Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-10 / 161. szám

Kézilabda Dobogós helyen folytatják az üveggyáriak Az St. Síküveggyár csapata. Felső sor (balról-jobbra): Czimer J. (edző). Kovácsné, Dancsák, Hódi, Zubercsányné, Tóth M., Zubercsány (technikai vezető). Ülnek: Tarjáni, Kovács, Lukács. Tóth É.. Moczokné, Szabó, Fehérvári. Elöl: Leányváriné, Miklósné. Az St. Síküveggyár NB li­es női k éziJ abd acsa pata egyen­letes, jó játékkal a 3. helyen zárta a tavaszi idényt. Ez ki­tűnő teljesítménynek mond­ható. főként, ha figyelembe vesszük, hogy a gárda fiatal, és .csak másfél éve szerepel a II, osztályban. A sikerről Czimer János vezető edzővel beszélgettünk. — Milyen tervekkel vágtak neki a bajnokságnak? — Célkitűzésünk a bajnoki 'évad ^végére az 5. hely meg­szerzése. Ezért elsősorban a heti öt edzés időtartamát és intenzitását, növeltük. Meg­győződésünk, hogy a serdülő- és ifjúsági játékosainknak legnagyobb szüksége a rutin megszerzése. A felkészülés időszakában indultunk a Lő­rinci Fonó tizennégy mérkő­zésből álló teremtornáján és környékbeli NB II-es, vala­mint NB I. B-s csapatokkal játszottunk edzőmérkőzése­ket. Rutinja, önbizalma, tar­tása lett a csapatnak. Az elő­ző év fogyatékosságait nagy­jából kiküszöböltük. — A csapat játékosainak többsége húsz év alatti. Meny­nyivel járultak hozzá a si­kerhez a fiatalok? Az előző bajnokság és az idei tavaszi szezon leg­kellemesebb meglepetése, hogy a fiataloknál növekedett az átlövésből szerzett gólok szá­ma. A legnagyobb fejlődést Lukácsnál tapasztaltuk. A ta­vaszi -mérkőzéseken általában 3—5 góllal zörgette meg az ellenfelek hálóját. Javult Kovács Kati védekező játéka, esetenként átlövésből eg.v-két gólt is- lőtt. A fiatalok közül a _ legegyenletesebb teljesít­ményt Tarjáni nyújtotta. Tóth Éva jól irányzott átlö­vésein kívül szellemes játé­kával tűnt. ki. A sérülések miatt kényszerpihenőt tartó Moczokné — felgyógyulása után — a korábbinál gólerő- sebb lett. Kovács Melinda fői-mája ingadozó volt. Az if­júsági csapatból Fehérvári és Kovács többször kapott helyet a felnőttek között, ök a jövő ígéretei. — Mit mondhatunk az „idő­sebbek” szerepléséről? — Zubercsányné és Kovács­né — a nagyobb rutint igény­lő esős, csúszós talajon — minden alkalommal átsegítet­te a fiatalokat a kritikus idő­szakokban. örvendetes, hogy szívük és lendületük a régi, a kézilabda szeretete tovább­ra is változatlan. — Mit tesznek az egyhóna­pos pihenő után — július 21- től — a forma átmentése, a dobogós hely megőrzése ér­dekében? — Elsősorban a hiányossá­gokat kell kijavítani. A gyors játékot, a nyugodt védekezést akarjuk tovább csiszolni. A tavaszi idényhez hason­lóan a rutinszerzés növelése a célunk. A pihenő után Kö- zép-Szlovákia fővárosába, Besztercebányán egv nemzet­közi tornán veszünk részt. Ezt tíznapos jugoszláv edzőtá­borozás követ. Szabadkán és Újvidéken két-két mérkőzé­sen szerepelünk. Hazatérve augusztus 16-én folytatjuk a bajnoki pontvadászatot, az első ellenfél a Lőrinci Fonó csapata lesz. M. Lm Magyar Hírlap Kupa '86 Ismét döntős a bátonyterenyei tanács csapata ' A Közalkalmazottak Szak* RnrvMwte éa a Magyar Hírlap •űwrkiesztősége az idén tizedik alkalommal rendezte meg kis- pályás labdarúgásban a Ma­gyar Hírlap Kupát. A májusi megyei döntők után Tatán került sor az egyik területi döntőre, három megye (Pest, Komárom, Nóg- rád) és a Belügyminisztéri­um bajnokai részvételével. A tornán Pest megyét a Monori Városi Jogú Nagyköz­ségi Tanács, Komárom me­gyét a Tatai Edzőtábor és KISZ-bizottság közös csapata, a Belügyminisztériumot a Központi Ellátó Szervezet, míg megyénket a Bátonytere­nyei Városi Jogú Nagyközsé­gi Tanács csapata képviselte. Dr. Papp Kálmán, a Ko­márom megyei Közalkalma­zottak Szakszervezete nevében köszöntötte a résztvevőket és nyitotta meg a tornát. A torn agyőzeimet magabiz­tos, jó játékkal a bátonytere- nyeiek veretlenül szerezték meg (Monort 2—0-ra, az Edző­tábort 5—O-ra legyőzték, a BM csapatával 2—2-es döntet­lent érték el.) A tanácsi csa­pat ezzel megismételte tava­lyi győzelmét és jogot szer­zett a szeptemberi országos döntőin való indulásra. A torna végeredménye* L Bátonyterenye 1! 1 • M5 I. BM. Ellátó Sa. 3 2 1 - 7-4 S 8. Monor 3 1-35-73 4. Edzőtábor 3 - - 3 2-10 0 A szervezők nevében dr. Papp Kálmán nyújtotta át az okleveleket, majd a bátony­terenyei Hajas Ervinnek (leg­több gólt — 5 — elérő játé­kosnak) és a budapesti Né­meth Istvánnak (a legjobb ka­pusnak) különdíjat adott át. A bátomyterenyeiek az el­múlt évi országos döntőn elr ért. 9 helyezés után az idén előbb, dobogós helyen akar­nak végezni, amelyre a felké­szülést augusztus végén kez­dik el. Kosárlabda Salgó Kupa Nem várt Ezen a héten olasz, román, német és orosz nyelvtől volt hangos Salgótarján főtere. Szabad idejükben a VIII. Sal­gó Kupa nemzetközi női ifjú­sági kosárlabdatorna játékosai ismerkedtek a nógrádi me­gyeszékhely nevezetességeivel. A hosszúra nyúlt 16—17 éves „kislányok” a vásárlás, a sé­ta mellett kemény edzésmun­kával készültek a nyitónap­ra. idén hét nemzet, nyolc csa­pata vetélkedik a megyei TSO által felajánlott díszes serle­gért. A csapatok két négyes csoportban körmérkőzést vív­nak, majd holnap és holnap­után a csoportok első két helyezettjei játsszák a négyes döntőt, míg a többiek az 5— 8. helyért csatáznak. A román és az NDK-beli együttes ezt a tornát az au­gusztusi ifjúsági Európa-baj- nokság főpróbájának tekinti, így utolsó éves ificsapatával versenyeznek, míg a többiek — a jövőre gondolva — első­éves ifi együtteseiket szere­peltetik. A nyitómérkőzést az olaszok és a németek játszották. Vé­gig szoros találkozón az itá­liai edző igazi olasz tempe­vereség a nyitónapon ramentummal „hajtotta” lá­nyait, azonban a két évvel idősebb játékosokból álló né­met csapat a hajrában nyer­ni tudott. A második találko­zón a magyar B együttes az évek óta kitűnően szereplő ro­mánokat próbálta „megfogni”. Ez azonban csak egy félidőn keresztül sikerült. A második játékrészben érvényesült ke­leti szomszédaink nagyobb já­téktudása, amely 20 pontos győzelmüket jelentette. Ezt követően a városi sport- csarnok parkettjén felsorakoz­tak a csapatok, s Szert Sán- dorné, a megyei kosárlabda­szövetség elnöke hivatalosan is megnyitotta a rangos ese­ménysorozatot. A megnyitó után a magyar A csapat lépett pályára a len­gyelek ellen. A sportcsarnok nézőterén helyet foglaló mint­egy 300 néző végig „RIA-RIA HUNGÁRIA” csatakiáltással biztatta Haris Ferenc leánya­it, azonban a biztatás önma­gában véve kevésnek bizo­nyult, mert a lengyelek végig vezetve — igaz a végére ki­csit elfáradva — biztosan nyertek a nagy hibaszázalék­kal és jó center nélkül játszó magyar lányok ellen. A né­zőtéren egyöntetű volt a meg­állapítás, hogy a megelőző években jobb játékosállomá­nyú együttesei voltak a ma­gyaroknak Salgótarjánban. Eredmények: NDK;—Olasz­ország 71—69 (36—34), v.: Oc- tafian (román), Szabados (Ma­gyar) Ld.: Bala Blauer (23), Gulicz (12), ill. Cappa (18), Piccoló (11). Románia—Ma­gyarország B 86—66 (41—38), v.: Kamik (lengyel), Klemm (NDK-beli). Ld.: Manases (26), Vígh (15), Cocirlan (14), Ve­res (14), ill. Schöffer (24), Or­bán (18). Lengyelország—Ma­gyarország A 59—56 (39—27), v.: Diancarlo (olasz), Vaszi- levszkij (szovjet). Magyaror­szág: Csák (8), Lendvai (4), Rausch (19), Behány, Hor­váth (5), cs.: Mészáros (6), Su- hajda (2), Berkó (11), Kovács (1). Edző: Haris Ferenc. A lengyelek legjobb dobói: Szy- marska (17), Naimowitz (12). Szovjetunió—Bulgária 89— 61 (44—25), v.: Karner, Szil- vássy (mindkettő magyar). Ld.: Lomonko 17, Unbe- damte 13, Gavrilova 11, Gal- velite 11, ill. Desziszlava 14, Albena 12,-Ili— Jóakarat-versenyek — Szovjetunió Juan Antonio Samaranch sajtóértekezlete Áz olimpiai mozgalom egységéért Szerdán Moszkvában sajtó- értekezletet tartott Juan An­tonio Samaranch, a Nemzet­közi Olimpiai Bizottság el­nöke. A konferencián Marat Gramov, a Szovjetunió Álla­mi Testnevelési és Sportbi­zottságának elnöke is jelen volt, Samaranch elnölj elmondta, hogy kedden érkezett Moszk­vába, s este a Lenin-stadion- ban szemtanúja volt Szergej Bubka fantasztikus rúdugró vi­lágcsúcsának. Szerdán reggel a Kreml vendége volt, ahol Andrej Gromiko, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának elnöke fogadta. A rövid bevezető után azon­nal a kérdések következtek, mivel Samaranch sűrű prog­ramja csak félórás sajtóérte­kezletet tett lehetővé. A kér­dések és a válaszok így kö­vették egymást: Hogy állnak a két Korea il­letve a NOB között folytatott tárgyalások az 1988-as nyári olimpia megrendezésével kap­csolatban? — Június 30-a volt a két ország részére megszabott ha­táridő. Konkrét ajánlatok ér­keztek, amelyeket pozitívak­nak értékelek. A Koreai NDK álláspontja még tisztázásra szorul, július folyamán továb­bi tárgyalásokat folytatunk, hogy olyan feltételek alakul­hassanak ki, amelyek mind a két fél részére elfogadhatóak. A szöuli olimpia előkészü­leteinek állása? — Jól haladnak a munká­latok, gyakorlatilag már min­den készen áll. Szeptember­ben az ázsiai játékokon vizs­gáznak a dél-koreai főváros sportlétesítményei. A Jóakarat-versenyek segi- tik-e az olimpiai mozgalmat? — Mint minden nagy sport­esemény, a Jóakarat is előse­gíti az olimpiai eszme érvé­nyesülését. Szervezetünk, a NOB fenntartás nélkül támo­gatja az ilyen és ehhez ha­sonló sporttalálkozók gondola­tát. Sok város pályázik az 1992- es nyári és téli olimpiára. Esélyeik? — Erre a kérdésre nem tu­dok és nem is szabad választ adnom. Október 17-én a lau- sanne-i NOB-kongresszuson kerül sor a szavazásra, amely dönt a hat év múlva esedé­kes nyári és téli játékok szín­helyéről. Mi a véleménye a moszkvai versenyek színvonaláról? — A nívó sportáganként — a meghívott mezőnyök erős­ségétől függően — változik. Magam még csak az atlétiká­ról mondhatok véleményt. Szinte világbajnoki a színvo­nal, s újra csak Bubka káp­rázatos ugrását kell említe­nem. Még jó néhány centi­méter van benne, tartogat még meglepetéseket az atléta­barátoknak. A Jóakarat versenyek nem vetélytársa az olimpiának? — Szó sincs erről. Az olim­piát semmi sem helyettesít­heti, minden sportolónak az olimpiai aranyérem megszer­zése élete célja. Milyen költségek terhelik majd a szöuli olimpiára uta­zó sportolókat? — Egy személy napi ellá­tása 45 dollárba kerül, s sze­rintem ez a jelenlegi árviszo­nyok között elfogadható. Egyébként a NOB segíteni fogja a nemzeti olimpiai bi­zottságokat oly módon, hogy országonként bizonyos számú sportoló és vezető úti- és tar­tózkodási költségét fedezzük«' A Calgary téli olimpia eseté­ben is ugyanez lesz a hely­zet. Az amatőr-profi kérdésben illetve az olimpiai tenisztor­na ügyében mik a legutóbbi fejlemények? — Az előbbi kérdésről az NSZK-beli Willi Daume által vezetett NOB-bizottság hiva­tott dönteni. Annyit biztosan mondhatok: csak a nemzeti il­letve nemzetközi sportági szö­vetségek kebelébe tartozó sportolók indulhatnak majd az olimpián. Ami a teniszt illeti, Philippe Chatrier-vel, a Nemzetközi Tenisz Szövetség elnökével azon fáradozunk, hogy mindenképpen magas színvonalú, az olimpiához mél­tó legyen a szöuli torna. Befejezésül Samaranch el-' mondta, minden erejével arra törekszik, hogy 16 év után végre teljes mezőnyű olimpiát rendezhessenek 1988-ban. A NOB elnöke köszönetét mon­dott Marat Gramovnak a szíJ vélyes fogadtatásért, s el-' mondta, hogy mióta 1980-ban a NOB elnökévé választották, minden évben járt a Szovjet­unióban. Ezután Samaranch-nak ég Gramovnak átadták a Nem­zetközi Sportújságíró Szövet­ség (AIPS) oklevelét, SamaJ ranch pedig a NOB által alaJ pított díjat nyújtotta át as elmúlt év két legjobb ifjúsági sportolójának, a szovjet Ok- szana Omeljancsiknak (tor­nász világbajnok) és a szin­tén szovjet Vjacseszlav Jaki* movnak (kerékpáros világbaj­nok). Moszkvai mozaik BUBKA: „EZ M£G NEM A VÉGÁLLOMÁS” Az atlétikai versenyekre nem lehet panasz! Minden napra jut valamilyen csúcs- eredmény. A sort a szovjet Robert Emmijan nyitotta meg távolugró Európa-rekordjá- val, majd a hétpróbázó ame­rikai Jackie Jouner követke­zett világcsúccsal. Kedden a rúdugró szovjet Szergej Búb- ka szárnyalta túl az eddigi legjobb eredményt, a 600 cen­tit — Örülök, hogy végre si­került tönlesztenem a hazai közönséggel szemben megle­vő adósságomból, és 601 cen­tire módosítottam a rekor­dot — mondta a szovjet sportoló. — Eddig minden csúcsomat külföldön értem el. Sokan már mondták is, hogy itthon nem tudok ver­senyezni. Közös vonása a londoni, a párizsi és a mos­tani rekordomnak, hogy mindhárom alkalommal há­rom ugrással jutottam el a csúcsdöntésig. A sikerek titka? — Gyerekkorom óta Pet­rov mester irányítja a felké­szülésemet. Érti a dolgát, jó összhangban dolgozunk. A 601 centiméteres új rekord­ban közrejátszott az is, hogy visszatértem régi rudamhoz. A jól bevált „szerszám” ez­úttal sem hagyott cserben. Mi a felső határ a rúdug­rásban? — Pontos eredmény jóslá­sára nem vállalkozom. Nem szeretném, ha néhány évti­zed múlva azt mondanák: mekkora ostobaságot mondott annak idején Bubka... Egy azonban biztos, hogy a mos­tani csúcs még nem a vég­állomás. Mindenesetre fiam, Vitalij megkapta első „szün­napjára” a méltó ajándékot. A kis Bubka július 9-én volt 12 hónapos. PAETZ ÉS TERVEI Sabine Paetz, az NDK ki­tűnő hétpróbázója, mint a szám világcsúcstartója, s az aranyérem egyik fő váromá­nyosa, érkezett Moszkvába. Végül azonban csak a 4. helyre futotta erejéből, s a rekordot is elhódították tőle. — Idén hosszú ideig sérü­léssel bajlódtam, s ez bizony visszavetette felkészülésemet — nyilatkozta az MTI mun­katársának. — Ilyen körül­mények között csak a tisztes helytállásban és 6500 pont körüli teljesítményben re­ménykedtem. Végsősoron saját várakozásaimnak meg­feleltem. Az NDK-nak mindig ki­tűnő többpróbázói voltak, ■ most is jó az utánpótlás? — Szerencsére a források egyelőre nem apadtak ki, sok a tehetséges fiatal. Hogy csak egy példát említsek, az a Sybile Thiele, aki itt Moszkvában nagyszerűen helytállt, még csak 21 esz­tendős. Nyert már Világ Kupát, s ezüstérmes volt a világbaj­nokságon. Idén milyen érem­mel szeretné a stuttgarti Európa-bajnokságon a gyűj­teményét gyarapítani ? — Jó lenne egy újabb aranyérmet nyerni, de sok a nagy vetélytárs. Honfitársai­mon kívül különösen a re­mek szovjet hétpróbázóktól tartok, s talán hazai környe­zetben a nyugatnémetek is ve­szélyesek lehetnek. A SZALNYIKOV-SZTORI Ritka az olyan úszókarrier, mint Vlagyimir Szalnyikové. Szinte hihetetlen, hogy a le- ningrádi születésű, de immár harmadik éve Moszkvában élő szuperklasszis már tíz év óta tagja a szovjet válo­gatottnak. Már akkor is aranybetűkkel írta volna be nevét a sportág történetébe, ha az 1980-as olimpia után—. tarsolyában három arany­éremmel — visszavonul. <3 azonban még ma is állja a trónkövetelők rohamát, ami 26 évesen több mint bravúr: Tavaly már sokan „le­mondtak” róla, még a leg­jobb barátai is. Önmagán és feleségén, Marinán kívül min­denki azt ajánlotta: a súlyos sérülés, betegség miatt kiha­gyott 1985-ös esztendő után már ne próbálkozzon a visz- sza téréssel. Inkább vonuljon vissza, s maradjon meg úgy a szurkolók emlékezetében, mint a legyőzhetetlen baj­nok. Aki azonban annyira sze' réti az úszást, mint Szálnyi« kov, az ilyen tanácsot nem fogadhatja meg. A „come-back” ez év feb­ruárjában, a Szovjetunió té­li úszóbajnokságán kezdődött — mindjárt győzelmekkel. Utána Franciaországban éí az NSZK-ban lépett fel nemzetközi versenyeken, be­melegítésként a nyári fősze­zon viadalaira, s íme, a nyár első nagy előadásán, a Jó­akaraton a 800 m világcsú­csa nem állhatott ellen Szal- nyikov rohamának. Megvolt a nagy visszatérés, az úszó­világ újból kalapot emelt egyik legnagyobb alakja előtt. Manapság a nagy bajnok egyedül edz, korábbi trénere. Koskin és az ő útjai elváltak egymástól akkor, amikor Vla­gyimir, feleségét követve, Moszkvába költözött. Csu­pán Marina szól bele az ed­zésterv kialakításába, s jog­gal, mert edzői képesítéssel rendelkezik. S hogy maga is jól úszik, azt pénteken Moszkvában bizonyíthatta: barátai bedobták férje mellé az olimpiai uszoda vizébe, hogy együtt ünnepeljék a világrekordot jJJÓGRAD — 1986. július 10., csütörtök 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents