Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-11 / 188. szám
Minél kisebb, annál drágák! Uborkaszezon Szüqyben Az 1320-ban épült PaczolayV kúria ad otthont a Szügyi Madách Imre Termelőszövetkezetnek. Másfél évszázaddal ezelőtt e szlovákok lakta településen és környékén még nem volt divat — vagy inkább hasznos elfoglaltság — az uborkatermesztés. Néhány éve viszont nagy népszerűségnek örvend. Erről így vélekedett Markó Antal, a közös gazdaság háztáji agronómusa. aki mellesleg a szomszédos Nóg- rádmarcalbál került Szügybe: — Az uborka immár hagyományos növény mifelénk. Az idén a háztájiban 20 hektáron, a közösben 11 hektáron termesztjük. Mindig a legjobb minőségű földet szánjuk az uborkának. Érdekes növény, hiszen minél kisebb, annál drágább. Az átvevők, a 3—6 om-es uborkáért adják a legjobb árat, és a 12—15 em-esekért a legkevesebbet. Az idei termésre tereljük a szót Kovács József áruértékesítési osztályvezetővel. Korántsem repes az örömtől: — Az idei uborkatermés közepes volt. Megsínylette a nagy szárazságot. Javában tart a szedés, az uborkaszezon. Ügy vélem, hogy a tervet teljesítjük, vagyis 50—55 vagon uborkát felvásárolunk. A közösből 20 vagonra, a háztájiból 35 vagonra számítunk. A jó hírű szügyi uborkának biztos piaca van. Fél évtizedes szerződést kötöttek a Hun- garofruot Külkereskedelmi Vállalattal. A szerződés évi negyven vagem uborka szállítására szól. Kamionokkal szállítják külföldre, elsősorban Ausztriába, az NSZK-ba és Csehszlovákiába. A felvásárlási szakember — »ki egykor a dejtári savanyí- tában dolgozott — maga is «ser éti az uborkát. Legjobb am Urbán Jánosné naponta mintegy 20 mázsa uborkát szed le. a kovászéin iva Iót, az ecetes és csemegeuborkái. — A szedés július 7-én kéz. dődöfct ék augusztus végéig tart. Jó üzlet az uborka. Ezért jövőre újabb tíz hektárral növeljük a területét. Az a célunk, hogy 80—100 vagon uborkát termesszünk. Ehhez Öntözőberendezést is szeretnénk felhasználni — folytatja Kovács József az elképzelések taglalását. Jó minőségű holland fajtát termesztenek. Van olyan család, amely 800 négyszögölt is vállalt. Nehéz munka, de megéri. Erről már kinn, az uborkaföldön kérdeztük meg Ma- jer Józsefinél, aki 14 éves fiával szedte az uborkát. — Nagyon meleg van. Itt nincs árnyék, csak sok mun•egítenek a szüretben a csesztvei asszonyok isi ka. Hogy miikor ebédelek? Nem tudom. Még reggeli sem volt. A fiamat éppen most küldtem el egy korsó vízért, mert nagyon megszomjaztam. Egyébként reggel 6-tól este 6-ig dolgozunk. Hogy nem eredménytelenül, azt 8 telezsák uborka igazolja. Egy zsákban 30 kg uborka található. Tibor fiával két sort visz egyszerre. A sor végén található az átvevőhely. A mérlegelést, e fontos munkaműveletet Roas- nyoki Bélámé (Marika) végzi, aki igyekszik feladatát lelki- ismeretesen ellátni, és arra törekszik, hogy semmiféle perpatvarra ne kerüljön sor. A Csitári-patak túloldalán serénykedik idős Cservenók Pálné, aki immár 73 nyarat élt meg. Ű is a hőségre és a szárazságra panaszkodik. — Sok volt a munka bizony az uborkával, mert először hiába ültettük el, nem kelt Jci. Egyszerre három sorit viszek, Ildikó nevű unokámmal. Tegnap például - több mint 2 mázsát adtunk le. Az idős. alacsony, fekete fejkendős néni ezután újra lehajol az ubprfcaföldön, de azért még búcsúzóul megjegyzi: — Én nem szeretem enni az uborkát. Epés vagyok. A három unokám viszont nagyon kedveli. Nekik is jut belőle bőségesen. A szügyi termelőszövetke- zefben — Madách Imre. szülőföldjén — az uborkaszezon nem jelent „uborkaszezont”. ' (rozgonyj) Másképpen nem lehet kivédeni Az elzárkózás visszaüthet... Egy erőteljes szellemi koncentrációt kívánó tárgyalás után kérdezem Gressai Sándortól, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár igazgatójától, hogy a mai közgazda- sági szabályozók mellett, érdemes-e tőkésexportra termelni? Jóformán be sem fejezem szavaimat, máris így módosítja a kérdést: — Miért érdemes’ és szükséges tőkésexportra gyártani? —, majd a következőkkel indokolja szavadnak jogosságát. A nyugati tőkésországokban szerzett üzleti útjai során megállapította, hogy az ottani gyárak jóval kisebbek, mint a salgótarjáni, ezért a gyár kapacitásának lekötéséhez feltétlenül szükség van a tőkésexportra. Emellett a jelenleginél jóval nagyobb igények arra kényszerítik a kollektívát, hogy jobb minőséget adjon, amely egyúttal hozzájárul a kényszerpályán haladó műszaki fejlesztés meggyorsításához. Végül, de nem utolsósorban a konkurenciaharc még egyértelműbbé tette a vezetők számára, hogy a termelés céljai mi-re irányuljanak, s milyen legyen a fejlesztés tendenciája. — Az előbbiek függvényében szeretném azt is hangsúlyozni, hogy csak olyan tőkésexportra vállalkozunk, amely nyereséget hoz a kollektívának — állítja határozottan az igazgatói, Külföldi útjaim során, vezetőtársaimmal egyetemben észrevettük, hogy nyugaton sok gyár abbahagyta az olaj- kályhák előállítását. Korábbi elképzeléseinket mi is korrigáltuk, s úgy döntöttünk, hogy nem szüntetjük meg ennek a terméknek a gyártását. Ellenkezőleg. A tőkéspiacon kínálkozó lehetőségeket a magunk javára kamatoztatjuk — érzékelteti a változások lényegét Gressai Sándor. A korábbi 2000 darabra szóló tőkésigénnyel szemben, így az idén tízezer darabra szóló megrendelést teljesítenek. Ezzel egyidőben úgy bővítik az új termékek választékát, hogy azok újabb piacok megszerzését teszik lehetővé. Idesorolják a súlyzókat, a szabadidő-termékeket. — Ezek bizonyos idő után feltehetően a hazai piacokon is szélesebb körű keresésre találnak majd — vélekedik az igazgató, — De, ugyanezt mondhatom el az általunk előállított hőlégkazánokra, fűrészporos kályhákra, ameA gyár öntödéjében a kemencék mellett olykor duplájára növekszik a hőmérséklet- Az amúgy is meleg öntödében Kovács József törzsgárdatagnak és az itt dolgozóknak bizony nincs könnyű helyzetük a nyári kánikulában. —RT— lyeket egyelőre még importálunk. üt Vajon még miben jelentkezik a tőkésexport előnyös hatása? — Korábban nem szállítottunk öntvényeket tőkéspiacokra, a múlt év őszétől kezdve, viszont e téren is szépen haladunk — válaszolja az igazgató. — Amíg 1985-ben majdnem 3000 tonna öntvényt termeltünk, addig a tőkésigények belépésével az első hét hónapban, már meghaladtuk a 4000 tonnát. A külföldi vevők igényei rákényszerí- tettek arra, hogy több, a termék minőségét javító intézkedéseket tegyünk, melynek előnyös hatása jelentkezik a selejt csökkenésében is. De, meg kellett tanulnunk öntvényt festeni, továbbá kikényszerítették, hogy olyan csomagolástechnikát alkalmazzunk, amely garantálja a termékek sérülésmentes szállítását. Német partnerünk újabb kívánsága pedig az öntvények megmunkálásához szükséges feltételek megteremtésének irányába szorít bennünket. Emellett a meglévő piacok megtartása, bővítése megköveteli, hogy felgyorsítsuk az új termékek előkészítését, gyártását, korszerűsítsük eddigi mechanizmusunkat. Az előbbiek szolgálatába állítottuk pályázati rendszerünket is. Ennek célja, hogy különösebb beruházás nélkül hatékonyabbá tegyük termelésünket, korszerűbbé technológiánkat, eredményesebbé gazdálkodásunkat, a gyártás különböző folyamatait. De, ebbe az irányba szorít bennünket a szűkös fejlesztési lehetőség is, amely alapvetően a meglévő technikai színvonal^ szintentartására elegendő. Ugyanakkor, keressük az előnyös változásokat megteremtő lehetőségeket is. Például a nagyon korszerűtlen zománctechnológiánkat energiaracionalizálási hitelből kívánjuk modernizálni, bizonyos saját erők felhasználásával —, tájékoztat Gressai Sándor. Senki sem vádolhatja azzal a gyár vezetőit, hogy elszalasztják az általuk ismert’és kínálkozó lehetőségeket. Fej - lesztési elképzeléseik meggyorsítása céljából hozzákezdtek a licencek vásárlásához és eladásához. Első lépésként svájci cégtől megvásárolták a szemétégető gyártásával kapcsolatos korszerű technológiát, ugyanakkor a Gála tűzhelyük gyártási tech - nológiáját pedig a KGST ezzel foglalkozó bizottságával egyetértésben eladták a bolgároknak. — Kevés még a gyakorlatunk, ezért mindkettő esetében minél előbb meg kell tanulnunk, miként érvényesíthetjük a tárgyalások során komplex elképzeléseinket —, vélekedik az igazgató. ■fr A« eszmecserét azzal zárjuk, hogy az igényes külföldi kívánságok elől nem szabad elzárkózni, előlük kitérni, mert az visszaüthet. A váratlanul érkező kívánságok teljesítésére is fel kell készülni, mert a kollektíva csak így képes helytállni az egyre erősödő konkurenciaharcban. ’Penész Károly Versengő építők S okáig, ha a piac szót hallottuk, a közgazdasági alapfogalom mellett legtöbbünk tejében egy vásárcsarnok színes forgataga jelent meg. Ma már azonban a leghétköznapibb cikkeket vásárlókat is megérintik a piacgazdálkodás törvényei. A hiány gondja, a választók öröme kicsiben is, nagyba» is érzékelhető, talán a szerteágazóan nagy építési piacon a legjobban. Az utóbbi néhány év döntő változása, hogy kialakult, létezik és működik az építési piac, összhangban a népgazdaság-irányítás törekvéseivel. Legfontosabb jellemzőit a szereplők alkotják: a megrendelők és a vállalkozók, és ezek újszerű kapcsolata, mert köztük az egyezség feltételeit már nem írják elő központi szabályok, hanem a kínálat és a kereslet szabályozza megállapodásukat. Az építési piac működésének látható jele a verseny. Erre kényszerülnek azok a vállalatok, amelyek szabad kapacitásaikra nem könnyen találnak vevőt- Olyat már sehogyan sem, amelyik fut utánuk, mert mindenhol csökkent a fizetőképes megrendelők száma, s egv-egy szakmában, például a mélyépítésben, egyformán sújt minden vállalkozót a gond, hol szerezzen munkát saját embereinek. A szerkezet- építők is többen vannak, mint amennyinek biztonsággal jut megrendelés, és ha nem képesek a megváltozott piaci igényekhez igazítani kapacitásukat, akkor ezzel a nehezebb megélhetés bizonytalan útját is választják. Minderről a szorult helyzetről kevés tapasztalattal rendelkeznek azok, akiknek munkájára még mindig nagy a kereslet. A szakiparosak ma is jó árat kérhetnek tudásukért: Az építési piac kialakulása után több évtizedes gyakorlattól vehettek búcsút az építési folyamat résztvevői. Akiknek *. korábbi, munkakijelöléses gyakorlat kényelmes monopolhelyzetet jelentett, azok természetesen fájó szívvel kezdték az új fejezetet, és' szoktatták magukat a vállalkozói magatartáshoz. amikor már nem elfogadni kell a megrendelést, hanem megnyerni. , A helyszín, ahol mindez történik, a versenytárgyalás- Izgalmas csatározások színtere, mert árak, határidők dőlnek e-1 itt, az ajánlatok versengése nyomán. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a küiábdap ezt a formát ne* ismerő, hej rnházók és kivitelezők is egyre nagyobb gyakorlatra tesznek szert a versenytárgyalások lebonyolításában. Tavaly az így kötött munkaszerződések értéke elérte a 24 milliárd forintot, az előző évinek a dupláját. Nem pusztán azért, mert rendelet kötelezi az állami pénzekből építőket a pályázat kiírására, hanem mert maguk is rájöttek, hasznos dolog több jelentkező ajánlatából kiválasztani az igényüknek legjobban megfelelőt. Tavaly 741 létesítmény építésére hirdettek meg verseny- felhívást, ezek 84 százalékában versenyeztették a beérkezett ajánlatokat, és további 70 százalékuknál a megrendelő ki tudta választani a számára, illetve az építmény használói számára legelőnyösebb pályaműveket. A számok azonban nem takarhatják el a mögöttük meghúzódó lényeget: azt az óriási erőfeszítést, amivel egy szakma új pályára áll. Mert az építőknek már nem elég, ha csak szakmájukat ismerik, tudniuk kell pontosan árat kalkulálni, hogy másokéval, licitálhassanak; fővállalkozóként megszervezni számos alvállalkozó munkáját, gondoskodni anyagról, engedélyről és néha még a kulcsról is, amivel készre zárják a házatAz adatok jelzik, hogy szélesedik a versenyzők és a versenyeztetek köre és az a tendencia, hogy a piaci hatások és szabályok mindenkire érvényesek lesznek. Hamar elérte például az építőanyag-gyártók korábban kényelmesnek hitt állásait is. Amíg hiány volt téglából, tetőfedő cserépből, gerendából, addig mindent eladhattak, amit megtermeltek, raktárukat a szezon végén nyugodtan kisöpörhették. Ám amióta a milliárdos értékű kapacitásbővítő berdházások nyomán a hiány helyett egyre inkább a választók lesz a megszokott, ez érzékelhetően visszahat a gyártásra, és abban a kényelmetlen helyzetben, hogy portékájuk helyett esetleg másét veszi meg a vevő. korábban elképzelhetetlen kereskedői magatartással találkozunk: árengedményt kapunk, házhoz szállítanak, garantálják a minőséget. A mint ez a túlkínálat lesz az uralkodó, a ki vitel ez és" ben és a háttériparban is ugyanezek • hatások lesznek várhatók. Mert nem központi előírásra javul majd a minőség, hanem az építők közvetlen anyagi érdeke diktálja a kifogástalan munkát‘ «K. Ki Rendeletmódosítás Az üzleti élet növekvő nyilvánossága Az üzleti étet nyilvánosságának, az üzletikötés bizton. Ságénak növelésére, valamint a kötvénytulajdonosok érdekének védelmében a pénzügyminiszter módosította a vállalatok, a szövetkezetek és területi (szakmai) szövetségeik, továbbá a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társulások törzskönyvi nyilvántartásáról, valamint a mérlegbeszámolóról szóló rendeletét. A jövőben a gazdálkodó szervezetek mérlegeik letétbe helyezett' példányát a vagyon, az árbevétel és a nyereség adatait tartalmazó lappal egészítik ki. Ezt az adatlapot a cégbíróságnál bárki megtekintheti. Az adatokat a gazdálkodó szervek a sajtóban közzé is tehetik. A korábbi rendelet módosításával kisebb mértékben változik a törzskönyvi bejegyzés rendje, a bejelentésre kötelezettek köre is. Ezentúl a törzskönyviben a vállalat általános vezetését ellátó személyt, illetve ezt a szerepet betöltő testületet is be kell jegyezni. Fel kell tüntetni a vállalat jellegéi, és a gazdálkodó szei'vezet számláját vezető pénzintézet nevét is. A rendeletet a Magyar Közlöny augusztus 10-i száma tar. talma zza. Magyar—finn vegyes vállalat Az Építésgazdasági és Szervezési Intézet és a finn M«cRastor szervező és műszaki tanácsadó vállalat létrehozta az első magyar—finn közös vállalatot, a Macon Kft-t. Az új vállalat cégbírósági bejegyzése megtörtént, s rövidesen megtartja első ülését Budapesten a cég igazgató tanácsa. Az új vegyes vállalat üzem- és munkaszervezési, valamint műszaki-gazdasági tanácsadási fela d a póikat. Iáit ©1. A legkorszerűbb finn és magyar szervezési módszerekkel segí* fi a* építőipari és egyéb iparvállalatokat. munkájuk eredmény esü égének növelésében. (MTI) NÓGRAD - 1984. ttuffuazteM 11* fe&Üt '9
