Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-12 / 163. szám
A héS-köznapi élet anatómiája A szociálpszichológia ko- szavak; szavak tehát, ame- elszakadnia a diszciplínája ál- rántsem tartozik köznapi fo- íyek bonyolultnál bonyolul- tál megkövetelt stílustól. Az galmaink körébe, holott ép- tabb emberi viszonyokat (fo- ismeretterjesztés néhol di- pen mindennapos viselkedé- galmakat) jelölnek. daktikusra sikeredik, s az síink miértjeit kutatja; az a hétköznapi élet anató- olvasónak olyan érzése támad, embert, mint közösségi indi- miáját' feltérképezni: ez nem hogy egyetemi jegyzetet la- viduumot helyezve vizsgálódé- más, mint a szociálpszicholó- pozgat, előre „rettegve” a sának fókuszába. Az egyén és gia totalitása. Csepeli György számonkéréstől. Ezáltal ameg- a társadalom szükségszerű (a teljesség kivonatolt igé- célzott „olvasóközönség” fi- (sokszor csak a másik rová- nyével) „anatómiai” zsebat- gyelme oldalról oldalra, fosára kibékíthető) konfliktu- laszt nyújt át a köznapi élet galomról fogalomra lankad, sai és egymásrautaltsága vé- működésébe bepillantani aka- A köznapok dzsungelénak gül is nem más, mint a ho- ró hétköznapi (jelen esetben: izgalmaira kiéhez(tet)ett ol- mo sapiens története. átlag) olvasónak. vasói kíváncsiságot definícióAzokat a fogalmakat (foga- Az ajánló szöveg sztereotip és axiómaindák és -kacsok lomköröket), amelyekkel a zsargonja szerint: „vállaltan fonják körül. A várva várt szociálpszichológia dolgozik, tudományos ismeretterjesztő szellemi kaland pedig egyre hétköznapjaiban az ember írásokról van szó, melyek késik. Arra a fajta intellek„haszinálja” (éli), ám csak azért készültek, hogy az ol- tuális izgalomra gondolok itt, ritka esetekben értelmezi, vasóközönség megismerked- amit például Roland Barthes elemzi őket. Az önzés, a szim- hessen a szociálpszichológia hétköznapi mitológiái kínál- pátia, a féltékenység, a fa- közhasznú fogalmaival”. nak. Csepeli csak ritkán válnatizmus vagy éppen a köz- Csepeli közhasznú fogalom- lalkozik arra, hogy a fogal- vélemény közhasznú, mind- elemzései — azzal együtt, mák pozitivista lajstromozá- annyiunk számára ismert, hogy a szerző többnyire va- sánál tovább menjen, s ana- jelenségek megnevezései: leg- lóban frappáns tömörséggel ír- támlájának „tárgyait” műkö- alább is az életet élve magá- ja körül az idegen kifejező- dés közben mutassa be. tói értendő természetességgel séket — nem egyszer nehe- Az animációs filmes. Vajgyakoroljuk, szenvedjük és zen emészthetek; talán túlzót- da Béla illusztrációi meghök- szenvedtétjük, élvezzük és tan is lénvegretörő. olvasót kerítő szeml élete0 sóggel, léutasítjuk el őket. A nyelv- riasztó a fogalmazásmódja. nyewretörően rajzolnak föl ben testet öltő gondolkodás, Mintha nem mindig síké- szavak százaival körís1ír^a- habitus alkotórészei ezek a rült volna a szociológusnak tatlan jelenségeket. T. J. Hétrészes honismereti vetélkedő Végvári históriák — Várjátékok Hétrészes honismereti vetélkedő kezdődött televíziónkban. Július 9-e és október 8-a között kéthetenként jelentkezik a Végvári históriák — Vár- játékok című országos vetélkedő, amelyben hat váró* csapatai vesznek részt. A játékok színhelye Esztergom, Kőszeg, Veszprém, Eger, Sárospatak és Gyula, bevallott célja pedig ismeretterjesztés, hazafias nevelés — szórakoztató formáiban. Történelmünk fontos eseményei, jellegzetes magyar tájak adják a keretet hősök megismeréséhez, művészettörténeti, hadtudományi, irodalmi ismereteink bővítéséhez, helyi vonatkozású tudnivalóikhoz. A döntő Buda várában lesz, nem a versenyzők szák pátriájában, hanem az egész orTúl az e'ső elődöntőn szágot jelképező várpalotában. A versenyzőik tudása mellett játékos forma, szórakoztató keret, sok látványosság, sok illusztráció és filmbetét teszi élvezetessé a versengést. Az elődöntők során egyszer minden város házigazda is lesz. Városonként két helyszín „szerepel”, a tanácsterem, művelődési ház a szellemi vetélkedéshez, a vár és környéke pedig az ügyességi játékokhoz. Ebiből adódóan városonként két csapat „száll ringbe”, a „tudások” és tettre kész fiatalok. Természetesen —, ahogy ez a vetélkedőiknél szokásos — játékvezetők és zsűri is részt vesz az irányításban, értékelésben. A játékokat Bereczky Loránd és Héder Barna vezeti. A zsűri elnöke Liptai Ervin, a Hadtörténeti Múzeum és a Hadtörténeti Intézet igazgatója, tagjai Horváth Ádám rendező, Mendele Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség vezetője és dr. Temesváry Ferenc, a Nemzeti Múzeum főosztályvezetője. A műsorok rendezője Born Adám, a társrendezője Lukin Ágnes. A forgatókönyvet Major Anna írta, szerkesztők: Roska Katalin, Fröhlich Márta és Bernát László, a vezető operatőr Lukin Sándor, a Végvári históriák — Várjátékok felelős szerkesztője Lis- ka Dénes. Az első elődöntőre július 9-én került sor, 20 óra OS perces kezdettel, az 1-es programiban. a. m. Egy h'res ] főiskola A több mint 40 éves moszkvai Gnyeszinih zenepedagógiai főiskola a Csajkovszkij főiskola után a második legnagyobb és legjelentősebb ilyen jellegű intézmény a szovjet fővárosban. Vezetője Szergej Kolobkob zeneszer- ző-karmester-pedagógus, aki több mint 10 éve áll a főiskola élén. — A múlt század végén három fiatal zenész Jelena Marija és Jevgenyija Gnyeszino zeneiskolát szervezett Moszkvában, amely rövid idő alatt népszerű lett. Elsősorban ezen alakul az oktatási intézmények egész mai rendszere: a 7 osztályos gyermek-zeneiskola. a 11 osztályos zenei középiskola a különösen tehetséges gyerekek számára, és az énektanárokat, amatőr zenei szakkörök vezetőit képző zeneiskola. A főiskola e rendszer legfelsőbb foka. A főiskolán megalakulása óta zenekari,, zongora, ének. történeti-elméleti, zeneszerzői tanszékek működnek. Később létrehozták az énekkar-vezetői, az orosz népi hangszerek, a népdalkórus-vezetői és egészen a közelmúltban a népdal tanszéket. A főiskola együttesei többször részesültek komoly nemzetközi elismerésben. A zeneiskolában nemrég könnyűzenei tanszak nyílt, a főiskolán „Népszerű zenei műfajok” előadássorozatot tartanak és kiadták a jazz története tankönyvet. A leendő zenetudósok, -tanárok számára, valamennyi karon kötelező tantárgy a pszichológia, pedagógia, módszertan tanulása és a pedagógiai gyakorlat. A szakmai tantárgyakon kívül általános humán tárgyakat, filozófiát, esztétikát, művészet- történetet és idegen nyelvet is tanulnak. A magas színvonalú oktatáshoz minden szükséges feltétel adott. Van könyvtár és olvasóterem, fonotéka, ahol zenei felvételeket készítenek és ahonnan bármilyen felvétel továbbítható, bármelyik előadóterembe, egy nagy és két kis hangversenyterem, a legkorszerűbb műszaki berendezésekkel és hangszerekkel ellátott osztályok. Gondoskodnak a hallgatók pihenéséről, vannak sportpályák és diáktáborok Moszkva környékén, a Baltikumban és a Fekete-tengeren. A miikor már minden eldőlt, s amikor már a kis drog ista lányt is megszólítottam, hogy némi magyarázkodás után rábírjam néhány kamillateásdoboz megszerzésére, akkor ütött be a baj. Vagyis hát, akkor még nem volt tulajdonképpen semmi baj, hiszen minden haladt a maga útján. A drogísta lány ugyan szabadkozott, nem lesz könnyű, mondta, talán mert mellette állt a barátja is. De csak ráállt. Nem könnyű ma kamilla- teásdobozt szerezni, ha a embernek nem kamillateára, csak dobozra van szüksége. Tehát volt már doboz, így azután neki állhattunk a fiammal, hogy a Márka-kupakokat szortírozzuk a nagy, kissé koszlott zacskóból. Amikor a szortírozással megvoltunk, bár, nem volt nagy dolog, mert a városszerte föl- ajánilkozott gyűjtők nagyon becsületes munkát végeztek, nak fogtunk, majd darabonként újból átforgatva egyenként belepottyantgattuk a kupakokat. Minden dobozba éppen száz fért. ötszázhatvanegy darab. Hm. Azt is kisütötte a fiam, hogy akkor egy dobozt nem érdemes megtölteni félig, inkább várjuk meg, míg abban is lesz száz. Bólintottam, nem kis büszkeséggel. Lám, ezek a Márkaténetesen a fiam. <3 gyűjti. Hát te gyűjtőd, te kis szőke, az más, van itt még bőven és már kotortak is össze mindenütt egy maréknyit, másutt erős ígéretet vettek tőlünk, hogy visszajövünk máskor újabb fuvarért. Láttam magam akkor is, amikor az- első ötvenet postára akartam adni valami ilyen-olyan, egyáltalán nem Csak a Márka-kupakok kupakok akaratlanul is logi- szabványos dobozban. Szeren- kára szorítják ez't a kis fic- cséré akkor is ott volt a fi- kót. Tálán egy órát is el- am, így könnyebben megúsz- töltöttünk ezzel a munkával, tűk a dolgot. Most azonban Akkor gondosan áttekertük már mindent tudunk. Túl va- lévén minden egyes kupak papírral, ahogy azt a postán gyünk a Márka-központ cí- Már ka-kupak és nem más. a fiaimnak elmagyarázták, mének föl jegyzésén is. Nincs Pedig mennyiféle kupak föl- majd mindegyiket, pontosan akadálya annak, hogy egyszer gyüilamlik egy-egy vendéglő- ötöt, vékony spárgával is a kupakok révén belépjünk az ben, kocsmában, presszóban! átkötöttük, címmel, feladóval álmok kapuján. Nem, most Akad Sztár, Róna, Pepsi Cola, elláttuk, előírás szerint. Néha nem történhet meg velünk Coca-Cola, nem beszélve a elmosolyodtam azop, hogy az, ami az SOS-falu sorsje- különféle sörökről. hány Márkát is ittunk meg gyeinek megvásárlásakor. Az De nem, a mi zacskónkban az utóbbi időben együtt, ami- nem. csak Márka-kupakok akadtak óta valamelyik társától ezt a egytől egyig. Helyes, mond- gyűjtőszenvedélyt hazahozta. Láttam azt a félszeg mosolyt is az arcomon a különféle pultoknál, amint cinkosan összekacsámtok a fehérköpenyes nővel: a kupakot is tam a fiamnak, akkor számoljunk. Na. de mibe rakjuk, kérdezte vaséles logikával a hatéves, mert ő még akkor nem tudhatta, hogy bár nehéz, de mégis megszerezhető manapság a kamillateásdoboz kamillatea nélkül is. így azután a dobozok hajtogatásáHiába magyaráztam, hogy a két sorsjegy még nem jelenti a Daihatsut. Annyit azért gyarapított rajtunk a dolog, hogy alaposabban megnéztük az utakon futó gépkocsikat és már biztonsággal kérjük és közben lepillantok megállapíthattuk, hogy melyik a fiamra is, lássa a köpenyes, nem nekem kell, dehogy. Ennek a fiúnak itt, ni, aki tör8 NÖGRÁD - 1986. július 12., szombat a Trabant, a Wartburg, no és persze a Daihatsu. Nehéz volt a csalódottságát levezetni, a magyarázatok sem igazodtak talán egy hatéves logikájához. De, ezt, ezt a Márka-kupakot nem engedhettük el magunk mellett, ezt meg kellett próbálni. Négy sorsjegyünk már van, ez az ötszáz, mondja a fiam, ez pedig megint nyolc lesz, apu. Annyi lesz. És így összesen tizenkettő. Annyi bizony. Nem mondta ki, de éreztem, hogy valamit megfogott ezekből a dolgokból. Az esélyt. A több esélyt. Ezért volt az, hogy bizonyos helyeken bizonyos idegenektől is bátran kérte azokat a kupakokat. Célja volt, határozott célja, amit sokan nem mondhatnak el magúikról. Nem nagy célja, de célja. Azt tudod, hogy most megtörténhet... Tudom, torkolt le szemrehányóan, de meg kell próbálni. Ha még sem próbáljuk, akkor mire várhatunk? Erre nem mondtam semmit, csak egymás tetejére raktam a bepapírozott, átkötött, megcímzett, méretes dobozoltat. Holnap elvisszük a postára és feladjuk, mondta a fiam, én csak bólintottam, úgy lesz. Hát nem lesz úgy. Az éjszaka láttam a televízióban a hirdetést, hogy ne küldjünk júliusban és augusztusban Márka-kupakokat a központba. A központ nem ér rá, nyilván más, fontos dolga van, mint koszlott. rozsdás kupakokat számlálni lázasan, borítékokba rakni a sorsjegyeket, postára vinni azokat. A fiam most alszik. Én tudom, hogy szeptembertől megint munkába áll a központ és a világ összes Márka- kupakját beküldhetjük akár. Csak ez a cél, meg ez az elvégzett. munka. Amire kértek bennünket. Ezt, hogyan magyarázom meg? Minőiért itt a reggel. Hortobágyi Zoltán Liszt Ferenc leányával, Cosi mával pesti látogatásuk al* kaiméval. Liszt-centenárium Bayreuthban Úgy él, mintha halhatatlan volna H Rendhagyó szezonra készülnek Bayreuthban Richard Wagner unokája, Wolfgang Wagner irányításával. Az ünnepi játékok főprogramja nem Wagner- mű felújítása lesz, hanem dédapjáról, Liszt Ferencről, a centenáriumi megemlékezések eseménysorozata. Születésének 175., halálának 100. évfordulója alkalmat ad arra, hogy ismét cáfolják a gyakori vádat, amely szerint a Wagner-kultusz elhomályosítja Liszt érdemeit a világ első fesztiválszínházának létrehozásában. Az előadások július 25-én kezdődnek és augusztus 28-ig tartanak, Liszt halálának napján július 31-én, a Fest- spielhausban, Wagner színházában, ahol 110 éven át csak az ő művei szólalhattak meg, ünnepi hangversenyt rendeznek és Liszt Faust szimfóniájával emlékeznek a XIX. század kiemelkedő művészére. Ez lesz a nyitánya annak a rendkívül gazdag programnak, amellyel a város és vendégei hódolnak Bayreuth egykori díszpolgára, pártfogója előtt. A közelmúltban jelent meg az idei ünnepi játékok évkönyve, első oldalait a két zseniális művész Liszt és Wagner kapcsolatának szentelték. Korabeli képek, karikatúrák, levelek idézik fel a zenetörténelem hétköznapjait, az alkotók küzdelmeit, egymással és társadalmukkal. „Csak fogj bátran neki és dolgozz műveden” — bátorította rendíthetetlenül Liszt barátját színházának felépítésére —, amelyhez a legjobb volna azt a programot mellékelni, mint arpilyet a sevillai káptalan adott az építésznek a katedrális emelésekor: építsen olyan templomot, hogy a következő nemzedéknek ezt kelljen rá mondani, a káptalan őrült volt, hogy ilyen vállalkozásba fogott, de a katedrális áll!” Ez volt az első alkalom, hogy egy eszme és egy mű kedvéért teremtettek színházat. 1876-ban a megnyitóján Vilmos császár azt mondta: Nem hittem volna, hogy véghezviszi. Wagner pedig így köszöntötte Lisztet: Itt áll az a férfi, aki legelsőnek állt mellém a hitével akkor, amikor még senki sem tudott rólam, aki nélkül önök talán soha a zeném egyetlen hangját sem hallották volna —, az én drága barátom Liszt Ferenc. Az idősödő mester Pest, Bayreuth, Weimar és Róma között osztotta meg életét. Három gyermeke közül Cosima élt, akit második házassága kötötte Wagnerhez, öt unokája várta és bayreuthi társasága. Sok estéjét töltötte a híres művészkocsmában az Euleban, amelynek falait ma is a város művész vendégeinek fényképei, aláírásai díszítik. Liszt közelében felfedeztük a budapesti Operaház együttesének az emlékét, az 1938. évi vendégjátékuk alkalmából, a Szent Erzsébet legendáját adták elő. A bayreuthi krónika feljegyezte, hogy Lisztről azt állították rajongói: úgy él köztünk, mintha halhatatlan volna. Faggatták magyarságágáról is. „Magyarország erős, termékeny föld, melynek any- nyi nemes fia van! Ez az én hazám! — állottá. És én is — kiáltottam fel a hazaszeretetnek önök által talán meg- mosolygott kitörésében — én is ehhez a régi, erős fajhoz tartozom, én is fia vagyok az őserőtől duzzadó, zabolátlan nemzetnek, amely bizonyára még jobb sorsra van kiszemelve.” H Végrendeletében azt kívánta, ott temessék el, ahol örökös vándorútján a halál utoléri. 1886 áprilisában újra Bayreuthban tartózkodott. Unokája Daniela-Senta esküvőjére érkezett, majd továbbutazott Munkácsy Mihály laxenburgi kastélyába, de megígérte, hogy az ünnepi játékokra visszatér. Július 21-én lázasan szállt le a vonatról, meghűlt és tüdőgyulladást kapott. Betegen is megjelent a fogadó estélyeken és páholyában hallgatta végig a Trisztán és Izolda előadását. Nagyon szerette ezt a művet és családja, barátai aggodalma ellenére kimerülve tekintette meg. Leánya a Wahnfried, a családi villa mellett álló csendes Eschenbach-villába helyezte el. Az orvosi kezelés, a gondos ápolás elkésett, szervezete nem bírta leküzdeni a magas lázat, július 31-én meghalt. Az ünnepi játékok gyászos eseményekkel folytatódtak. Koporsóját a mai Wagner Múzeumban ravatalozták fel és innen fáklyásmenet kísérte nyughelyére a városi temetőbe. Sírja felett most kápolna emelkedik, falain a szülőföld Raiding emléktáblája, a magyar Liszt Ferenc Társaság üdvözlete és a városé, amely örökre befogadta. E. Mi
