Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-09 / 187. szám

Tíz Tüzép-telep SagBcsszSfaleatcai

Építőanyag-kereskedelmi ellenőrzések

A kereskedelmi felügyelőségek a KERMI és az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet munkatársaival közösen a közelmúltban tíz megye 196 'Jüzép-telepén és üzletében elÍ

nőrizték az építőanvag-kíná- tot, a forgalmazás körülményeit, az ár és a minőség összhangját.

A vizsgálat megállapította, hogy az építőanyag-kereskedelem kínálata a korábbiakhoz képest javult, a mennyiség elegendő, bár választékhiányok bizonyos termékeknél — például cserépnél, csempénél — változatlanul adódnak. Hagyományos falazóanyagokból a telepeken ki tudják elégíteni az igényeket, az új hőtechnikai előírásoknak megfelelő gázbeton falazóanyagokat azonban többhelyütt csak 1—2 hónapos várakozási idő után szállítják. A tetőfedő anyagok közül az osztrák li- cenc alapján készülő Bramac cserépből van elegendő, a vásárlók azonban inkább az olcsóbb hazai termékeket keresik, s ezekből kevesebb van a szükségesnél. A hullám- és tetőfedő palák kínálata megfelelő lenne, ám ezeket az építkezők nem szívesen vásárolják, mert minőségük nem megfelelő. Az ajtó- és ablakvett fel új kikészítő gyárának befejezéséhez, illetőleg a gépi berendezések megvásárlásához. Az összesen 200 millió forintos beruházás azért vált szükségessé, mert a vállalat jelenlegi üzemrészében már nem képes megfelelő mennyiségben és minőségben festeni, szárítani, rögzíteni az általa kötött, hurkolt kelmét.

Hiányzó kapacitásának pótlására jelenleg a Budapesti Harisnyagyárral működik együtt; ott adják meg a végleges formáját a kötöttárugyár termékei kétharmadának. Ez a megoldás azonban nem zavartalan, mert a harisnyagyárban gyakran késve kerülnek sorra a végek, így a kötöttáru- gyár nehezen tud eleget tenni a megrendeléseknek. A helykeretek kínálatának vizsgálatánál az ellenőrök a falazóanyagokhoz hasonlóan problémákat tapasztaltak: a telepeken nagyok a készletek a korszerűtlen termékekből, viszont a hőtechnikai előírásoknak megfelelő nyílászáró szerkezetek nem állnak rendelkezésre kellő méretválasztékban és mennyiségben.

A vizsgálati jegyzőkönyv megállapítja, hogy az építőanyagok minősége változatlanul sok kifogásra ad okot. A falazóanyagok többségénél például a valóságos minőség nem felel meg a gyártó minőség- tanúsításának, s nem megfelelő az osztálybasorolás sem. Különösen sok a gond a tetőfedő anyagok közül a nyergesújfalui Eternitgyár által gyártott palával: a tapasztalatok szerint a telepeken tárolt áru 50—70 százaléka repedezett, a vevők maguk válogatják ki az ép darabokat, s a termék minősége rendszeresen nem felel meg a tanúsított minőségi osztály követelményeinek. A Belkereskedelmi Minisztérium iparoikik-keree. kedeLmi főosztálya már a vizsgálat idején felhívta az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium illetékeseinek figyelmét a tetőfedő palával kapcsolatos problémákra.

*et enyhítésér* Kazincbarcikán létesítenek mintegy 2 ezer négyzetméteres új kikészítő üzemcsarnokot. Itt két, festőgépet, hőrögzítő berendezésit, számítógép-vezérlésű úgynevezett festékkonyhát állítanak üzembe. A berendezések szerelését rövidesen elkezdik, és ez év végéig befejezik a próbaüzemelést is. Jövőre már TOO tonna kelmét festenek, szárítanak a korábbiaknál Jobb minőségben.

Az új üzemcsarnokba modern berendezéseket, NSZK, olasz, svájci környezetkímélő

gépeket vásároltak. Ez azért jelentős, mert a textiliparban éppen a kikészítő részlegben használatos vegyszerek károsítják a legjobban a környezetet, tehát a védekezés itt a legfontosabb.

Milyen lesz Salgótarján?

leendők

az

ezredfordulóig

Ha minden igaz, a harmadik évezredet ötvenhárom- ezer salgótarjáni köszöntheti majd. Hogy mennyire lesz szebb és gazdagabb a megye- székhely? Nos, nem futurológusok, hanem a városi közélet felelős vezetői, szakbizottságok, testületek sora vitatta- tervezte hosszú hónapokon át azt a koncepciót, amely a megyeszékhely fejlesztését körvonalazza, s amelyet nemrégiben „szentesített” a városi tanács, De, mielőtt a jövőről esnék szó, tekintsünk vissza az elmúlt másfél évtized néhány jelenségére, változására.

Kezdjük még korábbról. 1949. január elsején huszon- kétezer lelket számláltak ebben a városban, s ekkor minden tizedik nógrádi vallhatta magát salgótarjáninak. Majd három évtized múltán, már minden ötödik állampolgár megyeszékhelyi illetőségű volt, s nagyjából maradt ez az arány. A nyolcvanas évekig tartott a bevándorlási kedv, aztán 1982-ben több mint százzal, egy évvel később pedig közel háromszázzal többen mentek el a városból, mint amennyien itt telepedtek le. Nem lenne ez különösebb gond, ha a családalapításban vállalkozóbb kedvűek lennének a fiatalok, ha otthononként két-három csemete „biztosítaná a reprodukciót”, óm sajnos nincs így — legalábbis egyelőre.

Déháit, milyen teltételek te. gadják majd a Ida emberkéket? Lest-e elegendő lakát, tiszta víx, jó keresetei nyújtó munkahely, választékos ellátás a boltokban? Jobb lesz-e a közlekedés, a hírközlés, az egészségügyi szolgáltatás?

ősi igazság; az igények mindig meghaladják a lehetőségeket. Gond akkor van,

amikor az igények és a lehetőségek közé szakadék ékelődik. Amikor nem a realitásokra épülnek az elképzelések, s az ebből adódó teendők.

Ezt kivédendő mérték föl alaposan a szakemberek azokat a körülményeket, amelyek között élünk az elkövetkező másfél évtizedben, majd meghatároztak egy sorrendiséget. Magyarul; kijelölték a legsürgetőbb feladatokat. Melyek ezek?

Ügy fogalmaz a dokumentum: el kell érni, hogy a

mennyiséget illetően, a lakáshiány a VII. ötéves tervidőszak végére megszűnjön, az ezredfordulóra fel kell számolni a szociális követelményeknek nem megfelelő lakásokat. Álljunk meg itt egy pillanatra. Salgótarjánban az utóbbi tizenöt évben 7188 lakás épült, így összesen 18 és fél ezret tartanak nyilván, s ennek csaknem kétharmada komfortos. Átlagosan 100 lakásban 265-en élnek. Idősebbek tudják, mit jelentenek ezek a számok. A fiatalabbak pedig várnak sorukra: több mint másfélezren adták be igényüket, s közülük nyolcszáznak nincs jelenleg semmilyen lakása. Még egyszer: az szerepel a tervben, hogy 1990-ig meg kell szüntetni a mennyiségi lakáshiányt.

Amikor légi felvételről látni a hosszú völgyben elterülőszéthúzódó várost, a szép látvány elnézésekor mindig megjegyzik a helybéliek, van ebben valami rossz is. Ilyen például a topográfiai helyzetből adódó vízellátás. Jóllehet, a csőhálózat hossza megkétszereződött, s több mint húsz százalékkal nőtt a vízellátásba bekapcsolt lakások aránya, azonban 3013 lakásban még ma sincs közüzemi víz... Egy másik gond a minőség. A harmadik a szennyvíztisztító telep kapacitása.

Biztonságos vízellátást a hasznos! víztározó belépése fog nyújtani, fogalmaz a terv, jelentős víziközmű-rekomstruk. dókra lesz szükség a Csizmadia úton, Károly-aknán és Baglyasalján, új vezetékre Baglyaskő térségében, a Pécskő út és a Rokkant-telepi víztároló között... A mintegy 170 milliós beruházás szakaszosan valósul meg, teljes befejezése a ’90-es évek közepére várható. Ezzel hosszú távra megoldódik Salgótarján biztonságos vízellátása.

Ugyancsak szó esik a szennyvízelvezetésről és tisztításról, itt a déli csatorna építésével már 1987-ben lényeges javítás várható.

Kilenc bekezdés taglalja a közlekedési fejlesztéseket, amelyek között szerepel a belterületi utak százszázalékos kiépítettsége, a 21. számú út párhuzamos szakaszának folytatása és befejezése, a Salgó út korszerűsítése, a Gorkij- lakótelepi körút megépítése, s a helyi autóbusz-közlekedésbe történő bevonása, a Hatvan—Salgótarján vasúti fővonal villamosítása és a második sínpár megépítése. A hírközlés kiemelkedő fejlesztése a telefonhálózat bővítéséhez, a számítástechnika alkalmazásához, s a rádió és televízió műsorvételének jobbításához kapcsolódik, valamint szóba jön a kábeltelevíziózás feltételeinek a megteremtése is.

Bölcsődék, óvodák, Iskoták. Ma a város nyolc bölcsődéjében átlagosan kilencvennégy százalékos a kihasználtság,

míg a 19 óvoda 2250 férőhely- lyel rendelkezik, amelyre több mint száz gyerekkel többet fogadnak. S, ha már a számoknál tartunk: 6500 diák tanul a város általános iskoláiban, egy tanteremre 29—30 gyermek jut.

E számok azonban, mini minden átlag — csalókák. Ezért is kellett a feladatokat» különféle területek adottsá*. gaihoz igazítani. Így indokolttá teszik a Gorkij-lakótelepi és a Hársfa úti építkezések egy negyven férőhelyes bölcsőde, s egy kétszáz férőhelyes óvoda építését. Ugyanitt szükségessé válik a későbbiekben a tizenhat tantermes általános iskola fölépítése is. A középiskolások fogadására szintén fölkészültek: az Arany János úton jövőre már birtokba vehetnek egy korszerű, modern iskolát.

Salgótarján környékéről naé ponta tizennégy ezren kelnek útra, hogy beérjenek munkahelyükre, majd dolguk végeztével visszautaznak. Sok ezren veszik igénybe az egész^ ségügyi szolgáltatásokat, vásárolnak a boltokban, s számos fejlesztés — például vízhálózat-bővítés, közekedés, hírközlés — jelentősen kihat » a környékbeli települések életére is, vagy ahogyan gyakorJ ta nevezik: a vonzáskörzetrti Ezért is fontos, hogy a váró» és környéke összhangban fejlődjön — a közös érdekek harmóniájában.

*

Félszáznyi sűrűn gépelt olJ dal tartalmazza, mi is várható az ezredfordulóig. Fölvet^ hető a kérdés, lehet-e biztonsággal „•lőrelátni’* kétezerig?

E koncepció nem óhajokat; hanem a realitásokon nyugvó igényeket, pontosabban: a fejlődés szükségszerű teendőit fogalmazta meg. Azokat a feladatokat, amelyeket meg kell oldani ahhoz, hogy itt 2000- ben egy szebb, gazdagabb,' „emberléptékűbb” város le^ gyen.

Tanka László

Környezetvédelmi

gépekkel

Új habselyemgyári kikészíts Özem

A Habselyem Kötöttárugyár 125 millió forint hitelt

D „Nincs mit ünnepelni, az embernek tennie kell a dolgát” — így jegyeztem le dr. Kovács László szavait. S ő ezen a héten is valóban annyit dolgozott, mint máskor. A Nóg- rád Volán jogsegélyszolgálatánál fogadta a , tanácsért és eligazító szóért hozzáforduló ügyfeleket, közben készült pártszervezetének hétfői vezetőségi ülésére. A hét mégis alapvetően különbözött a többitől: a balassagyarmati megyei bíróság nyugalmazott elnöke hetvenéves lett. A jeles esemény pedig félre tetette egy kis időre a munkát, a születésnapon az Igazságügyi Minisztériumba invitálták dr. Kovács Lászlót, ahol dir. Markója Imre miniszter átadta neki az Április Negyediké Érdemrendet.

A magas kitüntetés egy kiemelkedő, elhivatott életpálya elismerése. Hogyan kezdődött? Balassagyarmati otthonában így emlékezett a ma is aktívan dolgozó, közéleti tevékenységet is vállaló, nyugalmazott megyei bírósági elnök:

— A felszabadulás előtt ügyvédjelöltként dolgoztam, körülbelül annyi fizetésért, mint amennyit a lakásért kellett kiadnom. De abban az időben akár ingyen is hajlandó lett volna az ember a szükséges jog- gvakorlatot meeszerezni,

olyan nyomasztó volt az ál- lástalanság.

A bírói vizsgát 1947-ben tette le, hamarosan népbírósági tanácselnökként dolgozott Szegeden. S hogyan

vezetett az út Nógrádba? 1951-et mutatott a naptár,

amikor „behívatták” és rövid úton közölték vele: ezután Szécsény, az ottani bíróság, a munkahelye. A nagy kádermozgások idején bekövetkezett változás mai emlékei szerint nem viselte meg a bírót.

— Az új hely semmi problémát nem jelentett. Fiatal voltam, olyankor pedig könynyen alkalmazkodik az ember a változásökhoz...

Néhány szécsényi év után következett a balassagyarmati megyei bíróság és az elnöki megbízatás. Milyen egyszerű ezt leírni. Csakhogy az 1956 nyarán kapott megbízás némelyeknek nem volt ínyére, a zűrzavaros idóben „leváltották” posztjáról dr. Kovács Lászlót, ö tette a dolgát, szervezte a pártot, aztán ismét ő irányította az ítélkezést. Helytállásáért a bírósági elnök érdemrendet kapott, az emlékek idézését azonban na- gyonis egyszerűen elintézi:

— Már 1946-ban, Szegeden

is párttitkár voltam, aztán dolgoztam szb-titkárként. Azaz gyakorlatom volt a mozgalmi munkában.

A kettő együtt — a bírói munka és a közéleti tevékenység — tette teljessé dr. Kovács László életét. Balassagyarmaton teljesen gyökeret vert, a megyei bíróság elnökeként itt ment nyugdíjba is, 1979-ben. Az éveket és évtizedeket ma így idézi:

— Négy évtizedet töltöttem el az igazságügyi munkában, életemnek kétharmada pedig Nógrádhoz köt.

Megkérdezik tőlem néha, hogy elégedett vagyok-e? Igen, jól érzem magam — ennyi a válaszom. Meg ez: valószínűleg újra belevágnék, a próbatételek ismeretében is.

A nyugdíjazás évében egy kollégám a nagy tapasztala- tú bíróval kiszámolta: a hosz- szú évtizedek alatt dr. Kovács László több mint tízezer ügyben vett részt a tárgyaláson, valamilyen módon 500 ezer peres féllel, tanúval került kapcsolatba, ötszáz ezer emberrel! Döbbenetes szám.

— Tárgyalni mindig is szerettem, polgári és büntető ügyet egyaránt. Azt vallottam, a tárgyalásra alaposan fel kell készülni, hogy ismerje, kézben tudja tartani az ember az ügyet.

Természetesen nemcsak a

birói emelvényről látta az embereket. Ma is azt vallja: — Az ügyfélfogadás rendkívül fontos kapcsolat. Aki jó bíró akar lenni, annak be kell ülnie a panaszosak fogadására. Ott lehet tanulni. Mert nemcsak a jogot kell tudni, ahhoz csaknem az is elég, ha tudjuk, hol van leírva. Az embert ismerni, jól ismerni, elengedhetetlenül

szükséges, csakhogy ez nem tanulható meg a könyvekből.

Emlékezetes ügyek? Napokig lehetne sorolni, hiszen az évtizedek produkáltak ilyeneket is szép számmal. Dr. Kovács László hirdetett ítéletet a nagy visszhangot kiváltott túszügyben is. Eny- nyi év távlatából ezt mondja:

— A megelőzést is kell szolgálnia az ítélkezésnek. Ügy vélem, a mi munkánknak is része van abban, hogy hasonló bűncselekményekre azóta sem került sor nálunk.

Óhatatlan, hogy szót ne váltsunk az üggyel kapcsolatos publikációkról is, beleértve a legutóbbi könyv pontatlanságait. Nem arról

beszélgetünk, hogy nem isz- sza a bíró a hubertust, mert azt soha nem szerette — legföljebb hébe-hóba fröcs- csot —, dr. Kovács Lászlót nagyobb fajsúlyú „nagyvonalúság” bosszantja:

— A bírói munkáról téves nézeteket közölni, valótlan színben feltüntetni — ez befolyásolhatja igazán hátrányosan a közvéleményt.

Régi ügy. Az életnek azonban épp úgy része ma is az igazság szolgálata, mint korábban. A különbség csupán annyi, hogy dr. Kovács László „elnök elvtársból” „Laci bácsi” lett. Így szólítják a Volán dolgozói is, ahol a nyugdíjasévek kezdetétől ellátja a jogsegélyszolgálatot. Miért csinálja?

— Azért, mert benne élhetek a szakmámban. Abban, ami az egész életemet jelentette. Hetente három délelőtt várom a hozzám- fordulókat, de ma is azzal a szemmel nézem őket, mint korábban: igazság csak egy van. Ezért adok tanácsot, ezért szerkesztek iratot. S ha a szükség úgy hozza, akkor elmegyek, és kikeresem azt az egy igazságot.

Rendkívüli élettapasztalata, széles körű joggyakorlata segíti ebben. Egyébként is általános vélemény: a nyugdíjas bírók, ügyészek igazi közhasznú cselekvési tere és lehetősége a jogsegélyszolgálat.

— Megfontolom alaposan, hogy a hozzám forduló érdekében mikor lépjek fe] a bíróságon is. Nem a per a cél. Az a fontos, hogy na kerüljön bíróság elé a két négyszögöles vita is, egyezzenek meg inkább egymás között az emberek.

Az emberek, akik néha olyannyira vágynak az eligazító szóra.

— Ha belép hozzám egy elvált asszony és tudom, hogy két gyereke van, valószínűleg tartási ügyről lesz szőj Csak elő kell venni a szabályokat, talán szükségtelen is lenne meghallgatnom. Nekem, de nem neki. Hányszor, de hányszor tapasztaltam: a meghallgatás kell az embereknek.

Ezt cselekedte mindvégig. Fegyelmezetten és fegyelmet követelve. S most, hogy het- venesztendős, nem is gondol a pihenésre, meg az ünneplésre: tennie kell az embernek tovább a dolgát. S ő megv a jogsegélyszolgálatot ellátni, pártvezetőségi tagként dolgozik, az elmúlt esztendőig még vitakört is vezetett.

Amikor nyugdíjba ment; azt mondták: most majd kipihenheti magát. Kissé másképpen alakult. A garázsban ott áll a tízéves autó, a minap döbbenten vet-' te észre a kilométerórán' hogy csak 26 ezer kilométert mutat. A műszer is jelzi: a tulajdonosnak nincs ideje önmagára.

Kelemen Gábor

NÓGRÁD - 1986. augusztus 9., szombat 3

a9i Afeif ti

„igazság cs

ail Gy f Vliliána