Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-23 / 198. szám
Magyarul is tanult Két óra Rajkinnál Bözsi néni kifőzdéje „ Dolgos is, meg szíve is van" Hajkin miniatűr színháza a közeljövőben ismét hazánkban vendégszerepei. (Újsághír) Még a legakkurátusabb színházra,jongó sem tudná megmondani azonnal, hány szerepet is játszott Arkagyij Raj kin, az általa létrehozott színházban amelynek hosz- szú évek óta a vezetője is. Valószínűleg a művész is nehezen tudna erre válaszolni. De, van olyan kérdés, amelyikre gondolkodás nélkül igennel válaszol minden néző: „Van kedve elmenni a Rajkin miniatűr színház egyik előadására?” Arkagyij Iszaakoviccsal otthonában találkoztam. Amikor az ajtó kinyílt, a folyosó mélyén állt Rajkin. Elegánsan öltözve, jólfésülten, ahogy megszoktuk őt a színpadon. Bementünk egy kényelmes szobába, Arkagyij Iszaakovies leült egy öreg díványra. Hosszasan beszélgettünk a színházról, a találkozásokról nézőkkel, színészekkel. Rajkin szívesen mesélt. — Figuráim — tipikus jelenségek megtestesítői. A nézőknek fel kell bennük ismerni a bürokratát, a goromba frátereket, a köpönyegig forgatókat, akikkel sajnos még gyakran találkozunk a valóságban. A nézőnek tudnia kell, hogy figuráim csak a színpadon nevetségesek, a valóságban borzalmasak és veszélyesek. A szatíraművész, véleményem szerint aktív politikus alkat. Korábban Raj kin álarcokat használt —, pillanatok alatt változtatta külsejét. Az évek során ez megváltozott. A színek gazdagsága helyett a szigorú önmérséklet jellemzi. A művész elhagyta az álarcokat, smink nélkül lép a színpadra, de átformálóképessége változatlan. Mozdulataival, pillantásaival, fejforgaArkagyi.j Rajkin, a Szovjetunió népművésze Lenin-dí- jas, a szocialista munka hőse. a Moszkvai Állami Miniatűr Színház művésze és művészeti vezetője tásával mindig új és új alakot személyesít meg. — Ahhoz, hogy beleéljük magunkat a szatirikus figurába, bizonyos mértékben „azonosulni kell a hőssel?” — — kérdeztem Arkagyij Isza- akovicsot. — Emberileg nem állhatnak közel hozzám, hiszen bennük olyan tulajdonságok halmozódnak, amelyeket én nem tudok elfogadni. De, amikor alakítom őket, olyan művészi eszközökkel dolgozom, ahogy őket elképzelem. Olykor sajnálom, hiszen ha egy ember buta, vagy nincs lelki élete, nevetségessé válik. De csak a jóság helyzetéből van jogunk feltárni és elítélni a rosszat. De ez igazságos ítélet lesz. Az elmúlt évek során Rajkin színházában sok .változás történt. Állami miniatűr színház lett, társulatához fiatal művészek kerültek. Arkagyij Rajkinnal együtt lép fel fia, Konsztantyin Rajkin, akit a nézők jól ismernek a színházból és a filmvászonról is. Rajkin színháza gyakran vendégszerepei külföldön, mindig nagy sikerrel. A kis asztalon több papír és fénykép között megláttam Rajkin színházának magyar nyelvű műsorfüzetét. Észrevéve pillantásomat, a művesz elmosolyodott, és mondott valamit magyarul. Mint kiderült, ő tanulti magyarul is. — Mi igyekszünk mindig annak az országnak a nyelvén játszani, ahol fellépünk. Színházunkat pontosan, szó szerint meg kell érteni. Hosz- szasan készülünk a külföldi vendégszereplésre, Olykor fél évet, vagy évet, a nyelvtől függően. A magyar nyelv véleményem szerint a legbonyolultabb európai nyelv. De gyakran léptem fel magyarul a színpadon, a televízióban és a rádióban is. — Magyarországon sok jó barátom van. Megismerkedtem Varga Imrével, a nagyszerű szobrásszal. Jól emlékszem Lenin és Liszt szobrára. Rendkívül kifejezőek, fantáziadúsak művészi kivitelűek. Ismertem Kovács Mar- gitot is. Kerámiái ámulatba ejtenek, mennyire képes látni az embert, kifejezni jellemét. Pontosan nem emlékszem, hányszor is voltam Magyar- országon, színházzal, vagy vendégségben barátaimnál. Ügy vélem, bejártam az egész országot... Észrevétlenül elrepült a két óra. Ideje búcsúzni, Rajkin este fellép. Mint mindig, kilép a nézőkhöz és finom, elegáns, szükséges beszélgetést kezd velük. K. M. Mielőtt bárki is holmiféle alkoholra, titkos pálinkafőzésre gondolna, azonnal eláruljuk, hogy a varsányi Pet- rovics József né, Bözsi néni a háza melletti kiskonyhában egy aprócska éttermet ütött fel. Éttermet, ahol naponta öt falubeli öregnek főzőcské- zik. — Ügy kezdődött, hogy jöttek a tanácstól, Bözsikém vállalná már el az öregek gondját. Ismerjük, maga dolgos is, meg szíve is van, miért ne segítene be a szociális étkeztetésbe. Azt is hozzátették, hogy a megyeben ez a fajta vállalkozás még csak a kezdeteknél tart. Ügy tudom, három helyen működik kifőzde — meséli Bözsi néni jókedéllyel,' huncutul hunyorogva. . Elvállalta. Miért is ne vállalná. Ahol három emberre sül-fő naponta az étel, miért is ne főhetne nyolcnak. Jaj, csak az étlap! A menü megválasztása, hogy mindenkinek szája-íze szerint legyen. Az nagyon nehéz. Mert az öregek a jó hagyományos palóc ételeket kedvelik. De az egyik fűszeresen, a másik diétásán. Az egyiknek törve a krumpli, a másiknak darabosan ... Ott jártunkkor az ebéd borsóleves, leesés haluska. Hétvégeken tyúkhús főve, no- kedli pörkölttel. — Tera néni, az egyik kosztosom, üzente, a jó házi- csikot ne rakjam már bele a levesbe. Rakjam külön, tehessen rá vacsorára tejfölt, túrót. Ügy lett. Nem spórolok én semmivel, kedves. Egyszerre két kiló lisztet is felhasználok három laska csík gyúrásához. Tudja, amikor a tanácsiak belerángattak ebbe a dologba, megmutogatták, mekkora legyen egy adag. Az előírás szerinti. Nincs nekem szívem azt betartani. Mi egy embernek öt deka hús, meg egy maroknyi rizs. Higy- je el, nem a főzés, hanem az osztás a legnehezebb. Amikor megjelenik Marika, a gondozónő, aki házhoz szállítja az öregeknek az ebédet. Rakom az ételhordókat. No, még egy kicsit, ebből is, abból is... Aztán vasárnap várom a visszajelzést, mi volt a vélemény? Mert személyesen még nem jártam a kisöregeknél, bár ismerem jól valamennyit. Tudja, nem lehet olyan rossz a kosztom, mert két idős, akiknek a szécsényi Omniá- ból hordatja a tsz az ebédet, már nyüstölnek, vállaljam el őket is. Sajnos, az előírás szerint, csak ötöt etethetek. Gyors számvetést készítünk arról, meg lehet-e tol- lasodni egy ilyen kis kifőzdéből. Bözsi néni ingatja a fejét. Úgy an már? Ha valaki szívből csinálja, még rá is fizethet. A tanács havonta 4500 forintot ad a nyersanyag bevásárlására. Ez azt jelenti, hogy naponta 150 forintból (fejenként harminc forint), kell kigazdálkodni az ebédet. Ha belegondolunk, hogy egy kiló hús 110 forintba kerül, és hogy mi az az egy kiló öt emberre ... ! Ha hozzávesz- szük, hogy mennyi gáz, fűtőanyag elfogy főzés közben, plusz a mosogatószerek. No jó, a havi munkadíj ezerötszáz forint, de abból is jócskán elcsíp Bözsi néni a konyhára. — Azt tartom, amíg a családnak jut, jut az öregeknek is. A kertben megterem a bab, a krumpli, a zöldségek. Mi is ugyanazt esszük, amit az öt ember, nem főzőcské- zek külön. A faluban azt beszélik, bolond vagyok, hogy elvállaltam, többen kijelentették, ők semmi pénzért nem csinálnák. Bekukkantunk a hűtőbe, tele főznivalóval. . Nézelődünk a kis konyhában, ahol a tűzhelyen' ott a nyolcliteres fazék. Holnap majd ebben gyöngyözik a húsleves. Megjelent Aforizmák a Statisztikai Évkönyv A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent a Statisztikai Évkönyv, amely több évtizedre visszatekintve, a számok tükrében mutatja be a hazánk társadalmi és gazdasági szerkezetében, valamint a lakosság életkörülményeiben bekövetkezett változásokat. A népmozgalmi adatok saerint az országnak 1986. január elsején 10 640 000 lakosa volt, az előző évinél 17 400- zal kevesebb. A lélekszám 1980 óta csökken, akkor 10 709 500-an laktak hazánkban. Tavaly 130 200 gyermek született, 4841-gyel több mint 1984-ben. Ezzel megszűnt a születések számának 1983 óta tartó csökkenési folyamata. Ezer férfira 1071 nő jut szemben a 15 évvel ezelőtti 1063-mal. A lakosságon belül tovább emelkedett a hatvan évesnél idősebbek aránya, 1984-hez viszonyítva, tavaly 18 900-zal volt több az ilyen korúak száma. Ismét csökkent a községekben és növekedett a városokban élők száma. 1986. január elsején a lakosság 19,5 százaléka a fővárosban, 38.9 százaléka a tpbbi városban és 41,6 százaléka a községekben élt. 1975 óta a legtöbben, 220 370-en tavaly változtatták meg állandó lakóhelyüket. Évről évre csökken a házasságkötések száma: tavaly 73 238-an járultak az anyakönyvvezetők elé, 1713-mal kevesebben, mint 1984-ben, és 15 328-cal kevesebben, mint 1960-ban. Míg 1984-ben valamelyest csökkent a válások száma, tavaly ismét emelkedett: 29 309 esetben mondták ki a válást, 598-cal többször, mint az azt megelőző évben. Hazánkban 1985-ben 72 507 lakás épült, 2075-tel több mint 1984-ben, s 12 490 lakás megszűnt, 1106-tal kevesebb mint az azelőtti esztendőben. Az új otthonok 56,7 százaléka három- vagy több szobás, az egyszobások aránya 6,8 százalék, alig különbözik az előző évi aránytól. A tanácsok tavaly 42 439 lakást utaltak ki, 1985. december 31-én még mindig 158145 lakásigénylést tartottak nyilván. Tavaly 109 ezer lakást kapcsoltak be vezetékes vízhálózatba, 36 ezret pedig a közcsatorna-hálózatba. A gázt 147 000, a távfűtést pedig 24 364 lakásba vezették be. 1980-hoz viszonyítva, 1985- ben lényegesen emelkedett a száz háztartásra jutó tartós fogyasztási cikkek száma. Személygépkocsija például a családok 36 százalékának van már. Míg 1980-ban 87, öt év múlva már 106 hűtőszekrény jutott száz háztartásra. A porszívók száma ugyanebben az időszakban 76-ról 85-re, a mosógépek száma 91-ről 99- re, emelkedett. Tavaly minden 100 család közül 21-nek volt színes televíziója, 9-nek fagyasztó szekrénye és 20-nak automata mosógépe. Az utóbbi adatokat 1980-ban még nem jegyezték. Az elmúlíNesztendőben 2091 vállalati gazdasági munkaközösséget hoztak létre, ezzel számuk 13 274-re emelkedett. Ezekben az egységekben 168 000-en tevékenykednek.. A magánszemélyek közül 730- an, 1985-ben alapítottak gazdasági munkaközösséget, így a 2751 gmk-ban 16 000-en dolgoznak. Javultak tavaly a kórházi ellátás tárgyi és személyi feltételei. A kórházi ágyak száma 102'348, az előző évinél 2071-gyel több. Az ország 147 kórházában 12 597 orvos dolgozik, 773-mal gyarapodott a számuk egy év alatt. 4 NÓGRÁD - 1986. augusztus 23* szombat Az élet olyan per, melyet az ember mindenképpen elveszít, akármit tesz és akármilyen magas is a rangja. (Thomas Bernhard) ☆ A kaland és a szerelem között körülbelül ugyanaz a különbség, mint a sláger, és a szimfónia között. (Alban Berg) 11*4540 — távolsági autóbusz-állómás, Salgótarján. — Jó napot kívánok. Szeretném megtudni, (hogyan juthatok el ma minél előbb .Nézsára. — Azt én kérem nem tudom. — ??? —* Jöjjön el ide, a váróteremben ki van írva. Kis fehér pavilon a salgótarjáni távolsági autóbusz-állomáson. féltve őrzött információ A fiatalember kezében telefon- kagyló, épp vár valakire a vonal túlsó végén. — Jó napot kívánok. íiz as Információs iroda? Bólint. Es itt csörög a telefon, ha a ll-MO-et hívom? Bólint. Aztán megérkezik a hang a vonal túlsó végéről, úgyhogy nem zavarom tovább. Azóta sem tudok szabadulni a rejtélyes kérdéstől: Vajon miféle információkat őrizhetnek itt? — cser — Barátságvonait. így nevezték el a szervezők: a megyei KISZ-bizottsáig és az Expressz utazási iroda salgótarjáni kiBarátságvonat '86 2. Magyar szemmel Lipcsében rendeltsége. Többszörösen is igaznak bizonyult a jelző. Azon túl, hogy kétszázötven nógrádi KISZ-esnek állt módjában megismerni egymást, találkoztunk a német testvérszervezet, az FDJ tagjaival is. A képlet: Fehér abrosszal borított hosszú asztalok, mögöttük kissé mereven udvariasra fogott mosolyok. Aztán megtörténik mindkét részről a hivatalos üdvözlés. Az FDJ-titkár, vagy az üzemvezető bemutatja a gyárat, vállalatot, esetleg körbe is visz 'szétnézni. Aztán sodálatosan megkomponált hidegtálakkal telik meg a? asztal. Igaz, a magyar szemnek ■ szokatlan színezetű felvágottak nem mindenkiben keltenek bizalmat. Sör, üdítő is kerül, megszólal a zene, s az ismerkedés személyes szféráiba vonulunk vissza. Variációk: A poliklinika dolgozói látták vendégül a Nógrádi Szénbányák csoportját. A bányászfiúknak nem erősségük a német nyelv, de a találékonyság annál inkább. Bakos István és Katona Vince — otthon Ménkesen dolgoznak — hamarjában papírt, ceruzát kerített, s mint kiderült, rajzolni perfektül tudnak. Szépen „megtárgyalták” például a labdarúgó-világbajnokságot. István szerencsemalacot ka- nyarított papírra, jelezve véleményét az NSZK eredményéről. A lipcsei fiú vette a lapot: négylevelű lóheréje világosan kifejezte egyetértését. Aztán a bányászok, „elmesélték”, mit dolgoznak a föld alatt. Újdonsült barátjuk pedig arról panaszkodott, hogy az NDK-ban nem művelheti kedvenc sportját, a karatét. (Épp azokban a napokban ment az NDK-tévében a magyar Linda). Már kapta is a meghívást: alkalomadtán szívesen látják Magyarországán egy karateversenyre. A salgótarjániak csoportja egy gyóigyszerlerakat fiataljainak vendége volt. A meglepetés: élő zene fogadta őket. Nem is akármilyen! Frissen végzett és még tanuló zene- művészeti főiskolások együttese perdítette táncra őket. A végén a zenekar megköszönte a közönségnek a kitörő fogadtatást. Persze, a köszönettel mi sem maradhattunk el. A koccintás utáni beszélgetésben Varga György, a salgótarjáni Expressz-iroda vezetője már azt latolgatta, hogyan jöhetnének á tehetséges ifjú zenészek Magyarországra. Lehet, hogy még üzlet is születik? Volt olyan találkozó is, ahol a magyarok adtak műsort, bár nem készültek. A NÖGRÁD- KER-es einiger Attila olyan break-táncbemutatót rögtönzött, hogy mindenkinek tátva maradt a szája. Városszerte Fárasztó az egész napos gyaloglás, de nem lehet abbahagyni, hisz jó lenne semmit sem kihagyni, ami bele- ler e rövid néhány napba. A Rétság környékéről jött „csikócsapat” (alig akar húszévesnél idősebb köztük) különösen nem ismer fáradtságot. Nem kíméli őket hasonszőrű idegenvezetőjük a frissen érettségizett salgótarjáni Raffai Beatrix, akinek ez az első komoly „bevetése” a szakmában. Az sem zavarja, hogy a sok fordítástól úgy berekedt, hogy már alig van hangja. — Mindennap új volt, és érdekes — meséli Hesz Károly, Nógrád községből. — Nemcsak a látnivalókra gondolok. A német emberektől sokat tanulhatnánk. Udvariasak, nyugodtak, képesek türelmesen várni egy-egy áruházi pénztárnál akár fél órát is. Meglepett, hogy itt be merik rendezni a presszó kerthelyiségét műbőr ülőkékkel. Nálunk nem maradnának épen. Egyébként, olyan sok szépet láttam, hogy nem tudok olyat mondani, ami hiányzott volna. A borsosberényi Kovács Erzsinek akad ilyen. A só, meg a többi fűszer. Sokunkat elbűvöl a város. A patinás régi városháza, a gyönyörű templomok, a megkapó panoráma a Kart Marx Egyetem monumentális épületének tetejéről, a huszon- kilencedik emeletről. Pákoz- di Péter és felesége már másodszor mássza meg a „Népek csatája” emlékmű ötszáz lépcsőjét. A mátranováki pár mindössze hat hónapja kötötte egymáshoz életét, ez az út amolyan pótnászútféle. Nem az egyedüli házaspár köztünk. Itt vannak például Utasiék. Sándor bányász, ifjúsági brigád vezetője. Jutalom számára a Lipcsében töltött idő. S, bányászkörökben azt tartják, ami a bányásznak jár, jár az a feleségének is, mert sok múlik; rajta. Hazafelé már szűkösebben vagyunk a yonaton. Hiába, sok helyet foglal a töménytelen konyhai robotgép, a jóféle NDK-sör, miegymás. A törődést meg már megszoktuk. A búcsú nem szomorú. Hisz* látjuk egymást. Nem olyan nagy ez a mi megyénk. Meg aztán találkozunk jövőre a különvonaton. Talán Krakkóba indulóban. Kovács Erika (
