Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-09 / 212. szám
OGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... NÓGRÁDI TÁJAKON... Á repülőgépek földi irányítói Amint szaporodott a repülőgépek és a pilóták száma, kiderült, hogy a végtelenül szabadnak hitt légben közlekedők szintén kénytelenek szabályokhoz igazodni. A legelső légi közlekedési szabályokat és jelzéseket jórészt a hajózástól vették át. így például az első légi szabály így szólt: jobbra térj, jobbra e'őzz. mögötte keresztezz! — pontosam úgy, ahogy ez a hajózásban már régebben kialakult. Egy másik szabály Rzeriint —, de ez már az éjszakai repülés idejéből származik — a repülőgépeket helyzetjelző lámpával keld felszerelni: a gép menetirány szerinti bal oldalát piros, a jobbot meg zöld fény jelzi, csakúgy, mint - a halókon. Útközben a pilóták eleinte a térképük, magasságmérőjük, a levegő torlónyomásán alapuló sebességmérőjük meg órájuk alapján tájékozódtak, és irányukat folyadékkal töltött gömbbe épített, csillapított mozgású iránytű mutatta. Jelentős változást hozott a húszas években a p>örgettyűs helyzetjelző műszerek kialakulása és a rádió térhódítása. Az előbbi segítségével a pilóta már ködben, a horizont és a talaj látása nélkül is a kívánt helyzetben tudta vezetni a gépet. Az igazi előrelépést azonban csak a rádióhullámok alapos megismerése jelentette. Kiderült, hogy a rádióhullámokat az adó irányába mutató vevőantenna erősebben észleli, s ha az antennát karika alakúra hajlítják, és egy függőleges tenger körül forgatják, megállapítható egy rádióadó fránya. így, ha egymástól távolabb lévő és ismert földrajzi helyzetű két rádióadó jeleinek maximumát-minimumát a pilóta a repülőgépén elhelyezett vevőantennán át felfogta, ebből meg tudta állapítani a gép helyzetét. A korszerű berendezések e célra telepített, ismert helyzetű és hívójelű rádióadó-hálózatra hangolva önműködően megmutatják az adóhoz vezető irányt és az attól való távolságot is. A második világháborúban vált általánossá a nagyon rövid. nagv hatótávolságú, megfelelő antennákkal irányba terelhető, e a gépiekről visz- saa is verődő rádióhullámok alkalmazása. Ennek a rendszernek. aanz a lokátornak (radarnak) és számos más, a rádiójelek mérésén, terjedésén, terjedésük törvényszerűségein alapuló rendszernek alkalmazása lehetővé teszi, hogy a gépeket útközben figyelemmel kísérjék és akkor is a repülőtérre vezessék, ha a föld nem látható. Érdekes, hogy régebben éjjel vagy ködben a rossz tájékozódási viszonyok miatt alig repültek, ma meg derült nappal is rádióirányítással repnil- nek a gépiek, mintha csak felhőben vagy éjjel haladnának. A magyarázat a*z, hogy a nagy sebesség miatt már nem elég a látásra alapozott vezetés, mert a pilóták sokszor túlságosan későn vennék észre a szembejövő gépet, s a nagy magasságból a gép helyzetét sem tudnák pontosan meghatározni. Képünkön: a légi közlekedés biztonságát szolgáló földi berendezés. Búcsú a telepektől Behozzák a lemaradást A szociális követelményeknek meg nem felelő telepiek szanálása hosszú éveik óta kiemelt feladat a megyeszékhelyen. Tagadhatatlan, hogy a város fejlődésével egyre érezhetőbbé válik a különbség az új laikötelepi és családi házas, valamint a kolónialakósok között — ennek felszámolása 1975 végén vett nagyobb lendületet. Ekkor készítette el Salgó tarán Váró« Tanácsa a 15 éves lakásfejlesztést tervét, amelyben célul tűzte ki, hogy a szociális követelményeknek meg nem felelő telepeken mintegy 1500 lakást szanálnak, illetve pótolnak. A megvalósulás tapasztalatait értékelve megállapították, hogy az V. ötéves tervidőszakban 356. az ezt követő ciklusban 292 kolóniád lakás megszüntetésére került sor. E számok azt is jelzik, hogy a lemaradás jelentős, így a VII. ötéves tervidőszakban a korábbinál hatékonyabb intézkedésekre van szükség. Sajátossá teszi a helyzetet, hogy ez érintett telepeken lakók zöme az idősebb korosztályhoz tartozik, így megkülönböztetett bánásmódot, törődést igényelnek. Bányakolómiai lakások felszámolását tervezik a Bajcsy- Zsi’jnszky úton, a Hősök útján. a Zagyva-rakodón, a Csizmád iá-telepien és Salgóbányán; összesen 793 otthont érint ez a döntés. Az ingatlankezelő vállalat a város több területén végzett felújításokat, például a Bajcsy-Zsilinszky úton, a Csizmadia-telepien, valamint Somlyó-bányatelepen, Ahol igény van rá. ott elidegenítésre is sor kerül, eddig Salgóbányán 9, Rónabánya-telepien 14 lakást értékesítettek, s a terv saerint 1990-ig 111 bá- nyakolóniai lakást vásárolhatnak meg a jelenlegi bérlők. Salgótarján Város Tanácsa a telepjeik sorsának gyorsabb rendezésére több üzemmel együttműködési megáUapxxiósit kötött, így a Salgótarjáni Kohászati Üzemekkel, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárral. Tervbe vették, hogy a lakások pótlására több mint 200 új otthont építenek, a többi között a Makarenko, a Hársfa, s a Csizmadia utakon. A testület határozatban rögzítette, hogy a szanálási terv végrehajtása esetén megvan a lehetőség a 15 éves lakásfejlesztés! tervben foglaltak végrehajtására, s kötelezte a műszáki, az igazgatási és a pénzügyi osztályokat a szükséges, konkrét lépések megtételére. Több segítséget várnak Kérés — visszhang nélkül Az ideggondozó munkatársainak szakmai irányításával az elmúlt évben hozták létre Pasztán a városi alkohol- mente« klubot, amelybe a gyógyult vagy gyógyulni vá- gvó alkoholbetegek járnak. A klub tevékenységét áttekintette a városi tanács végrehajtó bizottsága is. amikor értékelte az alkoholizmus elleni tevékenységet, s az ezzel összefüggő feladatokat. A testület ülésén dr. Kovács Bertalan városi főorvos felhívta a figyelmet arra, hogy több segítséget szeretnének kapni a klub működéséhez a város üzemeitől, intézményeitől. A megalakulásról például értesítették a gazdasági egységek vezetőit — kérve a támogatást és a propagandát —. a kérés azonban visszhang nélkül maradt, A vállalatok - segítsége egyelőre várat magára... Hűt&ház Nézsán Az elmúlt hét végén fejeződtek be a tárgyalások megyénk újabb hűtőházának építéséről. Ezúttal a Nézsai Május 1. Tsz vezetői döntöttek a nagy lehetőséget rejtő feldolgozó építéséről. Hűtőházukhoz nyugatnémet és osztrák cégek szállítják a technológiát és a berendezéseket Befogadóképessége eléri az ötven vagont. A tsz-ben termelt bogyósok mellett természetesen használják majd zöldség- és húskészítmények fagyasztására is. A hűtőház várhatóan még az ősszel elkészül, költségei elérik a 80—100 millió forintot. Folyékony forintok A tej egészség — hirdeti számtalan plakát országszerte. A Diósjenöi Börzsönyalja Termelőszövetkezet teheneitől is több tejet várnak az idén a tavalyinál. Egy évvel ezelőtt 1 millió 698 ezer liter tejet fejteik a tejelő állománytól, az idén a 339 szarvasmarhától 1 millió 812 ezer liter tejet várnak. Miért piszkos a víz? Egy jegyzőkönyv nyomában Látszólag egyszerű problémával számoltam, hiszen ehhez hasonló ügyek — sajnos —, mindennaposak. Telefonálónk azt panaszolta, hogy már jó ideje, azaz csaknem három hete mocskos víz folyik salgótarjáni, a nyugati városrészben fekvő lakása csapjain. Időnként —, főleg az éjjeli órákban — elcsíp pár köbméternyi tiszta vizet, akkor mossa a család ruháit, ilyentájt van „gusztusa” a fürdésre. Természetesen, a szomszédok életritmusa is átalakult, alkalmazkodva a szokatlan körülményhez. Elsőként a téma legava- totabb szakemberéhez fordultunk: Pálfalvai Kálmánhoz, a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatójához. Ismervén a gondot, először ismertette azt a munkálatot, mely feltehetően a vízállapot romlásának forrása. — Három hete új csővezeték fektetését kezdte meg a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat a Rudas László utcában, érintve a Dimitrov út egy szakaszát is — kezdte az igazgató. — A rákötés földmunkáit is a NÁÉV végzi, amely jelenleg többnapos csúszásban van a szeptember elejére kitűzött határidőhöz képest Való igaz, hogy a munkálatok miatt szennyeződött a nyugati városrész ivóvize, de nem a mi hibánkból. Az történt ugyanis — és erről jegyzőkönyvet mutathatok —, hogy az új csőszakasz csatlakozási pontját keresve, a NÁÉV csőszerelő üzemének dolgozói éjszakára fedetlenül hagyták a kiásott aknát. Valószínű egy követ dobtak a szabadon levő csőre, mire az beszakadt. Elöntötte az utcát és a kiáramló víz annyira alámoshatta az útszerkezetet, hogy a jövőben újabb problémák forrása lehet. Emiatt is és a munkák végzése miatt is többször le kellett zárnunk a használatban levő vezetéket. Tudni kell, hogy egy ilyen leállás következtében jelentős iszap rakódik a csövek falára, amit a későbbi beüzemelés felkavar és a vizet szennyezi. A jegyzőkönyvet is azért készítettük, hogy a NÁÉV felelősségének megállapítása egyértelmű legyen. S, mit mond a másik fél, a NÁÉV csőszerelő üzemének veztője: Konkoly Thege Dezső? — Nem szeretnénk a labdát dobálni, de szerintem vétlenek vagyunk. Mi egy olyan szakaszon dolgozunk, ami nem érinti a lakosság ivóvizének szennyeződését. Az akna fölött volt védőpadló, amit valaki elmozdított és így dobhatták rá a követ a vezetékre. A víz elszennyeződése azonban nem emiatt következett be, hiszen a vízművek dolgozói aznap éjjel hibás technológiával kötötték be az általunk fektetett csőszakaszt a meglévőhöz, ami reggelre szétnyílt és újból elöntötte az árkot. Csak a következő kötés bizonyult megfelelőnek, de a rendszer elzárása nem a mi lelkűnkön szárad. Én a vízművel napi kapcsod latban állok, szinte érthetetlen, miért hárítják a NÁÉV- re a felelősséget. Igaz, hogy készült jegyzőkönyv, de önnek — feltehetően — csal! az első felét olvasta fel Pálfalvai Kálmán. Mégegyszer mondhatom: azon a szakaszon, ahol mi dolgozunk, nincs vízfogyasztás. Ez a cső a későbbiekben a biztonságot hivatott szolgálni. Arról mi nem tehetünk, hogy az időszakos elzárások miatt iszap rakódik le a vezetékben és a lakók „isszák” meg a levét. Mit tehetünk hozzá? A két vállalat harca fontos érdekeket véd, de ki védi meg a lakókét? Szeretnénk, ha nem a hosszadalmas bírói eljárás —, mint azt Pálfalvai Kálmán előrevetítette! —, döntene, hanem a józan megegyezés. T. N. L. Nemcsak munkahelyén, a Fővárosi Állat- és Növénykertben, hanem otthonában is gondozza különleges állatait, — teknősöket, maradakat, hüllőket — dr. Ország Mihály tudományos főmunkatárs. Az állatorvos rendszeresen járja az erdőt, mezőt, ahol magnetofonjával gyűjti harmadik hanglemezének állathangjait. Képünkön: Észak-amerikai cabanaaijU», t gaboiwúiildaken fagja a kártékony egereket. Le a kilókkal! Meghívás egy fogyókúrás vacsorára — Gyerekek, tegyétek a szívetekre a kezeteket: ki, mikor evett utóljára csokoládét? — Karácsonykor! — Én nagyon régen. — Talán húsvétikor ... — Nem ie akarok enné, amíg fölös kilóim vannak! Elszántságban nem volt hiány: ez a maroknyi kis csapat bebizonyította, hogy nem is túl nagy áldozatokkal leadhatók a felesleges ldlók. Még a tábor szervezésekor sokan aggodalmaskodtak, érdemes-e megyénkben fogyókúrás tábort Indítani? Egyáltalán, kik jöjjenek el? Milyen egészségügyi szempontok alapján? Nem félő, hogy erőltetett lesz a fogyás? S, mi történik a tábor után ... ? Szerencsére, a Sturman házaspár és Kovács Mária, a megyei-városi művelődési központ munkatársa nem a kérdéseket szaporították, hanem hozzáláttak az előkészületekhez. Felhívást tettek közé. beszerezték a szükséges egészségnevelési propagandaanyagokat. felméréseket végeztek, programokon vitatkoztak, s a salgótarjáni ifjúsági táborba el is hívták a jelentkezőket. — Legyünk ksarcsúak és egészségesek, ezt a címei adtuk életmódtáborunknak — magyarázza Sturmanné Tóth Ildikó, táborvezető-helyettes, a Nógrád Megyei KÖJÁL, egészségnevelési osztályának munkatársa. — Tehát, már az elnevezésben is törekedtünk kifejezni, hogy itt nem valamiféle foggal-körömmel történő fogyókúráról van szó, hanem egv életszemlélet kialakításáról, formálásáról. Tisztában vannak a gyerekek, s remélem, a szülők is azzal, hogy csak az első lépések történtek meg ... Tehát ahhoz, hogy „ne hízzák vissza” a leadott kilókat, folytatni kell a táborban megkezdett kúrát. Ehhez mi kellő segítséget nyújtunk, szaktanácsokkal, receptekkel látjuk el a szülőket. De, maradjunk még a tábornál ! Ahová a résztvevők nem csupán megyénkből érkeztek. Bezzeg Zsuzsa Székes- fehérvárról jött el. — Tulajdonképpen ötéves koromtól próbálkoztam különféle módszerekkel megszabadulni a fölösleges súlytól, de nem sok sikerrel — meséli. — Aztán jó esztendeje komolyabban rákapcsoltam. s megvan az eredménye is: tizenhárom kilóval vagyak könnyebb. Véletlenül hallaW tam a salgótarjáni táborról; megtetszett a program, s eljöttem. Nagyon megérte, nem csak azért a két-három kilóért, hanem az útmutatásokért; a sok ötletért is érdemes volt. Milácsek Gyuri a salgótar* jani II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola negyedik oszt»* lyába jár. — Még az óvodában elkezdi tem hízni, aztán csak azon vettem észre magam, hogjr kövér lettem ... Később osztálytársaim megjegyzéseken tettek rám, csúfoltak, mígnem szóltam az osztályfőnökömnek, aki „leállította” őket. Én pedig elhatároztam, hogy ha törlk-szakad, akkor is lefogyok. Mert katonatiszt szeret* nék lenni. Az etesi Tarján Tímea és a karancsaljai Deák Zsolti szintén hasonló gondokkal küszködtek, s azt hiszem, természetes dolog, hogy vaürl mennyiük álma: karcsúnak én egészségesnek lenni. S, talán ez a tábor legnagyobb eredménye. Nevezetesen, hogy a gyerekek és szülők elhatározását tetté érlelte, elkezdtek! egy hosszabb kúrát. — Lesz folytatása jövőre? — kérdeztük Kovács Máriád, aki maga is részt vett a tábor programjaiban, együtt fűzöl* gyöngyöt a gyerekekkel, beszélgetett velük, biztatta őketl — Ügy tapasztaltuk, olyan igény van rá, amely mindei>- képpen szükségessé teszi aa újabb táborozást — feleli. Erősítette a kedvező megítélést az Országos Élelmié szertudományi Intézet tudományos főmunkatársa, dr. Greiner Erika, aki a tábor kezdetén és végén egyaránt végzett méréseket. Elismerően szólt a tábor szakma* munkájáról, a programokról, megemlítve, hogy az alig egyhetes kúra alatt három-öt kilót is sikerült némelyik gyereknek leadni. Sok segítséget kaptak a szervezők a Beszterce-lakótelepi Általános Iskola konyhájától és dr. Romsita Lajos orvostól. Ennek köszönhetően sikerült változatos programot és étrendet összeállítani, ez utóbbiról e sorok írója is meggyőződhetett —* egy vacsora erejéig. Kérem szépen: finom, rzdeé tes töltött paprika került a tányérba; nem kaptunk hozzá kenyeret, egyéb „körítést”; mégis elegendő volt. Persze, mindenki tudta: a szerény vacsora csak a kezdet... X. U.
