Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-24 / 225. szám

£evardn?die fefszélafésa az EKSZ-közgyűlésen Tartós békét kell megteremteni A Szovjetunió új békekez­deményezéseit terjesztette a világ közvéleménye elé az ENSZ közgyűlésének üléssza­kán Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter keddi beszédében. Sevardnadze korunk nem­zetközi realitásainak ismer­tetésével kezdte felszólalá­sát. Rámutatott: a közgyű­lés legutóbbi ülésszaka óta eltelt időszakban nem vált derűsebbé és világosabbá ko­runk panorámája. Számos olyan tényező jellemezte, amely megnövelte a korábbi aggodalmakat. Folytatódott és felgyorsult a fegyverkezési verseny, reálissá vált annak veszélye, hogy azt a világűrre is kiterjesztik. Fennmarad­tak a háborús konfliktusok tűzfészkei, nem csökkent a szegénység. Legfőbb érték a béke „Mindennek ellenére az a véleményünk, hogy a nem­zetközi békeév nemcsak béketeremtő jelképével kerül be a világtörténelembe” — hangoztatta a szovjet külügy­miniszter, rámutatva: Eljött az ideje annak, hogy a cso­portokra, tömbökre, ideológi­ákra alapuló elképzelések he­lyett a békét tekintsék legfőbb értéknek. Sevardnadze szólt azokról a konkrét lépésekről, ame­lyeket a Szovjetunió fogana­tosított az elmúlt időszakban. Első helyen emelte ki a rauk- íteáris robbantások egyolda­lú moratóriumának érvény­eké léptetését, ametr „kifeje- .-«ésre juttatja a Szovjetunió -őszinteségét, a béke sorsa iránti komoly felelősségérze­tét. Felhívjuk az Egyesült Államokat, csatlakozzék a fegyverkísérletek beszünteté" - -sebez. A kétoldalú, majd 'tohboidakí moratórium az *-<egWik tegSontasahb kánesae- ®oe i*et a nemzetközi béke |-és biztonság átfogó nendsze- % írének* — hangoztatta. A | szovjet külügyminiszter alá- . húzta, a Szovjetunió és a többi szocialista ország meg akarja valósítani ezt a rend­szert s ezért terjesztett erről javaslatot a közgyűlési ülés­szak elé. „Meggyőződésünk, ' hogy az ilyen rendszer létre- * hozása, amely magába foglal­ja a katonai, a politikai, a v gazdasági és a humanitárius 1 területet, minden állam és nép •kérdekennek megfelel” — szö- J^gezte le beszédében. Emlékeztetett ezzel kapcso­latban a csernobili atomerő- . műben bekövetkezett bal- > -esetre, amelyet tragikus hi- •* bának nevezett. „Amikor fazonban nem a békés, hanem f-a háborús atomról van szó, semmiféle biztosíték sincs a hiba ellen. A világon ma öt­venezer nukleáris fegyver van, : így tulajdonképpen csak köl­csönvett időben élünk, senki ? sem tudja, mikor jár le ez az időszak. Sevardnadze szólt arról, j^sogy Mihail Gorbacsov az év elején valamennyi nukleáris '»fegyver felszámolását java­solta. Rámutatott: a fegyver- kísérletekkel kapcsolatos ma­gatartás különösen élesen mutatja meg a kétfajta meg­közelítési módot korunk e sú­lyos problémájának megoldá­sában. „Más tényezők is megmu­tatják ezt. Nézzük meg, mi történt a SALT—I. és a SALT —II. szerződéssel. Ezeket ap­ró darabokra tépik, mert nem engedélyezik a robotrepülőgé­pekkel felszerelt 131 bombá­zó átalakítását — 1500 ilyen robotrepülő úgy látszik nem elegendő, ezért még húszat akarnak” — mondotta Se­vardnadze. A szovjet külügy­miniszter aláhúzta: a nukleá­ris fegyverkísérletek eltiltá­sával kapcsolatban tanúsí­tott magatartás próbaköve a különböző megnyilatkozások őszinteségének. Készek vagyunk a kísérletek eltiltására Eduard Sevardnadze utalt A Szovjetunió külügymi­nisztere hangsúlyozta, hogy az ázsiai és csandes-óceáini tér­ségnek is biztosítani kell a nyugodt, békés légkört. Utalt a Szovjetunió erre vonatkozó javaslataira, állást foglalt Ko­rea bélkés egyesítése, a délke­let-ázsiai problémáik rendezése mellett és kijelentette: a Szov­jetunió és a Kínai Népköz- társaság kapcsolataiban mu­Reagan amerikai elnök hétfői batíkozó pozitív változások nem­beszédére. ’ — „Sajnálatos, hogy az ENSZ közgyűlésének szószékét ilyen célokra hasz­nálták fel” — jelentette ki, hangsúlyozva, hogy a szovjet fél nem kíván polémiába ke­veredni, de alapvető fontos­ságúnak tartja egy kulcsfon­tosságú pont tisztázását. Ar­ra a kísérletre gondolok, hogy filozófiai alátámasztást adja­nak annak az állításnak, amely szerint a bonyolult há­borús technológia képes reá­lisan biztosítani a biztonsá­got. Éppen ez a „filozófia” váltotta ki a fegyverkezés ár­hullámát, amely évről évre növekszik és most elnyeléssel fenyegeti már földünket. „Felhatalmazásom van ar­ra, hogy kijelentsem: a Szov­jetunió kész arra, hogy bár­mikor, bárhol aláírja a szer­ződést a nukleáris fegyverkí­sérletek teljes eltiltásáról — mondotta. — Felszólítjuk azo­kat, akik szavakban a nuk­csaik a kétoldalú együttmű­ködés szempontjából fontosak, hanem az általános helyzet ja­vulásait is elősegítik. A közel-keleti kérdésről szólva a szovjet külügyminisz­ter javasolta: a Biztonsági Ta­nács keretei között hozzanak létre előkészítő bizottságot nemzetközi konferencia össze­hívására a probléma rendezé­séről. Elítélte a Líbia ellen in­tézett barbár és kegyetlen tá­madásit. sürgette Irak és Irán háborújának megszüntetését, a ciprusi probléma megoldá­sát. „Napjainkban új, csúf je­lenség az “előre fizetett« re­gionális konfliktusok megjele­nése a nemzetközi gyakorlat­ban. Ennek tipikus példája Nicaragua, ahol sóik millió dollárt fordítanak arra, hogy parasztokat gyilkoljanak töme­gesen, megsemmisítsenek fal­A miniszter az átfogó nem­zetközi biztonsági rendszer megteremtése követelményé­nek nevezete a terrorizmus elleni küzdelmet is, hangsú­lyozva, a Szovjetunió kész hozzájárulni, s jelenleg is hozzájárul ennek a rákfené­nek a felszámolásához. Sürgette a világgazdaság rendszerének szükséges átala­kítását. Az emberi jogok kér­désével foglalkozva kijelen­tette: ezen a téren is szüksé­ges a széles körű és nyílt együttműködés. Méltatta az Egyesült Nem­zetek szerepét és aláhúzta: a világszervezet ma fontos vál­tozások küszöbén áll. A szov­jet külügyminiszter éles han­gon bírálta azt a magatar­tást, amelyet az Egyesült Ál­lamok tanúsít a világszerve­zettel szemben, és különösen határozottan ítélte el az önké­nyes intézkedéseket, megálla­pítva: a tagállamok egyre in­kább kételkednek abban, hogy az ENSZ normálisan működ­het-e egy olyan országban, amelynek kormánya nyíltan megvető velük és a világszer­vezettel szemben. „Hasznos lenne külön vitát folytatni a világszervezetben az ENSZ működésével kapcsolatos fel­gyülemlett problémákról” — mondotta. leáris fegyverek felszámolását valkat és ültetvényeket—pusz- EllcnBZZÜk támogatják, hogy gyakorlati tettekkel támasszák alá sza­vaikat.” Ezzel kapcsolatban részletesen szólt az ellenőr­zés kérdéséről, leszögezve: ma már nem létezik e téren prob­léma. A világűr militarizálásának veszélyéről szólva, a szovjet külügyminiszter leszögezte: országa folytatja erőfeszítése­it ennek megakadályozására. Manapság az ilyen törekvé­seket nagyhangú kijelenté­sekkel álcázzák, defenzív programról beszélnek, amely állítólag egyszer s minden­korra megszüntetné a táma­dás veszélyét. De nem vol­na-e sokkalta jobb, ha olyan megállapodást dolgoznánk ki, amely teljesen felszámolja a nukleáris rakétákat, legyenek azok hadászati, közepes ható- távolságú, vagy más eszkö­zök — ahogy azt mi javasol­juk? A válasz egyszerű. Bár­mivel próbálják is ezt ellep­lezni, az úgynevezett védel­mi űrpajzs egyszerűen az el­ső csapás érdekében készül. Ez az első csapás az utolsó is lehet — és nem csupán a megtámadott ország számára. Az űrfegyverek, a nukleáris fegyverekhez hasonlóan nem ismernek nemzeti határokat, nem választják meg, kit sem­misítsenek meg, kit óvjanak meg. „A nemzetközi biztonság átfogó rendszere azonban több. mint annak nukleáris, űrbéli, vagy vegyi összetevő­je. A biztonság magába fog­lalja, hogy semmiféle erőt se alkalmazzanak, így hagyomá­nyos fegyvereket, fegyveres erőket sem. A Szovjetunió ar­ra szólít fel, hogy jelentős mértékben csökkentsék a ka­tonai konfrontáció szintjét, mindenekelőtt a katonai-poli­tikai tömbök között. A Var­sói Szerződés tagállamai meg­tették erre vonatkozó javas­latukat, amely az ésszerű ha­tékonyságra alapul. Én azon­ban ennél többet is kijelent­hetek: általában nem kíván­juk, hogy csapataink bárhol is, országhatárainkon kívül állomásozzanak. Ez a kérdés is nyitva áll a vita előtt és megoldható azzal összefüggés­ben, ahogy növekszik a biza­lom és megvalósítják a kato­nai enyhülés lépéseit. Ha akarjuk... Ez már meg is kezdődött a stockholmi fórumon. Nem csupán az európaiak — vala­mennyien gratulálhatunk egy­másnak és magunknak ahhoz, hogy diadalmaskodott a józan ész és a jóakarat. Ez többet adott számunkra, mint egy jelentős szerződést: azt bizo­nyította, hogy ha valóban akarunk valamit, képesek is vagyunk rá. tán azért, mert ez a kis or­szág merte válla Imi a fejlődés saját maga által válaszúit útiáit, s ez. a világ legerősebb tcikésoir sas g árnak kormánya szerint, fenyegetést jelent biz- tomsáigia számára” — mondot­ta. . Elítélte az Afganisztán, Kambodzsa, Angola, Mazam- bilk és Etiópia törvényes kor­mánya elleni hadiüzemeit nél- küíi háborút, amelyet „hasonló módon” fizetnek. Ugyancsak elítélte a Kuiba ellen alkal­mazott megkülönböztetést, a közvetett és közvetlen katonai, politikai és gazdasági akció­kat. „Ideje már megérteni, hogy ez a politika csődbe ment és csupán mániákusnak létlét jellemezni” — hangoztat­ta Eduard Sevardnadze. „A poWtäkaä bölcsesség azt követeli, hogy fogiadják ei a létrejött realitásokat, nem pedig azt, hogy önkényesen próbálják meg azok megvál­toztatását. Ha zsoldosbandákat »szabadságharcosoknak« ne­veznek, mint ahogy Afganisz­tán esetében történik, az nem sokat jelent” — mondotta. a szembenállást Eduard Sevardnadze beszéde befejező részében foglalkozott a szovjet—amerikai kapcsola­tok kérdéseivel. „Távol áll tőlünk, hogy kapcsolatainkat az Egyesült Államokkal , ne tartsuk ígéreteseknek. Az utóbbi időben kialakultak je­lentős egyezmények biztató körvonalai. Reális lehetőség nyílik egy csúcstalálkozóra is. Viszonylag simán tovább­léphetünk, ha az amerikai fél is ezt akarja”-----mondot­t a a szovjet külügyminiszter, aki leszögezte: a szocializ­mus ellenzi a konfrontációt, szemben áll az emberiség leg­fontosabb célja, a tartós és biztosított béke rendszeré­nek megteremtése iránt tanú­sított közömbösséggel. A prio­ritásoknak ezt a rendszerét valósítjuk meg az Egyesült Államokkal kialakított kap­csolatainkban — hangoztatta Eduard Sevardnadze az ENSZ közgyűlésének ülésszakán. Tanácskozás Becsben # es Biztonság együttműködés Az osztrák fővárosban ked­den tanácskozás kezdődött, amely előkészíti az európai biztonság es együttműködés kérdéseivel foglalkozó bécsi ta­lálkozót. 35 ország — Albánia kivételével valamennyi euró­pai állam, valamint az Egye­sült Államok és Kanada ve­zető diplomatái — a kéthe­tesre tervezett előkészítő sza­kaszban a Hofburgban arról tárgyalnak, milyen legyen a november 4-én kezdődő talál­kozó napirendje, ügyrendje — figyelembe véve a legutóbbi ilyen találkozó —, a madridi — gyakorlatát. E munka jelentőségére, egy­ben nehézségeire uitalt meg­nyitó beszédében Peter Janko- witsch osztrák külügyminisz­ter, üdvözölve a 35 állam kül­döttségét, köztük az Erdős André nagykövet vezette ma­gyar delegációt. A helsinki kezdeményezés sikerét méltat­köszönhetóen, Európában eofc mindem mozgásba jött, az érintkezés, az információcsere sokkal élówkebb, mint koráb­ban. Az osztrák külügyminiszter utalt arra, hogy ugyanakkor a 35 állam készsége az egyetér­tésre az utóbbi években csök­kent, a madridi találkozó után tartott szakértői konferenciák záróokmány nélkül értek vé­get. Annál nagyobb a jelentő­sége a bécsi tanácskozásnak, hogy feltárja, elemezze a hi­ányosságokat és gyakorlati megállapodásokra jusson a helsinki ás a madridi ajánlá­sok valóra váltása érdekében! Amennyiben sikerül új len­dületet adni a helsinki folya­matnak. Becs az enyhülési no- litika új szakaszát vezetheti be, mondotta Peter Jankowitsch, aki végül az Ausztria által is gyakorolt jószomszédi poli­tika jelentőségét méltatta az va Jankowitsch rámutatott: a összeurópai együttműködésben. folyamat Európa kis és kö­zepes államainak — amelye­ket a kelet és nyugat közötti ellentét nem kisebb mérték­ben érint, mint a nagyhatal­makat — ugyancsak lehetősé­get adott a ke’et—nyugati vi­szony aktív alakítására. Az el­múlt 11 évben. Helsinkinek Ezt követően — sorshúzás­sal — Törökország képviselő­jét választották az első. kedd délután' munka ülés eúö'-évé. Az ábécé további sorrendiében felváltva elnökölnek a 35 or­szág képviselői a zárt ajtóik mösött, naponta kétszer tar­tandó üléseken. (MTI) A Pravda Stockholmról Minőségileg új lépcsőfok A stockholmi konferencián elfogadott záróhatározat minő­ségileg új lépcsőfokot jelent, megfelel Európa létérdekeinek és hozzájárul békés jövőjéhez — állapítja meg a konferen­cia eredményeit értékelve keddi számában a Pravda. A lap rámutat, hogy a stockholmi megállapodások erősítik az államok elköte­lezettségét az erő, így a kato­nai erő alkalmazásától való tartózkodásra. A stockholmi megállapodások végrehajtá­sának nagy jelentősége van a fegyveres konfliktusok veszé­lyének csökkentése szempont­jából. Az európai biztonság a gyakorlatban ezután a korábbinál szélesebb körű ka­szi a kontinens békéjének megőrzését és az együttműkö­dés fejlesztését — állapítja meg a Pravda. Különleges jelentősége van a bizalomerősítő intézkedések hatékony és megfelelő ellen­őrzésének. beleértve a hely­színi ellenőrzést. A megbíz­ható ellenőrzés nemcsak Eu­rópában, hanem az egész vi­lágon fontos a biztonság- és bizalomerősítés, valamint a leszerelési lépések folyamatá­nak minden fázisában — mutat rá a Pravda A lap megállapítja, hogy a stockholmi fórum eredményei a helsinki záróokmány gya­korlati továbbfejlesztését je­lentik a mai európai politikai tonai 'tárgyú korlátozó intéz- és katonai realitások figyelem­kedések rendszerére támasz- bevételével — hangoztatja kodhat. Ez megbízhatóbbá te- a cikk. (MTI) NOGRÁD — 1986. szeptember 24., szerda Kedvező légkörben kerülhet sor a közeli napokban a ma­gyar—belga kormányfői talál­kozóra, hiszen —, amint azt magyar részről már több íz­ben kinyilvánították — a Ma­gyar Népköztársaság és a Belga Királyság közötti kap­csolatok alapvetően problé­mamentesek, a két eltérő tár­sadalmi rendszerű ország vi­szonyát nem terhelik zavaró té­nyezők. Lázár György belgiumi út­ját a magyar—belga kapcso­latok mérföldköveként is jegy­zi majd a diplomácia, hiszen személyében magyar minisz­terelnök 1945 óta első ízben tesz látogatást a Belga Király­ságban. Diplomáciai kapcsola­taink 1947-től datálódnak, a politikai kontaktusok meg­élénkülését a 60-as évektől számítják. Látványos mozza­natok ugyan nem kísérték a változást, de tény: gyarapod­tak a szakminiszteri találko­zók, rendszeressé váltak po­litikusaink konzultációi. Csak pár esztendőre visszatekintve: 1983-ban a belga diplomácia vezetője látta vendégül a magyar külügyminisztert, s ugyanebben az esztendőben meghívója, Leo Tindemans is járt Budapesten. Még mindig ennél az évnél maradva: a magyar fővárosban tárgyalt partnerével. Marjai Józseffel Willi de Clercq miniszterel­nök-helyettes, aki a Nemzet­közi Valutaalap magyarorszá­gi regionális ülésén vett részt A rákövetkező évben Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára a Belga Kommunista Párt és két szó­Magyar—belga kapcsolatok cialista párt meghívásának tett eleget, s találkozott a belga gazdasági élet több ve­zetőjével is. Az államközi kapcsolatok­ban 1984 jelentett forduló­pontot: a felszabadulástól számított történelmünk során először tett hivatalos látoga­tást Magyarországon belga miniszterelnök, Wilfried Mar­tens, Érdemes emlékeztetni akkori, rövid nyilatkozatára: „Kormányaink megértették, hogy a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben szüksé­ges az érintkezés, a párbe­széd. Magyarország és Belgi­um, amely egyaránt megbíz­ható tagja saját szövetségi rendszerének, érdekelt abban, hogy oldódjék a jelenlegi fa­gyos nemzetközi légkör”. Er­re utal egyébként az a tény is, hogy Belgium —, amely ugyancsak szorgalmazója a Helsinkiben megkezdett út folytatásának — üdvözölte a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének idén júniusban Budapesten közzé­tett felhívását, reményét jezve ki, hogy e dokumen­tum új elemeivel hozzájárul­hat a leszerelés ügyéhez. Sokrétűek és rendezettek egyezményes kapcsolataink is, amelynek mindinkább jel­lemzője, hogy az államközi megállapodások mellett a tár­caközi, intézményközi egyez­Jó jogi ki­mények is szaporodnak, példaként említhetők a gyár—belga kétoldalú szerződések: létrejött a adatásról és a bűnügyi jogse­gélyről szóló egyezmény, a polgári eljárásról szóló egyez­mény alkalmazásának meg­könnyítéséről szóló megállapo­dás, valamint a jogi tájékoz­tatásról szóló egyezmény is. Vagy más területről: megerő­sítésre vár a két ország között A magyar—belga gazdasági tárgyalásokon egyetértés volt abban, hogy elsősorban a ma­gyar vállalatok aktivitásának növelésével nyílhat lehetőség a kétoldalú forgalom egyenle­gében mutatkozó magyar passzívum csökkentésére. Kölcsönös érdekeltség fejező­dött ki magyarországi telep­helyű magyar—belga vegyes vállalatok létesítésében, har­madik piaci kooperáció kiala­kításában, valamint a kis- és középüzemek közötti kapcso­latok erősítésében. (A koope­rációs kapcsolatok bővítésé­ben például fontos szerepet játszhatnak a magyar Világ­bank-tagságból adódó együtt­idén májusban megszületett működési lehetőségek.) Magyar beruházásvédelmi megállapo­dás, amely a közös érdekelt­ségű magyarországi vegyes vállalatok létrehozását hiva­tott elősegíteni. (Érdemes meg­említeni: Belgium — az NSZK után — a második or­szág, amellyel beruházásvé­delmi megállapodást kötöttünk. Ez az egyezmény nagyban növeli a belga üzletemberek bizalmát magyarországi tőke- befektetések iránt.) Gazdasági kontaktusaink­nak a belga—luxemburgi gazdasági unióval 1975-ben és belga vállalatok között je­lenleg 41 kooperációs megál­lapodás van érvényben. Aa eddig létrejött —, s igen ered­ményesen tevékenykedő — egyetlen vegyes vállalat, a Tungsram—Schreder Kft. köz­úti lámpatesteket gyárt. A magyar—belga gazdasági kap­csolatokban tehát van előre­lépés, jóllehet az együttmű­ködésnek még igen nagy tar­talékai vannak. Mind erősebb kapocs a két ország között az emberek köz­vetlen találkozása, a bővülő Ízzé- megkötött hosszú lejáratú gaz- idegenforgalom, s — ezáltal is fe- dasági, ipari és műszaki 77 egyúás életének, kultúra­rsrfiTi”,-----3 ' „ Íáflfl\c ínHh TT)F>01 «mpróco Pool' eg yüttműködési megállapodás ad keretet. A két ország gaz­dasági-kereskedelmi kapcso­latai mindeddig meglehetősen szerények és kiegyensúlyozat­lanok voltak, mind a hagyo­mányos árucsere, mind pedig az újabb együttműködési for­mák tekintetében. jának jobb megismerése. Csak egy adat: tavaly már csak­nem húszezer belga választot­ta úticéljául Magyarországot. Kulturális kapcsolataink egyezményes alapom, három­évenként megújított munka­tervekben megjelölt módos fejlődnek. /

Next

/
Thumbnails
Contents