Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-01 / 205. szám

O HÉTFŐI MAGAZIN O HÉTFŐI MAGAZIN O HÉTFŐI MAGAZIN O Ismerőstől ismerősig Félelem nélkül Földrengés Romániában A számonkéréstől legtöbb­ször még azok is tartanak, akik jól végzik munkájukat. ,.Ki tudja mibe köt bele az az ellenőr” — halljuk sok­szor innen-onnan. Pedig a népi ellenőrök, egyike sem fé­lelmetes, és arról sem ír egyetlen krónika, hogy vala­ha is bármiért, leharapták volna egy vállalatvezető fe­jét. A pásztói tanács egyik né­pi ellenőre dr. Tasi Borbála, aki a hatósági osztály veze­tője is egyben. Kedvesen fo­gad irodájában, nehéz elkép­zelni, hogy szigorú ellenőr is. — Milyen érzés tudni azt, hogy tartanak öntől? — kér­dezzük. — Én még soha nem vet­tem észre ilyesmit — mond­ja — magam részéről csupa jó tapasztalataim vannak. Általában bárhová is me­gyünk elvégezni munkánk, szívélyesen fogadnak és maximálisan segítségünkre állnak az emberek- Külön­ben sem az az elsődleges cé­lunk, hogy büntessünk, ha­nem, felhívjuk a figyelmet az esetleges hiányosságokra. — Bejelentkeznek mielőtt ellenőrizni indulnak? — Ez változó. Van amikor úgy érkezünk, mint „derült égből a villámcsapás” de elő­fordul olyan eset is, amikor vizsgálatunkhoz, - előre meg­kérünk bizonyos adatokat, statisztikákat. — Milyen területen ellen­őriz? — A szociális gondozást kí­sérem figyelemmel, régebben hozzám tartozott a gyermek- védelem is. Elsősorban Pász- tón, de az utóbbi időben többször elmegyek az úgyne­vezett vonzáskörzetbe is. — Hogyan segítik ezen a részen az idősebbeket? — Rendkívül sokoldalúak a gondozási formák. Elsősor­ban az anyagi támogatás je­lentős ezeken a területeken. Sokan részesülnek állandó se­gélyben, és gyakran adnak rendkívüli segélyeket is a ta­nácsok. Örömmel állapítottam meg, hogy ez ügyben már el­enyésző a város és a vidék közötti különbség. — Sok helyen a szociális étkeztetésben merül ki a se­gítség. .. — Ez itt is megoldott, szin­te mindenhol kiviszik a tisz­teletdíjas és főállású gondo­Háromszázan a száztízmiüióért Állják a versen iff a rétsági építők A televízióban is láthatták az olvasók,, nemrégiben a Budapesten, az állatkért' fel­újított madárházát — a kü­lönleges munkát tavaly vé­gezték el a rétsági ÉPSZÖV szakemberei. A bemutatkozás olyan jól sikerült, hogy 1990- Jg ott marasztalták őket. Ad­dig évente tíz-tizenkét millió forintos megrendelésekre szá­míthatnak a nógrádi építők. Az építőipari szövetkezet dolgozói a székhelyközség, Rétság központjának szépíté­séből is kiveszik részüket. Az egykori ABC-áruház mögötti területen most harminchat lakáson dolgoznak, az OTP a megrendelő. A végszámla 25 millió forint lesz majd. Diós- Jenőn az iskolabővítés a leg­fontosabb teendő. Két esz­tendő múlva hat tanterem­mel. háromszáz adagos kony­hával, tornateremmel és ka­zánházzal bővül az épület- együttes, a munkák ára meg- .haladja a negyvenmillió fo­rintot. Nézsán a művelődési ház megépítését vállalták, a ka­zánház már a fűtési szezon kezdetére elkészül, hiszen az iskola is innen kapja majd a melegét. Év végére egyéb­ként fölavathatják a helyiek, majd a rég várt intézményt. A számla: 27 millió hatszáz­ezer forintról készül. A szövetkezet háromszáznál is több dolgozója az idén száztízmillió forintos árbe­vétel mellett nyolc-tíz száza­zók az ebédet, és van ahol az öregek napközi otthonába járnak az idősebbek. — A népi ellenőrzést tár­sadalmi munkában vállal­ta. Főállása is igen mozgal­mas, hatósági osztálya a „leg­népszerűbb” a városi taná­cson. — így igaz. Egyszer végez­tünk egy felmérést, egész pontosan 692 ügyfél kopogta­tott azon a héten az irodám­ba. Van ugyan fogadóórám, de soha nem küldtem még el senkit, ha nem az adott idő­pontban keresett fel. Ügy vé­lem, mialatt elmondom, mi­kor jöjjön legközelebb, már meg is hallgattam a problé­máját, sőt, még segíthetek is. — Gondolom mind a két feladatköre olyan, hogy so­kat kell mászkálni­—, Keveset ülök egy nap íróasztal mellett, még ha esetleg kívülről úgy látszik is. Sokat megyek mindenfelé, szeretek saját szemmel meg­győződni a dolgokról. Renge­teg embert meghallgatok, el­sősorban idősebbeket, de ér­dekelnek még máig is, noha már nem tartoznak hozzám a veszélyeztetett és a hátrányos­helyzetű gyerekek. Sokat fog­lalkoztatnak így szeretnék egy gvermekvédelmi hivatal­ban dolgozó emberről olvas­ni, mához egy hétre! V. M. lékos nyereséget remél. Eh­hez sikerrel nyerték meg több versenytárgyalást, munkáik jó részét így „szerezték”. Pi- lisvörösváron az Egészségügyi Minisztérium megbízásából egy raktártelep fölújításán és bővítésén munkálkodnak. Az idén huszonnégymillió forintra számítanak, míg jö­vőre újabb tizenötmilliós megrendelésről állapodtak meg. Négy esztendeig dol­goznak a rétságiak az orvos­továbbképző intézet Szabolcs utcai épületein, eddig több mint negyvenmilliós számlát kaszíroztak be onnan. Munkaerőgonddal nem küszködnek a szövetkezetben, ennek egyik oka lehet a jó­val hatezer forint fölötti át­lagkereset. A 12 fokozatú Mercalli- skála szerinti 7—8-as erősségű földrengés volt vasárnapra virradóra Romániában. A bu­karesti szeizmolóigiai és geo­fizikai intézet hajnali jelenté­se szerint a földmozgás epi­centruma a román fővárostól mintegy 180 kilométerre észak­ra, Vrancea megyében volt. Bukarestben nulla óra 28 perc 55 másodperckor a Mercalli- skála szerinti 7-es erősségű földrengést mértek. Az Ager- pres román hírügynökség je­lentése szerint nagyobb anyagi kárt nem okozott a földren­gés. A bukarestiek többségét ál­mában érte a földrengés, amely a legerősebb volt az áldozatokat követelő és nagy anyagi károkat okozó 1977. márciusi katasztrófa óta. A lakásokban hevesen kilengtek a csillárok, helyenként elmoz­dultak a bútorok, több helyütt megrepedeztek a falak, lehul­lott a vakolat. A román fővá­ros lakói fegyelmezetten vi­selkedtek. sokan felöltöztek és néhány órára elhagyták laká­sukat. Az utcákon reggelre eltakarították a lehullott tég­lákat, köveket, vakolatot, be­tört ablaküvegeket. A földrengés nyomán nem történt személyi sérülés a bu­karesti magyar kolónia tag­jainak körében. A magyar ki­küldöttek és családtagjaik épek, egészségesek. A buka­resti magyar nagykövetség és kereskedelmi kirendeltség épü­leteinek fala megrepedt, a mennyezet díszítőelemei meg­sérültek, sok helyütt lehullott a vakolat, a csempe. Több ma­gyar külszolgálatos lakásában, köztük az MTI bukaresti iro­dájában is anyagi károk ke­letkeztek. A földrengésről és következ­ményeiről hajnal óta nem ad­tak ki újabb jelentést. Az élet néhány óra alatt normalizá­lódott Bukarestben. A vil­lany-, víz- és gázszolgáltatás nem szünetelt, a tömegközle­kedési járművek ugyanúgy járnak, mint máskor. ☆ A romániai földrengés hatá­sát a Szovjetunió egyes tér­ségeiben is észlelték. A mol­dáviai Leovóban és Raguiban 8 fokos, Kisinyovban 7—8 fo­kos, Szimferopolbant 4 fokos, Moszkvában pedig 3—4 fokos erősségű földmozgást regiszt­ráltak. A színpadon barálságtáncot jártak a terényiek. N em volt különösebb csin- nadrata. díszes színpad, .még csak ünnepi beszéd lem hangzott el, mégis tar­almas demonstrációja volt a jékevágynak ez a vasárnapi fesztivál. Annyian jöttek el de a bánki víziszínpadhoz, »mennyien — hasonló rendez* /énven — itt még nem voltak. Mindennapjaink részévé vált t béke hirdetése. Még abban is különbözik ez i találkozó a többitől, hogy ízt néhány diák kezdemé- l^ezte... — Hát az úgy volt,, hogy Esély a békére KW\V\\\V\\\\\W.\\\\\\\\\\\V.\\\V\\V\\\\\\\\\\\VR\\\\W»»\\\\\\\\\\\\\\\W\TOW írtunk egy levelet még ta­vasszal az Országos Béketa­nácsnak — meséli Kovács Ju­dit és Szabó Katalin, a ba­lassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium II/C-s tanulói. — Azt kértük, hadd rendezhes­sünk egy rockfesztivált a bé­kéért. .. Gondoltuk lesz, ami lesz! Aztán jött egy válasz, hogy semmi akadálya, csupán azt kérik, ne csak a popzene­karoknak, hanem más elő­adóknak, együtteseknek is ad­juk meg a lehetőséget a sze­replésre. Hozzáláttunk a szer­vezéshez, nem volt zökkenő­mentes az út, de végül is na­gyon örülünk, hogy ennyien eljöttek. Lehetünk vagy ezren, az ország minden részéből. A színpadon a nyitószám a gim­nazistákat illeti: a tizenöt fős gárda ez alkalomra készített műsorát adja elő. Aztán Diny- nyés József érkezik éppen Érdről, s néhány szám ének­lése után már megy tovább — valabol’a Dunakanyarban vár­ják. Követi őt a terényi tánc­csoport, aztán Bacsa Ferenc, a Tempress együttes. Czukor László Komlóról jött, a Baran­golók Szombathelyről, a . Pin- daros Tatabányáról. Megyénk egyik színvonalas zenét játszó együttese az I. M. S. éppen be­melegít. — Fiúk, mennyiért vállal­tátok ezt a fellépést? — kér­dezzük Szele Imre basszusgi­tárost, s az énekest, Homouth Jánost. — Első szóra és ingyen jöt­tünk! — válaszolják. — Gye­rekeink vannak, családok, ba­rátok... valamennyien béké­ben szeretnénk élni, zenélni. Úgy gondoljuk, a béke nem­zetközi „nyelve” a zene, amely összeköt fiatalt, idősebbet, ma­gyart és külföldit egyaránt. A zenénkkel, a szövegeinkkel sze­retnénk fiatalokat toborozni a béke mellett. Más együttesek is tapsra ra­gadtatják a nézőket, így a Szfinx, a Front Combó, a za­laegerszegi Technikai Szünet, s a népszerű Kormoran. Este pedig a Vujicsics és a Düvő zenekar húzza a talpalávalót a közös táncházban. Délután szovjet, holland és osztrák bé­kedelegáció érkezik, s amint az őket kalauzoló Szabó Haj­nalka, az Országos Béketanács munkatársa elmondja, kifeje­zetten a békehétvégére ér­keztek a vendégek. Akiket a megyei és a rétsági párt-, ál­lami és társadalmi szervek képviselői tájékoztattak a he­lyi rendezvényekről, esemé­nyekről. A szervezésből oroszlánrészt vállalt a rétsági Asztalos Já­nos Művelődési Központ. Vol­taképpen már június dereka óta tart egy gazdag program- sorozat. a „Bánki nyár”, amely egy béketalálkozóval indult, s azzal is fejeződött be. A bél várhaló eseményei Az őszi szolidaritási ak­ció Nógrád megyei soroza­tának nyitórendezvényét szeptember 1-én tartják Dré- gelypaláinkon. Korancsi napok kezdődnek szeptember 4-én, Karancs- lopujtőn, a Karancs Tsz- központjában. A háromnapos esemény során tudományos tanácskozás lesz a zöldener­giáról, megnyitják Bobály Attila szobrászművész, Urbán György festőművész és a népi fafaragók kiállítását. Nemzetközti sakknagymes­terek versenye kezdődik szeptember 5-én, a szirákl Kastély Szállóban, neves vendégek részvételével. A rendezvények sora kö­szönti a bányásznapot idén is Nógrád megyében. Szep­tember 6-án, Bátonyterenyén nagygyűlést tartanak, amely­nek szónoka Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Emellett sor kerül Salgótarjánban a föld alatti bányamúzeum névadó ünnepségére és domborműavatásra. Baráti találkozók, hagyo­mányőrző művészeti csopor­tok, sportolók bemutatói kap­nak helyet a szeptember 6-án, kezdődő Börzsöny na­pok nógrádi, diós jenői két­napos rendezvényein. Ne hízzuk a szerencsére ■ őszintén meg kell mondani: nem értem. Reggel a ke- zembe veszem az újságot, s az utolsó oldalon majd­nem egy teljes hasábon olvashatom, hogy „elütötték, össze­ütközött, felborult...” A hírek végén pedig nem ritkán ez áll: életét vesztette. Az ok? Figyelmetlenség, vakmerőségj ittasság, erőszakosság. Hát éppen ez' az, amiért nem értem. Köztudott, hogy útjaink túlzsúfoltak. Gépkocsiparkunk elöregedett. Ennek ellenére igencsak vakmerőek és megfontolatlanok, va­gyunk. Pedig a tömegkommunikációs eszközök mindent megtesznek, hogy akár a legmeghökkentöbb módon is (aho­gyan tette ezt a tévéhíradó stábja egy héten keresztüDi elrémítsenek bennünket. De egyelőre úgy tűnik, eredmény nélkül. Száguldozunk, erőszakosak és udvariatlanok va­gyunk. S minderre most rátett — pestiesen szólva — egy lapáttal a Forma—1. Sokunkat abba a tévhitbe ejtve, hogy autóink egy-egy Tolemann, vagy Mclaren motorral van­nak felszerelve, s hogy kezünk vetekszik Senna, vagy Mansell tudásával. Pedig ez közel sincs így. És iszunk is, mint azt a statisztikák mutatják, utána pe­dig teljes lelki nyugalommal beülünk az autóba, és könnyűd nek érzett testünkkel, kontroll nélküli fejjel, esetleg vét- len emberek nevét tetetjük gyászkeretbe. Laptársunk, az Észak-Magyar,ország hétvégenként közli azok nevét, akinek jogosítványa az elszíneződött szonda mié att hosszabb-rövidebb időre pihenőre vonul. A reagálás sokféle volt. Akadtak, akik haragosan telefonáltak a szer­kesztőségbe, mások helyeselték az új módszert. Egyelőre adatok nincsenek, hogy hányán tolták el maguk elöl a po­harat az újság elolvasása után. Csak bízni lehet abbanj hogy egyre többen tesznek így. ■ Az autóbuszvezetők sokszor kis feliratot ragasztanak a kocsi műszerfalára: ..Hazavárnak!” Ennyi csak a szöveg, ám figyelmeztető. A legtöbb esetben nem ők a vét­kesek, hanem mi, úrvezetők. De gondoljunk csak arra, hogy azokat is hazavárják, akik a mi (életveszély es előzésünket kivédendő, az árokba kormányozzák autójukat. Nekik tt legkevésbé sem elegendő kártérítés egy betétlap. Jó lenne, ha kinyitva az újságot, egyre többször olvasd hatnánk: az elmúlt hét végén halálos kimenetelű közleke­dési baleset nem történt. De ezt ne bízzuk a szerencsére^, Nem érdemes! H R. Könyvek, lemezek, kazetták között válogathattak az ér* deklődők. Kulcsár József képei — Azt hiszem, méltó zárá­sa ez a béketalálkozó. Akiket hívtunk, szívesen jöttek. Ba­lassagyarmatról különvonat hozta az érdeklődőket, de Vácról, Pásztóról. s a megye más részeiből is sokan útra keltek — mondja némi fárad­sággal, ám elégedetten Réthív Gábor, a művelődési központ munkatársa ☆ A béke tiszteletére még 3 vihar is elvonult. Átadja he­lvét az őszi verőfényt árasztó napnak. A . békepárti” suga­raknak. ftanka) i NÓGRÁD — 1986. szeptember 1., hétfő Jj

Next

/
Thumbnails
Contents