Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-26 / 200. szám

MA! AJÁNLATUNK NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT 4.30: 3.85: 1411 8.20: 9.44: 10.05: 10.35: 10.49: 11.30: 12.45: 14.10: 14.25: 14.30: 15.00: 15.18: 15 40: 16.05: 17.00: 17.45: 18.15: IS.25: 19.15: 20.00: 20.40: KOSSUTH RADIO: Jó reggelt! Zenés műsor Műsorismertetés Mai kulturális programok Társalgó lóért gyermek- muzsikájából Két keréken Magyarországon Éneklő ifjúság Zenekari muzsika A planétás ember. 4. rész A Rádió Dalszínháza Suppé: Pajkos diákok Magyarán szólva Orvosi tanácsok Dzsesszmelódiák Arcképek a lengyel irodalomból Népdalkórusok, han gszerkettősök Poggyász Kérhetek valamit? Mendelssohn: TTL (Skót) szimfónia A Szabó család Hol volt. hol nem volt. . . Mai könyvajánlatunk Kilátó Epizódok a budapesti Liszt—Bartók versenyek történeté­ből, VI 5. rész Jacobi Viktor operettjeiből 18.00: 18.05: 18.25: 18.35: 18.55: 19.05: 19.10: 19.20: 19.30: 20.00: 20.05: 21.30 21.35 21.45 21.50 Betű reklám Természetbarát Csali Iparvilág Reklám Tévétorna Esti mese Reklám Híradó Reklám Tűtorony Kanadai film. Irta: Richard Guttman és Jan Lutterland Fényképezte: Albert J. Durk. Zene: John Addison. Rendezte: Peter Carter. Szereplők: Richard Harris, Peter Donat; Christopher Plummer, Beverly D’Angelo, Kate Rrid, Robin Camel, George Buza. A film akár tévedések vígjátéka is lehelne. Semmi sem olvan benne, mint amilyennek első látásra látszik. Legfőkénpen pedig a főszereplő nem olyan ugyefogyott, mint ami­lyennek tűnik. : Betüreklám : Színházról néhány percben : A hét műtárgya : Hogy alkothatok... ) 20.05: Tűtorony 81.38: Iskolát teremtett 88.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Kórusjnűvek madarakról 22.52: A modorról 23.02: Edwin Bischer zon­gorázik. XXli/21. rész 8.11: Éjfél után 4.38: 8.08: 8.58: 9.05: 12.10: 13.85: 14.80: 15.05: 15.80: 15.30: 17.30: 18.30: 19.05: 20.00: 20.41: fi. 87: 21.37: 28.17: 88.20: 8.15: PETŐFI RADIO: A Petőfi rádió reggeli zenés műsora Slágermúzeum Tíz perc külpolitika Napközben A szolnoki honvéd helyőrség fúvós­zenekara játszik Ifj. Sánta Ferenc népi zenekara játszik Popzene sztereóban Randevú a Jókai Klubban Kapcsoljuk a 6-os stúdiót Könyvről könyvért Csúcsforgalom Válasz Zenés játékokból Csak fiataloknak! Népdalcsokor A Vatikán titka 9—10. rész Az élő népdal Magnósok, figyelem! Böngészde a zenei antikváriumban Nóták Éjfél után 19.30: 20.00: 21.25: 21.55: MISKOLCI STÜDIO: 17.00: Műsorismertetés, hí­rek, időjárás. 17.05: Kulturá­lis kaleidoszkóp. Szerkesztő: Pongrácz Judit. (A tartalom­ból: Kulturális élet a BÁÉV munkásszállásán. — Színház vezetőkkel és vezetők nélkül, Egerben. — Miskolci nyár.) 18.00: Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. 1.85! 8.30 9.50: 10.40 11.30. 16.45 16.50 16.55 17.85: 17.30 MAGYAR TELEVÍZIÓ: Tévétorna SZÜNIDEI MATINÉ Az élet kalandja Korok és bútorok Képújság Hírek Három nap tévéműsora Fejedelmi sír n Yangce völgyében Képújság Vikingek 22.10: Híradó 2. 22.30: Himnusz 2. MŰSOR: 18.10: Képújság 18.15: Egészségünkért! 18.30: Körzeti adások 19.35: Tranzit 19.50: Atlétikai Európa- bajnokság 21.50: Periszkóp 22.20: Képújság BESZTERCEBÁNYA: Tv-hiradó Magyar játékfilm Portréfilm Margit* Klimesova munkás­nőről, a szocialista munka hőséről. Hangverseny a Mirbach- palotában 22.40: Hírek. 2. MŰSOR: 19.30: Tv-hlradó 20.00: Atlétikai Európa- bajnokság 21.30: Időszerű események 21.56: Időjárás-jelentés 22.00: Ez történt 24 óra . alatt 22.10: Forró szél. Jugoszláv tv-filmsorozat. l. rész. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Indiana Jones és a végzet temploma (14). Színes, fan­tasztikus amerikai * kaland­film. — Kohász: A kulcs rej­télye (14). Színes bolgár bűn­ügyi film. — Tarján vendéglő: Ágyúgolyó futam. Szinkroni­zált amerikai filmvígjáték. — Balassagyarmati Madách: Fél 4-től: Kismaszat és a gézen­gúzok. Színes magyar ifjúsá­gi film. — Háromnegyed 6 és 8-tól: Aranyeső Yuccában. Színes, szinkronizált olasz western. — Bátonyterenyei Bányász: Nászút féláron. Ma­gyar filmvígjáték. — Bátony­terenyei Petőfi: Orvosnők (14). Színes NSZK—NDK—svéd —svájci koprodukció. — Rét- ság: Az elveszett frigyláda fosztogatói (14). Színes ame­rikai kalandfilm. — Kistere- nyei Petőfi: A bet.örés nagy­mestere. Színes, szinkronizált látványos francia bűnügyi film. — Pásztói Mátra: Hár­man a slamasztikában. Színes, szinkronizált amerikai film­vígjáték. MIT? HOL? MIKOR? — Balassagyarmaton, a Mik­száth Kálmán Művelődési Központban megnyílt két ér­dekes kiállításra hívjuk fel a figyelmet: a határőr-képző­művészeti kiállításon amatő­rök által készített fotók és festmények láthatók. Ugyan­csak az intézmény adott ott­hont annak a gyűjteménynek, amely a nyári, kelecsényi tá­bor nemezeit és népi hímzé­seit hivatott bemutatni a nagyközönségnek. A tárlatok a művelődési ház nyitva tar­tásával szinkronban látogat­hatók. *— Még megtekinthető Pász- tón, a művelődési ház előte­rében Acs Trén Palócország című fotókiállítása. — Ditrói Tamás, Izraelben élő, magyar származású, szobrászművész alkotásaiból nyílt kiállítás a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban. A jobbára fából faragott kis­plasztikák, valamint a raj­zok és skiccek a múzeum földszintjén augusztus 30-ig tekinthetők meg. — A szécsényi Kubinyi Fe­renc Múzeum a következő időszaki kiállítással várja a környékbelieket és az odalá­togató turistákat: ..Eey keve­set szólok Magyarországról...” — Nógrád és környéke a tö­rök időkben; Kis hazai pan­teon — arcképgyűjtemény; Mihályfi Ernő hagyatéka — képzőművészeti válogatás. NÓGRÁD - 1986. augusztus 26., kedd Becsengetés előtt... Egy pásztói pedagógusról A városi könyvtár olvasó­részlege üresen ásít a déli órában. Az ismeretterjesztő könyvek polcánál fiatal, bar­na lány lapozgatja a szak- irodalmat. Pokorni Zsuzsa, a földrajz—biológia szakos ta­nár. a pásztói Dózsa György Általános Iskolából. — Mióta van a pályán? — Egerben végeztem a fő­iskolát, 1982-ben. Amikor ke­zembe kaptam a diplomát, gondolkodtam azon, vissza­jöjjek-e a szülővárosomba. Lett volna állásonj a Dunán­túlon, aztán mégis maradtam. Ideköt minden — szülők, ba­rátok. S, négy év után a ta­nítványok is. Igaz, ebből a négy évből hármat napköziz- tem, s csak az utolsó időkben kerülhetett sor a szaktantár­gyak tanítására. — A közhiedelem szerint egy kisvárosi iskola kezdő pedagógusának lenni nem ép­pen leányálom... — A feladat mindenhol ugyanaz, csak a lehetőségek mások. Mások a gyerekek, mások a háttérlehetőségek, mint például egy megyeszék­hely gyakorló iskolájában. Nem akarok nagy szavakat használni, de ez a pálya tény­leg elhivatottságot követel. — És a türelem, a kitar­tás? — Becsengetéstől becsen- getésig bírni kell cérnával. Az ember bemegy az órára, tele lelkesedéssel, ambícióval. Viszi a maga kis szemlélte­tőeszközeit, az ajánlható könyveket, hogy oldottabbá, érdekesebbé tegye azt a negyvenöt percet. Hogy sike- rül-e. nos, ez nem egyszemé­lyes dolog. — Mikor és mitől érzi azt, na, most megfogtam őket, rám figyelnek, és arra, amit magyarázok? —< A földrajz Ilyen szem pontból érdekes tárgy, A pusz­ta tények mellett jócskán fel­csigázhatja a gyerekek kép zeletét. Egy távoli országot idehozni Pásztóra, a hatodik A osztályba, s közben ráhan­golódni nemcsak az adott or­szág természeti forrásaira, víz- és dombrajzára, de az ott élőkre is felhívni a figyel­met. ez talán a legtöbb, amit elérni remélhetek. Akad egy­két tanítványom, akiket a földrajz az átlagosnál jobban vonz, velük külön-külön is érdemes foglalkozni. Amikor az ember nemcsak arról me­sél, hogy az afrikai sivatag a földtörténet során így meg úgy alakult ki, de megemlíti azt is, milyen verejtékek árán létezhet ott élet egyáltalán — ez már nem oktatás csupán. Nevelés Is. — Még nyár van, s mi mégis a könyvtárban talál­koztunk. Mit olvas a peda­gógus szívesen? — A szaklapok és folyóira­tok kötnek le elsősorban. Kedvenc újságom a Búvár, az Élet és Tudomány. Nem­rég azon kaptam magam, hogy előástam a fiókom leg­mélyéről a főiskolai jegyze­teket. Mielőtt megkezdődik az iskolai szezon, jó lesz egy ki­csit komolyabban átböngész­ni őket. Főleg biológiából. — Forgat-e szépirodalmi ki­adványokat a reáltudomá­nyok okító ja? — Főként a külföldi novel­lák. a rövid mai témát bon­colgató elbeszélések rokon­szenvesek. A magyar iroda­lom nekem Arany Jánost, Tóth Árpádot és József Atti­lát jelenti. Az irodalmat nem értőként, csupán érzőként fo­gadom be. Egy-egy hangula­ti válságnál, siker- vagy ku­darcélménynél jólesik fölidéz­ni a nemes veretű sorokat... Az ősz lassacskán becser­készi a nyarat. A tantestüle­tek tagjai évadnyitó értekez­letre gyűlnek. Kemény mun­kának néznek elébe, bőven >van hát megbeszélnivaló. A feladatvállók közt ott találjuk Pokorni Zsuzsát is. (vaszari) élemeny Befejeztetett és megpecséte­lődött. Véget ért az Oppenhei­mer című hétrésze.s. angol té- vefilmsorozat — az atomener­giai bizottság megbízhatatlan­nak bélyegezte az atombomba atyját, aki teljesen sohasem kapta vissza becsületét. Hatal­masabbak voltak az ellene felsorakoz(tat)ott erőik. Élvezettel nézte az érdeklő­dő ember ezt a sorozatot. Re­álisnak, tisztességes szándé­kúnak találta. Peter Prince, az író dokumentumokra és a kor társ ak visszaem i ékezései re támaszkodva kerekített törté­netet a modem fizika és ha­ditechnika új minőségéből, egy kiemelkedő tudomá­nyos személyiség ab­szurd sorsából. A jelenvaló­ság izgalmát érezhettük a je­lenetekben. Mintha magunk is ott ülitünk volna az elő­adásokon, vitáztunk, érveltünk volna egy-egy elméleti elgon­dolás vagy gyakorlati tett ér­telme, hasznossága mellett, mintha a vizsgálóbizottság gondosan kiokoskodott kérdé­seire magunknak is kellett volna válaszolni. Barry Davis rendező hitt az Oppenheimer-ügyben. Szándé­ka ezért egyértelmű és vilá­gos, a mű gondolati világára és képi megformá Itságár a vo­natkozóan egyaránt. Az „ügy" a fontos, nem a mögöttes lát­ványosság, mondjuk: a kísér­leti robbantgatások, amelyek talán sok, valós és mesés ka- lamdo&ságon nevelkedett mai nézőt jobban megragadtak volna. A rendező nem azok­nak készítette filmjét, akiket Steven Spielberg vagy Geor­ge Lucas bombasztikus film­meséi hoznak tűzbe. Davis a józan észre, a gondolkodásra apellál. Filmje — amellett, hogy rekonstrukció — vita­iratnak tekinthető, egyben őszinte furcsálkodásnak: mi­ért fagyott be az Oppenhei­mer-rehabilitáció ? Mart igen­csak elgondolkodtató, hogy egy kétségtelen ártatlan, lo-. Szemérmes megbocsátás jális ember, miért kénytelen örök időkig hordani igaztalan bélyegét. Mit szólnak az utó­dok? A ma is élő építészfiú, és gyermekei? Egyáltalán szól­hatnak-e? Vagy az évtizedek múlása nem hozott semmiféle erjedést a baloldallal szembe­ni politikáiban? — hogy csak egyetlen szeletét ragadjuk ki az Egyesült Államok belpo­litikájának. Remek színészeket ismer­tünk meg a sorozatban, ná­lunk mindamellett ismeretle­nek. Ezért inkább álljon itt, befejezésképpen néhány tény, a filmből: a bizottság 1954. május 27-én döntött, Oppen­heimer 1963-ban — egy évvel Teller Ede után — kapta meg a Fermi-díjat, amelyet Ame­rikában az élenjáró fizikusok kapnak. Opi 1967-ben — 63 évesen — halt meg rákban, felesége, Kitty 1972-ben. Leá­nyuk 1977-ben lett öngyilkos. Fiuk Üj-Mexikóban él. háza­kat hoz helyre, házakat épít. Akár jelképesen is érthetiük ezt: az alkotás győzött a rom­bolás fölött. Bécsi kiruccanás Esküszöm, nem tudom, mi a véleményed — mondja Op­penheimer az ellene árny ad­tán, körmönfontain tanúskodó, utána kezet nyújtó Teller Edének, egykori honfitársunk­nak, a szocialista Magyaror­szág megbékétetlen ellenfelé­nek. Ez az érthető tanácstalanság nem fenyegetett bennünket az Egy hét vége Bécsben című szórakoztató magazin láttán. A készítők — hatan voltak — és a műsorvezetők, Heltai András, az MTI bécsi tudó­sítója, vailiamitnt Ferkai Ta­más, grazi rendező, színész, nagyon is pontosan a tudtunk­ra adják, hogy általában hol, min és hogyan szórakoznak az osztrák főváros lakói, vendé­gei. Kíváncsivá tett a bemu­tatott „vegyes felvágott”. Jó érzékkel válogatták ki a rész­leteket. Így gondolhatjuk: Molnár Ferenc Liliomjának bemutatása újszerű, érdekes lehet, Rökk Marika még min­dig jól táncol, no és a rend­őrség ott is... Igazából rám azonban nem a műsor, hanem a szereplők egynémelvike hatott — köz­vetlenségével, őszinteségével. Például a Simpl kabaré igaz­gatója. aki elmondta, hogy az utóbbi időben a botrányok országa lettek, éc ilyen kö­rülmények között politikai kabarét csinálni meglehetősen nehéz. „Ütni” ugyan könnvű, de túlságosan felkorbácsoltak a szenvedélyek. De ne hagyjuk ki a polgár- mestert, Helmut Zilket sem, akinek egy nagyszerű prima­donna, Dagmar Koller a fe­lesége. A bécsi „tanácselnök” — uram bocsa’ — egy belvá­rosi kiskocsmába jár ebédel­ni, s olykor-olykor elkönyö- kölget a pultnál is. Csak nem. a közhangulatot szimatolja? Aligha, azt elolvassa a jelen­tésekből. Ahogyan más, kul- túrnemzeteknél szokás. Persze, akkor meg minek ez az em­berszerű megnyilvánulás? Nyilván nropagandából, lás­sák a választók, milyen ter­mészetes, demokratikus a na- csalnyikjuk. (A fentieket tes­sék komolyan venni: szívesen látnám némely vezetőnket ma­gam is valamelyik honi Gasts- tettében.) S meg is ideolo. gizáilja. Legfontosabb, hogy mutassa magát az ember, hogy jelen legyen — vallja Zilk —, sokkal rosszabb, ha a polgár­mestert nem ismerik. Nem új dolog, mi is tud­juk, De miért nem csinál­juk?! (sulyok) Kenyér a képzőművészetben Szeptember 15-ig látható a Budapesti és Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat IX. kerületi székházában az a nagyszabá­sú kiállítás, mely egy pályá­zat alapján összegezi képző­művészeink 1986-os termé­sét, vallomását a kenyérről. Ez a tárlat egyik erénye, a másik a frisseség, a jelen idő érzékeltetése. Az or­szág minden tájáról érkezett képek közállapotot is jelez­nek, részletesen megörökí­tik a kenyér születését. A múlt Sipőcz-konyháia a 30-as évek nyomorát idézi, a ke- nyérhiányt, a nélkülözést, — Várkonyi János, Lóránt Já­nos. Bánsági András, Kerekes Anna, Gy. Vad Erzsébet, Fegyó Béla, Takács Zoltán, Bazsonyi Arany kenyere azt, hogy túljutottunk rajta. Vetés, aratás, cséplés, őrlés, a kenyérrel kapcsolatos mun­kafolyamatok jelennek meg a műveken, — poétikus tar­talommal, nemcsak az ábrá­zolás, hanem a képi költészet szintjén, melynek mértékét Vecsési Sándor, Patay László, Gánóczy Mária, Xantus Gyu­la, Breznav József, Bakonyi Mihály festményei, Antal Ká­roly, Nagy Sándor szobrai fémjelzik. Igaz, váltakozik a megközelítés, a minőség, — így van ez rendjén, de a lé­nyeg, hogy van kenyerünk, és van a festőknek mondani­valója is a kenyérről. Lát­hatjuk a szántóföldet a tata­bányai Papp Albert értelme­zésében, nagymama kenyerét a miskolci Zsignár István megközelítésében, a honvá­gyat is kifejező kenyeret Vár- konvi Jánosnál, a régi sorsot az Egerben alkotó Lóránt Já­nos figyelme révén. ;í. ttT Bazsonyi Arany: Mindennapi kenyerünk Koszta Rozália: Csendélet kenyérrel E tárlat alkalmával könyv- Az anyagot bemutatják a kiadvány is készült, mely be- mezőgazdasági múzeumban mutatja és elemzi a kenyér és Nagykőrösön vagy Cégié" é.s a képzőművészet sok ezer den is. éves találkozását Losonczi Miklós •-L;'

Next

/
Thumbnails
Contents