Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-20 / 196. szám

Közelkép a képviselőről

eret nyugalma

Csaknem tíz esztendeje, hogy egy tél végi estén időközi választás jelölő gyűlésén ültünk a szécsényi művelődési ház nagytermében. A választókerületet azóta is dr. Hütter Csaba képviseli a Parlamentben, a II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet elnöke egyben az országgyűlési képviselők Nógrád megyei csoportjáhak is vezetője. A legtapasztaltabb képviselők egyike, aki saját munkájában is érezte a változásokat.

— A képviselői munkában látszólag kévés, valójában azonban nagyon sok az új elem -r- móndja dr. Hütter Csaba, a téaszelnöki dolgoállamigazgatási szerveknek milyen módon kell segítséget nyújtani a képviselőknek feladataik ellátásához.

— Nálunk minden képviselőnek eddig is rendelkezésére állt ez a segítség. Csak győzze idővel és energiával! Jómagam soha nem tapasztaltam, hogy állami hivatal akadályozta volna képviselői munkámat. Ma például — hógy más jellegű példát említsek — a víz- és csatornamű-vállalat vezetőivel tárgyaltam, s a legjobb hozzáállást tapasztaltam.

A változásokat tovább sorolva. igen fontos helyen említhető az Országgyűlés új ügyrendje, lí ét-három éve

Megbeszélés a termelőszövetkezet majorjában.

zószobában. — Az állampolgárok által megfogalmazott igények például felértékelődtek a választókerületben. A településfejlesztésben

olyan kérések támogatását is elvárnák a képviselőtől, amelyek meghaladják a lehető- »egeinket.

A képviselő Itt megjegyzi: tudni kell, hogy nagyon méltányos erőforrások állnak rendelkezésre a VII. ötéves tervben egész Nógrádban, s itt a szécsényi választókerületben is.

— Van miből gazdálkodni, ha.nem is sok a ..tétel” — vélekedik határozottan. — A művelődési központ például ötvenmillió * forintba kerül. Ennyiből valósulhat meg az a több generációt kiszolgáló létesítmény, amelyet még egyetlen eddigi generáció lem tudott felépíteni.

Ezen a vidéken akad más hasonló példa is. A regionális vízrendszerre való csatlakozás nemcsak Szécsényt, hanem a környéket — Ri- mócot, Nagylócot, Hollókőt, majd Endrefalvát — is érinti. Érthető és természetes az itt élő ember, s a képviselő öröme. Ugyanakkor érződik az is: egy-egy település, valamely választókerület nem szakítható ki az egészből. Erről így vélekedik a képviselőcsoport vezetője:

— Manapság a képviselőnek a korábbinál is nagyobb lehetősége van a megyei koncepciók megvitatásában való részvételre. A közös munka révén pedig magáévá teheti azt, a megye teendői közé ágyazva ott találhatók ugyanis a választó- kerület feladatai.

A hosszú évek tapasztalatai alapján természetesen nemcsak az igények nagyobb súlyáról, hanem a parlamenti munka változásaiból is számot adhat a több ciklus óta dolgozó képviselő.

— A társadalmi demokratizmus szélesedése nyomán sokkal nyíltabb az Ország- gyűlés murtkája is. A megnyilatkozások ellentmondásosabbak, élesebbek a viták, s vannak.

— Nincs ebben semmi rend- _kívüli — halljuk a véleményt. — Reméljük, hogy megszokják az emberek. Esetleg még nagyobb is lehet az ellenszavazatok száma De ennél is fontosabb a vitaszellem, ami helyben és a parlamenti munkában egyaránt tapasztalható. Mindez természetesen azt is megköveteli, hogy alaposabb tájékozódásra van szükség.

— A Minisztertanács éppen a közeli hetekben hozott határozatot arról, hogy ,az

folytak már erről a viták, a továbbfejlesztést szolgáló előkészítésben dr. Hütter Csaba is részt vett.

— ' A parlamenti munka reformja az új választójogi törvény után szükségszerű volt, a tevékenység kereteit a tartalomhoz kellett igazítani. Így tisztázni kellett az interpelláció, az egyszerű kérdés helyét és szerepét, a szavazások rendjének szabályozása is elkerülhetetlen volt. Arról van végül is szó, hogy a kialakult gyakorlatnak feleljen meg az ügyrend. Azzal együtt, hogy további előremutató elemeket is tartalmaz.

— Az új ügyrend szól az

esetleges zárt ülésről is. Né- hányan megkérdezik: nem

mond-e ez ellent a kiszélesedő demokratizmus elvének és gyakorlatának?

A lakótelepen régi ismerősként vált szót a képviselő Csordás Gábornéval, az endrefalvai termelőszövetkezet dolgozójával.

— Egyáltalán nem — hangzik a képviselő határozott válasza. — A vita jellege megkívánhatja a zárt ülést, de korántsem arról van szó. hogy a gondolat, a vifa tartalma titkos maradjon.

Bizonyságként példa erre az ügyrend vitája is. Az ülés — hosszú idő után először — zárt volt, az alapos tájékoztatás azonban nem maradt el.

Csaknem egy évtizede ugyanabban a választókerületben .képviselő dr. Hütter Csaba, ha itt-ott módosult is kissé a terület. A legjobban ismert honatyák közé tartozik, s ez azzal is jár, hogy alig van nap, amikor fel ne keresnék. Szavai azonban azt érzékeltetik, hogy a hétköznapi kenyérkereső és a képviselői munka alig választható el egymástól.

— A közéleti . munkában nincs terminus, hogy heti ennyi és ennyi alkalommal kell foglalkoznom vele. A magamfajta ember helyzete egyébként / is különös. Ha 'a vezetői munkában jó célokat szolgál, munkatársaival például az esztétikára is ügyel, akkor egyben közéleti munkát is végez.

Üzemen belül és azon kívül is- A szemlélet jelentősége ? A termelőszövetkezet harminc kilométeres körzetben kerül kapcsolatba a településekkel, az emberekkel. S hogy milyen konkrét ügyekkel keresik meg a képviselőt?

— Felvételi vizsgák idején felvételi ügyekkel — nevet dr. Hütter Csaba, aztán komolyra fordítja a szót. — A legtöbb észrevétel a helyi tanácsokat illeti. S mivel azt vallom, hogy a helyi ügyek parlamentje a tanács, a döntés joga is az övé. Az állampolgári észrevétel alapján én legföljebb megpróbálom befolyásolni a döntést. Milyen eredménnyel jár ez a hétköznapi munka? Sikerélmény és kudarc egyaránt előfordul. Az előbbi akkor tölt el, amikor a környezetemben a fejlődést látom, akár a művelődés otthonáról vagy a vízellátásról van szó. De sorolhatnám a távközlésben várható jelentős lépés reményét, vagy a szécsényi és a rimóci általános iskolát, a varsányi kultúrházat. Hozzá kell tennem, hogy mindez nagyon sok ember munkája, nagy összegű társadalmi segítségnek is köszönhetők.

A siker azonban más régiókban is fellelhető. A parlamenti bizottsági munka kapcsán örömmel tapasztalja, hogy javaslatai beépülnek az irányításba. Az élet azonban nemcsak napos oldalból áll, akad kudarc is.

— Olyankor érzem, amikor az állampolgár ügye már minden fórumot megjárt és nem tudok segíteni. Meg akkor, amikor spontenaitást látok a szabályozó rendszerben, amikor dicsérő szavakkal értékelnek arra nem méltó tényeket. Aztán az is előfordult, hogy jó szándékú és megalapozott felvetésemet elintézték írásbeli kioktatással. Ezt mindenképpen kudarcnak érzem.

A mezőgazdasági nagyüzem vezetése és a képviselői munka nehezen összeegyeztethető feladat. A megjegyzésemre dr. Hütter Csaba így reagál:

— A lelkiismeret nyugalmát lényeges túlmunkával lehet szolgálni' A gazdaságban a terveket ma nehezebb teljesíteni, mint bármikor korábban, ugyanakkor a parlamenti munka is összeha- sonlíthatatlanabbul. alaposabb felkészülést igényel. Ez a kettősség pedig jó gyógyszer az önelégedettség ellen. Az ember gyakorlatilag soha nem mehet haza úgy, hogy „mindent elvégeztem, amit mára szántam.”

Mindemellett a képviselő is ember. Családapa, három gyerekkel. Otthon pedig jó lenne a világ dolgaira, a szakmai - eredményekre figyelni, kertet művelni, olvasni, Az utóbbi áll az első helyen, ugyanakkor az olvasást éppen az olvasás gátolja: annyi a kötelező, az információ. Fotóriporteri kollégámmal pedig olyan szakmai továbbképzést rögtönöz dr. Hütter Csaba, hogy az mindennél jobban bizonyítja: a fényképezés fontos az életében.'

— Ennek ellenére túl sok családi képem nincsen. Az útjaimon azonban mindig velem van a gép, hogy az építészeti és szakmai érdekességeket egyaránt megörökíthessem.

Másra nem nagyon jut idő Ezt érzékeltetik dr. Hütter Csaba szavai is:

— Kifejezett hobbim nincsen. De arra sem vágyom — nem is viselem jól hogy kifeküdjek a napra. Valamit ugyanis mindig tenni kell.

II követelmények

FOLYAMATOS NÖVELÉSE alapvető feltétele a kiegyensúlyozott, megalapozott fejlődésnek, a kívánatos gazdasági élénkülésnek éppúgy, mint a kisebb kollektívák és egyének gyarapodásának, boldogulásának, megyénk minden termelő, gazdálkodó egységében.

E sokaknak talán közhelynek tűnő megállapítás realitását a mindennapok gyakorlata minduntalan megerősítette. Ennek ellenére többhelyütt, amikor a bérfejlesztés, a szociális, vagy az élet- és munkakörülmények javítása és az ehhez szükséges feltételek kerülnek szóba, mintha megfeledkeznének a sorrendről: a kívánságokhoz igazodó, mindig felfele ívelő követelmények teljesítéséről.

Dőreség volna azt .gondolni, hogy valami

csoda folytán a fizikai dolgozók, alkalmazottak nagy tábora ajtóstól ront be a gyári, üzemi, intézményvezetőkhöz és követeli magasabb teljesítmények előírását. Ezek minőségi és mennyiségi rendszerbe foglalását, a különböző testületekkel együtt mindenütt a gazdasági vezetőknek kell elvégezniök. Sok igazság van abban: amilyen az első számú vezető igénye, követelményrendszere, olyanná formálódik, alakul a kollektíva munkamorálja, munkaerkölcse, felfogása, magatartása. Többnyire igényességüktől függ a munka szervezettsége, a belső érdekeltség tartalma, a belső kooperáció színvonala, az üzleti élet eredményessége, a különböző posztokon dolgozók szerepvállalása. Igényességüket az is jelzi, hogy mennyire engedik meg a tétlenkedést, a szellemi ellustulást, miként ösztönöznek, kényszerítenek embereket a megújulásra, az új igényeket kielégítő, korszerű ismereteket nyújtó képzésre, továbbképzésre.

Ha ebből a felfogásból vizsgáljuk megyénk kiemelt üzemeiben a VII. ötéves terv gazdasági élénkülését szolgáló elképzeléseket, akkor arra a felismerésre jutunk, hogy a tervek rendkívül szerény lehetőségeket tárnak fel, szerény változást fogalmaznak meg. A vállalatok, gyárak, üzemek zöme változatlanul csak a gazdaságos arányok átalakításában látja teendőit. A visszafogott növekedést, gyarapodást, az alacsonyabb követelményrendszert, a műszaki, fejlesztési és beruházási előirányzatok bizonytalanságával magyarázzák.

A legjobbak, a kezdeményezésükről és vállalkozó szellemükről ismert gyárak, vállalatok szakemberei, a dolgozó kollektívák viszont tudomásul veszik a jelen valóságát. Nem kergetnek vágyálmokat, s ezért hamar meg is találják a célhoz vezető legjobb módszereket. Mert illúzió volt és lesz a következőkben is arról álmodozni, hogy minden feltétel mindig biztosítva lesz az egyre bonyolultabb termeléshez, gazdálkodáshoz, a nagyobb kövtelmények teljesítéséhez. Ezért mindenütt a lehetőségekhez és a feltételekhez hozzá szükséges tenni azt a pluszt is, amely az átlagnál nagyobb erőkifejtésre, leleményességre, gyorsabb intézkedésekre, tóbb- variációs megoldásokra ösztönöz.

A Romhónyi Építési és Kerámiagyárban sem a műszaki fejlesztést szolgáló jelentős pénzösszegek mielőbbi megszerzésében —,

mert erre nincs is lehetőség —, határozták meg a kibontakozás útját, módját. A belső tartalékok mielőbbi feltárásában és okos kamatoztatásában találták meg az élénkülés legbiztosabb lehetőségét. A szükséges pénz híján a Balassagyarmati Fémipari Vállalat vezetői is elsősorban a kollektíva segítségével, a belső lehetőségek kihasználásával, az irányító, szervező, ellenőrző munka színvonalának növelésével vágtak neki a magasabb követelményeknek és teljesítik azokat. Hasonló felfogás uralja a termelés és gazdálkodás minden területét a Magyar Kábel ■ Művek balassagyarmati gyárában is.

Az előbbi szemlélet és gyakorlat előnyei tükröződnek a féléves tervteljesítésben. A romhányiak, a kabelgyáriak, a fémipari vállalat dolgozói egyaránt túlszárnyalták elképzeléseiket. Sikeres hónapokat hagyott maga mögött az ELZETT szécsényi gyára, Salgótarjánban a bányagépgyár, az ötvözetgyár, a síküveggyár és a tűzhelygyár is. Pedig hát ezekben a gyárakban, vállalatoknál sem kapták tálcán a feladatok elvégzését segítő feltételeket. Maguk „verekedték ki” a saját maguk elé állított magasabb követelmények teljesítésével.

Ennek igazságát erősíti meg a salgótarjáni öblösüveggyár mostani teljesítménye is. Júniusban a gyár bizalmitestülete úgy döntött, hogy az első félévi nehéz helyzetből csak nagyobb teljesítményekkel lehet kijutni. Ezért magasabbra emelték a követelményeket Eredményeként az előírt 71 millió forint értékű tervet 76 millióra teljesítették júliusban, amely 15—16 millióval haladja meg az első fél évben elért havi átlagos teljesítményt. Pedig nagy meleg volt a termelőüzemekben. sokan voltak szabadságon, betegállományban, sőt az objektív feltételek sem változtak meg alapvetően.

AMIT MONDTAM a lányomnak, értsen belőle a menyem is — tartja a szólás-mondás. Ott is szükséges tudomásul venni a követelmények folyamatos növelésének igényét, ahol a kívánatos élénkülés még csak szavakban jut kifejezésre. Ahol —, úgy tűnik — elfeledkeztek arról, hogy a jövőben sem lesznek meg mindig az ideális feltételek a tervek teljesítéséhez, s a nagyobb és újabb kívánságokat csak újabb és közös erőfeszítésekkel lehetséges elérni. Ebbe az irányba szorítják megyénk vállalatait a központi szabályozók is. Tehát .mindenfajta várakozás olyan lépéshátrányt, tempöveszteséget jelent, amelyet később, a javuló feltételek mellett is nehezebb pótolni.

Mert a versenyben esak annak van esélye a győzelemre, aki folyamatosan edz, mindig magasabbra emeli a mércét, s így teszi alkalmassá önmagát a magasabb követelmények teljesítésére.

Venesz Károly

Ország, törvény, kenyér

Nehéz rangsorolni ünnepeink között. Annál is inkább, mert egyre kevésbé tudunk igazán ünnepelni: ünnepeink kiüresedtek, akárcsak a családiak. Minden alkalommal újra meg kell küzdenünk ünnepeink, pihenőnapjaink tisztaságáért, életképességéért. Ma mái önfegyelmet kíván ünnepnapon a tiszta ing, a borotválkozás, a derűs arc is: ösz- szemosódnak a napok. Augusztus húszadikával is így vagyunk. Pedig hát nemzeti ünnepeink között az egyetlen, mely legalább háromféle dologra emlékeztet: az államalapításra, az új kenyérre, s az alkotmányra. Talán a három legfontosabb dologra: az országra, a törvényre, a kenyérre. Nincs élet egyik nélkül sem.

István király alakja jelképesen a mi történelmünkben, ha tetszik: mitologikus. Hiszen tudjuk, nemcsak ő alapította és szilárdította meg a magyar államot, az országot, melynek egy részét ma is lakjuk. Nélküle a magyar" név és nép felszívódott volna, egy lennénk a sok történelmi népnév közül, melyeket csupán a műveltebb ember ismer, mint a gepidákét, vandálokét, jütökét. Abban a régmúlt időben országot szerezni, államot alapítani minden náció megpróbált, de azt megtartani.: ahhoz bölcs, okos, jó törvények is kellettek, vagyis rend kellett, melyben mindenki birtokon belül érzi magát, melyben nincsenek idegenek, kitaszitot- tak( jogfosztottak. István behívott vendégnépei tanúsíthatták: a hungarus nemzet mindenkit szívesen fogadott. A történelem Viharaitól megtépázott kis országunk lakóinak talán éppen ebből az öntudatából, büszkeségéből hibádzik valami az utóbbi években. Mintha az ország csupán terület, s lélekszóm volna, s nem annyira: lélek! Pedig hát a mi kis Európánkban is nem egy nagy nemzet él kis földön, kis lé- lekszámban, kiktől volt s van mit tanulnunk. A nemzet nagysága nem a lakosság lé- lekszámának, nem a négyzetkilométerek számának

függvénye. A jó töcvény, a jó kenyér tesz irigylésreméitóvá bármely országot. A jó törvény: az egyenlő törvény, mely egyforma esélyt ad mindenkinek, egyforma jogot, egyforma jövőt. Milyen egyszerű ezt leírni, kimondani. Micsoda óriási ellentmondások, érdekkülönbségek feszülnek ma is különböző társadalmi csoportok, rétegek között! S micsoda erőket szabadít fel minden demokratikus törvény, jogszabály, rendelet! A magyar nép kívánja a törvényt, a rendet, az értelmes rendet, augusztus húszadika ünnepe erre is emlékeztet. Vajon mikor érjük el. hagy a

magyar polgár a nemzet- fenntartó, az adófizető magabiztosságával, büszkeségével éljen-a mindennapokban, s tiltakozzék a jogtalan beavatkozás, a bürokrácia, a nemzeti jövedelem fecsérlése ellen?

Utoljára maradt a legfontosabb: a kenyér. Hogy itt vagyunk, tízmilliónyion, ahhoz sok kenyér kellett. Sok kenyér, jól elosztva. S hogy kevesebben vagyunk a lehetségesnél, s a kelleténél, abban bizony oz is szerepet játszott minden időben, hogy kevés volt a kenyér, s azt is rosszul, azaz jogtalanul, törvénytelenül osztották el. Munkát és kenyerét követeltek ebben a század első felében a nincstelenek, értelmes munka és jó kenyér nélkül ma sem számíthatunk arra, hogy eleget tehetünk büszke történelmi küldetésünknek: hogy a magyar név, Petőfivel szólva, megint szép legyen!

A kenyér az öregek bölcsességéből, a fiaik munkálkodásából, s az unokák kívánságából sül meg. Szükséges ezen qz ünnepen elgondolkodnunk a nemzedékek együttműködésén, összhangján. Hogy az öregek valóban bölcsek, a fiák valóban szorgosak, az unokák pedig méltók lágyénak o kenyérre.

H*. M. P.

Kelemen Gábor