Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-30 / 204. szám
A közösség példája Salgótarján külterületén a Bl-es út és a vasút közötti térségbein nyújtózkodik a NÁ- ÉV központi ipartelepe. A többholdnyi terület Salgótarján felé eső sarkában egy hatalmas épület, a tmk és gépjavító műhely áll. A csarnok előtt ijesztően hatalmas méretű autódaru, a vezérgépek családjából. Arányai mellett eltörpül a két „géporvos”, amikor a ..diagnosztizálás” végett szemrevételezik. Fehér köpeny, fonendoszkóp helyett ezek a doktorok megállapíthatatlan színű, olajtól foltos öltözéket viselnek, a gyógyítás eszköze náluk: szerszám. — Szocialista brigádunk vállalásai közt szerepel a nehézgépek soron kívüli javítása — mondja Karkus János, e Zsukov marsall nevét viselő brigád vezetője. Nem kis dolog, de szép szo- eialista brigád vezetőjének lenni. különösen, ha ez a brigád kétszer nyerte el az-ezüst, és hetedszer az arany fokozatot az 1972-es megalakulás óta. Még nagyobb érdem, ha azt is tudjuk, hogy a brigád kilenc tagja közül eddig heten kanták meg a Vállalat kiváló dolgozója címet, á brigád vezető. K«rkus János pedig tavaly Kiváló munkáért miniszteri kitüntetésben részesült. — Hogyan sikerült ennyi elismerést összegyüjteniük? A hrigádvezető nem sokat töpreng a válaszon: — Tettük a dolgunkat, teljesítettük a vállalat és a magunk szabta követeimén veket. A napi feladatokon túl társadalmi munkát végeztünk itt a munkahelyen. a vidékiek pedig lakóhelyükön is, mint például a karamcskeszi óvodánál Szalai Lajos, aki most e padlóburkolásban segít éppen. — A pépek „doktora” padlót burkol? — A Zsukov brigád majd minden tagja több szakmával rendelkezik. Idén négyen végezitek szakmára jogosító tanfolyamot közülünk. Jobb így a dolgozóknak, a vállalatnak egyaránt, hisz’ így nem kell elvonni munkaerőt valamilyen jelenítő« munkától. Ezentúl is fontosnak tartjuk a képzéseket. Az évek során egyre többen ismertük fel a csapatban egyéni életünk falain túl a kitekintés szükségességét. Igényeljük a közösségi életben való részvételt, a lépéstartást a politikai élettel, a szakma fejlődésével — semmázza a közös Véleményt Karkus János. — Ügy tudjuk, az újítások terén is élen járnak... Megélénkül, tekintete büszkeségtől sugárzik. — Minden évben legalább két újítással rukkolunk ki. Most is párban adtuk be. Egyiket, Zagyi Gyula társunkét már el is fogadták. Ez a homlokvillás targonca biztonságosabb üzemeltetésével foglalkozik. — Több újító kedvű pan a Zsukov brigádban? — A hármas fogat. így nevezzük magunk között a csapatot. A ,.notórius” újat keresőik Szalai Lajos, Zagyi Gyula és én] vagyunk. Természetesen mások is csatlakoznak időről időre. Nem vagyunk Edisonok, de az ésszerűt, a gazdaságosait jobban tiszteljük. — A művelődési szakemberek azt tartják, hogy a leg- fontosabb és legtömegesebb művelődési keretek a szocialista brigádok létében rejlenek. önök is Így látják? — A kollektíva összetett, számunkra nem lehet egységes „műveltségreceptet” adni, de ügyelünk arra, hogy kis közösségünknek ne „találjunk ki” i Illuzórikus kulturális vállalásokat. A mindenkori érdeklődésre építettünk, kiki színházba, moziba jár rendszeresen, van aki a könyvet kedveli. Szeretjük a közös kirándulásokat, ahol a munkatársak családtagjait megismerhetjük, velük együtt kiki gondját, örömét. A bajokon közösen segítünk, az öröm pedig sokszoros lesz, hogy osztozunk benne. — Mi az előnye, ha valaki brigádban dolgozik? — Homlokráncolva adja a választ: — A szocialista brigádmozgalom már társadalmi mozgalommá vált. A munkahelyi demokrácia iskolájának is tekinthetők: a közösség példája és szelleme magával ragadja az elmaradókat, a gondolkodásban és életmódban rm még helytelen úton járókat — Idei terveik? — A» eddig elért eredmények köteleznek bennünket. Ügy látjuk, hogy célfldtűaé- seinlfcet idén is teljesítjük, ugyanis nem tttigoDt szándékunk, hogy jövőre is az. aranykoszorús fokozat birtokosai legyünk. Tuza Katalin II lakosság és a szén At «slmi'ilt hú*z évb®n arl* biitattuk Mi ti I III U11 a lakosságot, hogy ne tegyen kísérletet az elhasználódott olajkályhák pótlására, hanem vásároljon helyettük vegyes-, illetve széntüzelésű kályhákat és kazánokat. Most, hogy a nemzetközi olajárak csökkentek, nem mondhatjuk az ellenkezőjét... A lakosság pénztárcájával és érzelmeivel nem lehet játszadozni. Ezért félreérthetetlen egyértelműséggel ki kell jelenteni, hogy maradjon meg továbbra is a szénfűtés mellett, mert a kormányzat hosszú távon garantálja az ellátás biztonságát. Korántsem mellékesen megjegyzem, hogy ezt kívánja az ország jól felfogott gazdasági érdeke is... Ipari miniszterünk, Kapolyi László mondotta a fenti szavakat, még az idén februárban. A nyilatkozat tartalmát később, a nyár folyamán egy kormányhatározat is megerősítette. Ügy véljük, hasznos lesz erre emlékeztetni a fűtési idény közeledtével, hiszen most, a bányásznap táján, sok szó esik a szénről. Több, mint más évben ilyenkor, mindenekelőtt azért, mert kormányunk alig néhány hónapja döntött a szénbányászati iparág átalakításáról. Egymást követik az energia- ellátás felelős szakembereinek nyilatkozatai, meggyőző érvelést hallunk arról, hogy — jóllehet, az ország 36 széntermelő aknája közül 1990-ig bezárnak 14*et — szó sincs a 60- as évek szénkrízisének megismétlődéséről- Mindenekelőtt azért nincs, mert a széntermelés — a hetedik ötéves terv előirányzatához híven — évi 24 millió tonna volt, és marad a jövőben is, 'csak annyi az eltérés, hogy ezen belül egy kicsivel több lignitet termelünk, mint idáig. A felelős vezetők részletesen kifejtik, hogy már azért sem lehet szó a húsz évvel ezelőtti idők szellemének és gyakorlatának megismétlődéséről, mert — az akkori évektől eltérően nemcsak bezárjuk a gazdaságtalanul termelő, már kimerülő félben levő bánvákat, hanem azzal egyidőben új, bő hozamú és korszerűen gépesített aknákat nyitunk. Hozzáteszik: — a 60-as évek energiapolitikájával ugyancsak merőben ellentétesen — féltő gonddal őrködnek azon, hogy a nehéz es férfias bányászszakma a jövőben is olyan töretlen anyagi és erkölcsi elismerésben részesüljön, ami méltán megilleti. Ezt példázza a föld alatt dolgozóknak juttatott tavalyi 9, idei 10 százalékos rendkívüli béremelés, vagy például az a tény, hogy miközben ráfizetéssel termelő bányákat zárunk be, kibontakozóban van egy újabb, kedvezményes bá- nyászlakás-építési akció. Ez a tény Is azt dokumentálja, hogy az országnak hosszú, sok évtizedes távlatban is szüksége lesz erős kezű, hozzáértő bányászokra... Bár csak dióhéjban tudtuk Ismertetni a nyilatkozatok tartalmát, s szűkszavú Ismertetésből is megállapítható, hogy az elmondottak mindenekelőtt a bányásztársadalom bizalmának, jövőbe vetett hitének megerősítésére szolgálnak. Noha mindez egybecseng a lakosság érdekeivel — ha nincs elég bányász, szén sem lehet elegendő —, a szénnel fűtő átlagállampolgár megnyugtatására ennyi még kevés. Már csak azért is, mert napjainkban minden második magyar családban szénfűtéssel védekeznek a tél dermesztő hidege ellen, következésképp a szénellátás közhangulatot formáló politikai kérdés volt és marad a jövőben is. Az elmondottakhoz kívánkozik hát, hogy amikor a bányászati iparág átalakításáról határozott a kormány — nyomatékos hangsúlyt kaptak a lakossági érdekek. Vagyis az a tény, hogy a széntüzelésre berendezkedett 1,6—1,8 millió magyar család mintegy 6,5 millió tonna szénre és brikettre tart igényt évenként, s ebből mintegy 5 milliót — 1990- ig, sót azután is — a hazai mélyművelésű bányaüzemeknek, brikettgyáraknak kell megadniok. Elvben persze az is elképzelhető lett volna, hogy a lakosság szükségletének mind a száz százalékát hazai forrásból fedezzük, végtére is vagy száz évre elegendő szénkincsünk rejlik a mélyben. Ám, amint Tarján Róbert, az Országos Energiagazdálkodási Hatóság osztályvezetője kifejtette, ez így nem volna kifizetődő. Az elmúlt száz év meteorológiai megfigyelései szerint ugyanis nálunk a téli kőzéphőmérsék- let plusz 3.5 Celsius-fok átlag körül alakul. Ha csak egy-két fokkal hidegebb vagy — ami ugyanilyen gyakori — melegebb van ennél, a lakosság szénigénye plusz-mínusz 0,6—1,2 millió tonnával ingadozhat. Sokkal olcsóbb, gazdaságosabb, ha nem halmozunk fel itt* hon felesleges szénhegyeket, hanem — hidegebb tél esetén, amiként eddig tettük — kül* földről hozzuk be a többletet, hiszen — több* éves tapasztalat — mindig hozzá tudtunk jutni e mennyiséghez. A lignitakció kibontakozása mindenék* előtt az erőmű-építési programot szolgálja, • lakosságot csak annyiban érint, hogy — választékbővítésként — megjelenik, illetve több lesz a dúsított lignitből készült brikett. Minthogy ennek fűtőértéke a jó minőségű barnaszénével egyenlő, valószínű, hogy népszerű lesz a lakosság körében. Még így is megtörténhet persze, hogy nem mindenki jut annyi mosott berentei vagy kitűnő tótáf barnaszénhez, mint szeretne, de lesz helyette más szén, minden intézkedés arra Irányul, hogy általános szénhiányról ne lehessen szó. Ennyi kényelmetlenséget, ilyen kis kényelmetlenséget talán el lehet viselni, hiszen minden szénmedencénkben annyi és olyan minőségű szenünk van, amit • természettől örökül kaptunkMmnImÍrI/ nyugodt szénpia«! hedr* napjaim* megerősíti m oegh helyzetértékelését. Legfőképpen abban bízhat a lakosság, hogy — amenyire csak lehet — megkímélik őt a rotterdami olajtőzsde tőkéseinek haszonleső üzleti „játszadozásaitól”, az „olajár-libikókától”, vagyis az olaj árának szélsőséges, konjunkturális ingadozásaitól. Nemcsak a széntüzelésre berendezkedett lakosság, hanem egész társadéi*' műnk érdeke is, hogy így történjék. A többi között erre utalt ipari miniszterünk is. M. U Véletlenek szerencsés sorozata? Dobop helyen a drégelypalánkiak A jó hír is lehet meghökkentő. Nem mindennapos újság például az, hogy egy éppen csak ötszáz fős kollektíva, a drégelypalánki Szondi Lakatos- és Szerelőipari Szövetkezet idei tőkésexportjával megyei dobogós helyre vere- kedte fel magát. Ehhez meg pont annyi kellett, hogy a szövetkezet előző évi exportját jócskán megnégyszerezze! A kiugró teljesítmény különösen meglepő manapság, amikor a külföldi piacokon jelenlevő vállalatok, jó esetben is csak lassan araszolva jutnak előbbre. Hiszen ismert a képlet: a nem rubelelszámolású szférában keserves feladat az értékesítést gyarapítani. A drégelypalánki szövetkezet hét esztendeje kezdte el kóstolgatni az alvállalkozási tevékenységet és a bérmunkát. Addig nem is igen jutott ki külföldre, miint mondani szokták, halvány segédfogalma sem volt arról, mit jelent a határainkon túli kíméletlen versenyharcban egy kis helyet elcsípni a piacon. — Most már elmondhatjuk, jó kézzel nyúltunk az új vállalkozásokhoz — eleveníti fel a kezdeteket Gonda Gábor, a szövetkezet főmérnöke. — Az is igaz. óriási szerencsénk volt. Szinte minden bejött, amibe belevágtunk. Pedig a világpiac ténvleg nem az Ecseri, ahol mindent el lehet adni. Akár termékről, akár szakértelemről v®n is szó, nagyon nehéz vevőt találni. A főmérnök többször is véletlenek sm-encsés sorozatának minősíti exnortteljesít- ménvüket. Üsv véli. ez a ió sorozat az idei évben csúcsosodott ki, ezáltal tudott a szövetkezet sok rÄri. tapasztalt exporiőrt megelőzni. — Ml a biztosíték arra, hogv legalábbis hasonlóan folytatódik a sorozat? Energiatakarékos, közúti világítótestek Drégelypalánkon. — Az égvilágon semmi! — feleli határozottan. — Biztosíték csak a már eltelt napra van, amiért megdolgoztunk. De már a következő óra is bizonytalan. Tudunk-e elég szemfülesek, ügyesek lenni, észrevesszük-e Időben a lehetőséget, képesek vagyunk-e elég gyorsan válaszolni rá? Hogyan is tudnánk mindezt előre megjósolni? A bizonytalansági tényezőt mindezek mellett az is erősíti, hogy a szövetkezetnek nincs olyan önálló terméke, mely a világpiacon jó esély- ivei kínálható volna. Az idei évre tervezett 214 millió forint értékű, nem rubelelszámolású exportjából mindösz- sze ötmillió forintos a termékexport: külföldi dokumentáció alapján kemence- acélszerkezeteket készít ezért az összegért. Az exportbevétel java része azonban külföldi munkákban való részvétel fejében kerül a szövetkezet kasszájába. Az iraki repülőtér technológiai szerelési munkáira kötött szerződés például három esztendő alatt hárommillió márkának meefelelő összeget hozott. A nagy- iraki megbízatás azonban jövőre lecseng ... — Ezek mind pillanatnyi lehetőségek, melyeket azonnal meg kell markolni — mondja a főmérnök. — Mások is jöttek már azzal, hogy ilyenformán ingatagnak tűnik a szövetkezet exportja. Az is! A holnapi bizonytalanság azonban nem azt jelenti, hogy a mai bizonyosat ki kellene engedni a markunkból! Más kérdés, hogy éppen ezért mai teljesítményünk sem ok az elbizakodottságra. Néhány fix pont azért a bizonytalanságok közepette is akad. Ilyenek például azok a kiváló referenciák, melyeket a Szondi nagynevű külföldi cégeknél már megszerzett. Említhetjük a nyugatnémet Dr. Schmitz Apelt céget, mellyel több éve igen jó kapcsolatokban dolgozik együtt a drégelypalánki kollektíva. Jelenleg is közös vállalkozásban a Hajdúsági Iparművek téglási gyárában, zománcozókemencét újítanak föl. A partner tudja, hogy a palán - kiaknak nem kell ötször elmagyarázni, miről is van szó. ök viszont azt tudják, hogy a bizalom alapja a kifogástalan munka — nem hibázhatnak tehát. — Nincs rá garanciánk, hogy üzleti sikereink jövőre ismétlődnek. Az idei csúcs mindenesetre egy kis gazdálkodási luftot ad, egy darabig kudarc esetén is lesz talán mihez nyúlnunk. A lényeg számunkra az, hogy külföldi referenciáinkat, kinn- létünket a világpiacon, kapcsolataink bővítésében tudjuk kamatoztatni. Ehhez persze olyan gárdára van szükségünk, mely nemcsak az új autó reményében utazik külföldi munkára, hanem, ha már ott van, nyitva tartja a szemét, fülét, sőt, adott alkalommal üzleti tárgyalások lefolytatására is képes! Megbízható szakértelem, mozgékonyság, szemfülesség, gyorsaság. Eddig ezek adták a kulcsot a sikerhez. Valamennyi külhoni munkáról hozzáértésben. fegyelemben megerősödve tértek meg a Szondi emberei, s ezeket az erényeket később a nagyoroszi telepen dolgozva sem tudják „elhagyni”. Ma már ez is a szövetkezet tőkéje. Ennek ellenére sem finy- nváskodnak. Ha munka kínálkozik, eszükbe sem iut válogatni. Most éppen útburkolati jelek felfestésével kacérkodnak. Miért ne, ha az idegen ajkú rendelő jól megfizeti?! A jövő, persze bizonytalan. A ma bizonyossága azonban ez, s egyáltalán nem kevés. Szendi Márta Az exportmegrendelések mellett a hazai híradástechnikai ipar számára is végeznek bérmunkát. — képek: kulcsár — NÓGRÁD — 1986. augusztus 30., szombat 3
