Nógrád, 1986. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-15 / 217. szám

Egyszerű, mint a pofon?! Hulladékhasznosítás a kábelgyárban A vázlal fülé hajolunk mindketten. Sümegi Tibor vékony ujjait futtatja végig a vonalakon, én pedig könnyedén követem szememmel mozdulatait. Én ér­tem is azt, amit magyaráz. Talán túlságosan is köny- nyen értem. Éppen ezért teszem föl a nem túl nagy fantáziára valló kérdést: — Ha ilyen egyszerű, akkor miért nem vezették be ezt az egészet mar régen? Csakhogy nem ilyen egyszerű. Veget ért a NÓGRÁDfCER-napok Egymillió forint kedvezmény a lakosságnak fitt a-z ideje, hogy bevezes­sük az olvasót a fenti rejtel­mekbe. Sümegi Tibor, har­minckét éves mérnök, a ba­lassagyarmati kábelgyár erős­áramú üzemének vezetője. Tagja annak a kis csapatnak, amelyik az elmúlt év végére kitalált egy rendszert. Nem­csak kitalálta, hanem azután meg is valósította. Egy rend­szert. amely az üzemben ke­letkező hulladékok újra­hasznosítását oldotta meg. Egy esztendő alatt ez tizenöt- millió forintot hozhat a gyár­nak. Fél évkor több mint hét­milliót mértek az idén ...) 1 — Ez a séma itt a papíron válóban nagyon egyszerű — válaszol a kérdésre a fiatal szakember —, csakhát ezt ki kellett találni. Így, ilyennek. Nem beszélve arról, hogy ez a hulladékhasznosítás nem jelentett új épületet, sem új embereket. A rendszer nem különült rt a technológiától, hanem abba szervesen be­épült. Hát csupán ezt kel­lett kitalálni. _ — Nézzük* — Itt kezdtük, az erős­áramú üzemben. Szigetelet- len és szigeteit hulladékok keletkeznek itt. A szigetelet- len vezetéket eddig elvittük a 1dÉH-be és kész. Most vi- ezont egy alumíniumdara­bok} géppel fölaprítjuk és ezt a tiszta alumíniumot értéke­sít jók. Az NSZK száz tonnát vett meg belőle, az első szál­lítás után újabb száz tonnát rendeltek. Már nehezebb dió volt a szigetelt, félkész és késztermékek hulladékainak újrahasznosítása, hiszen a ve- aeéékefcen levő különféle vé­dőanyagokat. elsősorban PVC-t kellett valahogyan „le­hámozni” a vezetékekről. Ki­fejlesztettünk tehát egy olyan masinát, amelyik bármilyen méretű kábelt meghámoz fo­lyamatos üzemben. Nem kell átállítani, automatikus. Utá­na van külön a tiszta alu­mínium, ezt daraboljuk. Van a PVC, amit fémtől megtisz­títunk egy ügyes kis masiná­val, azután granuláljuk és fölhasználjuk. Végül a har­madik hulladéki'orrás a PVC, ami az exrúdereknél keletke­zik. Miután meglehetősen nagy darabokban dermed meg a műanyag, a darálóba így nem kerülhet, hát kifej­lesztettünk egy aprítógépet. Ennyi az egész. (Az erősáramú üzem éven­te egymilliárd-százmillió fo­rint termelési értéket állít elő. Ebből nagyjából hétszáz­millió az alapanyag-szükség­let. Mintegy négyszáz tonna hulladék keletkezik ebben az üzemben évente, az említett anyagokból.) öten agyaltak ki magát a rendszert. Háromnegyed évet vett igénybe, míg ez az egy­szerű sémarajz, amit ketten nézegetünk, már nem csupán elképzelés volt, de működő, értékteremtő valóság. A csa­patból négyen mérnökök — köztük a gyári főmérnök is — az ötödik társuk forgá­csoló. Neki volt a legtöbb ál­matlan éjszakája az aprító­gép késeinek profilja és ed­zése miatt. De végül össze­állt az egész és beilleszthető lett a technológiai sorrendbe. Egyetlen új ember nem kel­lett hozzá. Aki eddig egy lá­dába hajította a keletkező hulladékot, most bedugja a szigetelést Tefejtő masinába, vagy a PVC-darálóba. Egyet­len új mozdulat nélkül ti­zenötmilliót nyerni, ez nem csekélység. — Sok külföldi kábelgyár­ban jártam már — mondja nem kis büszkeséggel a hang­jában Sümegi Tibor —, de Ilyen komplex hulladék- hasznosítást még nem lát­tam. — Másutt is bevezethető? — Természetesen. Vezér- igazgatói utasítás van rá, hogy a művek gyáraiban al­kalmazzák a rendszert. Mi is kiterjesztjük a gyáron be­lül is. A huzaldaraboló már működik a szabadvezeték­üzemben. méghozzá jól. — Szép pénz üthette a markukat ezért az újításért. — Nem panaszkodhatunk, megfizették becsülettel. — Nincs minden évben ilyen ötlete az embernek. — Sajnos. Egyébként mi összeszokott csapat vagyunk, nem ez az első újításunk. Re­méljük, nem is az utolsó. (A balassagyarmati kábel­gyárban körülbelül négy tu­cat mérnök dolgozik. Alig kell több két kéznél ahhoz, hogy a mindig újra, többre, jobbra törekvőket megszá­moljuk. Igaz, nincs mindenki megáldva az ötletemberek ké­pességével.) — Űjabb ötlet? — Egyelőre nincs. De nem álltunk meg! Nézzük, mit csinálnak a világban, figye­lünk és amit lehet, hasznosí­tunk belőle. (Sümegi Tibor Brnóba uta­zott, ahol egy hulladékhasz­nosító kiállítás vendege. Ugyancsak egy ilyen kirán­dulás alkalmával látta meg azt az ügyes kis masinát, amelyik a PVC-buTladékból a milliméternél kisebb fém­hulladékot is kiválogatta. Egy budapesti gazdasági mun­kaközösség gyártotta. Ok voltak az első nagyvállalati vevők. Hátba most is „lef” valamit...?) Hortobágyi Zoltán A várakozást jócskán fe­lülmúlta a szeptember 4-től 13-ig megtartott NÓGRÁD- KER-napok forgalma. Mint azt Institórisz Andrástól, a Nógrád Kereskedelmi Válla­lat igazgatójától megtudtuk, a múlt esztendő azonos idő­szakához képest 20 százalék­kal nagyobb bevétett értek el. Különösen azokban az üzle­tekben nőtt számottevően a forgalom, ahol rendezvények, bemutatók, kóstolók vártak a vásárlókat. A salgótarjáni Lakberende­zési Áruház átlagos bevétele 56 százalékkal volt nagyobb, a múlt évinél. Ezen belül a bútorosztályon 35, a műsza­ki osztályon 7*6,7, az üveg- porcelán osztályon 23,5, a la­kástextilosztályon pedig 104,6 százalékkal nőtt a forgalom. Megközelítőleg egyharmadá- val növelte bevételeit a ba­lassagyarmati Ipoly Áruház. Ebben az egységben különö­sen az ajándékosztályt és a kötöttáruosztályt keresték fel többen; előbbinél 45,1, utóbbi­nál 27,9 százalékkal növe­kedett a pénztárak bevétele. A salgótarjáni Pécskő Üz­letház sem maradt el a „pénz­tárcák apavsztásábanr”; for­gatomuk K,9 százalékkal vo*l magasabb a máit éviméi. Nagy sikert könyvelhettek ei az idén megnyílt Ta«r«s mintabolt dolgozói. A vásár alatt csaknem kétezer sze- mélvgepkocsi-gwmiköperwtt ér­tékesítették. A NÓGRÁOKER-napok alatt ünnepelte megnyitásá­nak 1 éves évfordulóját a bátonyterenyei Házépítők bolt­ja. Szeptember 5-ig forgalmak elérte a Wi8 millió forintot, a tervezett 60 nwtiió forinttal szemben. Szintén jefereESs bevétel származott a kitelepült bol­tok értékesítéseiből. A Pécs­kő Üzletház előtt 800 ezer', az Ipoly Áruház előtt csaknem 500 ezer forint forgalmat bo­nyolítottak le. Különösen nép­szerű volt a vásárlók köré­ben az olcsó cipő, de sokan keresték fel a Hemovít koz­metikai bemutatót és szakta­nácsadást. Figyelemre méltó volt az Ipoly Áruház forgalom- növekedése a méter- és lakás­textilosztályán, valamint az elektromos háztartási felsze­relések osztályán. A balassa­gyarmati vasú ruház bevételei az időszak alatt 3&á> sa*«a- lókkai nőttek. intérkedeseít a MÁéY-nél A munkaidő teljesetil] kihasználásáért Sürgető feladatnak tekin­tik a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalatnál a munkaidő teljesebb kihasz­nálását. Okkal, hiszen az el­múlt évben a teljesíthető munkaidő Eo százaléka esett ki a termelésből az egész < napos hiányzások következ­tében. A törtnapi hiányzások csaknem 25 órát tettek k,i dóri gőzönként. Az ittfcézked&sek közé tar­tózik a táppénzes napok száJ inának mérséklése, ezt:e< ösz- szeíiiggésben a mauktvéde- le*n javítása. Cékid t ■azték ki a törvényes táv oúé‘eK, az igazolt és igazolatlan hiácri zásók csökkentéséi. Megszi­gorítják asz ellenőrzést a munkák elveken. jobban cég­ügyeinek a mun ka, do betarJ tására. Végül, de ne» utol­sósorban: javítani akarják á munkaszervezést, ugyanis tetemes a munka,d6-k;esé,s a gépek áHása, anyagikány és egyéb okok miatt. A Kétezer újítás az Ózdi Kohászati Üzemekben Csaknem két és fél eze* újítási javaslatot nyújtottak be 19Ö6 első nyolc hónap,; ir­hán az Özdi Kohászati Ügeri mek dolgozói. Ez meghaladja' az elmúlt év hasonló idős?a-, kában született újítások szá­mát. Hasonlóképpen javult — meggyorsult — a javasla­tok elbírálása és a hasznos újítások gw*k or Tavi megvár lósftása, Az idén benyújtott újít áí sok közül szeptember elejéig mintegy kétezret fogadtak ei, s ezek nagy többségét —■ 1836-ot mér aikaimaztak isi A gyakorta toan megvalósult újítások eddig' körülbelül 123 millió forint megtakarítás* eredményeztek. Az újítók­nak no millió forintot fizet­tek ki. A legtöbb újítás az anyag- és energiatakarékos­ságot, továbbá importanyag gok hazaival történő helyet-f tesítését szolgálja. Az elmúlt szombaton rendezték meg a salgótarjáni síküveg­gyárban a Szakma ifjú mestere versenyt három szakmá­ban. A lakatos, a kemencekezelő és villanyszerelő szakmun­kások közül több mint harmincán vettek részt az egész napos rendezvényen. Az ifjúsági versenyen a résztvevők el­méleti és gyakorlati tudásukat mérték össze, a legjobbak pedig az Üvegipari Művek országos versenyére jutottak. Ké­pünkön Huszár László és Bálint István lakatos szakmunká­sok a verseny vizsgamunkáját készítik. —RT— NÉPESEDÉSI HELYZETÜNK igém élénken foglalkoztatja közvéleményünket Főleg mos­tanában. amikor fölröppent a hír, a föld lakossága elérte az ötmiinárdot. A világ népes­sége 1970-től napjainkig 1,3 milliárddal gyarapodott. Ma­gyarországon ugyanebben az időszakban összességében 318 ezerrel növekedett ugyan a né­pességszám, de ez ellentétes folyamatok következménye. Hi­szen 1981-től kezdődően évről évre fogy a népesség. Az ez­redfordulóig készített előrejel­zések különböző változatok­ban, de további népességfo­gyással számolnak. Paradox a helyzet: amíg a világ egészé­ben — különösen a fejlődő or­szágokban — túlnépesedés, ha­zánkban „népfogyatkozás” tör­ténik, hasonlóképpen néhány más gazdaságilag fejlett euró­pai országban is. Nógrád megyében az elmúlt öt, évben hétezerrel lettünk kevesebben. Azaz hazánk má­sodik legkisebb megyéjében ez év elején a lakónépesség 233184 fő volt. Az időtenge­lyen vizsgálva azt is jelenti, hogy az egész hetvenes évti­zed alatt a lélekszám évente átlagosan 2,5 ezrelékkel emel­kedett, ám a nyolcvanas évti­zed első felében évente 5.0 ez­relékkel csökkent. Gyakorlati­lag annyian vagyunk most me­gyénkben, mint a hatvanas évek kezdetén, negyedszázad­dal ezelőtt. Számos tényező alakítja, tor- málja népesedési folyamatain­kat, essek kostól csak néhányat Hlepesedesi tükör A nógrádiak tovább élnek egyéb tényezők is befolyásol- Mis asz egyén, totót ahogy a villanthatunk fel. Számítások már az ötvenes évek vége, a hatvanas évek eleje óta jel­zik a népesség várható csök­kenését, amely a népesség­szám mellett kihat összetéte­lére is. s egy öregedési folya­mat gyorsul fel. A kiváltó okok között országos viszony­latban háromnak megkülön­böztetett szerepe van. Ezek: a családok mérséklődő gyerek­száma; a házasságkötések csök­kenése és a válások növekvő száma, valamint a halandóság alakulása. Ehhez járul még a megyében a növekvő elván­dorlás. Sok szó esik manapság a csa­ladokról. Statisztikai adatok szerint a családok átlagos lét­száma a három főt sem éri el. Általánossá váltak az egy- és kétgyerekes családok, pedig közismert, hogy a népesség szintentartásához az kellene, hogy száz anya átlagosan 230 gyereknek adjon életet. Jó tíz év óta azonban fokozatosan csökken, s jelenleg 170—180 között alakul. Az okokat kü­lönböző időszakokra végzett termékenységi — családterve­zési —, születésszabályozási vizsgálatok kutatják. Legutóbb az 1982—83-ban házasságot kö­töttek reprezentatív megfigye­lését végezték. A fiatal házas­párok tóksei faáromnagyede két gyermeket szeretne, ez az el­múlt évek folyamán nem vál­tozott. A megfigyelés szerint min­den hetedik házaspár tervez három gyereket, két százalé­kuk pedig négyet, vagy ennél is többet. Tehát igen kevés a nagy családot akarók száma, a megvalósítás pedig a tervek­től is mérsékeltebb. Nem va­lós az a gondolat, hogy a mai fiatalok kevésbé szeretnének gyereket. Csupán elenyésző azoknak a száma, akik önér­zésből, kényelemszeretetből, vagy a nagyobb jólét remé­nyében nem vállalnák a gyer­meknevelés örömeit, gondjait. Az élveszületések száma me­gyénkben — annak ellenére, hogy országosan egy kis növe­kedés következett be — tavaly mélypontot ért el: összesen 2767 csecsemő született. A nyolcvanas évek elején ke­rültek szülőképes korba azok a fiatal nők, akik a hatvanas évek születési mélypontja ide­jén születtek, s akik ma a szü­lő anyák nagy többségét je­lentik. A 20—24 éves nők szá­ma például 1984-ben mindössze 6268 volt, több mint ötödével kevesebb az 1970. évinél, 30 százalékkal az 1960. évinél. Természetesen nemcsak a szülőképes korú nők száma lett kevesebb, a gyerekvállalást jak. A társadalom a lakáshely­zet javításán keresztül mind többet áldoz a családokra, de az emelkedő lakásárak miatti magas hitelfelvételek évtize­dekre leterhelik a családok pénztárcáját. Megnőttek a gye­rekekkel kapcsolatos kiadások is. Az igények feltupírozódtak, s ennek kielégítése csak nagy erőfeszítések árán lehetséges. A nők iskolázottsági szintje emelkedésének is szerepe van a gyerekvállalás alakulásában. Amennyiben a fiatal diplomás anyák pályájuk elején szülik meg gyermeküket, szakmailag hátrányos helyzetbe kerülnek, ha pedig később, akkor szak­mai fejlődésük törik meg át­menetileg. Az anyaság na­gyobb társadalmi elismertsége mellett a közvélemény foko­zottabb támogatására is szük­ség' lenne. Az értékátrendeződés nem­csak életünk e fontos részét hatja át. Valószínűleg ugyan­is a halandóság romlásában az is latba esik, hogy az em­berek számára olykor már nem érték a saját egészségük sem. Az örökös feszültségek, stresszhelyzetek, hajszoltság bi­zonyos anyagiak megteremté­sére, igényeink kielégítésére, ezt sokszor magunk idézzük elő magunknak.. S ebben fele­káros szenvedélyek (alkohol, dohány, túltápláltság) burján­zásában is. Megyénkben 1985-ben 3277- en haltak meg, ezer lakosra számítva 14-en, ez pedig a ko­rábbi helyzethez képest a leg­kedvezőtlenebb. Ha a megyék között helyez­zük el Nógrádot, a középme­zőnyben foglalunk helyet. A halálokok között vezetnek a keringési rendszer megbetege­dései, ezt a daganatos megbe­tegedések követik. Sérülések és mérgezések következtében 276-an haltak meg, így tavaly összességében 510 fős termé­szetes fogyás következett be a megyében, amihez hozzájárul még az 1395 fős vándorlási veszteség is. Ugyanis ennyivel többen költöztek el a megyé­ből, mint amennyien ideköl­töztek. Hozzátehetjük, ennél is fontosabb az, hogy meddig élünk. Egy nógrád megyei új­szülött fiú a 66., a leány a 74. év elérését remélheti, amely mindkét nemnél egy évvel hosszabb az országos átlagnál. Csökken a házasságkötések száma, s nő a házasságmeg­szűnéseké. 1985-ben 3282-en „igen-T, ez 296-taä kevesebb az 1980. évinél. Napjainkban a népesség kormegoszlásának változásából adódóan keveseb­ben vannak a házaaodásra leg­kedvezőbb korúak, s a fiata­lok házasságkötési „kedve’ is mérséklődött. Az elváltak ki­sebb számban választják is­mét a házasság kötelékét, az élettársi együttélésekből pedig kevesebb gyerek születik. Népességiünk a szükséges és kívánatos szaporodás helyett fogyatkozik. A népesedéspoli­tika fő feladata — melyet az 1984. évi hosszú távra szóló kormányhatározat is rögzített s egyes jelei máris megmutat­koznak — e kedvezőtlen fo­lyamat mérséklése, megállítá­sa, majd kedvező irányba te­relése. Egyaránt szükséges az egyéni és társadalmi felelős­ség erősítése, a család intéz­ményének fokozottabb fejlesz­tése, amelyre átfogó intézke­dések vannak készülőben El kellene érni, hogy az egész­ségét mindenki az egyik leg­nagyobb kincsként értékelje, és ez a szemlélet váljon az életmódunk szerves részévé MIVEL A JELENLEGI hely­zet is negyedszázados folyamat és hatásmechanizmusok követ­kezménye, asz is nyilvánvaló, hogy nem remélhetünk rövid távon átütő sikereket. A ten­nivalóknak távlatban célszerű irányt szabni az élet igényei­hez rugalmasan igazodva. Dr. Gyöngyösi István mondták ki a boldogító NÓGRÁD - 1986. szeptember 15„ hétfő 3

Next

/
Thumbnails
Contents