Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-07 / 158. szám
OzlefkSVés — alaposan Hogy csinálják Indiában? Ma már az általános iskolás gyerek is többet tud Indiáról, mint harminc évvel ezelőtt fiatal felnőtt szüleik. A maharadzsán, a Táj Mahalon és Mauglin kívül nem sok miniden jutott akkoriban eszébe az embernek, ha a távoli hatalmas országot valaki fölemlegette. A tévé, a rádió és a film segítségévei azonban kisebb lett a világ, s ma már a televízió képernyőjén szinte naponta föltűnik valamelyik indiai város, akár politikai esemény kapcsán, akár azért, mert a szikh kisebbség zavargásairól tudósítanak, akár pedig azért, mert a fölgyorsított iparosítás valamelyik újabb lépéséről adnak hírt. India évszázados elmaradottságát igyekszik e kor sebességével semmissé tenni. Apró, de jelentős lépés ezen a nagy úton a villamosítás. Hogy miért mondom mindezt? Mert a balassagyarmati ká,- belgyár főmérnöke, Czelleng János, a napokban érkezett haza a távoli országból. Nem turistaúton járt ott, hanem üzletet kötni az NTPC <— a Nemzeti fíőenergetikai Társaság képviselőivel. — Hány országban járt már cége nevében? — Svédországban, Dániában, az NSZK-iban, Bulgáriában... még bizonyosan másutt is, de nem jut eszembe. Eleinte azért, mert folyt itt egy nagy- beruházás a gyáron belül és annak megindításéhoz gépek kellettek, mostanában pedig azért, mert a termékeinket igyekszem jól eladni. Én viszem magammal a dokumen- ‘tációkat, ismertetem a gyártmányok műszaki paramétereit, tárgyalok a szállítás üteméről, a csomagolás mikéntjéről, egyeztetem a szabványokat és így tovább. — Többféle szabvány létezik, képesek ehhez alkalmazkodni? — Amikor itt a beruházás elindult, már megvolt az elhatározás: a gyár a legkorszerűbb gépeket, berendezéseiket kapja. így történt. Képesek vagyunk tehát a különféle szabványokhoz alkalmazkodni, így nagyobb a mozgásterünk a nemzetközi piacon, mert alkalmazkodhatunk a vevő igényeihez. — Mi kell egy új terület meghódításához a világpiacon? Hogyan ül egy magyar gyár képviselője a tárgyalóasztalhoz? — Halán nem szerénytelenség: föikészülíen. Én legalábbis így indulok neki. Tisztában vagyok gyárunk lehetőségeivel, kapacitásával, azzal, amit éppen gyárt, a szállítók készségével, lehetséges tartalékainkkal. ■ — Milyen volt az indiai tárgyalás? Tizenötmillió dollár nem csekélység. l — Rendkívül udvarias, alapos, nyugodt tárgyalópartnereink voltak. Talán túlontúl is... Az NTPC hatalmas méretű állami vállalkozás, nem nagyon fér bele a mi fogalmainkba. Rendkívül széles körű tájékoztatást kértek a mi gyárunk működéséről. Egészen a részletekig. — Például? — Milyen az alapanyagellátás, milyenek a raktározási feltételeink, de érdeklődtek a technológiánkról, és a komplex minőségellenőrzésről ugyanúgy. Kíváncsiak voltak az egyes nagy teljesítményű gépek műszaki képességeire is! Természetesen érdeklődtek a nyereségesség felől is. — Hazai viszonyok között meglehetősen szokatlan az ilyesmi, ez a szinte pőrére vetköztető kíváncsiskodás. — De nagyon célszerű! Egyszerűen tudni akarták, hogy érdemes-e velünk tárgyalni, az időt vesztegetni, tehát megbizonyosodtak afelől, hogy képesek vagyunk-e ennek a tízezer tonna szabad- vezetéknek a leszállítására abban a minőségben, amire nekik szükségük van — természetesen határidőre. — Megbocsásson, talán laikus a kérdés, de hát ön felelt meg ezekre a kérdésekre, azaz érdekelt volt a jó, talán a valóságnál szebb válaszokban. — Referenciákat is kértek, kiknek szállítottunk már a világon és a mennyit. — Az ilyen alapos érdeklődés gyakori? — Mondom, aki rendel bizonyos akar abban lenni, hogy akitől rendel az garantáltan képes-e megfelelni az ő rendelésének minőségben, mennyiségben egyaránt. Az indiai cég azonban a szokásosnál is óvatosabb volt. Egyébként a Világbank finanszírozza ezt a mostani vállalkozásukat, amihez a mi szabadvezetékünk is szükséges, ezért az óvatosság. Nekünk meg biztonság, hiszen a Világbank garancia a gyors fizetésre. Talán ezért volt az, hogy szinte mindennap másokkal tárgyaltunk. Más beszélgetett velünk a minőségről, más a mennyiségről, a csomagolásról, a határidőkről. így lett a tervezett kilenc napból tizenhat. — Miért éppen <a Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyára lett a szállító? — Mi feleltünk meg legjobban a tenderkiírásnak. — Csak úgy rábukkanták erre az indiai piacra? — A tenderek megjelennek nemzetközi forgalmazású újságokban, az ilyesmit az ember onnan választja Iá. Ez a dolog egyik oldala. A másik a helyismeret. — Amikor külföldi útjairól kérdeztem, ha jól emlékszem Indiát nem említette. — Korábban nem is jártam ott. Ebből könnyű kitalálni, nem nekem volt helyismeretem. hanem kollégámnak, a művek külkereskedelmi osztályvezetőjének, Czigány Gábornak. Ö Djakartában született, Bombayben érettségizett, egyszóval ismerte az ottani viszonyokat, szokásokat. Hogy mást ne mondjak, beszéli a hindi nyelvet, s ez sokat segített .. — Egyszeri ét volt a mostani? ----------— Hogy les«-e még üzlet? Az ottani villamos energia fejlesztések ismeretében igennel keli válaszolnom. Mi most készítjük a belépőit erre a hatalmas piacra. Ha a megkötött szerződést teljesítjük, már pedig teljesítjük, ha a megrendelő igényeinek megfelelően teljesítjük, már pedig úgy teljesítjük, hiszen képesek vagyunk rá — akkor lesz még újabb üzlet. Hortobágyi Zoltán Salgótarjáni építkezéseken 1. Lendületesen végzik munkájukat a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei a salgótarjáni építkezésekéit. A megyeszékhely központjában tizenketezer négyzetméter alapterületen a városi tanács és több intézmény számára készül új épület, amelynek kivitelezésében a belső válaszfalazások. villany, víz, fűtés, szellőzések szerelése jelenti ezekben a hetekben a fő tennivalókat. Hét végenként túlórában és a vállalati gazdasági munkaközösségek jóvoltából is serénykednek az építők. 2. A Számítástechnikai és Ügyvitelszervezési Vállalat új székhazának kivitelezése a befejezéséhez közeledik. A víz- és villanyvezetékek elhelyezése mellett a festés, mázolás és a belsőépítészeti burkolás jelenti feladataikat. Az üzemeléshez oly fontos klímaberendezés szerelésénél egyes importanyagok időbeni beszerzése okoz gondot. A 70 millió forintos beruházás részeként utat, gép- kocsiparkolót is kialakítanak a szakemberek. — kulcsár — Kereke Bűit ármelyik Forma 1-es futamról ismerős lehet a kép: legördül a versenyautó a depóba, ahol azonnal körülveszik a szerelők. Változtak az időjárási körülmények, eleredt vagy éppenséggel elállt az eső, felszáradt az aszfalt, ki kell cserélni a gumikat, pontosabban a kerekeket, mert így gyorsabb a dolog. A négy keréknél legalább nyolc ember szorgoskodik. A kocsit pillanatok alatt felemelik, s az új „papucsok” csakhamar felkerülnek a járművekre. Hogy ennek a mozzanatnak a kedvéért is szurkolhassunk, a tévések mérik is, mennyi idő alatt sikerül a négy kereket kicserélni. Imponáló értékek merevednek ki a képernyőn a kerékcsere végeztével. Nem tudom, mennyi a világcsúcs ebben a műfajban, de láttam már nyolc másodperces munkát is. Különösen akkor értékeltem nagyra ezt az eredményt, amikor csakhamar láttam egy tizennégy másodperceset is, hasonló körülmények között. Sok-e vagy kevés hat másodperces különbség? Ha azt mondom, ennyi idő alatt még a bekapott falat is alig csúszik le a torkomon, nagyon kevés. De ha azt mondom, gyakran néhány századmásodperc dönti el, győz-e a Forma 1-es versenyző vagy lemarad a győztes mögött, akkor nagyon sok. Éppen ezért nem csodálkoznék, ha a kerékcserélőket a legjobb szakemberek közül válogatnák ki. Némi túlzással, akár szigorúbb válogatással, mint a kocsik vezetőit. Hiszen azonos tudású versenyzők és már* kák között a kerékcserélők dönthetik el a küzdelmet. Gondolom, a jó kerékcserélő kollektívákat igen megbecsülik, s ennek megfelelően díjazzák, s óvják őket, hogy együtt maradjanak, mert a kerékcsere azonkívül, hogy jó egyéni teljesítmény kell hozzá, csapatmunka is. Tudom, jó sok jellemvonást el kell ha* nyagolni ahhoz, hogy a magyar gazdasági életet egy Forma 1-es versenyhez hasonlíthassuk. Az előbbiben sok még a hivatalosan igazolt előny és hátrány. Vajon milyen a sorsa a kerékcserélőknek ezen a verseny- pályán? Mert e pályán is ott vannak a depókban, a vállalatoknál ezek az emberek. Legföljebb másként nevezik őket, mondjuk, újítóknak, feltalálóknak. Velük is úgy van a vállalat, mint a Forma 1-ben a márka- tulajdonosok, a versenyzők. Amikor másik, az eddiginél síkosabb pályára kell átállni- uk, a vállalatoknak is fontos, hogy új, a helyzethez jobban alkalmazkodó kerekekre cseréljék a régieket. Nevezzük ezeket új gyártmányoknak, gyártási eljárásoknak. Hasonlatunk máris végigvezethető következtetéseket ad. Egyre inkább igaz, hogy az a vállalat, amely nem képes megfelelni az új, nagyobb követelményeknek, amelyeket a piac kényszerít ki, lemarad. Csakúgy mint az a versenyautó, amelyik az esőben is sima gumikserélők kai folytatná a versenyt. Lemarad az a vállalat is, amelyik nem képes csökkenteni indokolatlan költségeit, s nem tud versenyezni az alacsonyabb árakon termelő versenytársával. Az új pályára álláskor jöhetnek a kerékcserélők. Újítók, akik ésszerűsítéseikkel anyagot, energiát takarítanak meg. Feltalálók. akik új termékeket találnak fel, amelyek minden piacon eladhatók. Lehet a vállalatot így is, úgy is vezetni, de amelyik vezetőnek nincsenek jó kerékcseréiéi, az menthetetlenül lemarad a versenyben. S ha túl nagy közöttük a különbség, lemarad még a jól vezetett vállalat is. Van-e nálunk elég kerékcserélő? Igen is, meg nem is. 1980 és 1985 között az évente bejelentett találmányok száma kétszeresére nőtt. Tavaly először haladta meg a hazai bejelentések száma a külföldiekét Ugyanakkor az újítások száma ebben az időszakban tizenöt százalékkal csökkent, noha a hasznuk növekedést mutatott. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy jóllehet, nagyobb súlyú újítások készültek, kevesebben vesznek részt a mozgalomban. A SZOT—Minis' artanács legutóbbi megbeszélésen is felvetődött, hogy a még jobb anyagi elismeréssel fokozni kellene áz újítók számát, még jobban érdekeltté kellene tenni a vállalatokat, hogy minden megvalósításra alkalmas ötlet kipattanjon. Hogy nincs annyi kerékcserélőnk, amennyi kellene, annak egyik oka az, hogy gazdasági egységeink vetélkedője még nem mindenben hasonlít a Forma 1-hez. Mert ugyan miért lenne érdekes, hogy nyolc vagy tizennégy másodperc alatt cserélnek kereket, ha az egyik kocsi eleve kót-három perc előnnyel indulna a rajtnál? Gyakran fordul elő — s ez a másik ok —•, hogy maga a közösség sem kívánja az újítók, feltalálók jobb megbecsülését. Féltik saját, rövid távú érdekeiket. Ugyan a megvalósított ötlet éveken át hozza a nyereséget, de az első évben hiányozni fog a nyereségből, illetve a béralapból, a kifizetett újítási díj. Sok helyen hátrébb sorolják (milyen ellentmondás!) a fizetésemelésnél az újítási díjakat gyakran felvevő dolgozót, mondván, ő már úgyis megkapta a maga pénzét. edig érdemes lenne jobban megbecsülni a kerékcserélőket, már csak azért is, mert érzékeny emberek. Ha azt tapasztalják, nincs sok értelme munkájuknak, lehet, hogy nem is teszik szóvá. Az is lehet, hogy nem mennek el más vállalathoz (persze az is lehet, hogy elmennek). De hogy magasan lobogó újító hevületük lecsöndese- dik, az biztos. A jól ismert kerékcserélő viszont mindent belead tevékenységébe, és másokat is magával ragadhat. Ezért fontos elismerésük. Ne feledjük, előbb-utóbb nálunk is lesz Forma—1, s nemcsak a mogyoródi versenypályán. « J. Qj üzemben Villamosmoterokat gyártanak A termelőszövetkezetek élve a kínálkozó lehetőségekkel, de nem utolsó sorban kény- szerűségből, olyan melléküzemági tevékenységeket keresnek, melyek pótolhatják veszteséget termelő üzemeiket, vagy éppen — és erre Nógrád a példa —, az alaptevékenység bizonyos hátrányait. Az új keresése azonban nem korlátozódhat csak a melléküzemág fejlesztésére, mert rejtett tartalékok vannak a növénytermesztésben is. A nem egyoldalú útkeresés jellemzi a karancslapujtői Narancs Termelőszövetkezetet is. Űj növényi kultúrákkal kezdtek kísérletet, melyek kiválóan alkalmazkodnak a gyenge minőségű talajhoz és a hideg időjáráshoz. Ezek között is elsőnek kívánkozik a fénymag, mely eladható árunövény külföldön is. Hasonlóan nincs még hagyománya a homoktövisnek és a tövis nélküli szedernek. Kísérletképpen idén először vetettek különféle gyógynövényeket, egyenlőre azonban csekély területen. Júliustól új üzemet állítottak munkába karancskeszi telepükön. Az EVXG-gel kötött kooperáció értelmében villamos motorgyártással foglalkoznak, egyenlőre 60—80 fővel. Évente 40 ezer, többfajta motor hagyja majd el az üzemet, melyek között szerepel olyan is, ami a népgazdaság szempontjából fontos robot- technika alkatrésze lesz. Egyúttal megkezdték, a főleg női munkaerő szakképzését, hiszen a bonyolult szakmunka csak felkészült emberekkel végezhető. Az üzemet a piaci kereslet függvényében szeretnék bővíteni; jelenleg 60 dolgozó foglalkozik a motorgyártással. Magyar és szovjet Bábolnai napok szerszámgépgyárak együttműködése A Csepeli Szerszámgépgyár együttműködési megállapodást kötött legnagyobb szovjet partnerével, a moszkvai Ordzso- nikidze szerszámgépgyárral, s ezzel a két iparvállalat közvetlen kapcsolatot teremtett egymással. Az együttműködéssel mindenekelőtt egy új, nagy teljesítményű megmunkálógép kialakítását irányozták elő. A moszkvai gyárban készülő MR—315 típusú homlokesztergát kívánják magyar kiegészítő berendezésekkel felszerelni, vagyis az alapgépbe elektronikus, elektromos és hidraulikus elemeket építenek be. Amennyiben az így összeszerelt berendezés prototípusa sikerrel vizsgázik a szakemberek előtt, úgy nemcsak saját felhasználásra. hanem harmadik piaci értékesítésre is megkezdik a korszerű megmunkáló gépsor sorozatgyártását. Egyébként az előzetes piaci felmérések szerint a s szovjet iparvállalatok körében máris nagy érdeklődést váltott ki a kooperációban tervezett új megmunkálógép, tehát az együttműködő partnerek tartós, jó piacra számíthatnak „belföldön” is. Az első gépsorok előállításának megszervezése előtt a szovjet üzem kipróbálásra rövidesen Csepelre szállít egy ilyen esztergát, míg a csepeliek, ugyancsak tesztelésre, átadnak egy Hunor márkájú vezérlést partnerüknek. A későbbiekben kereskedelmi megállapodást köt majd a két gyár, ennek alapján mindkét vállalat üzemeiben gyártani fogják a gépeket, s megállapodnak az egyes alkatrészek és részegységek kölcsönös szállításában is. (MTI) Hetven külföldi és 130 belföldi kiállító jelentkezését fogadták el a szeptember 30— október 3. közötti bábolnai napokra. A külföldiek tizenhét országból érkeznek. A kiállítók jelzései szerint több új betakarítógépet, bálázót, szecskázót, erő- és munkagépkonstrukciót láthatnak az érdeklődők, folyamatos működés közben. A kiállító pavilonok közvetlen szomszédságában, csaknem 7700 parcellán ismerhetik meg a látogatók a bábolnai iparszerű kukoricatermelő közös vállalat sokrétű kísérleti munkáját, köztük az ikersoros és a fóliás vetéseket, az újabb talajművelési módokat, öntözési eljárásokat. A búzakísérletekről az IKR szakemberei az év folyamán több alkalommal készítenek légi videofelvételeket, amelyeket szintén bemutatnak a rendezvényen. NÓGRÁD — 1986. július 7.» hétfő V
