Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-16 / 193. szám

Cigány voltamat MAGAMBAN HURCOLOM Mottó: „Itt vagyunk hát se­gédmunkás-dinasztiát csiszolni magunkból”. (Balogh Attila cigány költő) Gépek között, munkaruha- loan ismertem meg, a Salgó­tarjáni Vasöntöde és Tűzhely gyár sajtolóüzemének boszor­kánykonyháján. Műszak végé­re beszéltük meg a találko­zót. Időben indultam, nehogy elvétsük egymást a műszak­váltás kavalkádjában. A gyá­ri öltöző ajtaján olajtól fol­tos munkásnők szállingóztak befelé, majd pár perc eltel­tével szappanillatot hozva magukkal, sorakoztak a kijá­rat előtt, fáradtan, türelme­sen. Akiit vártam, nem láttáim köztük, úgy hittem, meggon­dolta magát. Aztán elém penderült: — Hét észre sem vesz? Ámulok a változáson. Vi­rágos-fehérbe öltözött, korzó­ra illő, üde-vidám asszonyt látok. Csonka Zoltánná, az SVT betanított munkása, alig túl a harmincon. — Megijedtem ám nagyon, amikor keresett! Azt gondol­tam, valami baj van velem, hogy rosszul csináltam vala­mit — magyarázkodik. — Pedig mindig igyekszem ren­desen dolgozni, hisz’ hálával tartozom a gyárnak. — Nyolc évvel ezelőtt bal­eset ért, mindkét karom el­tört. A két kicsivel gyesen voltam éppen. A férjemet nem engedte otthon maradni velünk az orvos. Nem tud­tuk mihez kezdjünk. Végül fizetetten szabadságot vett ki az uram. De gyesből negyed- magammal nem tudtunk megélni. A gyári szakszerve­zet segített, akikor három hó­napig látott el bennünket. Hát ezért is hálás vagyak a. immkahelyemnefe. — Miiért még? — Mert itt befogadtak a munkatársak, mert itt nem néznek össze a hátam mö­gött. Indulata csillapul, fel me­rem tenni a halogatott kér­dést. — Hátrányát érzi szárma­zásának? Zavar nem látszik rajta, csak szeme szomorú. — Abban feltétlenül, hogy csak hat osztályt végezhet­tem. Hatévesen én még nem beszéltem magyarul. Mire megtanultam, már késő volt, osztályt keltett ismételnem. Tizennégyet betöltöttem, mi­re a hetedikre került volna sor. Vágyam az volt, hogy fodrász leszek, de álom ma­radt csupán — s önkéntele­nül rövidre vágott, barna ha­jához nyúl. — Cigány volto­mat, a másságot magamban hurcolom. > A gyári könyvtárban meg­tudtuk, hogy a hat osztályt végzett asszony egyike a legtöbbet olvasóknak. — Kitől tanulta a betűk szeretetét? — Ha tudom, hogy erről kérdez, nem állok kötélnek — szabódik pironkodva —, mert tudja, cigány a cigányt még most is megszólja. ha könyvet lát nála. Azt mond­ják: „Hát mán te is urad- zol?” Nem értik, hogy azok­ból pótolom, amit iskolában elmulasztottam. Könyvekről kérdezem, de sorsát is beleszőve idéai a múltat: — Öten voltunk testvérek. Apánk szigorú, akkurátus em­ber volt. Tőlünk, süldő lá­nyoktól tiltotta az írott szót, merthogy rosszat tanulunk a könyvekből. Azóta rájöttem, azért tiltott, mert a népek dologialannak kiáltották az olvasót. Apám is itt a gyár­ban dolgozott, harminc esz­tendeig. Mikor éjszakás volt, alig vártuk anyámmal, hogy leérjem a dombról. Felcsavan­tuk a füstös-kormos petróle­umlámpát, és fél éjszaka fal­tuk a betűket. Egyszer apám rajtakapott, elvert ám na­gyon érte. Azóta is — bár máir nem kellene — titokban, lopva olvasok. — A család mit szól a könyvimád áthoz ? — Az uram sokszor meg­hallgatja a történeteket. Fáj­dalmamra a gyerekek közül, csak a legidősebb mutat haj­landóságot az olvasásra. — A többieket is szeretné nászoktatni ? — Nagyon. A magamfajtá­nak a könyv nem csak ol­vasmány, ami szórakoztat vagy tanít, — élénkül meg tekintete. — Hanem? — Egy más életforma. Míg beszél, keze ruhája virágjait dédelgeti. — Köztünk, aki könyvet vesz kézbe, hát még ha gyűjti is, az ritkán néz a po­hár fenekére, sose lopja el a másét és rendesen dolgozik Annak a gyereke tán már nem lesz segédmunkás, mint közülünk annyian. — A maga gyerekei? — A legnagyobb kijárta a nyolc osztályt, az ISZI-ben kezd ősszel. Szakmája lesz. — Beszélnek cigányul? — Okulva a magam sorsán, nem tanítottam őket. Ám az elődökről, cigány őseinkről sok történetet mondok nekik. Ismerjék a múltat is, hogy jobban érdekelje őket a jövő amiért nekik is dolgozniuk kell. A gyárkapu mér percek óta ontja a délelőttös műsza­kot. A tóduló emberáradat körülöleli, magával sodorja Csonka Zdtánnét is. Ságújfe- luiba siet, ahol három gyer­meke várja ajkáról a múlt, de mégis inkább a jelen megnyugtatóbb történéseit. Tu** RataTta Csesztvet pillanat ok Ki a „nomád", úttörők? remtö módon fedezik fel ma­guknak évrőlévre hazánk // Egyszer volt, hol nem volt, a Tiszán innen, a Dunán túl, a főváros XX. kerületében, egy iskolában tanárkodott négy-öt fiatal pedagógus. Ki technikát, okított, ki rajzot, ki történelmet a külváros pa­nelerdejében cseperedő nem­zedéknek. Ami a szokványos munkatársi viszony szálait szorosabbra fűzte, az közös szenvedélyük, az országjárás. 1981-ben indultak először túrára, s azóta hagyományte* lon fed« évrőlév szépfekvésű vidékeit, termé­szetvédelmi körzeteit. Jártak már a Bükkben, a Bakonyban, a Duna-kanyarban az idei nyáron pedig Csesztvén ütöt­ték fel sátrukat. A fák mö­gött megbúvó hangulatos kis tábor ott jártunkkor vidám gyerekzsivajtól volt hangula­tos. A számháborúban kifá­radt nebulók a kondér körül sürgölődtek, ki fát hozott, ki fokhagymát pucolt, ki a húst szeletelte. Mire minden sátor­ba bekukkantottunk, s be­kalandoztuk a pedáns rend­ben tartott táborhely minden zegét-zugát, már a friss pe­csenye fölséges illata csalo­gatta asztalhoz a társaságot. — Tíznapos turnusokban üdültetjük itt a Nagy László Alkalmi breakbemutató a táborban. • (Fotó: Rigói) Általános Iskola és Gimnázi­um tanulóit — mondja uzson­na közben Kalász György, a tábor egyik vezetője. — Je­lenleg húsz gyerekre fel­ügyelünk; láthatóan tetszik nekik ez a „nomád úttö- rősdi”... Program? Tájolás, táborozási ismeretek.., De, mondjátok ti, srácok! — A tanár bácsi olyan prí­ma gulyást főzött... — Én az akadályversenyt élveztem.. — Én a rókavadászatot... — Láttuk a Madách-kúriát... — Voltunk a nyírjesi tónál... A breakbemutató volt a leg­jobb. .. A kipirult arcokon vi­dám percek emlékei suhan­nak. A domboldalon „idegenek” tűnnek fel. Szülők jönnek lá­togatóba. Szétoszlik a társa­ság, ki-ki a dolga után néz. Miközben lefelé ballagunk, arra gondolok, lám ez a sza­badban eltöltött néhány nap mimindenre jó. Alkalom a szórakozásra, ismerkedésre a természettel, rendre és fegye­lemre szoktat. S ami a leg­fontosabb, közösséget teremt. A szó nemes értelmében. — vas zári ~ j Színész, őse szerepében Bagration címmel film készült az 1312-es Napóleon elleni hábo­rúról. Rendezője, a grúz Giuli Csohonelidze, népének sorsát kö­veti nyomon. A háborúban részt vevő grúzok történetéhez az Er- mitázs festészeti gyűjteményé­ben folytatott környezettanul­mányt. Egy 1812-es eseményeket ábrázoló miniatura láttán Cso- honelidzének a lélegzete is el­állt. Levan Iasvili tábornok ké­pében gyerekkori barátját, Re­vaz IasviWt vélte felfedezni. Mint utóbb kiderült, valóban van köz­tük rokoni kapcsolat, az orvos Revaz IasviH — a hajdani gene­ralis leszármazottja. Áldoz a termelőszövetkezet is Szügy, a nsgywMflrtú, Ba­lassagyarmat melletti tele­pülés — a XVIII. század ele­jén egy ideig Nógrád megye székhelye volt — művelődési házában időnként olyan ren­dezvényeket szerveznek, amelyre nemcsak a környék­beli falvakból jönnek el, hanem a városból is. A hely­beli tanács tavaly, koncent­rálva a rendelkezésre álló anyagiakat, közösségi célo­kat szolgáló előadótermet építtetett a kultúrház mellé. Ez a helyiség még házasság- kötések lebonyolítására is alkalmas. Bútorzatát a helyi Madách Imre Mezőgazdasági Termelőszövetkezet vásárolta meg — 100 ezer forintért.. A falu egyetlen gazdasági egysége egyéb formában is támogatja a kulturális életet. A művelődési ház számára évente 36 ezer forintot utal át a tartalmi feladatok el­végzésének segítésére. Az át­utalás időpontja december, amikor még lehetősége van a népművelőnek az összeget a következő évi tervébe be­építeni. ' A gyermekintézmények ta­nulói — az óvodások és az általános iskola napközisei — rendszeresen a szövetkezet konyháján étkeznek. Ez éven­te 50—60 ezer forintos támo­gatást jelent. ▲ gaadaság 331 eaer forin­tos szociális-kulturális alap­jának a fenti összegek ter­mészetesen csupán töredékét teszik ki. Az alapból fedezik a dolgozók kirándulásainak, üdüléseinek, sportrendezvé­nyeinek költségeit. Ezek együt­tesen meghaladják a 110 ezer forintot. A kirándulások cél­pontja —, mint a legtöbb me­gyei szövetkezet, üzem, in­tézmény esetében — egy-egy melegvizű fürdőhely és a fő­város, de jártak már külföl­dön is, a szomszédos Szlová­kiában. Legutóbb a nógrád- marcali szövetkezetiek és csa­ládtagjaik Zsóri-fürdőt ke­resték fel, a szügyiek Gyula gyógyvizével és muzeális ér­tékeivel ismerkedtek. Buda­pesten színházi előadásokat néznek meg. Az alap nagyobb, 60—65 százaléka szociális jellegű kiadásokra fordítódik, s rend­kívüli és szokásos segélyek formájában kerül a tagság, az alkalmazottak és a nyugdíja­sok, járulékosok kezébe. Figyelemre méltó a nyugdíja­sokról való gondoskodás. Szá­muk évről évre emelkedik, ma már meghaladja a két­száz főt. Karácsony tájékán mindegyikük —, mintegy aján­dékképpen — 500 forint kö­rüli összeget kap. Külföldi produkciók a tv-ben Űj külföldi filmsorozatok vetítését kezdi meg a követ­kező hónapban a televízió- Szeptember 2-án kezdődik, s 15 egymást követő héten, kedd esténként láthatják a nézők a Rabszolgasors cí­mű brazil produkciót. A Ber­nardo Gimaranz regénye alapján készült film a XIX. század végén játszódik, s egy rabszolga nő életét kíséri nyomon. Szeptember 6-tól sugároz­zák Élet a Földön címmel az angol televízió 13 részes is­meretterjesztő sorozatát. A mai élővilág kialakulásának több mint 2 milliárd évre visszanyúló folyamatát fel­elevenítő, a növény- és állat­világ rendkívüli gazdagságát bemutató film epizódjait szombat délutánonként vetí­tik. A hónap közepétől Sidney Lumet amerikai filmrendező 9 híres filmjét láthatják az érdeklődők. NÖGRÁD - 1986. augusztus 16., szombat Tovább tart nyitva a tárlat A nyugdíjasévekre gondolva Kedvezően fogadják az előtakarékosság lehetőségét Augusztus húszadikáig hosszabbították meg a nagy érdek­lődésre való tekintettel a rétsági Asztalos János Művelő­dési Központban azt a kiállítást, amelyen két nemzetiségi képzőművész, Vizur László és Bauer János táblaképeivel és faszobraival ismerkedhettek meg a látogatók. Az Aba- ligeten és a Szőnyben alkotó művészek tárlatát, — akik a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségében mű­ködő képzőművészeti szekció tagjai — eddig több mint öt­százan keresték fel. Számos nemzetiségiek lakta település­ről szerveztek csoportos látogatást termelőszövetkezeti dol­gozók, üzemi kollektívák és a tanulóifjúság részére. (Kulcsár József felír.) Űj szolgáltatást vezetett be az év közepén az Országos Takarékpénztár: a nyugdíj- előtakarékossági betét élet- biztosítással, illetve anélkül köthető meg. A kezdeménye­zés újszerűségéről kérdeztük Zsidai Lászlót, az OTP Nóg- fád, Megyei Igazgatóságának vezetőjét. — Ez a betétforma, amely- lyel egyébként csak a taka­rékpénztár foglalkozik, a nyugdíjba készülőknek elő­nyös — mondotta elöljáró­ban az igazgató. — Lényege, hogy a nyugdíj előtt álló dol­gozók még aktív korukban, a befizetési időszak alatt rész­letekben gyűjthetik össze jö­vedelmük egy részét. A ka­matos kamattal növelt pén­zükről pedig a takarékossági időszak végén dönthetnek: felvehetik egyszerre, nagyobb összegként, vagy járadék for­májában kiegészíthetik havi nyugdíjukat. Az új betét kat- matfeltételei egyébként na­gyon kedvezőek. Alapvető cél az így lekötött pénznél, hogy a vásárlóérték ne csökken­jen, illetve az érintettek több­letjövedelemhez jussanak. Ez a célkitűzés reális, hiszen a kamatos kamat a biz­tosítással egybekötött eset­nél évi 13,9 százalékos, a biz- sosítás. nélkülinél pedig évi 16 százalékos hozamnak fe­lel meg. — Kikkel és milyen felté­telek mellett köt az OTP ilyen betétszerződést? — Életbiztosítással a 35— 50 év közöttiekkel, anélkül pedig az ötven év felettiek- kel szerződünk. Mindkét eset­ben feltétel egy induló alap­összeg elhelyezése, ez a leg- kevesbb 10 ezer forint. Eh­hez tíz éven keresztül rend­szeresen legalább havi 300 forintot kell elhelyezni, így a takarékossági időszak salait 46 ezer forint gyűlik össze. A betétre az életbiztosítási változatnál 9 százalékos ka­matot fizetünk. Ez a tíz év alatt összesen 35 ezer forint, így az ügyfél összesen 81 ezer forinttal rendelkezik. A pénzintézet a kamaton felül további 1 százalékot, az élet- biztosítás fedezetére számol el, a biztosítási szolgáltatá­sért tehát külön díjat nem kell fizetni. A betét ezért is újszerű. A szerződés kezde- ményezettje az induló alap­összegtől és a befizetések időtartamától függően étet- biztosítási összeget kap, ha 60 éves kora előtt baleset éri, s ennek maximuma 150 ezer forint lehet. — Az említett összegektől eltérhet-e az ügyfél? — A 10 ezer forint és a havi 300 forint a legalacso­nyabb betéti összeg. Felső határ nincsen, csak az a sza­bály, hogy az alapösszegnek ezer forinttal, a havi befize­tésnek pedig száz forinttal oszthatónak kell lenni. A szerződésben vállalt alapösz- szeget, valamint a havi rész­leteket azonban módosítani és kiegészíteni nem tehet. Még egy tudnivaló: ha a be­tét tíz év után is a takarék- pénztárnál marad, akkor az érvényben lévő legmagasabb kamatlábhoz plusz egy szá­zalék prémiumot számolunk. — Hogyan alakul az öt­ven éven felüliekkel köthető betét kamata, amelyhez nem kapcsolódik életbiztosítás? — A biztosításra fenntar­tott egy százalék a kamatot növeli, tehát ebben az eset­ben a betét után 10 százalék kamatot fizet az OTP — Mennyire rugalmasak a szerződések? Mi történik pél­dául, ha valakinek a 10 év lejárta előtt szüksége van a pénzre, vagy nem tudja to­vább fizetni a részleteket? — Harmincnapos felmon­dási idővel a betét mindkét formája megszüntethető és a befizetett összeg felvehető. Egy éven belüli felvételnél azonban kamattérítés nincs. A továbbiakban az időtar­tamtól függően a takarékle­vélnek megfelelő kamatozás az érvényes. Indokolt esetben a befizetés egy évig szüne­teltethető, ezzel azonban a befizetési időszak meghosz- szabbodik. — Végezetül: milyen az ér­deklődés az új típusú pénz­ügyi szolgáltatás iránt Nóg- rádban? — Számos intézményhez és szervezethez eljuttattuk tájé­koztatóinkat, s ennek eredmé­nyeként élénkül az érdeklő* dés. Csaknem félszázan már meg is kötötték fiókjainknál a szerződéseket, s ez az arány megfelel az országos átlag­nak — mondotta befejezésül Zsidai László, az OTP Nóg­rád Megyei Igazgatóságának vezetője. — k —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents