Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-19 / 169. szám
I Vasufas képzőművészek kiállítása Veréb László: Rendező télen Pallag Zsuzsa: Lukács György A 36. vasutasnap alkalmából országos vasutas képzőművé* szeti kiállítás nyílt á Vasutas Szakszervezet központi kép* zőművészeti iskolájában (Budapest, VIII., Népszínház u. 29 ). A kiállítás, amelyen csaknem száz alkotó 300 munkája szerepel, július 27-ig tekinthető meg 10 órától este 8 óráig. Telkes Tamás: Vasárnapi séta Csflllőg Júlia: Anyám Csongor Rózsat FÖDÉMCSERE Váratlanul Sf,égí látott barátnőjétől, hitetlen- kedve forgatta: kérlek látogass meg. Telefonom nincsen, új címem a borítékon áll. Mielőbb gyere, várlak nagyon... A néhány sor közül sikoltott a segélykérés, az asszony legalábbis így érezte. Valami történhetett Klaudiával. Még sem tudná hirtelen mondani, mikor találkoztak utoljára. A bizonyos strandbéli eset után még néhányszor, későbben telefonon beszéltek, de ahogy fogyott egymásnak szánt mondanivalójuk, úgy ritkult a beszélgetések száma. Klaudiát azért barátnőiéként tartja számon, noha időtlen idők óta nem látta. Általában ismeri életének menetét, közös ismerősük van számos. Arról azonban nem tudott mégsem, hogy elköltözött. A főváros egyik külső kerületének, szűk utcájába, no lám. A megrögzött belvárosiaké, ki színházak, fényes körúti boltok, éttermek nélkül életét el sem tudta képzelni. „Annak tudata, hogy bármikor, bármely színházba, étterembe bemehetek. .. Zeneakadémiára. Operába bármikor..., ha nem is megyek. de mehetnék. ..” — hallotta Klaudia Jkényeskedően nyafogó hangiét, mialatt ki tudja hányadszor olvasta végig a balra dőlt betűkkel írott levelet. A földszinten szoba-kony- hás lakások láttán már a kapu 'alá lépve nyilvánvalóvá vált', .illemhely az udvar ^végében. A régmúlt és a jelenidő mély szakadék» pillanat alatt betelnetődö tt. Klaudia gyengéden átölelte, , a vállát fiiig érintve, s hálás volt az íírze Igéstül, csókol ódzó meghatottságtól mentes találkozásért. — Mennyire örülök,' hogy nem vagy beteg — mondta őszintén. Mintha tegnap váltak volna el, olyan j. Volt minden, kivéve a szoba- VoMyhéa lakást — Ml jutott hogy tda költőméi? — As isten háta nőA hogy jutott eszedbe? —. Klaudia felnevetett mint régen, Ma ddocenő hangokat hallatott. Mivel gondosan kerülték egymás tekintetét, as asszony csak tudta, de nem látta a Jól ismert mozdulatot, ahogy Klaudia a hajába túr, s mosolyog. Tudta róla azt is, édesanyja meghalt, s az a férfi, akihez nemrég kötötte életét, ugyancsak eltávozott az élők sorából. A férfinek sosem állt betegágya mellett, ravatalát nem látta, mivel a megboldogult hű özvegyet is hagyott hátra, a temetőbe is nagyritkán, lopva látogatott el. Virágot nem vihet, az özvegy gondosan számom tartja a sírra helyezett virágokat, s idegenekét nem tűri ott. Milyen büszke is volt Klaudia, hogy neki Hugóból a kellemesebbik rész jutott mindig, cselédmunkát sosem kért tő'e, noha ezt maga alakította így szerencsésen. Hugó egyszer így szólt, nem varrnád fel a gombomat, kedves? Én, kedves? Nem, majd. otthon fel* varrják. S mikor azon a vasárnap délutánon nem érkezett meg, úgy érezte, megőrül. Másnap felkereste Hugó főnökét, kivel gyakorta ültek hármasban egy presszó teraszán. A kopasz sörhasú férfi széttárta karjait: Klaudia, maga jól tudta, hogy a szíve bármelyik pillanatban felmondhatja a szolgálatot, igaz? Tudtam. Sajnálom, Klaudia, fogadja részvétemet... — Óh, azt hiszed, én találtam ki? Födémcsere, tatarozás a régi lakásban — mutatott körbe Klaudia. — Ami azt illeti, visszaköltözhetnénk már, de egyelőre mégis lehetetlen, . majd elmondom... — A szobába léptek, amely akár egy raktár, ahová bármelyik pillanatban beronthat egy sereg ember, hogy felkapkodja a kötegelt csomagokat, könyveket, dobozokat, göngyölt szőnyegeket, falnak fordított, üres szekrényt, ládákat. Az egyetlen nyugalmas sarok, egy fekvőhely, mellette szék. — Foglalj helyet... — Mindketten lehajtották fejüket, mintha így rejthetnék öregedő arcukat. — Értesítettek, egy évvel ezelőtt, kész a lakás, foglaljam el. A helyzet rosszabb, mint volt. A parketta felpúposodott, a falaltról pereg a festék, a vízmelegítő használhatatlan, a fűtőtest leszakadva. .. — Ezért írtál? — Óh, nem ezért. A dolgot ügyvédnek adtam, írtam a legfőbb igazságügyi szakértőnek is, segítsen rajtam. Nem csinálhatják ezt velem. Magányos vagyok, kiszolgáltatott... A demokráciában szabad-e állítani a rosszról, hogy az tökéletes? Ey mintha barátságosabb, tt főként tágasabb lenne. Az ablakon túl kertre látni, benne magasra nőtt orgona-, meg líciumiboterofe, arrébb, hatalmas japánakác. Idebenn meg a fojtogatóan összekaszabolt rend, a zilált szárnya* szegettség. Miért él így, gondolta. — Hallottam, hogy szegény Hugó... fogadd részvétem. — Hugót el kell felejtenem, ha tudom — mosolygott szomorúan Klaudia. — Néha kimegyek a sírjához, de inkább itthon beszélgetek vei«.,, — S a haverő fölötti fatest mutatott» ahonnan agy tetette rámába zárt férfi nézett reájuk. Hirtelen, s ezt egyezerre akarták, szembe fordultak agymásasfl,' Klaudia feketére festett hajában haj- esavarósan, s az asszony a maga leplezetlen öregedésével. Nézték egymást. Tehát ő is, gondolta az asszony, hiába festi a haját, férje sincsen, gyereke sincsen. Tehát ő Is? Gondolta Klaudia, én befesteném bizony, nincsen utálatosabb az ősz hajnál. — Miben segíthetek? — kérdezte az asz- szony, s örült, hogy túl van a legnehezebbjén. — A leveleimet kellene elhozni... — Szívesen — felelte, mintha tegnap váltak volna el. Megegyeztek, honnan, s milyen leveleket kell elhoznia. Klaudia mosolygott, s közben váratlanul kisimultak vonásai. Két ferde szemfoga is a régi, gondolta az asszony. Meglehet, művi mégis, manapság megdöbbentően eredeti fogsorokat gyártanak. — Játéknak sem rossz, időtöltésként.. — mondta Klaudia, s apró döccenésekkel nevetett. — Kossz, hogy elmégy... Akkor fiatal volt még nagyon, de már két gyermek anyja. Férje tisztességes családapa. Klaudia dicsérte választását. — Szóváltásaitokat, s a házasságotok rosszát ne tedd ki az ablakba, ennyi az egész. Ugye nem haragszol, ha megmondom, középszer. Ezek a férfiak viszont a legjobb családapák és férjek. Nekem karakteresebb férjem lesz, ilyent találtam volna már tízet, mint a te Bélád. — Akkoriban Klaudia szorgalmasan bújta a napilapok házasság rovatát. Finom borítékokat, s víznyomásos levélpapírokat vásárolt. S ő meg, istenem, milyen régen is volt... futott a post restante levelekért a kiadó hivatalokba, előfordult, hogy saját lakása címét is átengedte a hitvest, keresők leveleinek. Később elmaradoztak a levelek, úgy látszott Klaudia egynél állapodott meg. Szorgalmasan írta a leveleket, s merült el azok megérkezése után az olvasásukba. Révbe érkezett, vélte az asszony, de nem beszéltek róla. Egy napon így fordult hozzá Klaudia, eljössz velem a strandra? Ott adtam találkát neki, egyedül azonban, az első alkalommal, nem mehetek. Előbb szemre* ’’eszem, érdemes-e v$le. Még sohasem láttam. Mi sem tar rr észetesebb, felelte, te nem így tennél ? Az én zöld fürdőruhám, a te sárga úszósapkád lesz az ismertetőjel. Megérted? Nem szeretném, hogy... Az asszony természetesnek találta. Hamarosan felfedezték a magas férfit, aki a medence megadott' oldalán föl, s alá sétált. Eleinte messziről figyelték, később közelítettek hozzá. Klaudia bizonytalanul mondta, érdekes alak. A sovány férfi is rá, illetve rájuk talált, a két nőben az egyetlenre. Látható volt az arcán, gondolkozik. Időnként felbátorodott, s hol egyikük, hol másikuk közelítésére szánta el magát, de az utolsó pillanatban, tovább álltak. A sovány férfi megzavarodott, amikor újra melléje szegődtek, szó nélkül és hallgatagon. Erre-arra forgatta a fejét, mígnem Idő múltával kitalálta, tréfát űznék vele. Sértődve vette útját aa Öltöző felé, még egymer megállít, jobb válla felett még egyszer vtsz- aaenézett rájuk, szeme tele volt szomorú wem ne hány ássál. Belepirult felkért mel- léksserepébe, amikor hirtelen összefutottak a dolgok, s ott állt előtte egy tréfájuk tőrjébe csalt férfi. A szemrehányó szomorú szemekből mindent megtudhatott. Vakított a nap* fény, az emberek csoko'ádé- barnán sétálgattak, heverjek, s az meg hófehér bőrével világított szinte. A keskeny váll, a hosszú, aszténiás mellkas, a karóvékony kezek és lábak, a kiáltó soványsága, a seszínű kefefrizurás haj, éppen növekedőben — sajnálat indult el a lelkében. Klaudia ránézett, karonfogta. — Rengeteg érkezett —- szólt Klaudia, hangja érces, durva volt. — Telefonon érdeklődtem már, azt mondta a tisztviselő, hozzon egy bő. röndöt, annyi a levele. Miért nem jön értük, három hét után nem őrizzük, azt mondta... — nevetgélt Klaudia azon a kis döccenő hangon. — Mikor és hová menjek — kérdezte az asszony, de már állt volna fel, hogy kitérjen vállalása elől. Klaudia mindent pontosan elmagyarázott. —Jó megjelenésű, kulturált... csak van valahol egy ilyen férfi, mit gondolsz? — Bizonyára — feledte az asszony, felállt, menni készült... A világot járja — a Világjáró Űj kiadvány került az újságárusokhoz: a Világjáró! A tetszetős színes borítóval, száz oldalon száz színes képpel megejelent magazin azoknak a kedvében szeretne járni, akik kíváncsiak a világra, szeretnek utazni, kedvelik az útleírásokat — és az utazóik titkait. Többet szeretnének tudni a távolban élő emberek szokásairól, hétköznapjairól. A világ nagy földrajzi magazinjainak legjobb hagyományaiból igyekeztek meríteni a Világjáró szerkesztői és szerzői. Fiataloknak és idősebbeknek, az országot és a külföldet járóknak éppúgy ajánlhatjuk a Világjárót, mint akik otthon, a fotelból nézve a televíziót, szeretnek ismerkedni a távoli földrészekkel, s persze szomszédjainkkal. Ízelítőül néhány írás, kép. riport, összeállítás a Világjáró első számából: A csokoládé regénye, Indián nyár Kanadában, Utazás a transzszibériai vasúton, Óceánia — Egy magyar a Húsvét-sziget fogságában. Amerikai rockföldrajz, avagy az amerikai zene- városok, Jünnanban — ahol Marco Polo is járt, Némo ka. pitány örökösei, A Szíriusz- őrjárat Grömlandon, Chamorro lakodalom Guamon, Egye. dűl az óceánon, Világjáró-lexikon,. Űtivicc-múzeum. Ki volt Baedekker, Thomas Cooc és Koguíovicz Manó? —ezekre a kérdésekre is választ ad a Világjáró. És két rejtvény: az egyikkel bármely MALÉV-járatra repülőjegyeket és MALÉV Airtours-uíazást nyerhetnek, a másikra nagy világatlaszokat sorsolnák azok között, akik a meghosszabbított határidő, re, augusztus 30-ig beküldik a megfejtést! Lapról lapra JELENKOR Gazdag, változatos tartalommal jelentkezik a Pécsen, szerkesztett Irodalmi és művészeti folyóirat összevont, kettős nyári száma. A szépirodalmi közlemények sorában többek között Csordás Gábor, Kalász Mértein, Kukorelly Endre, Meli- orisz Béla, Szervác József, Takács Imre; és "Weöres Sándor verseit, Bereményi Géza, - Cseres Tibor, Győrffy Miklós, Kertész Ákos és Sőtér István regényrészletét olvashatjuk. A művészeti írások között figyelmet érdemel a „Színészportrék pécsi háttérrel” sorozatban Futaky Hajna beszélgetése Pásztor Erzsivel, Pályi András és P. Miller Péter színházi beszámolója, továbbá Nádas Péter és Németh Lajos képzőművészeti írásai. Sándor Iván egy készülő esszékötet bevezető fejezetét közli Leperegnek a nyolcvanas évek is címmel. A „Társadalomtudományi fórum”-ban három közlemény kapott helyet: Laczkó Miklós esszéje a nemzettudat kérdéseiről, Huszár Tibor tanulmánya .a szociográfus Szabó Zoltánról, és Illés László jegyzete Kun Béla irodalmi tanulmányairól. ............ SZ EPESI ATTILAi Kaukázusi versek PIAC ROMKATEDRÄLIS ■ ékes zengettyűt ami szólal síp- » dudahangon galamb húz át málló falon rézjityegőt amivel szépül a kartuli nép dalranyitott szá jon kibukkan ősjeligét arabul a Koránból s hószínú kecskét szárnyíve kaszabolja szét rózsafüzért dikicset órát mely kakukkal a csönd bolyhát mohos zugokban krampuszt nyelvét-öltögetőt zúgó csigaházat hol írás porlik és a kőben gyűrű-talizmánt és Afrodíté-füveket megdermed a gyík télidőbei mindent megkapsz leskel a szurtosképű sok árus billeg az arany gyertyaláng ágál burkusul és görögül lapatyol török és gall írnok percegő éji tolla nyelven csúri-csavarja nyerít mekeg utad elállja lippen szálanként foszlik el körbe-bozsog hadonász súg makaróni-beszéd világtalan sötétben mintha s hogyha nem alkudozol bánáséit rád vizsla szemekkel hűlt arc késő tekintete bankár ez note a pénze kopasszuk meg mielőbb merül <a tér távol redől be
