Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-11 / 188. szám
O HÉTFŐI MAGAZIN O HÉTFŐI MAGAZIN O HÉTFŐI MAGAZIN O Ismerőstől ismerősig Minden út cgif új Sok ember vagya az. hogy minél többet utazhasson. Nyáron egy-egy pályaudvaron csak úgy kígyózik a rhenet- jegyváltók sora a pénztárak e'őU. Természetesen vannak, akik a téli utakra esküsznek, de a lénveg itt is ugyanaz: utazni, utazni.. - Vonatta!, repülőve! személygépkocsival vagv busszal. — de: utazni. Több olyan foglalkozás is eked. amelvnek feladata az ut"7_ás és utaztatási . A rlmóci Percze István buszsofőr, kiaivátlán s?.e- mekkel érkezett meg mun- ' kaheiyére egyik " hétköznap reggelén. Szabódott fáradt, külseje miatt; az éjszaka kellős közepén, több száz’ kilométert maga mögött hagyva érkezett haza Isztambulból. — Rengeteget vezettem, igaz munkatársammal felváltva, de bevallom őszintén. így is elég volt,. Nagyon jól éreztük magunkat. megint annyi minden történt. Minden út egy külön kaland. Különösen az egzotikus, a keleti utak. — Melyik országba szeret a legjobban csoportot vinni? — A szocialista államok közül Jugoszláviába, ám a legérdekesebb Törökország. Ez a : legnépszerűbb szolgáltatásunk is. — A,csoportos kirándulásokon mindig számtalan aoró. nem várt dolog történik. Előfordult már, hogy ..elvesztett” valakit? — Nem., soha. A turisták nagy részé igen fegyelmezett. Ismerik az órát, és a megbeszélt időpontban a találkozó- helyre sietnek. Mindenki fél egy kicsit attól, hogy idegen helyen eltéved és magára marad. — Nagyon sok határt lépett már ót. Mindenhol szigorú vámosok őrködnek. Gondolom, a tiltott áruk elrejtésében láthatott már egy s mást... —~"Valóban ismerek néhány helyet. Egy ..gond” van csupán: az utasok turpisságánál csak a vámtisztek ébersége, figyelme a nagyobb. Biztos vagyok benne, hogy így is sok minden ki- és beáramlik Milliók tudásra A bányászok viszonylag jó fizetése, a kiemelt kedvezmények és á juttatások sem adnak okot szakmájuk irigylésére. Hisz’ tudjuk, a fizikát megterhelésnél sokszor nagyobb az idegi: napról napra leszállni a mélybe. A Nógrádi Szénbányák ötezer-négyszáz dolgozót foglalkoztat. Számarányuknál fogva sem mindegy hát, hogy milyen a munkahelyi közérzet. A vállalat salgótarjáni központjában megtudtuk: minden lehetségesét megtesznek a biztonságos munkavégzés érdekében. A megye bányaüzemeinél munkavédelemre, biztonságtechnikai berendezésekre, csaknem kétszázmilliót költenek. Szociális beruházásokra, védőruhára, -italokra és egészségügyi ellátásra több mint 47 milliót fordítanak. Nem sokkal marad el a fenti összegektől az, a számadat sem. ami azt jelzi, hogy az oktatásban, képzésben résztvevők ösztönzésére a forintokból mennyi jut. Az év első hat hónapjában egy tucatnál több — a munkások képzését, továbbképzését szolgáló — tanfoivamot szerveztek. Ezeken a fizikai dolgozók közül sokan — a vájárok nagy része például — több szakmában is jártasságot szereztek. Jó ez a bányásznak —, hiszen a magasabb képzettséget honorálják — és előnyös a munkahelyeknek is, mert ha kéznél van a több dologhoz értő szakember, nincs termeléskiesés. A Nógrádi Szénbányák hat év óta szervez vájarképző tanfolyamokat az utánpótlás biztosítására. Ezekén éves átlagban hstvanöt-hetven vállalkozó kap bizonyítványt: Bányászaink túlnyomó többsége érzi, hogy ma már a bányaipar területén dolgozók sem elégedhetnek meg kevesebb tudással. Felelősségteljes napi munkájuk mellett áldozatot is hoznak azért, hogy jövőbeni feladataikat na-' gyobb hozzáértéssel láthassák el. Ám, míg a képzési, továbbképzési statisztika adatai elégedettségre adhatnak okot, a nyolc általánossal rendelkezők számaránya korántsem megnyugtató. A vállalat üzemeinél dolgozók tizenhat százaléka nem végezte el az általános iskolát. Ezért fontos oktatási, feladatnak tartják, hogy minél rövidebb időn belül, a bányászok minél magasabb hányada megszerezze az alapképzettséget. Munkaidő-kedvezménnyel, műszakcserével és bérpótlékkal Is ösztönzik a dolgozók továbbtanulási szándékát.' Az év első felében, 1318-an vettek részt munkástovábbképzésben. összességében pedig —, a nem fizikai állományú társaikkal együtt — számuk meghaladta az ezerhat- százat. Bányaüzemeink éves átlagban ötmillió forinton felüli összeget költenek szellemi beruházásokra. tuza Augusztusi csillaghullás Augusztus első felében a csillagos égbolton az átlagos- nál gyakrabban bukkannak fel néhány másodpercre fénycsíkok, amelyek nem mások, mint apró meteorok a Föld légterében. Ezekben a napokban éri el a Földet a Persei- dák elnevezésű meteorraj, amely az évente megjelenő, csaknem 100 meteorraj közül a legsűrűbb. A „csillaghullásként” számon tartbtt hirtelen felvillanó jelenségek voltaképpen apró porszemcs'ék. vagy kődarabkák, amelyek az üstökösökről szabadulnak el. Az üstökösökből, azok öregedésével, elillannak a gázok és anyaguk elporlad. Az így keletkező por- és kődarabkák az üstökös pályáján elosztanak és meteorrajként folytatják útjukat. Az idén augusztusban a szokottnál jobban „megmutatja magát" néhány bolygó. Az éjszakai égbolton szabad szemmel is jól kivehető lesz a Venus, a Mars és a Jupiter. A Venus már közvetlenül napnyugta után feltűnik a nyugati égbolton. A Mars 22 és 24 óra között a déli égbolton, a Jupiter pedig éjfél után ugyancsak a déli égbolton lesz a legfényesebb. Szeptemberre fokozatosan halványul a Venus is a Mars. A Jupiter azonban még tartja magát, sőt szeptemberben lesz a leglátványosabb* , kaland a különböző országokba, de a vámosok mindent meg tudnak találni, ha akarnak, és ha kellő idő áll rendelkezésükre. — Mit szeret legjobban a szakmájában? — Amikor felszáll negyven ember a buszra, szinte senki nem ismer senkit. Aztán néhány nap alatt fantasztikusan jó közösség alakul ki minden 'járművünkön Talán a közösen szerzett, élmények hatására válik mindenki oldottabbá. Meg aztán itt tlincs főnök, igazgató csak egy idegenvezető, akinek esze ágában sincs feladatokat, vág'1 parancsokat osztogatni. Az ő feladata az, hogy irányítson, felhívja az emberek figyelmét a legszebb tájakra, műemlékekre, múzeumokra, ahová legtöbbször közösen látogatunk, de természetesen ez sem kötelező. Sokan kizárólag csak vásárolni jönnek, az ilyen utasokat, megmondom őszintén, nem szeretem. Sokféle .emberrel utaztam már. A legszívesebben arra emlékszem visz- sza, amikor a Salgótarjáni BTC futballcsapatot vittem el egyik külföldi meccsére. Aranyosak voltak a fiatal sportolók. bár nékem a leaszimoa. tjkusabb az új edzőjük: Toldi Miklós. Róla szeretnék olvasni mához esv hétre! Vankó Magdolna Film művészeti nyári egyetem Egerben Egerben szombaton megnyílt a 13. filmművészeti nyári egyetem, amelynek munkájában több mint százan vesznek részit, Nagyobbrészt külföldről — tizenhárom országiból — érkeztek a hallgatók: a filmintézetek tudományos munkatársai, filmklubok vezetőig kritikusok. A legnépesebb csoportok Finnországból, Franciaországból, Lengyelországból. az NDK-ból. valamint Olaszországból jöttek. Az egri rendezvényeken esztendőnként más magyar film. rendező munkásságával ismerkednek a hallgatók. Közös útlevél- bad az út-.. és vámvizsgálat után — szaHa kevés a kelőhelyen utasnak. korona vagy pénzváltásra a forint — az át- is van módja as Határőrök, vámőrök, utasok között Egy nap a parassapusztai országhatáron Hánmasbay állunk a parassapusztai országhatár-átkelőhelyen. A meleg tikkasztó. A magyar és a , csehszlovák vámőrök, határőrök folyamatosan végzik munkájukat. Nincs idegesség- A parancsnokok ellenőrzik a beosztottak munkáját, magatartását. A hármunk közötti csendet Bucskó István határőr őrnagy szakítja meg; — Ugyan még javában folyik az új átkelőhely építése a csehszlovák oldalon, de a forgalom ezekben az augusztusi napokban egyre , növekedik. A személygépkocsik mellett. nőtt a kamionok, az autóbuszok átmenő forgalma is. Mindezek ellenére a várakozási ■ idő — a közös, együttes munkánk eredményeként minimálisnak mondható. Ez az augusztusi átkelés az elmúlt négyöt évi átlagnak a csúcsa. Naponta csaknem 20 ezer utasnak kell az úti okmányait, járműveit ellenőrizni— Nálunk legfontosabb, a gyorsaság és a kulturáltság. Meggyőződésem, hogy a- követelményeknek maximálisan eleget'is teszünk — vallja a határőr őrnagy, j Deme József vám- és pénzügyőr főhadnagy leveszi sapkáját, megtörli homlokát. Csak ezután kapcsolódik be a beszélgetésbe. — Minden percben más és más állampolgárral, utassal találkozunk. Van részünk változatosságban, képzelhetik.-. Itt kisebb vita miatt másra terelődik a figyelmünk: az egyik külföldi gépkocsi mellől érkeznek a hangosabb szavak. Figyeljük a fejleményeket. Nem kell kérdezni, a főhadnagy már mondja is: — Az utasok nagy többségének magatartása elfogadható. De vannak, akik próbálkoznak tiltott tevékenység elkövetésével, áru, vagy fizetési eszköz kivitelével. — Már korábban hangsúlyoztam, hogy a többi között feladatunk a gyorsaság, a kulturáltság biztosítása az országhatáron — veszi vissza a szót Bucskó István. — Éves átlagban csaknem másfél száz nemzetiségű állampolgárral foglalkozunk itt. Van időszak, különösen augusztusban, amikor két-három kilométeres hosszú kocsisor áll az országhatár előtt. Ezért mi is arra kérjük az átlépő utasokat, hogy még indulás előtt győződjenek meg arról: rendben van-e a kiutazási engedélyük, eleget tettek-e a kötelező beváltási rendelkezéseknek, kérjenek vámnyilatkozatot, azon tüntessék fel a tartós értékeket, hiszen ezzel gyorsabbá teszik az ellenőrzést, a kiutazás lehetőségét. És ha több kocsi áll egymás után sorban — mert ez általában*’így van —, legyenek türelmesek, így segítik az áthaladást. Most épül az új, korszerű átkelőhely- A jelenlegi öt sáv helyett tíz sáv áll majd rendelkezésünkre. Ez újabb forduló lesz az átkelőhely életében. Eleme .József főhadnagy mintegy . kiegészítve az elhangzottakat. megjegyzi: nár lünk az állomány tagjai egy idegen nyelvet mindenképpen beszélnek, de negyven százalékuk két külföldi nyelvet is btr. Ez követelmény munkánkhoz. Felbúgnak az. autók motorjai, elindulnak a buszok, a kamionok. Nyugodt a meleg, nyári délután- Bu'cskó István is így érzékelheti, mert így szól: — Ezt a viszonylagos nyugalmat annak is köszönhetjük, hogy rendkívül jó az együttműködés, a közös munka csehszlovák kollégáinkkal. Tiszteletben tartjuk egymás törvényeit, kölcsönös a segítségnyújtás a gyakorlati munkában. Az átkelők mindkét irányban útra kelnek. A hozzánk érkezőket nagv táblára fejtért köszöntő fogadja: „Üdvözöljük Magyarországon! A másik táblán szlovákul olvasható: Dovidenia! Somogyvárl László — Szegény Jolika... — kezd csak úgy, szórakozottan társalgásba piciny feleségem, majd hirtelen elhallgat, ajkait vékony vonallá préseli össze s szinte kilátástalan manőverezésbe kezd. Ugyanis olyan jó nyolcvanötös sebességgel belehajtott egy kellemes kis hajtűkanyarba, s váratlanul azzal lett elfoglalva, hogy az úton tartsa a kocsit. Valamiféle kis isten, úgy látszik, mégis csak van az égben, mert mintha a fizika törvényszerűségei néhány hajmeresztő másodpercre felfüggesztették volna érvényességüket, nem rohanunk bele az árokba, s törünk darabokra, hanem — jól lehet, a jobb első kerék már-már benne volt — volánpörgető ttgves neiem egvetlen mozdulattal. szinte kitéote a járgányt ebből a helyzetből, és már repültünk is át a túlsó oldalra, kis híján agyontiporva egy autót, amelv szemből szabályosan érkezett. A fék csikorgását csak a gumiköne- nvek átható visítása múlta f«1ül. Néhányszor megnö-ani tünir még sai<t tengelyünk körűi, de végül is saiát sávúnkban maradtunk, s a haljál tarkából ily módon meg» Jolika szabadulva, most folytatjuk utunkat. Természetesen nem szólok egy szót sem. Nem azért, mintha nem lenne némi mondanivalóm, de ha most netán némi megjegyzést tennék az előzőekkel kapcsolatban, akkor ordítozni kezdene. beletaposna a fékbe, hetet-havat rámhordana, hogy én mindig be’eszólok a vezetésbe, nem nyugszom addig, míg fel nem idegesítem. aztán még én csodálkozom, ha utána apróbb hibákat vét. — Most persze meg sem dicsérsz — néz rám gvönyö- rű. tengerzöld szemével. — Megmentem az életedet, és még csak azt sem mondod, hogy kösz. — Ha most te vezetsz, már biztosan valamelyik felhő széléről néznénk saját’ roncsainkat. — Igen drágám, valószínűleg — próbálom nyugtatni — ügyes vagv. — Semmiség, csak reflexek kérdése’ — feieü elégedetten, és aoró lábával ’■-eménven nyomia a eázoedált. Most éppen száztízessel cammogunk. illetőleg rémülünk alacsonyan az út felett egy faluban. Csirkék, kacsák, kutyák menekülnek rém ül ^n irtunkból szárnvrcaokod-rt Vo+.Vrv-? r5"! q<5. vrfn ^«■nerfpii nvdmják. p motor dübörgő zaját. Döbbent arcok; fenyegető, magasra jogsija emelt öklök, tollpihék maradnak mögöttünk. — Hol is hagytuk abba? — kezd ismét beszélgetésbe az én picinyem. — Szendehelynél — sietek a segítségére. — Két tyúk, egy liba ... — Hülye — néz szerelmesen a szemembe —, nem úgy értettem. Tudod, még a kanyar előtt... mesélni kezdtem valamit. — Ne haragudj — mentegetőzöm —, de kicsit elterelődött a figyelmem ... — Megvan már! — csap egyszerre két tenyérrel a homlokára, és a mozdulat következtében mi máris űr fent a másik oldalon vagyunk. de sebaj, nőm ólra szorosan fogja a volánt, egvetlen percre sem szakad meg a társalgás. — Szóval, szegény Jolikát kezdtem mesélni. — V=lóbam. tut is eszembe ... És mondd szívem, miért mondtad, hóm' szegény fob'ka?-— csak tán nem beteg? — Bár beteg lenne! Akkor előbb-utóbb meggyógyulna ... — Akkor hát: ml a baj? — Ml lenne, a jogsi! •— ^Oinvhotfr? — TT’erv. ho<*v p 7 oktató 3 nem akarja vixsMra en^edNÓGRAD — ni. Már vett vagy száz órát,’ és benne van úgy tízezer forintjába, és az -oktatója mégsem akarja engedni.- Eddig csak egyetlen vizsgát tudott szegény Jolika kiverekedni magának, de már a rutinpályán megbuktatták. — Tudtommal Jolikának nincs is kocsija. — De igen. méghozzá Mer- ci. Most kapta egy 'amerikai rokonától, ott áll az udvarukban. — De Jolika már nem is fiatal — firtatom tovább a dolgot —és úgv tudom, agresszív alkat, mindig. mindenkivel veszekszik. — Ugyan már — legyint a nejem nagyvonalúan, és emiatt majdnem egy busszal ütközünk —, az nem számít, a fene azt a buszsofőrt, ha nem vagyok észnél, eltaoos bennünket... és ha Jolika kicsit türelmetlen is. azért még nem agresszív és főleg nem hülve. Ha ahhoz volt esze, hogy két dinlomát szerezzen. akkor talán egv logos'*- vá-nv sem haladja meg a képességeit. Csak a hozzád hasonló va.skala... rv-orgás, csattanás, e«ö- römriöiés. aztán a lassít, maidhowvnem kellemes nuha sötétbe süllyedés. den, de minden megszíiró- ben. ám csodálatomra, tudatom legmélyén, mintha vörös ho+fSkV-el frt*v volna bele. ott ég a kérdés: M©ziesz-,e vaion Jolika jogsija . . . ? Kun Tibor U, hétfő 5
