Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-06 / 210. szám

Boivul a tanácsi főépítészi Hálózat X megyei és a városi fiő­ipitészeknek a településfej­lesztés összehangolásában vég­zett munkájáról szerzett ked­vező tapasztalatok alapján a kormány hozzájárult az egész országra kiterjedő tanácsi fő­építészi hálózat kiépítéséhez. Jelenleg mintegy ötven megyei és városi tanácsnál működik főépítész, s az a cél, hogy a következő két évben további (több mint 130 helyen töltsék be ezt a munkakört nagy gya­korlattal rendelkező szakem­berrel, aki szakmai tanácsok­kal, javaslatok kidolgozásával segíti a helyi tanácsot telepü­lésfejlesztési döntéseinek elő­készítésében és meghozatalá­ban. Településfejlesztési ügyek­ben ugyanis különösen fontos a körültekintő előkészítés, az ■áj létesítmények helyének ki­választása. Egy elhibázott dön­tés sok évtizedre teremthet fe­szültségeket. A tanács rendel­kezésére álló anyagi erőforrá­sok ésszerű hasznosítását is segíthetik a főépítészek. Nógrád megyének már vala­mennyi városában és körzet- központjában működik főépí­tész, s jó eredményeket értek el a hálózat kialakításában Ba­ranya, Bács-Kisktm és Vas megyében is. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter és a Minisztertanács Tanácsi Hiva­talának elnöke közös irányel­veket adott a tanácsoknak a főépítészek feladatkörének meghatározására. Alapvető ten­nivalójuk, hogy a terület- és településfejlesztésben jól ösz- szehangolják a különböző ága­zatok — művelődésügyi, egész­ségügyi, kereskedelmi, közleke­dési, ipari stb. — érdekeit a helyi területi, gazdasági, mű­szaki lehetőségekkel és a táv­lati elképzelésekkel. Ennek megfelelően kell gondoskodni­uk a különböző területrende­zési tervek összehangolásáról és a tanácsok településfejlesz­tési döntéseinek nagyon gondos előkészítéséről. A főépítészek feladata, hogy segítsék a mű­emlékvédelem és a környezet- védelem fejlesztését és kez­deményezzék a szükséges in­tézkedések kiadását. A korsze­rűsített területrendezési jog­szabályok lehetővé teszik, hogy a nagyobb megyékben, városokban több személy, fő­építészi csoport lássa el a ten­nivalókat. Baranya megyében pedig egy korábbi kezdemé­nyezés alapján most arra ké­szülnek, hogy tanácsi költség- vetési szervezetként olyan ter­vezési csoportot hoznak lét­re, amely elkészíti a tanács számára a kisebb területfej­lesztési terveket és más mun­kákat vállalva önfenntartó szervezetként működhet. Példá­ul közterületszabályozási, ház­helyrendezési terveket készít különböző települések részére. A legközelebbi cél az. hogy a jövő év végéig ne csak a megyékben és a megyeszékhe­lyeken, hanem Budapest 22 kerületében is betöltsék a fő­építészi munkakört. Ez azért is fontos, mert a fővárosban ahol az utóbbi években ' je­lentősen csökkent az építés­ügyi szakigazgatásban működő építészmérnökök száma, s hat kerület nem is rendelkezik ilyen képzettségű szakember­rel. A tervek szerint 1988 vé­géig jön létre az országos há­lózat és így több mint 18 he­lyen — megyében, megyei jo­gú városban, városban, városi jogú településen és nagyköz­ségben — segíti majd főépí­tész a települések és környe­zetük arculatának összehan­golt, szakszerű formálását, építészeti értékeink megmen­tését, védelmét Házitopán és marhaboksz csizma Hogy milyen viselet a mű­bőr házlcipő, azt csak az tud­ja, aki vásárolt már a Favo­rit Cipőipari Szövetkezet ezen termékéből a gyermekeinek. Nagyorosziban, a faluközpomt- bam levő „vidéki” telepén ké- Kdteraek a budapesti szék­helyű szövetkezet keresett lábbelijéből az idén 340 ezer párat. Ez a bizonyos házicipő tel­jes egészében itt készül, ami azt jelenti, hogy a helybéli szakemberek végeznek min­den munkát a szabástól a késztermékig. Ezenkívül afő- •cárosi központnak is bedol­goznak: cipőfelsőrészeket ké­szítenék. Érmek egy részét ott (felhasználják, más, részét pe- *hg NDK-beli cégek viszik el. Ugyancsak a bánáti or­szág a vevő marhabörból ké­szült pvc-talpú női csiz­mákra is. Ebben az esztendőben a nagyoroszi telep 57 milliós ter­melési értéket vetett papírra, amihez 8—9 milliónyi nyere­séget számáibottak. Jogos-e az optimizmusuk? Az elmúlt esztendő tapasztalatai szerint igen, hiszen tavaly is a jó tel­jesítmények után, egy havi fizetést vihetett haza nyere­ségként a 150 dolgozó, ami átlagosan újabb négyezer fo­rint jövedelmet jelentett szá­mukra. Egyébként az emlí­tett létszámból csupán négy a tisztviselő, azaz adnándszt- catöv dolgozó, a tetepvezető- vei együtt pedig heten irá­nyítják a termelést. Nyitván az alacsonyan tartott nem termelői létszám is oka a nyereséges termelésnek. Miután a központ Buda­pesten van, kissé nehézkes­sé teszi az ügyintézést, ugyanakkor előnyös, hogy az anyagbeszerzés ott törté­nik — lévén a hazai bőripar központja, ugyancsak a fő­városban. Fél évkor kedvező képet mutattak a számok, a terme­lés megfelel a terveknek. A keresetek a szövetkezeti ipar átlagával egyezőek, viszont a kornyék asszonyainak elhe­lyezésében, a nők máskába adásának biztosításában a Kánonit a favorit Nagyoroszi- ben és hernyókén. Újabb események a Karancsinapokon A Karancsi napok rendez­vénysorozat második nap­ján az agrárközgazdászok ta­nácskozását nyitotta meg Ger­gely Sándor, a Karancs Tsz elnöke. A meghívottak közt volt Havas Ferenc, a Nógrád Megyei Tanács általános el­nökhelyettese, a levezető el­nöki teendőket pedig Sípos Aladár akadémikus látta el. Elsőként dr. Szili Péter, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium főosztály­vezető-helyettes kapott szót. Az élelmiszer-termelés aktu­ális kérdései című előadásá­ban vázolta a VI. ötéves terv­időszak eredményeit, külö­nös tekintettel az utolsó két esztendőben mutatkozó ne­hézségekre. E feszültségek kedvezőtlenül hatottak az állattenyésztésre, melyet a kormány új szabályozók be­vezetésével próbái enyhíte­ni. A felmerült kérdésekre a főosztályvezető-helyettes vá­laszolt, majd dr. Kis Pál, a Magyar Nemzeti Bank elnök- helyettese következett Vá­zolta bankrendszerünk szer­kezetét és szólt a nemrég életbe lépett felszámolási, szanálási rendelet szükséges­ségéről. Kiemelte, hogy ha­tékony gazdálkodás és a közgazdasági szemlélet tér­hódítása nélkül életszínvo­nal-politikánk veszélybe ke­rülhet, növekedhet elmara­dásunk a nemzetközi gazda­sági életben. A felszólalók sorában dr. Márton János, az Agráripari Kutatóintézet vezetője ka­pott szót. Előadásában — »Az élelmiszer- gazdaság a mi lövőnkért címmel” —, a nyugat-európai kisországok példáját hozta fel arra, mi­ként lehet a gyenge adottsá­gú területek, országrészek lakosságát megtartani, az egy­re erősödő urbanizáció el­lenére. Helyes gazdaságpoli­tikával megteremthetjük en­nek A-Ugteteendszerét, az ag­rárvidék — sokszor — otSkber Már címében is érdeiefeszí­tó téma következett Vámos Tibor akadémikus előadásá­ban. A „Nemzeti stratégiánk és a munkakultúra” címet vi­selő fejtegetése azokra a gyenge pontokra hívta fel a figyelmet, melyek társadal­munk, gazdaságunk fejlődé­sét akadályozzák. Különösen veszélyes — mondotta —, hogy azokon a piacokon, ahol értéket nyerhetünk, rossz az exportstruktúránk. A délelőtti programban Al­más Károly, a Mezőgazdasági Ügyvitelszervezés! és Számfl tástechndkai Közös Vallataá igazgatóhelyettese kapott még szót. Ugyancsak délelőtt meglátogatta a Karancsi napo­kat Geczi János, a megye! pártbizottság első tátikáira, akit Gergely Sándor kalauzolt a kiállítási téren. A második netp utolsó eMH adását dr. Kostály Rezső, af Pénzügyminisztérium főoszl tályvezetője tartotta az éleb' miszer-termelés pénzügyi sza-i| bályozásáról, annak összefüggj gósedrőh A fittéi termelőszövetkezet sertésállományából be néhányat. kertbarátok kiáltott (Bribe! Idézet az ózdi Kun Béla Művelődési Házban „Fegyver­rel a hazáért a fasizmus el­len” címmel 1985. szeptembe­rében megnyílt kiállítás is­mertetőjéből : „... Lebovics Jőizsef parancsnok irányítá­sával jött csoport... 1944. szep­tember 19-én éjied Sátoral­jaújhelytől északra, Biste— iNagykázrnér határában ért földet. Tagjai: Olga Ivanov­na Pervejeva (szovjet rádiós­lány), Antal István (Üjszász), Fegler István (Kerecsend), Oláh István (Ózd). Petkó Sán­dor (Kákics), Szalai Sán­dor (Boc'árlapujtő), Szita Ferenc (Zagyvaróna.), Ten­gely József (Arló), Tresó Kál­mán (Márkáz)... A hozzátartozók közül negy­ven évig mitsem tudtak a tör­téntekről.” Heliéi peruiékor Szalai Sándor 1916. március 16-án született Bocsárlaouj- íési (ma Karancsdapujitő). Négy évtized oz ismeretlenségben Szalai Sándor, a Lebovics­Egy szlovák tanár felfedezése nyomán Édesapját, akiinek foglalkozá­sa bányász volt, 1914-ben, az első világháború kitörésekor, behívják katonának. Az olasz fronton, Trieszt kör­nyékén 1916-ban elesik, ami­nek következtében a család­ban hat gyerek marad apa nélkül. Édesanyjuk egyedül neveli őket, eltartásukhoz a hadi segély és a kevés földön végzett megfeszített munka biztosítja a minimális létálla­pot. Szalai Sándor elemi isko­láit Rocsár lapui tőn végzi él, maid 12 éves karától nap­számosként dolgozik és egyéb alkalmi munkával járul hoz­zá a c-saflád megélhetéséhez. Tizenkilenc éves amikor a R;- m*>imorányi Vasmű Rt. mun­kása le«z. A saligótairiáni gvár rü-dvasnaemebein, valamint a hengerműben segédmunkás. A gvánba történt febré+etében meabátérem seerwvvf intsm+t. tmnr hadímndoZOtf!kén+ tar­tották nyilván. ioac_han mAnáail Vi 6 nasisá -ráböl) két kintrjnv criPiatatt ak'k pT/yn­ban csecsemőkorban meghűl­tek. TTa+antal szoivqta+ot JPtO. tőt t^tí^cit wirliratnna T.P­Cimneoy) ^ IiacopvoI pí tovább rlolftorTlr a Va^mű­K4-o^Sc?7)Oir te He>­evői m-O n*trq 1040 104^_V»e,vi TT'r.rl Älarlp.« T7f\’T gr,,;1r woí'J !«rv>/4 T A­A c—nrVTT *,e*4- ----, ;^^ pitKI Ir.o-r^am A1/-N-*-.. l'ímf VntA 1 AO rt Is 3*5 1T7 fedi. A frontról még ír né­hány alkalommal levelet, amelynek egyikében beszá­mol arról, hogy unokatest­vérét, a szalmatercsi Szalai Ferencet, mellette érte a halál és saját kezével temette el. Szinte jövendő sorséra érez rá, mikor megfogalmazza: „... Ferit eltemettem rende-. sem, de engem már nem lesz, aki eltemessen”. Levél és hi­vatalos információ többé nem érkezett. 1 Csupán szóbeszéd­ként terjedt a faluban, hogy fogságba esett, „átállt a par­tizánokhoz”. További sorsa már csak az 1980-as évek elejétől vált is­mertté. Tetransiky Mihály, a szlovákiai Michalany község történelem szakos tanára fi­gyelt fel a partizánok holt­testét miagáhiq réi*ő ismeret­len bistei sírra, ö indította el azt a munkát, amelynek során feltárultak az esemé­nyeik. Irány a front misé Szalai Sándor életpályája szorosan kapcsolódik a má­sodik világháború kegyet­len rrjenetéhez. A hitleri fa­sizmus addig soha nem látott szörnyűségeket zúdított Eu­rópa népeire. Ebben a nehéz időszakban a magyarság egy­szerű fiainak ezrei kénysze­rülteik arra, hogv a szocialista Szovjetunió ellen harcolja­nak. A harcok során igen sok magvar katona esett hadifog­ságba. ahol személyesen győ­ződhettek meg róla: nem a szovjet nép. hanem a német fasizmus ég csatlósa, az ak­kori magyar kormány, az igazi ellenségük. A magyar nép fiainak legjobbjai ezért álltak a szovjetek oldalára, ezért vállalták a fegyveres har­cot a háború mielőbbi befejezé­se, hazánk felszabdítása érde­kében. A Szovjetunióban an­tifasiszta és part izámiiskalán készítették fel őket nagy feladatuk végrehajtására. Még javában tartott a há­ború és Magyarország már lassan igazi hadszíntérré kez­dett válni, amikor ezek a ha­zafiak arra vállalkoztak, hogy a front mögé repülve ná­lunk is a nemzeti ellenállás kibontakozását szervezzék és segítsék. A Lebovics-parti- zá mosoport, melynek Szalai Sándor tagja volt, sorrend­ben nyolcadikként érkezett magyar földre. Érkezésüket azonban felfedezik és a ha­zai fegyveres túlerő hajtó- vadásaaitot indít ellenük. A többórás tűzharcban a cso­port négy tagja — Olga Iva­novna Pervejeva, Oláh Ist­ván, Tengely József és a bocsárlapujtői Szalai Sándor — életét vesztette. Ezt a tényt 1944. szeptem­ber 22-én rögzítették Nagy- kázmérban az anyakönyvbe. A történeteket azonban bo­nyolította és a későbbi azo­nosítást nehezítette, hogy a négy halottbejegyzés között tévedésiből Szalai Sándor neve helyett Patkó Sándor neve szerepelt. A tévedést a fog­ságba esett és az azonosítást végző magyar partizán. Feg­ler István követte el. E té­vedés végül 1981 -ben tisztá­zódott, miikor káderük, hogy partizán Petkó Sándor Sellyén él. 0 bizonyította, hogy a föildetórés után kibontakozó tűzharc­ban Szalai Sándort mellette ölte meg az ellenség kézi­gránátja. A halál tényét ké­sőbb Szita Ferenc zagyvarónái lakos is megerősítette. Milyen ember volt? A több mint negyven év távlatából elénk bukkanó Sza­lai Sándorról sok mindent kellene és illene tudnunk. Főleg a fiatalok kérdezhe­tik meg joggal: milyen ember volt ő, akire most e cikkben emlékezünk? Milyen tulaj­donságokkal rendelkezett? Hogyan élt, mit tett rövid élete során? A kérdésekre a feleletet ta­lán nem is nehéz megadni. Annál is inkább hiteles lehet a válasz, mert Karancsla- pujtön sokan élnek még. akik ismerték és szerették őt. Teljes joggal mondható el róla: jellemezte őt a nagy­fokú szerénység, a mások iránti mérhetetlen tisztelet. A fegyelem és az önzetlenség, a becsületesség és a tettre- készség. Édesanyja „saívem”- nek szólíbottá — és a név véglegesen rajta maradt Pon­tosan így, őszinte egyszerű­séggel: „Szívem”. És Ka­rancs lapu j tőn az idősebbek ma is tudják kiről van szó. ha e név szóba kerül. Tele volt munkakedvvel, termiaka­rással és tervekkel. Még messze volt harmincadik étet} évétől, joggal hihette háta az élet nagyobbik része előt­te van. Mikor a frontra kerüttf meggyőződése» kommunistái még nem lehetett. Elsősor­ban háborúé Lenes veit, gy6- lölte az érteimetian vérocvj tást. A felismerés fokozatod san érlelődhetett meg ber*-J ne. Ebben segítette őt a csa^ ládi háttér, környezete, at szovjet és a magyar katona-; baj társak szigorú példájad Rájött korának, a háború* időszaknak, igazi lényegére; megtalálta benne saját he-> lyét és a döntő pillanatba« meg tudta cselekedni, mit so­kan nem tudtak megtenni; mert nem volt elég bátorság bennük, vagy nem adódót# számukra lehetőség a cselek-} vésre. Hetvenéves lenne Felismerte, hogy a dolgold menetét nem lehet a véletle­nekre bízni és tenni kell m háborús esztelenség megszün­tetése, a béke érdekében! Ezért vállalta azt, amit vál­lalt. Szalai Sándor idén let# volna 70 éves. Ha él, valószí­nűleg nyugdíjasként család­ja. talán unokái körében tölti születésnapját. Nem ez tör­tént. Neki nem adatott meg, hogy ezt a kort megélje. Meg­halt, hogy mások élhesse­nek. s egy egész nemzet sorsa fordulhasson jobbra. Mi. Nógrád megyeiek őszinte szívvel örülhetünk, hogy annyi idő után ismertté vált számunkra Szalai Sán­dor személye és életútja.' Büszkék lehetünk rá. mert szőkébb pátriánk szülötte jö­vőbe is mutató példával szol­gái míndnyáiunk száméra. Or. Bozó Gyula NÓGRÁD — 1986. szeptember 6„ szombat 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents