Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-09 / 212. szám

OGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... NÓGRÁDI TÁJAKON... Á repülőgépek földi irányítói Amint szaporodott a repü­lőgépek és a pilóták száma, kiderült, hogy a végtelenül szabadnak hitt légben közle­kedők szintén kénytelenek sza­bályokhoz igazodni. A legelső légi közlekedési szabályokat és jelzéseket jórészt a hajó­zástól vették át. így például az első légi szabály így szólt: jobbra térj, jobbra e'őzz. mö­götte keresztezz! — pontosam úgy, ahogy ez a hajózás­ban már régebben kialakult. Egy másik szabály Rzeriint —, de ez már az éjszakai repü­lés idejéből származik — a re­pülőgépeket helyzetjelző lám­pával keld felszerelni: a gép menetirány szerinti bal olda­lát piros, a jobbot meg zöld fény jelzi, csakúgy, mint - a halókon. Útközben a pilóták eleinte a térképük, magasságmérőjük, a levegő torlónyomásán ala­puló sebességmérőjük meg órá­juk alapján tájékozódtak, és irányukat folyadékkal töltött gömbbe épített, csillapított mozgású iránytű mutatta. Je­lentős változást hozott a hú­szas években a p>örgettyűs helyzetjelző műszerek kiala­kulása és a rádió térhódítása. Az előbbi segítségével a piló­ta már ködben, a horizont és a talaj látása nélkül is a kí­vánt helyzetben tudta vezet­ni a gépet. Az igazi előrelé­pést azonban csak a rádióhul­lámok alapos megismerése je­lentette. Kiderült, hogy a rá­dióhullámokat az adó irányá­ba mutató vevőantenna erő­sebben észleli, s ha az anten­nát karika alakúra hajlít­ják, és egy függőleges ten­ger körül forgatják, megálla­pítható egy rádióadó fránya. így, ha egymástól távolabb lévő és ismert földrajzi hely­zetű két rádióadó jeleinek maximumát-minimumát a pi­lóta a repülőgépén elhelye­zett vevőantennán át felfogta, ebből meg tudta állapítani a gép helyzetét. A korszerű be­rendezések e célra telepített, ismert helyzetű és hívójelű rádióadó-hálózatra hangolva önműködően megmutatják az adóhoz vezető irányt és az at­tól való távolságot is. A második világháborúban vált általánossá a nagyon rö­vid. nagv hatótávolságú, meg­felelő antennákkal irányba terelhető, e a gépiekről visz- saa is verődő rádióhullámok alkalmazása. Ennek a rend­szernek. aanz a lokátornak (radarnak) és számos más, a rádiójelek mérésén, terjedé­sén, terjedésük törvényszerű­ségein alapuló rendszernek al­kalmazása lehetővé teszi, hogy a gépeket útközben figyelem­mel kísérjék és akkor is a repülőtérre vezessék, ha a föld nem látható. Érdekes, hogy régebben éj­jel vagy ködben a rossz tájé­kozódási viszonyok miatt alig repültek, ma meg derült nap­pal is rádióirányítással repnil- nek a gépiek, mintha csak fel­hőben vagy éjjel haladnának. A magyarázat a*z, hogy a nagy sebesség miatt már nem elég a látásra alapozott ve­zetés, mert a pilóták sokszor túlságosan későn vennék észre a szembejövő gépet, s a nagy magasságból a gép helyzetét sem tudnák pontosan megha­tározni. Képünkön: a légi közleke­dés biztonságát szolgáló földi berendezés. Búcsú a telepektől Behozzák a lemaradást A szociális követelmények­nek meg nem felelő telepiek szanálása hosszú éveik óta kiemelt feladat a megyeszék­helyen. Tagadhatatlan, hogy a város fejlődésével egyre érez­hetőbbé válik a különbség az új laikötelepi és családi házas, valamint a kolónialakósok között — ennek felszámolása 1975 végén vett nagyobb len­dületet. Ekkor készítette el Salgó tarán Váró« Tanácsa a 15 éves lakásfejlesztést ter­vét, amelyben célul tűzte ki, hogy a szociális követelmé­nyeknek meg nem felelő te­lepeken mintegy 1500 lakást szanálnak, illetve pótolnak. A megvalósulás tapasztala­tait értékelve megállapították, hogy az V. ötéves tervidő­szakban 356. az ezt követő ciklusban 292 kolóniád lakás megszüntetésére került sor. E számok azt is jelzik, hogy a lemaradás jelentős, így a VII. ötéves tervidőszakban a ko­rábbinál hatékonyabb intéz­kedésekre van szükség. Sajá­tossá teszi a helyzetet, hogy ez érintett telepeken lakók zö­me az idősebb korosztályhoz tartozik, így megkülönbözte­tett bánásmódot, törődést igé­nyelnek. Bányakolómiai lakások fel­számolását tervezik a Bajcsy- Zsi’jnszky úton, a Hősök út­ján. a Zagyva-rakodón, a Csiz­mád iá-telepien és Salgóbányán; összesen 793 otthont érint ez a döntés. Az ingatlankezelő vállalat a város több terüle­tén végzett felújításokat, pél­dául a Bajcsy-Zsilinszky úton, a Csizmadia-telepien, valamint Somlyó-bányatelepen, Ahol igény van rá. ott elidegení­tésre is sor kerül, eddig Sal­góbányán 9, Rónabánya-tele­pien 14 lakást értékesítettek, s a terv saerint 1990-ig 111 bá- nyakolóniai lakást vásárol­hatnak meg a jelenlegi bér­lők. Salgótarján Város Tanácsa a telepjeik sorsának gyorsabb rendezésére több üzemmel együttműködési megáUapxxiósit kötött, így a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemekkel, a Salgó­tarjáni Vasöntöde és Tűz­helygyárral. Tervbe vették, hogy a lakások pótlására több mint 200 új otthont építenek, a többi között a Makarenko, a Hársfa, s a Csizmadia uta­kon. A testület határozatban rögzítette, hogy a szanálási terv végrehajtása esetén meg­van a lehetőség a 15 éves la­kásfejlesztés! tervben foglal­tak végrehajtására, s kötelez­te a műszáki, az igazgatási és a pénzügyi osztályokat a szük­séges, konkrét lépések megté­telére. Több segítséget várnak Kérés — visszhang nélkül Az ideggondozó munkatár­sainak szakmai irányításával az elmúlt évben hozták létre Pasztán a városi alkohol- mente« klubot, amelybe a gyógyult vagy gyógyulni vá- gvó alkoholbetegek járnak. A klub tevékenységét áttekin­tette a városi tanács végre­hajtó bizottsága is. amikor ér­tékelte az alkoholizmus elle­ni tevékenységet, s az ezzel összefüggő feladatokat. A tes­tület ülésén dr. Kovács Ber­talan városi főorvos felhívta a figyelmet arra, hogy több segítséget szeretnének kapni a klub működéséhez a város üzemeitől, intézményeitől. A megalakulásról például érte­sítették a gazdasági egységek vezetőit — kérve a támogatást és a propagandát —. a kérés azonban visszhang nélkül ma­radt, A vállalatok - segítsége egyelőre várat magára... Hűt&ház Nézsán Az elmúlt hét végén feje­ződtek be a tárgyalások me­gyénk újabb hűtőházának épí­téséről. Ezúttal a Nézsai Má­jus 1. Tsz vezetői döntöttek a nagy lehetőséget rejtő feldol­gozó építéséről. Hűtőházukhoz nyugatnémet és osztrák cé­gek szállítják a technológiát és a berendezéseket Befoga­dóképessége eléri az ötven vagont. A tsz-ben termelt bo­gyósok mellett természetesen használják majd zöldség- és húskészítmények fagyasztásá­ra is. A hűtőház várhatóan még az ősszel elkészül, költ­ségei elérik a 80—100 millió forintot. Folyékony forintok A tej egészség — hirdeti számtalan plakát országszer­te. A Diósjenöi Börzsönyalja Termelőszövetkezet teheneitől is több tejet várnak az idén a tavalyinál. Egy évvel ezelőtt 1 millió 698 ezer liter tejet fejteik a tejelő állománytól, az idén a 339 szarvasmarhá­tól 1 millió 812 ezer liter tejet várnak. Miért piszkos a víz? Egy jegyzőkönyv nyomában Látszólag egyszerű prob­lémával számoltam, hiszen ehhez hasonló ügyek — saj­nos —, mindennaposak. Te­lefonálónk azt panaszolta, hogy már jó ideje, azaz csaknem három hete mocs­kos víz folyik salgótarjáni, a nyugati városrészben fek­vő lakása csapjain. Időnként —, főleg az éjjeli órákban — elcsíp pár köbméternyi tiszta vizet, akkor mossa a család ruháit, ilyentájt van „gusztusa” a fürdésre. Ter­mészetesen, a szomszédok életritmusa is átalakult, al­kalmazkodva a szokatlan kö­rülményhez. Elsőként a téma legava- totabb szakemberéhez for­dultunk: Pálfalvai Kálmán­hoz, a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatójához. Ismervén a gondot, először ismertette azt a munkálatot, mely fel­tehetően a vízállapot romlá­sának forrása. — Három hete új csőve­zeték fektetését kezdte meg a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat a Rudas László utcában, érintve a Dimitrov út egy szakaszát is — kezdte az igazgató. — A rákötés földmunkáit is a NÁÉV végzi, amely jelen­leg többnapos csúszásban van a szeptember elejére ki­tűzött határidőhöz képest Való igaz, hogy a munkála­tok miatt szennyeződött a nyugati városrész ivóvize, de nem a mi hibánkból. Az történt ugyanis — és erről jegyzőkönyvet mutathatok —, hogy az új csőszakasz csatlakozási pontját keresve, a NÁÉV csőszerelő üzemé­nek dolgozói éjszakára fe­detlenül hagyták a kiásott aknát. Valószínű egy követ dobtak a szabadon levő cső­re, mire az beszakadt. El­öntötte az utcát és a ki­áramló víz annyira alámos­hatta az útszerkezetet, hogy a jövőben újabb problémák forrása lehet. Emiatt is és a munkák végzése miatt is többször le kellett zárnunk a használatban levő vezeté­ket. Tudni kell, hogy egy ilyen leállás következtében jelentős iszap rakódik a csövek falára, amit a ké­sőbbi beüzemelés felkavar és a vizet szennyezi. A jegy­zőkönyvet is azért készítet­tük, hogy a NÁÉV felelős­ségének megállapítása egy­értelmű legyen. S, mit mond a másik fél, a NÁÉV csőszerelő üzemé­nek veztője: Konkoly Thege Dezső? — Nem szeretnénk a lab­dát dobálni, de szerintem vétlenek vagyunk. Mi egy olyan szakaszon dolgozunk, ami nem érinti a lakosság ivóvizének szennyeződését. Az akna fölött volt védő­padló, amit valaki elmozdí­tott és így dobhatták rá a követ a vezetékre. A víz elszennyeződése azonban nem emiatt következett be, hiszen a vízművek dolgozói aznap éjjel hibás technoló­giával kötötték be az álta­lunk fektetett csőszakaszt a meglévőhöz, ami reggelre szétnyílt és újból elöntötte az árkot. Csak a következő kötés bizonyult megfelelő­nek, de a rendszer elzárása nem a mi lelkűnkön szárad. Én a vízművel napi kapcsod latban állok, szinte érthetet­len, miért hárítják a NÁÉV- re a felelősséget. Igaz, hogy készült jegyzőkönyv, de ön­nek — feltehetően — csal! az első felét olvasta fel Pál­falvai Kálmán. Mégegyszer mondhatom: azon a szaka­szon, ahol mi dolgozunk, nincs vízfogyasztás. Ez a cső a későbbiekben a biztonsá­got hivatott szolgálni. Arról mi nem tehetünk, hogy az időszakos elzárások miatt iszap rakódik le a vezeték­ben és a lakók „isszák” meg a levét. Mit tehetünk hozzá? A két vállalat harca fontos érdekeket véd, de ki védi meg a lakókét? Szeretnénk, ha nem a hosszadalmas bí­rói eljárás —, mint azt Pál­falvai Kálmán előrevetítette! —, döntene, hanem a józan megegyezés. T. N. L. Nemcsak munkahelyén, a Fővárosi Állat- és Növénykert­ben, hanem otthonában is gondozza különleges állatait, — teknősöket, maradakat, hüllőket — dr. Ország Mihály tu­dományos főmunkatárs. Az állatorvos rendszeresen járja az erdőt, mezőt, ahol magnetofonjával gyűjti harmadik hanglemezének állathangjait. Képünkön: Észak-amerikai cabanaaijU», t gaboiwúiildaken fagja a kártékony egereket. Le a kilókkal! Meghívás egy fogyókúrás vacsorára — Gyerekek, tegyétek a szívetekre a kezeteket: ki, mi­kor evett utóljára csokoládét? — Karácsonykor! — Én nagyon régen. — Talán húsvétikor ... — Nem ie akarok enné, amíg fölös kilóim vannak! Elszántságban nem volt hi­ány: ez a maroknyi kis csa­pat bebizonyította, hogy nem is túl nagy áldozatokkal le­adhatók a felesleges ldlók. Még a tábor szervezésekor so­kan aggodalmaskodtak, ér­demes-e megyénkben fogyó­kúrás tábort Indítani? Egyál­talán, kik jöjjenek el? Milyen egészségügyi szempontok alapján? Nem félő, hogy eről­tetett lesz a fogyás? S, mi tör­ténik a tábor után ... ? Szerencsére, a Sturman há­zaspár és Kovács Mária, a megyei-városi művelődési központ munkatársa nem a kérdéseket szaporították, ha­nem hozzáláttak az előkészü­letekhez. Felhívást tettek kö­zé. beszerezték a szükséges egészségnevelési propaganda­anyagokat. felméréseket vé­geztek, programokon vitatkoz­tak, s a salgótarjáni ifjúsági táborba el is hívták a jelent­kezőket. — Legyünk ksarcsúak és egészségesek, ezt a címei ad­tuk életmódtáborunknak — magyarázza Sturmanné Tóth Ildikó, táborvezető-helyettes, a Nógrád Megyei KÖJÁL, egészségnevelési osztályának munkatársa. — Tehát, már az elnevezésben is töreked­tünk kifejezni, hogy itt nem valamiféle foggal-körömmel történő fogyókúráról van szó, hanem egv életszemlélet ki­alakításáról, formálásáról. Tisztában vannak a gyerekek, s remélem, a szülők is azzal, hogy csak az első lépések tör­téntek meg ... Tehát ahhoz, hogy „ne hízzák vissza” a leadott kilókat, folytatni kell a táborban megkezdett kúrát. Ehhez mi kellő segítséget nyújtunk, szaktanácsokkal, re­ceptekkel látjuk el a szülő­ket. De, maradjunk még a tá­bornál ! Ahová a résztvevők nem csupán megyénkből ér­keztek. Bezzeg Zsuzsa Székes- fehérvárról jött el. — Tulajdonképpen ötéves koromtól próbálkoztam kü­lönféle módszerekkel meg­szabadulni a fölösleges súly­tól, de nem sok sikerrel — meséli. — Aztán jó esztende­je komolyabban rákapcsol­tam. s megvan az eredménye is: tizenhárom kilóval vagyak könnyebb. Véletlenül hallaW tam a salgótarjáni táborról; megtetszett a program, s eljöttem. Nagyon megérte, nem csak azért a két-három kiló­ért, hanem az útmutatásokért; a sok ötletért is érdemes volt. Milácsek Gyuri a salgótar* jani II. Rákóczi Ferenc Álta­lános Iskola negyedik oszt»* lyába jár. — Még az óvodában elkezdi tem hízni, aztán csak azon vettem észre magam, hogjr kövér lettem ... Később osz­tálytársaim megjegyzéseken tettek rám, csúfoltak, mígnem szóltam az osztályfőnököm­nek, aki „leállította” őket. Én pedig elhatároztam, hogy ha törlk-szakad, akkor is lefo­gyok. Mert katonatiszt szeret* nék lenni. Az etesi Tarján Tímea és a karancsaljai Deák Zsolti szintén hasonló gondokkal küszködtek, s azt hiszem, ter­mészetes dolog, hogy vaürl mennyiük álma: karcsúnak én egészségesnek lenni. S, talán ez a tábor legnagyobb ered­ménye. Nevezetesen, hogy a gyerekek és szülők elhatáro­zását tetté érlelte, elkezdtek! egy hosszabb kúrát. — Lesz folytatása jövőre? — kérdeztük Kovács Máriád, aki maga is részt vett a tábor programjaiban, együtt fűzöl* gyöngyöt a gyerekekkel, be­szélgetett velük, biztatta őketl — Ügy tapasztaltuk, olyan igény van rá, amely mindei>- képpen szükségessé teszi aa újabb táborozást — feleli. Erősítette a kedvező meg­ítélést az Országos Élelmié szertudományi Intézet tudo­mányos főmunkatársa, dr. Greiner Erika, aki a tábor kezdetén és végén egyaránt végzett méréseket. Elisme­rően szólt a tábor szakma* munkájáról, a programokról, megemlítve, hogy az alig egy­hetes kúra alatt három-öt ki­lót is sikerült némelyik gye­reknek leadni. Sok segítséget kaptak a szervezők a Beszter­ce-lakótelepi Általános Iskola konyhájától és dr. Romsita Lajos orvostól. Ennek köszön­hetően sikerült változatos programot és étrendet össze­állítani, ez utóbbiról e sorok írója is meggyőződhetett —* egy vacsora erejéig. Kérem szépen: finom, rzdeé tes töltött paprika került a tányérba; nem kaptunk hozzá kenyeret, egyéb „körítést”; mégis elegendő volt. Persze, mindenki tudta: a szerény vacsora csak a kezdet... X. U.

Next

/
Thumbnails
Contents