni. Terven felül 3 ezer tonna szén és 30 méter vágat Jelentős sikerek a bányásznapi versenyben Pa ütemes termelés, a nép­gazdaság szénigényének kielé­gítése, a minőség javítása, a költségék csökkentése, a bal­esetmentes munkavégzés érde­kében kezdeményezték a har­madik negyedévi munikaver- senyt a Nógrádi Szénbányák­nál. Nos, az elmúlt két hó­napban olyan ki tűnő eredmé­nyeket értek el a szénmeden- ee dolgozói, amelyékkel jelen­tősen hozzájárultak a 36. bá- nvásznap méltó megünneplé­séihez. Az említett időszakiban a széntermelés közel 3 ezer ton­nával haladta meg a terve­zett mennyiséget. Elsősorban Szoro.spatakon, Ménkesen és a kútfej lesi üzemben teljesítet­tek túl az időarányos progra­mot. A lakosságnak az elő­irányzott 17 ezer 900 tonnával szemben 23 ezer 900 tonna szenet biztosított a vállalat. A v;í gate a jtóik is kitettek magu­kért. s a vártnál 30 méterrel több bányafolyosóit készítettek el. Közülük főleg a ménkesá- ek értek el kiugró sikereket. A kányáéi aknában hírne­véhez méltóan dolgozott ez idő alatt Drexler Károly ifjú­sági frontbrigádja, amely a nehéz geológiai feltételek el­lenére is teljesítette feladatát. Hasonlóképpen dicséret illeti Vályi László csapatát. A vá­gata aj tó kollektíva 129 mé­tert haladt előre júliusban és augusztusban, a tervezett 100 méterrel szemben. Szorospatakon Kiss Antal frontbrigádja bizonyult a leg­jobbnak. A száztagú csapat 111 százalékra teljesítette két­havi mennyiségi programját, s terven felül 2890 tonna sze­net küldött felszínre. Ménkesen két vágathajtó brigád eredménye kívánkozik az élre. Bakos Andrásék 32 méterrel szárnyalták túl a 110 méterben meghatározott két­havi kötelezettségüket. Mol­nár Zoltánék 29 méterrel több vágatot hajtottak ki. mint azt a 120 méteres terv előírta szá­mukra. A külfejtési bányaüzemben Kökényesdi Jánop brigádja került a bányásznapi verseny­ben az élre. A mumkásgárda terven felül 500 tonna szenet ..adott” a lakosságnak. A nagybátonyi gépüzemben minden részleg túlteljesítette időarányos feladatát. A gép­javítók két EHOR rakodógé­pet és egy GPKSZ vágathajtó kombájnt újítottak fed és ad­tak vissza a termelőknek. A KISZ-esek túlnyomórészt tár­sadalmi munkában rakták össze azt az F—6HK típusú vágathajtó gépet, amelyet az ipartörténeti emlékhelyen be­tontalpazatra helyeztek. A villamos részleg dolgozói a ká* nyási föld alatti kábelhálózat ki-, valamint a transzformá­tor beépítéséért dicsér,hetők. A gépüzem legjobb kollektí­vái a következők: Nagy György lakatos. Márton Sán­dor villanyszerelő és Koplá- nyi Istvánná raktári brigád­ja. A kistérén vei vállalkozási üzembein nem sikerült ugyan maradéktalanul eleget tenni a kötelezettségeknek, de több közösség említésire méltó ered­ményt ért el. Közülük a leg­jobbak voltaik az elmúlt két hónapban Csikós János forgó­részszerelő és Mizser Sándor faiipari brigádja. A bányásznapi munikaver- seny még szeptemberben tart. A negyedéves eredmények ér­tékelésére október 20-ig kerül sor, s a versenyfelhívásban közzétett pénzjutalmaikat a hónap végéig adják át majd a legjobb kollektíváiknak. Mit terveznek az ö*vözetgyátban? Öféues preg?£i!ii Minden eddiginél jelentő­sebb feladatok teljesítésére vállalkozik a VII. ötéves terv­ben a Salgótarjáni ötvözet­gyár. Szó sincs azonban fe­lelőtlen sokat markolásról. A teendők végrehajtásához nagyrészt már megteremtették a feltételeket. Az átgondolt, reális programkészítést iga­zolják az elmúlt nyolc hónap eredményei: a kollektíva a termelést a tervhez képest öt, tavalyhoz viszonyítva húsz százalékkal, a nyereséget még nagyabb arányban növelte. Előtérben az importkiváltás — A tervciklus záró esz­tendejében az 1985. évi rrreny- hyiségnél 55 százalékkal több, mintegy 23 ezer tonna ferroöt- vözetet akarunk előállítani — mondja Szepesi Ferenc ter­melési főmérnök. — Hazánk­ban egyedül mi gyártunk fer- roötvözeteket, ám ez idáig az ipar igényének csak a 15—17 százalékát tudtuk kielégíte­ni. Az összes szükséglet hat tizedét szocialista piacról, a fennmaradó részt tőkésor­szágokból kellett beszerezni. Az évtized végére a belföldi ellátásból való részesedésünk eléri majd a 23—25 százalékot. Az ötvözetgyáriak elsősor­ban a meglévő kapacitások teljesebb kihasználásával szándékozzák fokozni a ter­melést. Az elmúlt években korszerűsítettek három vil­lamos ívkemencét, ezek rit­kábban hibásodnak meg. kö­vetkezésképpen hosszabb az üzemidejüket. Hét végeken csúcsidei korlátozás nélkül kívánják üzemeltetni ezeket a berendezéseket. Javítják a kemencék kihasználtságát úgy is, hogy növelik a beépített transzformátorok tel jesft­ményhasznosítását. A gyártás tervezett bővíté­se szinte teljes egészében a nem rubelelszámolású import kiváltását szolgálja, össz­hangban van tehát a nép- gazdasági törekvésekkel. - Mi- nimális konvertibilis export­ra is nyílik lehetőség, en­nek mértéke viszont legfel­jebb a termelés 5 százalékát teszi ki. Kisebb, mennyiségű termékcserére is sor kerül ha­sonló profilú lengyel és cseh­szlovák vállalatokkal, hogy ezáltal is javuljon a hazai el­látás színvonala. — A tervidőszak során a korábban kialakított, az adott­ságainknak megfelelő, leg­inkább a 75 százalékos fer- roszilícium gyártásán alapu­ló termékszerkezetünket megtartjuk — folytatja a ter­melési főmérnök. — Ugyan­akkor néhány kiemelkedően gazdaságos, importkiváltó és exportálható ötvözetfajta gyártását felfuttatjuk. Ezek a 1'5 százalékos ferrosz.iiíci- um, a ferrovanádíum és a ferrowolfram. Üj, eddig tő­késpiacról vásárolt termékek előállítását is megkezdjük, mint a fémszilícium, kalci­umszilícium, szilikomangán és ferrokróm. Ezzel párhuza­mosan szinte valamennyi öt- vözetféieségünk használati értékét javítani akarjuk. Töb­bek között a felhasználók igényének megfelelően mó­dosítjuk a vegyi összetételü­ket, töréssel és osztályozással állandósítjuk a darabsúlyukat, s rátérünk a termékek cso­magolására. Számottevőek az elképzelé­sek a fejlesztések és a beru­házások területén. A megva­lósításra az ötvözetgyár a sa­ját forrásain túlmenően, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 77 millió forintos támogatását is igénybe kíván­ja venni. r U gyártmányok — A műszaki fejlesztés ke­retében foglalkozunk új gyárt­mányok bevezetésével — tá­jékoztat Solymár András, a fejlesztési osztály vezetője. — Ezek a szilikokróm, a ferro- mangán-affiné és a ferrokróm- affiné, valamint a szinteti­kus nyersvas. A felsorolt ter­mékeket jelenleg tőkéspiacról, dollárért kell beszereznie a népgazdaságnak. Az sem mel­lékes, hogy a gyártás során elsősorban a hulladék anya­gokat, másodsorban a szoci­alista importból származó érc­féleségeket kívánjuk felhasz­nálni. A tervidőszakban átadnak rendeltetésének egy újabb ív­kemencét, egynek az építésé­hez pedig hozzákezdenek az ötvözetgyárban. Az előbbi lé­tesítményben ferrowolframot állítanak majd elő. Ez a fej­lesztési elképzelés már a VI. ötéves tervciklusban is szere­pelt az országos középtávú kutatásfejlesztési tervprog­ramban, de a licencvásárlás és a tervezés problémái miatt a végrehajtás áthúzódott a mostani ötéves tervre. A Sal­gótarjáni Ötvözetgyár is tag­ja a magyar—mongol kor­mányközi egyezmény alap­ján létrehozott magyar közös vállalatnak, amely a mongol wolfiamérc feltárására,, ki- bányászására és feldolgozására alakult meg. A vállalkozás eredményeként önellátó lesz országunk ebből az alap­anyagból is. A fejlesztések közül érde­mes még megemlítenünk a gömbgrafitos öntvény gyárJ tásához nélkülözhetetlen mag­néziumtartalmú segédötvö­zetek . energiatakarékos gyár­tástechnológiájának beveze­tését. Meg akarják oldani a zsákos szűrőből nyert 90 szá­zaléknál dúsabb szilíciumdio- xid-tartalmú por ipari fel­dolgozását, s mint hulladék- mentes technológiai beruhá­zásra, megpályázza a gyár az OMFB és az Országos Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hivatal anyag-i támogatását. — A jövőben még nagyobb gondot akarunk fordítani az anyaggal és az energiával való ésszerű gazdálkodásra —■ sorolja tovább az elképzelé­seket a fejlesztési osztályve­zető. — A konvertibilis vi­szonylatból beszerzett alap- és segédanyagok kiváltósá­nál nagy tételben vesszük szá­mításba a grafitelektródák helyettesítését. Egyes anyag- mozgató gépek pótalkatrésze­it olcsóbban, szocialista pi­acról fogjuk megvásárolni. Az eddiginél is több hulla­dék energiát akarunk fel­használni. arányuk az összes energiaszükséglet 15 száza­lékát teszi ki majd 1990-ben. Aláhúzza törekvésünket, hogy az 55 százalékos termelés- növekedést csak H százalé­kos többlet energiávat tud­juk biztosi tani. Növelik a nyereségei A bruttó termelési értek na 1985. évinek több mint más- félszeresére emelkedik majd a tervidőszak végére, s meg­haladja az egvmilliárd forin­tot. A várható nyereség hoz­závetőlegesen 60 millió forint lesz. ötszöröse a tavalyi gaz­dasági eredménynek. — Pénzügyi stabilitásunk megteremtése és fenntartása a legalapvetőbb feladatunk az ötéves tervben — közli Mateidesz Mátyásné megbí­zott gazdasági igazgatóhelyet­tes. — Szükség van készlet­gazdálkodásunk folyamatos javítására. Ezután is élni kí­vánunk a partnervállalataink­kal kötött kereskedelmi hi­te'szerződéssel. A gyár min­den szervezetét rá akarjuk szorítani a költségekkel va­ló ésszerű gazdálkodásra. Az I-es .üzem tervezett önelszá- molásáriak bevezetése után a többi gazdálkodó egységnél is rátérünk majd erre a rend­szerre. Koiaj László Szigorúbb szabályok fiz ipari takarmánygyártásban es -toryaimazáslnn Nőtt az autósok igénye A megyei ÁFOB—töltőállo­mások forgalma —, hason­lóan az országos képhez — némiképp módosult az elmúlt évihez képest. Autósaink a magasabb oktánszámú ben­zinféleségeket keresik, emi­att csökkent a normálbenzin forgalma, viszont emelkedett a 92-es és 98-as benzin iránti kereslet. A vállalatok és ház­tartások takarékossági meg­fontolásai miatt, 5—10 száza­lékkal kevesebb gázolajat forgalmaztak a megyéi ku­tak. Jelentősen növekedett vi­szont az autóápolási cikkek és egyéb tartozékok eladása, ami néhány éve indult ki­egészítő tevékenységként. Megyénkben a hét töltőállo­máson 80 százalékkal fogyott több ezekből a termékekből, mint 1985-ben. Egyes helye­ken —, így Pásztón és Rét- ságon —, nőtt a zsúfoltság. Anyagi források miatt bőví­tésük —, új oszlopok beállí­tásával — nem várható, csu­pán Balassagyarmaton, ahol leginkább szorított a cipő. Az elmúlt napokban szállították el azt a 2500-as hütőszalagot a sajószentpéteri üveg­gyárba, amelyet az ÜM Pásztói Szerszám- és Készülékgyárában gyártottak. A hűtősza­lag értéke megközelíti a nyolcmillió forintot. — BL — Az állattartók évek óta so­kat panaszkodnak a takar­mányok minőségére. A szak­embereknek is egyöntetű vé­leménye, hogy amíg a takar­mányozásban csak részben ér­vényesülnek a szakszerűség szempontjai, addig nem vár­ható átütő siker a kistermelők állatainak minőségi átvételé­től sem, amit az idén kísér­leti jelleggel hirdetett meg a MÉM. Mindezekre tekintettel, a Minisztertanács, illetve a MÉM módosította az ipari takarmányok előállításáról és forgalomba hozataláról ko­rábban kiadott rendeleteket. A módosítások a Magyar Közlöny ez évi 35. számában jelentek meg. A jogszabályok egyebek kö­zött arról rendelkeznek, hogy ezentúl a sertések és a ba- romfik ipari abrakkeveréké­nek minőségét és szennyezett­ségét rendszeresen vizsgál­ja a MÉM által kijelölt in­tézmény. Ezért az üzemek­nek nyilván kell tartaniuk az egy napon, egy műszak­ban, ugyanazon gépsoron elő-, állított takarmányt, és min­den gyártott tételből mintát kell eltenniük. Az ipari ta­karmányokat a szavatossági határidő lejárta után ki kell vonni a forgalomból, kivéve akkor, ha újabb vizsgálat fel- használhatónak minősíti azo­kat. Az ellenőrzések az alap­anyagokat gyártókra, a ta­karmánykeverő üzemekre és a kereskedelmi elárusítóhe­lyekre egyaránt kiterjednek. A minőségi előírásoknak meg nem felelő, de még felhasz­nálható takarmány leszállított áron hozható forgalomba. Ha a vevőnél derül ki az érték- csökkenés, a különbözetet a gyártó köteles megtéríteni. A szúrópróba-szerűen végzett vizsgálatok elmarasztaló meg­állapításai az azonos műszak­ban. azonos gépsoron gyár­tott takarmány egészére vo­natkoznak. Ilyen esetben a vizsgálat költségei is a gyár­tót terhelik. Üj eleme a rendelkezésnek, hogy az ipari takarmánykészí- tő üzemet a kifogásolt ta- karmónyfajta gyártásától, akár egy évre rs eltilthatják. A takarmányok gyártásá­nak és forgalmazásának rész­letes előírásait a MÉM Értesí­tő hamarosan megjelenő száma közli. NÓGRÁD — 1986. szeptember 11-, csütörtök 3

Next

/
Thumbnails
Contents