Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-25 / 199. szám

Czécsényi kovácsok szerelmesei Ä tűz Hajdan a legnépszerűbb faiusi találkozóhelyek egyi­ke volt. a kovácsműhely. A gazdák, fuvarosok itt gyűltek össze reggelenként, s érthe­tően ez volt a központ. Tisz­telet és megbecsülés övezte a kovácsokat. Nélkülük dol­gozni, gazdálkodni lehetet­len volt. Ma már jobbára kurió­zumnak számítanak. S ha ta­lálkozunk e mesterség mű­velőivel, csodálattal nézzük a tűz körül forgolódó, ügyes kezű embereket. A szécsényi buszmegálló melletti kovácsműhely előtt néha ma is állnak lovas ko­csik. A még dolgozó ková­csolt — Sárközi István és öccse László — pillanatok alatt „cipőt” varázsolnak az igások patáira. — Mindketten apánknál ta­nultuk, illetve az öcsém más­hol is — meséli a kezdetek­ről Sárközi István. A család Petőpusztáról 1947-ben települt Szécsénybe. Amikor idekerültek, az ő családjuk volt a kilencedik kovácscsalád a faluban, ám munka akadt bőven. Száz­húsz pár igavonó „vendégük” jelentett állandó feladatot. — Nyolcán voltunk testvé­rek, öten kovácsok lettünk — folytatja. Termete igazi kovácster­met, iigáz ezt a munka is in­dokolja. Soha nem volt köny- nyű ez a mesterség. — A könnyebbség csupán annyi, hogy a f újtatát motor hajtja, s hogy villannyal he­gesztőnk — csatlakozik a be­szélgetéshez az öccs. A poros műhelyben sora­koznak a szépen vasalt ko­csikerekek, félkész patkók, amelyek sokszor több munkát adnak, mintha saját készíté­sű „lábbelivel” kellene dol­gozniuk. Jönnek most is a* Üllőn a patkó ismerősök; ki egy villát hoz javításra, ki csak beszélget­ni akar. — Én 11 éves koromban kezdtem dolgozni a műhely­ben, apám mellett, hiszen kel­lett a segítség — folytatja az idősebb testvér, s szavai nyo­mán lassan megelevenedik a hajdani kovácsélet. A műhely élete. Az ajtaja mindig nyitva állt, ahol min­dig meg lehetett tudni, mi készül a faluban, milyen ter­més lesz, ahol el lehetett be­szélgetni, amíg a kocsi ké­szült. Egy-egy üveg bor mel­lett teltek az órák. Viccek, mendemondák őrzik a régi mesterek emlékét. Feleleve­nednek az inas évek is. Hogy már akkor sam csak a szak­mát tanulták, művelték az ifjoncok, megint csak törté­netekkel mondják el. A napi nyolc-tíz órás munka után még aratni kellett, vigyázni a mester gyerekeire, elvisel­ni a mesterné zsörtölődéseit. — Egy alkalommal aratni ment az inas a mesterrel. Üljünk le mi is, csináljunk úgy, mintha ebédelnénk. Hát jó. Aztán újra dolgozni kel­lett, ám csak úgy tett a gye­rek, mintha kaszálná. A mes­ter odaszólt: mit csinálsz fiam? Az előbb úgy tettünk, mintha ennénk, én meg most úgy, mintha kaszálnék — meséli nevetve István. — Mi volt a legszebb mun­ka? — A kocsi, vagy hintó ké­szítése. Teljes vasalással. Ab­ban lehetett gyönyörködni, amikor elkészült — mondják egyetértve. Miközben mesélnek. fel- lobtbam a tűz. A kezük alatt régi, beidegződött mozdu­lattal alakul az anyag. Izzón formálódik a kalapács-ütések nyomán. Homlokukon gyöngyözik az izzadtság, szemükben meg­csillan a tűz, arcuk meg­megrándul egy ütéskor. A ráncokba por és korom ra­kódott az eltelt, több mint fél évszázad során, kezükön, s a szer-számok nyelén sebek őrzik az időt. Az időt. amely el-műit felettük, s amely las­san elieawetd a szakmát. hlwvay Mesterséges klorofill Kgjr amerikai taúŐRCSopo**- tette tulajdonságait. Most hddftgteáfeoK vezethet, pát­it ak sikerült olyan klorofillt először sikerült alkalmas fe- dául a vfk hittfogébjépék le- szi-ntetezálnia, amelynek hórjére „rátelepíteni”, és eg válasfctésábö*. Remélik, egyes tulajdonságai meg- a klorofill elnyeli a hosszú- hogy a kiorofi 11 fehér je­•gyeznek a- természetes levél- hullámú fényt. A laborató- komplexumot sikerül majd zöld tulajdonságaival. Az dományt a fotoszintézis be_ kristályosítani, s így M ada- «ddi-gi elkülönítési kísérte- hatóbb tanulmányozásához tokihoz Juthatnak a btarofiH lek során a klorofill elveszi- és új energiaforrások meg- szerkezetéről. Vladimir Pirosik hatvanéves A közép-szlovákiai Besz­tercebányára utazik ma délután Géczi János, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára és Devcsics Miklós, a párt megyei végrehajtó bizott­ságának tagja, a Nógrád Megyei Tanács elnöke. A nógrádi vezetők köszöntik dr. Vladimir Pirosikot, a közép-szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titká­rát, aki augusztus 25-én ünnepli 60. születésnapját. Testvérmegyénk pártbi­zottsága vezető titkárának átadják a „Népek közötti barátság fejlesztéséért” plakettet, valamint azt az oklevelet, amely dr. Vladi­mír Pirosiknak a szlovák és a magyar nép barátsá­gának ápolása terén vég­zett eredményes tevékeny­ségét méltatja, s amelyet Pozsgay Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának fő­titkára írt alá. Dr. Vladi­mír Pirosikot a nógrádi dolgozók nevében levélben köszönti az MSZMP Nóg­rádi Megyei Bizottsága és a Nógrád Megyei Tanács. ☆ Cselszlovákia elnö'ke a Köztársasági Érdemrenddel tüntette ki 60. születésnap­ja alkalmából dr. Vladimir Pirosikot, a Szlovák Kom­munista Párt Közép-szlo­vákiai Kerületi Bizottsá­gának vezető titkárát. A magas elismerés a ma­gyar és a nógrádi emberek életét is figyelemmel kísérő közeli ismerősnek szól, dr. Vladimir Pirosik nagy ér­demeket szerzett a közép­szlovákiai kerület és Nóg­rád megye sokrétű kapcso­latainak elmélyítésében. Ha nálunk jár, a nógrádi táj emberének hétköznapjaival ismerkedik, akkor mindig megfigyelhetjük azt az őszinte érdeklődést, amellyel a további kölcsönösen elő­nyös együttes munka lehe­tőségeit keresi. Testvér megyénk pártbi­zottsága vezető titkárának hosszú és nehéz utat kellett megtennie mai munkájáig. Az, indíttatás és a gyökerek meghatározóak voltak: édes­apja 1926-tól tevékenyke­dett a kommunista párt tag­jaként. Gyermekkora fa­lujában — Túri pri Zilinában — pedig figyelemmel kísér­hette a munkások, a nincs­telen béresek mindennap­jait. Érdekeikkel azonosul­va, tizenkilenc évesen csat­lakozott a kommunista esz­me hirdetőihez. Egy évvel később is habozás nélkül tudta a helyét, amikor még igen fiatalon résztvevője lett a szlovák nemzeti felke­lésnek. A fiatal partizán a he­gyekben, harcokban járta ki az első politikai iskolát, amelyet az SZKP moszkvai politikai főiskolájáig újab­bak követtek, tette a dolgát, bárhová is szólította a párt, a politika képviselete. Volt fakitermelő üzem igazgatója az állami erdészet zilinai ke­rületi felügyelőségén, majd az ottani erdőgazdasági vál­lalatot vezette és a járási nemzeti bizottság elnöke lett. Két évig a járási párt- bizottság titkára, illetve ve­zető titkára, 1963-tól a kö­zép-szlovákiai kerületi párt- bizottság gazdasági osztály- vezetője, 1968-tól pedig tit­kárként irányította az ipar­ügyekkel foglalkozó párt- munkát. S, immár tizenhét esztendeje, hogy megvá­lasztották a kerületi párt- bizottság vezető titkárává. A széles látókörű, nagy tapasztalaid pártmunkás 1945-töl cselekvőén részt vett az új társadalom épí­tésében. Nemcsak a kom­munista pártban viselt tiszt­ségek révén —. az alapszer- vezettöl a CSKP Központi Bizottsága tagságáig —. ha­nem képviselőként, a járá­si és kerületi nemzeti bi­zottság tanácsának, illetve a szövetségi gyűlés népi ka­marájának tagjaként te­vékenykedve is. Az embert és erőt próbáló számos megbízatás látvá­nyos haszna ott van a gaz­dagodó Közép-Szlovákia mai képén, a szocialista fejlő­dés eredményeiben. Dr. Vla­dimir Pirosik ereje és ké­pességei révén, különösen sokat tett a párt következe­tes politikájának megvaló­sításáért akkor, amikor a válság után a kerület poli­tikai és gazdasági viszonyai­nak konszolidálása volt a tét. A közép-szlovákiai ke­rület fejlesztését, a párt bá­zisának erősítését, a párt­munka színvonalának eme­lését, valamint a népek kö­zötti baráti kapcsolatok el­mélyítését szolgáló munkát ismerték el, amikor dr. Vla­dimir Pirosik megkap­ta az „Építésben szer­zett érdemeiért”, a „Mun­ka Érdemrend”, a „Győzel­mes Február Érdemrend” állami kitüntetéseket. Most, a 60. születésnapon —, amikor dr. Vladi­mir Pirosik munkájában meghatározó a CSKP XVII. és az SZLKP legutóbbi kongresszusán elfogadott határozatok végrehajtása •—, mindehhez a Köztársa­sági Érdemrend párosul. Az elismerés örömében osztoznak a testvérmegyei kapcsolatok révén együtt­munkálkodó nógrádiak is, erőt és egészséget kívánva a szocialista építés további sikereihez. Á Volántourist őszi-téli ajánlata Változatos programokat kí­nál az utazni vágyaknak a Volantounst megyei irodája. Az utószezon! üdülések, ka­rácsonyi és szilveszteri prog­ramok, külföldi sítúrák gaz­dag választékából néhány kuriózumra hívjuk fel ol­vasóink figyelmét. ígéretes hangzású az a program, amely az őszi, plov- divi vásárra invitálja az uta­zóközönséget. A vásárt han­gulat mellett lehetőséig kí­nálkozik a templomok váro­sának megtekintéséire, vala­mint egy kis szófiai kitérő­re is. Irodalmi barangolás, is­merkedés Észak-Romániával című ajánlat Nagyváradra, Zilahra, Szilágysomlyóna, Máramarosszigetre kalau­zolja el a vándort. Aki sze­reti a karácsonyt külföldön tölteni, kedvére válogathat a Magas-Tátra, Pozsony és Prága ünnepei között. Az év utolsó napjait sítalpakon Ausztriában, Jugoszláviában, vagy a patinás Krakkó, Ko­lozsvár. Leningrad szilvesz­teri báljain, óévbúcsűztatóin szórakozhat ja végiig a ma­gyar turista. A téli soortok kedvelőinek és a kerékpározás szerelme­seinek is akad látni-, tenni­való bőven. Az utóbbiak a Pilisben, a Pilisi Parkerdő csodás őszi környezetében hódolhatnak szenvedélvükrtefe. A síezés megszállott iáit a Magas- Tátra, a jugoszláviai Pohor- íra is az osztrák Alpok hó­födte vidékei várják. L endület. Az elnök ugyan azt tartja magáról, hogy — így negyven­hat évesen — már nem a ré­gi, de akik ismerik, jól tud­ják: sok fiatal megirigyelhet­né munkabírását, tempera^ mentumát, erejét. — Köszönjük Holma Mik­lós elvtárs KISZ-es lendüle­tű hozzászólását — mondta a tavasszal a nézsai területi KISZ-küldöttértekezlet le­vezető elnöke, miután a tsz- elnök befejezte hozzászólását. Mindenki érezte, hogy szó sincs itt semmiféle udvarias­kodásról. Pedig az elnök arról beszélt, hogy neheztel rájuk. Túl kevésszer fordulnak meg nála, holott ó segítene min­den jó ügyben, ha kérnék. Aztán azt is elmondta, mi­félékre gondol. A fiatalok rácsodálkoztak: lehetséges ez? Holma Miklósnak szívügye az ifjúság. Életének ismerői egyáltalán nem csodálkoznak ezen. Hisz az évek ugyan múlhatnak az ember fölött, de az a szellem, amelyben telnek, maradandó nyomot hagy. Holma Miklós életét mindig is a közösséggel való törődés hatotta át. Már a család sem engedhette, hogy magának való legyen, hiszen heten voltak testvérek és . ő a legkisebb a hat fiú közül. Tizenkét évesen vesztette el édesaoját, s édesanyja sem érhette meg az öregkort. Bátyja! taníttatták őt, s be­szélték rá a balassagyarmati mezőgazdasági technikumra is, pedig akkor szívesebben ment' volna a barátjával Sze­gedre a vasútforgalmiba. Nagy szónak számított akko­riban Nógrád községben, hogy néhány fiatal leérettségizett; s Fiatalokkal — fiatalokért Lendület kihasználatlanul nem maradhat visszajött a faluba. Arra nem is gondolhatott, hogy még tovább tanuljon. Ügy érezte, nem terhelheti tovább test­véreit, dolgoznia kell- Gazda­sági felügyelőként kezdte a járásban. Sokfelé megfordult, de sehol sem volt túl sokáig. Mindig odament, ahová küld­ték. És általában olyan hely­re került, ahol valami rend- betennivaló akadt. Megjárta Rétságot, Tolmácsot, Nagy­oroszit, Nógrádot, Berkenyét, Diósjenőt, dolgozott a járási tanács mezőgazdasági osz­tályán. Végül aztán 1972-ben került a nézsai téesz élére. Persze addig sem csak a munka töltötte ki az életét. Szinte gyerekkorától fogva otthonos az ifjúsági mozga­lomban. Erről beszélgetve legszívesebben a nógrádi em­lékeit idézgette. Százhúsz tagú alapszervezetnek volt ott a titkára. Mikor este hétkor hazaért a munkából, mindig akadt valami tennivaló előtte a KISZ-ben. Sokszor nem volt könnyű. A szülők nem szívesen engedték el a fiata­lokat a KlSZ-rendezvények- re. Bizalmatlanok voltak. így hát őket is meghívták a két­hetenkénti teadélutánokra. Amikor aztán látták, hogy nem kell félteniük a lányt, megjött a bizalom is. Persze, nemcsak szórakozásból állt a mozgalom. Sok-sok társa­dalmi munkát vállaltak- Ak­koriban épült a Dunai Ce­ment Művek — KlSZ-védnök- séggel —, odajártak dolgoz­ni Aztán az sem lehet akár­milyen érzés az akkori KISZ- eseknek, ha ma felkapasz­kodnak a nógrádi vároldalra. Azt a fenyveserdőt az ő kezük munkája hívta életre. Holma Miklós nem sajnálta erejét, idejét a mozgalomtól. Járási, majd nyolc évig me­gyei bizottsági tag volt, KISZ után a pártban folytatta a munkát. Tíz éven át tagja volt a végrehajtó bizottság­nak. Egy évvel azután került Nézsára, hogy szanálták a téeszt. Nem ijedt meg a fel­adattól, bár tudta, komoly munka áll előtte. Akkoriban az a hír járta, hogy a har­minckét évével ő a legfiata­labb téeszelnök az ország­ban. Fiatal szakembergár­dát igyekezett maga köré to­borozni, de ez nem ment könnyen. Ki is jött volna szívesen az isten háta mögötti kis faluba? Először a tagsá­got. a közgyűlést kellett meg­győzni, hogy jó szakembere­ket csak úgy lehet idecsalo­gatni, megtartani, ha jó fel­tételeket teremtenek nekik, ki­emelt kedvezményeket adnak. Az emberek megértették. De nemcsak a vezető fiata­lok élvezték és élvezik ma is a törődést. Az utóbbi öt év­ben a teesse ötmillió forintot fordított anyagi támogatásra, ennek 80 százalékát az ifjab­bak kapták. A már tíz éve kapható lakásépítési hozzá­járulás most 50 ezer forint, amelyből 20 ezret nem is kell visszafizetni. Mindenkinek jár fuvarkedvezmény is, ami a tapasztalatok szerint egy- egy családi ház felépüléséig további 30—40 ezret jelent- Holma Miklós vagy száz csa­ládi ház felépülését érte meg a faluban. Nincs olyan fiatal téesztag, akinek jelenleg la­kásgondjai lennének. Per­sze ez, s a pénz nem minden. Nagyon fontos, hogy milyen a munka. — Nem helyeslem — mond­ja erről az elnök —, hogy sok helyen felveszik a fiatal szakembert gyakornoknak, ide-oda irányítják, de valójá­ban nem foglalkoztatják meg­felelően. Pedig ők ezt várják. Én mindjárt konkrét munká­val bízom meg őket, amely­ben bizonyíthatnak. Renge­teg energia, lendület van ben­nük, amit nem szabad ki­használatlanul hagyni. Ma a téesz dolgozóinak 70 százaléka fiatal. A KISZ-esek évente 50 ezer forint támoga­tást kapnak, s azt sem volt lehetetlen elérniük, hogy kü- lönpénzalapot képezzenek a mindössze egykét éve belé­pett, de példamutatóan dől gozó fiatalok jutalmazására. Sokat áldoz a téesz a sportra is. Erre évi 300 ezer forintot szavazott meg a közgyűlés. A focista fiúk meg a dicsőséget hozzák a falu­nak, hisz’ nem kis dolog, hogy már hat éve állják a sa­rat a megyei bajnokságban. Holma Miklós sem mulasztja el — a falu sok más lakójá­hoz hasonlóan — vasárnap délutáni mérkőzéseiket, sőt, szívesen elkíséri őket a baj­noki meccsekre is. Sokáig maga is sportolt, s most is megnéz a tévében minden sportműsort. Ma már csak a vadászatot űzi. Persze, az ötszáz tagú ter­melőszövetkezet irányítása mellett kevés idő jut a csa­ládra. Aztán ad munkát bő­ven a TESZÖV égisze alatt működő megyei kölcsönös tá­mogatási alap vezetése. A szervezet országos intézőbi­zottságának is tagja. S még szó sem esett azokról a meg­hívásokról, amelyeknek, úgy érzi, eleget kell tennie­A z aktivitás, az áldozat- vállalás és a jó munka nem maradt elismerés nélkül. ' Büszkélkedhet Ki­váló dolgozó kitüntetéssel, háromszor kapta meg a Ki­váló munkáért miniszteri kitüntetést, s mellettük sora­kozik a Munka Érdemrend bronz fokozata. Azt mondja mégsem ezek állnak legköze­lebb a szívéhez. A legjóíesőbb érzés az volt, amikor tavasz- szal átvehetté az Ifjúságért Érdemrendet. Kovács Erika NÓGRÁD - 1936. auguutus 25,, hétfő 3

Next

/
Thumbnails
Contents