Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-30 / 204. szám
“1 TAKATS GYULA: Világát1 nem bontják szét I-----------------------------------A látomás terében néha egy ut ragyogni kezd és ismeretlen ismerősök elérik messziről kezed. Vezetnek már, s ott mész velük, ahol szerettél volna járni. A rejtett erkély is ragyog, melyről még messzebb lehet látni. S az ott a Nem-Tudom! Világát nem bontják szét formák; tökélye így a szép Egész. .. Járd körbe! Biztos visszaérsz... Továbbképzések az u/ A jó tanár is Nem új a felismerés, hogy az iskolai nevelő-oktató munka célkitűzéseinek megvalósításához jól képzett, felkészült pedagógusokra van szükség. Korszerű szakmai, tudományos ismeretek nélkül alacsony pedagógiai módszertani kultúrával a legjobb tárgyi feltételek között sem lehet hatékony, szímvonalas munkát végezni. A Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet ennek tudatában készítette el • megye pedagógusainak idei továbbképzési tervét. Az intézet vaskos kiadványa jelzi, az önművelésre vállalkozó pedagógusoknak van választékuk: mintegy ötven tanfolyam, negyven szakmai információs és hat alkotó munkaközösségi és módszertani program közül választhatnak. Nem csak számszerűségében gazdag azonban a pedagógiai intézet továbbképzési terve, a tervezett szakmai programok, tanfolyamok jóltükrözik a nevelő-oktató munka hangsúlyos feladatait. A gyakorlatra alapozva biztosítják a pedagógiai, pszichológiai- és szakmai ismeretek megerősítését, ugyanakkor kellően differenciáltak ahhoz, hogy a nevelők indokolt egyéni törekvéseinek is megfeleljenek, egyben hatékonyak és változatosak is legyenek. A működésük második évtizedében járó pedagógusoknak ajánlják a továbbképzések szervezői a még újnak számító országos szintű továbbképzési formát, amelyet • felsőfokú oktatási intézmémind'g kínul nyék végeznek. Az intenzív formára idén negyvenkét óvónő, tanító, általános és középiskolai tanár jelentkezett a megyéből A megyei továbbképzések közül idén is kiemelkednek a komplex tanfolyamok, amelyeket elsősorban általános és középiskolai tanároknak hirdettek meg. Ebben a formában elsősorban munkaközösség-vezetőkre — mint az iskolai szakmai műhelymunka legfőbb koordinálóira —, és az osztályfőnökökre gondoltak, valamint az idegennyelv-taní- tás és az alsó tagozatos szövegértés problémáira való tekintettel az orosztanárokra és tanítókra. Különböző speciális tanfolyamok várják az 1986—87- es tanévben az óvónőket, tanítókat, tanárokat minden intézménytípusból. Ezek témája megegyezik a különböző óvodai nevelési feladatokkal, illetve az iskolai tantárgyakkal. Tekintettel a számítás- technika terjedésére, külön indítanak tanfolyamokat kezdőknek és haladóknak, s terveznek kurzust annak megmutatására is, hogyan alkalmazhatók a számítástechnikai programok az iskolában, a matematika- és a fizikaórán kívül például a magyar nyelv és Irodalom, az idegennyelvek oktatásában. A pedagógiai intézet kiadványa emellett tájékoztatja a pedagógusokat az idei országos és megyei pályázatokról is. A nevezési feltételek mellett részletesen ismerteti az ajánlott pályázati témákat is. Az európai rajzművészet remekei Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban A Szépművészeti Múzeum a modern külföldi rajzgyűjte- mény európai hírű lapjait mutatja be a műfaj kedvedéinek. Közülük a legtöbbet — szám szerint 259 darabot — a művészet és a múzeum önzetlen, nagy barátja, Ma- jovszky Pál ajándékozta 1935-ben. Biztos kvalitásérzékkel, kiváló ízléssel, anyagiakat sem kímélve válogatta össze főleg a francia rajzművészet remekeit. A szakszerűéin rendezett kiállítás végigkíséri azt az utat, mely a látás történetének nagy forradalmán, a XIX. századon át vezet a kortárs művészetig. A bemutató hazai vonatkozásokban sem szűkölködik. A XIX. század elején a magyar főúri megrendelők által sokat foglalkoztatott J. Kriehuber leheletfinom akvareliljeivél indul, és R. Alt pest-budai latkérőivel foivtatóHik a hazai műemlékkedvelőinek gyönyörűségére. A XIX. század művészetének egyik uralkodó áramlata a múílt kötöttségei alól felszabadulást jelentő romantika volt. Legnagyobb mestere. Delacroix lendületes, Szent Sebestyént ábrázoló toílraiza • csak a legnagyobb régi mesterek műveihez mérhető. A fejlődés további irányát a természethez forduló barbizonf festők jelölték ki. Művészetüket Daubigny és Rousseau hangulatos tájai ismertetik meg a közönséggel. Az iskola nagymestereit, Corot-1 , és Millet-1 krétarajzok képviselik. A barbizomi mesterek baráti köréhez tartozott a francia karikaturista, Daumier. A francia realizmus vezéregyénisége Courbet volt, s Guys volt az első, aki felfigyelt a kialakuló párizsi nagyvilági életre. A tárgyak isidott képét megörökítő realizmust felváltó impresszión! zmus a tárgyak optikai illúzióját adta. Művészeinek fényes sorát legnagyobb mesterük Manet párizsi utcát ábrázoló ecsetrajza. Renoir ragyogó színvi- lágú akvarefill iei. Sisley-nek a moret-i templomot ábrázoló kékes árnyékokkal mélyített krétarajza, valamint Pissaro és Degas ritka lapjai képviselik. Az impresszionistáik második nemzedékéhez tartozó Toulouse-Lautrec a modern rajz és vonal egyik kiemelkedő művésze a korabeli híres mulatóról, a Moulin Rouge-ról készített karikaitúr&szerű pillanatfelvételt. Az impresszionista művészet felbomlását jelző pointilizmust Auguste Rodln: Tanulmány Madame Séverin portréjához Pierre Auguste Renoir: Csónakázók képviselő, Seurat és Signac meillett a korszakos Cézanne is szerepel több művel, ö volt a nagy forradalmár, aki a huszadik század mestereinek irányt mutatott a kubiz- mus felé a tér és testek szerkezetének hangsúlyozásával. A holland Van Gogh az ex- pres&zionizmus elindítója volt, érzelmileg túlfűtött képeivel. A kiállításon első, szociális indítékú, sötét korszakának jellegzetességeiről valló, munkásasszonyt ábrázoló szénrajza szerepel. Az impresszionizmust felváltó harmadik nagy irányzat a dekorativitás volt, amely e kiállításon Paul Gauguin műveiben jelentkezik. Ez áramlat örökösei voltak a Vadak és a Nabis csoport képviselői, akik közé Bonnard mellett a magyar Rippl-Rónai is tartozott Párizsban töltött ifjúsága idején. Már a huszadik századot köszönti Picasso korai Anya gyermekével című rajza, mely első nagy stílusváltáséinak idején, 1905-ben készült. A századfordulón Közép- Európában virágkorát élő szecesszió a bécsi nagy mestereket képviselő Klimt különleges lapja sokat elárul a korszak erotikával túlfűtött légköréből A fiaitalon meghalt Schiele viszont az ex- prassziomizmus úttörője volt. A most reneszánszát élő Kokoschka is tanulmányozható a bemutatón egy kiváló lappal. Századunk tudományos világszemléletének megfelelően az absztrakt irányzatokhoz tartozó művészek a valóság szerkezetét akarják feltárni különféle geometriai formációkba sűrített alakzatokkal. Ide sorolhatók Van Doesburg arch i tekturális jellegű kompozíciói. Delauney finom szét képviselő Kollwitz és pasatellja. " Lea Grundig politikai! hitvailNaipjainkba vezetnek át a lás erejével bíró művel, szocialista indíttatású művé- B. L Picasso: Anya gyermekével Tódor János: Rum és F él éve jártunk az egyetemre, de szinte észre sem vettem az asszonyt. Magam sem tudom már, hogyan keveredtünk egymás mellé. Akkor, az előadásról hazafelé tartva beszélgettünk először. Sokáig ácsorogtunk a toronyház bejárata előtt, ő felszabadultan fecsegett, én meg egy literes zacskós tejre női fejet rajzolgattam. Már- már megúntam a dolgot, amikor fölhívott magához. A kis garzonlakásban alig volt bútor, a földre ültünk, és csak úgy zacskóból ittuk a tejet. Most megittuk az arcodat, mondtam neki, mire ő bájos grimaszt vágott és nevetett. Derékig érő szőkésbarna haja szétterült alatta, ahogy hanyatt feküdt a szőnyegpadlón, arca fehér bársonyba préselt V betű. Hívj Kölyök- nek, mondta, mielőtt megcsókoltam. Akkoriban Z.-vel, az orvostanhallgatóval laktam együtt albérletben egy külvárosi családi házban. Vizsgaidőszak kellős közepén fogadott be, mert korábbi bérleményemet egy túlságosan is jól sikerült szilveszteri buli után felmondta a házinéni. Rideg, barátságtalan szobában éltünk, a redőnyt nem lehetett fölhúzni, így egész nap égett a lámpa. Z.. ha Ügy ítélte, hogy odakint rossz az idő, hetekig ki sem mozdult a szobából. Aludt és olvasott. csupán a legszükségesebb táplálékot véve magához. Zimankós februárt írtunk, szakadt a havas eső, így azután Z. többnyire ágyában heverészett. Én napközben dolgoztam, este az egyetemre jártam, Z.-vel jóformán csak éjszaka találkoztunk. Szobatársam akkor már harmadszor olvasta Druon háromkötetes történelmi regényét, a Vaskirályokat. Éjszakánként a derék királyokról folyt aszó, és Z., aki régésznek készült, s csupán szülői kívánságra iratkozott az orvosi karra, órákon át rajongással tudott beszélni a középkor méltóságteljes nemesi eleganciájáról. Imádta a nyolclovas hintókon száguldó hercegkisasszonyokat, a kard ki kard párbajok büszkén férfias egyértelműségét, a főúri lakomák vad tobzódását. Z., bár nem hitt igazán Istenben, valamelyik honi székesegyházban tudta csak elképzelni esküvőjét, hatalmas tömeggel, amely vivátot kiált az ifjú pár láttán. De az esküvővel, úgy tetszett, Z.-nek még egyelőre várnia kell, az áhított barátnő a beláthatatlan messzeség ködébe veszett, s lovagunknak — rajtam kívül, ha ugyan nem tűnik ez szerénytelenségnek — társasága sem akadt. Z.-nek megvetetten idegen (és érthetetlen) maradt a szabados egyetemista életforma. Büszkébb és csökönyösebb volt annál, hogy életközeiből is szemügyre vegye ezt a szabadosságot. Konok (már-már mazochista) cinizmussal palástolta a ránehezedő magányt. Olykor megpróbáltam kizökkenteni ebből a tikkasztó tespedésből, holdkóros álmodozásból. Éjszakai szórakozóhelyekre cipeltem, lányokkal igyekeztem összehozni. Mindhiába. Arisztokratikus merevségét az ital sem oldotta, és amíg én elmentem táncolni, Z. egész egyszerűen faképnél hagyta a nőket. Kölyök volt az egyedüli, akit fölhívtam albérletünkbe. Amikor Z.-vel ezt közöltem, s egyben megkértem, szeretném, ha majd néhány órára magunkra hagyna minket, az orvostanhallgató hanyag vállrándítással nyugtázta a dolgot. Érkezésünkkor Z.-t ágyban találtuk, kezében félliteres tearumos üveg. Kölyök nem kért rumot, így datolyával kínáltuk- A datolyát Z. me- netrendszerűen szállította otthonról. Bár 6 kifejezetten utálta az aszalt, cukrozott gyümölcsöt, a szülei mindig több dobozzal csomagoltak neki. A rumot egy kiadós influenza után én honosítottam meg, s többnyire hajnalba datoly nyúló historikus merengéseink közben fogyasztgattuk. Aztán ahogy én rákaptam a datolyára, ugyanúgy Z. mat- rózi erényeket csillogtatott meg a rumfogyasztás terén. Z-t elsősorban a háziakra tekintettel kértem meg, hogy tartózkodjék otthon, amikor megérkeztem titkos asszonyommal. Szükségem volt az alibire, mivel a házirend szerint nőket nem fogadhattunk az albérletben, legfeljebb a kora délutáni órákban, és tanulási szándékkal. Telt múlt az idő, a rum elfogyott, Kölyök is torkig volt már a datolyával, ám Z. jelét sem adta, hogy távozni kíván. Sőt, egyre inkább fel- villanyozódott, és mintha én ott sem lettem volna, úgy meresztgette a szemét azasz- szonyra. Ha nehezen is, de végre sikerült eszébe juttatnom, hogy ő tulajdonképpen vacsorázni készült. Amikor Z. szedte a sátorfáját, Kölyök az órájára nézett, és idegesen mondta, hogy most már neki is mennie kell. Dühös voltam, elsősorban Is a félnótás Z.-re, aki, és ez meggyőződésem, mind a mai napig, készakarva cseszte el az időnket. Ugyanakkor sajnáltam is egy kicsit szobatársamat, hiszen olyasmi történt most vek, amit mégse; a hasem tapasztaltam nála: tetszett neki a nő! De hát mit volt mit tenni, sajnos az asz- szonyt én akkor már szerettem. Tehetetlen mérgem célirányos gyűlöletbe ment át, amikor az ajtóban a leskelő- dő házibácsiba botlottunk. Utunkat állta a sunyi katolikus, és Kölyöktől a személyi igazolványát kérte. Mondtam neki, hogy megnyugodhat, a hölgy nem kurva, de ha az lenne, akkcrr sem fednénk fel holmi kiváncsi öregurak előtt a kilétét. Kölyök buszra szállt, én pedig Líviához siettem, ö még nem volt asszony, így az estéit sem kellett otthon töltenie. Mire hazaértem Z. már ismét az ágyon hevert. Hol voltál, te hülye, kérdezte, amikor matatásomra fölriadt. Hogyhogy hol, méltatlankodtam, mi közöd hozzá, és éppen el akartam küldeni a délutáni viselkedése miatt a francba, amikor hirtelen azt mondta: még sohasem vártalak annyira.» Z. A Vadásztanyán vacsorázott, megivott két üveg barna sört, és friss erdei levegőtől kitisztult fejjel ballagott hazafelé, amikor rátámadtak. Ahogy rémülten hátrapillantott, a kiáltásra egy csíkos pizsamás, robosztus férfit látott maga felé rohanni. Végre megfogtalak, te szemét, ordította a férfi, mesélte Z.-, most elkaptalak, te kukkeló strici. Képzelheted, hogy mit éreztem, folytatta Z., ott fekszem a földre teperve, és egy dra- bális állat azt üvölti a fülembe, hogy én vagyok az, aki esténként az ablakuk alatt a lánya és felesége után les- kelődik... Dehát én Z. vagyok, az orvostanhallgató, dadogta ijedten a lucskos hóban fekvő Z., és egyre bizonygatta, hogy ő K.-éknél lakik, ők majd igazolják. A pizsamás férfi hátracsavart karral tuszkolta maga előtt az orvostanhallgatót. Biztos voltam benne, hogy itthon leszel, mondta keserűen Z., és szétvered annak a marhának a pofáját. De te persze szartál itthon lenni, tette hozzá csalódottan. Z.-t végül is a szomszédban tré- cselő háziak szabadították ki a megalázó fogságból. A történtek után egy héttel ajánlott levelet kaptam, amelyben a házibácsi hivatalos hangnemben tudomásomra hozta, hogy albérletemet azonnali hatállyal felmondja, s amennyiben még ebben a hónapban elköltözöm, az előre kifizetett bérleti díj arányos részét is hajlandó visszatéríteni. NÓGRÁD — 1966. augusztus 30, szombat 9
