Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-28 / 202. szám

Pártbizottság e’őtt a féléves terv Tapasztalatok és feladatok EZEKBEN A NAPOKBAN már alapszervezeti taggyű­léseken, pártcsoportüléseken, valamint egyéni beszélgeté­sek során mérlegelik az első fél év tapasztalatait a Nógrád Volán Vállalat dolgozói. A tárgyalás alaphangját az ezt megelőző vállalati pártbi­zottsági ülés adta meg. Aho­gyan a tanácskozást megnyi­tó Kuris Sándor vb'tag mond­ta: „Az első fél év tapasz­talatait használjuk fel a második fél évben ránk vá­ró feladatok sikeres elvég­zéséhez...-’ Ennél a vállalatnál jellem, zővé Vált az alaposan meg­fontolt tervezés: az elhatáro­zott feladatok megvalósításá­hoz szükséges feltételek le­hetőleg maradéktalan bizto­sítása, műszaki felkészültség folyamatos javítása és nem utolsósorban a dolgozók fo­kozott anyagi, erkölcsi meg­becsülése. Huszák Artúr, a vállalat igazgatója a pártbi­zottságon elhangzott szóbeli kiegészítésében kifejtette: „Ahhoz, hogy a gazdálkodási egyensúlyunkat megőrizzük, a nyereségkitermelő képessé­günket fokozni tudjuk, dol­gozóink munkakörülményeit és kereseti színvonalát javít­hassuk, nem csupán kemé­nyen, hanem tudományos szintű igényességgel kell az irányítást végezni, és a min­dennapi fizikai munkánkat magas színvonalon ellátni...” A pártbizottsági ülés az el­ső fél év tapasztalatainak mérlegelését és az elkövetke­ző fél esztendő feladatait igen kedvező körülmények között tárgyalhatta. Ahogyan azt a jelentés megfogalmaz­ta: „Az első féléves nyere­ség meghaladja a tervezett mértéket. Az elért 46,1 millió forint az éves feladat ötven­százalékos teljesítését' jelen­ti. A bevétel a tervezettnél hétmillió forinttal több.” Kétségtlenül kedvező hely­zetbe került a vállalat. A tárgyaláson azonban nyoma sem volt az elégedetlenségnek, szikrányi jele sem az elbi­zakodottságnak. Ellenkezőleg: a pb elmélyülteti vizsgálta, hogy az elért siker milyen alapokon jött létre. Megfele­lően alakultak-e az egyéb gazdasági mutatók- \ A teljes képhez nélkülöz­hetetlen megismerni az ér­tékmutatók alakulását. A hoz­záadott értékmutató a bá­zishoz viszonyítva 3,2 száza­lékkal növekedett, ami bizto­sította a terv 3,4 százalékos túlteljesítését. A száz forint eszközértékre eső teljesítmény 190 forint. A száz forintra ju­tó bevétel az előírt mérték­től magasabb két százalék­nál. Az autóbuszok utasainak száma több mint kettő és fél százalékkal, az utaskilométer pedig 2,1 százalékkal háladta meg a tervezettet. Az áru- szállítás 6,8 százalékkal emel­kedett. A pártbizottság megállapí­totta a ‘költségek részletes vizsgálatakor, hogy a kiadá­soknál megtakarítást értek el, kivéve az általános költsége­ket. Az egyes területeken ke­letkezett költségnövekedés azonban a megtakarításokkal, a bevételek túlteljesítésével kiegyenlítette a gazdálkodás színvonalát. GONDOKTÓL NEM MEN­TES a vállalat irányítása an­nak ellenére sem, hogy az el­ső fél év eredményei a körül­tekintő munkáról tanúskod­nak. Nem szűnt meg a kon­kurencia, az anyagbeszerzési nehézség. A munkaerő-gaz­dálkodás sem könnyű, mert ezen a téren keletkező belső nehézségeket, a gazdálkodás ingadozásait kell t kivédeni. Itt alkalmazzák rugalmasan a munkaerő belső átcsopor­tosítását, hoznak bérintézke­déseket, mert a második fél év sikeréhez az is hozzátar­tozik, hogy ne keletkezzenek fölöslegesen munkaerőgon­dok. Mindezek ellenére bátran terveztek, kezdeményeztek. Feladatot vállaltak például a tenzingi gázvezeték építésé­ből, a hazai külfejtéses szén- kitermelésből, hogy a legfon­tosabbakat említsük. Teher­kocsijárataik részt vesznek a külföldi és belföldi áruszál­lításban és személyszállítás­ban. Az is-, a vállalat kezde­ményezőkészségéről tanús­kodik, hogy ötvenmillió fo­rint . értékben kötvényeket bocsátottak ki. amelyek rö­vid idő alatt gazdára találtak. Az így képzett összegből 'frissítik fef a~ gépTármölállo- mányt- Egyszóval a központi, az üzemigazgatősági dolgozók — vezetők, fizikai munkások egyaránt, — tisztéletre méltó munkát végeztek. Dorogi István, a balassagyarmati üzemigázgató mondta felszó­lalásában, hogy a jó ered­ményt az egyenletes és hasz­nos munkával lehet elérni. Hasonlóan fejtette ki véle­ményét a fél évben kimagasló teljesítményt elért TEFU üzemigazgatója, Veszelka Nándor, amikor elmondta: az eredményekért keményen meg kell dolgozni. ' A teherfuvarozók a soka­sodó konkurencia mellett érték el eredményeiket, mert mindenkinél különbet és job­bat voltak képesek nyújtani. De a várható nehézségekre is felkészültek, és így nem érte meglepetés őket. A terv teljesítésében el­maradt nagybátonyi üzem- igazgatóság vezetője Vágvöl- gyi István sem a „mentegető­zésbe” burkolózott, hanem azt mondta, hogy az évnek még nincs vége és Nagybátonyban ennek megfelelően gondolkod­nak és dolgozak. Azt azon­ban méltányolta a pb amit Molljár István, a nagybátonyi alapszervezet titkára mondott: nálunk harminc ember hiány­zik a személyszállításból. Tárgyilagos helyzetfeltárás a pb jelentésében és hason­lóan a felszólalásokban. Ilyen szemlélettel indulni a követ­keze féí évre biztosíték le­het, hogy a feladatok megol­dódnak a Nógrád Volánnál. A második fél év tennivalói sem kisebbek mint voltak az első félévinél. Nagy munkát jelent a személyszállítás fo­lyamatos javítása, járatki­használtság biztosítása, kü­lönjárati forgalom csökkenésé­nek megállapítása, a magas költségek normalizálása, az üzemanyag-fogyasztás csök­kentése. Az áruszállítás és -rakodás szintjét tovább kell javítani. Ezen a területen az ipari üzemek kiszolgálása az elsődleges. Növelik többek között a hasznos szállítást. Javítják a gépi rakodást. Fel­adatot kapott a műszak a járműbeszerzésre, a javítások színvonalának emelésére, a karbantartásokra az optimá­lis készletszint tartáséra és más hasonló nélkülözhe­tetlen munkára. A NAPOKBAN MEGKEZ­DŐDTEK a vállalat. úgyszól­ván minden dolgozójáig éí- jutó tárgyalások, ahol' a vég­rehajtás módjait határozzák meg. Közös érdekekről van szó: a vállalat továbbfejlesz­téséről, dolgozóinak az er­kölcsi és anyagi megbecsülé­séről, amelyek a feladatok eredményes végrehajtásának függvényei­Bobéi Gyula Szülőkkel karöltve Kis lépések Sokáig megszoktuk, s nehe­zen mondunk le róla, hogy lejleszteni csak. új üzemcsar­nokkal, vadonatúj gépcsodak­kal iehet. Pedig gazdaságunk már régebben abban a szorí­tó kényszerhelyzetben van, hogy a termelésíbovi'tö exten- zív fejlesztésiről át kell térnie a kevésbé látványos, de a ha­tékonyságot fokozó, a verseny­képességet megtartó intenzív pályára. S ebbe a feladatkör­be nemcsak a belső tartalé­kok feltárása: az an.y^g- és energiiamegtakarítás, az' im­porthelyettesítés, a szervezett- •seg fokozása, valamint a mi­nőségjavítás unalomig hallott, ám kevésbé gyakorolt kérdéséi tartoznak bele, hanem a ná­lunk sajnos, -csak most kezdő­dő fejlesztési módszer, az úgy­nevezett „kis lépések stratégi­ája” is. , Szükségből kovácsolnak erényt azoknál a vállalatok­nál,' ahol elöregedett géppark­juk, elavult technológiájuk, és régi gyártmányszerkezetük megújítására törekednek. Itt sem időről időre előkerülő kampányfeladatról van szó, hanem következetesen végre­hajtott korszerűsítésről, nem tűzoltómunkáiról, a szűk ke­resztmetszet feloldásáról, sok­kal inkább tervszerű folyamat­ról. Mert ez a tevékenység a valóban folyamatos, megelőző karbantartással kezdődik, és igencsak beletartozik a menet közben végrehajtott moderni­zálás, egv-egy hatékony mű­szaki megoldás beépítése is. A gépek rekonstrukciója ugyan­is nem választhatod el a gyárt­mányfejlesztéstől, a nagy soro­zatú termelés alaposabb elő­készítésétől, a termelési eljá­rások ésszerűsítésétől, egyszó­val a termelié!k;enység fokozá­sától. Nem sok értelme van Ugyanis a berendezések fel­újításának — bár önmagában is költségcsökkentő és minő­ségjavító hatása lehet — ha utána továbbra is elavult mó­don, romló versenyképességű termékeket gyártanak velük. Fejlesztési eszközeink szű­kös volta, a dráguló hitelek mellett nagy jelentősége van a ,.kis lépések stratégiájának”. Ezekre a kisebb beruházások­ra, felújításokra a legszegé- •nyebb vállalatoknál is : cser­fán-cseppen saját pénz, és ezeket a módosításokat, re- konsitrukciákat nem egyszer­re. huzamos gyári leállással, hanem apránként és fokozato­san, de annál! inkább átgon­doltan célszerű végrehajtani. Ahogyan ezt a beruházási szélcsendben egyre ügyesebben „lavírozó” építőipari vállalatok, és a kisebb értékű, de folya­matos gépcseréket végző köny- nyűipari üzemek teszik. A nagyüzemek pedig a nagy ér­tékű berendezéseik korszerű­sítő rekonstrukciójának gya­korlatát követik. S ahol jól csinálják, ott ezeket a kis lép­tékű felújításokat egységes in­novációs folyamatként kezelik: Összekapcsolva a szükséges munkaszervezési, gyártmány- fejlesztési intézkedésekkel és egyre inkább a körültekintő piackutatás, a külső és belső értékesítési lehetőségek moti­válják, hajtják ezeket a kicsi, ám gyors lépésieket. A parancsoló szükségszerű­ség és a szűkösebb lehetőségek összeegyeztetésének jó példái azonban csak akkor lendít­hetik előre az,egész gazdasá­got, ha ez a vállalati maga­tartás. fejlesztési gyakorlat általánossá válik. Zs. Cs.. Napkollektorok a lakótelepen Kísérleti jelleggel néhány lakótelepi ház tetején is elhe­lyezték a Pest Megyei Mű- anyagipari Vállalat napkollek­torát, a PEMÜSOLART. A be­rendezés polietilénből készült, vizel feltöltött csőhálózata a nap sugárzási energiáját gyűj­ti össze. A felmelegített vizet szigetelt tartályba juttatják, ígv a hőenergia éjszakára is tárolható. A FEMÜSOLAR — amit eddig főiként kerti, il­letve a strandokon lévő zu­hanyozók melegvíz-ellátására alkalmaztak sikerrel — egy­szerű és olcsó, fölszerelése 3— 4 éven belül megtérül» Molnár Bélát, a tanítót mindenki ismeri Nógrád- marcalban. így volt ez az úgynevezett ántivilágban is, tehát semmi új nincsen a dologban. Molnár Béla is­mertsége mégis más, eltérő a hagyományostól — ő a községi elöljáró, az a köz­életi ember, aki szívén vi­seli a falu aprajának, nagy­jának sorsát. Neki nemcsak a gyerekek szüleit kell is­mernie, de minden község­lakót. Neki nemcsak azt kell tudnia, miből mennyit kap a helybeli élelmiszerbolt, s adott esetben éppen mi je­lenti a hiányt, hanem a kereskedelem egészével tö­rődnie- illik. Nem történhet fontos dolog a faluban nél­küle. Ei-re szól a „jogosít- ! vány a”. Mi azonban nem ,a köz­ségi elöljáróhoz jöttünk, a tanítót kerestük és találtuk meg. A nógrádmarcali általá­nos iskola a szügyi tagin­tézménye. Júniusban tizen­hatan kaptak bizonyítványt, és a most kezdődő tanév­ben ugyanannyian lesznek az iskolások. — Hatan kezdik az első osztályt — mondja Molnár 1 Béla, •— A többiek második és harmadik osztályba jár­nak. A marcali gyerekek negyedik osztálytól fölfelé már Szügybe, a székhely­községbe autóbuszoznak. — Mégállapodott, vagy fogyatkozik a létszám? — Tájékozódásaink sze­rint emelkedni fog. Egy év múlva —, ha minden így marad —, húsznál több gye­rek koptatja itthon a pa­dot. Az iskola belső festési munkáit, külsővakolat-ja- vítását a nyáron rendben elvégezték az építők. A Szügyi Községi Közös Ta­nács ellátóbrigádja kapott megbízatást, aminek tisz­tességgel eleget tett. Zavar­talanul, jó körülmények kö­zött kezdődhet meg majd a tanítás. S, nincs hiány szemléltető-, kisegítőeszkö­zökben sem. — Jól ellátott kisiskola a miénk — vallja elégedet­ten a tanító. — Van egy számítógépünk is. S, ahogyan hozzájutottak — az ABC 80-as típusú sze­mélyi számítógéphez —, an­nak külön története van. — Tavaly jártunk fenn a Budapesti Nemzetközi Vá­sáron, ahol számtógépekei is bemutattak — meséli Molnár Béla. — A gyere­kek nagyon szívesen ját­szottak vele. Nem a mieink. Én sem értettem a kezelé­sükhöz. Éreztem, lemara­dok magam is, nemcsak a gyerekeink, ha nem teszünk valamit. Ezt mondtam el később az egyik szülői ér­tekezleten. hozzáfűzve: nem szeretném, ha lemaradnánk. A szülők azonosképpen vé­lekedtek, és segítettek. A körzeti orvosunk férje olyan helyen dolgozik, ahonnan tudtak adni most, a tavasz- szal egy gépet. Közben a pedagógus el­végezte Salgótarjánban a Commodore 64-es típusra szervezett tanfolyamot. a szegedi egyetem kibernetikai laboratóriumától progra­mokat vásárolt. A tanács fedezte a költségeket. A nógrádmarcali gyerekek számára így egyáltalán nem törvényszerű a lemaradás. — Remélem. így lesz a későbbiekben is — fogal­mazza meg kívánságát Mol­nár Béla. — Szeptembertől lép életbe az új oktatási törvény, jelentős változások idejét éljük a pedagógiában is. tok) Termékváltó bútorgyártók Nehéz a bütorgyártók sorsa mostanság! A piacon clomping van a különféle típusú és árfekvésű szekrényekből és kár­pitozott garni túrákból, a kereskedelem visszafogottan ren­del lakberendezési termékeket. Mindezeket figyelembe véve örvendetes, bogy a balassagyarmati Ipoly Bútorgyárnak si­került megőrizni pozícióit a vevők körében, az év első fél •■vében hasonló árbevételt értek el, mint az előző esztendő hasonló időszakában. Bútorból öl millió forint értékűt értékesítettek, ezen túl a jövedelmező kabeíoobg.x artás is „hozta a tervet”, így ösz- szesen 113 millió forint árbevételt értek el, amelyből a ta­valyi 14 millióval szemben 17 millió forint nyereséget reali­záltak A költségek csökkentése, az anyagtakarékosság, a kevésbé gazdaságos termékek elhagyása a továbbiakban is eredményjavító tényezőként jön számításba a balassagyar­mati üzemben. Képünkéi- a valódi bőrből készült ülőgarni­túrát állítják össze. Az idén 340 m’lltó forintos árbevételre számítanak, amelyből 140 milliót tesznek ki a sikeres bútorok, ezek 10 százalékát szocialista exportra szánják. A nálunk is kedvelt Nógrád fantázianevű szekrényekből lengyel megrendelőket elégíte­nek ki. A gyártmányfejlesztők már készen állnak egy új elemes szekrénysor terveivel, az őszi BNV-n már láthatja is a közönség legfrissebb ajánlatukat. Termékváltásuk fo­lyamatos, mindezzé? a piachoz való rugalmas alkalmazkodá­sukat bizonyítják. Képünkön az exportgarnitúrákat állítják össze — kulcsár — NÓGRÁD — 198é>. augusztus 28., csütörtök 3 j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents