Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-01 / 180. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON - TELEXEN ÉRKEZETT Ifjúgárdisták az országhatáron Eredményesen dolgozzanak a szakalegységek! Á riport (majdnem) elmaradt... — Elnök elvtárs, tényleg komolyan mondta, hogy dolgozói a hosszabbított ügyfél- fogadás ideje alatt pihenik ki magukat? — Ha pihenésen azt értjük, hogy ilyenkor nyugodt, csendes körülmények között tudnak dolgozni-.. nem zavarják őket a türelmetlen ügyfelek, nem csörögnek a telefonok... nincs sorban állás az ajtók előtt. Ugyanis, ezeken a szerdai napokon, délután fél öttől fél nyolcig alig jönnek hozzánk, holott éppen azért maradunk benn, hogy ne a munkaidőből csípjenek el órákat az emberek, ilyenkor is intézhessék ügyeiket. „nem kíméli” a munkaidő- alapot. Nagy Miklósné, a városfejlesztési és -gazdálkodási osztály vezetője munkatársaival éppen egy rögtönzött megbeszélést tart. Bőséggel van idejük, hiszen fél öt óta egy teremtett ügyfél se járt itt. — Pedig jöhetnének telek-, kölcsön-, építési ügyekben — sorolja —, négy kollégám is bent van. Szerda este hat óra. Csöndes a pásztói tanács bejárata, kint a parkban gyerekek futkároznak, bent az emeleti folyosókat mossák a takarítónők. Az első szint végén dr. Tasi Borbála hatósági osztály- vezető fogadná az ügyfeleket. Azonban őt eleddig senki nem kereste föl— Négy csoportunk hét ügyintézője van bent, voltaképpen minden dolgot rendezhetnének, ám az a gyakorlat, hogy három-öt érdeklődőnél több nem jön — említi. — Nemrégiben készítettünk egy kimutatást, eszerint hat nap alatt 692 ügyfél fordult meg nálunk a rendes fogadási időben. Ugyanakkor, ez idő alatt mindössze tizenöten jöttek a szerdai hosszabbítot* félfogadásra. Az esetek zömében pedig két időpontot jelölünk meg idézéskor, éppen azért, hogy ne munkaidőből jöjjenek el. Ennek ellenére, információink «alapján a többség Németh Tibomét az ellátószervezet vezetőjét egy valóságos virágerdőben találom, az ok: munkatársai most köszöntötték fel névnapja alkalmából. Este hét óra felé jár az idő — itt sem volt még ügyfél. Hacsak a névnapi köszöntőket nem tekintjük annakViszont volt sorban állás a tanácselnöki szoba előtt, Fekete Attila városi tanácselnök fogadónapot tartott: — Hogy kik jártak nálam? Előbb egy testnevelői gárda volt itt, szeretnének gazdasági munkaközösséget alakítani, s a teniszezést, az úszást és a korcsolyázást oktatnák a városban. Arra voltak kíváncsiak, mit szólnék hozzá. Megnéztem a helyszínt is, megbeszéltük, egyeztettük az elképzeléseket, s úgy gondolom van igény rá, hasznos kezdeményezés. Aztán egy szomorúbb esetem adódott. A közeli faluból egy édesanya jött el három olyan gyermekével, akik szellemileg sérültek, nap mint nap idejárnak be Pásztóra, s ez nagy teher számukra — szeretnének beköltözni, itt lakáshoz jutni. Sorra vettük a lehetőségeket, megpróbálunk rajtuk segíteni. Voltak még itt a gimnáziumból és a művelődési központból, úgy hogy hamar elszaladt az idő. Órámra nézek: este nyolc óra. Már a többiek hazamentek, véget ért a szerdai hosz- szabbított ügyfélfogadás. Hát az eredmény, bizony elszomorító.-. — Harmadik hónapja kísérletezünk ezzel, újságban közzétettük, üzemekkel, intézményekkel tudattuk, s várjuk az ügyfeleket. Dolgozóink ezért nem kapnak pluszpénzt, többségük ki sem veszi ezeket az órákat, mégi» nyugodtan mondhatom a nevükben is: szívesen vállalják, Mert tisztában vannak azzal, hogy a munkaidőalap védelme közös ügy — válaszol az elnök. Azaz hogy, mégsem annyira közös ügy. Hiszen, amíg a munkahelyekről a munkaidőből lopják az órákat magánügyeik intézésére, amíg a szolgáltatási intézmények nem igazodnak kellőképpen az igényekhez, amíg az állampolgári fegyelem ilyen laza lesz — nos, addig, nem akarok jósolni, de lényeges javulás nem várható. Bár éppen az utóbbi napokban történtek intézkedések, remélhetően az eredmény sem marad el. A tanácson mindenesetre várják az ügyfeleket. Munkaidőn túl is. (tanka) NOGRAD - ,1986. augusztus 1., péntek A BM Határőrség Országos Parancsnoksága és a KISZ Ifjú Gárda Országos Parancsnoksága a hagyományokat folytatva, az idén is megrendezte Salgóbányán, az Ifjú Gárda határőr-alegységek tisztségviselőinek vezetőképző táborát. A tábor ma zárja kapuit. — A tábor célja és feladata az volt, hogy járuljon hozzá a KISZ politikai célkitűzéseinek és a határőrség feladatainak jobb megismeréséhez. adjon lehetőséget a közösen végzett munka tapasztalatainak kicseréléséhez, segítse elő a szakalegységek eredményesebb működését. Véleményem szerint, a tábor ideje alatt az ifjúgárdisták megismerték a határőrizeti szolgálat időszerű feladatait. Törekedtünk arra, hogy vezetői tevékenységük során legyenek képesek a gyakorlatban alkalmazni a közös dokumentumokban meghatározott elveket —, summázza véleményét Lesták József, az Ifjú Gárda országos parancsnoka. Ladányi Sándor határőr százados, a BM Határőrség Országos Parancsnoksága ifjúsági alosztályának főelőadója veszi át a szót. ‘ — A határőr-alegységek tisztségviselői vezetőképző táborára gazdag programot állítottunk össze. A sok közül csak néhányat említenék. Előadás hangzott el aktuális ideológiai, politikai kérdélovas járőr feladatával ismerkednek Tótfalusi István és Heizer László ifjúgárdisták sekről, köztük a Nógrád megyei helyzetről is. Szóltunk fiataljainkhoz a határőrség tevékenységének főbb, jellemzőiről, a határőrség előtt álló legfontosabb feladatokról. Látogatást tettünk a salgótarjáni őrsön és az átkelőhelyen. Felkerestük a Nógrádi Sándor nevét viselő és a bányamúzeumot. Emlékezetes marad fiataljaink száönként vállalt feladatot. Tanáraink, parancsnokaink, többet várnak tőlünk, mint más fiataloktól, de meggyőződésem, hogy meg is becsülik ezt a tevékenységet, megbíznak bennünk. A táborban élményekben nincs hiány. Munkánknak része a politikai, a hazafias-honvédelmi nevelés, a sport és a szórakozás, valamennyinek eleget kell tennünk. Mi egyébként külön is büszkék vagyunk arra, hogy az Ifjú Gárda országos versenyen egy pont híján kerültünk a negyedik helyre. Herda Erika így összegezi élményeit: — Űttörőgárdistából lettem ifjúgárdista. Aki szereti ezt a mozgalmi életet, nem érzi, hogy lekötné a tevékenység. Szívvel-lélekkel kell ezt a munkát végezni. A tábor sokat jelent a holnap számára. Bandor Judit véleménye is egyezik a többiekével. A jó tanács is orvosság Az USA-ban működik egy „a Magas vérnyomás leküzdését célzó nemzeti egészségnevelő program”. Megbízható felmérések szerint a 60-as évek elején az USA-ban élő hypertoniás betegeknek mindössze 15—20 százaléka volt hajlandó az orvos által rendelt vérnyomáscsökkentő szereket beszedni. Ma viszont ez az arány 70 százalékra emelkedett. E magatartásváltozásnak köszönhető, hogy az agyvérzés okozta halálok száma 45 százalékkal, a koszorúeres betegségek száma a hypertoniások között 25 százalékkal csökkent Az USA állampolgárainak azonban ebből a „jónak minősített magatartásból” nemcsak ez az előnyük származott, hanem a biztosítótársaságok pénzzel is honorálják ezt a magatartást. A különösen pénzben gondolkodó amerikai állampolgár nemcsak egészségéért, hanem a várható pénzügyi előnyökért is hajlandó lemondani a dohányzásról, a túl bőséges és zsíros étkezésről, sőt hajlandó kocogni is, mert a pénztárcája megérzi. Ugyanis, ha például egy 35 éves férfi, akinek 170/95 a vérnyomása és 100 dolláros életbiztosítást akar kötni, évi 847 dollárt kell fizetnie, míg a normális vérnyomásnak csak 410-et. Amikor kérdőívek segítségével megtudakolták, hogy 41 hypertoniás férfi közül — az alacsonyabb biztosítási összeg reményében — hányán voltak hajlandók pontosan betartani az orvos diétás és gyógyszeres utasításait, a 41 közül 36 volt hajlandó pontos együttműködésre — nemcsak meggyőződésből, hanem anyagiak reményében is. (Szende!) Közel félmillió forintot költöttek a Skála külső felújítására. A kivitelezési munkákat a Pásztói Faipari Kisszövetkezet szakipari részlege végezte el, akik versenytárgyaláson nyerték el a megbízást hét versenytárs közül Köszönöm szépen Az idős házaspár előttem állt a bolti pénztárhoz igyekvő sorban. A férfi kissé nagyothallhatott, mert az asszony elég hangosan beszélt hozzá: — Hogy lehet az, hogy te nem tudod szeretni? Az öregember szégyenlősen megvonta a vállát: — Tudod, hogy nem tudom, soha nem is tudtam. Az asszony eltöprengett: — Hát persze, hogy tudom, csak hát téged sajnállak, mert ilyen melegben olyan jólesik. A férfi az előbbi hangon folytatta: — Értem én, hogy sajnálod, de ha nem megy, hát mit tegyek. .. Közben a pénztárhoz értek. Az asszony kitett a pultra két doboz tejfölt és egy doboz kefirt. És halkan megjegyezte: — Csak egy kefir lesz, mert azt az uram nem szereti, csak, a tejfelt... Aztán szépen, egymás mellett elballagtak. Az angyal, ami átszállt a kis bolton, és csendet parancsolt, amíg ők ketten ilyen szépen megbeszélték a dolgot, most kisuhant utánuk, és a boltban ment tovább minden, ahogyan szokott. És lehetett folytatni a megkezdett gondolatsort. Miért nem beszélünk mindig ilyen szépen, türelmesen egy. mással? Mert mondhatta volna úgy is az asszony: — Hogy lehet ezt a kefirt nem szeretni? Te nem vagy normális! És válaszolhatott volna így az ember: — Tömd csak magad azzal a sz .......-ral, nekem meg norm ális étel kell. Hányszor mondunk egymásnak valamit ingerülten, amit nyugodtan is el lehetne mondani? Hányszor használunk teljesen feleslegesen csúf „díszítő, jelzőket” teljesen értelmetlenül. Némelyik építkezésen vagy iskolai kiránduláson a b__meg, csak kötőszó, csak időkitöltő hangsor. Ha valamit kérünk, miért nem tudjuk azt mondani, hogy legyen szíves ideadni, ha idősebb, akitől kérjük, hogy tessék ideadni, hogy tessék szíves ideadni? Olyan sokat megtakarítunk, ha csak azt vetjük oda, hogy: adja ide?! Igazán semmibe sem kerül sem egy köszönöm, sem egy szívesen, de még egy jó napot sem. Miért nem költünk belőle többet? El nem fogy. Kérem, tessék szíves lenni elhinni nekem. Köszönöm szépen. (sárdl) mára a tegnap lezajlott harcitúra. Itt bőven volt alkalom arra, hogy az Ifjú Gárdaalegységek vezetői megismerkedjenek a követelményekkel, az alkalmazott vezetési módszerekkel. Elsősorban az őrslátogatás során ismerkedtek ifjúgárdistáink a járőrszolgálat ellátásával, az erre történő felkészítés módszereinek gyakorlásával. Bő teret szenteltünk a KISZ XI. kongresszusa határozatainak megismertetésére. Az elmúlt 6 napban kemény munkát végeztek a határőralegységek tisztségviselői. Mód nyílt arra, hogy néhány ifjúgárdistával is szót váltsunk. Débrét László és Bandor Judit Nógrád megyéből került az országos táborba. Herda Erika Békés megyéből utazott Salgóbányára. Hogyan lehet összefoglalni a három fiatal véleményét? Debrei László fogalmazott így: — Mi. ifjúgárdisták, szabad időben végezzük ezt az A határőrök hűséges segítőtársa, a kutya sem maradhatott AU a bemutatóról. Táborita József határőr tizedes minden kérdésre válaszol az ifjúgárdistáknak w Fotó: Bábel László — Bár én nem az iskolánál vagyok ifjúgárdista, mégis az eddig végzett munkámért nevelőtestületi dicséretben részesültem. Mit üzennék a többi ifjúgárdistának? Vegyék komolyan ezt a mozgalmi tevékenységet, hiszen már itt a táborban is új ismeretségeket kötöttünk. összetartás van a szakaszokon belül, hiába, hogy más-más megyéből érkeztünk. Aki teheti, lépjen be közénk.,, _ ^ Gál Mihály határőr százados az átkelőhelyet mutatja be Kútvölgyi Krisztina, Szóvári Adél, Szabó Mária és Zsitkó Sándor ifjúgárdistáknak
