Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-22 / 223. szám

O HÉTFŐI MAGAZIN O HÉTFŐI MAGAZIN O HÉTFŐI MAGAZIN O flsmerosfol ismerősig Rekviem az utolsó gyertyaöntőért! Ez a rovat mindig úgy kez­dődik, hogy valaki, aki arra érdemes, beszél magáiról, mun­kájáról, hobbijáról, terveiről. A mai írás eltér a megszokot­tól, mert akiit kerestünk, már nem tudott mesélni ősi mes­terségéről. Hagyatéka mégis értékes, és'arra indít miniket, hogy tisztelettel adózzunk em­lékének. A Szécsányi Vá rosti Tanács épülete mellett áll egv régii tí­pusú ház. Nemrég cégér füg­gött az ajtaján, amely /Bér­ezés Gyula gyertyaöntő és mézeslkalácsos szakmáját hir­dette. Néhány hónapja azon­ban csiaik egy papírcédula ár­válkodik az ablakon, amelyen ennyi áll: Gyertya minden mennyiségben kapható. A mes­ter azonban örök nyugovóra tért, s vele együtt temették el ősi szakma iát. Megyénkben ő volt az utolsó gyertyaöntő. Kőt háza volt Bérezés Gyu­lának. Az egyikben családjá­val élt, a másik pedig műhe­lyéül szolgált. Csodálatos rend és tisztaság uralkodik még minidig a szobáiban. A legna­gyobb teremben áll hatalmas gvúróaisztala. Ki tudja, vajon hány méze'báb készült el raita? Mellette magasodik a búbos kemence, benne fahasá­bok, gyújtás és néhány újság­papír. Az elmosogatott edé­nyek úgy sorakoznak a szárí­tón, aihcrgyan még az öreg mesiteir hagyta. Senki sem nyúl hozzájuk, amitől az egész kép olyanná válik, mintha ép­pen csak rövid időre elugrott volna valahova. A sütöde mellett helyezke­dik el az öntőhely iség. Hatal­mas réztád lóg a falon, ami legjobban Cervantes Don Quijortéjánaik réztányér ka­lapjára hasonlít, csak sokkal nagyobb. A tál közepére rak­ta a viaszt, alulról melegítette és ahogyan körberakta a ka­nócokat, úgy csöpögött, olvadt rá a viasz, s alakult ki lassan a gyertya forrná ja. Hófehér, egyszerű gyertyákat készített és ettől az egyszerűségtől vál­tak oly íinnepiessé. Az egé­szen picik születésnapi tortára készültek, a nagyobbak a ka­rácsonyfát díszítették. Amelyik ped:g elérte a fél métert) is. az a templom oltárára került. De készített iút ravatalt gyer­tyáikat is. s , lám a sors kese­rű fintora, hogy vooorsója mellett js ezek világítottak. . . A kollekcióból azonban még mindig cokst őriz a régi sub­lót fiókra. Becsomagolva, szi­gorú rondben fekszenek, ve­vőre várva. A nagyszobában, amit ma úgy hívnak, hall, régi bútorok uralják a teret. Diófa szek­rény, plüssborítású dívány hirdeti a múltat. A falakon régi képekről néznek vissza az ősök. Egy kedves fiatalem­ber, biztató mosollyal áll a mézeskalácsokkal telített asz­tal mögött, valamelyik régein elmúlt vásáron. A fotográfián rajta van Bérezés Gyula is, igaz még gyermeki arccal ne­vet a fényképé&zmaestro fe­lé. Apáiról fiúira szállt ez a mes­terség. Nem is lehetne ponto­san megmondani, hogy mikor is élt az első gyertyaöntő és mézeskalácsos a családban ? Mint ahogyan azt sem: vajon miért pont ez a két szakma párosult egymással? Bérezés Gyulánál megállt a családi hagyomány. Ezután már a szécsényiéknek is a bolt­ban kell megvásárolniuk a szükséges gyertyákat. Mester nélkül maradt a gyertyaöntő műhely, a régi szerszámokat a .balassagyar­mati Palóc Múzeum vásárol­ja ineg: Az ott dolgozó nép­rajzosok vigyáznak maid rá. A múzeum hagyományőrző te- vékenvségének tiszteletére, le­gyen hát n köve+kező ismerő- süntk egy iyv»•*10.^1001 ict Tankő Magdolna A fúvós muzsik a népszerűsítői Második évadját kezdi a Nóg- rád Megyei Koncert Fúvós- zenekar. A megye legfiata­labb komolyzenei együttese a zeneiskolák tanáraiból és a jelenleg működő amatőregyüt­tesek legjobbjaiból áll. Az együttes művészeti célja, hogy a fúvószenei irodalmat • magasabb művészeti szinten szólaltassa <meg, és a jó fú- vősmuzsikát minél szélesebb körben népszerűsítse. Az igényes zenei szolgálta­tás jegyében összeállított re­pertoárjuk elsősorban a ma­gyar zeneirodalom megismer­tetésére irányul, de a világ zeneirodalmának gyöngysze­meit is műsorra tűzik, és szí­vesen tolmácsolnak világhírű slágereket, musicalrészleteket is. A zenekar idei évadján több új műsor szerepel, kor- társművek betanulásával bő­vítik a repertoárt. A kon­cert-fúvószenekar tagjainak zeneszeretetét tükrözi. hogy a tagok szabad idejükben — szombat délelőttönként — is vállalták a próbát, idén még tiszteletdíj nélkül, i BmcImI az Űttorösarok Felhívás Nógrád megye úttörőihez! A Magyar Űttörők Szövetsége Nógrád me­gyei elnöksége és a NÓGRÁD-szerkesztőség ismét megindítja Barátunk, az újság című akcióját, melynek célja, bogy az úttörők kö­zül minél többen legyenek az újság tudósí­tói, külső munkatársai, értő olvasói. Ebhez kérjük az úttörővezetők, pedagógusok, isko­laigazgatók támogatását. Mit várunk az úttörő-tudósítóktól? Olyan írásokat, rövid tudósításokat, amelyekben az iskolai közösségek mindennapi életéről, ese­ményeiről, rendezvényeiről, munkájáról ol­vashatnak, tájékozódhatnak nemcsak a diá­kok, hanem a felnőttek is. Szívesen veszünk olyan beszámolókat, érdekességeket is, ame­lyek nem kifejezetten az iskolával foglalkoz­nak. hanem az otthoni, családi, baráti kör­nyezetről szólnak. A szerkesztőségünk címé­re beküldött írásokból kéthetente rendszere­sen közlünk az Űttörősarok-rovatban. Cí­münk: Üttörősarok, NÖGRÁD szerkesztősé­ge, Salgótarján, Palócz Imre tér 4. A legjobb és legszorgalmasabb pajtások közül a tanév végén harminc tudósító jut­hat el a salgóbányai nemzetközi úttörő- és sajtótáborba, ahol a pihenés, a szórakozás mellett az újságkészítéssel, a sajtóműfajok­kal is megismerkedhetnek a pajtások. Várjuk írásaitokat! , Nógrád Megyei Üttörőelnökség 1 NÓGRÁD-szerkesztőség J Álmok heh/ett realitások Művelődési körök a megyében A gazdasági és társadalmi életünkben zajló változások a közművelődési intézménye­ket is lépésváltásra késztették. Olyan formák és módszerek kialakítására ösztönözték a kultúra házait, amelyek job­ban biztosítják a közműve­lődés társadalmi bázisának szélesítését, a művelődési ak­tivitás kibontakozását és az intézmények önfenntartó sze­repének növelését. Pár esztendeje elkezdődött az új, a mindennapi igé­nyekre való reagálás. Mű­velődési intézményeink a ko­rábbinál határozottabban fordulnak az érdeklődés felé: konkrét helyek, konkrét igé­nyeiből indulnak ki a terve­zésnél. Ezt bizonyítják né­pesebb helységeink „nyitott ház” programjai, a lakók'u- bok tevékenységei, vagy kis településeink művelődési kö­rei. Nógrád megye — népműve­lési szakemberek tekinteté- cen — nem tartozik a gaz­dagok közé. Legtöbb aprófa­lunkból hiányzik a közmű­velődés irányítója, vagy ha van is, többségük szakkép­zetlen, s ezért sem képesek a helyi társadalmi követelmé­nyeknek megfelelően irányí­tani lakóhelyük közművelő­dését. A helyzet megváltoztatásá­nak útját itt az intézmé­nyek társadalmasításában látták, aminek eredménye­ként megalakultak a műve­lődési körök. Három évvel ezelőtt a KISZ Nógrád Me­gyei Bizottsága és a megyei tanács vb művelődési osz­tálya kezdeményezésére in­dult a kísérletezés. A művelődési körök lénye­ge, hogy a települések mű­velődési otthonainak közmű­velődési irányítását — a községi tanácsok változat­lan fenntartása és ellenőrzé­se mellett — a települések valódi közösségei, mozgósí­tói vállalják fel. Cserhát* halápon; Csécsén, Galgagu- tán, Erdőkürtön, Felsőpe- tényben és Nógrádsipeken a közművelődés szervezését a KISZ-alapszervezet, a HNF helyi aktivistái közremű3 ködésével a lakosság végzi egyesületi formában. A köbök tartalmi munká-' jára legtöbb helyütt az útke" resés a jellemző. De ahol ko^ rábban is volt a közművelő­désnek a poszton régóta helyt­álló „közkatonája” — min® Erdőkürtön Budai József — ott természetesen megtalál­ták a kulturálódás útját, míg máshol csak az ösvény elején tartanak. Ám a kezdeti irre­ális álmokat mindenütt a realitások váltották fel. Meg­tanultak faluban, embereké ben gondolkodni. A progra­mokat saját maguk oroméra szervezik, a helyi sajátossá"! gokra, igényekre építve. Mindegyik kör más és másj mint ahogy különbözőek a települések és az ott élő emn berek is. Van ahol a kiscso^ portos foglalkozásokat részéé sítik előnvben — mint Csé"* csén, Erdőkürtön —. míg mások — Galgagután ->éldául — a szabadidős- és sportten vékenységet kedvelik. T. K. íme nősz. megemlékezés Veszprémben szombaton ün­nepélyesen megemlékeztek a Batsányi János és a Bányai Júlia néven 40 évvel ezelőtt megalakult népi kollégiumok­ról. Ez alkalommal a régi kol­légium épületének falán már- ványtábláit lepleztek le, amelynél Maróti Rezső a vá­rosi tanács elnöke mondott beszédet. 'A találkozóra egybegyűlt egykori népi kollégisták meg­koszorúzták Batsányi János emlék tábláját és emlékülést tartottak a veszprémi várban. Valók 0 f Boldog házasságról hallani manapság — tegyük szívünk­re a kezünket —, sűrűn bi­zony nemigen lehet. Hogy miért nem. annak okait-nyo- mait számosán kutatják, vi­tatják. Ha pedig belefárad­nak, többnyire ott vágják el a vita fonalát, miszerint a sajnálatos módon kialakult helyzet gyökerei korunkban keresendők, egyfajta' elidege­nedés lett úrrá a? emberisé­gen. S —, vallják — eme kor- és kórkép országhatároktól, társadalmi rendszerektől füg­getlen, dühöng az egymástól való eltávolodás. Törvényszerűen elidegene- -jöünk tehát, s gyakran úgy tűnik, hiába is igyekszünk küzdeni ellene: korunk erősebb, mint az egyén, s viharos sebesség­gel emészti fel, zúzza össze a legszebb, legszentebb érzése­ket. Mindenekelőtt: a szerel­meket. Mert — vegyük csak » leggyakouhb példát —, két fiatal megtetszik egymás­nak, fiú és lány egymásba szeretnek, egybekelnek. Már­most — legalább is mifelénk — ^bérletben, jobb esetben egyik szülő házában kezdik kö­zös életüket, és az első, a leg­fontosabb cél a lakáshoz jutás. Ehhez pénz kell. s nem is ke­vés. Dolgoznak tehát, mindket­ten reggeltől estig, keményen, a kimerülésig, az elfásulásig. És azon veszik észre magu­kat, hogy arra marad legke­vesebb idejük —, s kedvük —, amire tulajdonképpen fel- és megesküdtek: egymás megér­tésére, szeretetére, Ami ele­inte szépnek, kedvesnek, sze­retette méltónak tűnt a másik­ban, nemritkán önnön ellen- tettjére fordul, s válik csúffá, utálatossá, ellenszenvessé, ad absurdum: elviselhetetlenné. Ilyenkor fedezik fel az aKg egy-két éves házasok, hogy a munkahelyen —, ahol életük nagy részét'töltik—, a kolléganő arca hamvasabb, szeme csillogóbb, illata kelle­mesebb. Avagy — az asszony aspektusából — a főnök kar­tács fiatatehh és Umomtah, mosolya kisfiúsán kedves, a hangja megnyugtató, a szeme beszédes... Nos igen, tessék: már el is idegenedtünk. És ezért is esik hallani kel­lemesen olykor mindeme tény szívbizsergető reciprokát, mely szerint igenis van még tiszta szerelem a világon, akadnak meleg tűzhelyek, melyek mel­lett jól érzi magát apa. anya, gyerekek,' szóval a szép csa­lád. Nem civakodnak, nem ve­szekednek, hanem békében, megértésben, mindig szépen megegyeznek... Ilyenről mesélt nekem a minap — innen e „mai tör­ténet” —. szóval a sógorom pécsi apósa aki (nem is v tu­dom. miként került szóba) elmesélte, hogy ő és neje egy­folytában harmincnyolc (!) éve élnek boldofTházasságban. De, nem ám csak kettesben, hanem három leányukkal, s az após feleségének soha férjhez nem ment nővérével. Az arány azóta iavult: a há­rom leány családot »lapított, szegény vénlánynővér pedig örökre lehunyta szemét. Mind- « nem Tátozüat a tényen. hogy jó huszonöt éven át fenti felállásban élt Pécsett a csa­lád. s mint mondottam: bé­kességben, megértésben. — Kálmán bátyám, hogyan volt ez lehetséges? — érdek­lődtem vehemensen, mert az az igazság, miszerint ami neki sikerült, az sajnos, nem sike­rült nekem, a családi boldog­ság tengerén. .. nos, én hajó­törést szenvedtem. — Egyszerű, öcsém a hely­zet — veregetett vállon az öreg —, amikor én megnősültem, szegény apámtól kapott recept szerint úgy 'döntöttem, hogy a házasságban a Valaki én leszek. Nem úgy értve első­sorban. ahogyan ma ti értitek, hogy teszem azt, ha valaki­nek le kell menni a boltba, vagy ki kell vinni a kukába a szemetet, akkor az a „Va­laki” én leszek, hanem úgy. hogv a napi aoró-cseprő ügyek­ben engedejn dönteni a nőt. (később a nőket), de minden fontos ügyben a határozat engem illet. — És...? Mi történt? — mond már, bátyám. — Nincs és. fiam — az , öreg szeme , itt paikosan fel­villant — m°rt a mi harminc- nvolc esztendőnk alatt egyet­len komolyabb ügy sem akadt. _______' X Omr .. Madách­it om ment ár ok” A belgrádi nemzetközi szín­házi fesztivál, a „bitef” mű­során. péntek este rendha­gyó bemutató szerepelt: a jugoszláv fővárosból külön- buszokon 30a néző, számos hazai és külföldi művész rendező és kritikus Szabad­kára utazott, ahol megtekin­tette a népszínház magyar társulatának „Madách”­kommentárok” című előadá­sát, amelyet Ljubisa Ristic rendezett. A. mű Madách Az ember tragédiája című drá­májának sajátos ristici válto­zata, amely tavaly ősszel szé­les körű visszhangot keltett.' A „bitef” szervezői azért iktatták a programba ,a „ki­rándulást”, mert a magyar nyelvű előadás egyedülálló módon kötődik öt szabadkai színhelyhez: a népszínház terméhez, udvarához, a város főteréhez, a régi városházá­hoz és a zsinagógához, hogy ezt a hatást az egész produk­ció megcsorbítása nélkül, máshol nem lehetne elérni. A szabadkai előadást a külföldi szakemberek meg­különböztetett érdeklődése kí­sérte. Forma—1-es forma Vasúti információ őt másodperc alatt Moszkvában elkészült az Express—2 elektronikus rendszer, amely mindössze 5 másodperc alatt ad informá­ciót a Szovjetunió 32 vas­útvonalán közlekedő 2000 vonat üres férőhelyeiről, in­dulási idejéről. A számítógé­pes rendszer lehetővé teszi, hogy a kilenc moszkvai pálya­udvar, számos Moszkva kör­nyéki és közép-oroszországi nagy város, köztük Lenin- rád összes vasúti pénztárál ■esz M<*fcban egpestisek, Jelenleg az „elektronikus pénztáros” 839 terminálra van rákapcsolva,- ami lehető­séget nyújt arra, hogy más városban állítsanak ki jegye- két a Moszkvából kiindul«! vonatokra. így a múlt évben több mint 2 millió Moszkva környéki lakos vehetett menet­jegyet a helyi városi vasúti pénztárakban távolsági vona* tokra, anélkül, hogy Moszk­vába utazott yokvj. y * -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents