Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-30 / 204. szám
Folyamatosság és megújulás ÚJ TANÉV- ÚJ FELADATOK Dr. Horváth István az oktatási törvény bevezetésének követelményeiről A mostani tanév — ha majd évtizedeik múlva vissza- tekiateinek rá — minden bizonnyal különleges helyet foglal el a szocialista pedagógia történetében. Szeptember elsejétől fokozatosam megkezdődik az oktatási törvény bevezetésié. Születését — emlékezhetnek olvasóink — széles körű társadalmi vita előzte meg. az Országgyűlés körültekintően és megalapozottan hozta meg döntését. A javaslatok törvénnyé tettek, s eljött az idő, hogy paragrafusai valósággá váljanak, betűinek szelleme hassa át az oktatási intézmények és az irányítás, illetve az egész társadalom gyakorlatát. Nógrádiban a tanévkezdés — beleértve a szülőiket — mintegy 70 ezer embert érint közvetlenül. Az általános iskolákba 29 ezren, a középfokú tanintézeteikbe 7 ezren járnak, ellátásúikat 3 ezer pedagógus végzi. Valamennyi számadat az előző esztendő memy- nyiségi mutatóihoz hasonló, tendenciózus változások a belső arányok között észrevé'te- lezhetők. így: növekszik a középfokú tanulók és a friss diplomás pedagógusok száma. A képesítés nélkül tanítók aránya jobb az országos átlagnál, 3 százalék atett van, de megyénkben is szigorodtak alkalmazásuk követelményei. A tárgyi feltételek javításéira mindenütt nagy erőfeszítéseket tettek a helyi tanácsok. A tatarozások, a festések mindenhol megtörténtek, számos helyen felújították, korszerűsítették az intézményeiket. Általánosságban helytálló a kijelentés: szeptember elsején jobb. korszerűbb körülmények között kezdődhet a tanítás, s újra — a követelmények növekedésével párhuzamosan — nagyobb társadalmi figyelem fordul az iskolák fel>. Az új oktatási év feladatairól beszélgettünk dr. Horváth Istvánnal, a megyei tanács művelődési osztályának vezetőjével. — Oktatási intézményeink mennyire készültek fel a tanévkezdésre, várható változásaira? — A személyi és tárgyi feltételek, az erőfeszítések ismeretében állíthatom, intézményeink jól felkészültek a tartalmi tennivalók elvégzésére, az oktatási törvény bevezetésére. A felkészülést voltaképpen már a nyár elején megkezdtük, amikor Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes tartott előadást Salgótarjánban a minisztérium törekvéseiről. Ezt augusztusban Salgótarjániban és Balassagyarmaton, közös tanácselnöki, igazgatói értekezleten értelmeztük, erre meghívtuk a párt-, a szakszervezet és a KISZ, az úttörőszervezetek képviselőit. A középfokú oktatás feladatait még további regionális értekezleten pontosítjuk. Mindent egybevetve, úgy gondolom, az irányítás megfogalmazta, tőle elvárhatóan a követeliménye- ket, és nincs semmiféle elvi, működési akadálya a tanévkezdésnek. — Az olyan nagymérvű, jelentős változások idején, mint most, fennáll a veszély, hogy lanyhul a figyelem a változatlan tennivalók iránt, holott a kontinuitás legalább annyira fontos. Ennek elkerülésére először a változatlan tényezőkről szóljunk... — Természetesen a fő — elsősorban tartalmi, oktató- nevelő — feladatok semmiképpen sem változnak. Továbbra is alapvető például az anyanyelvi nevelés, a beszédéé kommunikációs készség fejlesztése, az idegennyelv-tudás javítása. Örvendetes, hogy a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban szakköri formáiban újra elkezdődik a szlovák nyelv oktatása. Szeretnénk, ha ezt a nyelvet a salgótarjáni kereskedelmi szakiskoláiban is tanítanák, fakultációs kereték között. Előbbre kell lépnünk a történelemoktatásban, a történelemtanárok képzésében, továbbképzésében. Nagyobb hangsúlyt keli kapnia a szocializmus korszaka oktatásának, arra kell törekednünk, hogy viláigosaibb kép rajzolódjon ki történelmi eredményeiről. Fontosak a természettudományi ismeretek, illetve az ismeretek műszaki, technikai irányultságának magasabb szintű megvalósulása. Folytatni szükséges az egészséges életmódra nevelést, az intézmények és az egészség- ügyi, sportszervezetek együttműködésének sokoldalú fejlesztésével. Nem maradhat figyelmen kívül a tanulók viselkedésének, magatartásának, fegyelmének, a tanuláshoz és a munkához való viszonyának egészségesebbé formálása. Ezt a társadalmi szervekkel — úttörővel, KISZ-szel — karöltve szorgalmazzuk, nagy szerepet tulajdonítva ugyanakkor a közoktatási és közművelődési intézmények együttműködésének, az itt szerzett hatások, ismereteik gazdagításának. Korszerűsíteni kívánjuk az esziközellátottságot. A megyei tanács és a minisztérium együttműködésében elsősorban a számítógéppark bővítésére nyílik tehetőség, de az elkövetkezendőkben is számítunk a gazdasági egységek segítségére. — Az újítások legtágabb köre az iskolák belső életére vonatkozik. Önállóságukra, differenciáltságukra, a pedagógusok döntési szabadságára stb. Mire hívná fel e téren a pedagógusok és a közvélemény figyelmét? — Az oktatási törvény mesz- szemenően biztosítja a demokratikus jogokat. Lehetőséget ad, hogy a nékik legjobban megfelelő gyakorlatot alakítsák ki az intézmények. 1987. szeptember végéig kell általánosam olyan körülményeket teremtenünk, hogy a törvény teljességgel! érvényesüljön. Erre már most készülnünk kell, éppen úgy. mint az igazgatók megválasztására. Az idei szeptembertől kezdődően az intézményvezetők megbízatásálban figyelembe kell venni a tantestület véleményét. Ez megköveteli a választottól, hogy pedagógiai elképzeléseivel megnyerje a feladatoknak a pedagógusokat. Ugyanakkor e demokratikusabb körülmények között jobban kell érvényesülnie az igazgató vezetői egyszemélyi felelősségének. Fehér László: Napimádő — Miben nyilvánul meg még a pedagógusok döntési joga? — A hosszabb távú, eredményekre összpontosító pedagógiai gyakorlat jegyében gazdagodik a pedagógusok szabadsága. A szaktanár az iskolai körülményeknek, a tanulók felkészültségének megfelelően szabadon választhatja meg a tantervi anyag tanítási módszerét, a kiegészítő ismeretanyagot. — A demokratizmus szélesedése milyen lehetőségeket kínál a tanulóifjúságnak? — Az őket. érintő kérdésekben általánossá válik véleményük kikérése, érvényesülése. Legáltalánosabban a tanulást segítő öntevékenységi formáik ateküláisáiham jelentkezik ez, de megnyilvánul a működési szabályzat, a házirend vitájában is. ígéretes lehetőség. hogy az idei tanévtől diáksportkörök szervezhetők, a tanulók 20 százalékának egyetértésiével, az intézményvezető jóváhagyásával, beillesztve az iskola működési rendjébe. A sportkörök az öntevékenységre alapozódnak, és önálló egyesületekként működnek. — Az iskolák és a tanulók fegyelme asztaltársaságok, útközbeni ismeretségek gyakori témája, rendszerint a negatív oldalról megvilágítva. Ebben hoz-e valami újat a törvény? — Űj vonás, hogy egyes tiltó rendelkezések hangsúlyosabbá válnak. Nem szabad például semmiféle szeszes italt fogyasztani az iskolai rendezvényeken, szalagavatókon, iskolád bálokon' stb., se felnőttnek, se diáiknak. A kis- karúakniak egyértelműen megtiltja a törvény a dohányzást, minit egészségre ártalmas szokásit, és korlátozza a felnőtteket, akik gyerekközösségben nem gyújthatnak rá. — Az oktatás irányításában van a legkevesebb változás, a meglévők mégis fontosak. Országszerte megalakultak a megyei pedagógiai intézetek, megszűnik a szakfelügyelet... — -A megyei pedagógiai intézet megalakulása hangsúlyosabbá. egységesebbé tette irányítást. / A szakfelügyelet pedig — az önállóság jegyében — tartalmi módosuláson megy át. és a szaktanácsadás kerül előtérbe. A szaktanács- adók irányítása a pedagógiai intézet hatáskörébe tartozik. — Az előbbi témakörrel, bizonuos fokig kiléptünk pz iskolákból, és ez ébreszti a, következő kérdést: miféle új motívumok jelentkeznek az iskolák külső kapcsolataiban? — Minden intézményben újra szükséges fogalmazni a szülői munkaközösségek feladatát, új módszerekre, formákra ösztönözve az oktatási-nevelési célok • megvalósulása végett. A törvény életre hívja az iskola tanácsokat, amelyek szervezésében, összetételében, vezetésében — a korábbi gyakorlatinak megfelelően — a Hazafias Népfront helyi szerveire hárul a kezdeményez» szerep. E társadalmi szervezetnek a tagsága az iskola adott gazdasági, intézményi, szervezeti köréből verbuválódik, s beleszólása, felelőssége van valamennyi kérdés eldöntésében. —■ Végül: minden törvény annyit ér. amennyi megvalósul belőle. Persze a megvalósuláshoz szükséges jól megismerni, és tenni kell érte. Ebben a tekintetben milyenek megyei kilátásaink? — A végrehajtáshoz szükséges információk a tantestületek rendelkezésére állnak. Folyamatosan jelentek- j elemnek meg a rendelkezések a Magyar Közlönyben, a Művelődési Közlönyben, s a művelődési miniszter végrehajtási utasításait tartalmazó füzet hozzáférhető. Amit mi kérünk: az iskolák a megismerés után konkrétan gondolják végig a feladataikat, és így fogalmazzák meg a házirendben, a működési szabályzatban. A tennivalók megyénkben is elvégezhetők, a folyamatok továbbvfhetők, a feltételek megléte és a pedagógusok alkotó magatartása alapján.: Ehhez viszont türelemre, egymás véleményének meghallgatására, tehát valóságos demokratikus viszonyokra van szükség. Akikor remélhetőleg lényegesen csökken a ma még érzékelhető bizonytalanság, és az egv évvel későbbi tanévet, ateíkór a törvény bevezetése befejeződik, egészségesebb, jobb közérzettel kezdhetjük. Sulyok László ... Jártam aztán néhány napja magam is a veresvizi (Románia) bányászok között. A mi bujáki festőnk — Glatz Oszkár ezen a tájon érte el talán mégis legnagyobb sikereit. Legalábbis innen készült kis és nagyméretű olajaival jelentkezett igazi siker mellett vagy hetven évvel ezelőtt Budapesten a Műcsarnokban. Előbb hát valamit a Veres- tízről — bányavidék, a mi Tarján környéki völgyeink nagyított mása —, Nagybányáról és a románt a magyarral egy testben-lélekben egyesítő bányászról, a jó baráttá vált (fél nap kellett hozzá) Gheorgheról, s majd még valamit a szó szerint csodálatos (admirábil), de amúgy meg minden útikönyvből kimaradt Baia Mare-Nagybá- nya fölé magasodó paradicsomi Izvoráról. Ahol a mi festőnk éppen öt hónapot töltött mielőtt Bujákra lelt volna. Glatz nyomában az Izvorán Asszonypataka. Egészen 1347-ig ez volt a neve Nagybányának. Akkor aztán teljesen leégett és újraépülve vált Nagybányává. A távoli történelmet itt a Veresvíz-pa- tak völgyében elhajtja a Szmí- tán nevű kistermetű lovacska, elvakkantja a félvad, medvét űző hírben járó-rohangáló Dick, a „majdnem” farkaskutya; annyi bizonyos, hogy a szőre mint a drót, amit fekete lakkal fújtak be, s aki konyít valamit a kutyákhoz — tudja, mit jelent: többet él kint az erdőn, mint megkötve a kis bányászhaz udvarán. Szultán mellett legel a nevenincs máramarosi tehénke, zsemleszínű, a fején a fekete bivalyoktól leután- zott néhány karakán csík; kis termetű, jótejelő jószág amúgy és a bányász Gheorghe sógorának háztartásához tartozik a többivel egyetemben. Vasile ért ugyan magyarul elég sokat, de beszélni keveset tud még. Nemrég nősült be Gheorghe családjába, a húgát vette el. Vasile maga is a bánya dolgozója, igaz, felszínen végzi munkáját, de mégis csak bányász. A kis család fele tehát román, a másik fele szatmári, vagy bihari magyar, amiként Gheorghe fia is szatmári lánytól, a feleségétől született. Gyuri, nevezzük most már így apai oldalról román származék, anyja nagybányai magyar asszony. Apjáról keveset tud, nevelőapja nyugdíjas egykori aranybányász. Glatz Oszkár az ő őseikről festette azt a képét, amiről a művészettörténet régen kiderítette, hogy amikor első évben részt vette a Hollósy Simon-féle (korábban müncheni) nagybányai festőiskolán — nos, akkor festette Az imádkozó bányászok című nagy alakú olaj képét éppen itt a Veresvíz mellett egy régen beomlott tárna közelében. Tízen-tizenegyen láthatók a képen, térdeplő bányászok a leszállás előtt, a felkelő nap sugara rájuk vetődik. Amikor nem is olyan régen Glatz Oszkár nyomában idehaza jártunk Bujákon Zengő Árpád rádióskollégával — jött is valamiféle „jelzés” talán Ózdról, vagy éppen Miskolcról. Hogy ez az első sikeres Glatz-kép ott lett volna kiállítva állandó jelleggel valamilyen bányai, vagy kohászati vállalati főépületben! S, jött a jelzéssel együtt a kérés is — aki tud róla, hogy hol van a veresvizi bányászokat ábrázoló olajkép, mondjon róla valamit...! Jómagam csak annyit tudok mondani, hogy láttam a Ve- resviz völgyét, a patak partján Gyurival járva, sógorral barátkozva, Szultánt, Dicket, máramarosi tehénkét simítva, a hegyből kicsordogáló kellemes forrásvízből merítve egy odakészített bádogdobozból jót kortyolva láttam, ahogy a bányászok a nemzeti ünnep előtt (augusztus 23.) a rövidített műszakból egyenként lefelé lendültek a hegyből a völgybe. Kezükben a régi karbidégős lámpákkal, vagy éppen a vulkánfiber sisakra erősített kis fényszóróval amúgy vizesen-sárosan a lötyögős gumicsizmákban. Mind egyformán mozogtak, ahogy vitte őket lefelé a lendület, fentről a hegyből, a nemesércet őrző kőbányából, mert amíg az arany- vagy ezüsttelér elő nem kerül —, csak kőbánya a legszebb aranybánya is. Ez a Veresviz amúgy meg valóban veres az agyagtól vagy a kioldott érctől. Elnyelte őket a méregzöld völgy torka a város felől, ott ahol a kis hidakon túl a mi régi salgóbányai, baglyasaljai parasztházas kolóniánkhoz hasonló, (de megszólalásig!) telep van és valamiféle öltöző is, fürdő. S, azon túl már a város polgári házai, közelben a Virághegy, amely alatt (megvan ma is!) 1896-ban München után Hollósy létrehozta a művésztelepet. S, már ott, a Zazár folyó csendes szélvédett partján, sok új szép épület áll; a Karpatia szálló, a művelődési ház, közelben a városi tanács modern, mégis itteni hagyományokra néző igazán szép, tagolt épületcsoportja toronnyal, órával, parkjában egykori nehéz sorban nyögő román jobbágyokat ábrázoló hatalmas méretű kőszobraival. közelében a művésztelep alkotójaként majd fél évet —, soha nem tudom meg hol van és milyen ez a csodálatos fenti táj a maga ezer-egynéhány méteres fenyveserdeivel. Mert az útikönyvek úgy tesznek, mintha nem is tudnának róla. Említik a jóval lejjebb lévő, de amúgy meg útközben található Firiza (Ferezely) folyócskát, amit elgátoltak, egy majd hatvanméteres építménnyel felfogva vagy húszmillió ! köbméter kristályos vizet, innen látva el a gyorsan fejlődő várost egészséges innivalóval, de már a feljebbi tájat nem ismerik. Nem így a helybeliek, akik végig az ezerméteres szerpentin mentén minden szabad idejükben teljes önállósággal táboroznak, (bár jó kemping is van a tónál), fürdenek a Gyuri által Feketevíznek nevezett Firiza folyócska jéghideg vizében. Gyuri állítja — itt bárhol felverhetem a sátrat, maradhatok. amíg kedvem tartja, nem üldöz el senki a fantasztikusan szép és tágas napsütötte hegyi „tengerszem” mellől sem a Feketevíz, vagy feljebb érve az Izvora „örök napfény tisztásáról”. Ott mindig süt a nap. Glatz Oszkár itt élt legfelül egy erdészházban, amit ma is megtalálni. Valamikor ez volt talán az egyetlen épület az Izvorán, ma kicsit távolabb és még feljebb nyári üdülő- paradicsom, téli síközpont áll három-négy szép fekvésű motellel. Lent ménes legel a napfény tisztásán, fent a sátraknál erős ízű kolbász sül és egy sajátos, egészen aprócska fasirtféle, amire egy-két üveg sör semmiképpen nem elég. A. mi bujáki festőnk innen vagy két tucat képet hozott le egyetlen nyári szezon alatt és azokat mind sikerrel kiállította a bányai művésztelep kollektív tárlatán még talán 1907-ben is. Aztán távolodott el az Izvorától (igaz, hogy húsz év múlva a telep is átalakult egészen) és kereste a lelket erősítő új tájat először a Balatonnál, aztán végig egész Dunántúlon. Míg végül Ecseg felől a hegyen át közeledve megállt a bujáki magaslaton és azt mondta „Ez az! Ezt kerestem”. A palóc táj szépsége méltán fogta meg a festőt, aki kicsinyített mását találhatta meg nálunk a fenséges Izvorának. S, benne a bujáki embert, akit annyira szeretett. De, első magasba szárnyalása az Izvorán esett. T. Pataki László Ha nincs Glatz Oszkár, aki az Izvorán élt Nagybánya I NÓGRAD - 1986. augusztus 30., szombat 7
