Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
Rábaközi perec HUNYADI ISTVÁN! FordíthataHan létezés MELI0R1SZ BÉLA? Szél indul G yalog jártuk az országot cimborámmal, mint Mátyás király egykoron. Es ha igazságot nem is tudtunk tenni sehol, mert csak hírlapírók voltunk, sokmindent megfigyeltünk a tekintetben, hogy boldogul-e a kiránduló, ha elkerüli a turista- központokat, a szállodás városokat? Vagyis, hogy jár az utas, ha járt utat elhagy a járatlanért? Hisz, minden faluban vannak vendéglátásra alkalmas szobák, sőt olyan tulajdonosok is. akik ezeket a szobákat kiadnák. Mindenütt főznek valahol. A napköziben vagy a téeszben, vagy valamelyik helyi kisüzemben. A kiránduló a pénzéért hozzájuthat-e ezekhez a szobákhoz, meg a téeszben főzött ebédhez? Nemigen. Legtöbbször marad a sétatéri pad, amin elfogyaszthatja a csekély kí- nálatú boltban talált félszáraz zsemlét, rozsdásodó dobozó konzervet. Gyalogtúránk közben, egyszer az is megesett velünk, hogy meg kellett szakítanunk a gyaloglást, s valamelyik fa: luból az utolsó .vonattal bevonatoztunk a közeli kisvárosba, hogy elérjük a szállodát. De, lekéstük a csatlakozást: a szobákat már elfoglalták. Persze, szabad szoba minden szállodában van. Ebben is volt, csak már laktak benne. Egy kéttagú, talán jugoszláviai delegáció. Viszont a két tag nem tartózkodott odahaza, hanem valahol a környékben vendégeskedtek, s be is jelentették, hogy az ottani vendégházban töltik azt az éjszakát, fönntartva közben szállodai helyüket Is. Ott várakoztak a bőröndök, száradtak az ingek, a borotvapamacsok. Mi nem sokat várakoztunk. A főtéri fák alatt szemlélődő rendőrtől megkérdeztük, hol lakik a tanácselnök, és elballagtunk hozzá. Mint annak idején a szolnoki polgármesterhez Móricz Zsigmond, hogy nála éjszakázzon. — Á, maguk a szállóban fognak aludni — tárta szét karját a tanácselnök, akinek korántsem volt akkora lakása, amekkora a polgármesteri hajlékban egyetlen szoba lehetett. Befogott hát a Ladába, és visszaszállított bennünket a szállóba, ahol viszonylag hamar meggyőzte a direktort. A delegáció szobáiéban gyors ágyneműcsere, s ki a csomagokkal a megőrzőbe! Aztán reggel korai ébresztő, és a személyzet mindent visszaállított úgy, ahogy a két külhoni vendég hagyta. Akik mit sem sejthettek meg abból, hogy a vendégeik voltunk. Legföljebb ha megdicsérték magukban a szállót. Nicsak! Milyen gyakran cserélik itt az ágyneműt. Hiába, Magyar- ország tiszta ország. E z velünk is csak egyszer történt meg, s kizárólag úgy, mint országjáró riporterekkel De. ' általában nem volt szerencsénk nekünk sem. Tyúkól nagyságú (és szagú) szobácskák keskeny sezlonján húztuk meg magunkat ketten, szalmazsákon a folyosón stb ... Ehhez igazított árakkal. Húsz forint egy éjszaka. Meg: ..Ingyér, ha tényleg nem rablók”. Előfordult, hogy főtt étel miatt is letértünk a gyalo'g- ösvényről, és a vaspályát használtuk. Csoraa felé döcögött velünk a személy, mert már előző nap se ettünk főtt ételt, s úgy döntöttünk, most megvacsorázunk. A szemközti bőrülésen egy nagy nejlonzsák perec zötyögött. De, nem akármilyen perecek ám, hanem egynek-egynek huszonötharminc centi volt az átmérője. S, a kellő vastagság hozzá! Tendenciózusan dicsérni kezdtük a zsák perechez tartozó asszonyságnak a portékáját. — Nem portéka? — mondta. — Lakodalomba viszem. — Bár, ha a Balatonon árulhatnám, nagy pénzt lehetne vele learatni. Húszért, huszonötért is adhatnám darabját. Itt nálunk csak hat-hét forintba kerül egy. — És milyen perec ez, hogy ilyen szép nagy? Biztosan nagyon finom is! — Finom ám! Rábaközi perec. Ünnepi magyar étel — mondta, de csak nem akart megkínálni. — És hogyan készül? — érdeklődtünk. Nem számítva arra, hogy tényleg elsorolja. De csak sorolt, s nem kínált. „Négy és fél kiló liszt a lakodalmi adag. Három deci pálinka, két deci rúm, ötven tojás sárgája, ötven szem sza- harin, öt deka sütőpor, öt dió nagyságú zsír, öt vaníliás cukor.” — Ez aztán nagyon finom — néztük a zsákot, benne a pereceket. De csak sorolt tovább. „Azt ötven tojás sárgáját kikeverjük a cukorral, szaha- rinnal, zsírral. A szaliarintól levegős lesz a tészta. Azután bele fokozatosan a fölvert fehérjét, bele a pálinkát, a rumot. A pálinka meg a rum azért köll bele, mert kicsit földobja a tésztát. Ahogy magát is. És kikeverjük a tésztát, épp úgy, mint a hájasét. Legalább másfél óráig keverjük és verjük sodrófával, Aztán kifőzni! Akkor jó, ha feljön a vizre. Várunk egy napot, megcsináljuk a pereceket, és kisütjük. Péknél. Otthon már nem nagyon ke- mencézünk. Sokáig eláll. Mennél tovább áll, annál puhább.” A ztán átnyalábolta a zsákot, kiment a peronra, s a következő állomáson leszállt. Mi meg rázód- tunk tovább. Csorna felé. Ha enni nem is kaptunk, receptet igen: utazzanak be oda- Ott van étterem. Zelei Miklós röRO ISTVÁNl FALUM A dülőutak dombra visznek, csak a harangszó jön utánunk, akácok, szőlők fogják a dombot, s a hosszú főút melett, •mint levelek a főéren, kétoldalt guggolnak, a házak — érett alma illata mindenütt, a megaszalódott füvek között lidérces táncot járó bogarak maguk torát gyorsan megülik, néha a nyárfák jajonganak: ősz közelít — fűzfák nyalnak folyómederbe, vizet kutató égerfák visznek a kertek alá; sóhajok lebegnek a házak fölött, s akár kísértetek a fülledt légben, galambok köröznek — hízó rí, kutya szorít, gyöngytyúk kárál, s a szőlőfürtök mosolyognak a lugasokról —■ hajlott öreg megy át az udvaron, vásárba hív a hangosbemondó, toronytetők bádogkupoláján hever a csönd, s a lusta házak között ugrásra készen hallgatóznak az idegek. Kiégett, megszokott táj. Lent nyújtózik a park és fái évről évre délcegebbek. Tartott füvén kutyus ha átszalad. Álmomban látok hófútta csúcsokat. Elvágyóm innét, de késtem, nem cserélhetek, unott időmön se fordíthatok ma már, idehelyezett véletlenek sora. Másfajta létre vágyom, de fordítani sorson nem lehet, szoros bőrömből ki se léphetek. A levegőm kifogy, ennyire futotta, csak vágyam dob fel idegein tájiakat, kínálkozóbb, igézőfob lányokat. Az ingem Nesszus-mg, majd egyszer veieégek, a csontjaim kivásnalk, de sorsot nem cserélek! Nézem mahagóni-arcod a szemek mélybarna kútját j s szitakötö-zizzenéssel júniusvégi szél indul a hegyek felöl hogy játsszon velünk Ruhád alá kap és énekes melleid alatt gömbölyödik légbőlkapott fiam 1 Gyermekfantázia Gyermekrajzokat, vízfestményeket, műanyaglapokra applikált gyurma féldombor- műveket, textilfigurás filctarisznyákat láttam egy alkalmi otthoni kiállításon, amelyet a család a barátainak, az ismerőseinek rendezett egy képzőművész édesanya kislányának a dolgaiból. A .dolgaiból, s nem az alkotásaiból. Szándékosan választottam az első S2ót, hiszen egy nyolcesztendős kilányra még ne mondjuk, hogy alkot, hogy alkotásai vannak. Mi marad akkor későbbre? Nem egy csodagyerek művelt láttam tehát, csak egy kislány dolgait, készítményeit, szórakozásait, játékait: mesealakokat, több ké pen elmondott rövid kis meséket, állatfigurákat. tündéreket, várakat, kastélyokat, holdat, napot, csillagokat, életéből vett aprócska történeteket. Ismerem ezeket a pillangókat, ezeket a tavasztündérekeit, láttam mér effélét otthon a gyermekeimtől s az óvodában; ezek mégis mások — nem egy csodagyermeké, de egy olyan gyermeké, akiből egyezer még művész lehet, ha megmarad gyermekinek, azaz akarok belőle művészt nevelni, — mondta — frissnek, elevennek a mostani tehetsége, vonal-, forma- és színfantáziája. Ült a képekkel, a, bábokkal teleaggatott szobában, és olvasott. Butákat kérdeztem tőle — természetes módon, elfogulatlanul vá- laszolgatott. Nagyon szeret rajzolni, sokat olvas, jó tanuló; ezt a könyvet ajándékul kapta bizonyítványosztáskor az iskolában. A kiállítással nemigen törődött. Zavarban voltam, amikor az édesanyját kérdezgettem. — Nem de úgy látom, a kislányom rajzai többek, mint a hasonló korú gyerekekéi. Azzal, hogy összeszedtem a rajzait, magamat is ellenőrizni akartam. íme, döntse el, aki idevetődik, mennyit érnek! Ennyi az egész. A szép gyermekfantáziával találkoztam Rá- kóczy Anna nyolcesztendős kislány kézműveiben. Én gyönyörködve néztem őket. Minden más a jövő titka. r.ui Pillangó Kacsaúsztató Néhány napja valaki elmondta, hogy két utcával feljebb, a hegyen, egy kilencéves fiú öngyilkos akart lenni. — Elbújt a kertbe, de a szíj leszakadt vele, két napig feküdt eszméletlenül a klinikán. Felizgatott a hír. Ki lehet a fiú? Hogyan jut el valaki kilencéves korában odáig, hogy ilyen elszántan kívánja a halált? A követ összetörheted, nem fáj neki. Inkább kőnek lenni, mint élni? Látnom kellett a fiút. A ház, ahová utasítottak, az alsó utcában kétemeletes volt, a felsőben már csak földszintes. Omló, régi ház, újonnan festve. Az erős nyári fényben olyan kellemetlen rózsaszínben virított, mintegy kimázolt öreg nő: egyik faiát ácsolattal kellett megtámasztani. Itt laktak. Az apa nagyon elfoglalt pincér, alig van otthon, iszik is, az anya éttermi takarítónő. Szoba-konyhás lakás az alagsorban. Kopogtam, az üvegezett, függönyös konyhaajtó rögtön kinyílt. Kövér, magas, kissé dülledt szemű fiatal nő ált a. küszöbön. Illés Endre: A *A napokban, 84 íves korában, elhunyt Illés Endre. E tárcájával emlékezünk a jeles Íróra, kritikusra, irodalom- ■uvu óra. — Kit tetszik keresni? — Itt lakik az a fiú, aki meg akart halni? A nő végigtapogatott tekintetével — gondolkodott, feleljen-e. — Hagyjanak már azzal a gyerekkel !... A karja megrándult, mintha be akarná csapni az ajtót, de azután inkább kilépett a kerti útra. Várta, mit kérdezek— Miért akart meghalni a kisfiú? Keményen felelt: — Mert lopott. — Nagyon megverték? — .Azt csak a szomszédok monáják, haragszanak rám. — De, már ingerült volt. — JMiért érdekli? — Maga az anyja? — Csak ez hiányzik a szerencsémhez. Már hallottam, hogy a fiú anyja három éve meghalt. Ez az erős, magas, fiatal nő faluról jött, az étteremben társult a pincérhez. — Beszélhetek a fiúval? A hangjában gúny és káröröm villant. .. _ — Azt már elvittük "TäiSI — Hová? — Azt nekem nem mondták meg. Megfordult, és visszament a fehér függöny mögé, a konyhába. A fiút a meghalt anyja bátyjához vitték, egy Pest környéki faluba. Másnap a Vasvári Pál utcában felültem egy szürke autóbuszra, negyedóra alatt kiszállított. Űjabb negyedóra, s megtaláltam a házat is. Szomorú ház volt ez is. de legalább nem hivalkodott. A két világháború között építették ezeket a Faksz-házakat, napraforgós előkerttel, alacsony homlokkal, gilisztahosszú udvarral. A férfi nem volt otthon. Az udvart egy öregasszony sepregette, rögtön izgatott lett. — Azt a gyereket nem vihetik el! Az apja írást adott róla, hogy a Feri ide tartozik. Innen már senki nem viheti el'! . A nagyanyja volt. Az ellenkezés lassan megtört, amikor megértette, hogy a fiút nem akarom elvinni, csak beszélgetni szeretnék vele. = Da, aztán ne kínozza. eleget kínlódott már szegény. A fiú, akit megvertek, és aki meg akart halni, sápadt volt, mintha sohasem érte volna nap. „Aszténiás, hipe- resztéziás — írhatták be kortörténetébe a klinikán. Tiz perc múlva kettesben maradtam vele az elülső szobában. — Azért, mert megvertek? — Nem. A fiú azt a szíjat hurkolta a fára, mellyel a kövér, fiatal, erős mostoha verte. — Hát akkor miért? — Mert azt mondták, loptam. — És nem? — Csak játszani akartam. A Horváth Karcsinak van egy lábbal hajthatós kis autója, az mindig kint áll az emeleti folyosón, az ajtó előtt. Karcsi a barátom, és megengedte, hogy az autót akármikor levihetem az utcára. Kedden is a ház előtt hajtottam az autót, amikor meglátott a Karcsi mamája, és azt kérdezte, miért akarom elvinni az autót. Karcsi megengedte, hogy járhassak vele, mondtam. De, akkor már ott volt Ági néni is, és pofon ütött. Tetszik tudni, Ági néni.*, 4 mamám. Büdös tolvaj, kiabálta. Te koszos büdös tolvaj, majd megtanítalak! Bevitt a szobába, ott vert. Ilyen ványadt és szomorú volt a története. És ezért majdnem meghalt. Csak ezért? Mennyi minden zsúfolódik a legszegényebb életbe is. Mert a történet voltaképpen ott kezdődik, hogy amikor meghalt az anyja, ő rögtön idekerült, falura. Le, a tartásért pénz kértek, és az apja nem akart fizetni érte, inkább vissza vitte Pestre. De, otthon már új anya volt, az erős, fiatal, kövér nő, aki utálta és dolgoztatta a vézna, zárkózott, vérszegény fiút. — Csak az iskolában írhattam meg a leckét. Ági néni otthon nem engedte. Kedden is azért haragudott, mert az autóval elmentem játszani.,. — Sokat vert? Mintha felelne, a bal arcához nyúlt. És csak ekkor — a mozdulatából — értettem meg a különös, fintorgó. félrehúzódott arc titkát: ennek a kisfiúnak faciális bénulása volt. Mindig jobb kézzel ütötték. Mit kérdezhettem volna még tőle? — Tudod, mi a halál? Nem felelt. — Apádnak fájdalmat okoztál volna, erre nem gondoltál? Nem! — mondta a hallgatása. — Azt sem akartad, hogy Ági néni megijedjen? Csak intett: nem. — Hát mit akartál? A grimaszba torzult arca egyetlen grimaszba torzult szóval felelt: — Lekopni! Nem hetykén mondta, nem is szomorúan — egyszerűen, hitelesen. Lekopni. És ezzel a szóval vélt teljessé a portréja. Mert kétféle öngyilkos van: aki halálában is az élőkre sandít, és bosszút akar állni — és aki már nem gondol senkire. Ez a fiú úgy akart elmerülni, mint a vízbe esett kő. Egy nagyon kedves tanáromtól hallottam egy régi anatómiai gyakorlaton, a boncterem bádogasztalánál: Mors est actus naturae, quo persona res efficitur. A halál az a természeti változás, melynek folyamán a személyből tárgy lesz. NÓGRÁD — 1986. augusztus 2., szombat g 0
