Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-02 / 181. szám

r fW« ti vStlafáM femz&aszíálín rtJäWS M éMenítt tef Kdésének körvonalat rajzolódtak kl. S bár e tervek — or* Btógosan 1» — mértéktartóbbak a kívánatosnál, mégiscsak fejlődést, ipari-mezőgazdasági kultúránk magasabb színvonalra emelését tűzték ki célul- A téma kapcsán sok sző tesik arról is, hogy nem véletlen e mértéktartás: vállalatainknak a minimális termelési növekmény eléréséhez is ere- ’ Jükön félül kell teljesíteniük, megmozgatva minden rejtett tartalékot. Tartalék viszont egyre kevesebb, „tartalékos”

I «nnál több áll rendelkezésre. Nem célunk, hogy e fejtegetés végén az egyes embert vegyük nagyitó alá, sokkal inkább ti szervezett munkáscsoportok at: a szocialista brigádokat.

A dolgozó kollektívák szocialista építőmunkánk szinte Ininden egyes szakaszában döntően meghatározták az eredményeket, mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt. Azonban nem egyszerűsíthetjük le a brigádmozgalmat j»csak” termelőtevékenységre, , bár kétségtelen, hogy legfőbb kívánalom velük szemben a közösség erejének meny- nyiségi kiaknázása, de ehhez több is kell. Nem Is beszélhetnénk mozgalomról, ha nem kapna politikai töltetet, ha a puszta együttlét nem formálná valamiképpen az egyes embereket. Történeti fejlődését tekintve voltak időszakok, mikor az utóbbi törekvések erősödtek föl, hirdetve a mun- kásmüvelődés fontosságát. Megint más kényszer szülte a termelési eredmények növelését, és ez már kissé hasonlatos B brigádmozgalom mai arculatához.

A NÖGRÁD szándéka ezzel a kerekasztal-beszélgetéssel elsősorban az volt, hogy e fontos gazdasági időszakban fölmérje, vajon milyen a mozgalom nanjainkban. milyen problémák foglalkoztatják a brigádokat. Látják-e a kiutat és ml hátráltatja a megújulást? Beszélgető partnereink, ahogy a képen láthatók: Hegedűs Ferenc, a Nógrádi Szénbányák Kányás-bányaüzemén ek munkaversenv-fclelőse, Drexler Károly, Kányás-bányaüzem „Ifjúság 85”. Szocialista Brigádjának vezetője, Bartus Fái, a Salgótarjáni Kohászati üzemek „Joliét Furie” Szocialista Brigádjának vezetőig. Insütóriszné. dr. Kozma Erzsébet, a megyei pártbizottság munkatársa, Sarló Béla, ez SZMT titkára, Nagy Ferenc, a Nó-rád Megvei Tanácsi Fnítőipari Vállalat versenyfelelőse. Botka Miklós, a NOTÉV igazgatója, valamint Fiilön György, a Salgótarjáni Vasönt üde és Tűzhelygyár „Kakuk József” komplex szocialista brigád vezetője.

A munkaverseny-mszgaloni időszerű kérdéseiről

NÓGRÁD: — Három esztendeje új, munkaverseny- szabályzás. lépett életbe. Hogyan igazodnak a vállalások ehhez, egyáltalán a brigádok szerepe, hogyan érvényesül a ma létező gazdasági feltételek mellett?

S. B.: — Először is szeretném .hangsúlyozni, hogy ez a szabályozás keretjellegű. Növelte a vállalatok szabadságát a mozgalom irányításában, úgy is mondhatnám: a munkaverseny vállalati kategória lett. A szabályozás lehetőséget biztosít új formák indítására; van olyan gazdálkodó egység megyénkben ahol 27 féle munkaverseny létezik. Célként azt fogalmazhatjuk meg, hogy: abban ver- »enyezni, amiben érdemes és azokat versenyeztetni, akiket érdemes- Mérhetőt a mérhetőnél kell összehasonlítani. Tapasztalataink alapján kis egységekben eredményesebben lehet a tudást összemérni, mint a nagyokban. ÍMiért volt erre szükség? Mondjuk meg őszintén, hogy a gazdaság által támasztott követelményeket nem mindig lehetett átvinni a munkaver- seny-mozgalomra. Azt a 6—8 szempontot, ami alapján a vállalások születtek, már mindenki betéve tudja: versenyképesség, minőség, hatékonyabb gazdálkodás és még sorolhatnám. Nem is ezekkel van baj, hanem, hogy nem tudtuk lefordítani mindennapi munkájuk nyelvére. Sőt, b középvezetők sem Ismerik eléggé, mi az, amit tőlük a vállalat vezetői elvárnak. Nem tudják, mit kell elvégezni, mennyi idő alatt — túl a munkaköri kötelességen.

H. F.: Mi is aláírtuk a pásztói felhívást, mely a NOSZF 70. és a Nógrád—Kemerovo kapcsolat fennállásának 20- évfordulójához kapcsolódik. A kezdeményezés ellen nincs is kifogásunk, de van a dolognak egy szépséghibája, már ami a bányát illeti. Idén egy sor verseny-, felhívást, tettünk közzé, nyelvek a Nógrádi Szénbányák 125. évfordulójának méltó megünneplését célozták. Rövid szakaszokban, de végig vonul ezen az esztendőn, így aztán nehéz lenne most egy Ilyen nagyszabású akcióhoz

mindjárt az elején csatlakoznunk. * Vezetőink is azt a megoldást támogatják, hogy csak a jövő év elejétől indítsunk munkaversenyt az előbb említett célkitűzésekkel. A halmozásnak nincs értelme. A bányászok sokszor már nem is tudják, melyik versenyben „szerepelnek”. Az átfedések sokkal jobban zavarják a munkát, mint a hasznukat látnánk.

S- B.: — Alapvetően a rövid szakaszos munkaversenyekben látjuk a megújulást, ezért szerintem egyáltalán nem fontos, milyen nevet adunk a felhívásnak: a tartalom legyen meghatározó. Az viszont érdekes, hogy az évfordulók jobban ösztönzik a brigádokat, mint a „névtelen” kihívás.

D. K.: — Nálunk az ellenkezője is igaz, hiszen nemrég Indítottunk párosversenyt a ménkesiekkel, vagy például részt veszünk nemzetközi párosversenyekben is. A végső cél ugyanaz mindegyiknél: több szenet adni!

I-né dr. K. E.: — A brigádmozgalom „bevetésének” módszereit más hullámhosszra kell átállítanunk. Tudvalévő, hogy gazdaságunk intenzív pályára került. Régen azt mondtuk, akkor jó a vállalat, ha teljesíti a tervet- Ma ez úgy igaz, hogy ha jövedelmező. Ez a tény egy kicsit „elvitte” a mozgalmat a termelés irányába, ami nem baj. De elveszett az a plusz, amit a kollektívától várunk. Itt van elsőként a táppénzeshelyzet, amelyet nemrég tárgyalt a végrehajtó bizottság. Szere- pel-e a vállalásokban a táppénzesnapok számának csökkentése? Foglalkozik-e a brigád a munkaidőalap védelmével? Azt hiszem nem eléggé. Mint, ahogy nem bírálják kellőképpen az alkoholistákat, akik miatt kisebb a termelési eredmény, de ugyanakkor tönkre teszik családjukat, környezetüket is. Ezek a kérdések mostanában elsikkadtak, pedig azt a „pluszt” jelenthetnék, amit a brigádtól várunk. Ha úgy tetszik ez is közéleti kérdés, átformálva a mozgalom arculatát.

B. P': — Tizenhat éves brigádvezetői múltam alatt jó- néhány vezetőt túléltem már.

Szerintem a vállalat Irányitól sokat foglalkoznak velünk, brigádokkal. A három éve módosított szabályozás tág lehetőséget biztosít a munka- verseny-mozgalom kiszélesítésére. Erre példa a gyárunkban meghonosodott nívódíj is, mely a kimagasló szellemi tevékenységet jutalmazza: újításokat, eredményes

műszaki megoldásokat. Lényeg az, hogy ne sablonokban gondolkodjunk, próbáljunk meg rugalmasan alkalmazkodni a váratlan eseményekhez. Ilyen volt az energiakorlátozás bevezetése, amikor vállalatunk meghirdette az „Egy brigád — egy energiaőr” mozgalmat. Negyven kollektíva csatlakozott ehhez, és elmondhatom, nagyon jól sikerült.

F. Gy-: — Brigádunk komplex tevékenységet folytat. Vannak lakatosaink, esztergályosaink, kőműveseink, festőink, Összesen 46-an vagyunk. Létszám szempontjából tehát nincs problémánk, tudunk mozgósítani minden feladatra. A baj a jutalom elosztásánál jelentkezik, hiszen a vállalatnak még akkor is egy csomó pénzébe kerülünk, amikor egv kisebb fokozatot lépünk előre.

NÓGRÁD: — Ügy tűnik, hogy a legoptimálisabb szabályozás mellett is adódnak problémák. Szeretnénk, ha elmondanák, milyen gondokkal küszködik manapság a szocialista brigád?

I-né Dr. K. E.: — Mielőtt az illetékesek nyilatkoznának, engedjék meg, hogy néhány gondolatot előrebo- csássak. Hajlamosak vagyunk kampányszerűen szervezni, s ezzel elveszítjük a dolog értelmét. Hasonló probléma a nem folyamatos értékelés. Pedig a brigádok igénylik, hogy a középpontban legyenek, ha feladatot teljesítenek. Állandóan és folyamatosan beszélni kell róluk és velük, Jó példaként említeném a síküveggyárat, a szénbányát, vagy a roaaahányl kerámiagyárat. Végül még egy fontos dologra hívnám fel a figyelmet: és ez az anyagiassá lett szemlélet- Kétségtelen, hogy jutalmazásra szükség van, de manapság háttérbe szorul az erkölcsi megbecsülés. És, sajnos, ennek a tömegkommunikáció is teret enged.

H. F.: — Itt vitatkozni szeretnék az elvtársnővel, tudniillik az anyagi elismerés nagyon is fontos. A jutalmazás mértéke viszont rendkívül alacsony. Hat-nyolcszáz forintént nem várható el senkitől, hogy egész éven át kitegye a lelkét. A' másik gondom, s ezt már szóvá is tettem néhány fórumon, hogy a vezetők csak a tonnák és a méterek alapján értékelik a brigádokat. Hiába szervezünk nagyszerű vetélkedőket, veszünk részt kulturális esemé- nveken, az valahogy elsikkad. Pedig olyan eredményes brigádjaink vannak, mint a Bodor-féle, vagy a Sándor János által vezetett, akiket megyei szinten is jegyeznek. Egy kiszolgálói munkakörben

dolgozó csapatot — műszerészeket, lakatosokat — szinte lehetetlen kihozni az élvonalba, mert vállalásaik attól is függenek, hogyan teljesít a bánya.

B. M.: — Úgy érzem, p versenymozgalom érzelmi töltése és anyagi elismerése egyaránt megváltozott. Ma

mind több szerepet kap az

anyagi ösztönzés, amit nem szabad egyértelműen bajként elkönyvelni. Baj ott kezdődik, mikor az értékítéletben van zavar és itt a vgm-ekre gondolok. Tény, hogy a mozgalom „profibbá” vált ée azok maguk a versenyzők is. Ezt a dolgot nem szabad kendőznünk. Mi válnánk olykor nevetségessé, ha arra agitálnánk, hogy te csalt gyere, lelkesedj, hat-, vagy nyolcszál forintért, a másik meg zsebre vág tízezreket. Felmerül a kérdés: vajon a munka verseny cél, vagy eszköz? Én, azt hiszem eszköz, olyan értékítéletet is adó tevékenység, mely döntően a munka eredményén keresztül anyagiakhoz is kapcsolódik- Az anyagiakon túl azonban ideálokat kellene teremtenünk, számukra, hiszen ez vinne bele érzelmi töltést. Sajnos, nemhogy a munkaversenyben, még a társadalom más területein sem tudunk néha ilyen ideálokat megfogalmazni. És mitől lenne verseny? A versenyt élvezni kell, az élvezetet pedig a mindennapok virtusa adhatná. És itt jön a középvezetők szerepe, akik sajnos, ma még nem értékelik kellőképpen a mozgalomban megbúvó erőt. S ha már értékelésénél tartok: ebben a kérdésben még mindig dúl a bürokratizmus. Ha nem figyelünk oda a' hamisságokra, maradandó bűnt követünk el a brigádmozgalommal szemben.

F. Gy.: — Gondokról, esett szó. Elmondanám, hogy hozzánk el sem érkezett a pásztói felhívás híre- Lehet, hogy nem forgattuk eléggé a sajtót, de a versenyfelelős sem tájékoztatott bennünket. A másik: ha azt szeretném, hogy eredményeket mutathassunk fel, mindent egymagám vagyok kénytelen csinálni. És ez nem fejeződik ki kellőképpen a brigádvezető értékelésénél. Azt sem tudom, hogy akikkel versenyben állunk, mit végeztek, jő lenne, ha időszakonként ösz- szehívnák a brigádvezetőket, és ott megbeszélnénk, ki hol tart a teljesítésekben. Szerintem a jelenlegi értékelés felemás képet mutat, mert felolvassák, hogy ki, milyen címet ért el és kész.

B. P.: — Brigádunk aktívan vesz részt az újítómozgalomban. Szerettük volna megtudni, hogy megyei szinten milyen eredménnyel, de hiába, ilyen kimutatás nincs- Pedig, ha valamelyik kollektíva tudja, hogy az élvonalhoz tartozik, növekszik a becsvágya is.

N. F.: — Ne haragudjon,

hogy közbevágok. Önök egy jól tevékenykedő brigád, de mit szólna, ha a létszám fele vgm-tag lenne? Akkor milyen lenne az érdekeltség?

B. P.: — Ott van probléma, ahol a vgm-tagok száma meghatározó. Nálunk, a gyárban 146 szocialista brigád dolgozik és mindössze 16 vgm-cso- port.

NÖGRÁD: — Már többször is szóba került a vgm. Mennyiben tekintheti versenytársnak a vgm-et a szocialista brigád?

S- B.: — Való igaz, hogy a vgm-ek beindulása szült egyfajta hamis értékítéletet.

A két csoportot nem szabadna összehasonlítani, marosak a feltételek miatt sem.

B. M.: — Bizonyos szempontból a vgm-«k értékazlntjét rosszabb társadalmi értékítéletnek fogom fel, miközben lelkes híve vagyok, az elérhető célok miatt. De azt nem tudom elfogadni, hogy ugyanazt a tevékenységet — más szervezeti formában — többszörösével támogatják. Érzelmileg fellazultabb időszakban beszélünk a kérdésről, ami néha szélsőséges nézetek felszínre kerülését Is segíti.

I-né Dr. k- E.: — Szeretném leszögezni, hogy a vgm- et szükségesnek tartom. A brigádmozgalomnak azonban nem lehet ideálja a vgm. Egy brigád nem tarthatja szem előtt azt az egyetlen kérdést, hogy mennyi lesz a pénz. Elismeréssel adózom azoknak a kollektíváknak, akik a kiélezett helyzetben is felveszik a karcot a gm-mel. Ha csak az anyagiak kerülnek előtérbe, a brigádmozgalom elveszíti a lényegét. A politikai és gazdasági vezetésnek egyaránt szerep jut abban, hogy ne értékelődjenek le a munkacsapatok. A két szervezeti forma együttélésére azonban láthatunk jó példákat is. A balassagyarmati kábelgyár dolgozói péládul csak akkor alakíthatnak vgm-et, ha mögötte tartalmas brigádmunka áll. Nem mondhatom, hogy ez lesz a feloldódás végső iránya, de azt hiszem hasznos kezdeményezés- B. M.: — Még csak egyet szeretnék hozzáfűzni, h°gy miben is rejlik a vgm ereje? Nos, azért a pénzért kiválasztja a legjobb szakembereket, a brigádnak meg marad, ami marad. Ha a vgm meggondolja magát, nem tevékenykedik. Megteheti-e ezt egy szocialista brigád? Szóval az értéktorzuláshoz ilyen apróságnak tűnő dolgok is hozzájárulnak.

NÖGRÁD: — Vajon a propaganda, a sajtó, televízió, rádió, esetleg az üzemi újságok, hirdetőtáblák felvállalják-e kellőképpen a brigádmozgalom támogatását?

B. P.: — Néhány esztendeje a Maíinovszkij úton láthattunk hirdetőtáblákat, melyeken a kimagasló eredményeket tették közzé. Mára a táblák elfogytak, vagy a gyáron belülre kerültek. Pedig, ezen semmi szégyellnivaló nincs. Érdekes módon néhány tábla mégis megmaradt, a gyárkapu mellett. Ezen olvashatjuk — színpompás kivitelben —■ a vgm-ek nevét, tevékenységi körét, és megtudhatjuk a megbízottak nevét is- Pedig csak 18-an vannak, szemben a 146 szocialista brigáddal. Annyiban mégis szerencsések vagyunk, hogy az üzemi lap felvállalta a mozgalom ügyét és megadja a kívánt „reklámot”.

S. B.: — Igen az újság lehetne az a fórum, amiben a brigád közzétehetné saját értékelését. Ezáltal nem, lenne sematikus a mozgalom, hiszen egymástól is tanulhatnának. A NÖGRÁD jól képviseli *ezt az ügyet, de találhatna új formákat- Elszomorító dolog, hogy amíg a megye brigádjai a statisztikák szerint jobbak az országosnál, ez mégsem tükröződik az országos lapokban. Pedig érdemes lenne bemutatni, hogv miért és mivel jobbak. Voltak olyan brigádok, amelyek kirukkoltak új formákkal, például a japán módszerrel, a minőségi körök megalakításával. Fontos, hogy a pro? paganda kitérjen minden újra, ne csak a termelési eredményekre szorítkozzon. Nagy szerepük lehetne a kul- túrházaknak is, melyek vezetői most arra panaszkodnak, hogy nem tudják megtölteni a termeket. Hirdessék meg a kisebb csoportok számára alkalmas összejövetele- k€t.

F. Gy: — Nálunk szintén jó hatással van a brigádmozgalomra az üzemi lap- Időnként a plakátok is kikerülnek a falra. És úgy tűnik, hogy a kultúrház is segít a kiscsoportok számára alkalmas foglalkozások meghirdetésében.

D. K.: — Azt hiszem a propaganda nagyban segítette ifjúsági frontbrigádunk megalakítását. Cikk jelent meg a Magyar Ifjúságban, többször szerepeltünk a NÓGRÁD- ban is.. Olyan szempontból, is könnyebb helyzetben vagyunk, hogy a fiatalokat nem nehéz bevonni egy-egy sportdélután megrendezésébe, kirándulásra. Viszont sok a vidéki, akiket nem mindig tudunk megmozgatni. Idén nyáron szerveztünk egy szovjet utazást- Két csoportban, mert, hogy 40-en vagyunk. A vállalat adott rá kölcsönt, amit az év végéig kell ledolgoznunk. De szinte remeg a gyomrom, amíg le nem zajlik az egész, B. M.: — Nem szeretnék

ünneprontó lenni, de úgy vélem, propaganda alatt jelenleg a kiemelkedő időszak értékelését értjük. A köznapi értékelés sehogyan sem áll, Lehet, hogy a tábla, meg a plakát nem jó módszer. Űjabb forma kellene.

I-né Dr- K. E.: — Sajnos, a propaganda tovább erősíti az anyagias szemléletet, pedig épp az ellenkezője lenne a cél. A pénzen kívül is létezik jópár közérdekű dolog, ami a tartalmat megadhatná. A NÖGRÁD jó példát mutat, de több követésre alkalmas módszert kellene találnia.

NÓGRÁD: — Körünkben két munkaverseny-felelős foglal helyet. Milyen a verseny? felelős szerepe, megítélése napjainkban?

N. F.: — A mozgalomban meghatározó szerepe van a versenyfelelősnek. Feladata, sokrétű, de ami a legfárasztóbb, hogy állandóan kint kell lennie az emberek között. Tartani kell a kapcsolatot a középvezetőkkel, mert végül is ők érvényesíthetik napi munkájukban a legjob? ban a versenyszellemet- H. F.: — Ahol jó a versenyfel el ós, ott a mozgalom él, fejlődik, De van olyan üzem is, ahol évente cserélődik a személye, mert nehéz erre a posztra megfelelő embert találni. Sok elfoglaltsággal jár. Csak akkor megy előbbre a szekér, ha én is ott vagyok.

S. B.: — Azt is érdemes lenne megvizsgálni, milyen beosztásnak minősül a vállalati vezetési szerkezetben? Méltókéopen elismerik-e a munkát?

H- F.: — Ha csak a verseny volna, az is bőségesen kitöltené az időmet. Ennek ellenére több szervezet tagja vagyok. Ez talán annyiból jó, hogy kellő információ birtokába jutok.

NÖGRÁD: — Köszönjük - beszélgetést.

T. Németh László •